Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-17 / 115. szám

!»«.■ májas 17,. SZOLNOK M'SÖ'T'El KEPT,AP s Hogy mégnagyobb ereje legyen a földnek Egyszerű paraszt em­ber a Barta János. Vagy 15 esztendővel idősebb­nek néz ki, mint ahány éves valóban. Mégis jó­kedvű, szívesszavú, barát­ságot kedvelő ember. Hat esztendő óta szövetkezeti ta^. Úttörő volt. ö, meg negy-öt társa törte meg Ujszászon az évszázados termelési szokások rend­jét. Az elmúlt év őszén, mi­kor a szövetkezetben szű­nőfélben volt a munka, néhányad magával felke­rekedett és elment Pestre dolgozni. Ott volt tava­szig. De amikor kizöldelt a fű, akkor már nem ta­lálta helyét.». S most itt, az ujszászi határban, a Szabadság Tsz répaföldje szélén, az árokparti füvön ülünk, beszélgetünk egymással. A paraszti életről, a föld­ről, a hétköznapokról és amiről most mindenütt szó esik, a második öt­éves tervről. Szelíd a vidék, — Üde, zöld színek nyugtatják a szemet. A répaföldön asz- szonyök, lányok hajladoz­nak. Halad a sarabolás, mert sokan vannak. (A Szabadság Tsz-ből ilyen­kor egy-két kivételével minden asszony kijár dol­gozni.) — Visszajöttem, mert nem is úgy mentem el. hogy ott maradjak. A föld nem engedi el az ilyen magamfajta embert — mondja Barta Jáno6. Markába fogja, mor- zsolgatja a porhanyói, ap­ró rögöket. Fejével int. — Egy tábla búzáink ott van az Abonyi út felé, az egyéniek, a középparasz­tok csodálják. Van, aki félig tréfásan, félig komo­lyan így beszél: „Ezek a szövetkezetiek az ördög­gel cimboráinak.*' Mi ne­vetünk ezen. Mert a mi cimboránk nem más, mint a tudomány, meg a gép. A fogatosok ekekapáz- nak. Vidáman biztatják a pejkókat. Beszélgető tár­sam félkörbe mutat. — A határnak ezt a ré­szét Kisrózsásnak neve­zik. Kiváló termőtalaj, de megköveteli a kemény munkát, Mosolyog, — Szereti megizzasztani az embert. De most már kevesebb izzadságot kap. Nem tudom pontosan a szá­mokat Ügy hallottam a második ötéves terv so­rán jópár ezer traktort, meg többfajta kombájnt kapuink s még több mű­trágyát. Nálam van egy előadás szövege a második ötéves tervről. Előveszem s kö­zösen olvassuk, hogy öt év alatt a traktorállo­mányt — 15 lóerős trak­torra átszámítva — 19 000 darabbal növeljük. A kö­vetkező öt évben össze­sen több mint 6000 kuko­rica- és siló-kombájnt, — mintegy 1500 darab cu­korrépa-kombájnt kap a mezőgazdaság. Barta elvtárs elgondolko­zik. Kisvártatva megszó­lal. — Ez kell ide. Gép és még több műtrágya. S ha még a szorgalom is páro­sul vele, akkor ez a föld holdanként még a 16 má­zsa búzát is megbírja. — Most az idén 9 mázsát terveztünk, de 12-őt aka­runk termelni. A cukor­répával is azért igyeke­zünk, hogy túlteljesítsük a termelési tervet. Né­hány nap múlva a kuko­rica kapálását is meg­kezdjük. Mert, hogy meg­legyen az a sok gép, ah­hoz nem lehet ölhetett kézzel ülni. Es ezt nem­csak én, hanem nálunk a Szabadság Tsz-ben min­den tag tudja. Kalapját feljebb tolja a homlokán. — Én csak úgy a ma­gam érzéséből szeretném most megmondani, hogy nekünk, parasztoknak mit jelent a második ötéves terv. Nézzen rám. öre­gebbnek látszom, mint amennyi valóban vagyok. Miért? Mert a kemény földmunka kiszívja az embert, akár a nap a szil­vát. S ezért fordult elő azelőtt nagyon sokszor, hogy 35—40 éves paraszt- ember elment a városba és a nála idősebbek is pa­pának szólították, mert öregebbnek nézett ki, mint amennyi volt. Saját szemünkkel látjuk, hogy ez a világ elmúlóban van, hiszen a mi szövetkeze­tünkben is a nagyja mun­kát már a gépek végzik. És ezután még több lesz belőlük. Ez a valami. — Mert azt jelenti, hogy még nagyobb ereje lesz a földnek és nem vémíti meg olyan hamar a pa­rasztembert. Lassan estébe hajlik az idő. A répaföldön abba­hagyják a munkát, kis csoportokba verődve, ha­zafelé tartanak a szövete kezeti gazdák. Hazaindul Barta elvtárs is. Sz. P. ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1956 • - -——— " —I ■ As Ünnepi Könyvhét eseményei iVc bántsuk egymást f em is tudom, miért forsziroz- " zuk mi annyira a bírálatot, mikor az úgy fáj mindenkinek? Legalább az érzékenyebb lelkűek- kel szemben kíméletesebbek lehet­nénk. Mert éljük csak bele magunkat a Plakátcakkozó Vállalat főkönyvelő­jének a helyébe. Nincs ember a me gyében, aki ne ismerné. Tudja min­denki, hogy egy-egy jólsikerült pla­kátért az elismerést 6 könyveli el, Milyen lelki defektusokat idéz elő nála egy újságkritika. Blamálja lap tízezrek előtt. Napokig nem me­het ki az utcára, mert a járókelők ujjal mutogatnak rá. Más az, ha valamelyik egyszerű beosztottal tör­ténik a dolog, öt csak kritizálja az újság nyugodtan, mégsem veszi úgy a lelkére, mint egy vezető. Ha egy szürke csirizkeverő hiá­nyosságait kitárgyalja az újság, egye meg az ördög. Majd az igaz írató helyes mederbe tereli az egy­szerű dolgozó hangulatát. Elvileg megmagyarázza neki, hogy ha még- egyszer hasonló lazaságokra vete­medik, jól vigyázzon, mert jaj lesz. Ne veszélyeztesse a prémiumot vagy a kitüntetést azzal, hogy az újság figyelmét a vállalatra vonja. ILI ilyen ramazúri támadt abból a vigyázatlanságból is, a lap körül, hogy a dolgozók véleménye alapján merészkedett megbírálni a Szódabuborék Dudorító Vállalat vezetőit, mert télire nem biztosítot­tak fedett helyet a buborékok nyersanyagának» így a legnagyobb hidegben, az egész üzem mozgósítá fával sikerűn csak az elgémbere­dett. buborékokat életre rázni. Mit avatkozik ilyesmibe az újság? Nem megkérdezhette volna előbb a veze­tők véleményét a dolgozók vélemé­nyéről? Biztosan ki tudták volna magyarázni magukat s akkor szent a béke közöttünk. Nem jobb volna kiírni a szerkesz­tőségi szobákba figyelmeztetőnek a szállóigét: Ne bántsuk egymást, hisz a lónak is négy láoti van, mégis át­esnek a túlsó oldalára? Ha ezt figyelembe vesszük, bizo­nyára hamarabb elintéződik annak a tizenegynéhány gyerekes gépko­csivezetőnek a lakásügye. Mivel bi- ráltunk, az alapos munka érdeké­ben megindult a tudakozódás. Néz­zen utána xruntanya városi taná­csa, nem azért adta-é el Czinege so­főr az ottani házát tizenyolcezerért, hogy itt Córészálláson tizenhétezer­ért másik házat vegyen belőle. Mert ebben az esetben ezer forintja meg­marad, ami gyanús körülmény. Ki kell szimatolni, mit akar az ezer fo­rinttal. Addig házvételi ügye fel­függesztendő. A kritikával csak mérgesítjük embertársainkat, így történt ez az amúgy is türelmetlen hivatalnok­kal. 1/ agy miért kellett belekötni a ~ kuntetejesi tanácsfunkcioná­riusba, aki eppenakkorj nem tudta megmondani, miért nincs már tíz óra után kenyér az üzletekben. Ha az újságíró jobban körülnéz, meg­láthatta volna, hogy sok más elfog­laltság mellett eltörpül a kenyérel­osztás ügye. Elvégre több nap mint kolbász, majd esznek a kunteteje- pielt, ha lesz. Az újságíró azzal is lejáratta magú r járási szerv elölt, hogy szemüveget viselt s a cikke sokkal bátrabb volt, mint a megje­lenése. Legutóbb meg mi történt? Az új­ságíró közölni merte a tagok véle­ményét, hogy kezdik türelmüket veszíteni a Barackvirág Tsz-ben, mivel már fél esztendeje nem tud­nak semmit a munkaegységköny­vükről. Még ez hagyján. De az új­ságíró azt sem kérdezte meg, me­lyik tag