Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-22 / 70. szám

1956. március 22.

SBOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

ÁPRILIS 4 TISZTELETERE

f*

Lendületes verseny a FURFA szolnoki telepén

A Szolnoki Fűrészáru és Faanyag- kereskedelmi Vállalat telepén nagyobb lendülettel dolgoznak mostanában az emberek. Ennek oka nem szorul különösebb magyarázatra. Jó munkával, a terv túlteljesítésével akarják ünnepelni felszabadulásunk nagy ünnepét. S más céljuk is van a dolgozóknak. Hogy mi? — erre a kérdésre Bognár József telepvezető ad választ:

— Szeretnénk elnyerni az év első negyedében az élüzem címet — mondja.

— Ha továbbra is így halad a munka, mint eddig — vélekedik a rakodóbrigád egyik tagja, — akkor meg is kell, hogy nyerjük. A felszabadulási műszak idejére tett felajánlásunk is ezt a célt szolgálja.

Az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt két hónapban becsülettel helyt álltak a munkában a telep dolgozói. Tervüket február hónapban 152 százalékra teljesítették, bár munkájukat nagyon megnehezítette a hideg, mivel a szabadban dolgoznak;

— Már január első hetében megszerveztük a versenyt, amely azóta is igen eredményesen folyik, — mondja a telepvezető. A brigádok megtették vállalásukat április 4. tiszteletére. ígéretüket eddig meg is valósították. Itt van a bizonyíték — mutatja a versenykiértékeléseket;

Az első pillanatra szembetűnik Boda József brigádjának teljesítménye. Április 4-e tiszteletére vállalták, hogy az első negyedév minden hónapjában 184 százalékot teljesítenek. Felajánlásuknak januárban 244, februárban 187 százalékban tettek eleget; A rönkrakók közül id. Kálmán József csoportja dicsekedhet szép teljesítménnyel. Ök 156 százalék elérésére kötelezték magukat, s ezt az első hónapban 34, a másodikban 85 százalékkal túlteljesítették.

Megemlíthetnénk a többi brigád eredményeit is, mert a havi tervek túlszárnyalásában mindannyian részesek.

Hétfőn reggel a telep dolgozói röpgyűlést tartottak. Elhatározták, hogy felszabadulási műszakot szerveznek. A meglévőek mellett még külön felajánlásokat tettek. Céljuk, hogy az első negyedévből még hátralévő napokon is úgy dolgozzanak, mint eddig és eredményük megfeleljen az élüzem cím követelményeinek.

SZOLNOK MEGYEIEK A GÁTON

KEGYETLEN lassúsággal vánszorog a „bumli”, a Pécsről Bátaszék- re tartó személyvonat. Az egyik fülkében sötétkék melegítőre húzott kockás szoknyában negyven év körüli asszony szemléli a vele szembenülő, nagy kosarakat szorongató két fiatal nőt. A kosarakból élénk csipogás hallatszik.

— Hová viszik a csibéket?

— Haza, Decsre — felelik mindketten egyszerre. — Most már elmúlt a veszély, vissza lehet költözni.

— Én is arra várok — folytatja a kockásszoknyás. — Bátaszékről költöztettek ki bennünket a hegyre. Most már azonban kezdek megnyugodni. A kiköltöztetés napján ugyanis kórházba szállították a férjem, megoperálták, de már jól érzi magát. Mi is megvagyunk, naponta háromszor ingyen étkezést biztosítanak, csak a hely szűkös egy kicsit. Tizenegyen vagyunk egy szobában.

A vonat hirtelen kanyarodik, jobbról a völgyből előtűnő látványra elcsendesednek az asszonyok. Ameddig a szem ellát síma víztükör az egész táj, apró szigetként emelkednek ki belőle a tanyák tetői. Az utak kanyarulatára, a szántóföldek szegélyére csak a fasorokból lehet következtetni;

A bátaszéki állomáson igen nagy a sürgés-forgás. Ásóval, lapáttal, csákánnyal felszerelt pélyamunká- sok, a mentésben résztvevő honvédségi alakulatok váltják egymást. A szélső vágányon hosszú teherkocsisor. A vagonokban vasutascsaládok találtak ideiglenes ott*- honra.

A szomszédos Báta községbe az árvízvédelmi szolgálat egyik fiatal mérnöke vezet el. Ö is átesett már a „vízkeresztségen”. Négy napig voltak fenn a karászi foknál egy gátőrház tetején. A Duna szennyes árja meg közben a padlás szintje alatt alig 30 centiméternyire kavargóit. Nem is nagyon kellett nekik lehajolni, mikor vizet merítettek a főzéshez.

c

BÁTÁN aránylag könnyen ráakadok a Szolnok megyeiekre. Ismeri őket mindenki. Már pedig ez nagy szó, hiszen Miskolcról, Pécsről, s ki tudja még hány helyről vannak itt.

Miről ismerték meg őket?

Találóan fejezi ezt ki Pozsár Gyula védelemvezető véleménye: „A Vasadi-kubikosbrigád állt a védelmi munka élén”.

Már megérkezésükkor ismerté tették nevüket. Aludni küldték őket, s emiatt majdnem összeveszlek a helyi vezetőkkel.

— Dolgozni jöttünk, nem üdülni — vélekedett Vasadi elvtárs, s ujvanígv gondolkoztak a többiek is. Neki is álltak a munkának, egész éjjel dolgoztak, majd alig 2 órai pihenés után folytatták a gátak erősítését. Vasárnap is reggel 6-tól este 10-ig voltak a gáton. A fagyos földbe állát nélkül, kézi súlyokkal verték =t szádfalakat. Meg lehetett őket találni a bátai határban levő vasúti híd elzárásánál is. Ezen a helyen másodpercenként kb. 18 köbméter víz zúdult Báta alá, s a már összedőlt 108 ház mellett veszélyeztetett még közel 200 házat, s mintegy 5000 hold földet. Pátria- lemezek lerakásával állták útját Nem volt könnyű feladat; Az Ár- vízvédelmi Készenléti Szolgálat embereivel együtt egy úszó pontontagról verték le a nyolc méter magas pátrialemezeket. A talajban sok tuskó és gyökér akadályozta ezt a munkát. Ezért a lemezeket reszelővei kellett kiélezni. Gátat meg olyan ijelyen is erősítettek, ahová még kordé sem mehetett be. Lóháton hordták a homokzsákokat.

Fáradságot nerrt ismerve dolgozott Tóth András kubikosbrigádja

(valamennyien mezőtúriak), Szabó Mihály (őcsödi) és Nádházi Antal kocsisok, Erdei Gábor vontató segédvezető és Grósz Jenő főmunkavezető. A munka hevében Grósz elvtárs bele is esett a jeges árba. Szerencsére komolyabb baja nem történt, még akkor sem, mikor a víz alá került tanyákat járták sorba, hogy segítsenek, s Olasz Lajossal együtt — akaratuk ellenére — ismét megfürödtek. A Vasadi-bri- gádban a Debreceni Talajjavító V. Szolnok megyei kirendeltségének munkásai mellett van egy „jövevény” is: a fiatal Stiegler Károly, a szolnoki TEFU szerelője. Mikor meghallotta, hogy a barátai jönnek a Dunához, ő sem maradt nyugton, engedélyt kért, hogy eljöhessen. Mivel nem kapta meg, fizetéses szabadságot vett ki, s mégis eljött, hogy segítsen az áradás megfékezésében;

*

BÁTÁRÓL Mohácsra, onnan meg vissza utazok egy alkalmi teherkocsival. Rengeteg a teherautó, a ponton, a lánctalpas. Emberek sokasága, védelmi anyagok tömege végig a parton. A víz szélén 3—4 méterre, sőt még ennél is magasabbra torlódtak össze a jégtáblák. Mohács alatt a parton parasztház magasságra emelkedtek; Pusztító erejükre lehet következtetni abból, hogy 16—20 méteres fákat játszi könnyedséggel döntöttek ki. Szerencsére a víz közepén már nincs akadály ezen a szakaszon;

A másik oldal — Mohács-sziget — teljesen víz alatt van. A mentési munkák folynak. Mohács főterén

éppen egy — a szigetről mentett — gulyát hajtanak. Az étteremben árvízkárosultak, s a mentési munkában résztvevők kapnak meleg ételt. Az egyik asztalnál három kisgyermekével egy asszony ül, odébb különböző korúak, zömükben parasztemberek, illetve asszonyok. A nők egy része sokác népviseletet hord.

Bármerre jár az ember, csak a minden eddigit meghaladó árvízről beszélgetnek. A kár — az emberfeletti erőfeszítés, a gépek, védekező anyagok tömegének csoportosítása ellenére —- igen nagy. Többezerre t-'hető az összedűlt házak száma, a vízbe veszett jószág megszámlálhatatlan. Valóban az egész ország segítő kezére szükség van, hogy az ár elvonulásával gyorsan pótolják a károkat. Az árvízkárosultak javára való adományozásban, az elveszett értékek pótlását segítő termelőmunkában bizonyára a Szolnok megyeiek is az elsők közöt járnak majd.

SIMON BÉLA

A Mezőtúri Téglagyár dolgozói 100 000 téglát készítenek az árvízkárosultak részére, s az érte járó munkabért, amely 4000 forint, színién az árvízsújtotta terület lakosainak küldik el,

te A Tiszaigari Állami Gazdaság

dolgozói kisgyűléseken fejezik ki együttérzésüket az árvízkárosultakkal s elhatározták, hogy egynapi teljes keresetüket megsegítésükre fordítják,

Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság közleménye

Az árvízkárok helyreállítására

alakult kormánybizottság az árvíz- károsultak megsegítésére folyó gyűjtési akcióval kapcsolatban közli:

A pénzbefizetéseket — akár egyénileg, akár a gyűjtőszervek útján — a sajtóban és a rádióban már korábban közölt csekkszámlára kell küldeni,

A természetben felajánlott mezőgazdasági termékeket, gabonát, takarmányt és állatokat a földművesszövetkezetek veszik át, elismervény ellenében. A begyűjtött terményeket és állatokat a SZÖV- OSZ a földművesszövetkezetek útján juttatja el az árvízkárosultakhoz.

Az árvízkárosultak részére szánt ruhaneműeket, háztartási cikkeket az Egészségügyi Minisztérium Szociálpolitikai Főosztálya címére (Budapest, V. kér., Géza utca 2.) közvetlenül is lehet küldeni. A csomagban a feladott, valamint a csomag tartalmát fel kell tüntetni. Az adományozó az átvételről értesítést kap. Az Egészségügyi Minisztérium az árvízsújtotta megyék tanácsainak szociálpolitikai szerveivel osztja szét a küldeményeket;

Akik az árvízkárok helyreállításában társadalmi munkával kívánnak résztvenni, segítségüket, vagy az Országos Vízügyi Főigazgatóságon (Budapest, V., Alkotmány utca 29., telefon: 127-240), vagy a Vízügyi Igazgatóságokon (Budapest, Baja, kalocsai kirendeltség, Székes- fehérvár, szekszárdi kirendeltség, Pécs), illetve azok szakaszmérnökségein jelentsék be. A vízügyi szervek gondoskodnak a jelentkezők munkába állításáról, elsősorban az árvízvédelmi gátak helyreállításánál és a töltéseken kintlevő árvédelmi anyagok "sszegyűjtésénél;

A kormánybizottság titkárságát igen sokan keresték fel azzal, hogy egy időre szívesen magukhoz vennék az árvízsújtotta családok gyermekeit. A kormánybizottság az egészségügyi miniszterrel felülvizsgáltatta az elhelyezendő gyermekek számát és megállapította, hogy a rászoruló gyermekek az árvízsújtotta megyék területén elhelyezhetők, a megyei tanácsok az MNDSZ bevonásával már gondoskodtak is róluk. Ha további elhelyezésre len ne szükség, az MNDSZ felhívással fordul a lakossághoz. (MTI)

Uj tagok a jászladányi Béke Tsz-ben

A jászladányi Béke Tsz márciusi közgyűlésén tizenhármán kérték felvételüket. A tsz-tagok örömmel fogadták soraikba Drávucz János és Drávucz Kálmán középparasztokat, akik 14, illetve 14 és fél hold földdel növelték a közös gazdaság területét. Makai Mihály 7 holdas

dolgozó paraszt, Lakatos Jánosné, Varga Margit, Tálas Ferenc, Litkei Rozália, Magony Istvánná, Jó- zsa Károlyné, Müller Kálmánná, Józsa Istvánná, Lengyel Péter és felesége szintén a közös utat, a nagyüzemi gazdálkodást választották.

A virágzás útján a mezőtúri Szabad iVép Tsz

I hegyi istvan | személyében tavaly májusban új elnök vette át a mezőtúri Szabad Nép Tsz vezetését. Azelőtt tanácselnökhelyettes volt. Hivatalát a tsz tagok kívánságára cserélte fel a termelő munka közvetlen irány í fásával. Jó munkájáért is tsz-ből került a tanácshoz 1950-ben, az új munkakör tehát nem volt számára idegen, már csak azért sem, mert mező- gazdasági akadémiát végzett, könyvelést tanult s az alatt az idő alatt, amíg ő is a tsz-ben dolgozott, a gyakorlatban is megismerte a mezőgazdasági munka csánját-bin- ját;

Kilenc hónap teM el tavaly május óta. Hegyi elvtárs a tapasztalatok alapján már az első hónapokban értékes javaslatokat térti

ASSZONYOK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN

HOGYAN BECSÜLIK MEG ŐKET?

s—< Nem való nő a vezetésbe. Minek üljenek ott az igazgatóság tagjai között? Nyelni a füstöt?

A tiszaigari Petőfiben 144 tag közül 35 a nő, a tiszaőrsi Űj Életben 130-ból 21, a Fehér Imre Tsz- ben 194-ből 23, de a három közös gazdaság igazgatóságában, vagy ellenőrző bizottságában egyetlen egy nőt sem találunk. A három termelőszövetkezetben mindössze két női munkacsapatvezető van, brigádve- zető egy sem!

Mi derül ki mindebből? Az, hogy a vezetők többsége lelkesedik, ha a nők munkájáról van szó, dicséri az asszonyokat, mert azok sok munkaegységet szereztek, és úgy gondolják, hogy ezzel eleget is tettek az Alkotmánynak: biztosították a nők egyenjogúságét a munkában;

De mit ér az ilyen elismerés?, ha a megbecsülésnek olyan bizonyítékai —■ hogy iskolára küldik a nőket, segítik fejlődésüket, arra törekednek, hogy közülük a legjobbak bekerüljenek a vezetésbe elmarad.

E hibák forrása az, hogy az említett termelőszövetkezetek párt- szervezetei nem vették fel a harcot a nőkkel kapcsolatos téves nézetekkel és gyakorlattal szemben. Egyik bizonyíték: a Fehér Imre Termelőszövetkezetben több mint egy évig nem vettek fel női tagjelöltet. A másik: nem megfelelő a női párttagokkal való foglalkozás. Ezért van az, hogy a Fehér Imre és a tiszaigari Petőfi termelőszövetkezetek pártvezetőségében egyáltalában nem találni elvtársnőt. A tiszaőrsi Üj Élet Termelőszövetkezetben pedig — „hosszú rábeszélés után” — egy vállalta a pártvezetőségi tagságot.

Ugyanebből a hibából táplálkozik a nőknek az az önmagukat lebecsülő téves nézete is, hogy a vezetés dolga kizárólag a férfiaké.

vezetésbe. A legutóbbi közgyűlésen az igazgatóságba egy lányt javasoltak, de az a jelölést nem fogadta élj

!— Nálunk sajnos nem sikerült nőt bevonni a vezetésbe .— sajnálkozik Gál József elvtárs, a tiszaőrsi Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke.

És az asszonyok?

Kun Sándorné a Fehér Imre Termelőszövetkezetből: fri Azt mondják nekünk, hogy maradjunk a főzőkanálnál, de a férfiak még azt is kivették a kezünkből. Amikor a termelőszövetkezet levágott hízóit dolgoztuk fel, a férfiak oda sem engedtek bennünket. ök maguk sütöttek-főztek.

Csűr Jánosaié, a tiszaszentimrei községi MNDSZ szervezet tagja, aki már dolgozott a Fehér Imre Termelőszövetkezetben:-— A nyári munkák idején így beszélt nem egy férfi: „Ha egyenjogúság van, akkor zsákoljanak a nők is.” A múltkor a vonaton egy öreg parasztember azt mondta: — „Amíg nem volt egyenjogúság, addig segítettem az asszonyoknak feladni a kosarat a vonatra, de amióta egyenjogúság van, az a véleményem, hogy cipeljék maguk.’1 Piegler Mária, a Fehér Imre Termelőszövetkezet egyetlen női munkacsapat-vezetője, kiváló növény- termesztő:

—i Ősszel, mikor a betakarításnál összetorlódott a munka, akkor tudtak a férfiak könyörögni az asszonyoknak, hogy jöjjenek segíteni. De máskor azt mondják: „Az asszonyoknak a fakanál mellett a helye.” Bizony nem egyszer előfordul, hogy sírvafakadok, mint minap a lőzseosztásnál is, mert a férfiak gorombáskodnak velem.

Kányási Júlia, a tiszaigari Petőfi Tsz-ből;

j esztett a közgyűlés elé. Az ő kezdeményezésére épült az üvegház, amely sokezer forint értékű palántát biztosít a konyhakertészet részére. Ö javasolta a sertésfeldolgozó segédüzem létesítését, a baromfitenyésztés fejlesztését, s általában hasznos elgondolásai voltak a jövedelmi források kibővítésére vonatkozólag;

| ha most, | kilenc hónap után nézzük a Szabad Nép Tsz tervét, érdekes dolgok tűnnek a szemünkbe. Először is az, hogy a Szabad Nép az élre tört, az előremutató tervezésben, a nagyobb bevételi források feltételeinek megteremtésében maga mögött hagyta az eddig legjobban működő mezőtúri termelőszövetkezetet, a Békét ia

Eddigi eredményei pedig azt bizonyítják, hogy jövőre még jelentősebb lépésekkel halad majd előre. Hiszen a tavasziak alá 90 százalékban elvégezték a mélyszántást, s holdanként 100—120 kg alaptrágyát (szuperfoszfátot) munkáltaik bele a talajba. A gyengébb kélésű őszi vetéseikre kamposztrégyát szórtak. Gondoskodnak a felfagyott őszi vetések hengerezéséről és fogasolásáról. Több mint 400 hold kalászoson vegyszeres gyomirtást végeznek. Az összes kukoricát hibrid vetőmaggal, négyzetesen vetik, s 45 holdat öntözni fognak. Öntöznek még 25 hold cukorrépát, 35 hold lucernát és 40 hold legelőt. Az öntözéssel legalább kétszeresére emelik a felsorolt növényék és a legelő hozamát;

| a bőséges | takarmánytermés

alapot biztosít az állattenyésztés fejlesztéséihez és a hízó állatok szaporításához. Az idén 860 sertést és 58 szarvasmarhát hizlalnak. Az előbbi 1 millió 600 ezer forintot, az utóbbi 210 ezer forintot jövedelmez. (Meg kell jegyeznünk: tavaly még csak 375 darab sertést hizlalt a Szabad Nép Tsz.)

Igen jelentősen — tehenenként 600 literrel — növelik az átlagos tejhozamot, ez lehetővé teszi több mint 90 ezer liter tej szabadpiaci értékesítését;

S ha már jövedelemről beszélünk, nem feledkezhetünk meg az 50 holdas öntözéses és a 33 holdas száraz konyhakertészetről sem, ami 800 ezer forint bevételt jelent a tsz-nek; Ha ehhez még hozzávesszük a talajjavítást, amit 860 holdon végeznek el az idén, akkor újabb távlatok nyílnak meg a tsz előtt a terméshozam növelése, valamint az állattenyésztés nagyarányú fejlesztése terén.

I a helyes | irányítás, az alaposan átgondolt tervezés, az adottságok minél nagyobb mértékű kiaknázása tehát olyan tényezők, amelyek hónapról-hónapra gyorsítják a Szabad Nép Tsz fejlődését;

Busi Vince

Az asszonyok tehát becsülettel ' helytálltak a munkában, de ho- i gyan becsülik meg őket?

A tiszaigari Petőfi Tsz-ben *— j legalább is az első hallomásra t—i jó a helyzet. A férfiak dicsérik a J nőket és a nők sem panaszkodnak. : Ebben a termelőszövetkezetben kö- ■ vetendő jó példával is találkoz- < tank; A termelőszövetkezet pártvezetősége megbízta Nagy Dániel elvtársat, hogy rendszeresen törőd- i jék a lányok és asszonyok ügyesbajos dolgaival, a munkában való i részvételükkel;

És mi a helyzet a tiszaőrsi Oj ■ Életben? j

Gál József elvtárs tsz-elnök ezt ; mondta: :

s—i Nálunk a 130 tag közül 21 a nő, A múlthoz viszonyítva most ] már jobban törődünk velük, ennek : eredménye, hogy új tagokkal, Iá- ■ nyokkal, asszonyokkal erősödött a termelőszövetkezet. (

Seres Géza elvtárs, a Fehér Imre Termelőszövetkezet helyettes ' elnöke: j

t—* Jól dolgozó asszonyaink vannak; Itt van például özv. Kéri lm- ' réné, akinek női munkacsapata az j őszi betakarításnál megelőzte a . férfiakat. Ő maga 460 munkaegy- ■ séget szerzett;

De ha a dolgok mélyére nézünk, , akkor a következő véleményekkel találkozunk:

A férfiak nagyrésze azt mondja: minek jönnek ki az asszonyok , dolgozni, maradjanak a főzőkanál- ! nál.

Budai Mihály elvtárs, a Fehér Imre Termelőszövetkezet párttitkára jellemzi így a náluk levő helyzetet. j

Somlai Lajos elvtárs, a tiszaigari : Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára szerint a férfiak ellene vannak annak, hogy, nők kerüljenek a