Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-21 / 69. szám
195«. mérdu« *1. I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Korszerűsítik a Szolnoki Cukorgyárat Vlllanyhegesztök vakító fénye, kalapácsok zöreje, csövek és tartályok kongása fogadja az idegent a Szolnoki Cukorgyár nagycsarnokában. Az utak mentén leszerelt alkatrészek sorakoznak, a földszinten és az emeleten egyaránt dolgoznak, javítják a berendezéseket. Közvetlenül a nagy-csarnok mellett a forgácsoló-műhelyben is szorgalmasan halad a munka. Az eszterga-, fúró-, gyalu- és köszörűgépek fölé hajolva figyelmesen készítik az alkatrészeket. Az üzemben mindenkinek megvan a feladata. Csak hosszú keresés után sikerül megtalálnom Törőcsik István főgépészt — aki a javítási munkákat irányítja. Már előzőleg figyelmeztettek, hogy az irodájában ne keressem, csak az üzemben, mert mindig az emberek között foglalatoskodik, irányítja munkájukat; Valóban így is van. Törőcsik István szívesen elmondja, milyen nagyobb munkákat végeznek az idén, mik voltak a tavalyi nagy karbantartás hiányosságai, hogyan előzik meg most ezeket a hibákat: — A karbantartás nagy ütemben halad — kezd hozzá. — Februárban a hideg idő arra késztetett bennünket, hogy a tervszerűségtől némileg eltérjünk. Ekkor inkább alkatrész-javítást végeztünk, mert ezeket be tudtuk vinni fűthető helyiségbe. Most már mindenütt halad a munka; —■ Tavaly a vacuum-főzőknél észleltünk javítási hibákat. Nem voltak megfelelően tömítve és a cukorlé kiszivárgott. Az idén a tömítéseket újból elvégezzük, jóval nagyobb gonddal, mint az elmúlt évben. Üzemünkben a lemezből készült alkatrészek — a sav marása miatt — néhány éven belül elhasználódnak. Most is sok ilyen lemezt kell pótolnunk; A cukorgyár — a technika fejlettségének mai fokához hasonlítva — meglehetősen korszerűtlen. Szükséges tehát az üzem fejlesztése. Az idén a felújítások során számos új gépet állítanak be, a meglevőket pedig korszerűsítik; Három előmelegítőt készítenek. Előnyük az lesz, hogy kevesebb fűtőanyagot igényelnek és alacsonyabb értékű gőzzel fűthetik a diffúziókat; Használatuk nagy- mennyiségű szén-megtakarítást tesz majd lehetővé. A többtermelés érdekében három bepárló-edényt alakítanak át nagyobb fűtőfelületűre. Szűrőállomást létesítenek és négy iszapprést helyeznek üzembe. Ezekkel a cukorveszteséget tovább tudják csökkentenij — A múlt évben jól dolgozott üzemünk — mondja a főgépész —, de azt akarjuk, hogy az idén még jobban dolgozzon. Mióta megkezdtük a javításokat, egyetlen igazolatlan hiányzó sem volt. Az élüzem- avató ünnepség óta még javult, lendületesebb lett a munka. Az embereket szinte felvillanyozta a kitüntetés. Mindent elkövetnek, hogy most az év első negyedében is élüzem legyünké — Legfőbb feladatunk, hogy a javítások meleltt növeljük üzemünk kapacitását is. Ennek érdekében a répaszelet-szállítót nagyobbítjuk, mert már a múlt évben is kicsinek bizonyult, bár az üzem jelenlegi feldolgozó képessége kétszer akkora, mint amilyenre építésekor tervezték. Felkutatjuk az elfekvő anyagokat és ezekből készítjük el az új, nagyobb répaszelet-szállítót. A meglevő energia-szolgáltató gépünk is kicsi már, ezért az idén egy Hajdúböszörmény 12 termelőszövetkezete gyorssegélyként kenyérgabonát, különféle vetőmagot és állatokat küld az árvízsújtotta vidékekre. Felajánlották ezenkívül, hogy a tervezett átlagterméseken felüli terményeket is az árvízkárosultaknak juttatják. 400 lóerős Diesel-motort állítunk be helyette — fejezi be. A Javításokkal augusztus 20- ra kell elkészülni, mert ekkor lesz az üzem próbája. Februárban 122,3 százalékra teljesítették a tervet. Ezt az eredményt a javítás során még fokozni akarják. A cél az, hogy az üzem javításával növeljék a kapacitást és elősegítsék az üzemzavar-mentes munkát, a veszteségek csökkentését. A jó munka a biztosítéka annak, hogy ez meg is valósul. V, J. A tatabányai VIII-as akna bányászai is vasárnapi munkát és túlórát vállaltak. Ennek ellenértékét, több mint 36 000 forintot, az árvíz- károsultaknak juttatják. Ugyanakkor terven felüli munkájukkal mintegy 750 tonna szenet termelnek. Német vendégek a Közlekedési Műszaki Egyetemen Néhány napja, ha az egyetem valamelyik tanszékét meglátögat- juk, vagy hallgatóival beszélgetünk, gyakran hallunk dr. Jench, dr. Gerhard és dr. Elíriede Rehbein professzorokról. Mind a hárman az NDK-ból érkeztek néhánynapos látogatásra. Jench professzor a drezdai közlekedési főiskola rektora, a Rehbein-házaspár a főiskola tanszékvezető tanárai. Jench elvtárs egy, Rehbein elvtárs pedig két előadást tartott — nagy érdeklődés mellett — a szolnoki egyetem tanárai, hallgatói, valamint a külső szakemberek számára, Zsúfolt programjuk ellenére sikerült a német vendégekkel beszélgetnem. Jench professzor elmondotta, hogy látogatásuk célja az oktatási és tudományos tapasztalatok kicserélése. Dr. Gerhard Rehbein, aki már járt Magyarországon, megállapította, hogy a szolnoki egyetem tanárai lényegesen szerényebb keretek között dolgoznak, mint ők Németországban. Hogy mégis sikerült biztosítani az oktatás megfelelő színvonalát, ez elsősorban a professzorok és tanársegédek megfeszített lelkes munkájának eredménye. — Különösen hasznosnak találjuk — mondotta — azokat a jó kapcsolatokat, melyek az egyetem tanárai és hallgatói között kialakultak. Nálunk ennek módját és formáit még nem sikerült megtalálni. Éppen ezért hasznosak lesznek számunkra az itt szerzett tapasztalatok. A beszélgetést Jench professzor folytatta: — Szeretnénk a nyáron Drezdában vendégül látni az egyetem 8— 10 tanárát, oktatóját. Szívesen vennénk, ha a tavalyihoz hasonlóan, az idén is ellátogatna hozzánk az egyetem hallgatóinak küldöttsége. Itt tartózkodásunk idején meglátogattunk néhány magyarországi üzemet és tudományos intézetet. Ez talán hozzájárulás lehet olyan műszaki fejlesztési együttműködés kiépítéséhez, mely hazánk, a Szovjetunió és Lengyelország között már fennáll. A közlekedés vonalán különösen a biztosító berendezések és a vasúti felépítmény terén lenne nagyon gyümölcsöző az együttműködés. A professzor a továbbiakban elmondotta, hogy az NDK igen nagy erőfeszítéseket tesz a munkás- és parasztfiatalok oktatására. Rehbein elvtárs és felesége is munkások voltak és a gyárból kerültek az egyetemre, ott lettek szakemberekké, tanárokká; — Olyan országokban — mondotta befejezésül —, melyet mi a magyar néppel való barátságban építünk, az emberek munkája nem a háború ügyét, hanem a békés alkotást, a népek békés együttélésének ügyét szolgálja. ENGEL G. I SioMi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói az árvízkárosultak megsegítésért A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat 61. számú fűszer- és csemege üzletének dolgozói hétfőn reggel röp gyűlést tartottak. A röpgyű lésen ismertették a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívását az árvíz- károsultak megsegítésére. Az üzlet dolgozód elhatározták, hogy egy napi keresetüket felajánlják az árvízkárosultak megsegítésére. A vállalat dolgozói körében ezzel a röpgyű léssel kezdődött mega gyűjtés az árvízkárosult Duna- menti lakosság helyzetének enyhítése érdekében. ASSZONYOK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN Az utóbbi időben több olyan levél érkezett a szerkesztőséghez, nelyet termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok írtak. Panaszolják: <k esetben lebecsülik munkájukat, szerepüket, nem részesülnek kellő ínásmódban. Ezek a levelek ösztönzöték ezt a cikksorozatot, ame- et a tiszafüredi járás három termelőszövetkezetében: a tiszaszent- írei Fehér Imre, a tiszaőrsi Vj Élet és a tiszalgari Petőfi Tsz-ben •érzett tapasztalatok alapján irtunk.: HELYTÁLLNAK A legkisebb gyerek nyűglődik az ágyon, fel-felpattan a szeme, nem tud aludni. Az anya az örök szerető mozdulattal hajol föléje: „Aludjál kedveském, aludjál;..” A szobában csend ül. Az apa és a két nagyobbik lány meg sem moccan, hadd aludjon a legkisebb. Családi kép Kun Sándoréknál, a tiszaszentimrei Fehér Imre Termelőszövetkezet tagjainál. Az asszony négy gyermek anyja, emellett férjének hűséges társa a munkában. Az elmúlt évben a Kun-család még a tiszaderzsi Szabadság Tsz-ben dolgozott, ahol Kunné 402 munkaegység után részesült a termelőszövetkezet egész évi munkájának gyümölcséből. Most télen pedig azért kellett hadakoznia, hogy a Fehér Imre Tsz vezetősége munkacsapatba ossza be, holott a közgyűlés által felvett tagja a szövetkezetnek. Nem vagyunk teljesen meggyőződve arról, hogy Sóskúti Gábor elvtársnak, a tsz elnökének nem volt-e némi igaza. Kun Sándomé Tiszaderzsen 402 munkaegységet szerzett. Férfi számára is szép teljesítmény, hát még olyan asszonynak, akinek a földeken való napi munka mellett még gyermekeit és a férjét kell ellátnia. A MUNKÁBAN Számos példája van annak, hogy a termelőszövetkezeti asszonyok milyen lelkesen, akarással telve fáradoznak termelőszövetkezeteik javára. Kun Sándomé neve mellé lehet írni Oláh Vendelné, Kovács Andrásné és Zámba Piroska, a ti- Bzaörsi Uj Élet Termelőszövetkezet tagjainak a névét. Az első 260, a második 250, a harmadik 304 munkaegységet szerzett az elmúlt gazdasági évben. És folytatjuk Ká- nyási Júliával, a tiszaigari Petőfi Tsz tagjával, aki 1955-ben 297 munkaegységet teljesített. Az egyéni parasztgazdaság szűk keretei közül kiszabadult asszonyok, lányok számára kitágult az egész határ. Törvényszerűen kiszélesedik az életszemléletük is. Többet, szebbet, jobbat akarnak, mint a múltban és erre meg is van minden lehetőségük. Itt van Fábián Gábor és családja — férj, feleség, két eladólány — az elmúlt évben 1500 munkaegységet teljesített a tiszaszentimrei Fehér Imre Tsz-ben. Az 1500 munkaegység után — terményben és pénzben — 42 ezer forintot kerestek. Az 1954-ben vásárolt családi házat berendezték, a lányoknak kelengyét vásároltak. Kányási Júlia — akiről az előbb már szó volt — a legutóbbi zárszámadáskor a prémiummal együtt mintegy 11 ezer forintot kapott. Szorgalma jutalmául télen két hétig Budapesten, a Szabadsághegyen üdült. A termelőszövetkezetben dolgozó nők jelentősen hozzájárulnak a.tsz gyarapításához. A Fehér Imre Tsz közös vagyona az elmúlt esztendőben 400 ezer forinttal növekedett, A növényápolásnál, a konyhakertészetben túlnyomórészt nők dolgoztak. A férfiak nyíltan be is ismerik, hogy az őszi betakarítás idején bizony nagy bajok lettek volna, ha az asszonyok nem dolgoznak olyan lelkesen. És hogy a közösség érdeke menynyire egybeesik a családok, az egyes emberek érdekeivel, azt éppen az bizonyítja, hogy ebben a tsz-ben a harminchárom nő — aki tagja a szövetkezetnek — összesen 8587 munkaegységet szerzett, tehát egy főre kiszámítva átlagosan 260-at. Hát kell-e szebb bizonyíték arra, hogy milyen nagy tisztelet és megbecsülés illeti a nőket, elsősorban a családanyákat, akik sok esetben többet vállalnak, mint a férfiak. Hiszen a földeken egyenrangú munkát végeznek, emellett még mint anyának, feleségnek és háziasz- szonynak is helyt kell állniok. Mert a férfi mellett kapáló asszonyt sokat látni, de kevés olyan férjet, aki a napi munka után otthon mos. főz, takarít, egyszóval ellátja a családot, (Folytatjuk.) Egy nagyszerű kezdeményezés a megvalósulás ulján Társadat! mondva! énül a szo!noVi szadién színraó Három évvel ezelőtt — 1953-ban — vetődött fel először a gondolat: szükség lenne Szolnokon egy szabadtéri színpadra, igen nagy szükség, hiszen a Szigligeti Színház alig több mint 600 férőhelye nem alkalmas arra, hogy nagy tömeg —i s ami a fő — olcsó helyárak mellett vehessen részt a kulturális rendezvényeken. A gondolatot tett követte. Megnézték a rendelkezésre álló területeket s végül is minden javaslat amellett szólt, hogy a Móricz Zsigmond kultúrotthon kertjében kell megépíteni. Ez a kert a város központjában fekszik, közvetlenül a Tisza-parti sétány mellett, könnyen megközelíthető s nagysága — 2800 négyszögöl — is megfelelő a színpad és a nézőtér befogadására, a szükséges létesítmények, öltözők, büfé, stb. elhelyezésére. Három év telt el s a három év alatt nem épült meg a szabadtéri színpad. Nem épült meg s több okból nem. A terv elkészült, de nem lett megfelelő. Űj tervet készítet-., tek tehát. Ennek viszont a költségei voltak igen magasak. Aztán a harmadik terv is elkészült, s mind a három jelentős költséggel, a szabadtéri színpadból azonban nem lett semmi. A jelek azonban azt mutatják, hogy most lesz! A városi tanács már az elmúlt év során gondoskodott arról, hogy a nézőtér kialakításához szükséges föld- mennyiség a helyszínre kerüljön. A csatomaépítkezés során kikerült földet — mintegy 5—600 köbmétert —> a kultúrotthon kertjébe szállították. Ebben az évben tovább folyt ez a munka s ma már 1300— 1403 köbméter föld áll rendelkezésre ahhoz, hogy a nézőteret megfelelően kiképezzék. A föld szállításának és lerakásának munkáját társadalmi erővel végezték. A munka értéke meghaladja a 100 000 forintot. Ez a tény érlelte meg azt a tervet, hogy a szabadtéri színpad megépítéséhez a város dolgozóinak segítségét kérik. így ugyanis a rendelkezésre álló anyagi erő jelentősen megsokszorozódik s májusra már készen állhat a szabadtéri színpad és a nézőtere, egyelőre ugyan csak ideiglenes megoldással, s csak mintegy 1000 néző befogadására alkalmasain. A városi párt-végrehajtó bizottság irányításával a tanács és a DISZ szervezi a társadalmi munkát. S nagy sikerrel. Amint Elek Lajos elvtárstól, a tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesétől megtudtuk, ezen a héten már mindennap „foglalt’’. Naponta 50— 60 társadalmi munkás dolgozik majd a szabadtéri színpad építésénél, főleg fiatalok. A terv szerinti kitűzés elvégzése után kedden délben a tanács végrehajtó bizottságának dolgozói és a DISZ városi végrehajtó bizottságának munkatársai ragadtak először szerszámot és kezdtek munkához Pintér Dezsővel, a tanács végrehajtó bizottságának elnökével élükön. Nagyszerű kezdeményezés ez! Azt kívánjuk, hogy percre se lankadjon a kezdeti lendület. Köre nézza siker a nemes munkát. A társadalom összefogásának erejével felépült szabadtéri színpad p>edig hirdesse azt, hegy érdemes erre az erőre támaszkodni! 12,3 millió forint nyereséggel zártak a kisipari szövetkezetek Ezekben a napokban tartják megyénk hatvankét kisipari tsz-ében az évi mérlegzáró közgyűléseket. Igen jelentős esemény ez a ktsz-ek életében. A tagság részletesen elemzi egy év munkájának eredményeit, hibáit, véleményt mond arról, jól gazdálkodott-e az általa választott vezetőség a közös vagyonnal, jól használta-e ki a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. A könyvelési mérleg érzékeny műszerként mutatja a szövetkezet életének minden mozzanatát. Az elmúlt évben ktsz-eink több mint 183 000 000 forint értékű árut termeltek és szolgáltatást végeztek el. Ebből több, mint 131 millió közvetlenül a helyi igények kielégítését szolgálta. A közös munka eredményét mutatja, hogy 1955-ben 12 372 800 forint nyereséggel zártak szövetkezeteink, melynek 40 százaléka készpénz és egyéb szociális juttatások formájában a szövetkezet tagjait illeti. A nyereség fennmaradó részét a szövetkezetek további fejlesztésére fordítják. Most az évj mérleg elkészítése után világosabbá vált az is, hogy az eredmények még jobbak is lehettek volna. A termelékenység pL az előző évhez képest 1955-ben nem emelkedett. Ezzel szemben emelkedtek az úgynevezett „nem tervezett költségek”, az anyagköltségek. Hibás volt a készletgazdálkodás s emiatt sok ktsz fizetett felesleges bírságokat, kamatokat. Ezáltal végeredményben csökkent a szövetkezet nyeresége, s így a tagoknak kifizethető részesedés is. A 82 szövetkezet közül 9 még any- nyira sem jutott, hogy bevételeiből fedezze kiadásait s veszteséggel zárt. A közgyűléseknek foglalkozni kell a szövetkezeti élet más, a gazdasági munkától el nem választható kérdéseivel is. A kollektív vezetés sok helyen nem érvényesül. Egyes szövetkezeti vezetők megfeledkeznek arról, hogy a tagság választotta őket s személyükben felelősek a munka jó irányításáért — ám a legfontosabb kérdésekben a tagságnak kell döntenie. A szövetkezet tagjai ugyanis részjegyük erejéig felelősek a szövetkezet gazdasági tevékenységéért. A mezőtúri építő ktsz elnöke pL nem tartotta meg a negyedévenkénti közgyűléseket — figyelmen kívül hagyta a tagok javaslatait, bírálatát; Sok helyen alapszabály-ellenesen működnek a vezetőségek. Legtipikusabb példája ennek az, hogy felvesznek a tagok soraiba szakképzetlen munkásokat, holott az alapi- szabály megtiltja ezt. A mórlegzáró közgyűléseken bátran fel kell tárni ezeket a hibákat, hogy ebben az évben tervüket teljesítve, eredményesebben dolgozhassanak szövetkezeteink, mint eddig. Szebeny János, Szolnok, KISZÖV. Szakmai tanfolyam a papírgyárban A Szolnoki Papírgyár műszaki vezetői tanfolyamokat szerveztek a munkások, művezetők és gyakorló technikusok részére. Elsőnek a papír- és cellulóze- gyári dolgozók szakmai továbbképző tanfolyama kezdődött mega múlt év novemberében. Dr. Molnár László, az üzem vegyészmérnöke — aki szintén oktatója a tanfolyamnak — az alábbiakat mondta az oktatásról: — Meg kell állapítani, hogy a dolgozók érdeklődnek a tanfolyam iránt és szorgalmasan tanulnak. A fegyelem is jó, hiányzó csak ritkán fordul elő. Hetenként kétszer — szerdán és pénteken — tartunk órákat. A hallgatókkal megismertetjük a cellulózé- és a papír- gyártás elméletét, ezenkívül kémiát, fizikát és matematikát is tanítunk. A leadott anyagból dolgozatot íratunk és szóbelileg is visszakérdezzük. Február elején a művezetők továbbképzésére is szerveztek tanfolyamot. Ennek feladatát Juhász Mihály mérnök elvtárs ismertette velünk. — A művezető továbbképző tanfolyam célja, hogy a művezetők gyakorlati és elméleti tudását fejlessze. — Közös tanfolyamon veszék részt, és megismerik egymás munkaterületének problémáit. Ez az oktatás decemberben fejeződik be. A jövő évre tervezünk egy céltanfolyamot. Ezen a művezetők saját műhelyük termelési problémáival foglalkoznak majd. Az üzem műszaki vezetői a gyakorló technikusok képzésére is gondot fordítanak. Külön tanfolyamon képezik őket tovább. Ezt szintéin a gyár mérnökei vezettfc