véleményét lehet csak a lapba tenni. így aztán plusz-mun­kát okozott a vezetőknek, mert azoknak kellett kikutatni, kinek lett volna csak joga beszélni. Honnan tudhatta volna az újságíró máskép, hogy a cikkben megszólaltatott tu­catnyi tag közül mindössze 0,6 tag beszélhetett volna, mert a többinek „valami van a háta mögött”. És mik sültek ki ebből? Jóllehet az egyik nyilatkozó 30— 40 mázsa búza között keresett az elmúlt esztendőben, mégis mi jogon mert beszélni? Tudják, milyen em­ber volt az a múltban? Villámgyor­san felderítették ezt a sértett ve­zetők. Hát kérem! Amikor ez a tag egyéni paraszt korában kunyhójá­ban bablevest evett a földön ülve, egy béka ugrott a tányérjába. Em­berünket nem zavarta az incidens. Kivette a levesből a békái, előbb lenyalta róla a zupát, aztán dobta félre az állatot s úgy falatozott to­vább. Brrr! Es ilyen embernek le­het egy szava is? Ha hiszik, ha nem, ez volt az egyik kifogás az említett tsz-tag el­len. Egy másik dolgozó nyilatkozta- tását azért nem helyeselték, mivel ahonnan jött — állítólag — sandán nézett valakire, aki éppen kovászt kevert a tésztába s emiatt a kenyér ellaposodott. De nemcsak a kenyér, hanem azt követően a kulturmunka is. 7V7 e idegesítsük tehát csak úgy 1' „ütre” a kevésbé ellenálló vezetőket a dolgozók bírálatával Ha pedig már mindenáron kritizál­ni akarunk, keressük fel nyilatko■ zattétel céljából a bölcsődék cse­csemő, vagy totyogó osztályait. Eze­ken tudniillik egészen makulátlan emberkék vannak. Nincs priuszuk, a káderlapjukon nincsenek még kellemetlenségek nyilvántartva ami a bírálat szempontjából leglé­nyegesebb, — ők még nem vagy alig tudnak beszélni. Viszont a maguk módján elég sokszor alapos véleményük van. De az után ki kell nyitni az ablakot. Tóth István A június 3—10-e között megtar­tandó idei Ünnepi Könyvhétre már teljes erőtől folynak az előkészüle­tek. Az ünnepi megnyitót június 3-án délelőtt fél 11 órakor tartják a Nemzeti Színházban. Az Ünnepi Könyvhét idején Bu­dapesten mintegy 32 utcai sátorban árusítják a könyveket, ezenkívül számos forgalmasabb helyen állíta­nak fel árusítóasztalokat. A vidéki városokban és nagyobb községek­ben is lesz utcai árusítás. Az üze­mekben, tsz-ekben, gépállomásokon is ünnepi könyvvásárokat rendez­nek. Budapesten az egyes könyv­kiadóknak külön sátrai lesznek és ezekben különböző meglepetéseket tartogatnak a könyvbarátok ré­szére. Június 7-én tartják a Költők Napját. Ekkor költői esteket, mati­nékat tartanak, a könyvsátrak előtt pedig jeles előadóművészek szavalják majd mai költőink ver­seit. * Az Ünnepi Könyvhát folyamán számos irodalmi estet, előadást, an- kétot és könyvkiállítást rendeznek országszerte. Az írók felkeresik az üzemek és falvak dolgozóit és könyv sátrakban dedikálják művei­ket. A gyermekek részére bábelő­adásokat rendeznek, vidéken pedig számos helyen könyvbált, szavaló­versenyt, irodalmi rejtvénypályáza­tot, könyvjutalmakkal. Június 10-én tartják meg az idei Könyvsorsjáték ünnepi sorsolását. DOLLARPAPA Vj magyar film A szolnoki VSrSs Csillag filmszínház ma mutatja be a magyar filmgyártás ü] alkotását, a Dollárpapa című filmet. Gábor Andor darabja, amelyet Dar­vas Szilárd és Gádor Béla Írták filmre, a ..boldog fercncjózscfi Idők“ hamis csillogását leplezi le fordulatosán» csípősen, szórakoztatóan. A filmben, me­lyet Gertlcr Viktor rendezett, nagyszerű színészek egész sora vonul fel: Dar­vas Iván, Rajz János, Somogyi Erzsi, Rádai Imre, Uray Tivadar és mások. — Képünkön: jelenet a filmből, KARCAGI ÉLET Sürgős választ kérek az illetékesektől A tlszapüspdki