Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-12 / 138. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt SZ OLJJ OK Vili. évfolyam, 138. szám, 1956. junius 12. kedd. MEGYEI MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Baráti kézfogás (2. o.) A taggyűlések tapasztalataiból (2. o.) A kujon (2. o.) Hírek, Sport (4. o.) V* Gyorsítsuk meg a növényápolás és a szálastakarmány betakarítás munkálatait A kedvező időjárás és a tavaszi vetések viszonylag időben és jó minőségben történő elvégzésének eredményeképpen szán­tóföldjeinken a kapásnövények kielégítően fejlődnek, kaszálóink pedig bő szénatermést ígérnek. A növényápolási és a szálastakarmány be­takarítási munkák időbeni végzésében azonban súlyos lemaradás ta­pasztalható az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek többsé­gében. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. A kapásnövények ápolásában való súlyos lemaradás a kedvező időjárás ellenére is nagymértékben veszélyezteti a jó terméseredmé­nyek elérését. Ez természetesen kihatással van a termelőszövetkeze tek és állami gazdaságok jövedelmezőségére. Ma már mindenki tudja, hogy pl. a kukoricánál minden kapálás legalább 2—3 mázsa többlettermést jelent holdanként, de hasonló a helyzet a többi kapá­soknál is. Igen fontos tehát, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, be­vonva a családtagokat is a munkába, a munkaidő teljes kihasználá­sával a legsürgősebben elvégezzék a .capásnövények jó minőségben való ápolását. A gépállomások dolgozóinak és vezetőinek is minden erejükkel azon kell lenniök, hogy a a gépek fokozottabb munkájával nagyobb segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek. A kapásnövények jó minőségű és gyors ápolására a magasabb terméseredmények elérése mellett azért is szükség van, hogy idejében el legyen végezve a rizsgyomlálás és a szálastakarmányok be­takarítása is. A rizstelepek vetése és árasztása lényegében időben megtörtént s a növény szépen, biztatóan fejlődik. Ha az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek vezetői, pártszervezetei azonban nem tesznek azonnali intézkedéseket a gyomlálás elvégzésére, veszélyben van a rizs hozamának növelése. Arizstáblák gyomtalanításához tehát azonnal hozzá kell fogni. Ezen munkába, a termelőszövetkezetek csa­ládtagjain kívül be kell vonni a DISZ-szervezeteket. Üdvözölni le­het azt a helyes kezdeményezést, ha a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok DISZ-szervezetei védnökséget vállalnak a rizstáblák gyomtalanításában. A DISZ-szervezetek már sok nehéz feladatot megoldottak a megzőgazdaságban, most újra itt az alkalom, hogy a rizstáblákon rohamra induljanak a gyomok ellen és hozzájáruljanak a jó terméseredmények eléréséhez. Az állattenyésztés hozama további növelésének legfontosabb alapja a szilárd takarmánybázis megteremtése, amelynek lehetőségei most adva vannak minden termelőszövetkezetben és ál­lami gazdaságban. Az őszi takarmánykeverékek, a lucerna- és here­táblák, továbbá a kaszálók ez évben bő szénatermést adnak. Tehát a szálastakarmány időbeni betakarításától függ, hogy ez évben is már több húst, tejet, zsírt értékesítsenek a termelőszövetkezetek. Ezáltal megteremthetik az alapját a folyamatos havi munkaegység-előleg- osztásnak is. Ahhoz, hogy a növényápolás és a szálastakarmányok betakarí­tásának munkáit sikeresen elvégezzük, megyénkben az szükséges, hogy a kommunisták élenjárjanak a munkában. A párt-, a tanács- és a gazdasági vezetők számolják fel azt az igen nagyfokú megnyugvást, amely munkájukban jelenleg tapasztalható és teljesen indokolatlan. Meg kell szünteni a felesleges üléseket, amelyeket annak érdekében tartanak, hogy a munkákban való lemaradást behozzák. Ehelyett nap mint nap menjenek ki a határba, a termelőszövetkezetekbe, a gépállomásokra és helyes javaslataikkal, tanácsaikkal segítsenek a gazdaságvezetőknek a munkák megszervezésében. Tehát minden vezető a határba! A mezőgazdasági termelés fellendítéséért, a terméshozamok növeléséért folytatott harc egyik legnehezebb szakaszában vagyunk. Megyénk termelőszövetkezeteinek szorgalmas, igyekvő tag­sága, a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozói már számta­lanszor bebizonyították, hogy a legnehezebb munkákkal is megbirkóz­tak. Jelenleg megint nagy és sürgős munkákat végeznek, szükséges, hogy a gépek kapacitásának fokozásával, a munkanapok teljes ki­használásával, a termelőszövetkezetekben a családtagok bevonásával megbirkózzanak a növényápolás és és a szálastakarmányok betakarí­tásának munkálataival; A kapásnövények ápolása, a rizstáblák gyomtalanítása és a szálastakarmányok betakarítása most a mezőgazdaságban a legfonto­sabb és a legsürgősebb munka. Ezen munkákra kell most minden erőt mozgósítani a pártszervezeteknek, a tanácsszerveknek és a gazdaság­vezetőknek, mert döntő mértékben ettől függ a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása, a tagok jövedelmének, jólétének növeke­dése, az állami gazdaságok jövedelmezősége. Megyénk több traktorosa magas kormánykitüntetést kapott A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a traktorosnap alkalmával 91 gépállomási, állami-, cél- és erdő- gazdasági traktorosnak, gépállomá­si dolgozónak az elmúlt évben elért kiváló eredményei elismeréséül kormánykitiintetést adományozott. A kitüntetéseket szombat délelőtt az Országházban ünnepélyesen adta át Dobi István, az Elnök] Tanács elnöke. Ugyanakkor adta át Dobi István 57 termelőszövetkezeti el­nöknek és termelőszövetkezeti tag­nak a Népköztársaság Elnöki Taná-. csa által a termelésben végzett ki­váló munkájuk elismeréséül ado­mányozott kormánykitüntetéseket. A Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést kapta: Cs. Nagy Sándor, a karcagi; Rácz Sándor, a kunhegyesi; Pádár Imre, a Kunhe- gyesi Gépállomás traktorvezetője és Ádám József, a Tiszafüred-Kócsi Állami Gazdaság traktorosa. A Munka Érdemrend kitüntetést kapta: Deli György, a Tiszafüred— Kocsi Állami Gazdaság traktorosa. Szolnok megyei kertészek látogatása Hajdúszoboszlón Megyénkben Cserkeszöllőn, Ti- szaörsön, Karcagon, Turkevén és Szolnokon működik, illetve épül termálvízfű téses kertészet. Az el­múlt héten pénteken ezekről a he­lyekről brigádvezetőkből és kerté­szeti szakemberekoől álló csoport utazott Hajdúszoboszlóra az ottani Kossuth Termelőszövetkezetbe. A Szolnok megyei kertészeti szakem­berek megismerkedtek a meleg­vizek kihasználására épülő vízíűté- ses kertészettel. A szolnoki vendégeket Hajdúszo­boszlón Kiss György, a Kossuth Tsz kertészeti vezetője fogadta, A Szol­nok megyeiek számára nagyon meglepő volt, hogy a Kossuth Tsz kertészetében az üzemszervezés igen magasfokú. A tsz a kertészet számára külön termelési tervet ké­szített. Ez részletesen foglalkozik az egészévi üzemeltetéssel, a munka­egység felhasználással, az értéke­sítéssel. A kertészetben mindössze 17-en dolgoznak. Februártól június 1-ig ISO ezer forint volt a bevételük. Tanulságos volt a hajduszoboszlói látogatás. A vendégek meggyőződ­hettek róla, hogy a termálvizfűté- ses kertészetekben nagyon jövedel­mezően lehet gazdálkodni; A traktorosok ünnepéről A tavaszi munkák beköszöntése óta nem nagyon volt vasárnap, hogy minden traktoros ünneplőbe öltözhetett volna. Mindig került olyan sürgető munka, amelyikkel nem lehetett várni. Most szinte szo­katlan, hogy egyszerre együtt van az egész gépállomás. Jókor válasz­tották ki a traktorosnapot, mert most van sziuszanásnyi idő az ara­tás előtt. A legszebb gépállomás kétségtelenül a cibakházi volt ezen a napon. Rendszerető dolgozói a muskátlis ablakokkal, a gondozott kertekkel olyan hangulatossá tet­ték környékét, hogy a traktorok pöfögését leszámítva, akár nyara­lónak is beillene. Hollósi Gyula igazgató elmondotta, hogy egy-két évvel ezelőtt még korántsem volt ilyen lakályos a gépállomás. Az egyik termelőszövetkezetben szóvá tette a rendetlenséget, mire az el­nök azzal válaszolt, hogy a trakto­rosok sem nagyon dicsekedhetnek. A Cibakházi Gépállomás vezetői megfogadták a bírálatot. Nem tu­dom van-e összefüggés a között, hogy a gépállomás már nyári ka­pálás! és széna betakarítási tervét teljesítette és a között, hogy mus­kátlisak az ablakok. Kimutatni ne­héz lenne, de én azt vallom, hogy van. Aki szereti a munkáját, szívesen beszél arról pihenés, ün­neplés közben is. A traktorosnapon jóformán mindenütt sok szó esett a közelgő nyári munkákról, az ara­tásról és a cséplésről. Turkevén a gépállomás párttitkára elmondotta, hogy náluk már megvolt a nyári szemle. Az idén először a megyei küldöttek helyett a város mezőgaz­dasági vezetőiből a termelőszövet­kezetek képviselőiből alakult bi­zottság tartotta meg. Igen alaposan megvizsgálták a 25 kombájnt, ja 27 aratógépet, valamint a 29 cséplő­gépet. Nem is csoda, hiszen ezektől a gépektől függ, hogy kis szem- veszteséggel tudják betakarítaná a termést. A bizottság tagjai — né­hány kisebb hiányosságtól eltekint­ve —• megállapították, hogy a fel­készülés kielégítő. Okuk volt tehát a közös, gondtalan, vidám ünnepre. Tizenöt birkából készült a trakto- rosnapi vacsora és a kiosztott 10 000 forint jutalomból futotta néhány pohár sörre is. Sok kedves vendége volt ezen a napon a gépállomások­nak. Azzal természetesen nem mon­mu ................ ——rr—----------------­dók semmi különöset, hogy ott vol­tak a tsz-elnökök, a kiváló brigád­vezetők, a legjobb dolgozók, hiszen az ő kapcsolatuk mindennapos a gépállomással. Inkább a messziről jött vendégek közül emeljünk ki néhányat. A Ganz Vagongyárból az üzemi pártbizottság első titkárának vezetésével megyénkbe jött a 120 tagú népi együttes, s Kunszentmár- tonban, valamint Cibakházán adott nagysikerű ünnepi műsort. Mester- szálláson a Ruggyantaámgyár ki­váló dolgozóit és toulturmunkásait látták vendégül. Turkevén a vá­rosi népművelési otthonban meg­tartott ünnepségen a Csepel Autó­gyár dolgozói szerepeltek. Nem volt olyan gépállomás a megyében, ahová meg ne érkeztek volna a munkás vendégek, a patro­nálok. A falu és város szeretet« vette körül ezen a napon a trakto­rosokat, akik nemcsak a kitünteté­sekből, a pénzjutalmakból, hanem a baráti kézfogásokból érezhették, mennyire megbecsülik munkáju­kat * Az ünnep elmúlt, küszöbön az aratás. Arra kérjük megyénk trak­torosait, hogy a nagy munkában tovább öregbítsék a már kiharcolt jó hírnevet Dal9 tánc, zene — reggeltől estig Képek a „Ságvári Endre kultúr verseny“ megyei döntőjéről Akármerre fordul az ember a nyári napfényben fürdő vasárnap délelőtti utcán, mindenütt velük táp­lálkozik. Hangszereket, táncruhá­kat, jelmezeket cipelnek, vidámsá­guk betölti a várost. Vonattal, te­herautóval, autóbusszal,.érkeznek s úgy tudom, vannak talán kétezren is, de legalábbis ezernyolcszázon. A DISZ „Ságvári Endre kultur- verseny“-ének résztvevői. Legna­gyobb részük fiatal. Akad közöttük hatesztendős kislány, aki szaval s hatvan esztendősnél idősebb kar­mester is. A tánc, a dal, a zene, a színjátszás kedvelői mind. Jól sze­repeltek a helyi bemutatókon, a vá­rosi járási seregszemléken s mind­egyikük igen-igen örül, hogy részt- vehet a nagyszabású verseny me­gyei dötőjén. „Megérett a búzakalász .. Az új — rendeltetésének még át sem adott — szabadtéri színpadon az énekkarok és a szólóénekesek mutatják be tudásukat. Amikor odaérkezünk, az újszászi úttörőkó­rus vonul le éppen, hogy átadja a helyet a kunszentmártoni DÍEDOSZ kulturothon énekhármasának, — — amely meglepetésre — Offenbach „Barcarolá“-ja mellett modern tánc­dalokat is énekel, így Bágya And­rás egyik szerzeményét, s meg kell mondani, igen szépen. Aztán Kiss Sándor, egy Jászbe­rényben katonáskodó tiszaszenüvß rei fiú (édesapja ott izgul a közön­ség soraiban) áll ki a színpadra. A jászberényi Déryné kultúrotthon népi zenekara mögötte s egyszer csak zengő, tiszta baritonja meg­szólaltat egy régi-régi, s nagyon szép népdalt: „Amott legel, amott legel, amott legel egy pej csikó ma­gában ...“ — Biztosan az elsők között végez — mondja mellettem valaki, s nem is tévedett, mert Kiss Sándor, amint később megtudtam, meg­nyerte a szólóénekesek versenyét. S peregnek egymásután a szá­mok. Nagy sikerrel szerepel a kar­cagi úttörőkórus, utánuk pedig a r.agyiváni kultúrotthon vegyeskara. Gyöngy Mihály öreg tanító vezényli őket. S a termelőszövetkezeti ta­gokból, állami gazdasági, gépállo­mási dolgozókból álló kórus Bach- és Brahms-darabokat szólaltat meg, majd 1951-ben gyűjtött nagyiváni népdalokat. „Nagyivánon elneveztek betyárnak ...“ — zeng az egyik, a másik így kezdődik: „Megérett a búzakalász...“ Minden dicséret ezé a kórusé. Tagjai közül nem egy most a nagy dologidőben 12—18 kilométerről járt a próbákra. De eljárt s most itt dalolnak, bizonyságául annak, hogy lehet, igenis lehet a népművelés terén a legkisebb falvakban is nagy és szép dolgokat véghezvinni. Egy nagy meglepetés Már délután 3 óra is van, mire eljutok a Fűtőház kulturotthonába, hogy megnézzem a táncosokat, meghallgassam a zenekarokat. Ép­pen ebédszünet van. Mire ismét megkezdődne a verseny, eső kere­kedik. mindenki fedél alá húzódik, a táncos lábak helyett az eső do­bol a szabadtéri színpad deszlcáin, — Hanem kár, hogy nem jöttél délelőtt — ezzel köszönt Sajti Sán­dor, a Szolnoki Népi Együttes tag­ja. — A tiszafüredi kultúrotthon és a gimnázium tánccsoportja olyan meglepetést okozott, hogy . -. S megtudom, hogy a tánccsoport helyi gyűjtésből származó támc- motivumokból kialakított „Füredi lakodalmas”-a olyan produkció volt, amely nem ilyen fiatal, ha­nem öt-hat éve működő tánccso- portnák is becsületére vált volna. Dicsérik a Jászárokszállási Népi együttest is, amely „Pampuska bál” című népi játékával lépett fel. Mikor az eső eláll, a pusztamo- nostoriak készülnek fellépni, a színházteremben pedig Horváth Kiss László vezényli a karcagi ze­neiskola tanulóiból alakult zene­kart., Bosszankodás A Költői Anma-utca nagy fái alatt Halász István elvtárssal talál­kozom. ö a csépai parasztkórus vezetője. Kérdezem fellépett-e már a kó­rus. Meglepetésemre azt feléli, hogy nem is lép fel. Hogyan? Hát mi történt? Semmi, semmi más, csak min­dennapi életünk rákfenéje, a gon­datlanság, a nemtörődömség űzte ismét kisded játékait. A járási ta­nács népművelési csoportja nem gondoskodott járműről. Az úttörő kórust is alighogy sikerült két részletben behozni Szolnokra. — „Menjenek be vonattá!?’ — adta a A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok több mint 40 ezer hold kiterjedésű öntözőtelepein június első napjaiban befejezték a rizs ve­tését és első árasztását. Ezt a mun­kát most első ízben a Vízügyi Igazgatóság és a gépállomások vé­gezték. A Vízügyi Igazgatóság gon­doskodott a szükséges öntözővíz jótanácsot a népművelési osztály telefonon. Dehát hol az a kultúr­otthon, amelyik 1500 forintot elő tud szedni vasárnap délben 2 óra­kor7 — Gondolhatja az elvtárs, rmt mondták a kórus tagjak Gondolom s bizonyára nem teszi zsebre a kunszentmártoni tanács népművelési csoportja. Bosszankodunk egy darabig, aztán megyünk, hogy meghallgas­suk a Szolnoki Népi Együttes ve­gyeskarát s azon vigasztalódunk, hogy milyen nagyszerű kórus. Színjátszók és szavalok között Estébe hajlik az idő. A József Attila kultúrotthon színháztermé­ben ülök. Az előbb csapódott össze a függöny. A Tisza Cipőgyár kul- turotthonámák színjátszó együttesét tapsolja a közönség Bárány Tamás „Mihályka” című egyfelvonásosá- nak bemutatáséért. A Szolnoki József Attila Kultúr­otthon együttese nagy sikert arat a „Lányok lázadása” című egyfélvo- vásossál, a karcagi gimnázium színjátszóinak előadásáról azonban ez nem mondható el. Gyengén, igen gyengén mutatják be Csiky Gergely JStomfay család” című darabjának egy részletét. S a szarvalók? Közülük Balázs Máriát, a szolnoki Verseghy gim­názium tanuló jót hallgatom .Puskin Anyégin-jéból Tatjána levelét sza­valja. S nemcsak érezve, hanem éreztetve is a csodálatos sorok minden szépségét; • Már mind a négy színpadnál megtörtént az eredményhirdetés. Késő este van. Azon tűnődöm, mi­lyen kár, hogy csak néhány rész­letét láthattam a nagyszabású ver­senynek, — Nem baj, majd jövőre s mon­dom, mint azok, akik most nem jutottak az elsők közé. PÉTERI ISTVÁN szétosztásáról, az árasztás feltéte­leinek és rendjének betartásáról. A gépállomások a termelőszövetkeze­tekben az árasztást megelőző mun­kálatokat végezték. A Vízügyi Igazgatóság és a gép­állomások dolgozói jelenleg a víz­pótlás és a mezőgazdasági öntözé­sek órarendjét készítik; Befejezték a rizsveíések első árasztását

Next

/
Thumbnails
Contents