Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-04 / 81. szám
Éljen felszabadulásunk 11. évfordulója! SZABAD ÉLETÜNK ÜNNEPÉN Újra tavasz van. A hosszú tél váratlan nehézségekkel teli időszaika után az élet zsongását halljuk, eleven lüktetését érezzük mindenfelé. Kizöldül- nek a füvek, vetések s a nemrég még hóval, jégpáncéllal borított földeken szorgos emberek munkálkodnak. Tavasz vélt akkor is, mikor a dunántúli országutakon a cuppogó sárban nehéz harckocsik, terepjáró autók, ágyúk vonultak és valahol a Fertő-tó vidékén átlépték az osztrák határt. A Szovjet Hadsereg 3. Ukrán Frontjának csapatai lendületes támadással kiűzték a fasiszta német védelem utolsó maradványait is Magyarország területéről és megkezdték előnyomulásukat Bécs felé. Ez a nap — április 4. — úgy került be népünk történetébe, mint a legszebb, legfeledhetetlenebb dátum, amit idáig megérhettünk: szabaddá tett hazánk ragyogó ünnepnapja az új élet kiinduló állomása. Mint súlyos bilincsek szorításától szabadult ember mozdult, nyújtózott, lélegzett az ország. Az első táplálékot, kenyeret, cukrot, az üzemek megindításához szükséges nyersanyagot, teherautókat, gyógyszereket, a gazdasági élet vérkeringését elindító pénzkölcsönöket a Szovjetuniótól és a segítség sok fajtáját nem egyszer közvetlenül, a lehető leggyorsabban, a Szovjet Hadseregtől kaptuk. Ök voltak azok, akik nemcsak a katonák személyes segítségével, hanem szerszámgépek beállításával is segítették a munka megindulását — emlékeznek még ma is a Járműjavító dolgozói. Tőlük kaptuk az első vetőmagot, emlegetik a dolgozó parasztok szerte a megyében; 1945 tavaszától napjainkig csak 11 esztendő telt el, mégis ha visszatekintünk a megtett útra, úgy érezzük, mintha a történelem évszázadokkal mért mérföldkövei lennének mögöttünk. Itt Szolnok megyében is — csakúgy, mint országosan — a földreform ténye mutatta meg az addig nincstelen és kisbirtokos parasztságnak, hogy a felszabadulás az egész nép, az ő érdekükben is új, forradalmi változások elindítója volt. Mintegy 260 ezer bat. hold földön, a volt földesúri birtokok helyén közel 19 ezer földhözjuttatott kezdte el, ha eleinte kezdetleges eszközökkel is, a gazdálkodást. A föld — ahogyan az új győzelmeket szervező Kommunista Párt jelszava is hangoztatta — azé lett, aki megműveli. Alig hat hét alatt megvalósult ezzel egy olyan intézkedés, amelyért évszázadokon át hiába harcoltak a magyar földmunkások; És minden tavasz, minden év hozott újabb és újabb eredményeket. Ma már alig tudjuk elképzelni, milyen nagy dolog volt az egész ország számára, amikor a Kommunista Párt — a bányászok helyzetének javítására irányuló erőfeszítésekkel a jobboldali aknamunka meghiúsításával, önkéntes ifjúsági brigádok szervezésével — 1946 május 1-én győzelemre vitte a széncsatát. Elérte, hogy az eddigi napi 15 vagon helyett naponta 2500 vagon szenet termeljenek bányászaink. Rövid pár hónapra rá, ugyancsak a párt következetes harca és a Szovjetunió segítsége tette lehetővé a stabil pénz, a forint megteremtését, a munkásosztályra szinte már elviselhetetlen terheket rakó infláció megszüntetését; A Hároméves Terv — a tervgazdálkodás útjára 4 lépés, a tőkés termelés felszámolása és a szocialista termelési viszonyok megteremtése az iparban — a háború okozta sebek begyógyítása, és fokozatosan a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése jelzik és jelentik fejlődésünk újabb állomásait; Az események, amelyeket ma már a történelemkönyv