Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-12 / 138. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. Június 12. Baráti késfogás E napokban a Szovjetunióban tartózkodik Tito, a Jugoszláv szö­vetségi Népköztársaság elnöke, Kandelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke. Popovics külügy­miniszter, valamint a jugoszláv nép több más vezetője. Mindenütt, ahol megfordulnak, árad feléjük a szovjet dolgozók millióinak meleg baráti szeretete, lépten-nyomon ta­pasztalják a szeretet, megbecsü­lés ezernyi megnyilvánulását. A jugoszláv vezetők moszkvai láto­gatása, találkozása a szovjet állam­férfiakkal két nép baráti kézfogá­sát jelenti. Két olyan nép kézfogá­sát, amelynek barátságát a fasiszta elnyomás, zsarnokság elleni közös harcban kiontott vér pecsételte meg. E kézfogás egyben két ked­ves, de átmenetileg egymástól el­vált. sőt egymással szembekerült barát újbóli egymásrataláiásáI; is jelenti. E baráti találkozás, a Szovjet­unió és Jugoszlávia népeinek kö­zeledése felé az utat BuLganyin és Hruscsov múltévi belgrádi látoga­tása, az ott lefolyt megbeszélések és a7 ezeket követő történelmi je­lentőségű közös nyilatkozat egyen­gette. Egy év telt el azóta. És ez alatt az egy év alatt izmosodott, erősödött a Szovjetunió és Jugo­szlávia népeinek barátsága, kibő­vült, sokoldalúvá vált gazdasági, kulturális, sport- és egyéb kap­csolatuk; Az út nem volt könnyű amikor bekövetkezett a sajnálatos szakadás a szocialista tábor or­szágai és Jugoszlávia között, az imperialista berkekben felujjong­tak. Arra számítottak, hogy Jugo­szlávia előbb-utóbb, de mkáb'o előbb, mint utóbb, a világimpe- rializmus jámszalagjára kerül, el­veszti politikai, gazdasági függet­lenségét, a vezető kapitalista álla­mok játékszerévé válik. Minden eszközt megragadtak ennek előse­gítésére. A Jugoszláviának juttatott segélyek ellenértékeként az ország nemzetgazdaságát gúzsbakötő en­gedményeket igyekeztek kicsikarni. A Jugoszlávia, Görögország és Tö­rökország között létrejött három- hatalmi egyezményt fel akarták használni arra, hogy Jugoszláviát közvetve bevonják a NATO-ba. Jugoszlávia népeinek és vezetőinek nagv érdeme, hogy ebben a szá­mukra válságos időszakban is meg tudták őrizni az ország füg­getlenségét, cselekvési szabadságát, Jugoszláviát nem sikerült az im­perialista táborba édesgetni. Az ország független, bók eszerető kül­politikájával nagy nemzetközi te­kintélyt vívott ki magának, fontos szerepet tölt be, pozitív tényezővé vált az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, annak különböző intéz­ményeiben. Jugoszlávia útja nem volt könnyű út. Nehéz, göröngyös út volt. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámo­lása, a nemzetközi munkásmozga­lom helyzetének, jelenkori sajátos­ságainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, vala­mint Jugoszlávia népednek köze­ledése elől; Különböző módon — ugyanazon célért Á Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik igen nagyjelentőségű megnyilatko­zása volt a szocializmushoz vezető út sokféleségéről szóló lenini taní­tás kidomborítása. A XX. kong­resszus félreérthetetlenül tisztázta a helyzetet, a szocializmushoz ve­zető útnak a helyi, nemzeti adott­ságokat figyelembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjet­unió és Jugoszlávia különböző mó­don, sajátos formákban és ütem­ben bár, de egyazon végcélért küzd: a kommunizmusért. Ez a tény is új tartalommal telíti a két or­szág népeinek kapcsolatát; Jugoszlávia társadalmi, gazdasági arculatában a ne pfelszabadító há­borút követő évtizedben végbemen­tek mindazok az alapvető változá­sok, amelyek nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen lenne. A munkásosztály kezében a hatalom: proletárdiktatúra van. A termelő eszközöket társadalmi tulajdonba vették, s