Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-08 / 58. szám

nrr» lean JCT»»icKicioH»McwcK«4ca A nők nagy ünnepén M»«B»»cro«*»c>o>ar.»c<KK»ca<K»»cK»c»g<aKg<*<áKsiKK»qM<*cgaK»«cK8qöcKj^^ JCöizöntffik aLiZ64uf.aínkat, lámpáinkat ELSŐK KÖZÖTT A MUNKÁBAN A aenwetfeöaS nőnap alkalmá­ból szerte a világon szeretettel köszöntik a mai napon az asszo­nyokat, lányokat. Szívbőljövő jó­kívánságainkat tolmácsoljuk mi is nekik, köszöntjük őket, mint gyermekeink nevelőit, munkatár­sainkat, dolgos hétköznapjaink tevékeny alkotóit. Közel fél évszázada már, hogy minden március 8-án megünnep- lik a nők jogaiért, szabadságuk­ért. a békéért vívott harcot. Klá­ra Zetkinnek, a nők ' fáradhatat­lan élharcosának ezt a kezdemé­nyezését először csak kicsiny csoportok karolták fel, majd moz­galmuk egyre szélesedett, s ma már a nők a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetségben egyesülve az egész világon hallatják hang­jukat, egység beforrva követelik a béke megőrzését, óvják az éle­tet, melyet ők adnak. Céltuda­tos erőfeszítésüknek, bátor kiál­lásuknak jelentős része van ab­ban, hogy az idei március 8-át a béke erőinek nagy előre­törése, a nemzetközi helyzet eny­hülése jegyében ünnepeljük. Ezen a napon szeretettel gon­dolunk a kapitalista országokban élő, jogaikért, gyermekeikért küzdő s a gyarmati országokban a függetlenségért, az emberi megbecsülésért harcoló asszo­nyokra. Jól tudjuk, hogy nemes célkitűzéseiket, békeharcukat ak­kor segítjük leginkább, ha erőnk, tudásunk javát adva mindent megteszünk a párt céljainak var lóraváltásáért, hiszen hazánkban a békéért, a gyermekek boldog jövőjéért, az asszonyok jogainak gyakorlati megvalósításáért foly­tatott harc egyet jelent a párt politikájával. S asszonyaink támogatják fa ezt a politikát. Jászjákóhalmán például volt olyan időszak, hogy aa időjárással mitsem törődve 50­00 asszony járta a falut, a tanya­világot, igyekezett meggyőzni a dolgozó parasztságot a nagyüze­mi gazdálkodás jelentőségéről, A termelőmunkából is példamuta­tóan kiveszik részüket asszo­nyaink. Kiss Jánosné a Tisza Cipőgyár, özv. Kovács Jánosné a Járműjavító Vállalat dolgozója, ezért kapott most Szocialista Munkáért Érdemérmet. Asszonyaink, lányaink dolgos kezére ezután is szükség van. Erőfeszítésük nélkülözhetetlen országot formáló, jövőt építő ter­veink valóraváltásához. Azt vár­ja az ország tőlük, hogy a terme­lőmunkában, iskolák, üzemek, termelőszövetkezetek, különböző vállalatok élén fa mutassák meg, hogy egyenrangúak a férfiakkal. Megyénk asszonyai eddig fa az elsők között voltak a munkában, a társadalmi megmozdulásokban egyaránt. Budaj Mihályné 11 gyermekes édesanya, a fegyver­nek! Vörös Csillag Tsz tagja pél­dául gyermekei nevelése, mun­kája elvégzése mellett szakított időt az MND8Z sorainak erősíté­sére. Hatvan asszonyt vont be a szervezetbe, özv. Libor Ferencné, a rákóczifalvi Rákóczi Tsz tagja, 8 gyermekes édesanya mint párt­vezetőségi tag tevékenykedik. Az ilyen asszonyok példáját kell követni a nőknek, s akkor az irántuk táplált megbecsülés és szeretet méginkább növekedni fog. Az ipari munkában fa élenjárnak a női dolgozók. Ondók Mihályné, a Szolnoki Járműjavító fúrósa, MNDSZ vezetőségi tag, a nemzetközi nőnap tiszteletére indított műszakban állandóan 119 százalékra tel­jesíti tervét, A számok tükrében A Tisza Cipőgyár felajánlási lis­tája fekszik előttünk: a női dolgo­zók munkavállalásai április 4. tisz­teletére. Ragadjunk ki néhány ada­tot! K, Nagy Eajosné bélésgumizó 105 százalékra fogja teljesíteni ter­vét, havonta 2 kg, gumit takarít meg, Mészáros Valéria vállalta, hogy napi tervét 5—10 párral túltelje­síti Tolvaj Mária eddigi 110 száza­lékos tervteljesítését 120 százalékra emeli és jó minőségű munkát vé­gez, Gere Rozália résztvesz a 10 per­ces mozgalomban és munkahelyét tisztán tartja, Mancza Jánosné és Csík Erzsé­bet a 100 százalékos tervteljesítés mellett a megengedett napi 1 pár leértékelésüket 0.5 százalékra csök­kentik. Sorolhatnánk tovább, de ez a kis tükör fa jól mutatja, a dolgozó nők ma már a munkában fa egyenértékű társaik a férfiaknak. /t ászberényben hallat- " tam ezt a történetet, Úgy mondom el, ahogyan nekem elmeséltélc, A tanítónőképző párt- alap szervezetének taggyű­lésén felszólalt a diákott­hon vezetője is, a kedves, fiatal Csobán Erzsi, akit a még ifjabb növendékek második édesanyjuknak és a nagyobbak szinte ba­rátnőjüknek tekintenek. Arról beszélt többek közt, hogy a negyedik osztályos Szabó Gizi, aki most mint tagjelölt van itt a tag­gyűlésen, mintha elfeled­kezett volna kötelességé­ről és nem akarná meg- háláni az állam gondosko­dását. Fizikából megbu­kott félévkor. Pedig min­dent megkap ahhoz, hogy jól tanuljon. Mint teljesen árva gyermek, állami ösz­töndíjjal tanul, zsebpénzt, ruhát is kap az államtól, leosztra, ellátásra nincsen gondja, csak tanulnia kel­lene. De Gizi valahogy megváltozott, visszaesett Nincsen egyedül a tanulásban, éppen most, amikor már ott van az élet kapujábant Es akkor felállt a bar­nahajú, magas Szabó Gizi és csendesen, elfogódottan beszélni kezdett. Igaz, hogy visszaesett a tanú* lásban, de ne higyje sen­ki, hogy nem akarja meg­hálálni a gondoskodást Hiszen eddig még nem is »olt rá panasz. Mostaná­ban, maga sem tudja miért, olyan egyedül érzi magát. Pedig itt mindenki kedves hozzá és mégis. ? ? Eljött a téli szünidő, a többiek hazautaztak a szüleikhez, ? ? Leveleket kapnak otthonról a lá­nyok, aláírás, csókol édes­anyád és akkor a szivét elfogja valami nagy szo­morúsága-. A tanulás pe­dig nem megy, nem megy -... Megértik-e ezt az elvtársak? A teremben csend volt, a férfiak valahová a tá­volba néztek mereven, a nők pedig szégyenkezés nélkül letörölték a köny- nyet, ami kibuggyant sze­mükből. Csobán Erzsi je­lentkezett megint szólásra: Én pedig azt hittem, jó nevelő vagyok —• kezd­te akadozva —, Igyekez­tem anyjuk lenni, de lá­tom, még nem vagyok elég jó nevelő, Aztán az igazgató, And- rássi elvtárs kért szót: — Nem csak otthont, el­látást, hanem szülői sze- retetet is adnunk kell Gi­zinek és a többi állami gondozott gyermekünk­nek. Ez a kis pártszerve­zet legyen olyan, mint a jó édesanya. Majd a párttitkár, Csdsztvai elvtárs: —- Az édesanyát ugyan senki sem tudja pótolni, de Gizinek a jövőben foly­ton éreznie keU, hogy nin­csen egyedül, Császtvai elvtárs a sa­ját gyermekkorát kezdi mesélni. Édesapa nélkül nőtt fel, mennyire hiány­zott neki is az édesapja. Kihatott ez még a tanu­lásra is. De aztán az egyetemet mégis kiváló eredménnyel végezte el. ■— Mint a testvérünket támogatjuk Gizit, hogy si­keresen letehesse a vizs­gát. Az élet biztosan neki is elhozza majd a családi boldogságot és addig is embertársai szeretetét. Gizi pedig szép lassan megnyugodott. A taggyűlés óta pedig már ötöst is szerzett fizikából. Amikor ezt a napos kihirdette, Csobán Erzsébet és Szabó Gizi összenevettek, mintha Gizi szeme azt mondta volna: „Na ugye, hogy meghálálom!" — és Er­zsié: „Látod, még sem vagy egyedül”. F. T. P. Két évvel ezelőtt Kos­suth-díjjal tüntették ki fáradhatatlan munká­jáért Szabó Etelka tö­rökszentmiklósi védő­nőt. A legnagyobb téli hidegben is naponta járta a határt, a Nagy­völgy dűlőt, Földvárha­lom dűlőt, s az ő kör­zetéhez tartozik a vá­rostól 6 km-nylre fek­vő Tiszatenyő község is. A Kossuth-díja« vé­dőnőt nemcsak az anyák és a kisgyerme­kek szeretik, hanem munkatársai Is. Hasznos tagjai a szövetkezetnek JHilÍI él felett Falusi lány voltam, átéltem a múlt minden nyomorúságát- Tíz éves koromban kezdtem dolgozni. Sokszor sóhajtozott édes­anyám az ágy előtt, mikor felkeltett hajnali három órakor, hogy munkába menjek. Arra a napi pár fillérre is szükség volt, amit én kerestem. Amikor nagylány lettem — a többi falusi napszá­moslánnyal együtt ■— fez voltam téve az intéző, a segédtiszt, a nagyságos úr zaklatásainak. A társadalmi életben sem voltunk a férfiakkal egyenjogúak. 194S nekünk asszonyoknak is me ffhozta az igazi boldogsá ­got. Azóta, mi is embernek számítunk. Egyenlő munkáért egyenlő bér a jussunk, helyet kapunk a párt, az állam és a tömegszerve­zetek vezetésében. Az állam megbecsüli a nőket. Ezt igazolják a nagycsaládos anyák kitüntetései és az a sokrétű gondoskodás, amit mindannyian erezünk. Mi, nők ezt úgy tudjuk meghálálni, ha iparkodunk megállni a helyünket a munkában. Gyerekeinket úgy neveljük, hogy értékelni tudják szocializmust építő társadal­munkat, szeretni hazájukat, embertársaikat. SZ. L.-né, Szolnok. Am Öcsödi Szabadság Termelőszövetkezet asszonyai télen sem maradnak el a munkából. Képünkön: Oláh A«drásné és leánya, Szántó Lidla, Aponyi Rebeka, Jónás Mária, a vetőmag kukoricát morzsolják. A nagykörűi MNDSZ szervezetben eleven élet folyik, ősz óta he­tenként három alka­lommal • hatvannégy leány és asszony jele­nik meg, hogy Majzik Borbálától szabást-var- rást tanuljon s ne kell­jen az apró kislány­ruhák, kötények, stb. megvarratásáért pénzt kiadni. A tanfolyamot felolvas^, egészség- ügyi előadás, dia-film­vetítés, „Anyák isko­lája „előadás teszi ér­dekesebbé. A nemzet­közi nőnap megünnep­lésére is komolyan ké­szültek az MNDSZ tag­jai, A tizenkéttagú tánccsoport 2 népi tánccal, a színjátszó­csoport 4 egyfelvonásos vígjátékkal készült, hogy a nőnap résztve­vőit megfelelően szóra­koztathassák. (Horváth András kultúrotthon igazgató, Nagykörű.) * Az MNDSZ kunhe- gyesi szervezete ver­senybe szólította a já­rás szervezeteit annak érdekében, hogy melyi­kük tud legtöbb asz- szonvt, lányt bevonni az MNDSZ-be, s hol lesz legszínvonalasabb a nőnapi ünnepség. Kunhegyesen 11-én, va­sárnap tartják meg a nőnapot. (Győző Imré- né. Kunhegyes.) A tiszafüredi járás­ban az MNDSZ aktívák fáradhatatlan munkát végeztek annak érde­kében. hogy a nemzet­közi nőnap tiszteletére kibocsájtott emlékbé- lyegeket eladják. Alel- kos munka eredménye­ként a tiszaderzsi MNDSZ szervezet feb­ruár 24-én leszámolt a bélyegek árával, a tiszaszentimrei Fehér Imre Tsz MNDSZ szer­vezete is eladta az em­lékbélyegeket. Szép eredményt értek el Ti­szafüreden és Nagyivá- non is az MNDSZ aktí­vák. Dicséret illeti őket? Assszonyok a jászkiséri Kossuth Tsz-ben Arról te híres a jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezet, hogy asszonyai mindig résztveszmek a közös munkában. Bár igaz, hogy eleinte csak a tsz vezetőinek fe­leséged jártak ki dolgozni. Ezek az asszonyok azonban, Káli Józsefné, Szepesik Józsefné, Antal Mihályné, Korsós Ferencné, úgy dolgoztak, s olyan jövedelmük lett, hogy ma már 120 nőt vonzott példájuk a szövetkezetbe; A növénytermesztésben, a rizs* aratásban az asszonyok a legszar- galmasabbak. Azonfelül, hogy sa­ját területüket megművelik, má­soknak is segítenek. Hagyománnyá vált már az a Kossuthban, hogy kaszálás idején a férfiak területét is ők kapálják meg. Nincs is hiba soha a munkálatok időbeni elvég­zésével; Sőt 1955-ben a Kossuth Tsz asszonyai segítettek megka­pó’ni a jászszentamdrási Haladás, és a jászalsószentgyörgyd Petőfi Tsz kukoricáiöldjéti Nem is csoda, ha Dósa József brigádvezető annak örül* minél több asszony dolgozik brigádjá­ban. Gyalad József agronómus Is büszkén beszél róluk; Szepesik Józsefnéről, Nagy D; Istvánnéről van is mit beszélni; Szepesik Józsefné hét gyermekes családanya, legnagyobb gyermeke 12 éves, s ennek ellenére 125 mun­kaegységgel zárta az évet, Nagy D. Istvánná fejőnőnek — akit 12 gyermek nevez édesanyjának — 223 munkaegysége volt; Nem is dolgoztak hiába; Csajka Pálné szobabútort tudott venni Jövedelméből, Antal Franciska a Szovjetunióban ünnepelte meg a Szil vesztért; Az asszonyok tudják kötelessé­güket a mezőgazdaság átalakításá­ban is. Szorgalmasan járják a ta­nyákat, még Jászladányra is eljut­nak, hogy mindenkit rávezessenek arra aa útra, amelyen ők járnak. Asszonyaink életéből

Next

/
Thumbnails
Contents