Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-24 / 47. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1056. február 24 A MI Sötétség volt a tiszasiilyi határban s nem volt arra remény, hogy a mindentől távolfekvő tanyavilágban világosság legyen, hiszen a múltban az urak úgy gondolkoztak: jó a cselédnek az olajtnécses is. Csak a felszabadulás után változott a helyzet... így kezdődik Bálint Jánosnak, a tiszasiilyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökének levele, amely arról számol be, hogy mennyit fejlődött a község az elmúlt években. A szerkesztőség naponta kap ilyen leveleket dolgozó parasztoktól, tanácsdolgozóktól, akik büsz-, kén, jóleső dicsekvéssel számolnak be községük fejlődéséről. Ezek a levelek azt bizonyítják: dolgozó népünk mélyen értékeli azokat a vá’tozásokat, amelyek őket a legközvetlenebbül érintett területen: községükben, kerületükben utcájukban is végbementek. Emellett szinte minden levélből kicsendül: az állam támogatása mellett mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy eltűnjenek a múlt bűnei, hogy községünk még szebb legyem. Jogos büszkeség tölti el Papp Jánosnét. aki Jászdózsáról a következőket írja: „Jászdózsán befejezték a 6 tantermes általános iskola építési munkáit. Az építkezés 395 ezer forintba került. Ehhez a lakosság 24 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Bodonyí Ernő megyei tanácstag vállalta, hogy az iskola udvarának feltöltésére tavasszal újabb társadalmi munkát szervez. A fogattal rendelkező gazdák társadalmi munkával járulnak majd hozzá az iskola udvarának rendbehozásához. Egy másik kezdeményezés: a készpénzben jegyzett békekölcsön községet illető 50 százalékából a temetőmenti kövesutat 250 méter hosszúságban a tavasszal 20 ezer forint ráfordítással rendbehozzák. A község dolgozói szívesen vállalják, hogy ehhez az útépítéshez igaerővel és kézierővel, társadalmi munkával hozzájáruljanak.” Egy másik levél Öcsödről jött. Bornemissza'Sándor, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese írta. Ar-KÖZSÉG ról számol be, hogy a község lakossága milyen nagy érdeklődést tanúsít a községpolitikai tervek iránt és hogy az elmúlt évben a községpolitikai alapból megvalósított létesítmények nyomán eltűnt a tavaly még tapasztalható közömbösség. A levél egyik részlete a következőképpen hangzik: „Az elmúlt évi beruházások azt eredményezték, hogy ebben az évben már sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a tanácstagok és az egész lakosság az 1956. évi terv elkészítése iránt. Ezt bizonyítja, hogy míg az elmúlt évben a terv készítésében a tanácstagok, az állandó bizottság tagjai alig segítettek, most az állandó bizottsági tagok, a tanácstagok, a helyi KTSZ szakemberei két teljes napon át segítettek a végrehajtó bizottságnak a tervjavaslat elkészítésében. A lakosság is már előre közölte kívánságait. A tervezésbe bekapcsolódtak a helyi üzemek dolgozói és az orvosok is.” Kiss Lukács, járási tanácstag cserkeszöllői levelezőnk e'őször arról ír, hogy nagyon sajnálja, amiért nem tudott résztvenni a megyei levelezői értekezleten, majd így folytatja: „Április 4. tiszteletére begyűjtési és adótervünket előrehoztuk, mert így akarjuk elősegíteni második ötéves tervünk sikerét. így akarunk hozzájárulni életszínvonalunk további emelkedéséhez. A terv sikere a mi érdekünk, mert az elkövetkezendő öt esztendőben Cserfyeszöllő is sokat fejlődik, új artézikutat kapunk, új lakások épülnek majd.” Az a régi szemlélet, amely nem tekintette közügynek a község életét, mert annak vezetéséből a dolgozók, a többség ki volt zárva, nem tűnik el máról holnapra. Ehhez sok felvilágosító szóra, példamutató tettre van szükség. Még világosabban: ott sikerült a dolgozókat mozgósítani a község közös ügyeinek megoldására, ahol a tanácstagok, a végrehajtó bizottság tagjai állandóan szoros kapcsolatban állanak a falu népével, ahol a tanácstagok kezdeményeznek és példát mutatnak. Hogy ez meny------——^ I ÜNK nyíre így van, arra igaz tanulságul szolgál Kiss Bélának, a jászfényszarui tanács végrehajtó bizottsága elnökének levele: „A tanácstagok felajánlást tettek, hogy körzeteikben társadalmi munkát szerveznek az utak kijavítására. Például a Fürst Sándor úton Budai József végrehajtó bizottsági tag és Szabó János tanácstag vezetésével mintegy 400 köbméter földet hordtak össze. Húsz fogat és ötven dolgozó paraszt vett részt ebben a társadalmi munkában. Juhász Imre tanácstag vezetésével a Vasvári Pál, a Vöröshadsereg, az Ady Endre, a Bajza- és az Arany János-utca lakói utcáikat kijavították. Ebben a társadalmi munkában nyolc fogat és harminc dolgozó vett részt. Három napig csinálták. Mindez a tanács és a tömegek kapcsolatának erősségét bizonyítja.” Ez a magyarázata annak a levélnek is, amelyben Tamási Mihályné tiszatenyői levelezőnk megköszöni Futás Lajos elvtársnak, a végrehajtó bizottság elnökének, hogy szívén viseli: eltűnjön a sár, minél szebb legyen a község. Mindez azt bizonyítja, hogy a falu dolgozói egyre jobban magukénak érzik községüket és a tanácsok vezetésével azon fáradoznak, hogy azt minél szebbé tegyék. Megyénkben az önkéntes társadalmi munka nyomán sok kilométer járda, sok virágos park, gyermekjátszótér hirdeti ezt a megváltozott szemlé’etet. És alíol nem folyik ilyen irányú munka, azért elsősorban a tanács a felelős. Erről beszél Tóth László tiszajenői egyénileg dolgozó paraszt levele, aki azt panaszolja, hogy az elmú’t egy esztendőben a községben semmit sem létesítettek. A tanács a községfejlesztési alapot egyáltalán nem használta fel és nem vette igénybe a község fejlesztéséhez, szépítéséhez a társadalmi munkát. Tanácsaink most, a községpolitikai tervek kidolgozásánál és megvitatásánál bátran támaszkodhatnak a dolgozók segíteniakarására, akik méltányolva az állam támogatását, maguk is tevékenyen részt akarnak venni községük fejlesztésében, szebbé tételében. t. k. A Szolnolii Vízügyi igazgatóság felkészült a Tárható bei*izek elhárítására PARTÉIÉT ★ Azt akarjuk elérni a pÉrtoktatássalhogy javuljon a munka A PARTVEZETÖSÉGET választó taggyűlésen határozatot hoztunk a pártoktatási munka megjavítására is. Ez szükségessé vált amin ál is inkább, mert gépállomásunkon ez a fontos terület igen el volt hanyagolva. Az új vezetőség tagjai az elkövetett hibák kijavítására törekszenek úgy, hogy szemé yesen beszélgetnek el a dolgozókkal a pártoktatás szükségességéről A politikai felvilágosító, nevelő munkán keresztül — a határozat végrehajtása során — sikerült elérni, hoigy a hal’gatók részvétele a szemináriumokon már nem 50 — mint azelőtt volt, — hanem 100 százalékos. Az oktatáson az eddigi 61 fő helyett már 65-em vesznek részt. Az új pártveze*őség tagjai továbbra is fcntos feladatuknak tekintik a pár*cktatássál való ásandó. helyes fogla’koz st, mert tudjuk: ha az elmélet behatol a tömegekbe. anyagi erővé válik. A pártoktatás megkezdése előtt, például a november 20-tól 30-ig tartó dekádban, traktorosaink 087 07 normálholdat teljesítettek. A pártoktatás megkezdése után az erős hideg idő ellenére a december 1-től 10-ig tartó dekádban 1272,34 normálho’dat téliesítettek. Ebből a példáiból is világosan láthatjuk, hogy milyen nagy eredménye van a tainulámak. A PARTSZERVEZET vezetőségének tagjai tudatában vannak, hogy a marxizmus-1eninimws szellemében való nevelés elősegíti: párttagjaink