lapjairól ismer meg az ifjabb nemzedék, harcot, küzdelmet jelentettek az új életért az áldozatoktól sem visszariadó hős munkásosztálynak. Az ötéves Terv során létesülő új gyárak — Szolnok megyében pl. a Tiszamenti Vegyiművek, a Cellulózegyár, a Jászberényi Aprítógépgyár, a Tisza Bútorgyár, a Jászberényi Fém- és Lemeznyomógyár és még szánjos üzem iparunk gyors és nagyobbméretű fejlődését tették lehetővé. Az ipari munkások száma megyénkben túlhaladta a felszabadulás előttinek a háromszorosát; A szocialista építőmunkában élenjáró munkásosztály pártunk célkitűzéseit követve olyan erővé vált, amely magával tudta ragadni a dolgozók tömegeit az országépítő nagy feladatok elvégzésére. De megindult a szocialista fejlődés falun is, a mezőgazdaságban. Szolnok megyében is 7—8 esztendő alatt nagymértékben megváltozott a mező- gazdaság képe. Ha 1946 tavaszan az egy lovacska val, tehénkével szóntogató ember volt a jellemzője a paraszti munkának, 1956 tavaszán gépek dübörgése, a nagy táblák jelzik, milyen változás megy végbe a parasztság életében, körülményeiben. Megyénkben jelenleg 20 gépállomás mintegy 1600 erőgéppel áll a közös gazdaságok munkájának segítségére. A magyar földműves maradiságáról szóló nézetek hirdetői most a napnál is világosabban láthatják: nem a maradiság, hanem a társadalmi viszonyok akadályozták a felszabadulás előtt a magyar Benjámin László; ÁPRILIS 4. A tavaszt kivirulva köszöntik a bokrok, a fű, a barackfák. Kivirulva, ünnepi díszben köszöntünk, drága szabadság! Leng örömünk, kibontva lobognak zászlóink, a messze virítok; szárnyal a szó és csattog a munka, köszöntve a Felszabadítót. Hősök vére itatta e földet, ezért termése ma gazdag, népe szabad, derűs, erős, épít, országot igazgat. Nem vendég a büszke hazában, de törvény és tett a szabadság. És már örökre itt marad: lakói szívükbe fogadták. Derűsebb, gazdagabb, gondtalanabb korszakok jönnek utánunk, de szerencsésebb nemzedék nem lesz tán sohasem nálunk. A munka, a változtatás örömét ismeri mind, aki alkot, — de kinek a világ a nyersanyaga, ezerszer annyira boldog. Sem ős. sem utód — aki ember, nem élhet sohase restül; — nekünk több jutott: a vitágot megváltoztatni gyökerestül. Szárnyaljon az ének, lobogjon öröm Méltó légy büszke nevedhez szabad föld szabad embere! A hősökről el ne feledkezz! Ne feledd el a hőst, akinek sírjára süt csak a napfény. Ne feledd el, hogy népeket tapos még porba az önkény. nép alkotóerejének, tudásának, képességeinek kibontakozását. Mutatják ezt a nemrég még különleges külföldi terméknek tartott rizs hatalmas táblái a Tiszaimentén éppúgy, mint az ezévben már tömegével felvonuló négyzetbe vető gépek, vagy a mezőtúri Petőfi Tsz földjeire műtrágyát szóró repülőgép s a modem technika, agrotechnika vívmányainak széleskörű alkalmazása iparban, mezőgazdaságban egyaránt. S mindezek az olyan úgynevezett „egyszerű emberek” segítségével, együttműködésével és vezetésével, akik azelőtt cselédek, zsellérek, napszámosok voltaic ezeken a földeken. Oldalakon át lehetne felsorakoztatni, ismertetni csak egy-egy járás, község vagy üzem fejlődését; PL a Tisza Cipőgyárét, ahol a dolgozók szolgálatára a már meglevő létesítmények mellé új kultúrház, több új emeletes lakóház, bölcsőde, uszoda, sport- stadion, tanácsháza, egész kis város épül. Számoszlopok hirdethetnék a megyénk kulturális fejlődéséről szóló tényeket, adatokat — az új művelődési otthonokról, villannyal orvosi rendelővel ellátott községekről. Vagy