Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-27 / 124. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. május 2rt A helyi ipar néhány problémá ja a kunszentmártoni járásban Sdk ezó esik mostanában az új ötéves terv irányelveiről —, különösen a nagy népgazdasági beruházásokról. Emellett viszonylag kevés teret kapnak a kisebb létesítmények vagy éppen azok, melyek egy-egy város vagy járás területén legszorosabban kapcsolódnak a lakosság ellátásához, igényeinek kielégítéséhez s nagyrészt a tanácsok saját erejükből hozzák létre. Pedig ezek sem kevésbé fontosak s nélkülözhetetlenül hozzátartoznak a mindennapi élethez. A kunszentmártoni járásban néztük meg, milyen gondok, problémák foglalkoztatják a helyi ipart, mikor a következő évek terveit akarja elkészíteni; A járás székhelyén — csakúgy, mint a többi népes községekben — igen nehezen tudják elhelyezni a dolgozni szándékozó nőket. Az utóbbi időben fokozta a nehézséget, hogy megszűnt a ládagyár s mintegy 120 munkás és munkásnő vált szabaddá. A községben működő játékárugyár, mely jelenleg Tüker-alágyújtósokat készít, nem tudja mind foglalkoztatni azokat, akik az iparban szertnének dolgozni; Ezért a tanács egy olyan . munkaigényes üzemet akar létrehozni, ahol el lehetne helyezni a község alkalmazottainak, egyes tsz tagoknak feleségeit, családtagjait. Lehetőség volna is erre. A nemrégiben megszűnt Horváth-féle malom — (olajütő) nagy üzemépülete jelenleg- üres, csak konzervek raktározására használják időnként. Az épületekbe be van vezetve az ipari áram is, úgy hogy kevés költséggel megfelelő gyárat-lehetne beállítani itt. Nem kétséges, hogy a tanács kezében . jól működne ez az üzem is, csakúgy, mint a játékárugyár, mely az egész országban egyedül gyárt alágyújtósokat, vagy a Vasipari Vállalat, mely komoly 11 ŐTH ISTVÁN. szakmunkásgárdával rendelkezik s olyan szellőzóberendezést gyárt, melyből a mintapéldány elkészítése után további megrendelésekre számíthatnak, A járás két községében, Csépán és Öcsödön malmot kapott a tanács; Jellemző a Malomipari Egyesülésre, hogy pont a két leggyengébb, legkorszerűtlenebb üzemet adta át, közte az egyik olyan, ami már saját költségét sem tudja behozni. Ugyanakkor a cibakházi vü- lamosított, jólműködő malmot megtartotta saját irányítása alatt. A helyi szükségletek kielégítésének fontos alapját képezik a járás területén működő kisipari termelő- szövetkezetek. Ezek munkájában is jelentős változásnak kell történni. Most nem annyira a rendeletek folytán, mint inkább a kényszerítő gazdasági körülmények hatása alatt egyre inkább a lakosság felé kell fordulniok. Kunszentmárton nagy szakosított szövetkezetei, a bőripari és a ruházati nem tudnak már olyan nagy kereskedelmi vagy közületi rendelést szerezni, ami biztosítaná a tagok teljes munkaidejének kihasználását, Készruhák, konfekcionált áruk bőven kaphatók az üzletekben jó minőségben, nagy a raktárkészlet is ezekből. Ugyanakkor kellene még mértékutáni, minőségi szabóság, olyan szövetkezeti részleg, ahol elvállalnák a vasalást és a javítást. Nincs a járásban kelmefestő, vegytisztító, sokáig nem volt írógépjavító s más kisipari javító részleg. A járás községeiben is egyenlőtlenül van elosztva az ipar. A csé- pai 25 tagú szövetkezet nyáron nem tud munkát találni, Tiszakür- tön és Szelevényen viszont feloszlott a ktsz, van olyan kisebb község, ahol nincs iparos sem. így feltétlenül helyes lesz, hogy az erős cserkeszöllői bőrös ktsz-ből kihelyeznek