Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-08 / 161. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. július 8. W TÁBORTŰZNÉL Irta; A. VALDJU Alekszej Valdju, az Amur-vi­dékén élő ulcs nép fia és írója, aki nemcsak a szájhagyomány­ként megőrzött népmeséket, le­gendákat gyűjti, hanem ojakat Is ír, A tajga 6űrű rengetegében, mintegy 30 kilométernyire az Amurtól, csoportba verődtek a va­dászok, Tüzet raktak, falatoztak, majd beszélgetésbe elegyedtek; A 60 esztendős Noto Zorlncsa meg-megsímogatja ritkás ősz sza- kállát, nagyokat szív a pipáján. — Mesélj valamit, Petyin papa — szólítja az egyik fiatal vadász. Az öreg vonakodik egy kicsit az illendőség kedvéért, de a többiek most már kérik, hát végre rááll: — No, jó, mesélek, csak aztán ne lármázzatok, mert akkor magam sem hallom!:: , CSOLO Az egyik halásznak fia született. Csolonak nevezték eL A gyerek szinte nem is évenkint, hanem naponkint nőtt. Ügyes is volt a fiú, erős is — hozzá fogható nem •volt sehol. Mire tízéves lett Csolo, a legjobb vadászoknál is több zsák­mányt ejtett, a legtapasztalabb ha­lászokon. is kifogott, ha vízre száll­tak; A medve-ünnepre készülődvén, a fiatalok mindenféle játékban ügyeskedtek — Csolo túltett vala­mennyin; Bírókra keltek, kopj ára mentek — Csolo legyőz mindenkit. A deli legény híre messze földet bejárt. Dicséi’ték a gyerekek, di­csérték az öregek, dicsérte őt min­denki; A 6ok dicséret végül is fe­jébe szállt Csolonak. Mindig csak az járt most már a eszében, hogy különb 6 mindenkinél. Az embe­rekre úgy tekintgetett, mint amba *—> tigris — a nyulakra szokott; Kérik az emberek, hogy mondja el, miként kaphatják nyílvégre jobban a vadat — Csolo elfordul tőlük; a tanácsát kérik, hogyan foghatnak még több halat — Csolo köp egyet. Hamarosan belátták áz emberek, hogy rosszul tették, ami­kor ennyire feldicsérték a legényt. 'De késő volt már a bánat: annyira fölfuvalkodott Csolo, hogy már az öregeket sem vette semmibe. Töp­rengtek, gondolkoztak az emberek, hogyan lehetne észretéríteni Csolot és végül úgy határoztak, hogy meg­házasítják; Gondolták, az ilyen ügyes, erős legényhez bármelyik lány szívesen feleségül megy. Mind­járt ajánlottak is neki egy lányt. De Csolo megvetően elfordul#: — Miért ajánlotok nekem ilyen lányt feleségül? Alacsony Is, csú­nya is ; i. Azt hiszitek tán, ilyen feleség kell nekem? Bemutattak neki egy másik lányt, Csolo még csak rá sem né­zett: — Miért vennék ilyen szegény feleséget? Azt hiszitek tán, ilyen feleséget érdemiek? Egy harmadikat ajánlottak — Osolo nagyot köpött: — Miért akartok hozzámadni egy nyurga égimeszelőt? Tán azt hiszi­tek, ilyen feleségre vágyom? Az emberek látják: sehogy sem sikerül Csolot megházasítani, hát el is vetették a gondolatot. Csolo még gőgösebb lett most már. Egyre azon járt az esze, hogy az egész nép őhozzá igazodik. Ha valamelyik öreg rászólt valamiért — össze- szidja, teremtézi érte; ha fiatal szól hozzá — megveri; a kicsinyek, ha kérdeznek valamit tőle — rájuk ri- pakodik.­Gondolkoztak, tűnődtek az em­berek, mit tegyenek Csolóval, el­határozták, hogy összegyűlnek mind és úgy beszélnek vele. Egy nagy házban sereglett össze a nép, az öregeket tisztességtudóan az el­ső sorba ültették. Előhívatták Cso- lót. Jött is a legény büszkén; sze­mét gőgösen villantja széjjel, mint­ha villámokat akarna szórni; — Elmegyek én tőletek — szólt anélkül, hogy meghallgatta volna az egybegyűltek szavát —• egy le­vegőt sem akarok szívni veletek többet; A ti büdös levegőtök — folytatja — egészen megmérgez; És el is ment, bűszike fejéit ma­gasra tartva, Ilyen gyalázatos sér­tésről még az öregek sem hallot­tak soha. Hova ment Csolo, senki sem tudja, de nem is kutatták: igen megbántotta mindnyájukat a fölfuvalkodott legény. A nappalra éjszaka következik, a tél után nyár jön; nehéz, keserves életet élt a nép; Mennyi esztendő telt el, mennyi se — végre elhatározták, hogy egy nagy családba fognak össze valamennyien. Együttes erő­vel mentek halászatra, együtt in­dultak a vad után — s az élet mind szebb, könnyebb lett. Az asz- szonyok arca mosolygós lett, a há­zakból a gyermekéle kacagása hangzott, dalolni kezdett újra a nép. így éltek, éldegéltek az em berek; egyszer csak honnan, hon­nan nem, előkerült Csolo. Szaka-j dozott volt a ruhája, megöregedett,! már nem volt olyan gőgös, ahogy! utolszor láttak. Alázatosan mégha-1 jolt az emberek előtt. Még jól em-| lékeztek ugyan a sértésre, de lát-! ták: megrokkant Csolo, se családja,' se barátja, olyan, minit egy árva,! kiszákkadit fűszál a mezőn. Meg­esett rajta a szívük. Jóllakatták,' megitatták, de máért is ne amikor olyan gazdag lett az életük! — Nagyon megbántottál bennün-j két. Nem is tudjuk ezt elfelejteni,' Csolo. Ha mégegyszer el akarszi tőlünk menni — eredj csak, nyitva1 minden út előtted, de ha itt akarsz! maradni köztünk — maradj, ámj akkor mindent úgy teszel, ahogy! mi teszünk; , Csolo mégegyszer meghajolt rné-! lyen az emberek előtt és arra! kérte őket, fogadják vissza; Igaz a mondás: ne szakadj el soha a néptől, mert akkor elveszel! A népétől elszakadó ember olyan,; akár a szikláról levált kődarabJ Mert ugyanígy jár a kő is; amíg szorosan tapad a sziklához, a nagy tömb ereje az ő ereje is, s ha le­szakad — bárki fölkaphatja is a vízbe hajíthatja; HOLNAP MÁR KÉSŐ Megjelent az Anyag- és adatszolgáltatás új száma Az Anyag- és adatszogáltatás új, júniusi száma közli J. Tyomkin: A békeharc a nemzetközi munkás- mozgalom dicső hagyománya, L. Leontyev: A kapitalizmus egyenlőt­len fejlődésének fokozódása című cikkét, N; Bajbakov: A Szovjet­unió fő gazdasági feladaa és a táv­lati tervezés legfontosabb kérdései című írását; A szocializmust építő országok­ból Viliam Sircky: Az újabb fel­lendülés és az újabb győzelmek le­nini útja, és Miha Marínkor A társadalmi igazgatás kérdése Jugo­szláviában című cikke közöl érté­kes tapasztalatokat; J; Gáliam: Az Angol Kommunista Párt XXIV; kongresszusa után cí­mű cikke az angol testvérpártunk párt életével foglalkozik; A folyóirat a Nemzetközi Kér­dések rovatban Luciano Gruppá: Olaszország és a NATO és Csand- zso Noszaka: A japán dolgozók harca a békéért, a nemzeti függet­lenségért és a demokráciáért című cikkét közli. A kultúra és tudo­mány problémáiról L; Altyer: A mai burzsoá politikai gazdaságtan a monopóliumok szolgálatában c. írása jelent meg az új számiban.­Az olvasók kérdéseire J; Mirw: Mit nevezünk békeövezetnek? című cikkével válaszol az Anyag- és Adatszogáltatás júniusi száma; Lengyel bányászok A lengyel szénbányák gépesítése egyre jobban fokozza a termelést és könnyíti a bányászok munkáját. Felvételünkön a „Wujek” bánya dolgozói szerelik az új kaparószalagot, A Kuka Csnka esete a légypaprikással Csuk&asatää három pénzért focizunk egy Összedugja paprikát. keveset, a fejét: tanakodnak. De siess ám, el ne kószálj, legalább majd hogy mi legyen mert a légy hül addig a az ebéd. benne fő már levesed.”' Legjobb lesz, ha a fazékban, Ügyet főznek, s odaég? Nemet mondott 1 íem vitás, volna tán a a légy pedig A kiscsuka kiscsuka, akkor jó, ha három halpénzt de nem szólt egy paprikás, zsebrevág, árva szót sem S megy a boltba mert kuka. Csulca mama vásárolni S mert kukának tüzet rak és paprikát. nemet szólni nekilát, Ott úszkál a nem lehet, de nem talál bolt előtt a a holtágban egy csipetnyi ponty fia, focizott, míg paprikát. Tiszarszerte este lett, A paprikás nevezetes paprikátlan jópipa. Tisza tükrén mit sem ér, hajókázik olyan az. mint Kiscsukára már a nap, fej nélkül a ráköszönt a amikor a fejszenyél. ponty-poronty: kuka csuka észbekap. Szólítja hát „Idesüss, hé! Szaladna, ha az ő egy-szem Itt a labdám, volna lába, hal-fiát: príma rongy — ám a bolt „Hozz a boltból a holtágban redőny-szeme régesrégen zárva volt. Odahaza füstbement a jó ebéd, szénné égett és korommá vált a légy, A kiscsuka nem kap aznap vacsorát, s ráadásul kiverik az uszonyát. Attól fogva soha el. nem csavarog: tudja már, hogy csavarogni csúf dolog. Mamájának mindig szépen szótfogad, s elkerüli messziről a pontyokat, ÍRozsnyai) Leonide Moguy, a világhírű francia filmrendező az olasz filmgyár­tás segítségével váltotta valóra tervét, s alkotta meg a „Holnap már késő1« című filmjét, amely a serdülőkorú fiatalok problémáit tárgyalja. A filmet nagy sikerrel mutatta be a szolnoki Vörös Csillag és Kert fűrnszínháZi Képünk: jelenet a filmből, Vittorio de Sica (Laudl) és Anna Plerangell (Ml-? rella.) jí, SÁRKÁNYOK meddig emelkednek azok. Talán ha ötven- száz métert. Nézd a mi sárkányainkat, Meglepetten követem mozdulatát: a zsinegen lobogó hófehér pelen­kák felé mutat. ,— Ezek a mi sárká, nyaink, a kettőnké « duruzsolja csendesen. í— Ezek röpítik a mi gondolatainkat, A far­kuk zörgő papírcsíkok helyett csupa álom, a mi terveink, hogy mi lesz a cseppből, A szél vígan csap­kodja a fehér pelenká­kat, a szülői remények tiszta lobogóit Asszonykám érzi, hogy szépen szőtt, be­lé mkarol hát és vezet. *— Gyere, nézzük meg Dávidot; Ott állunk az álmá­ban mosolygó csepp ember fölött, s ahogy nézem eszemben jár a szép hasonlat a pelen­káról — de azért jövő­re, ha már szalad a fiam, lesz neki igazi papírsárkánya is-, Solymár József Hol lelentkczhefnek tanulónak a helyi Iparba a fiatalok Megyénk területén a helyi Iparba, a mezőgazdaság szocialista szektoraiba és a kisiparosokhoz jelentkezhetnek a fia­talok Ipari tanulónak. A szerződtetés az alábbiak szerint történik: Jelentkezések ideje, (Írásban; vagy személyesen) július 1-től, július 30-ig. írásbeli jelentkezés esetén közölni kell a nevet, születési évet, apja nevét, születési évét és foglalkozását, továbbá a szerződni kívánó Ifjú iskolai végzett­ségét és tanulmányi eredményét. A felvételi korhatár a% áltuianos iskolát végzetteknél 17 év, az érettségit végzet­teknél 25 év. A felvételről a kérelmezők értesítést kapnak. Jelentkezni lebet a tanácsi vállalatok­nál az igazgatónál, a KTSZ-eknél elhe­lyezkedni kívánók a KISZÖV-nél, (Szol­nok, Ságvári út) a termelőszövetkeze­teknél elhelyezkedni kívánó fiatalok pedig az Illetékes járást és városi ta­nács mezőgazdasági osztályánál. A kis­iparosoknál közvetlenül lehet jelent­kezni. A szerződések Július 15-én kezdőd­nek, A tanácsi vállalatokhoz a kővetkező helyeken és szakmákban vesznek fel tanulókat: Szolnokon a Vasipari Vállalathoz: ka­zánkovács, géplakatos, gumijavító, mű­szerész; építőipari és Javító .Vállalat­hoz: kőműves, bádogos. A Ruházati VáUalathoz: női és férfi szabó. A Ké­ményseprő Vállalathoz: Remenysepro; A Kisipari Termelő Szövetkezetekhez: esztergályos, asztalos. Kisújszálláson a KTSZ-hez esztergá­lyos, bádogos. Mezőtúron: fazekas, az Általános Vasipari Javító Vállalathoz: lakatos, esztergályos. Az Elektromos Tömegcikk és Játékáru gyárhoz: laka­tos. Törökszentmlklóson a KTSZ-hez: géplakatos, szobafestő, villanyszerelő. Karcagon a KTSZ-hez: villanyszerelő, bádogos. Jászberényben a Vegyesipari Javító VáUalathoz: géplakatos, a KTSZ-hez: asztalos, bádogos. Kunszent- mártonban a Vegyesipari Javító Válla­latnál: gumijavító, vasesztergályos, gép­lakatos. A KTSZ-hez: géplakatos. Ti- szaföldváron a KTSZ-hez: géplakatos, ács. Jászárokszálláson a KTSZ-hez: kő­műves, ács gépi hímző. A termelőszövetkezetekhez: asztalos­nak, ácsnak, kőművesnek és kovácsnál; lehet jelentkezni. Bővebb felvilágosítást a járási, városi tanácsok mezőgazda- sági osztályai adnak. Az állami gazdaságok közűi az AIcsi- szigetl: kovács, bognár; a Nagykun­sági: kovács, kőműves, bognár; a Pa- lotási: kovács; az Ujerdői: bognár; a Pusztabánrévei: kovács, bognár, a Kar­cag Tilalmas!: kőműves, asztalos tanu­lókat szerződtet. A fiatalok a gazdasá­gok igazgatóinál kérhetik felvételüket. MEGYEI TANÁCS IPÁÉI OSZT; Európa egyik legnagyol vízgyui'őmgtíenoéíe a Román Népközlársaságban A Blcaz-I „V, L Le­nin” vülamojerőmű munkatelepe befejezé­se után évente 430 mil­lió KW óra villamos- energiái szolgáltat majd Moldova számra. Egy milliárd köbméter vi­zet tároló gyűjtőmeden­céje és gátja a legna­gyobb lesz Európában — a Szovjetunió kivé­telével. A hatalmas gyűjtőmedeuce lehető­vé teszi több mint 300 ezer hektárnyi terület öntözését. Képünkön: a gyüjtő.nedence épí­tése. /I Keskeny János ut­cai kicsi ház előtt, amelyben albérlőként élünk, nyomóskút, mel­lette pattogzott zomán- cú, öreg fürdőkád. Fe­leségem mos, s mi, a tenyérnyi udvar többi lakói körülötte tétlen­kedünk, semmitérő csacsogó beszéddel csapjuk agyon a kelle- mes nyári estét. — Ni csak, sárká­nyok — mutat fel a fel­hőtlen tarka égre a há­ziasszony. — Az ám “ me­resztjük nyakunkat. A szomszédos utcákból vékony fonálon papír­testű, színesfarkú égi- madarakat engedtek fel a nebulóké é— Jó szél van *= mondja a hetvenhét éves Kerekes bácsi - és a távoli gyermekkor képei villannak fel benne, amikor pajtá­saival a zsúpos ház te­tején tanyázott; Vágyakozva nézzük a papírmadarakat, csak az asszonykám mos szorgalmasan, habos vízben fürdetve a Pe­lenkákat. ' f-i Kár, hogy Dávid még csak három hóna­pos — így Feri a tele­fonközpont szerelő. -- egy kicsit nagyobb len­ne és már szaladna, mi is csinálnánk neki sár­kányt. Biztos tapsikol­na, Haragszom a fiamra-. Miért oly pici? Most megfosztott engem, s velem együtt három­négy felnőttet attól, hogy az ő számlájára játsszunk. Hiszen Ke­rekes bácsival, Ferivel mégsem sárkányozha- tunk, ha nincs ott iga­zolásul a gyerek, A társalgás meg is akad a sárkányoknáli Mindenki elhúzódik szobájába, csak mi ma­radunk kint kettesben az asszonnyal. Tenge­tünk. Még mindig bosz- szús vagyok, hiányzik a papírmadár. Feleségem ismer, rámnevet és biztat: “ Hagyd azokat a nádvázas semmikett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents