Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-12 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ff2 ism 1956. április 12. ÚTTÖRŐ ÉLET JÓ TANÁCSOK - GÁRDISTÁKNAK Beköszöntött a tavasz. Úttörők, k' a szabadba! Kezdjétek el a próbálásokat! .Turisztika, Technika, Természetkutatás és a Művészetek Ifjú Mestere próbakönyvet a könyvesboltokban megvehetitek, 4 forint az ára. Nem fontos, hogy mindenki megvegye. Elég, ha egy őrs egyet-kettőt beszerez. De egyet legalább. A próbakönyvben részpróbaként van az dhyag. Tanácsom: hárman- négyen, vagy az őrs együtt készüljön fel a próbázásra. Ezt a felkészülést viszont az őrsvezető irányítsa! Hogyan? ::: Az össze jövetelt, ahol a próbákra készültök: szabadban tartsátok; .;. Kirándulások, túrák, tűzrakás, őrsi riadó, út jelek tanulása tegye emlékezetessé az összejövetelt. Ezt pedig akkor érheted el, ha pl. az útjeleket nem papírra rajzolva gyakoroljátok,' hanem esetleg így: Riadóval összehívod az őrsöd egy meghatározott időre és helyre (pl. 4 órára a tanácsháza elé). Ott egy levelet hagysz részükre (útjel- lel mutatod, hová rejtetted el a levelet): „Induljatok el és találjatok meg az útjelek nyomán”. A többi útjelet ne azonnal szembetűnő helyre tedd, de úgy helyezd el, hogy gondos, alapos körültekintés után megtalálják. Gallyból, kőből, krétával felrajzolva stb. tüntetheted fel a jeleket; Az őrsi naplóba kerüljön bele a próbákra való felkészülés számtalan kedves élménye is. c/bc ültöm-rovat ^odújából Játék közben Is úttörő légy A parkok, emlékművek környékén járva, szomorú dolgokat figyeltünk meg. A tavasz beköszöntésével megkezdődött a parkokban és játszótereken a játék, ami örvendetes dolog, viszont az már nem, hogy néhol ez a játék rossz irányba fajult el. Sok pajtás nem gondolt arra, hogy a növényzet, kerítések letaposásával, rongálásával milyen nagy kárt okoz a közösségnek. Nagyobb gyerekek megrongálták a hintákat, melyeket a kis óvodásoknak készítettek. Az emlékművek körül is gyakoriak a futballmérkőzések, többet a városban sáros labdanyomok éktelenítenek el. A „játszó utcai pajtások” nem védték meg a napközi otthon részére létesített kis játszóteret, sőt közreműködtek a kerítés legázolá- sában. . Pajtások! Ne feledjétek, hogy játék közben is arra kell gondolnotok, hogy ne okozzatok károkat, sőt minden esetben figyelmeztetnetek kell az ilyen tettek elkövetőit. A közösségi vagyont védjétek óvjátok mindenütt.:: mindenkor! Szabari Erzsébet * A Ságvári versenyről Iskolánk csapata énekkarával tűnt ki a Ságvári Endre kultúrverseny alkalmával. A járási matematikai versenyen iskolánk VI., VII. és VIII. osztályos versenyzői végeztek az első helyeken. Legközelebbi programunk, hogy a „Diák-hét” alkalmával öt versenyző osztályunkban ne legyen mulasztó és ne kerüljön elégtelen jegy a naplókba. Kárpáti Ilona Jászapáti • Takarékos úttörők Érdekes élményem volt a napokban. Véletlenül, bábjáték ügyben járva, benéztem a cukorgyári iskolába. Örömmel állapítottam meg, hogy a kis pajtások között kiváló őrsvezetők vannak, Kis Györgyi, Török Lajos, Kalmár Jutka és Besze Jutka őrsvezetők jó munkáját dicséri, hogy a 100 pajtásnak 3200 forint takarékbetétje van. Az árvízkárosultak javára rendezett gyűjtésük is jelentékeny pcnzösz- szeg (osztályonként 72—80 forint) ezen kívül sok ruhaneműt juttattak el az árvízkárosult pajtásaiknak. BÁTORFI JÓZSEF Szolnok Meghívó A szolnoki úttörők „Kiváló fémgyűjtők” Kör vasárnap, április hó 15-én délelőtt 9 órakor összejövetelt tarC Felkéri az elnökség valamennyi iskola csapattanács elnökét, hogy iskolájuk minden „Kiváló fémgyüjtő’’ jelvényes pajtását küldjék el erre az Űttörőházba. Az értekezlet programja: Az 1956. évi tavaszi fémgyűjtő hónap feladatai. Sok csapainál nem tudják I:. hogy a csapatfaliújság szerkesztő bizottságát a legjobb őrsi krónikások és rajfaliújság-felelősök alkotják. 8 j; hogy minden csapatnak lennie keU pénztárkönyvének, s a pénzt a postatakarékban kell tartani; A legjobb levelező Márciusban megnövefcedett az Úttörő Élet levelezőinek serege. Ezért társszerkesztők segítségével tudjuk csak feldolgozni úttörő anyagunkat, — Társszerkesztőink: Deák Ferenc, Mihályi Miklós és Szabari Erzsébet^ pajtások, az Űt- törőház levelező szakkörének tagjai. Márciusi versenyünk legjobbjai: Bányai Csaba Cibakházat fényképét közöljük), Nagy Izabella Szolnok, Lehelváry Károly Cibakháza, Kannazsin Mária Szajol, Bihari Eva Surján, könyvjutalomban részesülnek; Márciusban legtöbb és legjobb levelet Bányai Csaba cibakház! úttörőtől kaptuk. Bányai pajtás je- lesrendü tanuló, az idén végzi a VUL. osztályt, — utána Villamos- Ipari Technikumban tanul tovább. Mi újság a csúzli-fronton? Erősen javult a helyzet az utcán, tereken, nemcsak a sűrűbb járőrszolgálat folytán, hanem azért is, mert a legtöbb iskolában cikkünk nyomán Iskolagyűlést tartottak és a csapatvezetők, sőt a Rákóczi ÚU iskolában az iskola igazgatója intette a pajtásokat az ilyen károkozás azonnali megszüntetéséről. — Reméljük a jövőben mind kevesebb pajtást kell Ilyen tettekért szégyen- pacira ültetni. . * Szentendrei pajtás, gépipari technikumi tanuló ügyét — szülei kéréséit — kivizsgálva megállapítottuk, hogy ő nem a villanykörtékre lövöldözött légpuskával, hanem az ereszről lelógó jégcsapokra. így kárt nem okozott, de tu- dpmásul kell vennie, hogy légpuskával csak olyan védett helyen és céltáblára szabad lövöldözni, ahol a lövéssel sem berendezéseket, sem mások testi épségét nem fenyegeti veszély; • Kántor József pajtást, aki Fodor Lászlóék két tyúkját lelőtte a Körösi úton légpuskával (házi gyártmányú tölténnyel) figyelmeztetjük szégyenpadra ültetéssel JUHÁSZ GTULA: M UJSKÁSGYERMEKHIMNUSZ Előre, föl, fiúk, leányok, Mienk a föld, mienk az ég, Nekünk teremnek a virágok Bs minket vár a messzeség! Induljunk vígan és remélve A boldog szép jövő elébe, Mienk a hely a nap alatt, Míg szívünk bátor és szabadi Előre, föl és kéz a kézben Táncoljunk, mig csak zeng a dal, Mienk az erdők és a rétek, Ujjongjon mind, ki fiatal! öröm zászlóját hadd emelje A lelkünk, boldogan repesve, Remény zenéjét hadd lobogja A szivünk egy érzésbe forrva! Előre, föl, miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az Ígéret Es bennünk ring a jóremény! Fiúk, leányok lépjetek be A vidám és békés seregbe, Mely rózsáidat hinti szét garátság és testvériség! A TECHNIKA csodavilágából Hangszóró a föld alatt Prágában egy 250 000 ember befogadására alkalmas stadiont építenek. Ebben a stadionban nemrégiben közvetlenül a talajba nagyerejű „Tesla” gyártmányú hangr szórókat helyeztek el. A hangszórókat teljesen besüllyesztették a földbe, úgy, hogy nem zavarják a sportolókat. A zeneszó és az utasítások, amelyeket ezeken a hangszórókon át közvetítenek, hozzásegítik a sok ezer tornászt, hogy egybehan- goltan végezze el a mozdulatokat. A hangszórók szerkezete olyan, hogy minden részüket szigetelték a víz ellen. A felső rács 40 000 kilogramm terhelést elbír. A ygumi“-lencse I(7W nevezik ezt az NDK-ban készült új, különleges fényképező objektívat, amelynek gyújtótávolsága állítható. Mint ismeretes, vannak egyes fényképezőgépek, amelyekhez több, különböző gyújtótávolságú lencsét használnak. Amikor áttérnek mondjuk a sportfelvételekről a portré- vagy tájképfelvételekre, akkor cserélik a lencsét. Ez persze megnehezíti a fotoriporter vagy az operatőr munkáját. A „Pento- war" márkájú lencse megszünteti ezt a kényelmetlenséget, gyújtótávolsága állítható. A precíziós technikának ezt a mesterművét a drezdai gyárban készítettélti Az új objektívnak négy különböző gyújtótávolsága van, vagyis négy típusú lencsét helyettesít, a nagy látószögű obektívtól a teleob- jektívig. A gyújtótávolságot a 30 mm—120 mm sávban folyamatosan lehet változtatni. Ez módot nyújt az operatőröknek arra, hogy teljesen új, eddig nem ismert, kombinált felvételeket készítsenek. A „Pentowar” fény képezőlencse szerkezete merőben új, optikai rendszere az üveg- és fémrészek hihetetlenül pontos készítésén alapszik. Vasbeton ugrótorony Nemrégiben az egyik csnnkingi stadionban vasbeton ugrótornyot építettek az ejtőernyősök számára. A torony kb. 50 méter magas és egyszerre több ember ugorhat ki belőle. Bent felvonó működik és az viszi fel az embereket. Ez a torony a kínai fiatalok körében nagy népszerűségnek örvend, Feslmények újjászületése A prágai nemzetközi képtárban laboratóriumot rendeztek be a régi mesterek értékes képeinek restaurálására. A képek kijavításánál először is a régi lakkot leszedik, amely a festményeknek az úgynevezett „múzeumi árnyalatot” kölcsönzi, de eltorzítja az eredeti színezést. A lakk eltávolítása után különleges vegyszerekkel rögzítik a festéket. Ha erre szükség van, a festményt „átvilágítják”, eltávolítják róla a foltokat, leszedik a retusálási és a későbbi eredetű kiegészítéseket. A képek átvilágítása röntgen- és ibolyántúli sugarakkal történik. Az átvilágítás segítségével meghatározzák a későbbi retusálási vagy ráfestést. A restaurálás egész menetét rávezetik egy kartotékra, mellékelve hozzá a megfelelő fényképeket. Egy-egy festmény rendbehozatala hónapokig tart; Aruház üvegből A lengyel tervezőépítészek azon a véleményen vannak, hogy az áruházak épületeinek különleges kiképzésűnek kell lennie. A cél az, hogy az áruházi helyiségek rendkívül világosak és tágasak legyenek. Ezért a legfőbb építőanyag a beton és az üveg. Az új, nyolcemeletes poznani központi áruház könnyű betonvázból készült, fala kizárólag üveg. Az épület hengeralakú. Az eladóasztalok belül körben vannak elhelyezve, középen vannak a raktárak, műhelyek, büfék. A felső emeletre felvonók szállítják a vásárlókat; Hegyi autóbusz A csehszlovák autógyári dolgozók elkészítették az újtípusú „Karosa” autóbuszt a nehéz hegyi utakon való közlekedésre. Az autóbusznak 125 lóerős, hatalmas Diesel-motorja van. Ezáltal óránként 80 kilométeres sebességgel közlekedhet és 32 fokos emelkedőre felkapaszkodhat. Az új autóbusz megbízható hidraulikus és mechanikus fékjei egyszerre hatnak az elülső és a két hátulsó tengelyre. Ilyen módon a közlekedés meredek emelkedőkön Is biztonságos. Az autóbusz belsejében villamos fűtőberendezés és kényszer- szellőztetés van. Hegyi utakon nagy sebesség esetén igen veszedelmes a defekt. Az üzemzavarok elkerülése céljából az új autóbusz minden kerekén különleges szerkezet van, amely rögtön jelzi a gépkocsivezetőnek, hogy a tömlőből kiáramlik a levegő. Súlyos ítélet földterület elhallgatása miatt Major Sándor Jászágó, Tanya 607. szám alatti kulák 1954. őszétől 33 holdon gazdálkodott. Földjei a jászágói, a jászárokszállási és a csányi határban feküdtek. Major 1954-ben félrevezetve a begyűjtési szerveket, egyes földterületeinek elhallgatásával mindössze 18 kh. és 650 négyszögölnyi földet jelentett magáénak. Ezzel a csalással jóval kevesebb beszolgáltatási kötelezettséget állapítottak meg számára, — mint amennyit az általa ténylegesen használt 33 kh. föld után kellett volna. Ennek nyomán az 1954—55-ös gazdasági évben 182 mázsa búza-kilogramm terménnyel és 716 kilogramm hússal szolgáltatott be kevesebbet, mint amennyit földjei után a törvény értelmében be kellett volna adnia. A jászapáti járásbíróság a napokban vonta felelősségre Major Sándort, s az elkö etett bűneselek- nény miatt E évi börtönre, földjének, továbbá gazdasági felszerelése egyrészének elkobzására ítélte. TÓTH ISTVÁN: A PIPA •— Titkár elvtárs biztosan szólt a kenyérért? — mosolygott udvariasan a borbély vendégére és választ várva gépiesen mozgatta a pamacsot a szappanos tálkában. Munkácsi elvtárs nem válaszolt azonnal, mert gondolatai máshol jártak. Kék szeme mozdulatlanul meredt tükörbeli képmására, és egy kicsit rajtakapva fordította kérdőn a fejét a mesterre. Akkorára már tudatába is hullottak az előbb hallott szavak, hiszen sokminden szó- szerint emlékezetébe vésődik az embernek, anélkül, hogy akarná. — A kenyérért? — ismételje meg a kérdést s időnyerés céljából a tükör felé hajolt, hogy megnézze, mindenütt lehúzták-e álla alatt a borostákat. Egy kicsit derült is magán, anjint félig habos telt arcát megpillantotta. A vakító fehér törülköző úgy elválasztotta, eltakarta törzsétől, Hogy egészen különálló élő testrésznek tűnt a feje; Ekkorára eszébe is jutott, miféle kenyérről van szó; — Miért kérdezi, Halmos elvtárs; Talán megint rossz a kenyér? A borbély vígan, színészkedő lendülettel kezdte táncoltatni a pamacsot Munkácsi Imre füle alatt és száját nyájasan szélesre nyújtva ingatta fejét. — Nem, nem:.: Éppen ellenkezőleg. Mikor legutóbb szóltam a titkár elvtársnak, másnap már prí-, ma kenyeret sütött a ktsz. Érdeklődtek is a vendégek, vajon mi ütött a vekni-esztergályozókba, hogy ilyen jól sütnek mostanában. Mondtam nekik, hogy említettem az elvtársnak.;. A párttitkáron jóleső melegség szaladt végig. Most értett meg többmindent. Azt, hogy Kavaleczné miért mutogatta olyan lelkendezve neki a pékkenyeret az utca másik oldaláról és nagyokat bólogatott hozzá. Meg aztán a csordákét esetet is. Megy az utcán, a szekérúton kocsi zörög. Mikor mellé ér, nagyot kiált a paraszt: — Hóha! — Aztán odaül neki: — TtUár elvtárs, egy pillanatra. — Lekászmálódik, odamegy, bemutatkozik: — Dobozi vagyok — és tisztességesen megemeli a kalapját. — Kedves jő fiam, intézd már el a tanácsnál azt a vályú-ügyet. Annyian járunk itatni a vásártéri csordakúthoz, de ötszörié több vizet kell húzni, mint amennyi elég volna, mert csupa lik-luk az a bádog- vályú .;. Ha te szólsz, biztos lesz foganatja ennek is. Sose ismerte az öreg parasztot, mégis nagyon a szívéhez szólt azzal a pár mondattal is. „Kedves jó fiam;;.” Meg, hogy „le.z foganatja ennek is”. — Egyenesen vagy spitzbe parancsolja? — zökkentette ki pár pillanatra Halmos a visszaemlékezésből; — Ahogy szokta az elvtárs. ■. — Igenis, tehát egy kicsit hosz- szabbra — tüsténkedett a borbély s máris ugrott a fenőszíihoz, hogy a borotvát szokásból is agyusztálja egy kicsit. Míg fürgén csattogtatta a fénylő pengét, elmerengve szemlélte a tükörben saját, biliárdgolyó símaságú koponyájának jólismert dudorait. Ezalatt a párttitkár folytathatta az előbbi gondolatmenetet. Mennyi örömet lehet szerezni az embereknek látszólag apró ügyek elintézésével. Azt mondhatná valaki, hogy a csordakút vályúja nem a párt dolga. De ha senki nem csinálja, akire tartozik, a pártnak észre kell vennie. Hiszen embereket érint, gazdálkodóknak okoz bosszúságot a rossz kút. Sietnének a halárba vetni, miközben el kell fecsérelni az időt a vízhúzással. Mérgelődnek, mindjárt nem megy úgy a munka. Talán beugranak egy pohár borra a kocsmába, szóbajön a rossz vályú, legyintenek: „Csak noszog- tatják az embert, hogy vessen, de még arról a nyomorult csordakút- ról se gondoskodik a községgazdálkodás!” Csip-csup problémák? Mennyivel többen jöttek el tél utóján a pártnapokra az Erkel Ferenc utca környékéről, miután villanyégőt tettek a sarokra. Csak egy telefonba került. A legutóbbi tanácsülésen viszont jól odamondogatott Csonlos- né: „A pártszervezet elintézte a kenyeret, vályút, villanyt, — de miért nem tudta megoldani Zsámba elvtárs, akire hivatalból is tartoznának ezek az ügyek?” — Köszönöm, titkár elvtárs — kanyarintotta le ügyes mozdulattal a nyakáról a törülközőt Halmos és míg kabátjáért ment a párttitkár, mindig sepregette róla a hajigazításból is ráragadt szálakat. — Be az irodába? Viszontlátásra, Munkácsi elvtárs — köszönt el a borbély. A zömök, vállas fiatal titkár jókedvűen válaszolt. Szinte évödő ellenkezés csengett a hangjában. — Nem az irodába. Az emberek közé. A Bundi-zug felé vette útját. Már napokkal ezelőtt elhatározta, hogy a munkaterve seerint „beszélgetések” címen megjelölt programba okvetlenül beiktatja látogatását az öreg Kormoshoz. Mi van vele, hó*y már hat hónapja nem fizet tagsági díjat s felé se néz a pártnak? Monori. elvtárs, a gazdaság- vezető már ridegen ki akarta mondani a szentenciát: „Automatikusan kizárta magát a pártból. Úgyse sokra megyünk már a vén takarossal”. Meg is kapta a magáét, hogy ennyire csak számjegynek nézi az embert. Anélkül, hogy tudna róla valamit, hideg szívvel ítélkezne; Az öreg Kormos meg a felesége úgy meglepődött a ritka vendég láttán, hogy hellyel is elfelejtette megkínálni az elvtársat. Munkácsi Imre is kényelmetlenül érezte magát a megjelenésével előidézett zavar miatt, de segített a helyzetem Megpillantott egy kis gyalogszéket az ajtófélen, gyorsan lába közé kapta s leült. Szemvillanás alatt megállapította, hogy nem valami jól megy sora a két öregnek. A parányi szobában barátságtalan hideg volt. A kis piszkos kemence hasa régen áraszthatott meleget, mert szalma sincs az udvaron. A szelídképű, kövér Kormosné szégyenlősen kapirgólta beljebb a foltozott sparhert alá azt a néhány szál gallyacskát, amit valószínűleg az utcai bokrokról tőrdelgettek az öregek igénytelenségével. A kopasz udvaron már mindent feltüzeltek, amiért nem kár. Kormos Péter ijesztően sovány fején molyrágta bőrsapka lötyögött; Beteges fehér halántékán élénken lüktetett a vastag ér. Ez is elárulta belső izgalmát meg az is, hogy kékeslila szájából hol kikapta a pipát, hol visszadugta s mivel nem talált szavakat a kostökzacskót vájta elő mutatóujjával a mellényzsebből s abba mélyesztette a pipát. Kapirgálta' volna bele a dohányt, ha lett volna a zacskóban, A szűk szobácskábán a kályhán kívül egy ágy volt, meg egy varok — derékszögre egymásnak. A negyedik falrészt a komót töltötte ki. Egyetlen derűs sarok a helyiségben, mert itt vágott be fény a pi- curka ablakon és valami tréfás hangulatot támasztva ömlött el a sok régi flndzsán, cserépholmin, színes majolika vázán. Munkácsi elvtárs már rég eldöntötte magában, hogy nem hozakodik elő a tagdíjhátralékkal. Majd beszélnek róla, ha eszébe jut az öregnek. — Mi újság a szövetkezetben, Kormos elvtárs? Megbántották már az összes tengerit, ami még a padláson volt? Kormos Péter felelet helyett leült a varokra, merően a párttitkárra nézett törtfényű szemével, szipá- kolt az üres pinából és szótlanul felhúzta a jobb vállát. Jelezve, hogy nem tudja. Biztosan beteg volt, szegény 8 nem dolgozott mostanában — gondolta Munkácsi. Más témára tért