egy részleget Tiszakürtre s felmérik, hogyan. osztják el egyenletesen a kisipart a járásban úgy, hogy munkát is találjanak s a lakosság sem legyen sehol a legszükségesebb iparági javítórészlegek nélkül. A másik probléma, amiben szintén megoldást kell találni, a helyi vállalatok és ktsz-ek árszabása Különösen a szövetkezetekkel kapcsolatban van itt panasz. A kun- szentmátomi mezőgazdasági ktsz pl. néhány fillér híjján 400 forin- tott számlázott egy 500 kg-os mérleg javításáért. Ebből anyagköltség mindössze 2 forint volt és 28 órai ténylegesen ráfordított munkaidő. Egy — ablaküveg bevágásáért, — ami nem tart tovább negyedóránál — 6—8 forintot kérnek. Mondani sem kell, hogy a magániparos sokszor felét kéri, mint a szocialista szektor (s még így is keres) — így a hibás árpolitikával saját maguk idegenítik el a lakosságot, a rendelőket. Nőm sokmilliós beruházások, — gyárépítíkiezések foglalkoztatják a járás szakembereit, ipari dolgozóit, azonban ha eredményesen oldják meg a járás mindennapi életének kérdését, alkotóan tudnak hozzájárulni a második ötéves tervhez. — Házasság és válás címen előadást tart Szécsi Ferenc járásbíró, a TTIT tagja a Közalkalmazottak Kulturotthonában (Malinovszki u. 38.) május 28-án, délután 6 órai kezdettel. — A Hcnthy Hanna esten Kossuth-díj as művésznőnk mellett Házy Erzsébet külföldi útja miatt Petress Zsuzsa lép fel. A KUJON (3.) 'T'erí járt még akkor is az eszé- ben, mikor se jobbra, se balra nem tekintve a hátsó bejáraton hagyta el otthon az állomásépületet. Gyűlölt most mindenkit. A jókedvű arcok, az ünneplő ruhák, a napsugárban búcsút vagy üdvözlést integető kezek, a pici állomáskert virágai, a vörössalakos utak egyenesen bosszantották, még jobban hangsúlyozták magábafojtott dühét, szították belső lázongását. A pályaudvar mögötti malom kőkerítése mellett lopva húzott el s azontúl mindig a járd árián oldalban sattyogott hazafelé. A Vitéz utcai malom mellett meggyorsította lépteit. Ez is csak rossz emlékeket támasztott benne. Szép lánya volt Kókainak, pedzegette az apja előtt, hogy szép pár lennének az ő fiával, de a Szurok Komádi fiú kiütötte Balázst a nyeregből. Most már mindegy, azoknak is befellegzett. A nnyira elmerült a gondolatok" ban, melyekkel a jelentől igyekezett menekülni, hogy meglepődött, mikor kapujuk előtt találta magát. Benyitott. Hiába volt- meleg, megborzongott az elhanyagolt megtépázott bokrok láttán; Nincs már híre se a régi szép virágos kertnek, a tuja-bok- roknak, buxusoknak; Az orgonabokrok helyén szürke, száraz csonkok meredeznek ki visszataszítóan a repedezett földből. A széles, szürke kőlépcső minden foka csorba, mint az elhagyott várkastélyoké. A gőgös, magas gang kövér oszlopait vörhenyesre verte már az eső, lekoptatta róla réges- régen a meszét a szél, a fagy. Száraz csutkalevél csúszik kircenőn zörögve valami láthatatlan szellő mozgatására a piszkos kövön. A betonszegélyre lusta tyúkok rakták le szürkésfehér pecsétjüket hónapok, lehet, hogy már évek során át. — Idétlenek, élhetetlenek ezek, akár a dögök! — füstölgőtt magában, míg felkapaszkodott a grádicson. Feleségére és embernyi ember fiára gondolt. Belépett a konyhába. Ócska, utálatos füstsaag, a kemence szája köröskörül kormos; Csupa légypiszkos az ablak s ezen a bátortalan hodályon úgy búslakodik, mint a halott ember megüvesedett szeme. Minek ez a baromi nagy ételműhely? — futott át fejében. Akkor még igen, akkor még kellett, mikor a cipóképű Piroska volt az