Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-13 / 88. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. április 13I* A RTÉIET * A arckép Irta: Kurt Dávid p mbone — parányi kis francia ^ halásztelep, amely ott húzódik az Atlanti-óceán partján. A tengerbe mélyen benyúló fövenyes földnyelven mindössze hét lapos- tetejű kunyhó sorakozik. A sziklás, szakadékos parton sárgás-zöld rekettyebokrök tarkádnak szerte. Rendszerint hűvös, nyirkos a vidék. A köd sokkal gyakoribb, mint a derűs napsütés. S mikor 19i2 egyik őszi reggelén a felhők között néhány percre kibukkant a nap, ■ úgy látszott, mintha még egyszer emlékezetébe akarná vésni az embereknek a táj minden szépségét. Azon a reggelen motorkerékpár dübörgött végig az úton. Német katona ült rajta. A katona egy ív papírt hozott csupán — 3 kiürítési parancsot, amely egyszerre elvett a lakosságtól mindent: kenyerét, hazáját, a szegényes, szűkös boldogságot. — Mindössze egy órát adnak indulásig! — szólt a harmadik házból való öreg halász, az összegyűlt falubelieknek. Jobbkezében tartotta a kis darab papírt, s míg beszélt, meglendítette a levegőben. A baloldali kabátujja üresen lógott, csak egy kis csonk maradt a karjából, —1 még az első világháború idején vágták le. A falubeliek közrefogták az öreget. Voltak köztük férfiak, nők, gyerekek; — Katonai támaszpontot akarnak ide építeni a nácik! — folytatta izgatottan az öreg. Az asszonyok kezűiket tördelték, a férfiak komoram, dugták összeszorított öklüket zsebükbe. A gyerekek kérdő tekintettel vizsgálták a felnőttek arcát. Aztán lassan elszé- ledtek. ; i. Minden kunyhó előtt egy kis kétkerekű taliga áll. Máskor ezeken szokták behordani a városba az osztrigát. Most az asztalokat, székeket hordják ki rájuk. Végre elkészülnek a rakodással. A félkarú öreg kijön, a házból, mégegyszer megvizsgálja a kötéllel átkötött taligát. maid fölnéz a kunyhó lapos tetejére, megcsóválja fejét, odatámaszkodik az ajtófélfához és hosz- szan néz a távolba. Előtte nyújtózkodik az óceán. Ügy néz rá most az öreg, mint ahogy a parasztok szoktak végignézni a mezőn. Éppen dagály van. A hullámok tajtélzozva, mormogva csapódnak neki a partnak. Sárga föléként úszik a ködben a nap. Az öreg most utoljára körüljárja a leunyhójwt, cipője orrával félrerúg egy-egy osztriga-héjat. Aztán ismét az ajtóhoz megy; megáll a fal ha- sadékából kinőtt folyondár mellett. A sűrű zöld lomb között halványrózsaszínű virágok és bimbók pöty- työznek. Futva érkezik a házhoz egy fiú. — Pierre! Jönnek a németek! — A gyerek a faluba vezető útra mutogat. A 2 öreg előveszi a kését. Sietős mozdulatokkal sorba vagdossa le a folyondárról a virágokat és bimbókat. „Ezeknek ne virágoz- záU” A levagdosott virágokat óvatosan összegyűjti és egy fekete kendőbe köti, amit épp az előbb vett le a szoba falán függő arcképről. Az arcképet és a kendőbe csavart virágokat hóna alá csapja, balkarja csonkjával odaszorítja törzséhez. A kitűzött óra elérkezett. Embone utolsó órája.. j Az öreg Pierre kunyhója előtt gyülekeznek a szomszédok is a maguk taligájával. A németek már meg is érkeztek. Huszonötén vannak. Nyakukat nyújtva szívják a cigarettát és kíváncsian tekingetnek be az ablakokon. A csoportból kilép egy hadnagy és odamegy a halászokhoz. Pierre ismét ott áll kunyhúja ajtajánál és nézi a tengert. A hadnagy így szól hozzá: — Talán ideje lenne elindulnotok, mi, öreg? Amaz, mintha nem is hallaná, csak néz valahová messze. A hadnagy most megismétli az előbbit franciául is. Pierre azonban tekintetre sem méltatja; elindul a taligája felé. Egészen lassan megy, tudja, mihelyt ő