az iskolai oktatás adatait, amelyből csak egy jellemző példa is elég talán: 1956—57. iskolai évben megyénkből az összes általános iskolát végzetteknek 50 százaléka gimnáziumba, illetve más középiskolákba kerül. Lehetne beszélni az értelmiség, pl. a tanítók megváltozott munka- körülményeiről, az irántunk megnyilvánuló anyagiakban is kifejezésre juttatott nagyobb megbecsülésről, stb. Mennyi minden 'kívánkozna még a fejlődésünkről szóló írás kereteibe. De mindez csak vázlatos felsorolása lehetne a valóságnak és talán azt a látszatot keltené, mintha nálunk már semmi javítanivaló sem akadna, mintha mindennel elégedettek lennénk, vagy az elért eredmények mögött nem látnánk a még megbúvó hibákat, munkánk fogyatékosságait, az új úttal járó nehézségeket. Nem; erről szó sincs, az egész megyében nagyon sok még a tennivaló a termelésben és a termelést előbbre- lendftő és ezzel szorosan összefüggő politikai munkában egyaránt. Egyes üzemek elmaradnak a tervek és részlettervek teljesítésével, a technikai fejlesztés kérdése is még mindig gyakran háttérbe szoruL A tsz-ek között a kiugró eredményt elérők mellett vannak még alacsony termelési eredményt elérők is, A mi megyénkben is sok még a tennivaló a jó munkamódszerek elterjesztésében és a dolgozók bíráló, kezdeményező készségének növelésében. Mindezek mellett azonban eredményeink határozott le- szögezése már csak azért is fontos, mert még mindig akadnak, akik jóhiszeműek, de szűklátókörűségből nem látják egész előrehaladásunk méreteit s a jövő lehetőségeit, távlatait Ezeket a dolgozó-társainkat nem árt emlékeztetni a megtett útra, és néha a múltra is, a múltra, melynek sötét emlékeit oly könnyen elmossa az idő, a feledés: Tavasz van, 1956 áprilisát írjuk; A megújuló természet mellett az emberek gondolatai, cselekedetei is új hajtásokat, új rügyeket neveinek. Még szebb, még tágasabb, levegősebb lesz a horizont, ami elébünk tárul. Az SZKP XX. kongresszusa után az egész világon valami újszerű van kibontakozásban, Az eddigieknél is nagyobb remény tölti el a dolgozó embereket, hiszen nyilvánvalóvá vált előttük, hogy a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek, a hatalmas bókeövezet ereje képes meghiúsítani közös összefogással és további szívós harccal, éberséggel a kalandorok, a provokátorok háborús kísérleteit. A kongresszus irányelvei egyúttal megmutatták a további előrehaladás útját a szocializmust építő országok dolgozóinak és az összefogás, a sikeres harcok új lehetőségeit a kapitalista államokban élő munkásosztály és szövetségesei számára. Űj ötéves tervünk — amely a dolgozók széleskörű bevonásával készül el — tükrözni fogja azokat az irányelveket, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg a szovjet nép számára, s amely irányelvek a mi viszonyainkra is alkalmazhatók; Ennek a tervnek a végrehajtása is mcginkább azt követeli tőlünk, hogy minden területen fokozottabban fejlesszük és szilárdítsuk a szocialista demokráciát, a párt célkitűzéseit magáénak valló és érte dolgozni, harcolni kész néptömegek egységének, közös akaratának forrását. Ezáltal bontakozhat ki az eddiginél is jobban a dolgozók alkotó tevékenysége, további győzelmeink alapja- és záloga. S a szocializmust építő ember — ha alkotókedvéhez, erejéhez a párt világos célkitűzései adnak szárnyakat — nem ismer akadályt a jövőben sem, A tavasz is köszöntő felszabadulásunk ünnepén, egy pillantással felméri a megtett utat és indul tovább bátran, bizakodva előre,