első szolgáló. Micsoda terebélyes csípője volt? Az asszony azért zavarta el, mert a hebrencs lány kiképpentette: „Hiába kárpál rám. Úgyse tudja azt adni az urának, amit én!” Hajjaj! Akkor nyolc-tíz emberre kellett főzni a háznál. Volt ideje visszaidézni a múltat. Nem nagyon akarózott megválni a hátizsáktól. Akkor lökte le az ajtó mögötti sarokba, mikor balról a szobaajtó megreccserit. _ Jt/f aga az, apám? — dugta ki ■L rj- szőrös, képét a fia, Balázs és nézett rá bumfordi orcával, míg az apja besétált. Nagy tuskónyi feje, egymástól messzire álló zöldesszürke szeme s olyan ritkán nőtt bajusza volt Balázsnak., mint á német zsoldoskatonáknak az ódon képeken. Még a nézése is olyan meresztett volt, mintha mindig rágódna valamin. Szemöldöke annyira gyéren sorolt keskeny homlokán, hogy közelről is alig lehetett észrevenni. Fakószínű haja hegyes csúcsba futott össze eiől ujjnyi keskeny homloka közepém — Na, mi újság, te, tohonya? — böffent a fiúra Monoki. — Az adó, — mordult kedvetlenül apjára a csúnya férfi. Mióta az eszét tudta, mindig félt tőle, a szép, csavaroseszű, könnved férfitól, akire egy makulát se hasonlított. — Az adó, az adó? — károgott gúnyosan Monoki. — A gyámoltalan isteneteket. Minek a kezedben az a gyönyörű két ló, ha még annak a hat holdnak a terhét se 'hired vele kiguberálni? ;: Az adó, az adó? Örökké csak evvel etetitek az embert, mikor hazadugja a pofáját — Hagy fekszek le, mert kivagyok, mint a kutya — morran- tott gorombán a feleségére, aki riadtan bólintott valami köszönésfélét. Nem mert semmit kérdezni, csak siránkozó ábrázattai, apadthúsú törzsét lassan himbálva dörzsölhette lilafoltos, puffadt lába- szárát. A gyalogszékre támasztott két formátlan végtag láttán Monoki utálkozva fordult az ágy felé s úgy vetkőzött rendetlenül. Hol az ingét kezdte húzni, hol a nadrágszíjat engedte ki. Majd meg a vadászbakancson tágitgatta a fűzőt. Nem tudott így se megszabadulni az asszony elszomorító képétől. Szája, szeme, még a ráncai is örök kesergésre idomultak. Hogy megvénült! Pedig micsoda büszke, fürge, szájas volt, mikor még szolgálóknak, mosóasszonyoknak béreseknek kárált. Nem restéit egy,fillér árkülönbözetért végigalkudni öt kofasort a piacom 7V7em sokáig szerette szerelem^ ' mél, csak kötelességét teljesítette; Ha frissen mosott, vasalt ruháiban látta sürgölődni a nagy házban, köréje képzelte azt a világot, amivel a magáét kiegészítette. A kilencven hold príma fekete földet, a négy tanyát, a hozományba kapott cseresznyefa, habos diófa bútorokat, a csillogó fekete páncélkazettát az aranyékszerekkel, gyémánt függőkkel. Mindezekkel érték, tartalom volt az asszony. Néha még a nőt is észrevette benne. De mikor elsepert mindent a proletárvihar, semmivé, nyűggé vált. Arra jó, hogy itthon van, őrzi a házat. Belőle már úgyse lesz, semmi. De mi értelme volna hozzá sűlyedni? Hol van ő még attól? Erős! Még férfi a javából. Hiszen mit is mondott a kis ribanc? — „Nem is hiszem el, hogy ötven éves vagy; ; .” Igen, igen. ö még nem adja fel. Hol kerék, hol talp. Most úgy látszik, hosszúra szabták a böjtöt. No de eljön az idő, hogy megint nem lesz határa az étvágynak s aki birja, marja. Hogy is jegyezte meg egyszer az a kis úri ringyó? „Fir- nájsz kell ide — mutatott a homlokára — s akkor még mi is a víz tetején maradunk.” Az asszony már menthetetlen a harc szempontjából. Mit is izgatná vele magát, hogy a feleségét ott kell hagyni a gödörben, ahová lezuhantak, ő már nem tud többet kimászni belőle — hogyne, majd avval a visszeres szagos lábával. Nevetett magában. Gyerünk az erősekkel, a Terikkel! Míg undorodva köpött egyet a korhadt padlóra, ímelyedve, aprókat lélegezve igyekezett megszokni a szoba állott túró szagát. Még Teri mellett agyait ki egy ötletet. Nem felejtette el. Alszik egyet, aztán ki a Koczogék tanyájára. Majd nagyot néz az unoka- testvér. Nem baj. Annál jobb, hogy a szövetkezet közepén van a lakása, mégjobban megszeppen, még- jobban odanyújtja reszkető kezét. Mert biztosan citerázni fog. De akkor majd odavágja neki: „Nem tudod a régi közmondást, héj! Kéz kezet mos.” — Balázs, jó a biciklid? — hallatszott elmosódottan a dunna alól, mikor bebújt az ágyba. A fiú értetlenül pillantott apjára s vállat vonva felélte: — Mér ne volna jó? Monoki alatt nagyot nyikordult az ágy. Falnak fordult. (Falut, kövJ A szocialista törvényességről... A Szovjetunió Kommunista Pártjának rendkívüli jelentőségű XX. kongresszusa behatóan foglalkozott a szocialista törvényesség kérdéseivel, s központi feladatként jelölte meg ennek maradéktalan megvalósítását. Rákosi elvtárs a budapesti pártaktíva ülésen május 18-án azt mondotta: „A mi pártunk nemcsak szavakban, de tettekben is valóravállja a XX. kongresszus tanulságaiból mindazt, ami hazánk viszonyaira alkalmazható”. Mi hát a szocialista törvényesség, s mit tettünk eddig annak megvalósítása érdekében megyénkben? A szocialista törvényesség lényege abban foglalható össze, hogy a szocialista állam törvényeit és egyéb jogszabályait minden állami szervnek és minden állampolgárnak feltétlenül tiszteletben kell tartania. A szocialista törvényesség megtartásának nagy jelentősége van minden szocialista állam életében. A törvények szigorú betartása biztosítja hazánk gazdasági megerősítését, kulturális virágzását, a nép anyagi jólétének fellendítését. A szocialista törvényesség fegyver, melynek éle a dolgozó nép hatalmának ellenségei ellen irányul. Eddig azonban a társadalomellenes cselekmények elleni védekezést nem helyeztük eléggé széles társadalmi alapokra. Szinte kizárólagos védelmi eszköznek a büntetőbírói ítélkezést tekintettük és ennek következtében a dolgozókat viszonylag jelentéktelen cselekmények miatt túlságosan gyakran ítélték bíróságaink börtön- büntetésre, amivel nem egyszer elmostuk a határt egyrészt az egyszer megtévedt dolgozók cselekményei, másrészt a megrögzött bűnözők tevékenysége között. A szocialista törvényesség megvalósítása érdekében legfontosabb követelmény például annak szemelőtt tartása, hogy a jövőben nem lehet egyetlen egy jelentéktelen büntető ügyet sem felderítetlenül hagyni és soha sem maradhat el a felelősségrevonás. A felelős- ségrevonás módszerein kell azonban változtatni, ennek eszközeit kell szélesíteni, hogy mindenkivel szemben olyan intézkedést alkalmazzunk, amilyent cselekménye és személyes körülményei indokolttá tesznek. Ezt a célt szolgálja a most megjelent 1956. évi 11. sz. törvény- erejű rendelet azon rendelkezése, hogy a csekélyebb kárértékű és súlyú ügyeket szabálysértésként kell elbírálni. Sőt a vállalatvezetők a büntető- feljelentés mellőzésével fegyelmi úton bírálhatják el a vállalattal munkaviszonyban álló olyan személynek csekélyebb súlyú cselekményét, aki büntetve még nem volt és az általa okozott kár megtérítését vállalta. Ugyancsak a szocialista törvényesség megszilárdítását fogja szolgálni a dolgozók közül választott társadalmi bíróság is, amely a dolgozókat nevelni