megindul, a többiek is megindulnak utána. A hadnagy vizsla szemmel figyeli az öreg minden lépését. Kissé zavarban van, talán mivel még túl fiatal az ilyen operációkhoz. S valóban alig 19 éves. Amikor az öreg halász lehajol a taliga rúdjához, a hóna álól kicsúszik a kép és a kendőbe bugyölált virág. A kis hadnagy, aki úgy gondolja, hogy jelen helyzetben igazán helyénvaló a segítség, ugrik is mindjárt, fölemeli a lehullott tárgyaltat a földről. Az öreg gyorsan el akarja venni tőle, de a hadnagy csak a kis batyut nyújtja feléje. Es az arckép ... Kezével maga elé tartva, zavart mosolygással nézegeti. — A papája, igen? — kérdezi meg végül. Az öreg halász csak hallgat, elnéz a hadnagy mellett; e szavaknál azonban hirtelen kiderül az arca, s mosolyogva igy válaszol: — Igaza van... Igen, — igen, ő a mi apánk! p térré visszakapja az arcképet. 1 Nagy lendülettel kezdi tolni a taligát, s utána néhány lépésre sorban megindul a többi is. Nemsokára elnyeli őket a köd. A kép Lenint ábrázolta. Mdgyar parlamenti hüldöttséfr meghívása a Román Népköztársaságba Rónai Sándor elvtárs, az ország- gyűlés elnöke április 11-én . fogadta Ion Popcscut, a Román Nép- köztársaság budapesti nagykövetét, aki átadta a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökének meghívását, hogy a magyar ország- gyűlés küldöttsége látogasson el a Román Népköztársaságba, Rónai Sándor elvtárs közölte, hogy a meghívásnak örömmel eleget teszünk. (MTI.) Finn parlamenti küldöttség látogat hazánkba O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvivője április 12-én felkereste Rónai Sándor elvtársat, az országgyűlés elnökét és átadta a finn parlament elnökének levelét. A finn parlament elnöke levelében közölte, hogy a Finn Köztársaság parlamentje örömmel elfogadja a hozzá intézett meghívást és küldöttséget küld Magyarországra. — (MTI) Hazaérkezeit a magyar küldöttség a Béke Világtanács ülésszakáról A Béke Világ tanács stockholmi rendkívüli ülésszakán részt vett magyar küldöttség csütörtökön délben visszaérkezett Budapestre. Andics Erzsébet, a küldöttség vezetője a visszaérkezéskor a Ferihegyi repülőtéren a stockholmi ülésszak jelentőségéről többi között a következőket mondotta: A Béke Világtanács ülése a leszerelés kérdésével foglalkozott, azzal a kérdéssel, amely napjainkban leginkább foglalkoztatja a világ népeit. Noha az ülés összetétele rendkívül széles, sokrétű volt, valamennyien megegyeztek abban, hogy a leszerelés megkezdése és hathatós lefolytatása nem utópia, mint azt sokan állították és néhol még ma is állítják. A leszerelés nemcsak kívánatos, nemcsak szükséges, Iranern teljes mértékben meg is valósítható. — Az ülés sokat foglalkozott a megváltozott nemzetközi helyzettel is és minden eddiginél határozottabban állította a békemozgalmak elé a feladatot: együtt kell működni mindazokkal a csoportokkal, irányzatokkal, személyiségekkel, akik a béke mellett vannak, akik a leszerelést kívánják, akik a háború ellen küzdenek. —• Ennek megfelelően az a feladat, hogy változtassunk munka- módszereinken. ezek a munkamódszerek legyenek ruganyosabbak, legyünk türelmesebbek, dolgozzunk meggyőzőbben. Ezeket a kérdéseket, a stockholmi határozatokat kell széles körben tudatosítaniok a magyar békebizottságoknak. — A magyar delegáció meg van győződve arról, hogy a stockholmi határozatok, útmutatások megszív- lelése, megvalósítása a nemzetközi békemczgalomban és a magyar békemozgalomban is, eddig nem látott lendületnek, lelkesedésnek és sikereknek lesz a forrása, — mondotta befejezésül Andics Erzsébet. (MTI). P. A. J agy in ravatalánál Moszkva (TASZSZ). Váratlan halál ragadta ki az élők sorából Pavel Jugyint, az SZKP Központi Bizottságának póttagját, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttét, a Szovjetunió építőanyagipari miniszterét. Az elhunyt holttestét április 11- én felravatalozták a szakszervezetek házában. A dolgozók előtt délelőtt tíz órakor nyitották meg az oszlopcsarnok kapuit. A ravatalra elhelyezték a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottságának koszorúját. Az elhunyt hozzátartozóinak koszorúi mellet* láthatók a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának, a Szovjetunió Építőanyagipari Minisztériuma kollégiumának koszorúi. Ötpercenkint váltják a díszőrséget. A ravatalnál állnak A. N. Koszigin, V. A. Malisev, V. V. Macke- vics, I. F. Tevoszjan, M. V. Hrunyi- csev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesei, P. V. Gye- mentyev, G. M. Orlov és más miniszterek. Több külföldi nagykövetség is elhelyezi koszorúját. 18,05 órakor veszi át a diszőrsé- get N. A. Bulganyin, L. M. Kaga- novics, G. M. Malenkov, A. I. Mi- kojan, V. M. Molotov, M. G. Pervu- hin, M. Z. Szaburov, M. A. Szusz- lov, N. Sz. Hruscsov, L. I. Brezs- nyev, 3. A. Furceva, N. M. Sver- nyik, A. B. Arisztov, P. N. Poszpje- lov. A párt és a kormány vezetői őszinte részvétüket nyilvánítják az elhunyt családjának. (MTI) Fordított arányban Brff omiláa i ■» Mefftizein • ka lapomat h> • __, , er e ml nyerjük meg.i( P ' “* * kgyverkerís! versenyI «■Ajcn jJZ Ämit*e"e*m «»km ml, Az új tsz-ek szilárd támasza a pártszervezet A tiszafüredi Szabad Föld Tsz-ben IVf éhány hónappal ezelőtt a tiszafüredi Gerő I. ’ típusú Tszcs párt titkára, Rédei László elv- társ azt javasolta a csoporttagoknak, hogy gazdálkodjanak magasabb fokon, alakítsanak mező- gazdasági termelőszövetkezetet. A csoport tagjainak többsége csatlakozott hozzá, létrehozták a Szabad Föld Tsz-t. Akadt azonban jócskán olyan is, aki azt mondta: „Majd meglátom, hogyan boldogultok.” A velük való fog!al- kozásról Rédei elvtárs — akit az új szövetkezetben is párttitkárnak választottak — így nyilatkozott: Két hete jöttem vissza pártiskodáról, azóta sokan megszólítottak az egyéniek és a tszcs-tagok közül, érdeklődjek a szövetkezet iránt. Gondolkodóba ejtették őket az olyan példák, mint Gulyás Józsefé, a Zöld Mező Tsz tagjáé, aki mintegy 70—80 mázsa búzát vitte haza a múltévi részesedésül. Persze, mi még csak most tesszük az első lépéseket, s az érdekli a kívülállókat, helyesen indultunk-e, é'elképes-e szövetkezetünk. Mondogatja Szabó Bálint, meg a többiek is, hogy „széjjelnézek már nálatok.” Hívom őket, s erre buzdítom párttagjainkat is. Május elsejére a pártszervezet csoportosan hívja meg őket ünnepséggel egybekötött tsz látogatásra. Van mit nézndök. A megalakulás óta eltelt rövid idő alatt 7 tehenet, 28 süldőt szereztünk, van kilenc lovunk, új MIA motorunk, szecskavágónk, több ekekapánk, hogy csak néhányat említsünk. Építettünk egy 100 köbméteres silógödröt, most építünk egy 25 méteres sertésfiaztatót, s dohánypajtát. A tavaszi munkákkal sem késlekedünk. 