a mezőgazdaságban kü­lönösen a legutóbbi időben, erő­teljesen fejlődik, tért hódít a nagyüzemi, szövetkezeti forma. De a szocializmus építésének ju­goszláviai módszerei sok új prob­lémát vetnek fel, új tapasztalatok­kal gazdagítják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok dolgo­zóit, mint ahogy ezeknek az or­szágoknak a gazdasági, tudomá­nyos-technikai tapasztalatai is se­gíthetik a szocializmus jugoszláviai építését. Ezért közös érdekünk, hogy országaink között minél előbb helyreálljon a jó viszony, s meg­induljon az élet minden területére kiterjedő, gyümölcsöző együttmű­ködés. Ebből a szempontból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv—magyar viszonyban beállott kedvező for­dulatra is. A kölcsönös tartozások egyenlegéről kötött megállapodás, a gazdasági, kulturális kapcsolatok helyreállításának kilátásba helye­zése. de őszintén reméljük, csak az első lépést jelenti a népeink kö­zötti bizalom megszilárdulása, sok­rétű együttműködésünk kibontako­zása felé. Vannak akiknek nem tetszik hogy országaink kapcsolatai mind szélesebb körre terjednek ki, hogy — mint Tito mondotta a moszkvai autógyárban rendezett gyűlésen — „ami köztünk történt, mór a múlté.” A jugoszláv vezetők szov­jetül! i óbeli útja bizonyos amerikai körökben dühödt kirohanásokat váltolt ki Tito elnök ellen, Jugo­szlávia politikája ellen. McCarthy szenátor például a Jugoszláviának nyújtandó amerikai segély teljes megvonását javasolta, amit azzal indokolt, hogy Tito moszkvai nyi­latkozatai világossá tették: „Nem remélhető Jugoszlávia megvásár­lása az amerikai segély révén.” Hasonló értelmű indítványt terjesz­tettek be a kongresszusba más sze­nátorok és képviselők is Tito az amerikai újságírókkal és rádiókommentátorokkal folytatott moszkvai beszélgetésében válaszolt ezekre a megnyilajkozásokra. Ki­jelentette: Tudja, hogy . McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége., azonban nem fontos személyiség. „Amiatt — mondotta — az Egye­sült Államokkal való ’/iszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban veit” Eddig csak államközi kapesola tokról volt szó a szovjet és jugo­szláv államférfiak megbeszélésein. De amikor egy újságíró megkér­dezte, vajon szóbajöhet-e a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége közötti pártkapcsolatok kér dése és' vajon a jugoszláv vezetők ohajtanak-e ilyen kapcsolatot te­remteni, Tito elnök így válaszolt: „Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal. Miért ne tarthatnánk fenn a kapcsolatokat a szovjet párttal is?” A siovjeí — Jugoszláv együttműködésnek tehát éppen úgy, mint a népi de­mokratikus országok és Jugoszlá­via közötti együttműködésnek szer­teágazó, szinte kimeríthetetlen le­hetőségei vannak. Éppen ezért kí­sérik a szocialista tábor országai­ban olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel a szovjetunióbeli meg­beszéléseket. Nem kétséges, hogy e megbeszélések nyomán meggyor­sul e lehetőségek felkutatása és felhasználása. De a jugoszláv vezetők szovjet­unióbeli útja, Bulganyin és Hrus­csov belgrádi látogatásához hason­lóan túlnő a szocialista tábor ke­retein. Fontos állomást jelent az általános béke, a világfeszültség enyhülése, a háborús veszély elhá­rítása útján is. E tárgyalások bele­illenek Genf, Bandung szellemébe. Békeszerető ál'amok képviselő! kö­zött. folynak, olyan államok képvi­selői között, amelyek ma már a nemzetközi politika csaknem vala­mennyi fontos kérdésében egyet­értenek. Kijelölték a kombájnsratásra szánt gabonatáblákat A megye termelőszövetkezeti ve­zetői, gépállomási mezőgazdászai együttesen kijelölték már a kom­bájnaratásra szánt gabonaféléét. A kiválasztás nem volt nehéz, mert a jó termést ígérő gabona sehol sem dőlt meg. Az elmúlt évekkel ellentétben a megyében már való­sággal kapkodnak a kombájnok után. A kisújszállási gépállomás arató-cséplőgépét például még az elmúlt évben is Karcagra kellett irányítani, mert helyben nem volt elég szerződés. Most átlag 182 hold gabona levágására szerződtek min­den egyes géppel. Turkevén 25 kombájn számára biztosították már a megfelelő munkát. A me­gyében összesen 170 arató-cséplő­gép dolgozik majd a termelőszö­vetkezetekben és a leszerződött te­rület jóval meghaladja a 4000 hol­dat. A megyei tanács mezőgazda­sági osztályának véleménye szerint az elmúlt évi jó munka eredmé­nyeként annyira megszerették a kombájnokat, hogy még körülbe­lül 50 gép számára biztosítani tud­nák a megfelelő munkáts A szdnok megyei gépállomáso­kon az idei kombájnaratáshoz ki­javították s előkészítették már a tisztítóműveket, szállítószalagokat, ponyvákat, hogy a szérűk felsze­relésénél ne legyen semmi aka­dály; PÁRTÉLET+ A taggyűlések tapasztalataiból lilájára »jelenté» Várható időjárás kedden estig: Fel­hős idő, sokfelé eső, a keleti megyék­ben néhány helyen délutáni zivatar. Mérsékelt, időnkint kissé élénkebb déli, délnyugati szél. A nappali hőmérséklet a keleti megyékben csökken, máshol alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 13—16, legmaga­sabb nappali hőmérséklet kedden 20—23 fok között. (MTI.) Ax SXKP XX. kongresszusának tanulságai hónapról-hónapra mind­jobban éreztetik hatásukat az élet minden területén. Üj, friss szellem hatja át politikai, társadalmi, ter­melő és kulturális munkánk min­den területét. Minél jobban megismerik töme­geink a XX. kongresszus anyagát, annál alkotóbbá, termelékenyebbé válik a munka járásunk területén is. A XX. kongresszus zárószava óta bekövetkezett nemzetközi és belpolitikai események, a megtett konkrét intézkedések még jobban meggyőzik dolgozóinkat arról, hogy az elv párosul a gyakorlattal, Mindez a dolgozóik anyagi életének javulását, békéjének biztosítását segíti elő. A XX. kongresszus útmutatása nyomán Központi Vezetőségünk határozata is kötelez bennünket arra, hogy pártunkban, pártszer­vezeteinkben betartsuk a pártélet lenini normáit. Nem valósult meg még e tétel teljes egészében já­rásunk pártszervezeteinél, de hoz­záfogtak megvalósításához és már­is érződik kedvező hatása. Járásunk termelőszövetkezetei­nek pártszervezeteinél is hasonló a helyzet. Munkájukban fokozatos javulás mutatkozik, amit hónapról- hónapra le lehet mérni. Ezelőtt 2—3 hónappal bizonytalanság volt a tsz-ek párttaggyű'ésein. Tanul­mányozás, ismeret hiányában ké­telkedtek az egyszerű párttagok a XX; pártkongresszus anyagának helyességében. Gyakori volt, hogy még vezetőségi tagok, sőt titkárok is bizonytalankodtak. Nagyon sok vita volt az osztályharc új formái, a személyi kultusz és a kollektív vezetés kérdései körül is. Voltak olyanok is, akik féltették a „tiszta pártmunkát”. A propa­ganda-munka fokozásával e bizony­talanságot sikerült lassan felszá­molni, s miután a párttagságot meggyőztük pártunk politikájának helyességéről, állandóan növekszik az aktivitás a pártmunka, s abból fakadóan a gazdasági munka iránt is. Megnyilvánul ez többek között abban hogy a látogatottság kisebb tsz-eknél 90—08 százalékos, nagy tsz-einknél 75—80 százalékos volt a május havi párttaggyűléseken. Nem ritka az olyan taggyűlés, mint a nagyiváni Rákosi Csillaga Tsz-é, ahol tizennyolc elvtárs. vagy a tiszaszöliősi Szarvas Sándor Tsz-é, ahol a tagság 70 százaléka kapcsolódott a vitába. Nagyon he­lyes, hogy az ezelőtti esetleges írá- zissizerű hozzászólás helyett kon­krét javaslatokat tesz a párttagság a párt és gazdasági élet megjaví­tására. Javul a tsz-eknél a párt- és szö­vetkezeti demokrácia szélesítése is, amit az segít elő, hogy egyszerűen nem engedi meg a párttagság, hogy a bírálatot (főként a vezetők) visz- sza verhessék. Tsz-eink pártszerve­zeteiben nagyobb részt pártsze- rűen, helyesen bírálják a párt- és gazdasági vezetést. Van azonban olyan tapasztalatunk is, hogy egyes gazdaságvezetők — főként a tiszafüredi Üttörő Tsz-nél, a Kócsi Állami Gazdaságnál — nem szíve­sen veszik, nem egyszer figyelmen kívül hagyják a párttaggyűiés bí­rálatát, javaslatát. A hibáit mellett tsz-eink párt- szervezetei vezetésben, s létszám­ban is fejlődnek, erősödnek, nö­vekszik a pártonkívüliek érdeklő­dése a pártszervezetek munkája iránt. Májusban járásunk pártszer­vezetei 41 tagot és tagjelöltet vet­tek fel, főleg a szövetkezeti tagok közül. Párt-végrehajtó bizottsá­gaink előtt továbbra is a tsz-ek pártszervezeteinek erősítése a leg­fontosabb feladat. A XX. kong­resszus tanulságai alapján tovább kell erősíteni tsz-einkbén a párt­ós szövetkezeti demokráciát. A pártszervezet politikai munkájában nagyobb helyet kell biztosítani a tudományos termelés kérdéseinek. Tovább kell fejleszteni a tez-párt- tagság eszmei, politikai színvona­lát, amit az 1956—57-es pártókta- tásá év előkészítésével, idejében való végrehajtásával fogunk biz­tosítani. BUKTA ANDRÁS, Tiszafüred, Jár. Pártbizottság. lányok és fiatalasszonyok országos találkozójának küldött« SZABÓ ILONA a mezőtúri Béke Tsz DISZ szerve­zetének tagja. A növénytermesztési brigádban dolgozik, munkájában példamatató. TÓTH ISTVÁN. A KUJON (14.) ontóné hamar belejött a pa­raszti dologba. Meglátszott, hogy valamikor csinálta. Apja olyan se paraszt, se iparos ember volt világéletében. Eredeti foglal­kozása szerint a csizmadia mester­ségben kellett volna művészkednie. Minthogy élhetetlen, meg szótlan csizmadia nem csizmadia, a segéd- ségnél tovább sose vitte. Úgyhogy mikor felesége azt négy holdacskát örökölte, hűtlen lett az árhoz és a szurkos fonálhoz, parasztizálni kez­dett. Legnagyobb célja az volt, hogy lánykájával kijárassa a négy polgárit; így mégis jobban számít­hat majd valami jobb iparos, vagy ha minden úgy sikerül, ahogy el­képzelte — tisztviselő vőre. Azért minden eshetőségre szá­mítva, nem' engedte Erzsikét el- urasodni. Nyári vakációkban a lány is éppúgy verte a markot, mint az anyja. Ezt az elmúlt években is megtette, legalább a fejadagra valót megtalálta apjánál. — Nem rí ki keze alól a kapálás — dicsérték egy hét múlva a mun­kacsapatban is. Nagyon jólesett Rontónénak, hogy füle hallatára teszik. — Nem fogott ki énrajtam a gép­állomáson se semmi — mesélte ví­gan tengerikapálás közben. Élt, táncolt lába előtt a kapa, olyan ügyesen mozgatta nyelét. Tudván tudta magáról, hogy szép látvány piros ruhájában, sárga háromszög­kendőjével a haja löknijai fölött. Könnyű mozgású karját a kukorica kardalakú levelei is kedvtelve si­mogatják, nemhogy a férfiszemek. Nem kívánt senkivel kikezdeni, de neki is' hízelgett, ha minél többek­nek tetszik. Azért ne higyjék, hogy ő akárki! — Sokszor dolgoztam külön a párttitkámak. Előadásvázlat, jegy­zőkönyv, munkaterv, káderjellem­zés, meg az ég tudná, mi minden járta. ... Ha például Markos elv­társ tájékozódni akart, így szólt: „Na, szépasszony, mit hallott?” — s akkor beszámoltam.: Ó, mennyi mindent tudok! Hiába olyan önér­zetes énelőttem Hagya technikus, tudom, mi van az élerajzában. Előt­tem mindig zavarba is jött,, sejtette, hogy ismerem a priuszát, i.; Szó­val olyan bizalmas káder voltam..: Nem azért mondom, de hogy úgy fejezzem ki magam, beleláttam a nagyvonalú politikai vonalvezetés­be. — Látszik is rajtad. Sokkal bát­rabb vagy a brigádvezetővel szem­ben is, mint mi — édeskedett neki Koczogné. Majd hirtelen átlépett a maga sorából Rontónéhoz és leha­jolva porolta Erzsi szoknyája aljá­ról a sárga tökvirágport. — Ejnye, kedves, vigyázz már, összekusbi- tolja a ruhádat ez a vacak. Koczog kifejezéstelen arccal for­dította arra a fejét a másik oldal­ról szomszédos fogásról. — A brigád