fogja a szocialista együttélés szabályaira és a társadalmi tulajdon megbecsülésére. A szocialista törvényesség fontos eszköze az állami és állampolgári fegyelem szakadatlan fejlesztésének. Ez öntudatos fegyelmet követel az állami szervek dolgozóitól. A szocialista törvényesség elválaszthatatlan a tervfegyelemtől, a bér és pénzügyi fegyelemtől, a munkafegyelemtől, az állampolgári kötelességek pontos, lelkiismeretes teljesítésétől. Fegyelem nélkül nincs törvényesség. Aki a törvényeket megtartja az teljes erkölcsi alappal léphet fel minden esetben, ha másoknál törvénysértést tapasztal, akár állami szervek, akár más állampolgárok részéről is történik az; A szocialista törvényességnek arra kell irányulnia, hogy útját állja minden lazaságnak. A lazaságok felfedését szolgálja az 1954. évi I. tv., mely rendelkezik a lakosság bejelentéseinek intézéséről. Minden állampolgár panaszt emelhet, javaslatot terjeszthet elő az őt ért sérelem orvoslására. Az állami és gazdasági szervek kötelesek biztosítani annak minden előfeltételét, hogy az állampolgárok e jogukkal élhessenek, s kötelesek gyorsan és körültekintően megvizsgálni az érkező bejelentéseket; Nem helyes tehát, mikor egyes boltokban, csak igazoltatás után hajlandók átadni a panaszosnak a panaszok könyvét. Sértik a szocialista törvénye«- séget azok a vállalatvezetők, akik a munkavédelmi előírásoknak nem tesznek eleget, s mulasztásuk következménye a balesetek számának növekedése. Sok munkaügyi panasz érkezik a szervekhez. Különösen gyakoriak az átszerve-ésre hivatkozással történt elbocsájtások miatt benyújtott panaszok. Felmondanak dolgozóknak erre való hivatkozással, mikor átszervezés lényegében nem is történik; Alkalmatlanság miatt mondanak fel például olyanoknak, akiket előzőleg alkalmasságuk miatt magasabb munkakörbe akartak hehelyezni, de azt a beosztást nem vállalták; Lehetne még számtalan példát felhozni a törvénysértés eseteire, melyek a dolgozók jogart s érdekeit sértik és így sértik a szocialista törvényességet.A szocialista törvényesség megszilárdítása terén tehát még sok tennivalónk vám Ez nem kampány feladat, hanem állandó fel- világosító munkát, sok erőfeszítést igényel. Hosszú utat kell megtennünk addig, amíg elmondhatjuk, hogy a szocialista törvényesség minden téren az állami szervek működését és a dolgozók magatartását meghatározó elvvé vált. Ennek tudatában kell dolgozó népünk és jövőnk érdekében harcolnunk a szocialista törvényesség fegyverével e célkitűzések megvalósításáért.KISS ENDRE megyei ügyész Az Ünnepi Könyvhéten jelennek meg: Veres Péter; FALUSI KRÓNIKA Uj, átdolgozott kiadásban jelenik meg a nagysikerű társadaioimrajz, a balmazújvárosi parasztság sorsának krónikája. Nemcsak a hajdúsági falvak és puszták múltbeli életét jeleníti meg, hanem sok tekintetben egyetemes érvényű képet ad a magyar paraszt sajátságos jellemvonásairól, gondolkodásáról, szokásairól, erkölcseiről. Megelevenedik a nagybirtokosokkal, a bérlőkkel és a klérussal folytatott évszázados „per”: a földmunkások, cselédek keserves sorsa. A „Falusi krónika” népünk megismeréséhez igaz és hiteles dokumentumanyagot ad; érdekes és megrázó olvasmány; (Magvető Kiadó.) Sajtó alatt. Illyés Gyula: KÉZFOGÁSOK Kiváló költőnknek utoljára 1952- ben jelent meg verseskötete. Ez a gyűjtemény újabb, eredményekben gazdag korszakának foglalata; A versek többsége gondolati lírájának legszebb alkotásai (Magvető Kiadó) HIRDESSEN j a Szolnok megyei NÉPLAP-ban! j
