Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-08 / 161. szám

ZULNUK MEG VEI NÉPLAP 1856. július 8. A FIATALOK ÉLETÉBŐL Az Abádszalóki Gépállomás Ifjúmunkásaira lehet számítani Télen könnyű összefogni a gépál- lomási fiataloírat, együtt dolgoznak h műhelyekben és még tavasszal is hét végén leginkább megtalálhatók a gépállomáson. De ilyenkor nyá­ron annál nehezebb. Az Abádszalóki Gépállomás DISZ ifjúsága is szépen tevékenykedett idáig. A tél folyamán 3 felvonósos színdarabot tanultai? és adtak elő nagy sikerrel, tavasszal Tomajmo- nostoron és Pusztataskonyban tar­tottak előadást, bállal egybekötve s azóta is hívják őket ennek megis­métlésére. A sportélet is kezdett már fellendülni, labdarúgó mérkő­zéseket, röplabda bajnokságot ren­deztek. Huszonkettőn vettek részt a járási ifjúsági találkozón. De a szó­rakozás mellett a DISZ szervezeti életet is kialakították. Rendszere­sek voltak a DISZ gyűlések és ve­zetőségi ülések. Galambos András a titkár, úgy látszik jó ifi vezető­nek bizonyult. 1955. ószén jött haza az Ipari Láncgyárból és februárban választották meg DISZ titkárnak s az eredmények azt mutatják, meg­érdemelte a bizalmat. Egyszerű, közvetlen, hallgatnak rá a fiatalok, talán azért, mert ő maga is köztük érzi legjob­ban magát. Ugyancsak elég jó a négytagú vezetőség együtt­működése is. Mindez azután kihatott a mun­kára is. Pikó Lajos traktoros, Ber­nét Zsigmond traktoros és Barna Imre vontatás — egyébként a veze­tőségben sportfelelős — voltak a legjobbak a fiatalok között a tava­szi terv teljesítésében. Hanem a mostani időszak ugyan­csalt próbára teszi majd a DISZ szervezet életét. Vajon tudnak-e úgy dolgozni, hogy az eddigi ered­ményeket megtartsák, sőt még elő­re is haladjanak? Ami a munkát illeti, nem félnek tőle a fiatalok. Most is bizakodva néznek a nagy feladat elé. Legtöb­ben közülük tarlóhántást végeznek, pl. Fehér Gyula — vezetőségi tag — és Karacs Dániel a Lenin Tsz- ben, Bem át Zsiga és Kovács Ferenc a Béke Tsz-ben, de a többieknek is kijut a „fogósából“’. Kurucz Mihály vontatós pl. aki csak a tavasszal került Ide. de panasz nincs a raun- Kájára és Nagy Sándor segédvanta- tós is az üzemanyagszállítás fontos feladatát végzi. Most vasárnapra egy ifjúsági brigádot szerveztek — a mű­helyben és irodában dolgozók bevonásával — hogy a Lenin Tsz-ben segítsenek az aratás­ban (a vizes talaj miatt a/gépeket nem lehetett időben munkába állítani s a kézi erőre is nagy szükség van.) Egyszóval nagy a munkakedv és az akarat á fiatalokban, hogy meg­becsülést szerezzenek a DISZ-es névnek­De ez azért mégis csalt kevés a kollektíva összefogására, hiszen a liatal nem lehet úgy elfáradva, hogy ne legyen kedve a szórakozás­ra. És ezt az igényt is ki kell elé­gíteni a DISZ szervezetnek. Máris terveznek kirándulást Tiszaörsreaz aratás zömének lezajlása után. — Más ötleten még nem törték a fejü­ket, de bizonyára eszükbe jut még ehhez hasonló, egy-egy táncalka­lom stb. — amire majd a nyári va­sárnapokon is időt lehet szakítani. Aratás utánra tervezik a kö­vetkező kultúrműsorukra való felkészülést is s ebbe néhány „kívülálló“, vagyis nem ott dol­gozó fiatalt is bevonnál?. A tsz és a területi DISZ szerveze­tekkel is felveszik és kialakítják a szorosabb kapcsolatot — így hatá­roztak a legutóbbi gyűlésen- Kint a munkahelyeken pedig a pártcsoportbizalmi elvtársak törőd­nek a fiatalokkal. Kijut hozzájuk az újság, olvasgatnak, beszélgetnek. — őzse elvtárs párttitkár ■ ugyancsak személyes gondjának tartja a fiata­lokkal való foglalkozást. Ezen a hé­ten pl. még a DISZ gyűlés megszer­vezésében is segített az ifjúságnak. Meg van tehát a remény arra, hogy a gépállomás DISZ élete a nyár folyamán is eleven és mozgal­mas lesz. Ha pedig a fiatalok lát­ják, hogy törődnek velük, még na­gyobb kedvvel csinálják a munkát, s amint a korábbi időszakban már be­bizonyították. most is lehet majd számítani rájuk. F. T. P. £qq ifjúmunkái panaszolja Egy éve, hogy elvé­geztem az iskolát és a Vegyiművek dolgozója lettem. Teli munka­kedvvel, lelkesedéssel a kultúrmunka, a DISZ-munka iránt lép­tem ki az életbe. Most egy év után csak mo­solygok akkori lelkese­désemen. Elfásultam és tisztán látom, hogy amíg gyökeresen meg nem változtatják a ve­zetés eddigi módját, ad­dig hiába van egy-két lelkes fiatal, nem ér semmit. Pontosan már nem is emlékszem, hogy mikor volt DISZ-gyülés, azt hiszem januárban volt kísérlet DISZ-gyülés összehívására, de nem sikerült. Vezetőségi gyűlést sem hívnak össze, sőt a vezetőségi tagok létszáma is hiá­nyos. Azt i* hallottam, hogy egy párttagokból álló csoport felkeresi a fiatalokat és elbeszél­get velük. Eddig azon­ban még senkitől sem hallottam, hogy beszél­gettek volna vele s ér­deklődnének problé­mája iránt. Pedig meg­kérdezhetnék a fiata­lokat Is, hogyan lehet­ne változtatni a DISZ- müködésén. Vagy csak terv maradt a szép el­gondolás? Kár lenne. Maguknak a fiatalok­nak kellene rájönni, megfelelő segíts 'ggel a helyes megoldásra. Az idén is jöttek új technikusok, ők is az iskola padjaiból kerül­tek a vállalathoz. Nem lenne jó, ha egy év múlva ők is ilyen be­számolót tudnának ad­ni a Tiszamenti Ve­gyiművek DISZ-mun- kájáról. Kovács Éva, a Tiszamenti Vegyiművek dolgozója A Hazafias Népfront Megyai Bizottságának Elnöksége megtárgyalta a Immadik negyedévi munkaprogramját A Hazafias Népfront Megyei Bi­zottságának Elnöksége a nemrégen megrendezett megyei egyesítő gyű­lést követően szombaton, július 7- én délelőtt 10 órai' kezdettel tartot­ta első ülését, amelyen már az MNDSZ megyei elnökségéből és s Megyei Békebizottságból kooptált elnökségi tagok is résztvettek. Az ülést dr. Bene Zoltán ország- gyűlési képviselő, a bizottság elnö­ke nyitotta meg. Ezt követően az elnökség hatá­rozatot hozott a Hazafias Népfront járási és városi bizottságai titká­rainak személyét illetően. Ezek sze­rint a jászberényi járásban Bognár Gyula, a szolnol?i járásban Ken­gyel Mihályné. a kunszentmártoni járásban Kakuk János, a törökszent­miklósi járásban Kurdics István, Szolnokon Békési Kelemenné. Kar­cagon Lengyel Zoltánné, Kisújszál­láson Oros László lesz a függetlení­tett titkár. Turkevén, Jászberény­ben, Törökszentmiklóson nem füg­getlenített titkárok, névszerint Deb­receni László, Erdész Sándor, il­letve Fazekas Ferenc látják majd el ezt a tisztséget; Az elnökség megtárgyalta azo­kat a tennivalókat, amelyek elvégzé­se a harmadik negyedévben a me­gyei iroda, a járási és községi bi­zottságok előtt áll. így többek kö­zött ’a községi egyesítő gyűlések le­bonyolításának kérdését, az Alkot­mány évfordulójának megünneplé­sét, a nyári mezőgazdasági mun­kák segítését. Az elnökség határo­zatot hozott arra, hogy közreműkö­dik az országgyűlési képviselők me­gyei csoportjának létrehozásában a képviselői fogadóórák és beszámo­lók jobb megszervezése érdekében. Az elnökség ezenkívül határozatot hozott a nőtanácsok munkájáról, a Hunyadi emlékünnepségek rendezé­séhez nyújtandó segítségről, a TTIT- tel és az MSZT-vel végzendő közös munkáról. Az elnökség tagjai a programot hasznos javaslatokkal egészítették ki. A felmerült kérdésekre Szigeti László, a megyei bizottság titkára válaszolt. Az ülés dr. Bene Zoltán elnök zárszavaival ért véget. Bulganyin fogadása Norodom Sziltanuk tiszteletére Moszkva (TASZSZ). N. A. Bulganyln a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke július hatodikén a nagy Kreml palotában fogadást adott Norodom Szihanuk kambod­zsai királyi herceg tiszteletére. A fogadáson jelen volt a Norodom Szihanuk kíséretében a Szovjetunió­ba érkezett több kambodzsai sze­mélyiség is. Szovjet részről Vorosilov, Ma­lenkov, Molotov, Pervuhin, Hrus­csov. Berzsenyev, Sepilov. Furceva. Beljajev, Poszpljelov elvtársak Ku- cserenko és Hrunyicsev a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhe­lyettesei. Volkov, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke. — továbbá miniszterek, magasrangú katonatisztek, a szovjet politikai, tudományos és társadalmi élet más képviselői voltak jelen. Megjelentek a Moszkváben műkö­dő diplomáciai képviseletek veze­tői is. A meleg, barátságos hangulatban lefolyt fogadáson pohárköszöntök hangzottak el a kambodzsai királv és Vorosilov elvtárs tiszteletére, majd Bulganyln és Norodom Sziha­nuk mondott pohárköszöntőt. Tito elnök üdvözlete a évfordulója Belgrád (Tanjug.) Július hete­diké, a szerb nép felkelésének év­fordulója alkalmából Joszip Broz Ti­to köztársasági elnök a Irövetkező üdvözlő táviratot intézte Petar Sztambolicshoz, a szerb nemzetgyű­lés elnökéhez: Szívélyes jókívánságaimat kül­döm önnek elnök elvtárs és Szer­bia népének július hetedike, a szerb nép felkelésének évfordulója alkal­mából, amikor most is, mint eddig minden évben, emlékezetünkbe idézzük 1941 felejthetetlen napjait szer1} nép felkelésének alkalmából és ismételten kifejezésre juttatjuk köszönetünket azoknak, akik életü­ket áldozták népeink nagy vívmá­nyaiért; Az elmúlt esztendő újabb sza­kaszt jelent a szocialista fejlődés eredményei számára, amely szakasz méginkább kidomborítja a népfel­szabadító harcok és a forradalom történelmi lényegét. Újabb sikerek vezéreljék a Szerb Népköztársaság népét szocialista közösségünk álta­lános fejlődése felé. (MTI). Az amerikai kongresszus képviseloházának költségvetési bizottsága csökkentette a külföldi segély javasolt keretét Washington (MTI). Az APF jelenti, hogy az amerikai kongresz- szus képviselőházának költségveté­si bizottsága pénteken úgy döntött. hogy egymilliárd-négyszázötmillió­kilencs’zázötvenezer dollárral csök­kenti az Eisenhower külföldi se­gélyprogramjának ezévi fedezésére javasolt több mint ötmilliárd dol­láros összeget. A bizottság ezenkívül úgy dön­tött, „alaposan meg kell vizsgálni“ a külföldi segélyt, miután — meg­állapítása szerint — annál „homá­lyosság és a program részleteiről szóló tájékoztatás hiánya tapasztal­ható.“ (MTI), Az amerikai acélipari munkások sztrájkja New York (TASZSZ.) Már majdnem egy hete folyik az ame­rikai acélipari munkások általános sztrájkja, amelynek következtében az Egyesült ' Államok acéltermelé­sének kilencven százalékát előállító üzemekben megszűnt a munka. Az amerikai acélipari munkások sztrájkját kanadai munkások is támogatják. Kanadai lapjelentések szerint a kanadai Acélipari Szak- szervezet képviselője a napokban Torontóban bejelentette, hogy a legnagyobb kanadai acélipari vál­lalat, a hamiltcmd Steel Company Of Canada hétezer munkása közül ötezer már a sztrájkbalépés mellett foglalt állást; Mint az United Press hírügynök­ség közit, jól értesült körök szerint az amerikai kormány azt a kér­dést mérlegeli hogy a Taft-Hart- ley-törvényt alkalmaza a sztráj- kolókkiai szemben. (MTI.) A IJUBLIANAI RÁDIÓ IÁNCZENEKARA SZOLNOKON Az Országos Filharmónia július 10-én, kedden jelentős kulturális eseményt rendez a szolnoki szabad­téri színpadon. Este 8 órai kezdet­tel mutatkozik be itt a város zene­kedvelő közönségének a ljubljanai Rádió húsztagú zenekara. A kiváló jugoszláv zenekar — amerre csak fellépett hazánkban — mindenütt kivívta a dolgozók szeretetét, mű­sorával pedig nagy sikert aratott. A műsorhoz Darvas Szilárd íri keretjátékot. Ebben Rév Erzsi és Agárdy Gábor lépnek fel, velük együtt kiváló jugoszláv szólóéneke­sek. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel felhívjuk az előadáson részt- venni kívánókat, hogy minél előbb biztosítsák jegyüket a közönség- szervezőknél, vagy az állami fo.d- rászűzletben. TÓTH ISTVÁN: A KUJON • (37.) Alit az ünnepi vásár. A sánta rikkancs elváltozott han­gon rikácsolta túl a zsivajt. A lár­ma felfelé szállt a zsúfolt sátrak, pavilonok közül. Másmerre nem mehetett, Jgy még a nap is segített a felemelkedésben, mint a párának. — Négy nzenzeciekkel ez ejeten! — rikoltotta az újságárus és meg­szállottan furakodott előre a tö­megben. Szakadt róla a verejték, de könyökölt rendületlenül. Lobog­tatta feje fölött a helyi lap leg­frissebb számát. Kiáltozása meg ezt jelentette: Nagy szenzációkkal az Uj Utón. Csakhát mikor már órákhosszat kiabál valaki a gőzöl­gő, fortyogó katlanban, nem csoda, ha csupán egy magánhangzója ma­rad a magyar nyelvből. Neki az „e” hangra volt még ereje. Nem úgy Szalóki Károlynál?, a földművesszővetkezet borkimérőjé­nek. Nemhiába olyan cingór ember, szívós kitartással meri a bort, spric­celi a szódát. Hogy meg is mutas­sa, milyen szilaj kedvre derít a bo­ra, hosszúkás arcát áhítattal hátra­vetve. irtóztató nagy elegánciával nyújtja át az italt a vendégnek. Közben rezegted fülbemászó te­norján. ,,Hej de bánom, hogy pap lettem, Hogy vőlegény nem tehettem.** Már csak azért is érdemes ennél a sátornál megállni. A textiles pavilonokhoz is na­gyobb gonddal kellett volna kiválo­gatni az elárusítókat. A Karcag és Vidéke Kiskereskedelmi Vállalat előkelő ízlésű portáján olvadoznak a kövér alkalmazottak. A képük fénylik, mint a meglocsolt piros rózsa. Libben fáradhatatlan kezük közt a mérőrúd mellett porciózott tarka ruhaanyag kilométerszámra. Közbe-közbe reménytelenül for­gatják szemüket a Szalóki Károly sátrán ékeskedő dekratív festmény­re. Nem fér el életnagyságban az ábrázolt parasztember, akkora po­cakja van. Nevet szeme, szája. In­gerkedve néz az izzadó boltosokra, míg kétfelé keni bajuszát, hogy utána fenékig Igya a habzó sört. Miért is festette olyan nyálcsur- gatóan ingerlőre az a boszorká­nyos kezű Kukk Imre? A 7. meg már úgy dukál, hogy a selyemvégek kilométerei után a sültkolbászok megszámlálhatat­lan deciméterei következzenek. Na­gyon okosan dekkolta be magát a könnyűipar sátra mellé a mezőgaz­daság nehézütege, a lacikonyha. Csoda, ha nem adja meg magát a káprázó és éhségtől szikrázó sze­mű- vásárlátogató. Na ilyen csoda nincs is. Leül, aki elfér. Még ha olyan szörnyű hírt röpít is világgá a hangszóró, hogy: — Kádár Istvánná keresi a tér­iét. Aki hallja adja át és küldje a diadal kapuhoz. Mire kis Idő múlva, — Kádár István üzéni feleségé­nél?. Jó helyen van, A becsületes megtaláló, aki elhallgatja hollétét, egy korsó sör Jutalomban részesül. A KERAVILL pavilonnál egy­más hegyén-hátán állnak az ér­deklődők. A gyerektrombita meg sípszótól alig hallani, amit az el­árusító kiabál. — Már csak egy „Kékcsoda” ke­rékpárom van. Végeladás, nincs maradás. Egyszerre két legény is neklgézol az embersűrűnek. Feltartott kezük­kel tolják szét a bámészkodó fe­jeket, valósággal úsznak a zajongó habokon. Egyszerre mondják azt is; — Enyém a kerékpár — s már nyújtják a pénzt is. — Már most melyiké legyen — kér tanácsot az eladó. A kisebbiknek! — De a másik szebb! — Birkózzanak meg! Nagy nevetés. Az árusnak eszébe villan ennél modernebb megoldás. — Szövetkezeti tagok? — Azok hát — felelik a legények. — Melyiküknek van több mun­kaegysége? A fiúk megütődnek, aztán derül­ten mondják meg az igazat. Körü­löttük tizen-huszan, meg aztán mi értelme volna hazudni. — Mégiscsak a szebbiké lett. Megint nevetnek a körülállók. Hiába fogyott el az utolsó kerék­párig miflden, csak megvizitálják azt a furfangos embernagyságú bá­but, amely a reklám biciklin Ui es hajtja, hajtja egyenletesen a pe­dált. Igaziból a villannyal forgatott tengely mozgatja a bábut. Erre magyar banda recseg, amar­ra cigánybanda muzsikája csalo­gat. Mindenki jókedvű. Esznek, isz­nak, vásárolnál? az emberek. /^sak Koczog Pista ácsorog ár- ván a Dózsa György út ele­jén. Már kétszer elment az újsá­gos stand előtt s megnézte az Uj Úton első oldalát. A vezető cikk­ben ilyen alcímek; „Szép jövedelmek a Május 1 Tsz-ben.” „Pandur József 30 mázsa búzát vitt haza.” „Koczog István házat vásárol a városban.” „Szállítják az új bútort Botos brigádvezető lakására.” „Rontó Béláné új tag a legszebb szőnyeget veszi meg az ünnepi vá­sáron,” A legényen szép sötétkék ruha; Pompásan áll szőke hajához, vilá­gos arcához. A jószabású zakó alatt egyre hevesebb lesz szíve dobogása. Hol vagy Piroskám, miért nem jössz már? Valami nagy baj van? Érzi az ember, mikor gond emészti, hogy kirí a vidám embe­rek közül. Ezért lóstat Pista fel-alá a hűvös oldalban is a fák árnyé­kában. Legalább is ő azt hiszi, ho­lott á Halász-ház bújtatja sötét ve- tületébe. A fák tövén bontott kendőjű, pt- hegő tanyasi asszonyok ülnek ki­nyújtott, lábbal. Falatoznak, na­gyokat húznak a szomszéd kocs­mából hozott családi üvegből. Pista öntudatlanul kerülgeti őket, Feje leszegve, szíve már a torká­ban ver. Elmenjen Csendáék felé? Nem, az nagy vigyázatlanság vol­na. Kellemetlen helyzetbe hozná Piroskát. Hátha útközben már ösz- szetalálkoznának s éppen a nagy­anyjával lenne? Pokoli ez a lopva érlelődő szerelem! Vigyázni még arra is, hogy nappal ne mosolyog­janak egymásra, ha ismerős jön 3 közelben. Esetleg úgy ehVnni egy­más mellett, hogy néznek mind a ketten előre, szemrebbenés nélkül. És érzéseik összpontosításával mé­gis mindent látnak a másikon. Azt, hogy rezdül meg fülében a nefe­lejcsszínű fülbevaló, hogy mozdul klntebb meleg kis karja egy futó érintésre. Aztán húsz-harminc mé­ter után úgy oldalt nézni, hogy fe­iere megjen a szív: a másik is éppen akkor figyelt hátra. A kocsmából kitóduló borfzfi zenebona verte el éppen leg­főbb gondolatát, mikor a kezét eg> másik forró kéz megfogta. Malomkő esett le a szívéről. Nem nézett rá, mert annál teljesebben érezte jelenlétét. Eltűnt minden nyüzsgés, mintha varázslat szállta volna meg. Egy selymes, nyugtala­nító édes bódulatot adó kar simult az övéhez, míg a járókelőket kerül­gették. — Ányámék hazamentek. Elké- rezkedtem egész napra. Menjünk! Az öröm szorosabbra feszítette egymásba kulcsolódott ujjaikat. így, kezüket gyerekmódra lóbálva vegyültek el a vásári áradatban. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents