Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! TIH. ér folyam, OK. Mám, MM. mtochw 4, TMMhUMp. /• MAI SMBAMTTTÍK TARTALMÁBÓL Nemzetközi szemle. (2. o.) A XX. kongresszus úbrmetatásával. (3. o.) Megnyílt a Tisza Cipőgyár mintaüzlebe. (3. o.) Irodalom. — Művészet. (4—5. o.) Rejtvény. — Sport. (5. o.) I __________J A BARÁTSÁG ÜNNEPNAPJAI * II j márciusnak, új tavasznak küszöbére léptünk. 11 március lsn­U gyos leheülete fújta szét azóta a zúzos december, a mogorva január és a zimankós február dermesztő hidegét, tizenegy tavasz öltöztette azóta virágba a réteket, fákat, hirtelenzöld ruhába a szán­tóföldeket. Mégsem felejtettük s nem is felejthetjük azt a már­ciust, azt a tavaszt, amely ugyan összeomlott házak és tornyok, vá­zukkal vádoló gyárak, zúzott falvak, otromba gödrökkel sebzett szántók vigasztalan tája fölül sodorta el a tél ordas hidegét, mégis diadalmasan hozta el az új élet ígéretét, a magyar nép igazi tava­szát. Ennek a tavasznak, felszabadulásunk tavaszának emlékét, soha el nem múló jóízét idézi minden év tavaszán a magyar-szovjet barátsági hónap. Hagyománnyá vált már népünkben: megbecsült és alkotó hagyománnyá, amelynek értékeiből merítünk, s amelynek gazdag él­ményt adó eljöttét várva várjuk. A magyar és szovjet nép barátsá­gának ünnepe ez, hiszen a barátságnak, mint az emberek léikét összefogó nagy és tiszta érzésnek is megvannak a maga ünnepnapjai. Mennyivel szélesebb, mennyivel tartalmasabb, mennyivel na­gyobb erőt, több biztonságot adó ez a barátság akkor, ha nem csu­pán két embert, hanem két nemzetet, azonos gondolkodású, egy célért küzdő emberek millióit kötnek össze láthatatlan, de mégis éltéphetetlen szálai. A magyar és a szovjet nép barátsága ilyen ba­rátság. Benne gyökeredzik ez a barátság népünk minden dolgozó­jának szívében, hiszen együtt született meg népünk felszabadulásá­val. együtt nótt romjaiból újjáépülő hazánkkal, együtt fejlődött, erősödött épülő szocializmusunkkal, dolgozó népünk politikai fejlő­désének minden állomásával. Az igaz barátság jellemzője — mindannyian tudjuk ezt — ha a barát adhat a barátnak abból, amije van, s a barát örülhet a barát örömének. S nagy barátunk, a Szovjetunió adott. Adott vért, adott kenyeret az éhezőknek, gépeket a gyáraknak, magot a vetet- len földnek, kombájnokat az érett búzatábláknak, fonalat a szövő­gépek orsóinak, nyersvasat a kohók izzó torkának, magas tudást és szerető otthont ösztöndíjasainknak, mérnököket gigászi városok sem­miből való megteremtéséhez, hosszú évek termelési tapasztalatait az iparnak s a mezőgazdaságnak, példát az irodalomnak, nemes eszme két a nevelőkek, jó szót s emberséget, védelmet és megbecsülést népünknek a világpolitika porondján. Adta mindezt olyan természetes, magától értetődő gesztussal, mint amilyen természetes, őszinte érzés maga a barátság. Kiemelte népünket egy évezred társtalaneágának sötét és kietlen verméből s tagfiává tette az új. a jobb életet, a szocializmust építő népek nagy csa1ádiának. Megtanította saját hazájában é'ni e népet, amelyet urai addig csak dolgozni, papjai csak tűrni és szenvedni tanítottak. Igaz tartalmat adott a haza fogalmának azok számára is, akikről Vörös­marty így irt jó 100 évvel ezelőtt: „Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: ad) pénzt és ne tudd miért Neve: halj meg más javáért.’' Emberi sajátság a feledés, de tudom, hogy a besenyszögi Ki- szeíy Andrásék, Birinyi Józsefék, Boros Pálék s a többiek soha sem fogják elíe'edni az olajos kenyéren, kukoricagörhén végzett ember­telenül nehéz kubikmunkát, az éhhalálhoz sok, a megélhetéshez ke­vés, filléres napszámon végiggürcölt legdrágább férfiéveket. . A csendes Don, a szalszki sztyeppék, az erdőkoszorús Ural, a tajgás Szibéria a sok tornyos városok, a gyapottermelő kazah föld vöröscsá’lagos fiainak köszönhetjük, hogy ma már mindez a múlté s ott, Tiszapüspökdben, szálfatermetű öreg Szűcs András bátyám — csak meseként mesélhet a múltról számos unokájának. íme, mindez benne van népeink barátságának fogalmában és benne van természetesen s elsősorban az is, amit könyvtárra rúgó statisztikai adat helyett mai életünk valósága igazol. Benne van ter­veink sikere, ipari országgá válásunk eddigi s eljövendő eredménye mezőgazdaságunk szocialista fejlődése, kultúrforradalmunk egyre szé­lesedő megvalósulása. Ott van az is, amit így felsorolni úgyis reménytelem vállal­kozás lenne, de ami élő és á'kotó erőként hat életünk mindem te­rületén: a nálunk járt szovjet emberektől kapott mérhetetlenül gazdag tapasztalat, s Szovjetuniót járt fiaink, munkásaink, dolgozó parasztjaink, mérnökeink, művészeink és orvosaink itthon hasznosí­tott élményanyaga. Savljugin és Maximenkő, Panyin és Goncsarov, Pudovldn és Oszipova magyarországi látogatásai mindig emlékezetesek maradnak számunkra, mint ahogyan jobbam emlékezünk a hétköznapok szürke sorából kiemelkedő, barátainkkal együtt töltött ünnepekre is. Ezért lesz emlékezetes a mostani március, a barátsági hónap. D e lehet-e igaz barátság az, amelyben az egyik M csak a passzív e1 fogadó szelepét játssza? Nem, az igazi barátság kétoldalú, mindkét fél tevékeny hozzájárulásán múlik. Ez a kölcsö­nösség jellemzi a mi barátságunkat, a magyar és a szovjet nép ba­rátságát is. A nálunk járt szovjet küldöttek nemcsak átadnak a ma­guk tapasztalataiból, hanem át is vesznek abból, amit itt látnak. Erről tanúskodott Oszipova elvtánsnő magyar iskolákban tett látoga­tásainak, magyar pedagógusokkal folytatott megbeszéléseinek tapasz­talatait rögzítő teleírt jegyzetfüzete, ezt bizonyítják a konszuny- sevcsenkői gépállomás dolgozóinak levelei, ahol Sedlmayer Kurt Kossuth-díjas akadémikusunk hírneves cukorrépáját termesztik. A kök-sönös barátság magvát hintik él a nagy szovjet föl­dön kintjárt küldöttségeink. Ahová nem jutnak el a magyar küldöttek, eljut a magyar szó, a magyar színikultúra, a magyar film és a magyar könyv. Egvmás értékeinek ’-ölcsönós megbecsülése közelebb hoz egy­máshoz bennünket, népeink életének mélyebb megismeréséhez segít. Ezér* val’hatjuk loggal. hogy a magyar és a szovjet nép barátsága a legtisztább proletárintemacionaiizmus sziklaszilárd alapján ált Barátságunk biztosítéka, egész életünk alapja, társadalmi rend­szereink azonossága, a szocializmus és kommunizmus építése 6 ennek egyik alappi’lére a Szovjetunió következetes békepolitikája, amely­nek tényei minden magyar ember előtt ismeretesek. Hiszen azok g? erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió a II. világháború előtt és után. a koreai és a vietnámi háború befejezésén, a berlini és genfi értekezleten keresztül a népek békés egymásmelleit élésének, békés belső fejlődésének érdekében mind a mai napig kifejtett, kivívták nemcsak a magyar nép, hanem az egész haladó emberiség megbecsü­ltét is, S azt sem hallgathatjuk el, milyen áldozatkész, szívós har­MEGYÉNK IPARÁBÓL. egy gerenda helyett hármat tudnak egyszerre felemelni az épületre. — Nagy kitüntetésnek vagyok részese — mondja Juhász elvtárs. — Március 21-én a Szovjetunióba megyek egy küldöttséggel. Állomá­saink: Kiev, Moszkva és Leningrád lesz. Régi vágyam fog teljesülni, mert közvetlenül tanulmányozha­tom majd a fejlett szovjet építő­ipart. Nagy segítséget ad ez a láto­gatás munkámhoz és minden bi­zonnyal sok olyan hasznos tapaszta - latot szerzek, amit hazatérve, ered­ményesen tudok alkalmazni. Százhúsz dolgoskezű munkás kez­di meg holnap a teljesütemű mun­kát a Ságvári úti lakásépítkezésen. A föld fagyva és a várható tavaszi esőzések nehezítik meg egy Ideig munkájukat, de megvan az akara­tuk — amit már több ízben bebi­zonyítottak és minden remény meg­van, hogy a jövőben is az akadá­lyokat leküzdve fognak dolgozni­A vasutasok, hősi erőfeszítései nyomán javult a menetrendszerű forgalom A februári nagy hidegek és hava­zások megnövelték a vasutas dolgo­zók gondjait... A zord Időjárás a terv teljesítésében is kedvezőtlen állapotként hatott. A szolnoki vasútállomás multhavi átlagos terv­teljesítése 81 százalék volt. Vasuta­saink mindent megtettek, hogy a nagy hidegben is biztosítani tudják a személy- és tehervonatközleke- dést. Az idő megenyhülése óta már so­kat javult a menetrendszerű forga­lom. A munkásvonatok közlekedése 100 százalékig meutrendszerint tör­ténik. A szolnoki vasútállomás dolgozói elhatározták, hogy február havi le­maradásukat március és április hó­napokban pótolják. Befe*ez*ék a téli gépjavítást a lorönszentmiklósi Téglagyárban Alig néhány napja, hogy megeny­hült az idő, s az építkezéseknél máris megindult a munka. A Szol­nok megyei Építőipari Vállalat 30. sz. lakásépítkezésénél élénk moz­golódást láthatnak néhány nap óta az arra járók. Hordják az építő­anyagokat, elvezetik a mélyedések­ben felgyülemlett vizet, egyszóval készülnek a teljesütemű munkák megkezdésére, amit március 5-re terveztek. — Sajnos, a februári nagy hide­gek miatt közel négy hetet állt az építkezés — jelenti ki Juhász Sán­dor fiatal építésvezető. — Dolgo­zott ugyan egy kevéslétszámú em­berünk, akik főleg belső munkákat végeztek, de ez a termelés csak 30 százalékét teszi ki a múlt havi terv­nek. Januári kötelezettségünket 181 százalékra teljesítettük. Szerettük volna a februárit is hasonló jó ered­ménnyel zárni, de az idő ezt meg­akadályozta. Azpn leszünk, hogy a kiesést márciusban bepótoljuk. 84 lakást kell szeptember 15-ig átadni ezen az építkezésen. Megfe­szített munkát követel ennek teljesí­tése az egy hónapos kiesés miatt Megtudtam, hogy az építésvezető már több hasznos újítással tette gyorsabbá és olcsóbbá az egyes munkafolyamatokat. Most is egy újítás kivitelezésén dolgozik. Szer­kezetet készít, mely lehetővé teszi, hogy a toronydaru egyszerre nem egy, hanem kettő, esetleg négy ..konténer” maltert, téglát, vagy fö­démlapot tud majd az épületre fel­vinni. Készített egy gerendaemelőt is, melynek alkalmazásával az eddigi február utolsó napjaiban befejezte a téli gépjavítást. A múlt évben igen sok kiesésük volt géptörés és egyéb üzemzavar miatt. Az idén a javí­tásokat úgy szervezték meg, hogy nagyobb gépi hibák ne fordulhas­sanak elő az 1956-os tervévben. A múlt évben ugyanis a Vegyesipari Javító KTSZ végezte az erőgépük javítását, amit a határidő — feb­ruár 20. helyett — áprilisra készí­A XX. kongresszus fényében Papp József mezőtúri tanácselnökkel beszélgetünk a nemzetközi kérdésekről. Az SZKP XX. kongresszusára terelődik a szó. Felragyog az elnök elvtárs szeme. — Nagyszerű kongresszus volt. Minden sora a mi számunkra, kommunistavezető részére írott tankönyv. Ragadjuk csak ki néhány részletét. Engem, mint választott szerv vezetőjét a kollektív vezetés kér­dése érintett legjobban. Bizony a kollektív vezetés lenini elve, nálunk, állami vezetőknél is sokáig háttérbe szorult. Pedig Lenin elvtárs arra tanított minket: a mi eszménktől idegen minden személyi kultusz. Ezért úgy érzem, nekünk magyar kommunistáknak is mélyrehatóan kell tanulmányoznunk a kongresszusnak ezt a lenini tételét. A kongresszus másik fő tanulsága számomra a bátor önbírátet szelleme, amely a szovjet kommunisták körében már kialakult. Addig a mi viszonyaink között is eljutottunk már, hogy bátran merünlc »bí­rálni, észrevesszük és szóvátesszük mások munkájának hiányosságait. Am annál szűkmarkúbban bánunk az önbírálattal. Még mindig nem rendelkezünk olyan nyílt kommunista önkritikával, mint az SZKP kongresszusának anyagából kitűnik. — És amiről szintén csak örömteljes eüsmeréseeű szólhatok: a 7 órás munkaidő, az öregekről való legmesszebbmenő gondoskodás, a hatodik ötéves terv szociális kitűzései. A történelemben még soha nem volt olyan társadalom, olyan párt, amely annyit tett volna az emberért, mint a szovjet társadalom, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Nekünk, magyar kommunistáknak is azon kell dolgoznunk, hogy minden lépésünk még fokozottabban a dolgozó embert, a dolgozó em­ber igényeinek kielégítését szolgálja S hogy így éljünk, ahhoz tanulmányoznunk kell a XX. kongresz- szus tételeit, amely azt mutatja nekünk, hogy egyszer mi is arra a magaslatra jutunk, ahol már a szovjet elvtársak tartanak. tettek el és hátráltatták a nyers­gyártás pontos megkezdését. Most saját maguk végzik az összes gép­karbantartási munkákat. Múlt évi nyersgyártási tervüket 83 százalékra teljesítették. Ennek egyik oka, hogy nincs az üzemnek gépi etetője, ami egyenletessé ten né a föld adagolását. A kézi erőve! történő etetés nem egyenletes, az erőgép nagyobb terhelésnek van ki­téve, ami előbb-utóbb alkatrész-tö réshez vezet. Hátráltatta munkáju­kat a sok eső is. A víz megállt a bányában és megnehezítette a föld kitermelését. Hiba volt az égetésnél is, mivel a nyersgyártást később tudták megkezdeni, az égetés bein­dításakor nem volt megfelelő meny- nyiségű jól kiszáradt téglájuk, a nedves tégla égetésekor pedig sok a selejt. Az idén ezeket a hibákat kikü­szöböljük. A bányán keresztül volt egy földjáró, ami elfogta a szárító elől a légáramlatot és késleltette a nyersgyártmány szikkadását. A gá­tat most szétterítik