58 hold árpánkat, zabunkat, borsónkat elvetettük, s halad a többi munka is. 152 hold búzánk szépen zöldéi. Azt akarjuk, hogy az első termés betakarítása után már saját eredményeinkkel agitáljunk. Megvan a lehetőség arra, hogy taglétszámunkat akár me» háromszorozzuk, ha jól gazdálkodunk. Ezért küzd most pártszervezetünk. Ennek érdekében különös gondot fordítunk szövetkezetünk megszilárdítására. A munkafegyelem lazulása ellen például a párttagok javaslatára azt a határozatot hoztuk, hogy aki igazolatlanul távolmarad a mun- kábó1, attól 5 munkaegységet levonunk. A munka- egységhigítás ellen egyöntetűen lép fel a pártszervezet. A munkáskéz biztosításával, a családtagok bevonásával sem lesz baj. Én például — mivel dohánytermesztés a szakmám — vállalom, hogy férfiak nélkül, egyedül az asszonyok segítségével elvégzem az 5 hold dohány munkáit. Munkacsapatomba bevontam a feleségemet, az elnök és brigádvezető feleségét. Nagy Imrémét (férje a járási tanácsnál dolgozik). Rózsa Sándornét (férje Ktsz. alkalmazott.) és még néhány lányt. A férfiak más munkában szorgoskodhatnak. Egyszóval pártszervezetünk odahat, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a „kívülállókkal”, s azok akár a munkamenetét, akár a közös vagyon gyarapodását, a tagok jövedelmét, vagy szövetkezetünk belső rendjét vizsgálják, arról győződjenek meg, hogy helyes útra léptünk, s kövessenek bennünket. A tíszaderzsí Ij Barázda Tsz-ben Dobi Imre elvtárs, az őtszel alakult tisza- derzsi Üj Barázda Tsz párttitkára is alig néhány napja érkezett haza a pártiskoláról. Másnap már munkába állt, téglát hordott az istállóépítéshez, majd tapasztott, s mikor az elnök azzal fordult hozzá: „Mit csináljunk, nincs, aki gondozza a teheneket”, — beállt állatgondozónak. Azóta \is ezt a. munkát végzi. Nem vetheti tehát senki a szemére, hogy nem dolgozik. Azt tartja: a párttagoknak mindent meg kell tenni a szövetkezet boldogulásáért, s nemcsak a saját munkájukat kell elvégezni, hanem figyelemmel kísérni a szövetkezet minden ügyes-bajos dolgát, segíteni a problémák megoldásában. E cél érdekében a termelés párté tie n őrzésé t akarja kialakítani, biztosítani a párttagok egységes álláspontját termelési kérdésekben is. Ez eddig nem volt meg, s kára máris érezhető, pedig csak az első gazdasági év elején tartanak. A földterületet például egységekre osztották fel, s a tagok annak arányában vállaltak munkát. Húsz egységnek azonban nem alcadt gazdája. Hogyan történhetett ez? — Több olyan embe.r van, mint Hatvani László, aki csak fél egység megművelését vállalta, pedig többre is jutna erejéből. Ifj. K. Nagy László pártvezetőségi tag viszont — annak ellenére, hogy hárem kisgyermeke van, — másfél rész megművelésére tett ígéretet. A tagok ereje elég a földterület megművelésére, minden munkának gazdára keU találni. E cél érdekében most számvetést készít a pártvezetöség, kiszámítja, hogy a tsz tervének teljesítése meUeU mennyi jövedelemre számíthat egy-egy jól dolgozó tsz tag. Utat mutat ezáltal, bebizonyítja, hogy igenis, érdemes aktívan résztvenvi a. tsz erőfeszítéséből. Az első év termése igazolja majd őket. A tagok munkában való tevékeny részvétele mellett a gazdaság irányításának megjavítását is célul tűzte a pártvezetőség. Természetesen jótanácsokkal, a hibák felvetésével és nem az elnök munkájában való beavatkozással kívánja ezt elérni. A párttitkár például már szóvátette, hogy ne reggel nyolckor jelöljék ki a napi teendőket, hanem előző nap. Irányt vesz a pártvezetőség arra is, hogy mindenkinek biztosítsanak mumkát. Ez még nem mindig van így. A napokban például Gulyás József né kérte, jelöljenek ki valami tennivalót számára. Mivel nem tették meg, lapátot fogott, s öntevékenyen beállt az istállóépítők közé. Pedig könnyebb helyen, a tyúkól építésénél is foglalkoztathattak volna. A pártvezetőség a termelésre fordított nagy figyelem mellett nem feledkezik meg az alapszervezet sorainak erősítéséről sem. Hat tagjelöltet taggá vesznek fel, pártonkívülieket nevelnek tagjelöltekké, így érik el többek között, hogy a pártszervezet szilárd támasza legyen a szövetkezet boldogulásának.