Előre Termelőszö­vetkezet tagja vagyok. Háztáji gaz­daságomban van egy tehén, mely­nek márciusban fia lett. Mivel dós vagyok már, két jószág gondo­zását, takarmányozását s amellett a munkát nem tudnám jól elvé- gezni, ezért cl akartam adni a bor­jút. Közben meghallottam, hogy az árvízkárosultaknak is fel lehet ajánlani az állatot, örömmel men­tem fel a községi tanácshoz, s je­lentettem szándékomat. A tanács­elnök elvtárs azt Ígérte, hogy majd intézkedik a borjú átvétele végett. Mivel hiába vártam, megsürget­tem kérésem teljesítését. E hó 10-én arról kaptam értesítést, hogy járlatlevéllel együtt délután 8 órá­ra vigyem be a borjút Törökszent- miklósra. Fuvarost fogadtam. Azon­ban minden fáradozásom és fel­ajánlásom hiábavalónak bizonyult, mert hosszú várakozás után közöl­ték velem, hogy a borjút nem ve­szik át, mert üsző és nem vittem magammal állatorvosi selejtezési írást. Vissza kellett vinnem a bor­jút, ami nekem 50 forintba került. Szeretnék választ kapni arra, hogy miért töltették cl velem fe­leslegesen az időt, s miért okoztak nekem kiadást, — amikor ingyen ajánlottam fel a borjút az árvíz­kárt szenvedett lakosságnak? Polgár Lukács tsz tag, Tiszapiispöki. Szántóföldi növénytermesztés fi. bővített ét átdolgozott kiadás A nagynevű szerző hasonló címen több kiadást megért kitűnő könyve a szocialista nagyüzemek gazdálkodását figyelembe véve kerül újra kiadásra. A könyv összefoglalja mindazokat a növénytermesztési Ismereteket, amelyek a termelésben. Igazgatásban és oktatás­ban dolgozó szakemberek számára nél­külözhetetlenek. Az I. rész a növény- termesztés általános kérdéseivel fog­lalkozik és különös részletességgel tár­gyalja a talajművelés trágyázás és ve­tőmag előkészítés feladatait. A II. rész­ben sorra veszi szántóföldi növényein­ket, tárgyalja azok népgazdasági Jelen­tőségét, biológiai sajátosságait, a ter­mesztésben szóbajövö fajtáit és mind­azokat a módszereket, amelyekkel nagy termések érhetők el. Részletesen foglal­kozik a növényt betegségek és kárte­vők felismerésével, a kórokozók élet­módjával és a védekezési eljárásokkal. A szerző könyvének megírásakor el­sősorban a sok évtizedes hazai gyakor­latra támaszkodik, de figyelembe veszi a legújabb szovjet és magyar tudomá­nyos kutatás eredményeit is. Sok, időn­ként feledésbe menő, de minduntalan Ismét Időszerűvé váló kérdést Is fel­ölel. A könyv tanulmányozásakor meg­elevenednek az olvasó előtt a múlt si­kertelen próbálkozásai, az azokból le­vonható következtetések és ezen ke­resztül Is utat mutat szocialista mező- gazdaságunk növénytermesztésének fej­lesztése előtt álló feladatok sikeres megoldásához. Legfőbb értéke a könyv­nek, hogy Igen széleskörű növényter­mesztési tapasztalatokat dolgoz fel. E tekintetben páratlan a magyar növény- termesztési szakirodalomban. A növénytermesztéstan egész tárgy­körét részletesen felöleli, így az agro- nómus munkája során felmerülő vala­mennyi szakkérdésre megkapja benne a feleletet. Tartalma és terjedelme te­hát alkalmassá teszi, hogy kézikönyv­ként eredményesen használhassa. A könyv egyszerű, könnyen érthető nyelven közli mondanivalóit. Ezért fő­iskolai szakképzettséggel nem rendel­kező szakembereink Is eredményesen használhatják. A szerző azonban első­sorban az alapképzettséggel rendelkező szakemberekhez szól. A főiskolai hall­gatók számára Is fontos segédkönyv. 