öntudatosaibb, fegyelmezettebb lelkiismereteiíebb. becsületesebb és odaadóbb munkát végeznek. A pártszervezet határozatának végrehajtása nyomán tapasztaltuk: gépállomásunk dolgozói szeretnek tanulni, csak megfelelően, elvtársiasan kell velük foglalkozni, megmagyarázni az oktatás jelentőségét, hogy a mai tennivalók mellett a jövő feladatait is megismerjék és világosam lássák. Az elmondott példa megcáfolja az egyes gazdasági vezetők nézeteit, akik úgy vélekednek, hogy a pártcktatással való foglalkozás kimondottan a pártszervezet feladata és ők maguk nem tesznek meg mini dent, hogy ezt — tudásuknak megfelelően — saját példamutatásukkal segítsék. A PARTTAGGYÜLfiS által hozott határozatok végrehajtása során elértük, hegy januárban ná’unk is megkezdődött a DISZ Petőfi politikai iskola, amelynek 22 hallgatója van. A fiatalok lelkesen vesznek részt rajta, érdek ődnek az előadások iránt. Az oktatási nap beféjezése után minden két hétben számtant és egyéb tantárgyat is tanulnak, amelyek elsajátítása hozzájárul fiataljaink általános művehségének fokozásához. Ez feltétlenül szükséges, mert a gépállomás jövendőbeli szakembereiről van szó. A megnövekedett feladatokat csak olyan dolgozókkal tudjuk sikeresen elvégezni, akik mind politikai’ag, mind szakmailag állandóan továbbképzik magukat. Csak az ilyen dolgozók tudnak megfelelő segítséget adni a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezeteknek, meggyőzni a még egyénileg dolgozó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Csak ak'k tanulnak, azrk ismerik fel a kulturális munkában rejlő erőket is. A PARTOKTATAS megjavításával azt akarjuk elérni, hogy tavaszra jobb legyen az elvégzett munka minősége, a gépeket jobban kihasználják, javuljon a munkafegyelem és kevesebb legyen az üzemanyagfogyasztás. Az új pártvezetés ég, a pártbizalmiak, propagandisták e cél érdekében végzik munkájukat. Fülek} Sándor párttitkár, Jászszentandrési Gépállomás Ünnepség Szolnokon a Szovjet Fegyveres Erők nap'a alkalmiból A szovjet hadsereg fennállásának 38. évfordulóján ünnepi külsőségek között koszorúzták meg Szolnokon a Szovjet Hősi Emlékművet, A szovjet és a magyar dísz-század, valamint a szolnoki dolgozók népes csoportja előtt egy szovjet tiszt elvtárs mondott beszédet a Hősök terén. Tisztelettel adózott az elesett hősök emlékének majd a Vörös Hadsereggel testvéri barátságban álló magyar katonákat s a A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság — Szolnok megyén kívül — még nét szomszéd megye közvetlenül határos területein végez vízvédelmi munkát. Ezt a vidéket több kisebbnagyobb folyó — köztük a Tisza, a Zagyva, a Berettyó — szeli át és egyike az ország leginkább belvízjárta területeinek. A Vízügyi Igazgatóság, mint minden esztendőben, most is jóelőre felkészült az esetleges talajvizek elhárítására, illetve levezetésére. Karászi Kálmán, a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy négyzetméterenként jelenleg 20 milliméter a csapadék, azaz 20 liter víz fekszik ezen a területen — hó alakjában. Ha lassú lesz az olvadás, akkor a hó úgyszólván nyomtalanul eltűnik. Viszont, ha esőzések következnek, akkor jelentős területet fenyegetnek a talajvizek. A belvizek levezetésére már a múlt évben megtörténtek az óvó intézkedések. A vízlevezető csatornákat kivétel nélkül rendbehozták. Jellemző ezekre a munkákra, hogy a tervbe vett 380,000 köbméternyi talajmunka helyett 450,000 köbméternyit végeztek el. — Jelenleg is folyik a munka: megtisztítják a hótól az árkokat, hogy a víz gyors lefolyását semmi ne akadályozza. Szolnok megyében 1941. és 42- ben, valamint 1952. és 53-ban voltak nagyobb belvizek. Ezeknek az éveknek a tapasztalatait felhasználva az igazgatóság szakemberei még januárban elkészítették az úgynevezett szivattyú-felvonulási tervet. Jelenleg 33 állandó jellegű szivattyútelep van a megyében, főként a leginkább veszélyeztetett területeken. így a Tisza balpartján Karcag és Kisújszállás szikes talajú határában és a tiszafüredi járásban, a jobb parton pedig Tiszasüly és Besenyszög vidékén. Emellett megkötötték a szerződéseket a gépállomásokkal, melyek szükség esetén 32 hordozható szivattyúval sietnek a veszélyeztetett mélyfekvésű helyekre. A vízlevezető csatornáknál állandó készenléti szolgálatot tartanak. Ha a víz meghaladja az engedélyezett szintet, azonnal megindítják a szivattyúkat. Az igazigatóság terü-Megietent a Pártélet februári száma A Pártélet új, februári száma közli Apró Éva: A kommunizmus építésének gigantikus terve, Ripp Géza: Az imperializmusról szóió lenini tanítások torzítása ellen, Mező Imre: A pártmegbízatások jelentősége és szerepe, Máté György: Gondolatok a művelődésről című írását. A folyóirat „A pártélet napi kérdései" rovatában megjelent Biszku Béla: A pártértekezletek elé, Soczó József: Sokoldalúan agitáljunk a tsz-mozgalomért, Simon Károly: Nem megbélyegzés! című cikke. A Pártélet a propagandisták és népnevelők mun Hálához segítséget nyújt Salgó Lászlónak az imperialista országok gyarmatosító poiitikájának új vonásairól írt cikkével Gvörífy Bé'.áné; A termelőszövetkezeti í-azdösáeok tölénve a munka termelékenységének emelésében KI-6 Tibor: A külkereskedelem szerepe népgazdaságunkban című írásával. Közli a folyóirat Kenessy Zoltán: Számolt és tények a népi demokratikus országok iparának fejlődéséről írt cikkét, a „Nemzetközi kérdések" rovatban pedig Hogyan oszlanak meg a francia parlamentben a pártok és csoportosulások a januári választások után?, valamint Mi az algériai kérdés lényege és miért fontos ez a kérdés Franciaország számára? című írásokat. A Tapasztalatcsere rovatban Rózsahegyi József az Újpesti Gyapjúszövőgyár dolgozóinak importanyag takarékosságért indított mozgalmát ismerteti, Sárközi Áipád a pártfegyelem és a statisztikai fegyelemről, Bassa Endre a siklósi járás kis taglétszámú pártszervezeteiről. Hévízi István a pártoktatás néhány budapesti nagyüzemi tapasztalatairól, Bognár Gyula pedig a Hajdu- Bihar megye pártbizottságának az a.só- és középfokú propagandisták számára kiaaott „Tények és adatok Hajdu-Bihar megye történetébő!-’ című segédanyagáról írt cikket. * létén lévő szivattyúk legnagyobb teljesítőképessége: másodpercenként 70 köbméter. Ez megfelel a Tisza nyári kis vízhozamának. Az előkészületek, az óvóintézikedé'ek arra mutatnak, hogy az idén a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság területén nem kell jelentősebb talajvizektől tartani. magyar dolgozókat köszöntötte. Beszéde végén arról emlékezett meg, hogy méltó, ledönthetetlen emléket állítanak a hazájukért életüket áldozóknak, — felépítik a kommunista társadalmat. Ezután Tánczos elvtárs, a MÖHOSZ megyei vezetője tartott rövid beszédet, majd a szovjet és a magyar hadsereg katonái, a városi pártbizottság és a városi tanács, az MNDSZ és az üzemek, vállalatok képviselői megkoszorúzták az emlékművet. Az ünnepséget a szovjet és a magyar dísz-század oiszmenete zárta be. TÓ1H ISTVÁN: „SZENT TITOK“ Te édes, kicsi fiú .;. Fiúka.:: Fiúkám. Vedd el a papit, nesze. Neked hozta anyucid. Bandiké, na jöjj ide mamihoz! Etácska kisasszony a hokedlin térdelve nyújtózkodott fel a kalitkáig s a kockacukorral csa’ogatta a két kis papagály közül a kedvesebbet. Az apró szürkecsőrű madár végre kötélnek állt, megborzolta magát s leugrott a hintáról. Ügyesen bclecsimpaszkodott a kalitka drótjába és hasát nekifeszítve csipegetett a csemegéből. Eltelt negyedóra és Etácska örült, hogy sikerült megint valamivel elütni az időt. Utána nagy csend lett, csak a madarak eszegetésének karcoló zaja, meg édesanyja fújtató horkolása hallatszott. — Soká lesz még este — suttogta' magának a kisasszony s fáradtan, reménytelenül roskadt öszszébb ültében. Nagyon, nagyon unatkozott. Tizenöt év óta árván, magányosan élnek s a világot jóformán anyja, meg a két törpepapagáj jelenti számára. Az alkonyat áímosító árnyai lepték el a szobát. A vitrin, a régimódi rézgombos vaságy fénylő részei viaskodtak még némi sikerrel a homállyal s az ajtóval szemközti falról apja fényképének üvegje csillogott rá hidegen. 4 Keserűt sóhajtott a lány. Bizony, bizony, míg Szily Dénes m. kir. főtanácsos úr élt, addig eleven volt a ház. Jöttek naponta a barátok, likőrös poharak csilinge’ése mellett fo’ydogált a tarokparti. Apja méltósággal trónolt a társaság közepén. Ezüstféhér pofaszakállából biztonságérzet sugárzott mindenkire. Mélységesen melegítette őket a .hit, hogy amíg ilyen elegáns pofaszakállak lesznek hazánkban, addig az úr—úr marad. ]VI ikor Etácska kikerült a budai 1 Baar Madas intézetből, az úri vendégek köre a magyar királyi tisztikar gyöngyszemeivel bővült. A sujtásos zöld atillák férfias parföm illatába finoman zirrentek a sarkantyúk pengő bókjai. Nem is annyira a lány szépségének, mint a hozományának. Hiszen Etácska nem volt szépnek mondható, viszont az abádszalóki hetven hold gyümölcsös az ördögöt is megszépítette volna. Biztos volt belőle a kaució. Etácska ábrándos kék szeme mind gyakrabban homályosodott el; mikor magányában szőke hajfonatát sodorgatva Nyikosházi Ferkó huszárhadnagyra gondolt. Kissé telt és diákosan pikkelyes szájaszéle ilyenkor kinyílt, domborodó keble remegőn hullámzottá A hadnagy úr éppen az eljegyzés napján kapta meg a pénzbeli hozomány egyrészét, hogy kártyaadósságait rendezhesse. Ezen a napon kellett rájönnie Etácskának, milyen furcsa dolog a szerelem. Javában folyt a dáridó, pengett a tiszt urak sarkantyúja, mikor a vőlegény egészen feltűnően mustrálgatni kezdte az egyik raffinált pillantásé, csinos szobalányt. Etácska csak kétségbeesetten lihegett s egy árva szót sem mert kiejteni, í likőr a temperamentumos vőlegény éjfél körül felugrott mellőle. — Pardon, Etácska! — suttogta, azzal kisurrant. A kisasszony őrült szívdobogást kapott. Aléltan követte a fiút tíz perc múlva. Az orgonabokorhoz érve egyetlen szó ütötte meg a fülét, de micsoda áruló dallama volt annak a szónak. — Fiatalúr!..; Fiatahaluhui*;. i Etácska halk sikoltással zuhant az orgonabokorra. Nyikosházi hadnagy úr válogatott őrmesteri szókinccsel káromkodott, mikor a szobacica is megugrott mellőle. Szakítottak. Azóta Etácska már csak álmaiban számított vőlegényre. A főtanácsos úr pofaszakállán az eset után erősen felpattogzott az ezüstfehér szín. Mikor pedig a hetven hold gyümölcsöst azok kapták meg, akik addig is verejtékeztek vele, elhanyagolt, piszkos színű lett a szakáll, végül elköltözött a földről gazdájával együtt. A kisasszony pénzzé tette a va^ gyón romjait s anyjával együtt a kis falucskába költözött. Oda, ahol senki sem ismeri őket. Itt éldegéltek a régi bútorok, fülledt szagú szőnyegek között s lassanként úgy korhadoztak, mint az ócska portékák. Etácska sobelinókat készítgetett, kacsákat hizlalt, abból pénzeltek. Ráérő idejében elő-elővette régi jegyzeteit. Míg övéké volt. a világ, vasárnaponként könnyes révülettel hallgatta a kálvinista prédikációkat a rádióból. Kerek betűivel megörökítette a legszebb gondolatokat. Jó! esett most az elhagyatottságban vigasztalást lelni az úr dolgaiban.
