Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Vm. évfolyam, 3®. szám, 195®, február 4, szombat. m A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI T4NÁCS LAPJA 75 születésnap]án szeretettel köszönt/ük K J. Vorosilov elvtársat, a kommunista pírt es a szovjet állam kimagasló személyiségét. ÍV. A. Bulganyinés Dwight Eisenhower üzenetváltása Moszkva (TASZSZ). Eisenhower válasza N. A, Bulganyin január huszonharmadiki üzenetére. Tisztáit Elnök Üir! Köszönetét akarok mondani önnek január huszonharmadika leveléért, amelyet Zarubin nagykövet nyújtott át nekem. Tüzetesen átgondoltam a levelet. Engedje meg, hogy először is megmondjam: valóban úgy vélem, a jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden állam, főként a nagyhatalmak törekedjenek a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a nemzetközi bizalom és biztonság szilárdítására. A romboló erők növekedésének arányában szükségessé válik, hogy ne csak ezen erők ellenőrzésének megteremtésére és korlátozására törekedjünk, hanem arra is, hogy megszüntessük a meglévő antagonizmust, amely arra ösztökélheti az er.ébereket, hogy felhasználják ezeket az erőket. Biztosíthatom Önt. hogy az Egyesült Államok népei és politikai vezetőd kivétel nélkül mindannyian ezt a szempontot követik. Meggyőződésem, hogy ezt a szempontot osztja a világ minden néoe és azoknak az embereknek, akikre politikai hatalmat bíztak magasmndű kötelességük, hogy -lépéseket tegyenek a népek egyetemes béketörekvése felé. Mint emlékezni méltóztatik. nem egyszer hivatkoztam arra a rendkívül értékes pozitívumra, amelyet népeink történelmi barátsága nyújt nekünk. Mélységesen hiszem, hogy ezen az alapon jobb politikai kapcsolatokat lőhetne teremteni. Biztosíthatom önt. Elnök Űr arról, hogy nincsm a világon nép amely az amerikai népnél őszintébben szenteli magét a béke épülete felépítésének. Egész népünk arra törekszik, hogy végetvessen a nemzetközi helyzetben jelenleg meglévő feszültségnek és veszélyeiknek. Valóban nincs olyan names tett, amelyet véghez ne vinnénk, ha meg voinánk győződve róla, hogy ■elősegíti az igazságos béke megteremtését az egész világon. Éppen ebből a szempontból tanulmányoztam azt a mostani javaslatot, hogy a jelen pillanatban a béke ügyét szolgálná, ha országaink húsz évre szóló barátsági és együttműködési szerződést kötnének. Először is megjegyzem, hogy országainkat már egymáshoz fűzd egy ünnepélyes szerződés: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. A szerződés, amelyet Ön most javasol, három fő cikkelyből állana. Megjegyzem azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében kötött szerződésünk -zabatos kikötésed mindhárom cikkelyt magukban foglalják. Az ön tervezetének első cikkelye arra kötelezné a két országot, hogy fejlessze népeink baráti kapcsolatait az egyenjogúság a kölcsönös megbecsülés és a bel ügyekbe való be nem avatkozás alapján. Mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai, vállaltuk, hogy ezen a szervezeten keresztül fejlesztjük a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat az egyenjogúság és a népek önrendelkezése elvének iszteletbentartása alapján. Az ön által javasolt szerződés második cikkblye arra kötelezne bennünket, hogy csakis békés eszközökkel oldjuk meg nemzetközi vitáinkat. Ez olyan kötelezettség, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 2. és 3. cikkelye értelmében hárul országainkra. Az ugyanis kimondja, hogy „a tagok kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel rendezni." A 3. cikkely arra kötelezne bennümker hogy gazdasági, kulturális és tudományos téren szilárdítsuk az együttműködést. Az Egyesült Nemzetek Saervezete alapokmányának IX. fejezete, amely a ..nemzetközi gazda sági és szociális együttműködés“ről szól, felhív bennünket, hogy munkálkodjunk „a nemzetközi gazdasági. szociális, egészségügyi és rokonfeladatok megoldásán’1 és „nemzetközi kulturális és nevelésügyi együttműködésre" ösztönöz bennünket. Az Egyesült Nemzetett Szervezetének alapokmánya ünnepélyes szerződés az ön országa és az én országom között. Sok ország közti szerződés ez. Ezen országok mindegyike szerződéses kapcsolatban van velünk és az összes többi országgal és mindegyiküknek érdeke az egész világ békéje. Az amerikai nép őszintén segíteni kíván abban, hogy ezen alapokmány céljai megvalósuljanak. Az alapokmány szavai azonban nem hárították el a nemzetközi feszültség fennáTó állapotát Hogyan remélhetnék, hogy a fennálló helyzet kijavítható pusztán e szavaknak kétoldalú megállapodás formájában történő megismétlésével. Azt kérdem magamtól, nem okozna-e kárt a béke ügyének a szerződéskötési eljárás, amelyhez mo"t újból és ezúttal csupán kétoldali alapon folyamodnánk, azáltal, hogy olyan illúziót kelt, mintha egy tollvonással olyan eredmény volna elérhető, amely a valóságban csakis magának a szellemnek megváltoztatásával érhető el. Az ál amok közti barátságos együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt ígéretektől, hanem az érdekelt államok kormányait eltöltő szel emtől és tényleses akcióiktól is függ. Éppen az ilyen szellem és ilyen akció megteremtése reményében mentem el tavaly júliusban Génibe. Ez a lépés az amerikai történelem békés éveiben példa nélkül áll. Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés valóban valamilyen hasznos célt szolgál, én úgy véltem, hogy a fenálló helyzet a,nynyira komoly, hogy nem lehetett a javulás semmiféle esélyét sem elhanyagolni, bármennyire jelentéktelen esély volt is ez. Géniben ön azonos nézeteket és törekvéseket fejezett Sei. őszintén reméltem, hogy az önnek, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság kormányfőjével folytatott tanácskozás eredményeként megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problémákat illetően, amelyek miatt a négy országra különös felelősség hárul. Sajnos az amerikai népnek arra a szomorú következtetésekre kellett jutnia, hogy az értekezletünket követő események nem igazolták e reményeket. Engedje meg, hogy röviden emlékeztesem Önt a legutóbbi események történetére. Genfben azt az utasítást adtuk külügyminisztereinknek, hogy hathatós intézkedéseket dolgozzanak ki három konkrét kérdés megoldására. Az első ilyen kérdés az európai biztonság és Németország problémája volt. Határozottan megegyeztünk abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad választások útján történő újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell végrehajtani. Azonban a három nyugati hata.om által Németország újraegyesítése és az európai biztonság kérdésében előterjesztett építő jellegű javaslatok ellenére az Ön kormánya úgy vélte, hogy jelenleg nem fontolhat meg semminő olyan javaslatot, amely Németországnak szabad választások útján való egyesítését érinti. A második kérdés a leszerelés problémája volt. Midőn Genfben e kérdést megvitattuk, azon reményűén terjesztettem be a „nyílt egre vonatkozó javaslatomat, hogy valóban tehetünk valami olyant, amivel meggyőzzük a világot: nincsenek agresszív céljaink egymás ellen. Az ön kormánya azonban a külügyminiszteri értekezleten elvetette e javaslatot. A harmadik kérdés a Kelet és a Nyugat közti kapcso átok fejlesztése volt. A nyugati hatalmak miniszterei számos konkrét intézkedést javasoltak a szorosabb kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértés megteremtésére, az ön kormánya ezeknek egyikét sem fogadta el. E tény ellenére az utóbbi időben, mint ön rámutat, a Szovjetunió és az Egyesült Államuk kapcsolataiban bizonyos javulás állt be. Rosszabodás ezután azért következett be, mert üzemünkben úgy tűnt, hogy az ön kormánya a világ különböző területein olyan irányvonal követésébe kezdett, amely a történelmi nemzetközi vitákban benne rejlő gyűlölet és ellenségeskedés fckozásával növeli a feszültséget. O ztozom az ön arra vonatkozó meggyőződésében, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása halaszthatatlanul szükséges. Azt azonban, ami számunkra úgy tűnik mint az ön kormányának szándéka e területeken; őszintén szólva népünknek nehéz összel egyeztetnie az ön jelenlegi szavaival, azokkal a szavaikkal, amelyek oly helyesen hangsúyozzák, hogy kormányaink különös felelősséggel tartoznak a nemzetközi fe zültség csökkentéséért és az államok közti bizalom és együttműködés elmélyítéséért) Kizárólag azért érintem a múlt év történetét, hogy nagyobb siker ki1 áfásával vázolhassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazoknak, akik őz intem szorítaná!?; meg azt. Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs semmi, amit ne tennék meg az egész világ igazságos békéje előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak. Gondolja el, Elnök Úr, milyen hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolatainkban, ha nem az egész világon is, ha ha.aűékta’anul intézkedéseket foganatosítanának Németország szab irt íjra egyesítésére a biztonság keltein belül; ha teljesítenők a háoirú ala'tt tett ígéretünket, tiszteletben tartjuk a népek azon jogát hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak ' a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy a váratlan támadás ’ehetősége megszűnjék, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatiig megvalósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelőerőket az emberiség életkörülményeinek megjavítására használják fel. Gondolja el ezenkívül azt is, hogy a 'elha’mozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek a'- n végcélok. amelyekhez országom hű marad s amelyek felé bármely ni’Ianatban készek vagyunk haladni a megbékélés szeremében. Az ön levele alánján remélhetem-e, hogy ön sünién e nemes céloknak szenteli magát? Várom, zz Ön nézeteinek további kifejtését. 1956. január 27. Őszinte híve D. DWIGHT EISENHOWER N. A. Bulganym válasza Eisenhower elnök január 27-i üzenetére Tisztelt Elnök Űr! Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azoknak az őszinte c’qwyyílt beszélgetéseknek emlékét, amelyeket mi és kollégáink félCiz téridővel ezelőtt Genfben folytattunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is. az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom megszilárdulását, baráti kapcsolatok keletkezését. Örömet okozott nekem, hogy Ön egyetért azzal, hegy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke és a népek biztonsága szavatoláséért különösen felelős nagyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek elő tudjál? segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bibizalom és együttműködés szilárdulását. Megelégedéseimre szolgált, hogy ön egyetért azzal, hogy a népeink közti történelmi barátság olyan alapot nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink közölt. Minthogy ez az alap megvan, ón és kollégáim nem sokkal azután, hogy népeink az új esztendő beköszöntését megünnepelték, elhatároztuk, javasoljuk önnel?,’ gondoljuk át együtt azokat a konkrét lépéseket. amelyek lehetővé tennél? az országaink közti kapcsolatok lényeges megjavítását. Ennek során szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagy mértékben attól függ, hogyan alakulnak kapcsolataink. Ügy véltük, hogy eljött az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésinek. Ez fontos lépés lenne a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésében és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az Önök és a mi barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk, hogy javaslatunk nem talált kedvező fogadtatásra. Amennyire megérthettem, önt az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződéstervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányának bizonyos kikötéseit. Ezen alapokmány alatt pedig ott vannak országaink aláírásai. Ez a körülmény azonban, úgy hisszük,; nemhogy akadályozza, hanem ellenkezőleg, kedvez a szerződés megkötésének. Az ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán nem zárja ki a szervezet tagjai közti, az alapokmány elvein alapuló kétoldalú szerződései? kötésének lehetőségét. Hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltét leket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb .forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható.“ Az Egyesült Államok, éppúgy, mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számos két-, valamint sokoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolataikat. Feltétlenül tekintetbe keli venni azt is, hogy az ENSZ alapokmánya nem lehet elég hatékony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — nem rendezi kapcsolatait. Az alapokmány hatékonyabb lehet abban az esetben, ha e két ország 'együttműködik az Egyesült Nemzeteik Szervezete elé tűzött célok elérésében. Ogy gondolom, hogy ön egyetért ezz ed. Amennyire megérthettem, önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy ,kétoldalú" szerződés kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya „sok ország közti zerzódés." ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni más államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül, érvényben marad az a javaslat, hogy kössön szerződést a két államcsoport: a NATO tagjai és a varsói szerződés aláírói. Ön joggal jegyzi meg üzenetében, hogy az egész világ békéjének megteremtésében a tetteknek van jelentőségük, nem pedig a szavaknak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése a legfontosabb konkrét tettek egyike volna e téren, minthogy országaink a szerződéstervezetben előirányzott legfontosabb kötelezettrégek vállalásával megszilárdítanák a bizalmat és megnyugvást hoznának az egész nemzetközi helyzetben. Ez azt jefenteré, hogy országaink nem szorítkoznak a barátkozás óhaját emlegető szóbeli nyilatkozatokra, hanem megkezdik vállalt kötelezettségeik gyakorlati teljesítését. Egyben megjegyezhető, hogy a genfi értekezlet után történtek már ebben az irányban olyan fontos lépések, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Ilymódon nehéz egyetérteni azzai az állítással, hogy a Genf utáni időszak nem igazolta a népék reményeit. A szovjet kormány a maga részéről már több olyan intézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben 640 000 fővel csökkentette fegyveres érőinél? létszámát; 1956-ban 1955-höz viszonyítva, 9,6 milliárd rubellel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban a Porkkala-udi katonai támaszpontról, amely idegen állam területén fekvő utolsó katonai támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett sz osztrák államszerződés megkötését Illetően és ez arra vezetett, hogy minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötelezettséget vállalt, hogy ál andó semlegesség! politikát folytat. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan lépései is, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közti kapcsolatok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott tettekkeL Egyébként, ha őszinte akarok lenni Elnök űr, akkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nemcsak hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, néni keveset tesznek a nemzetközi feszültség fokozására. Genfi ta álkozásunk kedvező eredményei ellenére egyes nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok katonai előirányzatai nemcsak, hogy nem csökkennek, de (Folytatása a 2-ik oldalon,)
