Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-07 / 133. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP íyüö. június 7. PARTÉIÉT í A pártcsoportok munkájáról A Politikai Bizottság 1951 szeptemberében határozatot hozott pártcsoportok szervezésére. A pártcsoport az alapszervezet legkisebb része. Ismeri az emberek véleményét, az egy munkaterületen dolgozókból tevődik össze, akik közvetlenül résztvesznek a termelésben és így gyorsan tud reagálni a felvetődött eseményekre. A Politikai Bizottság határozatát nem minden pártszervezetünk hajtotta végre. A nagykörűi Petőfi és a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben például nem munkaszervezetenként építették ká a pártcsoportot, hanem lakóterület szerint. Ahol a pártcsoport jelentőségét, a pártvezetőség felismerte és segítséget adott munkájukhoz, ott a termelésben és egyéb területen van eredmény. Az újszászi Szabadság Tsz-ben például a pártcsoportok megbeszélik a brigádok előtt álló feladatokat, megszabják a kommunisták tennivalóit. Ez a szövetkezet a munkák végrehajtásában mindig az elsők között van. A Palotás! Állami Gazdaság pártcsoport j adnak munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság „élüzem” lett. A Tisza Cipőgyár pártcsoportjai a párt előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtásában, jelenleg az üzem második ötéves tervének kidolgozásában adnak nagy segítséget. A pártcsoportok járásunk területén elősegítették. a párttagság aktivitásának fokozódását, a pártélet jobbátételét. Rendszeresen foglalkoznak az elvtársakkal, ellátják őket pártmegbízatással és ma már jónéhány alapszervezetünkben — mint például a rákó- czdfalvi Béke, a szandaszöllősi Vörösmező Tßz-ben — egyes párttagokat be is számoltatnak a végzett munkáról. A pártcsoportck elősegítik, hogy a párttagság zöme a párt rendezvényein résztvegyen és mindjobban érvényesüljenek a pártélet lenini normái. A pártcsoport azonban nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek nevelésében is sokat tud tenni. Pártcsoportjaink elősegítik a népnevelők munkáját. beszámoltatják őket. Nem egy alapszervezetben, mint pl. a besenyszögi Lenin, a tiszaföldvári Béke Tsz-ben a pártcso- portok kezdeményezték, hogy a brigádokon belül röpgvűlések, kiselőadások legyenek és a napi sajtóból — legtöbbször ebédszünetben — felolvasást tartsanak. A pártcsoportok ilyen és ehhez hasonló tevékenysége szorosabbra fűzi a párt és a tömegek kapcsolatát, elősegíti a párt határozatainak végrehajtását. Ugyanakkor — mivel a pártonkívüliek nevelésével is foglalkoznak — a legjobb párton- kívülieket elő tudják készíteni a tagjelöltségre. Pártcsoportbizal- miaink — mint például Petőné elvtársnő, a nagykörűi Petőfi Tsz- ben — rendszeresen foglalkoznak a pánton kívüli dolgozókkal és javasolták őket pártunk tagjai sorába. A pártcsoport azonban csak úgy tud a termelés vitelében segíteni, ha ismeri a munkaszervezet előtt álló legfontosabb tennivalókat, rendszeresen tájékozódik a brigádvezetőtől. beszámoltatja a pártcso- port-értekezleten és megszabja minden párttag feladatát. így tud a pártszervezet a munkaiközben felvetődött nehézségek leküzdéséhez gyorsan megfelelő segítséget adry. A Ti«za Cipőgyárban, a Tiszaföldvári Tég1 agyárban a pártcsoportok. a pártbizalmi elvtársak több javaslatot tesznek a takarékosságért és az önköltség csökkentése érdekében. Sokat tudnak pártcsoportjaink tenni a munkafegyelem meg- szilárdításáért.. az igazolatlan mulasztások, a fe- gyelemlazítások megszüntetéséért. Ott, ahol a pártcsoport nem így dolgozik, mint pl. a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben, laza a munkafegyelem, a kommunisták sem mutatnak példát és nem véletlen, hegy ebben a tsz-ben a növényápolással nagyon le vannak maradva. A héki Táncsics Tsz-ben a párt- szervezet vezetősége a pártbizalmiakkal együtt a nagyobb feladatok előtt megtartja a pártcsoport- értekezlefet. és ott a növényápolásban nincs is lemaradás. A pártcsoport aktivitáséval elérték, hogy olyan családtagokat is sikerült bevonni a tsz-be. akik évek óta nem vettek részt közös munkában. A kommunisták példamutatása a családtagok bevonás« terén a oárton- kívüliek között is megértésre talált. E módszert több termélőszö- vetikezetben is hasznosították, mint például a csataszögi Szebb Életnél, a zagyvarékasi Vörös Brigádnál. Ennek eredménye a munkák gyors, időbeni elvégzésében mutatkozik meg. Pártcsoportjaink eddig nem fordítottak kellő gondot — és ezért a járási párt vb. felelős — a jobb termelési módszerek alkalmazására. Nem harcoltak azért, hogy minél szélesebb mértékben elterjesszék a jó termelési tapasztalatokat. ami a termésemelést segíti elő. Ugyancsak nem sok gondot fordítottak a különböző versenyvállalások alkalmával tett kötelezettségek, az adott szó valóravál- tására. Az utóbbi időben e téren is van javulás és megkövetelik, hogy az Ígéretet váltsa mindenki valóra. Ez sokat segített járásunk területén az állampolgári fegyelem megszilárdításában is. Nem véletlen, hogy olyan nagy községben, mint Tiszaföldvár. egyetlen párttag hátralékos sincs. Pártcsoportbizalmiaink sokat tudnak segíteni a pártvezetőségnek a párt határozatainak ismertetésében. végrehajtásában. A rákóczi- falvai Béke, az úiszászi Szabadság Tsz-ben és még több helyen a pártvezetőség a felsőbb szervek és a saját maguk által hozott határozatokat a pártbizalmiakkal ismerteti, akik ezt követően a párttagokkal beszélnek azokról és mindenkinek megjelölik a feladatát. Ez a határozat lej úttartásának leggyorsabb formája, ezt a módszert kell szélesíteni. Pátcsopontjaínk zöme még a fent felsorolt jó tapasztalatokat nem hasznosítja megfelelően. Legtöbb esetben még nem tartják meg a párt csoport értekezlet eket, csak időközönként és munkájuk a párttag- gyűlések előkészítésére és a tagfizetésre korlátozódik. A párttaggyűlések előkészítése is jónéhány alapszervezetünkben csak a párttagok értesítéséből áll. így nem csoda, hogy az ilyen helyeken rossz a párttagok megjelenése, esetleg csak „hivatalos” hozzászólások vannak. Ilyen alapszervezet a rákóezi- újfalui Űj Élet és a kőtelki Petőfi Termelőszövetkezet. A tagdíjfizetéssel kapcsolatban biza’miainkat dicséret illeti, hiszen e téren különösen termelőszövetkezeteink végeztek ió munkát, mivel az egy főre eső átlag elérte a 4 forintot. 4 vár lesöpörtök munkája nagyban függ a pártbizalmi munkájától. Ö fogja össze a pártcsoport tevékenységét és ezért az ő képzettsége, hozzáértése, akarata nagyban befolyásolja a pártmunkát. Ezért fordítottunk az elmúlt évben a pártbizalmiak politikai oktatására nagy gondot és mintegy 75 százalékuk a szervezett pártoktatásban részt is vett. Nem tisztáztuk azonban még eléggé, hogy a párteso- portbizalmi munkája az egyik legszebb pártmegbízatás. Ezért van az. hogy alapszervezeteink vezetőségei nem foglalkoznak érdemileg a pártcsoportokkal. Azt már elértük járásunk területén, hogy néhány alapszervezet kivételével a pártbizalmiakat havonta összehívják és a legfontosabb tennivalókat megbeszélik velük. Azonban a bizalmiértekezleteket legtöbb helyen csak a gazdaság-felelős elvtárs tartja, és csak ritkán az alapszervezet titkára. Ezért nem rendszeres a pártcsoportbizalmiak beszámoltatása, nem kéri az alapszervezet vezetősége a segítségüket, csak a tagdíjfizetés és taggyűlés előkészítésében. Legtöbb alapszervezetünkben a pártbizalmiakat nem a pártcsport választotta meg. hanem a vezetőség kinevezte és a taggyűlés elé terjesztette jóváhagyás végett. Mivel eléggé elhanyagolták a pártcso- portbizalmdakkal való foglalkozást, nem kapnak megfelelő tájékoztatást a gazdasági és pártmunkáról és saját maguk sem mindig igyekeznék tájékozódni. — hiszen a pártbizalmiak 30 százaléka járatja csak a párt sajtóiát — nem is tudnak megfelelő választ adni minden esetben az emberek kérdéseire. How mennyire elhanyagoltuk a pártcsoportok munkáiét, az is mutatja. hogy még a iérási párt vb és a községi párt VB-ok sem tűzték egy esetben sem napirendre nem értékeltük munkájukat és nem segítettünk nekik. Addig, amíg pl. taggyiTéren. közwűlés°n va.w termelési értekezleten mi magunk is és a községi VB ta»r> 's rendszeresen résztvesznek. nárt- hizalm.iér*ekezleten nagyon elvétve. nár+í-soportértekezleten mér annyit sem. Most. amikor a K. V. határozata szerint a oártcsopertok úiiává1 aszt- ják a pártbizalmiakat, feltétlenül fontos, hogy az eddig meglévő hiányosságokból megfelelő tanulságot vonjunk le és az újjáválasztás előkészítése már a pártcsoportok munkáidban is hozzon iavulási. A választást úgy kell előkészíteni, hogy pártszervezeteink többet foglalkozzanak a párt előtt álló legfontosabb feladatokkal. Segítsék elő. hogy a növényápolást, a kapálást és egyéb munkákat idejében elvégezzük és a kommunisták járjanak élen. Ugyanakkor gondot kell fordítani az aratásra való felkészülésre, az állampolgári fegyelem szilárdítására. A pártcso- portértekezletek megvitatják a pártcsoport, a pártbizalmi eddigi munkáját, számot adnak a tevékenységükről. Ha jól készítjük elő ezeket az újjáválasztó értekezleteket, akkor tovább fog javulni a pártélet is. Az a pártesoport cselekszik helyesen az ujjáválasztás- nál, amely azokat a bizalmiakat, akik eddig jól dolgoztak, munkátokat igyekeztek becsületesen elvégezni. újjáválasztja. Bizalminak a pártcsoport legfejlettebb tagját •— elsősorban olyanokat, akik termelő munkában vannak, pá ítéletben tapasztalattal rendelkeznek — ke1! megválasztani. Részesítsék előnyben azokat az elvtársakat, akik különböző pártiskolát végeztek, párt- oktatáSban rendszeresen résztvet- tek és megvan minden adottságuk ahhoz, hogy a fontos munkát becsülettel teljesítsék. Az ujjává- lasztás előkészítésében elő kell segíteni, hogy az eddigieknél több megbecsülést kapjanak a pártbizalmiak, az alapszervezetek és a községi pártszervek is többet foglalkozzanak munkájukkal, több segítséget adjanak ahhoz, hogy a pártcsoport eleven, lüktető életet folytasson és az adott területen elősegítse a termelési feladatok sikeres megoldásét. BARÁTH BÁLINT Szolnok, JB. másodtitkár. Tito látogatása a moszkvai autógyárban Moszkva (TASZSZ) Josz'p Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke június 5-én látogatást tett a moszkvai Autógyárban. A jugoszláv vendégeket a gyár igazgatósági épületénél sok- ezer főnyi tömeg fogadta üdvözlő felkiáltásokkal. A. G. Krilov, a gyár igazgatója meghívta a dolgozószobájába Tito elnököt és kíséretét. Elmondta, milyen változások történtek a gyárban 1946. óta, amikor Tito utoljára itt járt. Ezután megkérdezte Tito elnöktől, mit szeretne látni a gyárban. —- Fémmunkás voltam — mondotta Tito — és így gyorsan kiismerem magam a gyár bonyolult termelési folyamatában. Szeretném látni a hideg sajtolást. Ez nagyon érdekel. A beszélgetés után a jugoszláv vendégek, a gyárigazgató, valamint N. I. Sztrokin gépkocsiipari miniszter kíséretében megtekintették a gyár több részlegét. Tito elvtárs elbeszélgetett a munkásokkal. Amikor véget ért a délutáni műszak, a munkások, alkalmazottak, mérnökök, technikusok ezrei töltötték meg a gyár részlegei között fekvő hatalmas teret. A téren a gyár dolgozói nagy lelkesedéssel üdvözölték Tito marsallt. A. I. Fatyejev, a gyár pártbizottságának titkára megnyitotta a gyűlést. Ezután L. I. Kurkin, a csiszolóló szerszámműhely munkása, — majd V. A. Parenkov tervező szólalt fel. Elmondotta, hogy tavaly turistaként látogatást tett Jugoszláviában és beszámolt tapasztalatairól. Az autógyár ifjúmunkásai nevében Z. P. Korhova beszélt. A gyűlés végén Tito elnök szólalt fel. Kedves elvtérsak! Engedjék meg, hogy a jugoszláv kormányküldöttség nevében, dolgozó népünk és mindenekelőtt a jugoszláv munkások nevében üdvözöljem Önöket. Az önök kormánvának meghívására érkeztünk a Szovjetunióba, azt követően, hogy Bulganyin, Hruscsov és Mikoján elvtársak Belgrád- ba látogattak, ahol megbeszéléseket folytattunk, megegyeztünk és arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs semmiféle olyan ok, amely akadályozhatná barátságunkat és együttműködésünket. Azóta egy év telt el és nagy lépést tettünk előre együttműködésünk utján. Jugoszlávia népei és a Szovjetunió népei meggyőződtek arról, hogy közöttük nem történt semmi olyasmi, ami megoszthatná őket, hogy az, ami közöttük volt, már a múlté. Most a jövőre, népeink jövőjére kell gondolnunk. Elhatároztuk, hogy a barátság és az együttműködés útjára lépünk, a világ békéjének meg szilárdításáért folytatott együttes harc útjára és a jobb élet építését szolgáló kölcsönös segítség útjára. Az egyik elvtárs itt említette, hogy Jugoszláviában járt. Lényegében véve nincs hozzátenni valóm ahhoz, amit elmondott. Valóban a véres, felszabadító harc után, a fasiszta hódítók mögött maradt pusztítások után Jugoszlávia népei igen nagy lépéssel haladnak előre országuk építéséiben és iparosításában. Ez az ország elmaradott agrárállam volt, igen alacsony életszínvonallal. Most, amikor itt vagyunk Önök között, láthatjuk, milyen nagy lépést tettek Önök előre azóta, amikor 1946-ban itt jártunk. Láttuk gyönyörűen megművelt földjeiket, az újjáépített városokat, az uj gyárakat, az olyan hatalmasakat, mint ez, amelyben most vagyunk. Még egy dolgot vettünk észre, amit nem szabad lebecsülni: a Szovjetunió lakosainak arcán mosoly ül, tekintetük bátor. Emelt fővel járnak, jobban öltözködnek és jobban néznek ki. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy jövőjük érdekében a szocializmus építésén munkálkodnak. Kedves Munkás Elvtársak! Elmondhatom önöknek, hogy Jugoszlávia dolgozói a legjobb és leghűségesebb barátaik. Biztosítom Önöket, ha majd visszatérünk Jugoszláviába, elmondjuk, hogy Jugoszlávia népeinek a Szovjetunó népei a legjobb barátai. Sok sikert kívánok önöknek a szocializmus építésére, a kommunizmus építésére irányuló nagy munkájukban és erről a helyről kiáltom: Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a Szovjetunió! Éljen a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság népeinek barátsága! 1 Ól H ISTVÁN. A KUJON (10.) 1^ orülbelül azádotájt, míg az új segítségei fogadták a Ko- czog-fale munkacsapatba s Rontó- né felvette a munkát, Koczog István nekidurálkozva nyomta be a tanácsháza kapuját. Az S-alakú rézfogantyút csak úgy gondolámra engedte el. Majd megfogja a mögötte jövő Monoki a visszarugódó ajtót, ha nem akar nekiütődni. A tanyán még sokkal egyszerűbbnek gondolta az egészet. Azt hitte, túllett a nehezén, mikor a féltve zsugorgatott 6000 forintból 3000-et kiszámolt s a kiürített irait- tokba tette. Kétezerötszáz a Monoki tartozása, de sose menjen az ember kiszámított pénzzel, mert olyankor mindig éri meglepetés. Az undtoabátyjával a Kőrisfa- utca végén találkozott. Éppencsak köszöntötték egymást és utána szótlanul döcögtek. Monoki kívül ment s ahol jó volt az út, a járda melletti csapáson. Mind a kettőnek furcsán esett a másik társasága, sokszor még a lábuk se akaratuk szerint lépett Koczog nem mert szólni. Ösztönösen attól félt, hogy ha a köztük támadt csendet megzavarja, mindenki meghall.ja. mit beszélget a kulákkal. Monoki meg egészen elszokott az otthoni világtól. Tisztában volt vele, hogy szabadabb, városiasabb parasztéiegánciájával kirí a vidéki város környezetéből s még feltűnőbbé teszi otthonlétét. Az viszont nem zavarta, hogy termelőszövetkezeti tag rokonával látják együtt. Egye meg az, amit főzött, ha lelkiismereti kérdésit csinál magának. Koczogon mindig jobban melegedett a kabát. Kalapját le-levette és zsebkendőiével végigitatta a fe- ietetejét. Hosszúkás arca nedvesen fénylett s állandóan vörös vólt a belső izgalomtól. Annyira, hosv veres bajusza szinte elszürkült mellette. Amúgy is nagy. homályoskék szemét elgondolkozva meresztette valahova előre, messze s alul megnagyobbodott szemefehér- iéjével merengő prédikátorhoz hasonlított. Hátha nem kell senki szemébe nézni, senkit észrevenni. De mintha direkt így rendezte volna va- 'a'-5 folyton ismerősökbe botlottak, p1 lőször a töpörödött kézbesítővel, a kis Kőművessel találkoztak. Félrehajtott fejével, nyakát a vállába húzva közeledett, s már messziről somolygott. Stuccolt bajusza körül ezernyi ránc pók- hálózta be telt arcát, mint az örökké vígkedélyű idős embereknél általában. Mindenki tudja róla, hogy nagy szakértője a bográcsban főtt birkapaprikásnak. Még jó teliszájú szaván is érzett a nyálcsurgató kun-étéi zamatja. — Híjnye, de régein láttam idebent, Pista öcsém! — rikkantott s még a tokája is belefeszült a nagy örvendezésbe. Az ember derekán megfő a gatyakorc, 'olyan kánikula van — nyújtotta messziről a kezét. Először figyelembe se vette, hogy Koczog nem egymagában van. Ügy vélte, éppen akkor került mellé a kulák. De mikor a munkacsapat- vezetőnek nem nagyon akarózott megállni egy kézfogásra, hanem majdnem kirántotta ujjait a Kőműves markából s inait volna tovább, a kézbesítő sandán Monoidra bámult. Megiódította a vállát, mintha panyókára vetett kabát lenne rajta, aztán tétován to- vábbállt. — Jó békességet — köszönt olyan gúnnyal Koczog után, hogy azt majd a csavart törte. Elértette, mit akar az öreg mondani. — El ne szaladj már — Istvány — bátorította kárörvendőn Mandki az unokaöccsöt., aki majdcsak nyaka közé szedte a lábát, úgy nekiiramodott. Fenemód feszegette Koczogot az előre nem képzelt állapot. Mire kiér megint a tanyára, biztosan megelőzi a hír. Mi keresnivalója volt a tanácsházán a volt zsírosparaszttal, még ha rokona is. Monoki dühös lett. Nyaka, füle belepirult, mint a pulyka leffen- tyűje. ha ingerük. Hogy fél ez a nyavalyás Pista, ennyire korlátolt kis embp-’ Nemhogy nagyvonalúan fogná fel a dolgot s már törné előre a fejét, hogy húzzon hasznot a ootván kapott lovakból. Amilyen mafla, már az első alkalommal, mikor felelősségre vonják, térdreborulva ajánlja fel a tsz-nek a jószágokat... Meg aztán itt van ez a kis koszos bakter. Kőműves. Régen a normáncs ette. ha valami idézést vitt. vagy meghívót a képviselőtestületi ülésre. — azt se tudta, hogy hízelegjen azért az egy pohánka borért. Most meg szálka lett a szemében. Nem sok idejük maradt érzéseik tisztázására, mert most meg hátulról törekedett valaki elébük. Jelenik Samu, egy eres-piros képű, kopaszodó, görbelábú ember, a földművesszövetkezet raktárosa. Ahogy karikalábával eloldalazott mellettük, lelassított. Annyira csak, hogy míg hátrapillant, neki ne menjen a fának. Mintha akkor jutott volna eszébe, hogy valamit szemügyre vegyen az utca végén. Közben gyors oldalpillantással állapította meg, hogy Koczoggal Monoki Sándor megy. Hátulról nem tudta kivenni, ki lenne az a va- dászharisnyás, úribirtokos külsejű férfi. Koczogra csupán rápillantott, gyanakvás volt a szemében s ép- penhogy megbiccentette a fejét. A munkacsapatvezető úgy érezte magát ebben a pillanatban, mint akit közszemlére visznek a rablóit ho1mival. ikészült, mire a református templom elé értek. Megkönnyebbült egy kicsit, miután az óriási vadgesztenye fáik alatt átvágtak a tanácsháza felé. Megvigasztalta a park hűvös csendje, összeráncolt homlokkal, összeszűkült szemmel szemlélgette az óriási templom sárga, nyirkos falát, az omló vak diatat, a fakó csatornát fent az irdatlan magasban. Nagy kínban volt. Mindjárt itt a tanácsháza. Hát ott hogy néznek rá? Memekülésszerűen bámult tovább is a vén templom szigorú ablakaira s még a hátán is sza'ad- gált a hideg. A vártai vastagságú istenházából elnyúitott énekszó hallatszott ki. Valósággal meeza- varodott. Ki az a megfenek’e'* eszű. aki most déltájon vaidikd odabent? De ismerős a hang. d° nagyon ismerős? Hát persze: az öreg Guti János, az ö"ök előéne- kes. Mondják, hosv mióta a felesége meghalt, kiszámíthatatlan időpontokban lopózik be a templomba s fújja, egymaga, istenuntáig nyúitva. „Szűkölködünk nagymérték- beeen...” — csavargatta. Koczog megmérgesedett. Hát még ez is vele ingerkedik! — Szűkölködök ám a dohos úr- istenit' — morogta magában. így jutottak nagynehezen a tanácsházára. (Folyt, köv.)
