Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-12 / 87. szám

1958. április 12.

SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP

5

SZABAD SZÉL

Csitirtift este i íKzüiiri kultentHniban

— Dunajevszkij operettje a Szigligeti Színház előadásában —

4 bemutató óta jelentős sikerrel játssza a Szabad szél című operettet. a Szigligeti Színház. A siker nem csupán a közönség operett iránti rak onszen véből fakad, hanem elsősorban az előadások színvonalából, Mind zenei, mind színészi teljesítmény szempontjából figyelemre méltó a Szabad szél. A szöveget módosítással tolmácsolják a társulat tagjai, az átdolgozás munkáját Nagy György, a darab rendezője végezte el megfelelő színvonalon.

A női főhős, Stella szerepében új primadonnával ismerkedett meg a szolnoki közönség és ez az isme- rettség mindkét részről sikeres. Konkoly Gitta vendégművész meleg ünneplésben részesült a premieren s azóta is estéről-estére bőkezűen kijut számára az elismerés. Rászolgált erre megnyerő alakításával, kellemes, gyönyörködtető hangjával. Dicséretére vélik Konkoly Gittának, hogy a premier után minden előadáson egyformáin magas igényt támaszt önmagával szemben. Ez a magatartás különben valamennyi művésznél tapasztalható. I

Hídvégi Lajos ezúttal Marc szerepében találkozott a közönséggel, ő alakítja a sztrájkvezórt egyszerű, meggyőző eszközökkel. Konkoly Gittával összhangban együttesen nyújtanak szép élményt a nézőnek, hangjuk színezete is szerencsésen találkozik: énekükben sok líra van. Hidvégi Lajos hiánytalanul fejezi ki az ének eszközeivel mindazt, amit az általa alakított figura megkíván. Művészete biztossággal tárta elénk a francia osz- tályharcos matróz gazdag érzelemvilágát, szerelmét, az urakkal szembeni állhatatosságát.

A két matróxbarát Foma

és Philipp puszta jelenlétükkel Is derűt fakasztottak. Foma — Paál László — és Philipp — Gellei Kornél — mindent elkövettek, hogy nevetésre bírják a közönséget és ez a törekvésük sikerűit is. A humoros jelenetek egész sorát játszották el és méltán elmondhatjuk, hogy joggal érdemelték meg a sikert. A kétségtelenül szórakoztató tréfák azonban néhol a bohóckodás határát súrolják, ez pedig nem válik a színvonal javára, ha még- annylra is kedves a közönségnek Foma és Philipp. Erőltetett például az a jelenet, amikor suttogva akarják kihívni a kunyhóból Clementine asszonyt és ekkor Foma Philipp lábára tapos a hatás kedvéért. Ezek a tréfás-kedvű matrózók nem bohócok, hisz társaik hallgatnak rájuk: a darab végén például nekik is döntő szerep jut abban, hogy a legénység megtagadja a felszállást a hadianyaggal rakott Albatroszra. Viszont érthető a két barát szüntelenül nevettető játéka a lakodalmi képnél, amikor enyhén részegek; Rendezői eszközökkel kellett volna különbséget tenni a helyzetek természete között: más az, ha részegen mókáznak és me;

gint más, ha józanul. így szerfölött mulatságos a két barát, szórakoztatás tekintetében nem is lehet semmi kifogást találni ellenük, csak éppen az nem hihető, hogy hallgatnak a szavukra. Szembetűnő ez akkor, amikor a rendező különben a hitelességre törekszik.

Kedvet asinfolt a darabban a három csaposlány, Pepita, Manna és Berta. Farkas Anny Pepitája megnyerő jelenség, érződik az alakításon, hogy a művésznő köny- nyedén oldja meg feladatát rutinjával, de nem él vissza ezzel a rutinnal, melegsége, közvetlensége közel hozza őt a néző szívéhez. Nagy Magda Mcvnna szerepében sok derűt áraszt már puszta megjelenésével. A szerep nem követel tőle sokat, de amit nyújtania kell, azt lelkiismeretesen megoldja. Ugyan ez mondható Rákos Kató Bertájára.

Gall Cézár, a néger énekes szerepében Krérner József lépett fel. Emlékezetes marad a közönségnek a Szabad szél dala, amit ő tolmácsolt szenvedéllyel. Külön dicséret illeti ezért a szép tengerészda’ért, amit az első felvonás elején énekelt.

Kaszab Anna Clementine asszonya egyszerű alakítás volt és éppen ez a jó benne. Ügy viselkedett a színpadon, ahogy Stella anyjának viselkednie kellett;

4» egét* efőadán egyik lógni ar adandóbb figurája a súgó, akit Fillár István keltett életre. A szerep ugyan hálás, de alapos munkát igényéi a megformálása, mert hisz talán ez az egyetlen olyan figura a darabban, ami prózai követelményeket igényéi a színésztől. Fillér István kiválóan adja vissza annak az embernek a lényegét, aki szerényen rajong a művészetért, a szabadságért, szinte alázatosan idézi Shakespeare szavait — és arra vágyik, hogy a maga igazságával egyszer főszerepet játsszon. Fillár István egész játékában egyetlen pillanat van, amikor elhanyagolja azt a lehetőséget, amit a helyzet nyújt. Ez pedig az a pompás, szellemes mondása, hogy: „Félre tetszett engem érteni. Én csak súgó vagyok — nem besúgó.” Ezt a gúnyos, ugyanakkor mélyen emberi mondatot érdemes megfontolni, érdemes azon gondolkozni, hogy miként lehetne a hatását jobban fokozva kejteni.

Varga D. József ismét könnyedségével, játékának hajlékonyságával nyerte meg a közönség rokon- szenvét. Hamisítatlanul állította éénk a kínosan elegáns „dzsent- lemen’’-jelöltet; azt a munkást, akiből nagybátyja világfit akar nevelni. Kitűnően mozog az operettszerepben s erőltetés nélkül csap át abba a fordulatba, amihez Pepita iránti szerelme segíti: becsületessége erősebb, mint a kényelemszeretete, leleplezi nagybátyját és ficsúrból ismét munkássá válik.

A nagybácsi a hajóscég tulajdonosa Georges Stans, György

i László alakításában. Az egész szerep megformálása alapjaiban vitat ható. György László játékán unott- ság és közöny érezhető, egy cseppet sem hihető, hogy szerelmes Stellába. György László gyűlöletessé akarja tenni az áruló Stans-t, ez a törekvése helyes, de a negatív tulajdonságok túlzott hangsúlyozása a hihetőség rovására megy.

Paulette, a „röplabda”-szerető, akit egyik vagyonos a másiknak „passzol” át, Ádám Éva játékában mutatja meg a nagyvilági romlottságát. Adám Éva pompásan kelti életre a francia nemesek ivadékát, akinek külső csillogása mögött úgy húzódik meg az erkölcsi rothadtság, mint hajdani őseiéi a paróka és festékréteg alatt a piszok. A matrózokkal való enyelgése mulattató, de ennél a jelenetnél kissé túlzott a pikantéria.

Keres Emil ezúttal Chesterfield, az amerikai üzletember szerepében lépett színpadra. Hitelessen eleveníti meg a nagyvonalú amerikait, akinek a szemében mindenki ostoba. Nem túlozza el szerepét, ezért válik hihetővé Chesterfield nagyképűsége, pökíhendisége.

Mentes József mindent elkövetett, hogy jól formálja meg a francia ezredest, nem is az ő hibája, hogy alakításának vannak gyenge pontjai. írói hiba, hogy egy ezredest túlságosan ostobának állítanák be. Amikor a súgó Moliere-ről beszel, nem tudja francia létére, hogy ki Is az a Möllere. Tudjuk, hogy a katonák nem tartoznak a legműveltebb emberek közé, de annyira mégsem műveletlenek, hogy a matrózdk röhögjenek a butaságukon. És egyáltalán szerencsétlen az a beá’lítás, hogy a matrózok pojácát csinálnak az ezredesből a vallatásnál. Egy főtiszt hatalmas tekintély, még egy őrmester sem engedi meg, hogy packázzanak vele. Ha már átírták a darabot, a vallatást a fétszeműre kellett vo’na bízni, így sokkal valószínűbb lett volna az egész jelenet.

Benyovszky Béla félszemű detek- tívje jól illeszkedik az előadásba, úgyszintén Sugár Károly kocsmá- rosa is.

4 menekar kiváló teljesítményt nyújtott ezen az előadáson. Igényesen tolmácsolták Dunajevszkij szép zenéjét. Elismerésit érdemel ezért a zenekar kollektívája és Gyulai Gál Ferenc, akinek a dirigálása mellett jutott a közönség a maradandó zenei élményhez. Impozáns hatást értek el a kórusdalok is, ezeket sokszor nyíltszíni tapssal köszönte meg a közönség. A kórus teljesítménye nagyrészt szintén Gyulai Gál Ferencnek köszönhető.

Nagy György rendezése az említett hibáktól eltekintve, összességében nagyon gondos munkára, tehetségre vall és hozzáértésről tanúskodik. A Szabad szél sikere nem kis mértékben köszönhető az újszerű rendezésnek;

GERENCSÉR MIKLÖS

hát s tettetett szigorúsággal tudakolta;

— Régen láttuk köztünk, Péter bátyám? .;: Mi kommunisták pedig nem szoktunk visszahúzódni.

Az öreg fel akart állni, mintha lökés érte volna. De azonnyomban visszarogyott a székre s fakón nyögdécselve térdét masszírozgatta. A párttitkár elszomorodott. Hogy összeesett ez az örökké izgő-mozgó ember? Hetven évével úgy kapált még, mint egy húszesztendős fiatal. Fényesre koptatott fekete nadrágjából félelmetesen vékonyan domborodott alő combja. Jóformán csak a csont. Rojtos aljú kabátja alatt a bőrbekecs bőven egymásra hajtva volt összetűzve egy ziherejsztű- vel, pedig nem hiányzott róla a bőrgomb.

— Tudod-e, meddig kommunista az ember, titkár elvtárs? — tört ele az erőlködéstől zihálva Kormosból a kérdés. A párttitkár érezte, milyen elkeseredés zörög az öregesen zötyögő hangokból;

— Meddig, Péter bátyám?

— Ameddig nincs egymagára hagyatva;: 2 Mert mikor maga marad, akkor már nem lehet kommunista :; 5

Mi lehet e keserű talány, bölcsesség mögött?

— Miért mondja ezt?

— Azért, mert engem a szövetkezet csúful magamra hagyott; Régei- el akartam már ezt nektek mondani... Elsősorban neked. De mondom, ha ennyi idő után se tudtok róla, nem érdemes;: 2

Az öregasszony elérzékenyülten dörzsölgette világoskék szemét s az ágy szélén félrefordult, hogy ne lásson a könnye,

— Ml történt magukkal?

— Az, hogy csak addig jó az ember, amíg hasznot lehet húzni belőle, míg hús van rajta. De mikor már ilyen rongy les: — markolász- ta vékony karját, combját az öreg — akkor félreteszik. Minek már, aki csak láb alatt van, aki csak a kenyeret koptatja.. 2 Elég, hogy bevitem kétesztendeje a hat hold földünket, ha már kibuktam a munkából, fogjam be a szám.

— Hát nem kap semmit, bátyám? Mikor dolgozott utoljára?

— Tavaly tavaszon;:; Nem kívántam egyebet, csak a fejadagunkat adják ki, hisz tudom, hogy két- esztendei tagság után nem követelhetek cget-földet;;; De ennyit csak elbír a csoport. Alig van rajtam kívül két ilyen elesett öreg tag. Mit csináljak, ha már menni alig tudok az izületi bajtól? A kenyeret csak megérdemeljük? s,.Marl lyányunk munkakönyves tag volt, de az is elment a gyárba dolgozni Pestre, mikor kibántak velünk. Aszongya, mi lesz, ha ő is megöregszik? 2 2 2

Alaposan felkavarva állított be a szövetkezeti irodába Munkácsi elvtárs. Eleinte még az elnöknek, meg az alapszervezeti titkárnak állt feljebb. Mit akar a vén Kormos két esztendő után?

— Tudtok aludni, hogy egy öreget kidobtatok az útfélre? Hát ti nem lesztek öregek? Nem érzitek, hogy a termelőszövetkezetben nem lehet magárahagyott ember?.:. Ugyanúgy kell az öreg Kormosnak e’pusztulnia, mint a te apádnak — Lőrincz elvtárs, meg a tiédnek Is, Molnár elvtárs?

.2:2 Körülbelül abban az időben, mikor a Kormosék fejadagját szekérre rakták a Petőfi Tsz-ben s az alapszervezeti titkár is felült a zsákok tetejére, hogy megvigye a tagok döntését a két öregnek, miszerint háztáji földet is kapnak, hogy valamin azért elbaklászolódjanak, termeljenek vénségükre, — körülbelül ezekben a percekben így szólt Kormos elvtárs a feleségének.

— Rebus;: 2 Ugye szép kis pipát hagyott rám az apám? — és mutatta az asszonynak görcsötös ujjai közt a csikófej formára készült füstölő szerszámot.

— Nem is láttam még másnak hasonlót — fordult hátra portörlés közben a vastagesipőjű néni s nem tudta mire vélni embere kérdését.

— Tudod-e, hogy esztendők óta kerülget érte Szemők szomszéd, Azt mondta a minap is, hogy megadna érte harminc forintot.;; Takaros kis jószág, gondűző kis pipa... de azért ereggy át vele Szemzőékhez. Mondjad, hogy odaadom harminc forintért..;: Majd veszünk másikat, öt forintért is adnak ;:. Ami marad, abból tizenkét forintot vigyél be a pártba;.: Szégyen az, hogy hat hónapja elmaradtam. Mondd meg, nem történik meg többet ..; Eriggy hát, nem értessz. Siess. Még jó, hogy nem jutott eszébe megkérdezni a titkár elvtársnak, hogy állok a tagdíjjal. Kisült volna a szemem.;. Pedig ládd’, nem felejtettek el.

— Egyik lábod itt. a másik ott — tuszkolta vidáman kifelé az asz- szonyt s még egyet simogatott a pipán, míg Rebus néni kézére pas- koltj

Sokszor esett már szó a mezőtúri kulturotthonról, amely mindinkább második otthonává válik a város dolgozóinak. A hét minden napjára esik valamilyen rendezvény, amelyen a fiatalok és az Idősebbek is megtalálják szórakozásukat, tanulási lehetős ágéi két. Csütörtökön délelőtt a népi zenekar és a szólisták próbájával kezdődik a nap a kulturotthonban, délután az úttörők népi tánccsoportjának próbájával folytatódik. •

Este a modellező szakkörben kezdődik az „élet“. A szakkör tagjai többségükben úttörők, akik Guba József szakkörvezető irányításával sok szép» és a helyi versenyeken már dijat is nyert repülőmodellt készítettek.

Egy másik helyiségben ottjártunkkor éppen a méhész-szakkör vezetősége tartott megbeszélést. Egész télen át számos hallgatója volt a kezdők és haladók részére szervezett méhészköri szakoktatásnak, s ennek tapasztalatairól beszélgettek Pályl Mihály, Nagy János I., Guba Ferenc, Nagy János n. és Hargitai Jenő vezetőségi tagok.

A szomszédos teremből hegedűk és fúvós hangszerek hangja hallatszik csü- törtök estinként. A kultúrotthon szlmfónikus zenekara Herbály András vezetésével tartja itt rendszeres heti próbáit. A szlmfónikus zenekar két héttel ezelőtt hangversenyt rendezett nagyszámú közönség előtt. Ma, április 12-én este pedig énekkari hangverseny lesz a kulturotthonban.

Minden héten csütörtökön este megtelik a színjátszó csoport helyisége Is. ragjai részére Berczeli Gyula kultúrotthon Igazgató tart előadást. Mikor ott jártunk, a magyar színház- és dráma-irodalom kialakulásának történetéről tanultak a hallgatók, a színjátszó csoport tagjai.

—ka—ges—