Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
1956. március 15. &40LM>K MU,. L . ^t*LAF 3 4 EGY FELEJTHETETLEN NAP KARCAGON H. G. TURCSINYÁK ELYTÁRS LÁTOGATÁSA Kedden reggel 9 óra Tájt indultunk el Szolnokról N. G. Turcsinyák elvtárssal, a leningrádl Sz. M. Kirov kultúrpalota igazgatójával Karcagra. Három kocsival utaztunk. A két Pobeda Turcsi- nyák elvtárssal, a népművelési minisztérium és a MEDOSZ központjának kiküldöttével, Dencső István Fodor Mihály, Szigeti László és Lázár Barna elvtársakkal messze megelőzte azt a Skodát, amelyben Sebestyén János elvtárssal, az SZMT megyei elnökével jómagam is utaztam. Törökszentmiklóson kellemetlen meglepetés ért bennünket. A Skoda gyújtása felmondta a szolgálatot s beletelt egy óra is, mire a soffőr megjavította. Ott toporogtunk a hidegben a kocsi körül e azon bosszankodtunk, hogy lemaradunk Turcsinyák elvtárs karcagi fogadtatásáról. A Rirshánfeió Halomban Le is maradtunk. A tanácsnál a Rizshántoló Malomba irányítottak bennünket. Itt aztán rá is találtunk Turcsinyák elvtársra, aki — mikor meglátott bennünket s megtudta, miért maradtunk le —- tréfásan így évődött: — A. defekt?!;:. Nem kocsma? Nevetve tiltakoztunk, hogy nem, hanem motordefekt, aztán pedig hallgattuk, amint a malom mumká; saival beszélgetett: Mindegyikükhöz volt néhány kedves szava, érdeklődő kérdése. — Különösen az tetszik nekem itt — mondta a jelenlévőknek —, hogy a falakat az üzem legjobb dolgozóinak, kiváló munkásainak a fényképe díszíti. Nincs más, amivel szebben fel lehetne díszíteni. . Fábián Márton éLvtárs, a malom igazgatója egy fényképalbumot nyújtott át Turcsdnyák elvtársiak azzal, hogy vigye magával Lenin- grádba s mutassa meg: ilyen és így dolgozik az első szocialista városok egyikének az első ötéves tervben létesített üzeme. Ezután Turcsinyák elvtáns búcsúzott az üzem dolgozóitól, akik alig akarták elengedni. Menni kellett azonban, mert az Április 4. Termelőszövetkezetben már várták e Iced vés vendéget. Az Április 4. Tsz-ben Az Április 4. Tsz tagjai új létesítményükkel, a 100 férőhelyes tehénistállóval büszkélkedtek, ezt mutatták meg Turcsdnyák elvtárénak, aki egymásután tette fel a kérdéseket Oláh Jánosnak, a tsz elnökének. — Ez itt a Citrom — mutatta a legjobban tejelő tehenet CWóh elvtáns. — Naponta 21 kg-ot ad. Az új istálló sokat segített a tej- hozam emelésében. Amikor még nem voltak együtt a tehenek, csak 6000 liter tejet adtak havonta, most pedig 14.000-et. — Hánjszor fejnek? — kérdezte Turcsinyák elvtárs. — Kétszer naponta. S aztán a többi kérdések: hány fejő van, a tehénállomány növekszik-e saját nevelés révén, egyedi-e a takarmányozás, milyen hosszú a fejők munkaideje? Turcsinyák elvtárs mindent alaposan megnézett, a takarmány-kamrát éppúgy, mint az állatorvosi szobát, megelégedéssel szemlélte a villanymotort, amely a takarmányelőkészítéshez nyújt nagy segítséget, elmondta, hogy az istálló vízvezetékhálózata igen jó, de az önitatő még jobb. Oláh János elvtárs megmutatta a silógödröket is. Éppen most épül egy a már meglévők mellé, az istálló mellett pedig halomban áll a tégla: egy ötven férőhelyes tehén- istállót emelnek hamarosan, hogy a még szanaszét lévő állatokat is megfelelően helyezhessék el. A gépállomáson Az Április 4. Tsz-ből a gépállomásra látogatott el Turcsdnyák elvtárs. Nagy érdeklődéssel szemlélte a műhelyben folyó munkát s itt is végé-hossza nem volt a soksok kérdésnek: mikor alakult a gépállomás, hány traktorosa van. hány géppel rendelkezik, az agro- nómusok száma, hány lóerősek a gépek? Konti János elvtárs, a gépállomás igazgatója részletesen válaszolt s elmondotta azt is, hogy nemsokára új gépeket kapnak, 80 lóerős szovjet traktorokat s ezek nagy segítséget jelentenek majd a munkában: —■ Milyen a traktorosok technikai műveltsége? — kérdezte Tur- ceinyák elvtárs. Mikor megtudta, hogy ezen a téren bizony van még tennivaló, elmondta, hogy a lenin- grádi Kirov kultúrpalotában igen nagy gonddal foglalkoznak a technikai műveltség növelésével. Ehhez a munkához azonban kultúrotthon kell. Van-e kulturotthona a gépállomásnak? — Van.—- kapta meg a választ, — Másfél hónapja működik s Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete tartja fenn. Nem egyedül a gépállomásé, hanem az állami gazdaságé, a kísérleti gazdaságé és az erdőgazdaságé is. Délután egyébként megnézzük majd. A kis kitérő után ismét csak a gépállomás munkájára terelődött a szó, főképpen arra, hogyan segíti a gépállomás a termelőszövetkezeteket? — Segíti, komolyain segíts mondotta Kovács Gábor elvtáns, az Április 4. Tsz párttátkára. — Régen a karcagi földeken 6—8 mázsás volt az átlag búzatermés, tavaly 11,5 mázsát termeltünk holdanként Volt olyan brigádunk amely egy holdról 31 mázsa kukoricát takarított be. Ez elsősorban a gépi munka eredménye; • Ez igen, nagyon szép eredménye a gép állomásnak is — mon dotta Turcsdnyák elvtárs. — Mi a Szovjetunióban úgy tartják, hogy a mezőgazdaság lelke a gépállomás. Leningrád 300 mérnököt küldött a gépállomásokra a technika fejlesztése érdekében: Javult a kulturális ellátottságuk is, a népművelésre szánt összegek jelentős részét a gépállomások kapták, hiszen ez az intézmény nemcsak termelési, hanem kulturális központ is. Kívánom, hogy ilyen legyen a Karcagi Gépállomás is. „Emelem poharam Karcag élenjáró parasztságára" Turcsdnyák elvtársat az Április 4. Tsz tagjai látták vendégül délben a tsz székházában.- A hagyományos karcagi ételek, a csigaleves és a birkapaprikás után Oláh János elvtáns, a tsz elnöke mondott pohárköszöntőt s kívánt jó egészséget, munkájában sok sikert Turcsinyák eivtársnak, aki igy válaszolt: — Ez a második termelőszövetkezet, amelyet Magyarországon meglátogattam. Az első egy szőlő- termelő dunántúli szövetkezet volt, egészen más, mint az Április 4. Tsz. Amit itt Karcagon láttam — széles táblák, a fejlődő állat- tenyésztés, a gépálom ás — mindmind a mi kolhozunkra emlékeztetett. Emelem poharam Karcag élenjáró parasztságára, amely az elsők között lépett Magyarországon a mezőgazdaság fejlesztésének helyes útjára, a kollektív gazdálkodás útjára. Kívánom, hogy gyarapodjon, gazdagodjon minden karcagi termelőszövetkezet, virágozzon az Április 4. Tsz. Vegyék ehhez igénybe azt a segítséget, amelyet a népeink közti barátság nyújt. Az ebéd után Turcsinyák elvtáns meglátogatta az új MEDOSZ kul- túrotthont, ahol Varga Sándor igazgató kalauzolta végig, majd a városi zenei.sko’ában meghallgatta a Bartók Béla emlékversenyen résztvevő flata1ok hangversenyét, és sokat tapsolt Szarka Máriának. Pécsi Évának, Telek Ildikónak, Bodnár Katalinnak, Komlós Mariannák, Mészáros Ferencnek, Kormány Máriának és a többieknek. A városi kultúrotthonban Este a városi kultúrotthon aktívái köszöntötték Turcsinyák elvtársat, aki először a tánoraahkör munkáját nézte meg. A lányok rögtön táncraperdtiltek, eljárták a kistápéd leány-táncot és a háromkor vezetője elmondta, hogy 22 fiatal van a szakkörben s most Karcagi leánycsárdással készülnék a Ságvári Endre kulturális versenyre. A színjátszó szakkör tagjai arról számoltak be Turcsinyák elvtársnak, hogy Jókai „Aranyember” című színművének előadására készülnek, s új bemutatót is terveznek, mert az „Aranyembert” megelőzőleg már játszották. A foto-szakkörben Tuncsinyák elvtárs megtekintette a szép felszerelést, ezt követően pedig hosszasan beszélgetett a nemrég alakult irodalmi szakkör tagjaival, akik nek éppen Károly László, a gépállomás brigádírnolca tartott előadást József Attiláról- Károly László oroszul beszélt Turcsinyák elvtáresal. EUényi Elemér, a szakkör vezetője elmondta, hogy a szakkör fiataljai már kikerültek az iskolából. Közülük nem egy előadásokat tart DISZ alapszervezetében. Barát Hona a földművesszövetkezeti DISZ szervezet tagjainak Ady Endréről tartott előadást, s hamarosan Puskin költői munkásságát ismerteti majd a fiatalokkal a szakkörben hallottak alapján; — Haraso! Haraso! — bólintott Turcsinyák elvtárs és megdicsérte a hasznos kezdeményezést. — így kell ezt csinálni: Ezután meghallgatta a kultúrotthon énekkarát, amely Horváth Kiss László karnagy vezényletével magyar és orosz népdalokat énekéit, ezek mellett pedig Sikorszki „Ma- zurká"-ját, Aljabjev „Tánc közben” című kórusművét, Csajkovszkij Altató dal”-át, Verdi „Nabucco” című operájának egyik részletét. Turcsiinyák elvtáns melegen gratulált a kórus eredményedhez. A kórus előadása annyira megragadta, hogy a vacsora után külön köszöntötte Horváth Kiss Lászlót. Engedje meg, hadd szorítsam meg mégegyszer a kezét — mondotta, aztán Lázár Barna elvtárshoz, a megyei tanács népművelési osztályának vezetőjéhez fordult: Ez a kórus igen nagy munkát végez s igen eredményesen. Kérem, hogy becsüljék meg ezt az énekkart, nyújtsanak munkájához komoly támogatást. A viszontlátásra Leningrádban A vacsora után Turcsinyák elv- társ egy albumot adott át Mátyue Imre elvtársinak, a városi tanács végrehajtóbizottsága elnökhelyettesének. Az album a három forradalom várcsát, a hős várost, Lenin- grádot mutatja be képekben. Kovács Ferenc elvtárs, a kultúrotthon igazgatója, Kántor Sándor karcagi fazekas népművész, a népművészet mestere remekbekészüit kulacsát nyújtotta át Turcsinyák elvtársnak, Fodor Mihály elvtárs, megyei tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese pedig a megye dolgozóinak nevében egy likörös-készletet, amely ugyancsak Kántor Sándor munkája. A búcsúzás percei következtek. Turcsinyák elvtáns így búcsúzott — A viszontlátásra, Leningrád- bau! A karcagiak pedig ezzel: — Jöjjön el közénk ismét. (Büizkék imgyimk ráfitk ! A Kossuth-rááió hedd esti 8 órás adásában beszámolt arról a hősies munkáról, timely Dunaföldvártól délre, és főleg Szekszárd környékén folyik annak érdekében, hogy a Duma áradásától megvédjék a Sárrét községeit és Szekszárd városát. A rádió- bemondó felsorolta, hogy honvédalakulataink, gépkocsivezetőink, a helyi lakossággal milyen önfeláldozó munkát végeznek és akkor a következő mondat ütötte meg a fülünket: „A hősies küzdelemben különösen példamutatóan vette ki részét a Szolnok megyei Vízépítő Vállalat 1. számú gépcsoportjának DISZ brigádja.” Kik az ország-világ előtt megdicsért DISZ brigád tagjai? A brigád vezetője Tóth János elvtárs, az 1. számú gépcsoport DISZ titkára. Tagjai: Szabó Lajos, Stigler János és Barabás Lajos. Ez a négytagú DISZ brigád négy agregátorrál és egy kompresszorral vonult ki Szolnokról, hogy segítsen a Dunántúl árvízveszélyeztetett területének a megvédésében. A MEVIÉP-től már meglátogatták őket és olyan hír jött róluik, hogy mindenütt ott vannak, ahol szükség vám rájuk, éjszaka villanyfényt adnak, hogy folyhasson a munka, a kompresszoruk a földfejtésnél segít, ők maguk pedig jóformán minden pihenő nélkül, éjjel-nappal dolgoznak, mindig a legveszélyeztetettebb helyeken. Büszkék vagyunk a négy DISZ fiatalra, akik Szolnokot képviselik abban az országosméretű harcban, amely mostan a Duma déli szakaszán folyik az emberekért, a házakért, a termőföldekért, és minden egyéb értékért, a nemzet vagyonáért. Büszkék vagyunk rájuk és példaképül állítjuk őket Szolnak, az egész megye fiataljai elé, az ő hHytállásuk lelkesítse a többieket mindennapi, munkájukban, A Szolnok városi tanács végreha jtó bizottsága, legutóbbi ülésén a város köztisztaságával foglalkozott. Megálapí- totta, hogy a városi tanács VKG osztálya és a Köztisztasági Vállalat — a rendelkezésére álló lehetőségeken belül — edismerésreméltó erőfeszítéseket tett a város köztisztasága érdekében. A végrehajtó bizottság olyan értelmű határozatot hozott, hogy az egészségügyi osztály a város köztisztasága érdekében az eddiginél sokkal igényesebben és következetesebben követelje meg a köztisztasági és közegészségügyi rendszabályok betartását: Tény az, hogy az elmúlt években csaknem minden esetben a Köztisztasági ■ Vállaltttot hibáztattuk a város meg nem felelő tisztaságáért, ugranakor keveset beszéltünk arról, hogy maga a lakosság hogyan vigyáz a tisztaságra. Meg kell mondani, hogy nagyon roszszul. Éppen ezért helyes a városi tanács végrehajtó bizottságának határozata és nekünk is az a véleményünk, hogy a köztisztaságot és a közegészségügyet megsértőkkel szemben az eddiginél sokkal szigorúbban kell eljárni és nem kell visszariadni megbüntetésüktől. Emellett természetesen tovább kell fejleszteni a Köztisztasági Vállalatot is, hogy az eddiginél jobban elláthassa feladatát. A válaillat ebben az évben 12 pár lovat kap a szemét elszállítására, ugyanakkor két tehergépkocsit is igényéit, amelyre feltétlenül szükség van: Ez az egyik feltétele annak, hogy a város belterületét csúfító szemétlerakodó helyeket eltüntessük. A vállalat megerősítésével és a lakosság fokozott gondoskodásával elérhetjük, hogy Szolnok — sajnos, immár közmondásos — piszkossága megszűnjön; PÉTERI ISTVÁN A Szovjetunióban végzett magyar egyetemi hallgatók baráti találkozója A Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága, a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága, a Magyar-Szovjet Társaság Szolnok megyei Titkársága és a Társadalom- és Természtetudo- mányi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei Szervezete március 16-án baráti találkozót rendez azok számára, akik ösztöndíjasként a Szovjetunióban végezték egyetemi tanulmányaikat. A magyar—szovjet barátság hónapja keretében megrendezésre kerülő baráti találkozó célja az, hogy a fiatal éretelmiségi dolgozók beszámoljanak a Szovjetunióban tanultait, tapasztaltak alkalmazásáról s tájékoztassák az ezzel kapcsolatos esetleges problémákról a megjelent megyei vezetőket. Cél az is, hogy a fiatalok megismertessék egymással munka- és életkörülményeiket, elmondják, milyen segítséget kapnak munkájukhoz s mit várnak ezen a téren. A baráti találkozó a jelzett napon délelőtt 10 órakor kezdődik a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat szolnoki klubhelyiségében (Táncsics M. u. 5.) Új Tsz alakult Tiszaroffon új termelőszövetkezeti csoport alakult a tegnapi nap fo lyamán 12 taggal és 82 kát. hold földdel. A csoport neve Ezüst Kalász, elnöke pedig Mohácsi Ferenc 12 kát. holdas középparaszt lett. NÖVEKVŐ ÉLETSZÍNVONALUNK SZÁMAI Pártunk, kormányunk legnagyobb gondot fordít arra, hogy gyermekeink tanulását elősegít- se> — számukra megfelelő körülményeket biztosítson az iskolákban. A fenti grafikon is ezt bizonyítja. 1952- ben 1189 tanterem állt iskolás gyermekeink rendelkezésére. 1955-ben 1285. Tehát 3 ér alatt — az ötéves terv beruházásai nyomán — megyénk Iskolahálózata 96 tanteremmel bővült. Mezőtúr vendéglátóiparáról A KOSSUTH TÉRI cukrászda egyik színes abrosszal letakart asztala mellett üldögélünk Kerekes elvtárssal, a Karcagi Vendéglátóipari Vállalat mezőtúri egységének vezetőjével. A nagy homályos helyiség nem valami vendéghívogató. Nincs sokkal melegebb, mint odakint, így az emberek nagykabátban fagyoskodnak s cipőjük orrával taktust vernek a kövezeten. — Szakasztott ez a helyzet a szomszédos étteremben is — mondja vigasztalanul a kirendeltségvezető. Poros a szenünk, de már az is a végét járja, úgy hogy csak a jóidő segít rajtunk. — Persze nemcsak ez a problémánk. Ez a város egyetlen valamirevaló cukrászdája, a berendezés viszont nem cukrászdába való. Üveg- lapos asztalkák kellenének, fényezhető padozat, amit jobban tisztán lehet tartani. De hát messze vagyunk a központtól... Tudom, piszkos az épületben lévő italbolt is legalább ki kellene festetni már. De nincs rá pénz, — illetve azt sem tudom van-e vagy nincs, mert az adminisztrációt Karcagon végzik. Hasonló a helyzet a cukrószműhellyel. A tisztiorvos már csak azért hagyja működni, hogy mégse maradjunk anélkül. — HA MAR NEM a barátságos környezet hívogatja a vendéget, akkor valószínű a konyhával, szórakozási lehetőséggel nyerik meg őket — vélekedem, hogy valami jóról is halljak. — E téren csakugyan megteszünk minden lehetőt — válaszol. Naponta 15—16 fajta cukrászsüteménnyel szolgálunk. Van borkóstolónk, az étteremben havonként háromszor fővárosi művészegyüttesek lépnek fel. A Berettyó-parti halászcsárdánkban népi zenekar játszik. Április 1-én megnyitjuk itt a kerthelyiséget is, s első osztályú zenekart szerződtetünk hozzá. A koszttal sajnos nem dicse- kedhetem. Régóta nincs szakácsunk — a kézilányok főznek, ahogy tudnak. Ezt hamar megérzi a vendég is. Napi 90—100 ebéd helyett ma már csak kb 40-et adunk. A földmü- vesszövetkezet konyhája — bár az sem a legjobb — elhódítja a vendégeket. KEREKES elvtárs sok mindent elmond még a vendéglátóipar helyzetéről. Ugyancsak rosszul jár az az idegen, aki Mezőtúron akarja megvárni a reggelt. A városnak mindössze 7 szobából álló szállója van (ez is két helyen). Nagyon kevés ez a sok átutazónak s gyakorlatilag annyi, mintha nem is volna. Így aki szállást keres, sok helyre be kell kopognia, míg valahová befogadják. Mindkettőnk véleménye, hogy ezeken az állapotokon hamarosan változtatni kell. Talán sikerülne is, ha a vendéglátóipari vállalat központja szívügyének tekintené a mezőtúri 11 vendéglátó üzem sorsát s a nagy tsz városok között arányosabban osztaná fel a rendelkezésre álló fejlesztési, illetve beruházási kereteket.
