Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

1956. március 15. &40LM>K MU,. L . ^t*LAF 3 4 EGY FELEJTHETETLEN NAP KARCAGON H. G. TURCSINYÁK ELYTÁRS LÁTOGATÁSA Kedden reggel 9 óra Tájt indul­tunk el Szolnokról N. G. Turcsi­nyák elvtárssal, a leningrádl Sz. M. Kirov kultúrpalota igazgatójá­val Karcagra. Három kocsival utaztunk. A két Pobeda Turcsi- nyák elvtárssal, a népművelési mi­nisztérium és a MEDOSZ központ­jának kiküldöttével, Dencső István Fodor Mihály, Szigeti László és Lázár Barna elvtársakkal messze megelőzte azt a Skodát, amelyben Sebestyén János elvtárssal, az SZMT megyei elnökével jómagam is utaztam. Törökszentmiklóson kellemetlen meglepetés ért bennünket. A Skoda gyújtása felmondta a szolgálatot s beletelt egy óra is, mire a soffőr megjavította. Ott toporogtunk a hidegben a kocsi körül e azon bosszankodtunk, hogy lemaradunk Turcsinyák elvtárs karcagi fogad­tatásáról. A Rirshánfeió Halomban Le is maradtunk. A tanácsnál a Rizshántoló Malomba irányítottak bennünket. Itt aztán rá is talál­tunk Turcsinyák elvtársra, aki — mikor meglátott bennünket s meg­tudta, miért maradtunk le —- tré­fásan így évődött: — A. defekt?!;:. Nem kocsma? Nevetve tiltakoztunk, hogy nem, hanem motordefekt, aztán pedig hallgattuk, amint a malom mumká; saival beszélgetett: Mindegyikük­höz volt néhány kedves szava, ér­deklődő kérdése. — Különösen az tetszik nekem itt — mondta a jelenlévőknek —, hogy a falakat az üzem legjobb dolgozóinak, kiváló munkásainak a fényképe díszíti. Nincs más, ami­vel szebben fel lehetne díszíteni. . Fábián Márton éLvtárs, a malom igazgatója egy fényképalbumot nyújtott át Turcsdnyák elvtársiak azzal, hogy vigye magával Lenin- grádba s mutassa meg: ilyen és így dolgozik az első szocialista vá­rosok egyikének az első ötéves tervben létesített üzeme. Ezután Turcsinyák elvtáns bú­csúzott az üzem dolgozóitól, akik alig akarták elengedni. Menni kel­lett azonban, mert az Április 4. Termelőszövetkezetben már várták e Iced vés vendéget. Az Április 4. Tsz-ben Az Április 4. Tsz tagjai új léte­sítményükkel, a 100 férőhelyes te­hénistállóval büszkélkedtek, ezt mutatták meg Turcsdnyák elvtáré­nak, aki egymásután tette fel a kérdéseket Oláh Jánosnak, a tsz elnökének. — Ez itt a Citrom — mutatta a legjobban tejelő tehenet CWóh elvtáns. — Naponta 21 kg-ot ad. Az új istálló sokat segített a tej- hozam emelésében. Amikor még nem voltak együtt a tehenek, csak 6000 liter tejet adtak havonta, most pedig 14.000-et. — Hánjszor fejnek? — kérdezte Turcsinyák elvtárs. — Kétszer naponta. S aztán a többi kérdések: hány fejő van, a tehénállomány növek­szik-e saját nevelés révén, egyedi-e a takarmányozás, milyen hosszú a fejők munkaideje? Turcsinyák elv­társ mindent alaposan megnézett, a takarmány-kamrát éppúgy, mint az állatorvosi szobát, megelégedéssel szemlélte a villanymotort, amely a takarmányelőkészítéshez nyújt nagy segítséget, elmondta, hogy az istálló vízvezetékhálózata igen jó, de az önitatő még jobb. Oláh János elvtárs megmutatta a silógödröket is. Éppen most épül egy a már meglévők mellé, az is­tálló mellett pedig halomban áll a tégla: egy ötven férőhelyes tehén- istállót emelnek hamarosan, hogy a még szanaszét lévő állatokat is megfelelően helyezhessék el. A gépállomáson Az Április 4. Tsz-ből a gépállo­másra látogatott el Turcsdnyák elvtárs. Nagy érdeklődéssel szem­lélte a műhelyben folyó munkát s itt is végé-hossza nem volt a sok­sok kérdésnek: mikor alakult a gépállomás, hány traktorosa van. hány géppel rendelkezik, az agro- nómusok száma, hány lóerősek a gépek? Konti János elvtárs, a gépállomás igazgatója részletesen válaszolt s elmondotta azt is, hogy nemsokára új gépeket kapnak, 80 lóerős szov­jet traktorokat s ezek nagy segít­séget jelentenek majd a munká­ban: —■ Milyen a traktorosok techni­kai műveltsége? — kérdezte Tur- ceinyák elvtárs. Mikor megtudta, hogy ezen a téren bizony van még tennivaló, elmondta, hogy a lenin- grádi Kirov kultúrpalotában igen nagy gonddal foglalkoznak a tech­nikai műveltség növelésével. Ehhez a munkához azonban kultúrotthon kell. Van-e kulturotthona a gép­állomásnak? — Van.—- kapta meg a választ, — Másfél hónapja működik s Mezőgazdasági Dolgozók Szakszer­vezete tartja fenn. Nem egyedül a gépállomásé, hanem az állami gaz­daságé, a kísérleti gazdaságé és az erdőgazdaságé is. Délután egyéb­ként megnézzük majd. A kis kitérő után ismét csak a gépállomás munkájára terelődött a szó, főképpen arra, hogyan segíti a gépállomás a termelőszövetke­zeteket? — Segíti, komolyain segíts mondotta Kovács Gábor elvtáns, az Április 4. Tsz párttátkára. — Ré­gen a karcagi földeken 6—8 má­zsás volt az átlag búzatermés, ta­valy 11,5 mázsát termeltünk hol­danként Volt olyan brigádunk amely egy holdról 31 mázsa kuko­ricát takarított be. Ez elsősorban a gépi munka eredménye; • Ez igen, nagyon szép ered­ménye a gép állomásnak is — mon dotta Turcsdnyák elvtárs. — Mi a Szovjetunióban úgy tartják, hogy a mezőgazdaság lelke a gépállo­más. Leningrád 300 mérnököt kül­dött a gépállomásokra a technika fejlesztése érdekében: Javult a kulturális ellátottságuk is, a nép­művelésre szánt összegek jelentős részét a gépállomások kapták, hi­szen ez az intézmény nemcsak ter­melési, hanem kulturális központ is. Kívánom, hogy ilyen legyen a Karcagi Gépállomás is. „Emelem poharam Karcag élenjáró paraszt­ságára" Turcsdnyák elvtársat az Április 4. Tsz tagjai látták vendégül dél­ben a tsz székházában.- A hagyo­mányos karcagi ételek, a csiga­leves és a birkapaprikás után Oláh János elvtáns, a tsz elnöke mondott pohárköszöntőt s kívánt jó egész­séget, munkájában sok sikert Tur­csinyák eivtársnak, aki igy vála­szolt: — Ez a második termelőszövet­kezet, amelyet Magyarországon meglátogattam. Az első egy szőlő- termelő dunántúli szövetkezet volt, egészen más, mint az Április 4. Tsz. Amit itt Karcagon láttam — széles táblák, a fejlődő állat- tenyésztés, a gépálom ás — mind­mind a mi kolhozunkra emlékez­tetett. Emelem poharam Karcag élenjáró parasztságára, amely az elsők között lépett Magyarországon a mezőgazdaság fejlesztésének he­lyes útjára, a kollektív gazdálko­dás útjára. Kívánom, hogy gyara­podjon, gazdagodjon minden kar­cagi termelőszövetkezet, virágozzon az Április 4. Tsz. Vegyék ehhez igénybe azt a segítséget, amelyet a népeink közti barátság nyújt. Az ebéd után Turcsinyák elvtáns meglátogatta az új MEDOSZ kul- túrotthont, ahol Varga Sándor igazgató kalauzolta végig, majd a városi zenei.sko’ában meghallgatta a Bartók Béla emlékversenyen résztvevő flata1ok hangversenyét, és sokat tapsolt Szarka Máriának. Pécsi Évának, Telek Ildikónak, Bodnár Katalinnak, Komlós Ma­riannák, Mészáros Ferencnek, Kor­mány Máriának és a többieknek. A városi kultúrotthonban Este a városi kultúrotthon aktí­vái köszöntötték Turcsinyák elv­társat, aki először a tánoraahkör munkáját nézte meg. A lányok rögtön táncraperdtiltek, eljárták a kistápéd leány-táncot és a három­kor vezetője elmondta, hogy 22 fia­tal van a szakkörben s most Karcagi leánycsárdással készülnék a Ságvári Endre kulturális ver­senyre. A színjátszó szakkör tagjai ar­ról számoltak be Turcsinyák elv­társnak, hogy Jókai „Aranyember” című színművének előadására ké­szülnek, s új bemutatót is tervez­nek, mert az „Aranyembert” meg­előzőleg már játszották. A foto-szakkörben Tuncsinyák elvtárs megtekintette a szép felsze­relést, ezt követően pedig hossza­san beszélgetett a nemrég alakult irodalmi szakkör tagjaival, akik nek éppen Károly László, a gép­állomás brigádírnolca tartott elő­adást József Attiláról- Károly László oroszul beszélt Turcsinyák elvtáresal. EUényi Elemér, a szak­kör vezetője elmondta, hogy a szakkör fiataljai már kikerültek az iskolából. Közülük nem egy elő­adásokat tart DISZ alapszerveze­tében. Barát Hona a földműves­szövetkezeti DISZ szervezet tagjai­nak Ady Endréről tartott előadást, s hamarosan Puskin költői mun­kásságát ismerteti majd a fiata­lokkal a szakkörben hallottak alap­ján; — Haraso! Haraso! — bólintott Turcsinyák elvtárs és megdicsérte a hasznos kezdeményezést. — így kell ezt csinálni: Ezután meghallgatta a kultúrott­hon énekkarát, amely Horváth Kiss László karnagy vezényletével ma­gyar és orosz népdalokat énekéit, ezek mellett pedig Sikorszki „Ma- zurká"-ját, Aljabjev „Tánc közben” című kórusművét, Csajkovszkij Altató dal”-át, Verdi „Nabucco” című operájának egyik részletét. Turcsiinyák elvtáns melegen gra­tulált a kórus eredményedhez. A kórus előadása annyira megra­gadta, hogy a vacsora után külön köszöntötte Horváth Kiss Lászlót. Engedje meg, hadd szorítsam meg mégegyszer a kezét — mon­dotta, aztán Lázár Barna elvtárs­hoz, a megyei tanács népművelési osztályának vezetőjéhez fordult: Ez a kórus igen nagy mun­kát végez s igen eredményesen. Kérem, hogy becsüljék meg ezt az énekkart, nyújtsanak munkájához komoly támogatást. A viszontlátásra Leningrádban A vacsora után Turcsinyák elv- társ egy albumot adott át Mátyue Imre elvtársinak, a városi tanács végrehajtóbizottsága elnökhelyette­sének. Az album a három forra­dalom várcsát, a hős várost, Lenin- grádot mutatja be képekben. Kovács Ferenc elvtárs, a kultúr­otthon igazgatója, Kántor Sándor karcagi fazekas népművész, a nép­művészet mestere remekbekészüit kulacsát nyújtotta át Turcsinyák elvtársnak, Fodor Mihály elvtárs, megyei tanács végrehajtóbizott­ságának elnökhelyettese pedig a megye dolgozóinak nevében egy likörös-készletet, amely ugyancsak Kántor Sándor munkája. A búcsúzás percei következtek. Turcsinyák elvtáns így búcsúzott — A viszontlátásra, Leningrád- bau! A karcagiak pedig ezzel: — Jöjjön el közénk ismét. (Büizkék imgyimk ráfitk ! A Kossuth-rááió hedd esti 8 órás adásában beszámolt arról a hősies munkáról, timely Dunaföldvártól délre, és főleg Szekszárd környékén folyik annak érdekében, hogy a Duma áradá­sától megvédjék a Sárrét községeit és Szekszárd városát. A rádió- bemondó felsorolta, hogy honvédalakulataink, gépkocsivezetőink, a helyi lakossággal milyen önfeláldozó munkát végeznek és akkor a következő mondat ütötte meg a fülünket: „A hősies küzdelemben különösen példamutatóan vette ki részét a Szolnok megyei Vízépítő Vállalat 1. számú gépcsoportjának DISZ brigádja.” Kik az ország-világ előtt megdicsért DISZ brigád tagjai? A brigád vezetője Tóth János elvtárs, az 1. számú gépcsoport DISZ titkára. Tagjai: Szabó Lajos, Stigler János és Barabás Lajos. Ez a négytagú DISZ brigád négy agregátorrál és egy kompresszorral vonult ki Szolnokról, hogy segítsen a Dunántúl árvízveszélyeztetett területének a megvédésében. A MEVIÉP-től már meglátogatták őket és olyan hír jött róluik, hogy mindenütt ott vannak, ahol szükség vám rájuk, éjszaka villanyfényt adnak, hogy folyhasson a munka, a kompresszoruk a földfejtésnél segít, ők maguk pedig jóformán min­den pihenő nélkül, éjjel-nappal dolgoznak, mindig a legveszélyezte­tettebb helyeken. Büszkék vagyunk a négy DISZ fiatalra, akik Szolnokot kép­viselik abban az országosméretű harcban, amely mostan a Duma déli szakaszán folyik az emberekért, a házakért, a termőföldekért, és minden egyéb értékért, a nemzet vagyonáért. Büszkék vagyunk rájuk és példaképül állítjuk őket Szolnak, az egész megye fiataljai elé, az ő hHytállásuk lelkesítse a többieket mindennapi, munkájuk­ban, A Szolnok városi tanács végreha jtó bizottsága, legutóbbi ülésén a város köztiszta­ságával foglalkozott. Megálapí- totta, hogy a városi tanács VKG osztálya és a Köztisztasági Vállalat — a rendelkezésére álló lehetősé­geken belül — edismerésreméltó erőfeszítéseket tett a város köztisz­tasága érdekében. A végrehajtó bizottság olyan értelmű határoza­tot hozott, hogy az egészségügyi osztály a város köztisztasága érde­kében az eddiginél sokkal igénye­sebben és következetesebben köve­telje meg a köztisztasági és köz­egészségügyi rendszabályok betar­tását: Tény az, hogy az elmúlt évek­ben csaknem minden esetben a Köztisztasági ■ Vállaltttot hibáztattuk a város meg nem felelő tisztasá­gáért, ugranakor keveset beszél­tünk arról, hogy maga a lakosság hogyan vigyáz a tisztaságra. Meg kell mondani, hogy nagyon rosz­szul. Éppen ezért helyes a városi tanács végrehajtó bizottságának határozata és nekünk is az a vé­leményünk, hogy a köztisztaságot és a közegészségügyet megsértők­kel szemben az eddiginél sokkal szigorúbban kell eljárni és nem kell visszariadni megbüntetésüktől. Emellett természetesen tovább kell fejleszteni a Köztisztasági Válla­latot is, hogy az eddiginél jobban elláthassa feladatát. A válaillat eb­ben az évben 12 pár lovat kap a szemét elszállítására, ugyanakkor két tehergépkocsit is igényéit, amelyre feltétlenül szükség van: Ez az egyik feltétele annak, hogy a város belterületét csúfító szemét­lerakodó helyeket eltüntessük. A vállalat megerősítésével és a lakos­ság fokozott gondoskodásával elér­hetjük, hogy Szolnok — sajnos, immár közmondásos — piszkossága megszűnjön; PÉTERI ISTVÁN A Szovjetunióban végzett magyar egyetemi hallgatók baráti találkozója A Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága, a Szol­nok megyei Tanács Végrehajtó Bizott­sága, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága, a Magyar-Szovjet Társaság Szolnok megyei Titkársága és a Társadalom- és Természtetudo- mányi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei Szervezete március 16-án baráti találkozót rendez azok számára, akik ösztöndíjasként a Szovjetunióban végezték egyetemi tanulmányaikat. A magyar—szovjet barátság hó­napja keretében megrendezésre ke­rülő baráti találkozó célja az, hogy a fiatal éretelmiségi dolgozók be­számoljanak a Szovjetunióban tanul­tait, tapasztaltak alkalmazásáról s tájékoztassák az ezzel kapcsolatos esetleges problémákról a megjelent megyei vezetőket. Cél az is, hogy a fiatalok megismertessék egymással munka- és életkörülményeiket, el­mondják, milyen segítséget kapnak munkájukhoz s mit várnak ezen a téren. A baráti találkozó a jelzett napon délelőtt 10 órakor kezdődik a Társa­dalom- és Természettudományi Is­meretterjesztő Társulat szolnoki klubhelyiségében (Táncsics M. u. 5.) Új Tsz alakult Tiszaroffon új termelőszövetkeze­ti csoport alakult a tegnapi nap fo lyamán 12 taggal és 82 kát. hold földdel. A csoport neve Ezüst Ka­lász, elnöke pedig Mohácsi Ferenc 12 kát. holdas középparaszt lett. NÖVEKVŐ ÉLETSZÍNVONALUNK SZÁMAI Pártunk, kor­mányunk legna­gyobb gondot fordít arra, hogy gyermekeink ta­nulását elősegít- se> — számukra megfelelő körül­ményeket bizto­sítson az isko­lákban. A fenti grafikon is ezt bizonyítja. 1952- ben 1189 tante­rem állt iskolás gyermekeink rendelkezésére. 1955-ben 1285. Tehát 3 ér alatt — az ötéves terv beruházásai nyomán — me­gyénk Iskolahá­lózata 96 tante­remmel bővült. Mezőtúr vendéglátóiparáról A KOSSUTH TÉRI cukrászda egyik színes abrosszal letakart asz­tala mellett üldögélünk Kerekes elv­társsal, a Karcagi Vendéglátóipari Vállalat mezőtúri egységének veze­tőjével. A nagy homályos helyiség nem valami vendéghívogató. Nincs sokkal melegebb, mint odakint, így az emberek nagykabátban fagyos­kodnak s cipőjük orrával taktust vernek a kövezeten. — Szakasztott ez a helyzet a szomszédos étteremben is — mond­ja vigasztalanul a kirendeltségvezető. Poros a szenünk, de már az is a végét járja, úgy hogy csak a jóidő segít rajtunk. — Persze nemcsak ez a problé­mánk. Ez a város egyetlen valamire­való cukrászdája, a berendezés vi­szont nem cukrászdába való. Üveg- lapos asztalkák kellenének, fényez­hető padozat, amit jobban tisztán lehet tartani. De hát messze vagyunk a központtól... Tudom, piszkos az épületben lévő italbolt is legalább ki kellene festetni már. De nincs rá pénz, — illetve azt sem tudom van-e vagy nincs, mert az adminisztrációt Karcagon végzik. Hasonló a helyzet a cukrószműhellyel. A tisztiorvos már csak azért hagyja működni, hogy mégse maradjunk anélkül. — HA MAR NEM a barátságos környezet hívogatja a vendéget, ak­kor valószínű a konyhával, szórako­zási lehetőséggel nyerik meg őket — vélekedem, hogy valami jóról is halljak. — E téren csakugyan megteszünk minden lehetőt — válaszol. Naponta 15—16 fajta cukrászsüteménnyel szolgálunk. Van borkóstolónk, az ét­teremben havonként háromszor fő­városi művészegyüttesek lépnek fel. A Berettyó-parti halászcsárdánkban népi zenekar játszik. Április 1-én megnyitjuk itt a kerthelyiséget is, s első osztályú zenekart szerződtetünk hozzá. A koszttal sajnos nem dicse- kedhetem. Régóta nincs szakácsunk — a kézilányok főznek, ahogy tud­nak. Ezt hamar megérzi a vendég is. Napi 90—100 ebéd helyett ma már csak kb 40-et adunk. A földmü- vesszövetkezet konyhája — bár az sem a legjobb — elhódítja a vendé­geket. KEREKES elvtárs sok mindent el­mond még a vendéglátóipar helyze­téről. Ugyancsak rosszul jár az az idegen, aki Mezőtúron akarja meg­várni a reggelt. A városnak mind­össze 7 szobából álló szállója van (ez is két helyen). Nagyon kevés ez a sok átutazónak s gyakorlatilag annyi, mintha nem is volna. Így aki szállást keres, sok helyre be kell kopognia, míg valahová befogadják. Mindkettőnk véleménye, hogy eze­ken az állapotokon hamarosan vál­toztatni kell. Talán sikerülne is, ha a vendéglátóipari vállalat központja szívügyének tekintené a mezőtúri 11 vendéglátó üzem sorsát s a nagy tsz városok között arányosabban osz­taná fel a rendelkezésre álló fejlesz­tési, illetve beruházási kereteket.

Next

/
Thumbnails
Contents