és helyét szárító területté alakítják. A nyersáru minőségét javítja majd az idén beállított két darab automata vágóasztal. A kemence javítását is megkezdték, hogy a gép karbantartáshoz hasonlóan ezzel is határidőre végezzenek; cot folytatott a Szovjetunió évek hosszú során át hazánknak az ENSZ-be való felvételéért, míg azebnúlt év végén megnyíltak előtte az Egyesült Nemzeteik Szövetségének régóta jogtalanul elzárt kapui. A z 1956. évi barátsági hónap megnyitásának különös jelen­tőséget ad az a tény, hogy a mérföldkövet jelentő XX. kongresszussal és a Szovjetunió hatodik ötéves terve megindulásával esik egybe. Azok az irányelvek, amelyeket a kongresszus elfoga­dott, s amelyek megszabják a Szovjetunió külpolitikájának és belső életének követendő útját, mély együttérzésre és lelkes támogatásra találtak népünk szivében is, hiszen nagy barátunk minden sikere a mi sikerünk is, minden győzelme a mi győződünk is. Külpolitiká­jának határozott, de feltétlenül békére törekvő vonalvezetése pedig megadja azt a biztonságérzetet, amely a ml második ötéves tervünk, a szocializmus alapjai lerakásának nagyszerű célkitűzéseihez múlha­tatlanul szükséges. A barátsági hónai, idején fogadjuk szeretettel a hazánkba s megyénkbe ellátogató szovjet barátainkat. Tanuljunk tőlük, de mu­tassuk meg a mi eredményeinket is. Használjuk fel a Magyar-Szov­jet Társaság biztosította lehetőségeket a Szovjetunió megismerésére Ismerjük meg még mélyebben, ismerjük meg még közelebb­ről a Szovjetuniót, a szovjet ember életét, munkáját, küzdelmeit és sikereit. Vessük ősszé a magunk helyzetével, szűrjük le a tanus’ágot a saját magunk számára és használjuk fel azt alkotó módon a ma­gunk életében, a magunk munkaterületén. Ha így járunk él, a ba­rátsági hónap ünnepnapjai alatt bizonyára új, lelkes sereggel fog erősödni a megdönthetetlen magyar-szovjet barátság híveinek hal al­mas tábora SZURMAI ERNŐ. TfszapilspöSú készül a tavaszra A hó egyre összébb zsugorodik a földeken, a nagy hidegre már csak emlékezünk. Enyhe szél ballag vé­gig az Alföldön. Pár nap még és itt a tavasz, kezdődik a nagy mun­ka. Azok a termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok, akik a nyugalmasabb téli hónapokat a ta­vaszi munkák előkészületével töl­tötték, most tapasztalhatják maid. mennyire hasznos volt hogy nem ölhetett kezekkel unatkoztak végig a telet. A felkészülés egyik legfon­tosabb részét a tavaszi munkák megszervezésének tervei adiák. Ti- szaoüsnükiben a Községi Tanács VB vezetői a mezőgazdasági állandó bizottsággal karöltve legelőször is a fogatokat vették számba, majd a vetőgépeket. hogy egyetlen eevéni gazdánál se állhasson be fennaka­dás munkaeszközök hiánvában ami­kor talán másoknál kihasználatla­nul hever a vetődén va-v e-véb °azdesárt felsz^-e1és TT<»vanf«v szer­vezték mfo a vetőmnrtkztftást a 31 darab rosta felt>a«má'iásával. Az égvén- dolaoző na ráírtok ve" römaeiát is biz+^sf+o+^áV 30 mázsa tavaszi ánsáfi 4P mázsa zabot. 30 mázsa hibridkukoricát vitamint 32 mázsa burgonyát rendeltek­Nagyon helyes a tiszamlsnöki ta­nács gondoskodása példát vehetnek róla azok a tanácsok, amelyek kés­lekednek a tavaszi munkák előké­születeivel, Fokozott munkával pótolják az elmaradást

Next

/
Thumbnails
Contents