Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-05 / 105. szám
umm piRiRMEim iHíldöttség moszrvAbrn A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az ötéves terv során tovább fejlődik a megyei építőanyag ipar A Szolnok Megyei Tanács Építőanyagipari Egyesülés üzemei 10 százalékkal termeltek többet az első negyedévben előirányzatuknál. Ez igen szép eredmény, hiszen az időjárás nagyban befolyásolta munkájukat, elsősorban februárban- Jó munkaszervezéssel azonban tudtak védekezni a hideg ellen és jól haladtak. Az egyesülés kötelékébe tartozó téglagyárak nagy általánosságban mind elavultak, bennük a gyártás igen kezdetleges. A műszaki vezetők az év elején minden üzemnél megvizsgálták a lehetőségeket. — Ezek alapján tudták kidolgozni évess vállalásukat, mely szerint 750 ezer darab téglával gyártanak többet tervüknél ebben az évben. Ez kb, huszonegy családi ház felépítéséhez elegendő* A gyártási folyamatok elavultsága miatt eddig komoly bajok voltak az áruk minőségével. Első osztályú téglát csak igen kis mennyiségben tudtak gyártani. Ezen is változtatnak az idén, ugyanis vállalásuk szerint 10 százalékkal javítják a gyártmányok minőségét. A vállalt terven felüli téglamennyiség legyártása szükségessé teszi azt is, hogy a termelékenységet 8 százalékkal emeljék, a selejtet pedig 0,5 százalékkal csökkentsék ebben az évben. Ennek teljesítését is vállalták. Az önköltségcsökkentésnél eredeti vállalásuk 308 ezer forint volt erre az évre. Az árvíz pusztítás után még 60 000 forint megtakarítást vállaltak. Ezt az összeget a károsult dunamentieknek juttatják. A termelés eddigi eredményeiből már most is látszik, hogy az egyesülés tudja teljesíteni vállalásait* Már az első negyedévben 122 ezer forintot takarítottak meg önköltségcsökkentés címén. Helle József, az egyesülés igazgatója elmondja milyen beruházási és felújítási munkákat végeznek az idén. A Kunhegyesi Téglagyárban eddig nem volt gépi berendezés. A nyers téglát kéziveréssel gyártották, ami természetesen lassúbb, gazda- ságtalanabb és jóval drágább, mint ha présgépet alkalmaznak- A tégla szerkezete is lazább és kisebb a teherbíró képessége. Az idén 450 ezer forintos költséggel a tanács-vállalatok között a legmodernebb téglagyárrá alakítják a kunhegyesit. Modern, új gépi berendezéseket állítanak be. Az anyagot elevátorral szállítják majd fel a présházba. A jelenlegi felvonópályák helyett felsőpályás sínvezetéket építenek, és így nyolc embert tudnak innen áthelyezni más munkafolyamathoz. Tökéletesítik a kemencéket is- Törökszentmiklósan előmelegítő csatornahálózatot építenek az idén a kemencébe. Ezzel növekszik majd a termelés, mivel a kemencét már előre felmelegítik egy bizonyos hőfokra, miáltal az égetési időlartam némileg csökken. Csépán szükségessé vált egy új kemence építése, mert az égetési és nyersgyártó részleg termelési aránya nincs összhangban. Az idén megkezdik egy új kemence építését, ami közel egymillió forint»' munka lesz. A kunmadaras! cs tiszafüredi téglagyárakat villamosítani fogják ebben az évben. A jászkiséri üzemet 115 ezer forintos beruházással már az idén villamosították. Karcagon és Tö- rökszentmiklóson a berendezéseket automatizálták. Nincs egyetlen olyan téglagyár az egyesülés kötelékében, amelynél nem végeztek volna már, vagy ne végeznének még az idén valami felújítási és beruházási munkát. Legfontosabb a nyersgyártás és a kemencék kapacitásának összehangolása, mert ezáltal ugrásszerűen emelkedhet a kézi téglagyártás. Ebben az évben 700 ezer forintot költenek felújításokra és 802 ezret különféle beruházásokraAz egyesülés már elkészítette a második ötéves tervének távlati tervét. — Jelenleg huszonegy millió tégla az üzemek egyévi terve, A berendezésék állandó korszerűsítésével, valamint a kemencék bővítésével 1960-ra meg tudják duplázni a termelést. Az önköltséget pedig 2 millió forinttal csökkenthetik a mostanihoz képest-. A Moszkvában tartózkodó magyar Parlamenti küldöttség megtekintette a Kreml történelmi és építőművészeti műemlékeit, valamint V, I. Lenin dolgozószobáját. A képen: A magyar vendégek a Kreml területén. Előtérben Rónai Sándor, a küldöttség vezetője. Tömeges vásárlások az árleszállítás utáni eiső napon a Szolnok megyei földmüvesszöveikezeti boltokban Az árleszállításról mányhatározat után szóló kor- ugrásszerüen Harmincnégy ven ezer forintot hoz a halastó a termelőszövetkezetnek A kisújszállási Táncsics Tsz-ben Kovács Endre halászme.ter és Dávid Benjámin megkezdte a halászatot a hatvan holdas tavon. Előreláthatólag 15 — 29 mázsa halra számítanak az idén. Ez mintegy 30 —40 ezer forint jövedelmet hoz a tagságnak. Az a tervük, hogy elárasztás után a 120 holdas rizsföldet is betelepítik hallalmegnőtt a földművesszövetkezeteik: áruforgalma a megyében. Az árleszállítást követő napon szüntelenül özönlöttek a dolgozó parasztok az elárusító helyekre. Mezőtúr termelőszövetkezeti városban egyedül a központi földmű- vesszövetkezeti áruház 62 560 forintos forgalmat bonyolított le. A férfi konfekció áru örvendett a legnagyobb kelendőségnek, ebből mintegy 25 000 forint értékű áru talált gazdát. Neylonféleségek 7 250 forint értékben keltek el. Kunszentmártonban a három földművesszövetkezeti boltnak 104 000 forintos forgalma volt csütörtökön. A ruházati boltban 60 000 forint értékű konfekció áru kelt eh Nagy kelendősége volt a kötött és divatárunak is. Ebből 26 000 forint volt a forgalom. Cipőt mintegy 18 000 forint értékben adtak el. Tiszafüreden szintén igen sok dolgozó paraszt kereste fel a földművesszövetkezeti áruházakat. Éppen a vásárló tömegek megnövekedése tette szükségessé, hogy új konfekció boltot nyissanak. Ez a bolt május elsejével kezdte meg árusítását és az árleszállításról szóló rendelet megjelenése után 45 000 forint értékű árut adtak el mindjárt az első napon. A község másik két elárusító helyén a kötött és méteráru boltban, illetve a textill- boltban ugyancsak sok vásárló fordult meg és a tiszafüredi dolgozó parasztok összesen 123 000 forint értékű árut vittek haza. EGÉSZ NÉPÜNK BÖlCSESSÉGÉVEl VITASSUK MEG Kerek Ilona, Benei Erzsi, Csikós Marika és a többiek Örömmel és biztonságérzettel töltenek el bennünket, pedagógusokat második ötéves tervünknek azok az irányelvei, melyeket a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megvitatás céljából az ország színe elé bocsátott. Főként e tervszámok realitása és komolysága volt az, amely legtöbbünket megragadott. Hiszen fiaink és leányaink igazi nevelői életük igazi formálói ötéves terveink, szocialista építésünk. Ezek a tét vek állítják népünk elé a nagy követelményeket, s e tervek teljesítésében és túlteljesítésében rejlik az a nagy pedagógiai erő, mely egész népünket szakadatlan neveli, formálja az egyes embert szocialista emberré, népünket szocialista közösséggé. Szocialista iparunk termelését az A-csoportban 60, a B-csoportban 40 százalékkal növelni, a mezógazda- ségi terméshozam növekedését a tervek irányszámai nyomán biztosítani, korszerűsíteni az iparban és a mezőgazdaságban termelési technikánkat, — s hogy egy minket, a tanítóképzős tanárokat is közvetlen közelről érintő adatot is említsek — 4100 általános iskolai osztálytermet felépíteni öt esztendő alatt nem kis feladat. De a mi népünk minden feladatra képes és mindent meg tud oldani, ami teljesíthető Lassan máris a történelem méri azokat a hatalmas eredményeket, melyeket első ötéves tervünk megvalósítása során elértünk. Iparosításunk sikerei biztosítják a népgazdaság fejlődésének további legfontosabb feltételeit. Jelentékenyen megyorsult a termelőerők fejlődése hazánkban. Második ötéves tervünknek irányelvei, úgy érzem, velünk pedagógusokkal szemben is mélyebb, átfogóbb igényű követelményekéi támasztanak. Mert valljuk meg őszintén, a személyi kultusz légkörében az elmúlt évek alatt olyan fiatalok is nőttek s nevelődtek kezünk alatt, akik a tervek teljesítését abban látták, hogy valami csillogó látszateredményekre törekedjenek. S mi magunk, pedagógusok is — mondjuk meg őszintén — nem voltunk mindenkor osztályzatainkban, a tanulmányi eredményeket összegező statisztikai kimutatásainkban őszinték, reálisak. Nevelésünkben is nem egyszer többre becsültük a szívük híjjával lelkesedő, de nem egyszer felelőtlen fiatalokat, mint a józan, becsületes, gondolkozó, népünkhöz és pártunkhoz igazán hűséges, lelkes, munkálkodó fiatalokat. S az élet is hányszor nem jól mérte meg tanítványainak, az iskolából kikerülő fiatal nevelőink munkáját. Hányszor megtörtént, hogy azok a tanulók, kiket iskolánkban igazán úgy ismertünk meg, hogy ők a szorgalom, az alapos és elmélyült tudásra való törekvés, a csendes, lelkiismeretes pedagógiai és didaktikai munkát végző tanítónőjelöltek példaképei, kint az életben, az iskolából kikerülve, eltűntek szemünk elől. Valahol a megyében tanítottak, becsülettel. S olyanokról, jöttek nem egyszer dicsérő, elismerő hírek iskolánkba, akik valóban mindig ott mozogtak az élvonalban. de munkájuk zömét már itt is inkább az önadminisztrálás jelentette, mintsem a valóságos közösségi munka. Az élet és a szocialista építés azonban — s ennek a követelményeknek felszólító mondatait érzem én is — olyan bátor és küzdeni tudó fiatat nevelök •nevelését túrja tőlünk, kikben egy életen át ég majd tiszta fényességként népünk és pártunk szeretete. Olyan pedagógusok nevelését, kiket nem a gyors karrier, a „vad kifutási ösztön” sarkall mind előbbre utain. Nem egyszer osztályomban is egy-egy nehéz feladat előtt kétkedés lobban tanítványaink szemében: Érdemes-e vajon itt az iskolában minden erőt és igyekezetei ösz- szeszedve vállalni a munka nehe- ét? Vajon meglátják-e maid, támogatják-e majd őket az életben mindenkor, ha azon az úton akarnak járni, melyen az iskola s a DISZ-szervezet útnak bocsátotta őket? S ahogyan lassanként eljutnak annak megértéséig, hogy az egyénnek osztályrészül jutó elismerésen túlmenően népünk életében, leendő tanítványaik tudásában és jellemében érik be igazán most végzett munkájuk igazi eredménye — egyre inkább s egyre határozottabban és egyre többen igennel válaszolnak ön' aguk kérdéseire, kétkedésére. Most itt állanak előttünk' második ötéves tervünknek célkitűzései, ü. ég soha eddig népgazdaság: feladatokat nem tűzött ki pártunk nagyobb kollektív akarattal, igazabb kollektív bö’csességgel, mint második ötéves tervünk irányelveit. Még soha ily széleskörűen nem bocsátotta vitára, mint most. A mi vártunk és népünk soha nem bizolt tatán egymásban enn\ire. S amikor két tanítási óra közötti szünetben elősző).* olvastam el a főbb pontokat, ezeket éreztem és gondoltam. A másodikos képzősöknek vagyok osztályfőnöke — s engedtessék meg ez a pedagógus-elfogultság — az ő eljövendő életük tükrében láttam második ötéves tervünket. Mint ahogyan a szülő gyermekei sorsában látja jövőjét. Négyezerszáz általános iskolai új tanterem épül öt év alatt. (Kétszer annyi, mint az elmúlt ötéves terv időszakában!) Vajon hányán tanítanak majd közülük ezekben az új iskolákban már?! Fejleszteni kell az ifjúság oktatását és szocialista szellemben való nevelését! — írják az irányelvek. Vajon birtokában lesznek-e osztályom tagjai azoknak az ismereteknek, lesz-e tudásuk és munkakedvük elegendő, e feladatok teljesítésére? Nagy gondot kell fordítani az Alföld általános iskolai oktatási helyzetének megjavítására és különösen a tanyai települések kulturális színvonalának emelésére, — olvasom. Vajon hogyan állják majd meg helyüket ők, a most még fiatal lányok a tanyák világában? Most tizenhatesztendősek: jöttek a megye minden részéről: Tiszapüs- pökiről, Jászszentandrásról. Jász- árokszállásról, Kunhegyesről. Kisújszállásról s mindenfelől. És a tervszámokban, még abban is, hogy többszörösére emeljük a háztartási gépek eladását s elvisszük a villanyt olyan helyekre, is a tanyák közé, ahol hajdanában még nem is álmodtak erről — az ő jövőjüket, életkörülményeiket látom. Benedek Marika, Benei Erzsi, Csikós Marika, Pálinkás Sarolta, Kiss Marika, Kerek Ilona, Túri Eszti, s a többiek jövőjét. Kik már a kommunizmust fogják építeni életük delén s kiknek gyermekei már majd szemíől- szembe látják talán a kommunizmust. Mert egy nép, s egy világ álmodja s építi fel velük együtt e fiatal tanítónőjelöltek jövőjét. Császtvay István levelező Jászberény, Tanítóképző VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl SZ0UI OK YIIL évfolyam, 105. szám, 1056* május 5. szombat. MEGYEI