1014 oldal, 1 színes tábla, 244 ábra, ára kötve; 120»— rt. Mezőgazdasági Kiadó. Kétszázötven karcagi úttörő tett fogadalmat Harsam a kürtszó és kétszázöt­ven harmadik osztályos úttörő pajtás állt feszesen tisztelegve a zászlóit előtt a karcagi piac-téren. Sokáig emlékezetes marad ez a májusi napfényben úszó vasárnap délelőtt a mosolygós arcú iskolá­soknak, mert ettől a naptól kezdve úttörők. Mennyi lázas készülődés, mennyi összejövetel előzte meg ezt a napot. Amikor még a pajtás­család tagjaiként hallottak az út­törő élet szépségeiről, a közös ki­rándulásokról, a játékokról, a tábo­rozásról és a tanulásról. Most itt állnak valamennyien úttörő ruhá­ban. Ismét három kürtszó és meg­kezdődik az úttörő avatás. Antal százados elvtárs üdvözölte a leen­dő úttörőket, akik elmondták a fo­gadalom szövegét. Nem lehet meg­hatódás nélkül hallgatni, kétszázötven fiatal, a jövő re­ménysége, a jövő tsz tagjai, üze­mek, hivatalok dolgozói, értelmisé­giek egyszerre zúgják.:: úgy étek és tanulok, hogy ezzel egész népem boldogulását, előreh alad ását elő­segítsem. A fogadalomtétel elhangzása után még jobban kipirultak az arcok, amikor tizenöt tiszt elvtárs a paj­tások nyakába köti a vörös nyak­kendőt. Akikor az első és második osztályos pajtáscsalád tagjai oda­szaladtak hozzájuk és virágcsok­rokkal köszöntötték a legfiatalabb úttörőket.­A szép nap emlékét, hogy ma­radandóbb legyen, a vörös nyak­kendővel együtt minden felavatott pajtásnál egy emléklap őrzi és em­lékezeti az úttörő fogadalomra. Az iskolai hiányzások ellen küzdenek az úttörők Mindannyian tudjuk, hogy igen fontos a rendszeres isfcolábajárás. Csak úgy tudunk jól tanulni, s ha­ladni tanulmányainkban, ha rend­szeresen járunk iskolába, s az órá­kon figyelünk. Már év eleje óta harcolunk mi, negyedikes pajtások a mulasztás csökkentéséért. Osztá­lyunk minden növendéke megér­tette, milyen jelentősége van en­nek. így sikerült elérnünk, hogy V» évkor iskoláink 17 tanulóé*»* portja közül mi - lettünk az el*őtk< 139 hiányzásmentas napunk volt addig. A tanulók 67 százaléka nem mulasztott egy napot sem. Egy főre eső hiányzásunk: 0,7 nap volt; Kálvin-u. 2. sz. Fiúiskola IV: A) osztálya nevében: Dobrai István, rajttanácselnök, Karcag; A „Tanítónő“ a törökszentmiklósi kultúrházban A törökszentmiklósi kulturház színjátszó csoportja három havi lel­kiismeretes munka után nagy si­kerrel mutatta be Bródy Sándor „Tanítónő'’ című drámáját. Az előadás iránt igen nagy az ér­deklődés. Így előreláthatólag az eddig megtartott két előadást újab­bak követik majd. A címszerepben Sándor Jánosné nyújtott kiváló alakítást. Ivánkái Ernő Tuza tanítót vitte színre. Tóth Zoltán (id. Nagy István), Bo- zsá József (ifj. Nagy István) erős­ségei voltak az előadásnak. A Nagyasszonyt Boros Istvánná ala­kította. míg a kántort Tóth Béla, a kántorkisasszonyt pedig Boros Istvánná. Tóth Gyula és Bóra Jó­zsef élethűen vitték színre az öreg plébános, illetve az álszent káplán alakiát. Ver eh József a szolgabíró szerepében jeleskedett. Kisebb szerepűkben jól megás­ták helyüket Kozma József, Ve- zsenyi Károly, Nagy Árpád, Szécsi Ferenc, Molnár Ilonka, Ellényi Zol­tán, Bohács Terézia és Bohács Magda. Az öregasszonyok — nóv- szerint Boda Éva, T. Nagy Teréz, Juhász Jusztika és Tihanyi Magda — jól mozogtak a szín pádon. A ti­zenkét iskolás gyermek — Csapó Eszter, Fekete Irénke, Hilli Pi­roska. Csapó Judit, Juhász Rózsiké, Hegedűs Erzsiké, Koncz Pottika, Gulyás Rózsika, Boros Erzsiké, Heímann Mariann, Juhász Vero­nika és Csíki Mária — szépen járultak hozzá a második felvonás sikeréhez. A sikeres rendezés Tóth Pál Dé­nes és Berta Gyuláné érdeme, a díszleteket Fodor István tervezte és készítette, NAGY GUSZTÁV Tövölíszentmiklos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents