Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl

VIII. évfolyam, 39. szám, 1956. február 15, szerda,

IOIN0K MEGY*1

:

lAr

1

MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL.

Jobban keU törődni az emberekkel (2. old.)

Az újjászülető vasúti személykocsik között (2. old.)

Nagy sikert aratott hétjön a Szigligeti Színházban a Szolnoki Népi Együttes (4 old.)

Hírek —Sport (4. old.)

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártjának

XX. kongresszusa

Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa kedden délelőtt a nagy Kreml palotában megkezdte munkáját. A Szovjetunió minden részéből összesereglett küldötteken kívül számos vendég is megjelent: ipari vállalatok dolgozói, élenjáró mezőgazdasági dolgozók, állami- és pártfunkcionáriusok, a tudomány és a kultúra munkásai.

A kongresszust N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg.

— A XIX. pártkongresszus óta eltelt időszak alatt — mondotta Hruscsov — elveszítettük a kommunista mozgalom nagytekintélyű személyiségeit: Sztálint, Gotticaldot és Tokudát.

Hruscsov javasolta, hogy emléküknek -felállással adózzanak. A jelenlévők felemelkedtek helyükről.

Hruscsov ezután közölte, hogy megjelentek a kongresszuson számos ország kommunista- és munkáspártjának képviselői is. A küldöttek melegen üdvözölték a külföldi vendégeket.

A kongresszus vezető szerveinek — elnökség, titkárság, szerkesztőbizottság, mandátumvizsgáló bizottság — megválasztása után elfogadták a XX. pártkongresszus alábbi napirendjét:

1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója. — Előadó: N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság titkára.

2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója. — Előadó: P. G. Moszkatov, a Központi Revíziós Bizottság elnöke.

3. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését célzó 1956 —1960. évi hatodik ötéves tervről. — Előadó: N. A. Bwlganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.

4. A párt központi szerveinek megválasztása.

Ezután a megjelentek viharos tapsa közben N.

Sz. Hruscsov megkezdte a beszámolót a napirend első pontjáról.

A Központi Bizottság beszámolója

az SZKP XX. kongresszusán

Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának

előadói beszéde

Moszkva (TASZSZ). Az SZKP XX. kongres zusán, kedden N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság első titkára mondta el a párt Központi Bizottságának beszámolóját.

N. Sz. Hruscsov a XIX. és XX. pártkongresszus között eltelt időt a párt által végzett munka terjedelmét, valamint azoknak az eseményeknek a jelentőségét illetően,

N. Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzetközi helyzetével foglalkozott. „Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus ki ópett egy ország kereteiből és világrendszerré vélt. A kapitalizmus erőtlennek bizonyult arra, hogy megakadályozza a világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált, hegy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer s ezek különböző (örvények szer'nt és ellentétes irányban fejlődnek.*’

A XIX. pártkongresszustól a XX. pártkongresszusig terjedő Idő zakot, a Szovjetunió, valamint az öszszes szocialista országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemzi. N. Sz. Hruscsov 1929-től kezdődőleg összehasonlította a Szovjetunió ipari termelésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemével, s rámutatott: ezekből az adatokból látható, hogy a Szovjetunió 26 év a’att a hatalmas veszteség ellenére, amelyet a háború a népgazdaságnak okozott, több mint húszszorosára növelte ipari termelését, mialatt a rendkívül kedvező feltételek között lévő Egyesült Államok csupán valamivel több mit kétszeresére tudta növelni termelését.

A kapitalista világ ipara egészében nem egészem kétszeresére növekedett. A népi d°mckratikus országok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve. A Szovjetunió az ipari termelés volumene szempontjából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb les7 a szocialista rendszer ipari bázisa Az e’őadó mesá'lapí tóttá hegy „a szocializmus országainak fejlődését teljes önál’óságuk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jellemzi... A szocializmus országai a testvéri együttműködés szálait érésűvé ö'”'’* segítik egymást a gazdasági fejlődésben.’N. Sz Hruscsov a tőkés országok helyzetét jellemezve megállapította. hogy a kapitalista világgazdaság igen egyenlőtlenül fejlődik és ingatagabb, mint volt. Az

amelyek a beszámolási időszak alatt országumktan és határainkon túl történlek, úgy jellemezte, mint „az egyik legfontosabb időszakot az SZKP történetéiben, ann:k a harcnak a történetében, amelyet a párt hazánk hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, világ békéjéért vív,”

Egyesült Államokban a háború utáni időszak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmusnak ebben a legfőbb országában gazdasági válság kezdett kibontakozni, s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkés országok többségének bizonytalan pénzügyi helyzete, sok ország agrárválsága, a kapitalista országok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága.

N Sz. Hruscsov megállapította, hogy az Egyesült Államok kezdi elveszteni azt a monopolhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háború utáni években elfoglalt” h

A kapitalista világpiacon újból megjelent Nyugait-Németország és Japán. Ezek az országok akárcsak Anglia és Franciaország, majdnem visszaszerezték háborúelőtti pozícióikat a világpiacon.,, A tőkés országok között mind nagyobb erővel lángol fel a gazdasági harc.”

N. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a piac-kérdés még jobban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac megjelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezenkívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult, gazdaságilag elmaradott országok is hozzálátnak iparuk megteremtéséhez. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a tőkés országokban szüntelenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben.

A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nerme'közi kapcsolatban végbement folyamatot.- „Döntő jelentőségű r- mutatott rá — hogy szüntelenül növekednek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői, a nemzeti felszabadító mozga'om erői. Ez idő a'att a Szovjetunió. a Kínai Népköztársaság é* a többi szocialista ország külpolitikai állásai még jobban megszilárdultak, tekintélyük megnövekedett és nemzetközi kapcsolataik nagymértékben kiszélesedtek. A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyásol van a világesemélyek alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is „erőpolitikát1’ folytatnak.”

N. Sz. Hruscsov "aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi években jelen tősen gyarapodtak.

„A nemzetközi élet porondján — mondotta — hatalmas „béke övezet” alakult ki, amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmilliárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának több:ége.*’

A békeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentőségű a munkásosztálynak, szakszervezeteinek és politikai pártjainak egysége. ,.A békeharc érdeked azt követelik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az a’apon kido’gozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoporttaival is, amelyek a szocializmusba va’ó átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.”

N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett Keleten is, ahol „összeomlanak a kapitalizmus évszázados tartópillérei és a népek mind bátrabban veszik kezükbe sorsuk eldöntését”. A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati függésből több mint ezerkétszáz millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki.

N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a független Indiai Köztársaság. Szemünk láttára lendül fel a délkeletázsiai országok, az arab Kelet politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti felszabadító mozgalom Brazíliában, Chilében és más latinamerikai országokban... Most már napirendre került az egyik legélesebb és legidőszerűbb kérdés: a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámo’ása”.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott arra, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok né oei. miután kivívták a politikai szabadságot, független nemzetgazdasá guk megteremtéséhez modern berendezést kanhatnak ,a szocializmus országaitól és ezért nem kell semilyen politikai, vagy katonai jellegű kötelezettséggel fizetniök’-.

De „továbbra is gyarmati vagy fé’gyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagyrésze, egyes ázsiai, valamint Közép és délamerikai

ország”. Növekednek az ellentétek és fokozódik a harc a gyarmatosító hatalmak között a befolyási övezetekért, a nyersanyag-forrásokért és az értékesítési piacokért.

„A SEATO, a bagdadi szerződés

— emelte ki N. Sz. Hruscsov — nemcsak agresszív katonai és politikai csoportosulás, hanem a leigázás eszköze, az elmaradott országok gyarmati jellegű kizsákmányolásának új formája is... Az a harc. ame’yet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függetlenségért.”

A szőnek ezután jellemezte a a Szovjetunió szerepét a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítás-'ért vívott harcban. „A Szovjetunió békés kezdeményezése a nemzetközi események menetére óriási hatást gyakoroló, egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta

— A Szovjetunió békés kezdeményezésének s’kerét az összes bé£c?szerető országok támogatása és közös akciói télén tősen elősegítették segítették. Nem vo’tak hiábavalók a békeszerető országok és népek erőfeszítései. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség.”

N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyihatalmak álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon, Angl’án és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nemzetközi feszültség enyhülése és a bélke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszítésekről.“ Hangsúlyozta, hogy „az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös eng~dmények elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kapcsolataiban. A tárgyalásoknak kell a nemzetközi kérdések egyetlen megoldási módszerévé váiniok.” Rámutatott azokra a legfontosabb problémákra, amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós bélke alapját, ezek: „az európai kollektív biztonság biztosítása. az ázsiai kollektív biztonság biztosítása a leszerelés;

A világaiké megszilárdítása érdekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov, — óriási jelentőségű lenne a világ két legnagyobb hatalma. a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban kiemelkedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempontjából és természetesen nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjetunió népének es minden más népnek is.*’

A Szovjetuniónak Nagy-Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolatairól N. Sz. Hruscsov kijelentette: „A jövőben is törekszünk Nagy-Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolataink további megjavítására. Nekünk mrópai országoknak sok közös érdekünk van és elsősorban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új háborút.“

A Szovjetunió — mondotta — változatlanul azon lesz, hogy ezután is növelje és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országokkal. „Ügy véljük — mondotta, — hogy Iránban, Törökországban és Pakisztánban megértik:

A Szovjetunió

_ A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió belső helyzetére. Hruscsov han.gsulyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet ,a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a

ezeknek az országoknak létérdekük a normális viszony a Szovjetunióval.”

Az előadó külön utalt arra, hogy az államok kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak kibővítése nagyjelentőségű, kölcsönös viszonyuk további megjavulása szempontjából.

Hruscsov ezután a jelenlegi nenn aftközi fejlődés néhány elvi kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad országunk külpolitikájának általános vonala.”

Megcáfolta a béke ellenségeinek azokat a koholmányait, hogy a Szovjetunió a forradalom „exportjával” .más országokban meg akarja dönteni a tőkés rendet.

„A kommunizmus diadalába vetett meggyőződésünknek az az alapja — mondotta N. Sz. Hruscsov — hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalistával szemben .:. Mindig - azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése egyik vagy másik országban ezen országok népeinek belügye.’*

A szőnek megrliapítctta. hogy a békés egymás mellett élés elve mind széks’b'ckörű nemzetközi elismerésre lel. mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető űt.

N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon elkerülhetetlen-e az űj háború? S erről ezt mondotta: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és- agresszióra törekednek, megkísérelhetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború kirobbantásában, ha peoiig az agrés:záróik mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket.”

Az e’őadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való átt'réshez. „Teljesen valószínű — mondotta Hruscsov — hegy a szocializmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáiknak a megvalósítása minden körülmények között polgárháborúval járjon.. i Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése, hogy a parlamentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való átmenetre?” Számos kapitalista országban a munkásosztály maga köré egyesítve a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, valamennyi hazafias erőt, kivívhatja a parlamentben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet s megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások végrehajtását.”

N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a oárt külpolitikai feladatainak vázo’ásával fejezte be. ..Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a néoek biztonságáért, az országok közti biza’om helyreállításáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülését a *artós béke kibontakozására változtassák”}

szovjet társadalmi és államrend további megerősödése, a nép anyagi iálétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése . jellemzi.”

'Folytatása a 2. oldalon!

A Szovjetunió nemzetközi helyzete

belső helyzete

/