Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-13 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl

Vin. évfolyam, 88. szám, 1956. április 13., péntek.

IV ü'p ■ ,/v'P

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

3

MAI szamunk tartalmából

Az új tsz-ek szilárd támasza

a pártszervezet (2. o.) Útközben (3. o.)

Az olvasó kérdez, a Néplap válaszol (3. o.)

Az utas és a csomag (3. o.) Sport (4. o.)

A küldöttek felelőssége

Ezekb en a napokban tartják a járási pártértekezleteket. Gépállomások és tanácsok dolgozói, tsz- tagok és pedagógusok, egyéni gazdák és földművesszövetkezeti alkalmazottak — mondhatjuk: a községek minden dolgozó rétegének képviselői — vesznek részt mint küldöttek a járási pártértekezleteken. Már maga a tény, hogy a pártalapszervezetek tagjai, majd a községi pártértekezlet résztvevői kiválasztották soraikból, akiket a legalkalmasabbnak tartanak képviseletükre, véleményük, javaslataik továbbítására — mutatja a küldött elvtársak nagy felelősségét. Hiszen ez az irántuk megnyilvánult bizalom azt jelenti, hogy nemcsak a saját érzéseiket, gondolataikat, szőkébb munkaterületük problémáit kell tolmácsoknak, hanem összegezve, összegyűjtve mindazt, amit a vezetőségválasztó taggyűlés és a községi pártértekezlet útravalóul rájuk bízott;

A felelősség érzésének kell áthatnia őket, mert az egész járás irányításáért felelős kollektív szerv beszámolóját hallgatják, vitatják meg és hoznak határozatot a további munkára nézve. Megválasztják azokat a személyeket, akiket alkalmasnak tartanak a határozatok megvalósítására s a terület aktív irányítására, a járás párt- életének vezetésére. Kijelölik, illetve megválasztják a küldötteket a felsőbb pártértekezletre.

De mindez talán nem is ismeretlen feladat egynémelvik küldött elvtáns előtt. Tegyük tehát mindjárt hozzá: ezeknek a pártértekezleteknek az adja meg a rendikívüli jelentőségét, hogy az SZKP XX. kongresszusa és a Központi Vezetőség ezévj március 12—13-i határozatának jegyében zajlanak le.

A vezetőségválasztó taggyűléseken még nem volt mód, hogy ennek megfelelően értékeljék a munkát. A pártértekezletre vár tehát az a feladat, hogy az elért eredményeket, a mutatkozó hiányosságokat és a további tennivalókat e kongresszus és a Központi Vezetőség legutóbbi határozatának szellemében vitassák meg.

Mindez ismét a küldöttek nagy felelősségét húzza alá! A küldött elvtársiak nem bízhatják a véletlenre, a pillanatnyi megérzésre és az adódó „reagá1 ásókra” a saját felszólalásaikat. De nem is követhetik azt a régebbi gyakorlatot, ahogy egyes felszólalók az értekezlet beszámolójától függetlenül csak mondták és mondták a maguk előre leírt szólamaikat, figyelmen kívül hagyva a felmerülő és életadta kérdéseket, problémákat; A párt vezetőszervei már hozzáfogtak, hogy kidolgozzák azokat az intézkedéseket. amelyek a XX. kongresszus tapasztalataiból a mi viszonyainkra is alkalmazhatók. Ehhez a munkához azonban szükség van a pártvezetés és a párttagság, a dolgozó milliók széleskörű tapasztalatcseréjére. Ha a küldöttek jól felkészülnek és a pártértekezletre a tapasztalatok gazdag tárát viszik el masukkal. akkor nemcsak a járás helyi politikai vonalának kialakításában tudnak aktívan közreműködni, hanem segítséget nyújtanak az említett országos intézkedések kidolgozásához is. Szükség van a tájékozottságra, a tények minél sokoldalúbb ismeretére nemcsak a felszólalásoknál — hiszen minden küldött felszólalása napokig elnyújtaná a vitát — hanem azért is. hogv a határozatok meghozatalánál a küldött elvtársak egységesen. a dolgok biztos ismeretében tudianak ál!ástfoglalni és dönteni.

Természetesen sok múlik a felszólalásokon is. mert lényegében ezek alakítják ki. — a beszámoló elemzését elfogadva, kiegészítve,

vagy egyes pontjaival vitába szállva — a pártértekezlet egyöntetű irányvonalát a különböző kérdésekben. Nagyon fontos tehát, hogy a felszólalások lényegbevá góak legyenek. A XX. kongresszus hatásának ezekben is meg kell mutatkoznia. Mik ezek a lényegbevágó dolgok?

A párt- és gazdasági munka helyes kapcsolatáról már sok szó esett a taggyűléseken is. A pártér- tekezletaken ez ugyancsak elsőrendű kérdés, hiszen az alapszervezetek rossz munkamódszereiket legtöbbször a pártbizottságoktól tanulták.

A tömegek közötti szervező- munka kérdéseit, módszereit ugyancsak alaposan meg keli vitatná. Például csak egy probléma a sok közül: A párt és a tömegek kapcsolata jóval szorosabb lehetett volna az elmúlt időkben, hogyha a pártbizottságok itt Szolnok megyében is sokkal nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy dolgoznak-e a Hazafias Népfront szervei, ha nem feledkeztek volna el — mint például Szajolban és Űjszá- szon, de lehetne sorolni más községeket is — a tömegszervezetiekben működő MDP csoportok ellenőrzéséről.

A vezetőségválasztó taggyűléseken elég kevés szó esett a pártélet lenini normáiról, elveiről. Például a kollektív vezetésről szólva — ha egyáltalán ez helyet kapott a beszámolóban és a vitában — inkább csak a párttitkárok mulasztásairól beszéltek és a vezetőségi tagok, az egyes párttagok felelősségéről csak kevéssé. Pedig ezek nek a hibáiknak a megállapítása nemcsupán elméleti kérdés, hanem a gyakorlati munkával szoros összefüggésben állt. A pártértekezleten ezekről is beszé’niök kell a vita során a küldötteknek.

Felelősségteljes megbízatásuk tehát: egyrészt, beszámolni pártszervezetük munkájáról, további terveikről, másrészt a bírálat fegyverével élve, értékelniük kell a járási pártbizottság munkáját is. Milyen módszerrel dolgozik a párt- bizottság? Elegendő-e az a segítsék, melyet az alapszervezeteknek ad. Kiterjed-e eléggé a figyelme a gazdasági kérdésekre, stb. Ezekre a leghitelesebb vá1aszt éppen az alapszervezetek, tehát a küldöttek adhatják.

Az ügyet, a további munkát azonban csak a meggondolt, építőszándékú bírálat segítheti elő. Kerüljük a felesleges frázisokat, melyek csak nyújtják az értekezleteket. Egyenes, bátor szókimondásra és nem frázisokra van szükség. Ez szükséges a járási pártbizottság tagjainak és a megyei küldőitek megválasztásánál is. A jelöltek megválasztása feletti vita is a küldöttek felelősségérzetét mutatja és ennek hatására a megválasztott elvtársak is méginikább érzik: milyen kitüntetés egy egész járás kommunistáinak bizalmát elnyerni.

Az egyes járások sajátosságainak megfelelően még számos más kérdés is felmerül majd a pártértekezleteken, — az a fontos, hogy a felmerülő problémáik elől ne térjenek ki a küldöttek, hanem segítsék legjobb tudásuk szerint azok megoldását. Arra azonban ügyeljenek, hogy a beszámoló alapján az alapvető gazdasági kérdéseket, a pártvezetés lenini e'vedt megtárgyalják, és a XX. kongresszus útmutatása, a Központi Vezetőség határozata alapján, felelősségük teljes tudatában meghatározzák a feladatokat, tennivalókat. így válik a pártértekezlet a járás egész életének nagy eseményévé, az új sikerek, a további eredmények forrásává.

Üzemeink 1955. évi versenyének eredményei

Az idén 18 millió Ft értékű árút gyártanak terven felül

Az elmúlt év tavaszán gyári munkásaink, vállalati dolgozóink ezrei kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. A 20 budapesti üzem felhívása nyomán örömmel vállalták, hogy nemcsak teljesítik az állami terveket, hanem az ország további erősödése, a dolgozók jólétének növelése érdekében terven felüli termékeket gyártanak. A Szolnok megyei üzemek — a minisztériumi iparvállalatok — azt ígérték, hogy december 20-ra egységesen befejezik 1955. évi termelési tervüket s az év végéig hátralévő 10 nap alatt még 48 900 000 forint értékű árut bocsájtanak a népgazdaság rendelkezésére.

Vállalataink többségié becsülettel valóraváltotta adott szavát

A dolgozó nép nevezetes ünnepeit: április 4-ét, május 1-ét, augusztus 20-át a termelés sikereivel, vállalásuk egy-egy részének teljesítésével köszöntötték mindannyiszor. A Tiszamenti Vegyiművek, Tisza Cipőgyár, Bútorgyár, Papírgyár, Tejipari Vállalat, Mezőgazdasági Gépjavító, Téglagyári Egyesülés telepei, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár munkásait, műszaki dolgozóit, alkalmazottait dicséret illeti az elmúlt évben végzett jó munkáért. A hét üzem összesen 22 840 000 forint értékű terméket bocsájtott ki terven felül.

Vannak azonban olyan gyáraink is, melyeknél a fogadalom papíron maradt s hibásak abban, hogy a megye csak részben teljesíthette összesített felajánlását. így a Jászberényi Aprítógépgyár csak részben magyarázhatja lemaradását objektív nehézségekkel. Nagyobbrészt szervezetlenség miatt kerüli az adósok sorába. Hasonló^ a helyzet a karcagi Üveggyárnál'is.

Az idényjellegű, mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó vállalatok főleg az üzem vezetőitől és dolgozóitól független akadályok miatt nem teljesíthették tervfeladatukat. Malmaink munkáját a gyenge rizstermés vetette vissza. A

Baromfifeldolgozó a begyűjtőszervek munkájának a függvénye. A Szolnoki Cukorgyár, bár az ország hasonló üzemei között a legjobb volt és élüzem lett — kevesebb cukrot gyártott, mert a répa cukor- tartalma alatta maradt a megszabott szintnek. Nem lennénk igazságosak, ha ezt bűnül rónánk fel.

A mennyiség mellett fontos helyet kapott az elmúlt évben

a gazdaságos termelésre való törekvés.

E téren az eredmények kétségtelenül jók. Iparvállalataink termelési költségeiket 10 117 000 forinttal csökkentették — ennyivel kevesebb anyagot, munkabért s más kiadásokat használtak fel termékeik előállításához. A Tisza Cipőgyár 3,3, a Bútorgyár 2,7, a Megyei Mező- gazdasági Gépjavító 2,8 százalékkal nagyobb nyereséggel dolgozott. A termelékenységnek átlagosan 3 százalékkal kellett volna emelkednie a vállalások szerint. Ez a legtöbb helyen nem vált valóra. Dicséretet érdemel azonban itt is a Tisza Cipőgyár, a Mezőgazdasági Gépjavító, a Mezőgazdasági Gépgyár, Bútorgyár, melyek példásan való- raváltották e fogadalmukat.

A munkafegyelem területén határozott javulás mutatkozik. A ledolgozott munkanapok száma az előző évhez viszonyítva emelkedett, az igazolatlanul mulasztott napok száma pedig felére csökkent.

Az elmúlt év tapasztalatai nagv segítséget adtak vállalatainknak ahhoz, hogy ebben az évben \

a tartalékok még jobb feltárására,

az üzem lehetőségeinek jobb kihasználására építsék fel vállalásukat. 1956-ra a megye üzemei 18 576 000 forint értékű árut termelnek terven felül, a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat dolgozói pedig 1 600 000 forint értékű fúrást végeznek el.

A következő áruféleségek, illetve termékek adják ezt az összeget: 250 000 tégla, 2C 000 hornyolt cserép, 3 tonna műszaki üvegáru, 65 garnitúra konyhabútor, 5.5 tonna vaj, 6 tonna exportsajt, 24 tonna tejpor, 129 tonna cukor, 59 tonna hántolt rizs, 255 tonna liszt, 24 gőzmozdony javítása. A helyi ipar hozzájárul még ehhez 750 000 téglával, 10 garnitúra fényezett és 10 garnitúra festett hálószobával.

Átlagosan 2.4 százalékkal növekszik a termelékenység az év végére s a termelési költségek tovább csökkennek, mintegy 9 820 000 forinttal.

Nagyszerű vállalások ezek, méltóak munkásosztályunk eddigi sikereihez, helytállásához. Minden munkás, vezető tartsa becsületbeli kötelességének fogadalma valóra- váltását, hogy ezzel is elősegítsük második ötéves tervünk első esztendejének sikeres valóraváltását;

Szolnok Megyei Operatív Bizottság

Több min! 200 kát. hold kukoricái veinek négyzetesen a kisújszállási Táncsics Tsz-ben

*4 mikor a múlt év tavaszán a négyzetes vetőgép megállt a kukoricaföld végén, a Táncsics Tsz tagjai kedvetlenül vették körül. Bizonytalanok voltak vele szemben. Próbálták már a kukoricát négyzetesen vetni 1954 tavaszán is, de akkor nem sikerült. Néhol 10—12 szemet is vetett egy helyre, meg nem is volt négyzetes. Úgy érezték, hogy a vezetőség erőszakolja rájuk. Nem is állhatták meg szó nélkül.

— Mondtam, hogy nem érdemes vele kísérletezni — kezdte a szót Bállá János—, de hiába. Megpróbáltuk, nekem lett igazam. Csak. a baj van vele, a munka mégse fralad.

— De ez másfajta gép. János bátyám — fogta a pártját Nyikos Károly az elnök. — Ez a drót mellett halad meg nyomot húz, ennek egyenesek lesznek a sorai.

— Az igaz, hogy a sorai egyenesek lesznek — folytatta tovább Tóth György, egy másik tag —, de keresztbe, hogy lenne egyenes. Mert csak lesz benne eltolódás. Nem igaz? — Vitáris István, a brigádvezető helyettese maga sem szívesen fogott megint a négyzetesvetéshez, de mint vezetőembernek, nem illett az új ellen beszélni, ezért csak ennyit mondott:

— Hát majd meglátjuk — a szavából azért erősen érzett, hogy szeretne már vagy három hónappal túl lenni rajta.

Azért a vetőgép csak elindult a drót mellett s a súlyoknál üteme- s n kattogott a vezérlő szerkezet. Minden kattanásnál egyszerre hat helyen két-két szem kukorica esett a puha porhanyós földbe. A gép elég széles távolságot bevetett egy fordulóra s jól haladt a vetés. A kíváncsiak a dróton lévő súly irányában több helyt megkaparták a földet s mikor megtalálták a két szem kukoricát, szó nélkül tem t- ték vissza. Látták, tényleg jól vet, de azért mégsem bíztak benne.

7V éhány nap alatt a Táncsics

L1 Tsz Béke-brigádjának 38, az Előre-brigádnak meg 36 holdat vetettek el. Aztán csak várták, vajon mi lesz vele, hogy sikerül.

Akármennyire is bizonytalankodtak a brigádtagok, kikelt az mind az utolsó szemig. Nem maradt a földben egy szem sem. Amikor a gépállomás kultivátorai megkezdték a munkát, a csodálkozástól majd a földbe gyökeredzett a tsz-tagok lába. Az egyik kultivátor hosszában, mint rendesen, a másik meg keresztben kapalta a sorközöket. Nem is győztéll eleget nézni a négyzetes kukoricát. Kísérték a kultivátort jó darabig, vajon mikor vág ki kukoricát. Nem vágott az egyet se.

Vitáris Istvánnak is megjött a hangja.

— Olyan egyenesek ezek a sorok, akármerre nézünk, hogy el lehet lőni mellette!

— Hiába, a gép, az gép! — mondogatták többen. —■ Csakis ennek van jövője!

11 ej, milyen áldás volt ez külö*"*■ nősen aratás előtt, mikor ösz- szelorlódtak a munkák. Egyszerre kellett volna a répát sarabolni, a herét vágni, a szénát betakarítani, egyelni, meg kapálni. De erre most nem sok gond volt. Egyszerre megváltozott a tagság véleménye. Dicsérte mindenki és büszkén mutogatták. Állandóan gyomtalanul tartották, olyan volt az egész nyáron, mint a zöldhagyma szára. Csak az eget lehetett belőle látni.

Még a Béke Tszcs meg a Május 1. Tszcs tagjai is sóvárgó szemmel nézték a szép zöld egyenesszárú négyzetes kukoricát.

Minden tövön két-három olyan cső kukorica, mint az ember karja. Még a brigád tagjai sem akartak hinni a szemüknek, mikor egyszeri átolvasás után azt állapították meg, hogy holdanként 75—80, . nem egy helyt 83 zsák kukorica termett, A

kisújszállási Táncsics Termelőszövetkezetben, ahol megpróbáltak először primitív módon drót nélkül négyzetesen vetni, aztán az új négyzetbe vetőgéppel még bizonytalankodtak, de megpróbálták és sikerült is.

Akkor, munkaegységenként 1 kg 20 dkg kukoricát adtak prémiumként annak, aki jól dolgozott, mint Cs. Nagy Imre, Ábri Erzsébet, Ná- nási Sándor, az három és fél—négy és fél, meg hat mázsa kukoricát kapott prémiumként.

őst már megszerették a négy- 1 * zetes vetésű kukoricát a szövetkezet tagjai. Ebben az évben 270 hold kukoricája lesz a szövetkezetnek s ebből több mint 200 holdat vetnek négyzetesen.

Az egészet csak azért nem vetik úgy, mert nagyrésze vasút melléi utak, mellé kerül, ahol a pép nem tud jól mozogni. Ez is nagy segítség lesz a szövetkezet tagjainak, különösen mikor torlódnak a munkák. Es még nagyobb lesz a törésnél, amikor a gondos növény- ápolás eredményeként a tavalyinál is jobb termést takaríthatnak bei Érdemes volt az új módszerrel kísérletezniük. — Cs. —

R karcagi Lenin Tsz-ben megkezdték a rizs vetését

Karcag legnagyobb rizstermelő szövetkezetében, a Lenin Tsz-ben a múlt évi tapasztalatok gyümül- csöztetésével igen gondosan készültek fel a rizs vetésre. Az elmúlt évben is azokon a táblákon lett nagyobb termés, amelyeket korábban bevetettek és elárasztottak. Eddig 300 kát. hold rizsföldet felszántottak és 150 holdon a magágyat is előkészítették a traktorosok. Kedden délután megkezdték a rizsve- tcst a szövetkezetben, hogy mind az 500 kát. holdon idejében földben legyen ez az értékes gabona.