vezető vei? — szólt közbe. — Azt hiszem, Erzsikének a kisujjában több politika van, mi"t Botos Pistának a fejében. T\ élutánra nyomott lett a leve­gő. A környék felett körös­körül puffancs felhőgomolyok vias­kodtak. Minden percben várni le­hetett, hogy a szomorúszürke, fog­vicsorító jégesőíellegek marakodni kezdenek a velük szemben gyű­rendő, belülről világított lilásbama viharfelhőkkel. Már érzett vad dühük sziszegése. Kijózanító, inge­rült- fuvallatok tépáztak bele a friss zöld kukoricalevelekbe és sivítva próbálgatták fogukat az éles nö­vénykardokon. — Jó lesz fedél aló húzódni, em­berek — kurjantotta el magát Koczog. Hangjában benne volt a szabad ég alatt élő emberek bölcs tisztelete a természet erőivel szem­ben. — Mindjárt itt lesz — a fecskék hasa majd a földet súrolja — egye­nesedett fel Kóti József is. A tábla túlsó végéről összegörnyedve po- corkodtak a tanya irányába a töb­biek; Messziről úgy látszott, hogy a legnagyobb fekete hasas felhő már a vállukra nehezedik, attól hajoltak úgy meg. Visongva, sikongva szedték lábu­kat az asszonyok, mikor az első nagyhosszú, hideg cseppek kiforró­sodott bőrükre cuppantak. Egy nyúl iramodott fel csaknem a tal­puk alól s tapsifülét besunyva, fúródott be a tengeritáblába. A tanyában kiki ott ült le, ahol tudott. Eleinte reménykedve kémlelték az eget, hátha kitisztul; De vigasztalan idő lett. Ameddig csak elláttak, óriási szürke fésőkké sűrűsödve pásztázták a tájat az esőfellegek. Botos brigád vezető az ajtófélfá­nak támaszkodva álldogállt. Türel­metlenül kocogtatta bakancsa orrá­val a küszöböt. Időnként elgondol­kozva tekintett Koczogra, aki a já­szol szélén ült s lábát lógázva bá­multa szemben a tapaszos falat. Pipázott. Hüppentgetett s olyankor egy-egy bodor füstgomolyagot pö­fékelt az ázott szalmaszagú levegő­be. Éppencsak tágranyílt világos szemét mozdította arra, mikor Kri- zsóné, egy kis barna asszony meg­szólalt. — Tán méregbe áztatta azt a do­hányt, olyan büdös, mint a pokol. Koczog feleletre sem méltatta, csak elmerült továbbra is a sárga tapasz törekszálainak vizsgálatá­ban. Az isten se tudta volna ki­okoskodni, hol jár az esze. Nem szokott ilyen szótlan lenni; A brigádvezető szólalt meg szín­telenül, mordan. — Figyeljenek csak egy kicsit! — Halljuk! — próbált kedélyes- kedni valaki, de érzett a levegőben, hogy ennek most semmi helye. — Vannak, akiknek nem használ a szép szó. Az se használ, ha már megütötték a bokájukat; — Kikről van 6zó? — Arról — nyomta meg a szót a brigádvezető —, aki az éj­szaka egy kocsiderék szénát vitt el a saját tanyájára a szövetkezet pajtájából. Z1 send lett. Olyan, amitől úgy csavarodik az ember orra, mint mikor paprikás zsír sül a konyhában. — Nem kell mindig piszkálni az embert, akkor hogy legyen kedve dolgozni — pattant fel a zizegő szalmáról Kapusi László, aki a mi­nap ötszáz forintot szurkolt le a szövetkezeti misling többszöri meg- dézsmálásáért. — Ne példálózzon, hanem kivele! — biztatta komoran Bptost Birizló Gyurka egy kicsit mindig kalótya legény; — Jól tudja, akinek szól. Arra vonatkozik, akinek a háztájin ép­pen elég terem ahhoz, hogy sok jószágot tartson. " Koczog megelevenedett a jászol partján. Szuszogva lekecmergett. Közelebb lépkedett az ajtóhoz;.: Rá nem nézett volna senkire. Ren­dületlenül bicegett a világosság fe­lé. A küszöbnél élesen súrolta kö­nyökével Botos mellét. Veszedel­mes szikrák villantak át láthatatla­nul a két férfi izmai között. — Pista bátyám se tudja? — kér­dezte alig hallhatóan Botos. Koczog csak dünnyögött; — Minek megy ki, megázik;.; Kap az asszonytól, ha eláztatja az ingét — figyelmeztette gunyorosan Kovács raktáros, aki az eresz alatt ült és földszínű, összeszurkált lábát a csatornáról lecsurgó vízben hű- sftgettej .Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents