Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-26 / 150. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956, Június 26, Minden erő összefogására szükség van a nagy nyári munkák elvégzése érdekében — Tanácskozás a megyei pártbizottságon — A megyei pártbizottságon érte­kezletre jöttek össze a járási és városi pártbizottságok mezőgazda­sággal foglalkozó titkárai és a já­rási pártbizottságok gépállomás! titkárai, hogy beszámoljanak az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetéről és megvitassák az ara­tásra való felkészülés feladatait, valamint a tsz-fejlesztés problé­máit. Felszólalásai!? során szinte egy­öntetűen azt hangsúlyozták, hogy az idén még a tavalyinál is nehe­zebb körülmények között kell megoldani, végrehajtani a gabona­betakarítás nagy feladatát. Az idő­járás következtében a tavaszi nö­vényápolási munkák összetorlód­tak és a knpásnövényeU ápolását részben a gabonabetakarítás idő­szakában kell elvégezni. Ehhez ja­nii még a szálastakarmány máso­dik kaszálása is. Mindez azt mu­tatja, hogy csak igen jó szervezés­sel és gyors munkával,, minden erőt összpontosítva végezhetjük el a megszabott határidő alatt és jó minőségben az előttünk álló fel­adatokat. Elmondták az elvtársak, hogy egyes tsz-ekben pl. a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben is, a kukorica gépi meghúzatása után elhanyagolták a kézi kapálást és így a gyomok el­nyomják a növényt. A sok eső miatt már harmadszor is kellene kapálni, de a legtöbb helyen még a második kapálás sincs befejezve. Ami a szá'astak ármány össze­gyűjtését illeti, hiba. hogy zömét csak boglyákba és nem kazlakba hordták össze, beázott, most az­után szárítgafcni kell, hogy megment­hessék. Mutatkozik bizonyos elbi­zakodottság is a takarmányhelyzet- tel kapcsolatban, amit az is bizo­nyít, hogy a sdlózással tűrhetetle­nül lemaradtak a tsz-ekben. Kivé­tel nélkül mindenütt elmaradás van a rizsföldek gyomlálásában is. Ezen pl. a karcagi elvtársak a csa­ládtagok bevonásával, Mezőtúron pedig a DISZ fiatalok segítségül hívásával igyekeznek segíteni. Ami az aratásra való felkészü­lést illeti, általános az a tapaszta­lat. hogy a szervezeti előkészületek megtörténtek, de van még egy sor Ivánxosság, amely — ha nem küzdik le idejé­ben, — akadályozni fogja a leg­kisebb veszteséggel történő, gyors betakarítást. A gépesítés foka pl. általában jobb az előző évieknél, egyes gépállomásokon azonban, pl. Kunhegyesen szerszám, illetve al­katrészhiány mutatkozik, másutt különböző felszerelések (aratózsi­neg stb.) hiánya okozhat zavart. Mindegyik felszólaló egyetértett abban, hogy mind az időjárás okozta késés miatt, mind a minél kisebb 6zemveszteség érdekében a gépi prunkán van a hangsúly, erre kell most a legtöbb figyelmet for­dítani. A gabonák egyrésze meg­dőlt és erről nemcsal? beszélni kell, mondta pl. Kardos elvtárs, hanem szedjük elő a kalászemelő­ket és tartsuk kéznél a kézikaszá­kat is, mert a dőlt gabonát is le kell aratni mindenképpen. Öröm­mel mondta el, hogy a tsz-ek mi­lyen nagy felelősséggel vettek részt a gépszemléken, bejáratták még a cséplőket is és érződött, hogy nem hajlandók megalkudni a ki­sebb géphibákkal, amelyek menet­közben akadályozhatják a munkát. — Ez az időszak, ha szükséges, rendkívüli intézkedéseket is kö­vetel — fejtette ki véleményét a kunhegyesíek részéről Máté elv­társ. Szükséges lenne pl., hogy az Állami Gazdaságok korábban felszabaduló gépeiket átadják menetközben a tsz-ek meg­segítésére. Amint a gépállomási igazgatóság részéről jelenlévő Sassi elvtárs megjegyezte, erre nézve már tör­tént is intézkedés s várják az ille­tékes szervek mielőbbi válaszát. Szükséges, hogy a fűkaszák is munkába álljanak, ahol csak mód van rá, mert ez így gyorsabb, könnyebb, mint a kézi aratás. Többen is kifejtették, hogy vég­ső soron az emberek jó munkáján múlik a siker. A kombájncsok fel­készítése, a brigádok, a gépi mun­kát segítő csoportok kioktatása, de nem utolsósorban az aratást, csén- lést. hehrvrdást végzők ellátása nél­külözhetetlen feltétele a jó mun­kának. Valamint az is — mint ahogy a kunszentmártoniak már be is jelentették a kezdeménye­zést. hosy egészséges versenyszel­lem alakuljon ki a gyors gabona- betakarítás elvégzésére. Nagyon tanulságos volt az érte­kezletnek az a része is, amikor az egyes fölszólalók a termelőszövet­kezeti fejlesztés kérdéseiről szá­moltak be. Tanulságos volt már csak olyan szempontból is, hogy ráirányította a figyelmet arra a súlyos hiányosságra, amely jelen­leg — úgylátszik, megyeszerte — ezen a területen fennáll. Mutatja a helyzetet az a körülmény is, hogy a jelenlévő elvtársak — azt lehet mondani: kivétel nélkül — csak mentegetődző. vagy a stagnálást megállapító szavakat tudtak mon­dani ezzel kapcsolatban. Bukta elvtárs pl. elmondotta, hogy a ti­szafüredi járásban ez a hangulat: „Majd az aratás után ráállunk!” De hasonlókról számoltak be a jászapáti, jászberényi, kunhegyest és a többi elvárnak is. És szinte mindannyian megjegyezték, hogy nem abban van a hiba. mintha a dolgozó parasztok valami ellensé­ges érzülettel viseltetnének a tsz­el? iránt. Az igazság az — jegyezte meg pl. Máté elvtárs önkritikusan. — hogy a tsz-fejlesztés azért nem megy, mert mi nem foglalkozunk vele kielégítően. A megyei párt­VB részéről jelenlévő Csáki elv- társ ezzel kapcsolatban megje­gyezte, hogy a legtöbb helyen csu­pán a belépési nyilatkozat aláírá­sát szorgalmazzák, pedig ez már csak a befejező aktusa, illetve eredménye az előzetes rendszeres beszélgetéseknek, a nevelő és fel- világosító munkáknál?. S felhívta a figyelmet, hogy a tsz-fejlesztést ebben az időszakban egy percre sem szabad elhanyagolni. Számos értékes javaslatot és jó módszert mondtak el a jelenlévők az aratási, betakarítás! munka jobb megszervezésével kapcsolat­ban, általában azonban a politikai kérdésekről, a mozgósító, felvilá­gosító feladatokról kevesebb szó esett. Ennek ellenére igen hasznos­nak volt mondható az értekezlet s amint Karsai elvtáns, a MB mező- gazdasági osztályvezetője befejező szavaiban is hangsúlyozta — re­mélhetőleg segíteni fogja az elv­társakat munkájuk jobb elvégzésé­ben, az előttünk álló nagy nyári feladatok sikerre vitelében. F. T. P, Bürokrácia a Tiszafüredi Gépállomáson A tiszafüredi Hímén Kató Termelőszövetke1 zet az idén az első ka­szálásból gazdag széna­termést takarított be. A szénát, kb. 1000—1100 mázsát, boglyákba rak­ták. Később a tsz veze­tősége elhatározta, hogy ezt a szálastakar- ményt a megfelelő idő­ben bekazalozzák, eh­hez a munkához pedig a gépállomástól igény­bevesznek egy elevá­tort. amelyet majd gép hajt. A tsz Erdős Lajos mezőgazdászt bízta men. hogy járjon el a Mindenesetre a hu- a-vonából a tsz húzta i rövidebbet. Jött egy nhar, felforgatta a boglyákat és a széna mázott. Most külön zöltségbe kerül a széna zárítgatása. Miéjt? Viert a bürokráciá n a- tyobb dicsőségére a Ti­szafüredi Gépállomás- öl csak különböző irá- os igénylésekkel lehet elevátort küldeni a ti- zafüredi Hámán Kató H sz-be. RÉZ FERENC levelező Tiszafüred Egyéni dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek ! Kössetek minél' nagyobb számban sertéshizlalási és bacon nevelési szerző­dést az 1956—57. évre. A beadásra kötelezett termelők takarmánybeadást Kedvezményben részesülnek. Magas átvételi árat és külön prémiumot biz­tosítunk a leszerződött bízók után. 8zerződéskőtés esetén egyéni termelők- nél 4M Ft, tsz-ekné) 600 Ft előleget folyósítunk. Mindenféle felvilágosítást megadnak és szerződés megköthető az AUatforgalmi Vállalat felvásárlói­nál és kirendeltségeinél. SZOLNOK MEGYEI ALLATFORGALMI VALLALAT Hivatalos közlemény a jugoszláv—-román tárgyalások első napjáról Bukarest, a Tanjug jelenti: A jugoszláv—román politikai tár­gyalásokról a következő hivatalos jelentést adták ki: Joszip Broz Tito jugoszláv köz- társasági elnök romániai látogatása alkalmával vasárnap délután Bu­karestben megkezdődtek a jugosz­láv—román tárgyalások. A tárgya­lásokon jugoszláv részéről Joszip Broz Tito elnökön kívül jelen volt Edvard Kardelj, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács alelnöke, Kocsa Po- povícs, külügyi államtitkár, Mijal- ko Todorovics, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács tagja, Jakov Blazse- vics, a Horvát Népköztársaság Vég­rehajtó Tanácsának elnöke, román részről pedig Gheorghe Gheorghiu- dej, a Román Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és a nagy nemzetgyűlés elnökségének tagja, Chivu Stoica, a Miniszterta­nács elnöke, Emil Bodnaras, Petra Borila és Mogyorós Sándor, a Mi­nisztertanács első elnökhelyettesei, valamint a Grigore Preoteasa kül­ügyminiszter. A tárgyalásokon eszmecserét folytattak a közös érdekű nemzet­közi kérdésekről, valamint a két ország kapcsolatáról. A megbeszélések a szívélyesség, őszinteség, a kölcsönös megértés szellemében zajlottak le. (MTI) Megérkezett a Szovjetunióba Irán sahmsahja Baku (TASZSZ). Június 25-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének és személyesen K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének meg­hívására megérkezett a Szovjet­unióba őfelsége Mohammed Reza Pahlevi, Irán sahinsahja és felesé­ge, Szorajja, A sahinsah őfelségével együtt ér­kezett az iráni államférfiak egy csoportja. A vendégek fogadására Moszkvá­ból Bakuba érkezett A. F- Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának helyettese, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügvminiszterhelyettese, V. V. Kuraszov hadseregtábornok és más hivatalos személyiségek. Az Irán, a Szovjetunió és az Azerbajdzsán SZSZK állami zász- laival feldíszített repülőtéren az ér­kezők fogadására megjelentek még az Azerbajdzsán SZSZK kormá­nyának tagjai, a Köztársaság Leg­felső Tanácsának tagjai, a bakui közélet és a sajtó képviselői. A fogadáskor díszőrség sorako­zott fel, elhangzott Irán, a Szovjet­unió és az Azerbajdzsán SZSZK ál­lami himnusza. Mohammed Reza Pahlevi őfel­sége, Irán sahinsahja és neje, va­lamint kísérete rövid pihenő után repülőgépen továbbindult Moszk­vába. (MTI) Egyiptomi lapok a szovjet—egyiptomi közleményről Kairó (TASZSZ). Az egyipto­mi lapok kommentárokban foglal­koznak a D. T. Sepilov szovjet kül­ügyminiszter és Gamal Abdel Nasz- szer egyiptomi miniszterelnök tár­gyalásairól kiadott közös közle­ménnyel. Az A1 Ahram vezércikkében megjegyzi, hogy ennek az okmány­nak a jelentősége messze túlnő a két állam viszonyának keretein. A lap rámutat a közlemény jelentősé­gére a nemzetközi együttműködés és az egyetemes béke megszilárdí­tása szempontjából. Az As Saab vezércikkében nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy „Nasszer és Sepilov tárgyalásai tel­jes sikerre vezettek”. A Szovjet- únió, mint ismeretes, nem volt kép­viselve a bandungi értekezleten, amelyen csak afrikai és ázsiai álla­mok vettek részt. Ez a közös nyilat­kozat Moszkva hivatalos megnyi­latkozása abban az értelemben, hogy támogatja Bandung elveit és célkitűzéseit. Ilymódon kibővüli a bandungi elveket támogató álla­mok köre, amely most már magá­ban foglalja az egyik legnagyobb világhatalmat is. A tegnapi közlemény — mutat rá a lap — az afrikai és ázsiai ál­lamok nagy diadala. A cikk megjegyzi, hogy Egyiptom biztos kézzel folytatja az együtt­működési politikát mindazon sza­bad államok irányában, amelyek a béke megszilárdítására és a békés egymás mellett élés alapjainak megteremtésére törekszenek. (MTI) Elutazott a Szovjet­unióból Mohammed Al Badr Emir, jemeni trónörökös, minisz­terelnökhelyettes és külügyminisz­ter június 25-én, kétheti szovjet­unióbeli tartózkodás után a kísére­tében lévő jemeni hivatalos szemé­lyiségekkel együtt elindult a Né­met Demokratikus Köztársaságba (MTI) 3 07 fl IS'IVAN; (26.) /I KUJON zámított Koczog az ellenál­lásra. Türtőztette magát, mert ezt az ügyet nem lehet elsietni. Négy felöl is szárítóba van immár. Monoki — a lovak — a szövetke­zet — most meg a fia. Eszébe jutott a pipája, boldogan csömöszölte bele a dohányt, azzal is idő telt s mégis csak az a lát­szat hogy tudja ő, mit csinál. Készséggel nyúlt ujjasa zsebébe az öngyújtóért, de hasztalan. Nem ta­lálta. Hogy is találta volna, mikor sose tartotta abban, hanem a puszüdzsebben. Miután nyugtalansága ezzel is elsimult — látnivalóan minden a helyén van — bölcset nyársalt a levegőbe a pipaszárral. — Hát ha restell ed a társulást Balázzsal, majd kiárendáljuk Pelle doktor sitráfkocsdját. — Miért akar engem mindenáron eladni? — bolyongott apján a fiú neheztelő szeme, amire idős Ko­czog megintcsak sűrű pislogással felelt. A legényből meg fakado­zott tovább a panasz. — Ilyen emberhez kötne engem, mint ez a csavaros eszű doktor? Nem jóban ismeri nálamnál is? Kilopta az még a szarka alól is a tojást, úgy forgolódott mindig. Maga regélte el a röntgent, meg a teniszpályát. Hát ez megint igaz volt! Nem tu­dott rá mit fakajtani az apa. Az infámis doktor szegénypa­raszt gyerekeként szerezte meg a diplomát. Alighogy összehányt egy csepp kás rendelőt, gyorsan meg­szedte magát. Szavahihető embe­rek állítják, hogy már akkor ..rönt­genezett” fizetségért, mikor még nem is volt röntgengép a városban, ugyan ki látta sötétben, mit olva­sott le a doktor úr arról a sárgára akasztott kormos üvegtábláról, ami piögé a beteget állította sóhajtás irányában. Hát a termiszpálya! Békéből ez le­tett. a maga nevére a dolktor úr jó nagy területet a vadregényes Berekfürdő partján. Ha meg már meg volt a telak, építtetett rá. Hadd lakjanak ott a fürdővendé­gek is. Hátha a panzdódíjon felül még meg is betegszenek — abból is leesik egynéhány pengő. Bár már akkor úgy látta volna mindenki a jódos, melegvizes fürdő jövőjét, mint a doktor úr. Igaz, Móricz Zsigmond megírta, hogy fo­lyik el a semmibe a puszta aranya, de neki már csak ez a rendszer hitte el. Azám! Ki ne felejtsük, hogy kun módra puritán szálló mögé te­niszpályát is döngöl tetett a doktor úr. Csak cflyan parasztosat, ami alól előrepedezett a szik s aki me­zítláb éviekéit rajta, sűrűn szisze­gett. A cölöpök tövén, meg a „fo­lyosó” táján, ahová ritkábban esett teniszlabda, tippan meg nadra­gulya nőtt. Már csak azért is, hogy mit csúfoskodik ez a paraszt- doktor ilyen úrimicsodával. De nem is ezt akarjuk mondani. Hanem, hogy két út zárta le egy­másra merőlegesen a teniszpályát. Jobbról, a pálya végével egy irány­ban futott a közelebbi s a pálya hójával a távolabb eső út. alami járatlan fővárosi ember telekvásárolni vetődött a Be­rekbe. Nagy hümmentés fogadta hírpt a városban. Akkora, hogy tizenkét kilométerre kihallatszott. Hát ezt hogy csapják be? Nosza kéméi volt Pelle doktor úr — akiről meg kel jegyezni, hogy olcsón, szívesen gyógyított bárkit. Behozta a réven, amit el­veszített a vámon. Kézbe vette hát a városi vendéget. Ravasz, kifür- készletetlen kupec-parasztok segí­tettek magyarázni a Berek tér­képét. A jámbor pesti nem tanul­hatta jól' meg az iskolában az egyezményes jeleket, mert az adás­vételi szerződésbe inkább a szö- vegezett körülírást választotta. Eszerint a szálló mögötti tenisz­pálya hosszanti oldala meg a gya­logút közti részért fizeti a súlyos pengőket. A doktor úr rém pedáns volt arra, hogy valaki iskolát vég­zett ember létére buta, fizesse meg felnőtt korában a tandíjat. A szerződéskötés és a vételár lefizetése körüli napokban felfoga­dott két facér parasztot Akik amúgy is lekötelezettjei voltak holmi subaalatti üzletek miatt. Sajátkezűleg kicirkalmazta nekik, hogyan fordítsák meg a teniszpá­lyát előző irányával keresztbe. Ilyenformán a ho6sz-oldal került a közelebbi gyalogút mellé, miáltal felére csökkent az eladott terület is. Tehát az árán duplán nyert. A fiatal doktor akkori falánk­sága már rég elhányta virágát, de ki tudna aludni, ha vele kellene tisztességes fuvaregyességet kötni. TT oezog újfent csak kahogott. Igyhát ezt se erőltetheti. Olyanformán észlelte állapottát, mint akit lekötöztek s nem tud semerre mozdulni. Hol lesz ebből kiút? Az a kupei- hér Monoki most már pórázon tartja. Nyomban elrántja a hur­kot, mihelyst kívánságát megta­gadja ;: Ha mégegyszer kijön a tanyára, — abból semmi jó nem származik! Pista kisomfordáit az udvarra. Apja gyorsan a komótfiául szol­gáló szalmazsákhoz ugrott. Kiol­vasta az ezer forintot. Égette a mellét, ahogy zsebretette..; Sze­gény Róza mennyit fejt azért. Takargatta vakbélgyulladását is és csak akkor vitette magát kórházba, miután már kibukott a tehén alól. A csirkék ára. Hogy kuporgatta a legszeb tojásokat, hogy házalt tanyáról-tanyára jó köti óér. A két kisborjú ára is benne volt a hatezerben. Azokat meg Pista babusgatta, hogy bársonybricsesz nadrág és box csizma legyen be­lőle; Most már semmi se lesz az ő kusbitolni való cájgruhájából se... A szövetkezetbeli jövedelem foko­sabb, abból házra kell, bent a vá­rosban. Temetné el a föld a vén sí maképű Monoki Sándort, ahol vanl A két kövér lovat etetni kell aztán is.;: A kölyöknek nem le­het parancsolni... De mit nem tesz az ember az életéért! Zajló jégtáblák közt elkapta a jeges ér, de míg össze nem csapnak feje felett a mocskos hullámok, akár a bűzlő dögbe is belekapaszkodik, ha az fenntartja.Ezért vállalná a közösséget Balázzsal, a doktor­ral. A fiú azonban hajthatatlan. Hasgatba, marcangolta a keserű­ség. Megsajnálta a legényt, aki bús­lakodva kórícá! most odakint.;. Mióta kéri már, hadd legyen rendes tag a csoportban! Szánta feleségét, aki szegény, kapálja most a tenge­rit s el nem gondolja, mi hajtotta haza olyan lóhalálában. Hullámzó, nyomorult sóhajjal in­dult a városba. Mostmár legalább a postán is megbámulják. Meglát­ják. kinek küld ezer forintot. Pista a bika-jászol mellől kl­x sérte szemmel az apját. Ol­dalazva, rövidet, hosszút lépve lö­työgött Koczog a bejáróúton. Pipá­jából gyér füst szállt fel. Fél farát csigos szeredás verd este. — Máma se lesz a téeszből semmi — gondolta a fiú s a bika göndörszűrű hom­lokára támaszkodva könnyedén — felült a jászol szélére. Az állat megütődve bámult kis gazdájára, aki azt tehetett vele, amit akart. Egyedül őt tűrte meg közelében. — Na, Samu — beszélt neki — ha olyan erős volnék, mint te, széthánynám azt a büdös eget is!... Azért csak nem úgy volna — he- herészett — mert nekem is olyan karikát tettek az orromba, mint neked. Belemarkolt a bika nedves, szürke orrába s hogy Samu to­pogni kezdett, beleöklözölt ráncos nyakába. — Nyughass, Bolond! (Folvt. köv.) szükséges elevátor ügyében. Erős Lajos felkereste Balogh Gyu­la főmérnököt s el­mondta, mire volna Tiszafüredi Gépállo­máson a kazalozáshoz szüksége a Hámán Ka­tó Tsz-nek. — Két napon belül meglesz — mondta a főmérnök. Ez június 11-én történt. Június 19-én írom ezt a levelet, de Balogh Gyula főmérnök elvtárs még mindig nem küld­te a szükséges elevá­tort. Állítólag papíron kellett volna igényelni. Lehet, hogy így van.

Next

/
Thumbnails
Contents