Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

1896, -február 12, SZOLNOK MEG LEI NÉPLAP I Az országgyűlés költségvetési vitája (Folytatás az 1-ső oldalról) Dolgozó népünk egészségvédel­mének fokozása és exportunk nö­velése végett gyógyszeriparunk az idén 27,6 százalékkal termel többet, mint tavaly. Kiemelkedő jelentőség-e lesz a Tetrán nevű gyógyszer gyártá­sának, amely hatásában felül­múlja a penicillint és a sztrcp­­tomicint. E gyógyszer kilogrammja mintegy ezer dollárt ér. A gumiipar 18 százalékkal több gépkocsi-köpenyt és 11,4 százalék­kal több gumicsizmát fog gyártani, mint tavaly. A minisztérium beruházásai közül jelentőségénél fogva ki­emelkedik a Szovjetunió hat­hatós segítségévei felépülő atomreaktorunk, mellyel ha­zánkban is megalapozzuk az atomenergia békés célokra tör­ténő felhasználását. A minisztérium költségvetése egészségvédelmi, szociális, kultu­rális célokra mintegy 55 millió fo­rintot Irányoz elő. Ebből az összeg­ből fogják felépíteni a Nagytétényi Gumigyár 75 férőhelyes óvodáját, a Kőbányai Gyógyszertár mosdóját, a Zalai Kőolajipari Vállalat fürdő­jét, éttermét és konyháját, a No­vember 7 Erőmű éttermét és kul­­túrotthanát, a Budapesti Kénsav­­gyár központi öltözőjét és mosdó­ját és más hasonló létesítménye­ket. Földvári elvtárs ezután arról be­szélt, hogy a Vegyipari és Energia­ügyi Minisztérium vállalatai tava­lyi eredménytervüket lényegesen tű lteljesítet téli. Az idei terv telje­sítéséhez már az indulásnál jó fel­tételeket biztosítottak. Földvári elv­társ a nyereségbefizetési terv to­vábbi reális emelésére javasolta, hogy az országgyűlés ötmillió fo­rinttal növelje a minisztérium nye­rés égbe-fizetési előirányzatát. Ezután részletesen beszélt a Bor­sodi Vegyilkor^Jpnátnál tapasztal­ható lemaradásokról és elemezte ezeknek az okait. A költségvetést elfogadta. (Taps.) A következő felszólaló Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszter volt, Csergő János: Kohó- és gépiparunk tervei a* új, fejlettebb technika alhalmavására épültek Csergő János kohó- és gépipari miniszter szólalt fel ezután. Bevezetőben a kohó- és gépipari üzemek elmúlt évi eredményeiről beszélt; Az üzemek 1955. évi ter­melési tervüket 104,9 százalékra teljesítették. Az eredmények érté­két fokoza az a körülmény, hogy az előző évhez képest lényegesen na­gyobb feladatokat kellett megol­dani; — Munkásosztályunk lelkesedé­sét, alkotóerejének kibontakozását világosan mutatja az újítások, ész­szerűsí tések megnövekedett száma, valamint a húsz budapesti üzem kezdeményezésére megindult és széles tömegeket megmozgató ha­talmas munkaverseny. Ezek is vi­lágosan mutatják, hogy a magyar munkásosztály a helyén áll, reá le­het számítani, munkája a mi leg­biztosabb aranyalapunk; A még meglevő hiányosságokról szólva elsőként említette, hogy olyan nagy vállalatok maradtak adósak a tervteljesítésben, mint a Salgótarjáni Acélárugyár, a Buda­pesti Szerszámgépgyár, a Wilhelm Pieck Vagon* és Gépgyár és nem utolsósorban a Klement Gottwald Villamossági Gyár. Még mindig ál­talánosnak mondható a hóvégi ro­hammunka, a túlóráztatás, az üte­mes termelés hiánya. Hibák mutat­koznak a eelejt alakulása terén is. A kooperációs kötelességek elha­nyagolása számos fontos cikk ter­melésében okozott elmaradást. Sok helyütt felütötte fejét a normacsa­lás, a normalazítás, ami pedig köz­tudomású, hogy milyen hátrányo­san beolyásolja a termelékenység emelkedését, végső soron az élet­nívó növekedését. Komoly hibák vannak az Importanyagokkal való takarékoskodás terén is. Kevés még a műszakilag megalapozott anyag­norma, technológusaink sem fordí­tanak kellő gondot az anyagtakaré­­kosságra. Ennek a helyzetnek vé­get leéli vetni, érvényt kell szerez­ni a legnagyobb fokú takarékosko­dásnak; — Megígérhetem — folytatta —, hogy erőnket nem kímélve tovább fogunk küzdeni a hibák kijavítá­sáért és még jobb eredmények el­éréséért; A kohó- és gépipar előtt álló leg­fontosabb feladatokról szólva el­mondottá: a tárca üzemeinek 1956. évi teljes termelése 11,2 százalék­kal emelkedik a múlt évihez ké­pest. Ezen belül a mezőgazdasági gépgyártás 17 százalékkal, a közle­kedési eszközök gyártása 17 száza­lékkal, a traktorgyártás 26 száza­lékkal, a szerszámgépgyártás 14 százalékkal növekszik. — E feladatainkat a munka ter­melékenységének jelentős emelése és az önköltség állandó csökkenté­se mellett kell végrehajtani. Ter­vünk az ú.i, a fejlettebb, a kultu­ráltabb technika alkalmazására épült. Feladataink végrehajtása sokkal alaposabb, elmélyültebb munkát, ésszerűbb intézkedéseket, átfogó szervezeti munkát, kulturált műszaki tevékenységet és magas­­színvonalú gazdálkodási munkát igényel. A magasabb termelési fel­adatokat a Központi Vezetőség no­vemberi határozatának megfelelően magasabb műszaki szinten kell megoldani. Elmondotta, hogy hatalmas die­­selesitési programnak a kiindulási esztendeje az idei év, mert nehéz­iparunk, bányászatunk, építő- és könnyűiparunk. kereskedelmünk szállítási problémái, mezőgazdasá­gunk gépesítése mind élesebben veti fel az üzemeltetés gazdaságos­ságának kérdését. A kohó- és gép­ipar másik döntő területe a szer­számgépgyártás továbbfejlesztése. A szerszámgépgyártás a gépipar szí­ve, ez biztosítja iparunk számára a korszerű megmunkálógépeket. Az elkövetkezendő időszak célkitűzé­sei között elsőrendű feladat, hogy az öntödék viszonylagos elmara­dottságát felszámoljuk, mert ez egész gépiparunk továbbfejlesztésé­nek egyik alapvető feltétele. — Hosszasan lehetne sorolni a kohó- és gépipar feladatait — foly­tatta. — Itt van például az export­­tevékenység rendkívüli jelentősége. Tárcánk az ország legnagyobb ex­portőrje. Mint ilyennek méltóan meg kell állni helyét a világpiacon. A gyártás színvonalának, kultúrá­jának jelentős megjavítása mellett sokkal rugalmasabban kell foglal­koznunk a külföldi piaccal, mint eddig. Le kell rögzíteni a szállítási határidőket, mint ahogy Rákosi elvtárs mondotta: szívesen kell fo­gadni az olyan megrendeléseket is, amelyek nemeseik nagy szériára, hanem egyes darabok előállítására vonatkoznak Részletesen lehetne foglalkozni a mezőgazdaság gépe­sítésével Ebben a tekintetben Köz­ponti Vezetőségünk ez évi februári ülése megfelelő útmutatást adott. Ennek alapján határozott léptekkel előre kell haladni az egyes mező­­gazdasági munkafolyamatok komp­lex-gépesítése területén. Ezután ismertette, hogy ebben az évben újtípusú magnetofon, rá­dió, továbbá televízió, cikcakk var­rógép, nikkelezett tűzhely, új típusú írószerek, játékok, háztartási gépek és elektromos háztartási készülé­kek szerepelnek a minisztérium tervében. Szólt arról a hatalmas fejlesztési feladatról, amely egyik leggyorsabban fejlődő iparágunk, a nagy múlttal rendelkező híradás­­technika előtt áll. Hangsúlyozta: a kohászatnak ebben az évben vi­szonylag kisebb mértékű termelés­­növekedést kell elérnie. így mód nyűik megjavítani a munkát a mi­nőség, a programszerűség és az egyenletes kiszállítás területén. Ezután rámutatott, hogy minden feltétel adva van a feladatok vég­rehajtásához. — Rendelkezésünkre áll a Szovjetunió tapasztalatainak kimeríthetetlen kincsestára, rendel­kezünk pártunk és kormányunk biztos, szilárd irányításával és olyan hatalmas erővel, mint dolgozóink lelkesedése, áldozatkész munkája. Nekünk erre az alkotókészségre az eddiginél is jobban kell támaszkod­ni. A magyar munkások, műszakiak mindenkor megbecsülést szereztek hazánk iparának. Az eddigieknél jobban kell élnünk a dolgozó töme­gek aktivitásával, fel kell használ­nunk kezdeményezéseiket, helyes irányba, kell vezetni a munkaver­senyt; — Külön szeretnék szólni mű­szaki értelmiségünkhöz — folytat­ta. — Büszkék lehetünk arra, hogy soraikból olyan nagyszerű alkotók kerültek ki, mint JpdLk Ányos, Kandó Kálmán, Bródi Imre, akik világhírnevet szereztek a magyar műszaki gárdának. Mai mérnö­keink, technikusaink legyenek mél­tóak a nagy elődökhöz. Tartsák sze­mük előtt, hogy most nem a tőké­seknek, hanem saját hazájuk fel­virágoztatásáért, a nép felemelke­déséért fejtik ki tudásukat. Kezü­ket nem köti meg, mint a múltban — például a híradástechnikai ipar­ban — a külföldi érdekeltségek kényszere, hanem szabadon szár­nyalhat alkotóerejük. Még több önálló, új konstrukciót várunk tő­lük. Azt várjuk, hogy kezdemé­nyező, példamutató és irányító pa­rancsnokai legyenek az újnak, a műszaki haladásnak. Sokat várunk az új fiatal műszaki gárdától, akik­kel — elismerem — nem foglalkoz­tunk kielégítően. Mindent el fogunk követni, hogy ezt az új értelmisé­get felkaroljuk, tehetségüket ki­bontakoztassuk. Bizonyos, hogy a magyar műszaki gárda méltó lesz elődei hírnevéhez. Uj munkastílust, fokozott lelkesedést várunk köz­gazdászainktól és adminisztráto­rainktól is. A szorgalmas, odaadó és fontos munkájuk után járó meg­becsülés nem fog elmaradni. — Mindent' el fogunk követni, hogy megfelelő irányítást biztosít­sunk üzemeink számára és a dol­gozókra támaszkodva megfeleljünk a várakozásnak. — Feladataink végrehajtásának fontos feltétele, hogy mindennapi tevékenységünkké váljon a dolgo­zókról való fokozottabb gondosko­dás. Szocialista termelés, szocialis­ta gyárvezetés nem képzelhető el a dolgozók szociális-, kulturális- és munkakörülményeinek állandó, szakadatlan javítása nélkül. Eb­ben az évben 35 millió forintot for­dítunk a további munkásvédelmi és szociális beruházásokra. De csak beruházásokkal nem lehet megol­dani ezt a kérdést. A gyárak veze­tői részéről körültekintő gondosko­dásra van szükség. Az ilyen vezetőt szeretik, becsülik és segítik az ön­tudatos dolgozók tömegei. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a tárca költségvetése a legnagyobb­­fokú és mindenre kiterjedő takaré­koskodás figyelembevételével ké­szült el és kérte a forgóalap húsz­millió forintos csökkentésének fi­gyelembevételével a kohó- és gép­ipari tárca 1956. évi költségvetésé­nek elfogadását; Tissa József elvtárs felszólalása Tisza József képviselő a Földmű­velésügyi Minisztérium, valamint az Állami Gazdaságok Minisztériu­ma költségvetéséről szólt: Kanményuink az 1956. évi állami költségvetésben komoly összeget, a költségvetés összkiadásának tíz­­egészkettőtízed százalékát fordítja közvetlenül a mezőgazdaság fej" lesztésére és pénzellátására — mondotta. — Ezen túlmenően az olyan beruházásokkal is, mint a tiszalökd vízlépcső, a keleti főcsa­torna, vagy máét a fokozottabb műtrágyagyártás, további több­­százmillió forintos beruházással akarja biztosítani kormányunk a pártnak azt a határozatát, amely szerint a mezőgazdasági termelés területén is meg kell szüntetni az elmaradást és állandóan fokozni kell a hozamokat mind a növény­termelésben, mind az állattenyész­tésben. Tisza József elsőnek az állami gazdaságok munkáját említette. — Állami gazdaságaink munká­jában az utóbbi évek során komoly javulás tapasztalható, s meg vannak az előfeltételek ahhoz, hogy a hoz­zájuk fűzött várakozásnak meg is feleljenek, — mondotta.— 1955-ben a többéves szívós munka következ­tében gazdálkodásukban komoly lépést tettek előre. Múlt évi ter­méseredményeikkel felülmúlják gazdálkodásuk bármelyik esztende­jének eredményeit. — Javult a helyzet az állatte­nyésztés területén is, nemcsak a száimszerűsében, hanem a hozamo­kat illetően is. —■ Van bizonyos eredmény az ön­költség csökkentés terén is, de ko­rántsem olyan, mint amilyenek a tehetőségek. Állami gazdaságaink­ban általában nem érvényesül még a messzemenő takarékosság, a költ­ségek csökkentésére való tervszerű szívós törekvés.; — Kétségtelen, hogy országos át­lagban az állami gazdaságok ke­nyérgabonatermelési szintje nőtt. ennek ellenére az önköltség nem hogy csökkent, hanem a tervezett­hez képest országos átlagban emel­kedett. Különösen indokolatlanok a magas termelési költségek azért is. mert állami gazdaságaink a mező­­gazdaság területén országosan is a a legjobban korszerűsített, gépesí­tett nagyüzemek Véleményem sze­rint azonban a baj ott van. hogy a gépek kihasználása nem megfe­lelő. hogy egyes beívelten még a legelemibb agro. vagy zoótechnikai követelmények betartása körül is bei van. Rámutatott, hogy az eléri ered-A megyei párt-végrehajtó bizottság munkájáról (Folytatás a 2-üfc oldalról) A beszámoló második része a megyei párt-végrehajtó bizottság munkájával foglalkozott. Részle­tezte a kádermunkával, kollektív vezetéssel, bírálattal kapcsolatos tapasztalatokat. A kádermunkával összefüggően többek között a kö­vetkezőket ismertette. Nem kis eredmény az, hogy az elmúlt év so­rán a Központi Vezetőség segítsé­gével közel négyszáz kádert küld­tünk falusi munkára, többségüket termelőszövetkezetbe. Ezt a mun­kát igyekeztünk következetesen véghezvinni. Nem zárkóztunk el még attól sem, hogy MB osztályve­zetőt. járási titkárt vigyünk a tsz élére. Láttuk azt, hogy termelőszö­vetkezeteinket csak úgy tudjhk gyorsan megszilárdítani, ha élükön tapasztalt, hozzáértő káderek álla­nak. Kétségtelen, hogy ezek az ered­mények igen jelentősek. Ennek el­lenére azt is látnunk kell, hogy vannak a kádermunkának még fo­gyatékosságai is. Ilyen például a káderekkel való foglalkozás, ér­deklődés problémáik iránt és neve­lésük. Ezen a téren többet kell ten­ni a jövőben. Munka közben és rendszeresen tanítani kell a káde­reket. Gyakorlatban kell megmu­tatni nekik, hogyan, milyen mód­szerrel fogjanak egy-egy feladat megoldásához, megszervezéséhez. Érdeklődni kell ugyanakkor az ed­diginél sokkal jobban egyéni prob­lémáik, munkával kapcsolatos ne­hézségeik iránt is. De nem szabad a munkájukban, magatartásukban észlelt hibákat sem elhallgatni — ezek leküzdésében szintén segíteni kell. A beszámoló ezután azzal foglal­kozott, hogy jobban kell törődni az idős párttagokkal. Kérjék ki véle­ményüket, segítségüket egy-egy fontos kérdésben. Ugyanakkor arra Is szükség van, hogy több gondot, fordítsanak rájuk a párt vezetői, még fokozottabb megbecsülést biz­tosítsanak számukra. A beszámoló ezután a kollektív vezetés tapasztalatainak ismerteté­sére tért át. Megállapította többek között, hogy ezen a téren is van jelentős előrehaladás az elmúlt évekhez képest. Néhány kérdésben azonban ez még nerp kielégítő. Például nem eléggé támaszkodik a pártbizottsági tagokra a végrehajtó bizottság, holott ezek az elvtársak gazdag tapasztalattal rendelkeznek és igen sokat tudnának segíteni. A végrehajtó bizottságon belül a probléma elsősorban a napirendi pontok megállapításánál van. Álta­lában a gazdasági, főleg pedig a mezőgazdasági kérdések túlsúlyban vannak, ugyanakkor a párt belső életével, a pártpolitikai munká­val, a dolgozók problémáival össze­függő kérdések nem megfelelő arányban kerülnek megtárgyalásra. Ezen a közeljövőben változtat a végrehajtó bizottság. A beszámoló a kollektív vezeté­sen belül a végrehajtó bizottság munkamódszerével is foglalkozott. Megállapította, hogy az utóbbi idő­ben e téren is javulás tapasztalha­tó. Konkrétabban nyújtanak segít­séget egy-egy területen. Előzetesen alaposan tanulmányozzák azt és így gyűjtenek tapasztalatokat a helyszínen. Ennek alapján adnak útmutatást a munka jobb meg­szervezésére, különböző nehézsé­gek leküzdésére. További feladat­ként azt szabta meg a végrehajtó bizottság beszámolója, hogy az ér­­tekezletefc és a papírmunka rová­sára még többet tartózkodjanak kint az elvtársak a dolgozók közt a községekben, termelőszövetkezetek­ben és így tovább. így biztosítható ugyanis, hogy a vezetés éJŐ, darren és konkrét lesz állandóan, nem szakad el az élettől. Hatékonyan tudja segíteni a párt-, állam- és tö­megszervezetek és nem utolsósor­ban a megye dolgozóinak a mun­káját. A megyei párt-végrehajtó bizottság törekedjen arra. hogy ezt a munkamódszert a járásokban, vá­rosokban, községekben — az élet minden területén alkalmazzák; A továbbiakban a bírálat-önbirá­­lat alkalmazásával kapcsolatos ta­pasztalatokat elemezte a beszámoló. Rámutatott, hogy a vezetőségvá­lasztások során némileg élénkült a bírálószellem. Számos taggyűlésein a párttagok merészen, de építő for­mában tárták fel a területükön észlelt hiányosságokat. Ugyanak­kor javaslatot is tettek a hjbák ki­javítására. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a taggyűléseken a vezetőség beszámolója igen sok he­lyen önkritikusan elemezte a párt­vezetőség munkáját. Ennek ellené­re nincs meg a gyökeres fordulat a bírálat területén. Ehhez az szük­séges, hogy mind a párt, mind az állami vezetők törődjenek többet a dolgozók alulról jövő bírálataival, jelzéseivel és javaslataival. Hasz­nálják fel ezeket munkájukban — ne csak formálisan, látszólag értse­nek azokkal egyet, hanem kövesse az elhangzott szót minden esetben a tett. Ha a dolgozók ezt tapasztal­ják, nő a bátorságuk, aktívabbak lesznek és javaslataikkal, bírála­taikkal további sikerek kivívását segítik elő. A végrehajtó bizottság harcolni fog a jövőben méginkább ezeknek az elveknek az érvényesí­téséért. így biztosítható ugyanis azoknak a káros jelenségeknek a leküzdé­se is, amelyek még megtalálhatók egyes helyeken: nem merik, vagy nem akarják kifejteni a'dolgozók véleményüket különböző kérdések­ben, félve esetleges megtorlástól. A végrehajtó bizottság ugyan­akkor keményen fellép mindazok­kal a vezetőkkel szemben, akik bármilyen formában elfojtják, vagy elfojtani igyekeznek a bírálatot. Ä beszámoló végezetül a következő­ket szabta meg feladatul. Meg kell értetni minden vezetővel, hogy a bírálat elsatnyulása önelégültség­re, súlyos hibáiéra vezet. A segítő, építő bírálat ugyanakkor előrevi­szi a munkát, növeli a vezetőszer­vek tekintélyét. Erősíti a párt és a tömegek kapcsolatát, kifejleszti a dolgozók alkotó kezdeményezését, mely nélkül a szocializmus építése nem oldható meg; A megyei párt-végrehajtó bizott­ság beszámolója befejezésül meg­állapította, hogy bár van a párt­munkában előrehaladás, javulás, ezzel nem lehet megelégedni A Központi Vezetőség múlt év no­vemberi határozata, ezév februári ülése, a második ötéves terv célki­tűzései ugyanis újabb nagy felada­tokat állítottak a párt és állami szervek elé. Ezért a feladatok meg­oldása megköveteli a munkában tapasztalható fogyatékosságok gyors felszámolását. A beszámolót Kálmán István elvtárs a következő szavakkal fejezte be: Meg vagyunk győződve arról, hogy ha a mai párt­bizottsági ülésen a pártbizottság tagjai elvtársi bírálatot mondanak és a pártbizottság meghozza a vég­rehajtó bizottság munkájának meg­javítására vonatkozó határozatát, képesek leszünk e feladatok meg­oldására. A megyei párt-végrehajtó bizott­ság beszámolóját élénk vita követ­te, melyre lapunk folyó hó 1.4-i, keddi számában visszatérünk. mények ellenére sem lehetünk meg­elégedve állami gazdaságaink ál­lattenyésztésének eredményeivel. A gazdaságok többségében az állat­állomány számára nincs biztosítva megfelelő takarmánybázis, s a meg­lévő takarmánnyal sem minden esetben takarékosan. ésszerűen gazdálkodnak; — Állami gazdaságaink még min­dig alacsony súlyban adják át^ az államnak a vágásra szánt sertése­ket és szarvasmarhákat, aminek az a következménye, hogy kevesebb hús. zsír jut a dolgozók asztalára. — Nélkülözhetetlenül szükség van arra. — mondotta. *— hogy állami gazdaságaink megteremtsék saját takarmánybázisukat szálas-vi­zenyős- és abraktakarmányban egy­aránt. hogy rendelkezzenek átmenő takarmánykészlettel is. — Igaz. hogy állami gazdasága­inkban 1955-ben már sikerült fo­kozottabb mértékben alkalmazni a gépi munkát — folytatta. — de sem­mi kétség nem fér ahhoz, hogy a magas termelési költségek egvik oka, hogy a rendelkezésükre ál­ló gépek kihasználása alacsony — mind a növénytermelésben, mindaz, állattenyésztésben. Éppen ezért sok még a kézi munka is. — Növeli a költségeket és a deficiteket az állami gazdaságoknál meglévő túlzott bürokrácia, egyes igazgatóságok meggondolatlan, kap­kodó irányítása. — A párt és a kormány elvár­ja azt az Állami Gazdaságok Mi­nisztériumától. a gazdaságok veze­tőitől, de valamennyi dolgozójától, hogy a költségvetésben előirány­zott összeget a takarékosság leg­messzebbmenő figyelembevételével, a jó gazda gondosságával úgy hasz­nálják fel. hogy minden fillér több­szörösét adja vissza terményekben és termékekben a népgazdaság szá­mára. A Földművelésügyi Minisztéri­um költségvetéséről- szólva rámu­tatott: az előirányzott összeg azt a célt szolgálta, hogy a minisztérium biztosítsa az 1955. évhez viszonyít­va a mezőgazdasági termelés to­(Folytatása a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents