Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-07 / 32. szám
2 SAOLNOK SIEG S EI N ÉPLAP l»5ő, február ?> A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa előtt N. Á. Bulganyin és Eisenhower üzenetváltásának újabb visszhangja ßafina ^t^úicUewi: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 28 meg a főagronómusról Washington (TASZSZ.) A Nation című lap február negyedifci számában hírmagyarázatot fűz N. A. Bulganyin és Eisenhower üzenetváltásához és rámutat, hogy a húsz éves barátsági szerződésre előterjesztett, szovjet javaslat elutasítása még oiyatn ürüggyel sem előnyös az Egyesült Államok kormánya számára, hogy csupán propagandajavaslatról van szó. A lap hangsúlyozza: általában alig lehet elfogadni, hogyan lehet elutasítani egy barátsági szerződést, majd ezeket írja: „A két nagyhatalom között a jelen pillanatban kétoldalú egyezmény megkötését sokan hatalmas jelentőségű eseménynek tekintenék. Ezért az elnöknek valamivel tovább keltett volna mennie válaszában és fel kellett volna hoznia azokat a feltételeket, amelyek alapján hajlandók lennének szerződést kötni, vagy pedig sokkal messzemenőbb és fontosabb javaslatok tervezetét kellett volna kifejtenie*’ A lap szerint Eisenhoweimek élnie kellett volna „a kínálkozó alkalommal, hogy eltekintsen attól a váiaszformától, amely oly gyakran ismétlődik, hogy már az amerikai diplomáciai üzenetváltás sablonjává vált, nevezetesen, hogy eltekintsen attól a feltevéstől,, ameiy szerint helyesen járunk el, amikor tetteket, nem pedig szavakat követelünk, mielőtt tárgyalásokba bocsátkoznánk az oroszokkal A tárgyalások többségének az a célja hogy megegyezésre bírják a feleket bizonyos akciók kifejtése érdekében. Ezek az akciók a tárgyalások eredményei, nem pedig előfeltételei kell, hogy legyenek. Ennélfogva kellemetlen helyzetbe kerülünk, ha továbbra is kitartunk amellett, hogy a Szovjetunió, jóindulatának bizonyítására, adja fel a német kérdésben elfoglalt álláspontját, a mi álláspontunk javára, mielőtt a kérdést vele megtárgyalnánk. Ha ilyen álláspontra helyezkedünk. s. kijelentjük, hogy nem békés tárgyalásokkal. hanem feltételnélküli kapi-Moszkva (TASZSZ.) A; A. Gramiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese február negyedikén fogadta K. N. Kavur urat, Törökország moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és átnyújtotta neki a Szovjetunió kormányának jegyzékét. A A szövet kormány Jegyzéke a török korrn«,1'7*1r*,y Pártunk elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének legújabb számában „A Szovjetunió Kommunista Partjának XX. kongreszszusa előtt” címmel Szántó Rezső elvtárs írt cikket. Az alábbiakban részleteket köziünk Szántó eivtárs írásából. A Szovjetunió gazdasági erejének nöiekedése A XIX, pártkongresszus óta eltelt három esztendő a Szovjetunió gazdasági hatalma további megszilárdításának, a gazdaság és a kultúra valamennyi ága további fÖlvirágzásának, a szovjet nép jóléte emelkedésének jelentős szakasza volt. A múl t esztendő legnevezetesebb gazdasági eseménye az ötödik ötéves terv ipán termelésének határidő előtti teljesítése volt. A szovjet ipar már 1955. május 1-re, vagyis négy év és négy hónap alatt teljesítette ötödik ötéves tervét. Ennek eredményeképpen ipari termelése 1950-hez képest 85 százalékkal, ezen belül a termelési eszközök termelése 91 százalékkal, a fogyasztási cikkeké pedig 76 százalékkal!, vagyis az 1940. évihez képest több ipimt kétszeresére növekedett. Az ipari termelés növekedésének üteme ötször-hatszor fölülmúlja az Egyesült Államok iparának évi átlagos növekedését. A Szovjetunió Kommunista Pártja az elért hatalmas eredmények ellenére sem nyugszik babérain: bátran feltárja fogyatékosságait, s a XX. pártkongresszus előkészületei során a még megoldatlan feladatok megoldására mozgósítja a pártotj A párttagság aktiv részvétele a XX. kongresszus előkészítésében A kommunizmus építésének a pánt által .kitűzött hatalmas feladatai megkövetelik valamennyi kommunista nagyfokú aktivitását. A Szovjetunió szerte lezajlott taggyűlések és pártértekezleteik a párttagok megnövekedett aktivitásáról tanúskodnak. Az SZKP tagjai és a szovjet dolgozók világosan látják, hogy csakis az ipari termelés, különösen a nehézipar, a gépgyártás termelésének állandó fokozódása teremti meg a népgazdaság valamennyi ága gyom fejlődésének és a dolgozók jóléte állandó növekedésének szilárd alapját. A pártmunka egyik fontos célja a reális termelési eredmények elérése. Ezért összpontosítják most a párt gyári alapszervezetei fő figyelmüket az SZKP Központi Bizottsága 1955. júliusi teljés ülésének határozataira. A gyári alapszervezetek taggyűlései a legtöbb helyen tüzetesen megvitatják a műszaki haladás kérdéseit, . a termelés szervezésének megjavítását, a munka termelékenységének fokozását. A kommunisták élesen bírálják azokat a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőket, akik hanyagságot és megcsontosodottságot mutatnak az új technika és a haladó technológia bevezetésével kapcsolatban. Sok pártszervezet felülvizsgálta a 'kommunisták elosztását a termelésben, meat a párttagoknak a termelésben való helyes elosztása nélkül a pár talapszervezet nem végezhet sikeres munkát, nem gyakorolhat állandó hatást a termelésre, s nem biztosíthatja a kommunisták élenjáró szerepét. A párttal együtt <is egész szovjet nép készül a XX. kongresszusra A Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építés vezetésében szilárdan támaszkodik a kommunisták és pártonkívüliék tapasztalatára, a tömegek tapasztalatára, állandóan tanácskozik a munkásokkal, a kolhozparasztokkal és az értelmiséggel. A párt figyelmesen tanulmányozza a dolgozók szükségleteit, igényeit, javaslatait, bíráló megjegyzéseit, mert a tömegek egészséges bírálata a dolgozóknak a hibák kiküszöbölésében, a kommunista építő munka megjavításában való érdekeltségét bizonyítja. Ennek köszönhető, hogy erősödnek a párt és a tömegek kapcsolatai megszilárdul a párt és a nép egysége. A Szovjetunió dolgozói jól megértik, hogy munkájuk eredményességének fokozódása, a munkatermelékenység növekedése a szocia’ lista társadalom további fejlődésének, a kommunizmus felépítésének elengedhetetlen feltétele. Érthető tehát, hogy a XX. kongresszus előkészítésének idején különös erőve1 mutatkozik meg a szovjet dolgozók magasfokú kommunista öntudata, a pártnak és a tömegeknek szétszakítihatatlan kapcsolata. A párttal együtt az egész szovjet nép készül a kongresszusra. A szovjet emberek a gazdasági és kulturális építésben elért újabb győzelmekkel akarják nevezetessé tenni a közelgő XX. pártkongresszust, A mozgalom élén, mint mindig, a Szovjetunió munkásosztálya halad. A moszkvai Kaganovics Golyóscsapágy-gyár és a legjelentékenyebb moszkvai és lendngrádi gyárak és tudományos intézetek munkásainak, alkalmazottainak és mérnökeinek kezdeményezésére szocialista verseny indult a XX. pártkongresszus tiszteletépe. A szovjet dolgozók részvétele a hatodik öteves terv kidolgozásában A közelgő pártkongresszus a kommunizmus építésének új, nagyszerű perspektíváit tárja fel. A XX. pártkongresszus megjavítja és elfogadja az 1956—1900. évi időszakra a Szovjetunió népgazdaságfejlesztése hatodik ötéves tervének irányelveit. Az SzKP pártszervezeteinek figyelme a XX. kongresszus előkészítésének idején arra irányul, hogy meggyorsítsák a tudmány és a technika legújabb vívmányainak a termelésben való elterjedését, a munkatermelékenység emelését, az újítók tapasztalatainak népszerűsítését; A hatodik ötéves terv javaslatait a XX. pártkongresszus előkészítése idején gyáranként, a dolgozók gyűlésein, a termelési és technikai tanácskozásokon a párt és a szakszervezetek hathatós közreműködésével dolgozták ki. A dolgozók ilyen széleskörű részvétele a hatodik ötéves terv javaslatainak kidolgozásában biztosította, hogy ezek a javaslatok reálisak legyenek, s lehetővé tette a gyári tartalékok föltárását. A dolgozóknak a tervjavaslatok kidolgozásában való hatalmas arányú közreműködésére jellemző, hogy például a Nyizsnyij Tagil-i gyárak ötéves tervjavaslatainak tárgyalására összehívott gyűléseken több mint 60.000 dolgozó vett részt, s több mint 2600 dolgozó szólalt fel a vitában. A milliós tömegeknek a tervek kidolgozásában való részvétele nemcsak a rejtett termelési tartalékok föltárását segíti elő és a tervek realitását, sikeres teljesítését biztosítja, hanem a gazdasági vezetőivet is megtanítja, hogy állandóan figyeljenek a tömegek hangjára, s késedelem nélkül támogassanak — Van egy olyan szabály, amihez én szigorúan tartom magam a munkámban: ,Nem tudod — megtanítunk! — Nem tudod megtenni — segítünk! Nem akarod — rábírunk!*’ Nagyon érdekelne engem, nem ismerd-e maga az egyszemélyi vezetés elvét és a fegyelmet, nem tudja-e betartani valamilyen okok miatt;., vagy pedig nem is akarja? Naszlya megint csak • hallgat. Majd kinyitja a száját és nagynehezen kimondja: — A gépparkunk megnőtt:.. de a termés nem... Azt mondtam..; azt gondoltam. De ck nem akarnak rám hallgatni! Üjra elhallgatott. Az arca zavart, ostóbácska. Mi történt a mi kötekedőnkkel — gondolom magamban. Miért nem védi magát és az igazát? Miért nem igyekszik a területi párttitkár előtt megvédeni magát vádjainkkal szemben? Eszembe jutott, hogyan foglalkozott a traktorosokkal, hogy állította fel a kocsikat a műtrágya kirakásánál, hogy járt a sztyeppein azzal a kukoricaszárral . -.! Vannak olyan dolgai, amivel tromfalhatna, amivel megmutathatná magát a jó oldaláról. Van miért bennünket is megbírálni. Hát aívkor miért hallgat? Amikor a négyzetes . vetést kell .megvédeni“, akkor azt lehet mondani. mellével veti magát a szuronyok elé! Amikor az elmaradt kolhozokat kellett „megvédeni’’, semmitől sem félt. magának a területi párttitkámak is ördög tudja, mi mindent nem mondott! Tíz emberre elegendő bátorság és vakmerőség volt benne. És most. nem minden értékes kezdeményezést vagy javaslatot, szokják meg a problémák merész felvetését, a forradalmi kezdeményezést, de egyszersmind marxista józansággal mérlegeljék a lehetőségeket és körülményeket. Fokozódott a marxizmus— lemnizmus propagandájának jelentősege A XX. kongresszust megelőző aiapszervi gyűlések és pártértekezletek megmutatták, hogy a párttagok jelentékeny része mindinkább megérti az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának megnövekedett jelentőségét. A felszólalók elítélték az olyan propagandistákat és agitátorokat, akik a kommunizmusróC prédikátor módjára, csak mint távoli célról beszélnek és nem értik meg, hogy a fő dolog nem az, bogy csak magyarázzuk a marxizmus-len inizmus elméletét, hanem hogy azt gyakorlatilag is megvalósítsuk, hogy megteremtsük az anyagi és a kulturális javak bőségét, a szovjet emberek öntudatának további fejlődését; Érthető tehát, ha a legutóbbi évéit folyamán szerte a Szovjetunióban megnövekedett az érdeklődés a marxizmus-ttentnizmus elmélete, különösen a közigazdasági elmélet iránt. Az SZKP a béke és a szocializmus harci tábora élén A Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszus óta hatalmas eredményeket ért el a lenini külpolitika megvalósításában. A szovjet nép a párt vezetésével lankadatlanul az első vonalban küzdött a népek békéjéér t, a különböző társadalmi és politikai rendszerek békés egymás mellett éléséért. Az SzKP XX. kongresszusának határozatai, elsősorban a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítése nagy mértékben segíti majd a szocialista táibor további megszilárdítását. Ezt hangsúlyozzák a Szovjetunió hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves tervének irányelvei: „A Szovjetunió minden módon szélesíteni fogja az együttműködést minden népi demokratikus országgal, hogy a gazdasági erőforrásokat és a termelési kapacitásokat a népgazdaság egyes ágazatai fejlesztésének összehangolásával, a termelés specialiizálásáva 1 és kooperációjával, valamint a tudományos műszaki vívmányok és az élenjáró termelési tapasztalatok kicserélésével a közös érdekek szolgálatában a legésszerűbben használják fel." a négyzetes vetésért, nem az elmaradt kolhozokért, hanem saját magáért kellene verekednie. s. Mit ül akkor itt ez a szenvedélyes verekedő hang nélkül, tehetetlenül, anélkül, hogy kinyitná a száját? Milyen furcsa természet ez?... Másokért úgy harcol, mint egy anyatigris... de magát, magát..: magát úgy látszik, nfem tudja megvédeni . s ; Fényesein kivilágított, népes vidék villant el az ablak előtt, de nem tudtuk, milyen, oly sok falu és város repült el már mellettünk ez alatt az éjszaka alatt. Útitársam hol tenyerébe szorította a pipáját, hol meglazította rajt az ujjait. — Ha hiszi, ha nem, mostanáig is emlékszem erre a védtelenségére... Hát igen... Nasztaszja nem tudta megvédeni magát, nem tudott kiállni mágiáért.. j Végighallgatott mindent zavartan, nyelvnélküli buta kislányként, s ilyen ostoba kislányként is ment ki a szobáiból. Mi bentmaradtunk és egyszerre vidám hangulatunk kerekedett. Jobban mondva, megkönnyebbültünk attól, hogy a kellemetlen dolog már elintéződött, már mögöttünk van. Fegya elejtett egy-két óvatos szót azzal kapcsolatban, nem lehetne-e .kicserélni“ Nasztyát a volocsihinói gépállomás agronómusával. Régóta szerettük volna már megszerezni Linocskát magunknak. De Szergej Szergejevics szórakozottan, röviden válaszolgatott és változatlanul föl-alá járt a szobában. Az arca meg olyan borús, nyugtalan, mint hogyha elégedetlen ' lenne magával, vagy ki tudja, még mivel.;. Hol leül az asztalhoz, hol meg megint feláll, odamegy az ablakhoz, ujjaival dobol az üvegen... Amikor már más dolgokról kezdtünk beszélni, meszóialt: — Hát igen... meggondolatlan... megengedhetetlen magatartás... — csak hallgatjuk és csodálkozunk: megint Nasztyáról beszélne? — No jól van. Állandó verekedés az élete... De a verekedésben nem a .magatartás a legfontosabb, hanem az, hogy miért és kivel verekszik az ember..» •— ezzel Rucsetnkóhoz fordult. — Mikor bizonytalan vagy egy kérdés lényegével, akkor időnként hasznos megnézni, ki tartozik az egyik táborba és ki a másikba. Ez néha segít a dolgok tisztázásában ... Rögtön visszagondoltam, kik vannak a gépkezelőink közül Nasztys mellett és kik ellene? Csurnak szívveMélekkel mellette áll. De Sztyenyka és Venyka... hogy lehetséges az, hogy azt béli mondanom, mi egy táborba kerültünk ezzel a párocskával? Szergej Szergejevics folytatta: — A kolhozta-gok és a gépkezelők befogadták maguk közé Kovsova agronómust. Nemcsak befogadták, hanem megszerették. Velüe nem verekszik ... Magukkal verekszik. Mindenkivel egyformán, vagy van maguk között egy fő „ellensége?*’ A kérdés váratlan vélt, nem tud tunk rá rögtön válaszolni. Arkagyij találta fel magát leghamarabb Gúnyosan elmosolyodott és így felelt: (Folytatjuk.) tulációvai akarjuk a kérdések rendezését.“ London (TASZSZ.) A Reynold’s News vasárnapi számaiban óva int a „katonai hatalom vagy katonai szövetségeken alapuló’’ politikai irányvonal folytatásától. A különböző társadalmi rendszerű országeb kölcsönös viszonyáról szólva a lap ezeket írja: „Most égetően szükségesek az olyan irányú erőfeszítések, hogy mindkét fél közösen oldja meg a nemzetközi problémákat. Vagy együttműködést kezdünk, vagy folytatjuk a cselszövéseket és a harcot mindaddig, amíg ki nem robban a nukleáris háború.“ Az angol sajtókammentárok nagy figyelmet fordítanak a Bulganyin üzenetében foglaut javaslatokkal kapcsolatos francia magatartásra, amelyet a francia külügyminisztérium legutóbbi nyilatkozati ban határozott msg. A Sunday Times párizsi tudósítója ingerülten írja, hogy „a francia kormány nem osztja az Eiseoihowerthoe intézett újabb Bulganyin-üzenettel kapcsolatos szkeptikus angol és amerikai magatartást és azt szeretné, hogy az orosz javaslatot további megvitatás tárgyává tegyék,*’ Athén (TASZSZ.) Az Avgi című lap ezeket írja: „Eisenhower a nemzetközi feszültség enyhülését ellenző körök ‘befolyása alatt elutasította az első javaslatot Az amerikai propagandaszervek kénytelenek elismerni, hogy nehéz helyzetbe kerültek, mert nem tudják megmagyarázni a népeknek, miért vetették el a barátságra vonatkozó javaslatoücat.’* „Az Egyesült Államok kormányának helyzete — írja a lap — még súlyosabb lesz, ha ezúttal is kitart korábbi álláspontja mellett.*’ A lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok minden tőlük telhetőt elkövetnek a nemzetközi helyzet megjavítása, a baráti kapcsolatok megteremtése és a nemzetközi problémák útján való megoldása érdekében. (MTI.) jegyzék többek között így hangzik: Illetékes szovjet szervek közlése szerint az utóbbi időben a szovjettörök határon át, Nahicsevany és Jereván városok közötti térségben a Szovjetunió területére és légiterébe Törökországból több nagy léggömb hatolt be. A léggömbök átmérője eléri a tizenöt métert és háromszáz kilogramm súlyú olyan felszerelést hordoznak, amely a terepről fényképeket készít, továbbá automatikusan működő rádióvevőket és más rakományokat. A Szovjetunió területén észlelt és elfogott léggömbök vizsgálata azt mutatta, mind a léggömb, mind a rájuk függesztett berendezés az Egyesült Államokban készült. Illetékes szovjet légügyi szakemberek véleménye szerint ezek a léggömbök különböző időben, különböző magasságban és különböző irányban repülnrk és veszélyeztetik a Szovjetunió belső vonalain, valamint a nemzetközi vonalakon repülő repülőgépek utasainak és személyzetének életét. Az illetékes szovjet szervek rendelkezésére álló adatok szerint az említett léggömböket Törökország területéről engedik fel. Nem nehéz megérteni, hogy milyen helyzet alakulna ki, ha azok az államok, amelyeknek. a légi terébe az említett szállító léggömböket küldik, ugyanerre az útra lépnének és hasonló légszállító eszközöket bocsa tanának bs azoknak az országoknak a légiterébe, amelyeket a fentemlített törvénytelen cselekményekért felelősség terhel. Az említett léggömböknek a Szovjetunió lógiterébe való bebocsátása sérti a Szovjetunió területi épségét és szuverenitását és durván megszegi az ENSZ alapokmányában ’eszögezett általánosan elismert nemzetközi jogi elveket. Törökország területének e célra való felhasználása a török kormányra ezekért a törvénytelen cselekményekért feltétlenül felelősséget rn. A Szovjetunió kormánya a török kormánytól elvárja, hogy intézkedéseket tesz annak megszüntetése 'óljából, hogv n Szovjetunió légiterébe küldendő léggömbök felengedésére török területet használjanak fel, (MTI.)
