Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

4

bioltok «mórra meflap

1966. MbruÉr 5.

Tát& IdUxdm , ?

SZEGÉNY DIÁK — GAZDAG DIÁK

KARCAGI EMLÉK A HARMINCAS ÉVEKBŐL

5'*h Jelet dolgozatot megírt már Fmci, amikor együk, szünetben a tanári szobába hívatták Surján tanár úr széles mozdulattal, mosolyogva intett neki a tiszteletet parancsoló szoba végéről, aihol több kollégájával nagy vitáiba voiit elmerülve.

— Nincs kedved tanítványt vállalni? — kérdezte.

Szegényember diákfiómak ne volna szüksége arra a kis pénzre, aimit a gazdagok Lustafejű, legtöbbször buta csemetéivel való bajlódásért fizetnek?

— Hogyne! •— kapott az ajánlaton Frici. Megint úgy érezte, hogy még biztosabban vetette meg lábát a „tudományok hajlékában*', ahogy a gimnáziumot reggeli imájukban nevezték.

A tanár elövette noteszét s onnan olvasta a címet. Tompa-utca 7.... Osztálytársad, Cs. Nagy Sándor lakik ott. Ma járt nálam az anyja s kért: adjak a űa mellé egy jó korrepetitort., > Hisz tudod, milyen gyenge mindenből.

A kisdiák azt sem tudta, fiú-e. vagy lány. Szíve majd kiesett örömében, amiért első osztályos létéire tanítással bízzák meg.

Tíz éves és már pénzt keres, ugyanakkor még a lába is elnehezedett a kellemetlen érzéstől. Cs. Nagyot fogja tanítani. Meg tud-e egyáltalán moccanni abban a gazdag világban. Lányok is vannak a háznál. Egy nagyobb, aki iker Samdrival, de azt polgáriba adták meg egy kicsi. Sándornak meg Tetéznek mostoha anyja a nagy asz szörny. A kis Eszti már édes gyereke,

A pő m, pétiét tere telt — kö** szönt el ebéd után kurtán-furcsán hazulról.

— Mit beszélsz, te?

— Majd «kmondom,,,

Kicsit szurkolva nyomta le a gazdag ház kovácsoltvas kilincsét. Bent megállt egy szempillantásra, várta, nem rohannak-e rá a kutyák. Erős drótkerítés választotta el a ház előtti virágoskertet a gazdasági udvartól s a kutyák meg se moccantak. Nehéz súlyokat érzett a lábában, míg felbaktatott a széles, fényes kőlépcsőn. A ragyogó kőkockás folyosó homlokát előkelő oszlopok tartották. Ahogy a magasban szüikéllő csatornára nézett, úgy tűnt neki, mintha a masszív, világossárga épület hu trad ülve,

meglepetten fogadná. „Hát téged ki hívott ide?’* A virágoskert tujaíáinak temetőre emlékeztető illata a féltőn bezárt ajtók mögül áramló bútor és ágynemű szaggal keveredett. Azokból a szobákból jött ez utóbbi, — amint később megismerte — amelyet Cs. Nagyék sohasem használtak. Ezekbe kérkedő szemérmességgel vezették be névnapok, disznótorok alkalmával a vendégeket „Ezt a bútort kedvesanyám vette esküvőkor.,, Nem olyan mutató®, de tartós. <« diófa valamennyi. j s Tízezer pengőt fizettünk érte Thck asztalosnál, Pesten‘‘ — kezdte sorolná a konzerválásra ítélt vagyontárgyakat Cs. Nagyné.

— Szeéhervusz, kiskópé «•“ abajgatta túlhangos, mézesmázos nyájassággal Fricit a nagygazdiáné.». Te leszel a md buta fiunk tanárja? »..Csak nézzed már, milyen hülyén bámul ez az ökör — terelte a gyerek figyelmét a kemencének támaszkodó Sándorra, aki reb?gő szemmel, kínosan vigyorgott vissza mostohaanyjára... Kell ennek gimnázium, a fene, aki beleessen... Mennyibe került már eddig is, pedig még féléve se jár.. ; Csak gondold el, kedves Ferenc. Ruha, cipő, táska, sapka, meg az a rengeteg könyv, füzetNekünk nem adiják ám kölcsön, mint nektek, pedig ami száz pengő, az nálatok is, nálunk is száz pengő.., Most v ttünk két pár lovat, egy vaevont fizettünk érte. De kel, mert megöl a sok főd bennünket... Kati nőném, a mosóasszony, most kér’ húsz pengőt előlegbe, operálják a lányát... Annyi kiadás, azt hisz;« mert Cg. Nagyék virilisták, minden! kibírnak.j. Most meg ez az átkozott kölyök, s t. Oszt mennyit kérnél? —■ édesítette meg a váratlan kérdést Fricinek, akit valósággal eikábított a lerohanó szóáradat.

_ ßn... igazán nem tudom — vallotta be őszintén is, bután ic Frici. aki úgy megilletődött a söté’ nehéz bútor komor társaságában hogy alig tudta ésszel felérni, m

történik vele.

« Ügy gondolom, nem Iára kevés négy penaS havonta, meg kapsz

ozsommá* is — csapott le feltartózhatatlamui a kulákasszomy ..« Jó lesz az a kereset apukádéknak... Akkor holnap be is állhatsz... Na, komazzatck! — kelt fel határozottan a székről Cs. Nagyné s már tódult is kifelé nagy tömegével Fricinek örökre emlékezetébe vésődött pörs néses arca, hurkaszín ü szemének mohó nézése, meg erőltetettem mosolygó szájából kiragyogó aramyfoga. Mikor felocsúdott. halványan emlékezett, hogy 10—15 pengő a szokásos taksa egyegy gyenge tanuló után ..» De nem mert szólni.

A tét gyéréit szótlanul mérte

^ egymást. Fried most már felélénkülve, Sándor visszahúzódva, mintha félnie. Furcsa hegyes fejét félrehajtotta. Nem mosolygott csak tágramyüt szemgolyóit osztálytár sára meresztve, bátorait zsebében Az ujjai közé akadt pénzdarabok csilingelősére nekibátorodott és tartózkodóan is, meg támadóan is megszólalt.

— Meg ne mondd, hogy Dárdánál bezúgtam márna!

— Ne félj. s. Hol tanulunk?

— Amoda, na gyere — indult neki Sándor s a konyhán keresztül tágasabb, de komolyabb szobába érkeztek. Az ablak melletti sarokban plafonigérő cseiépkályha, mellette sötétzöld, selyemmintás dí vány. Ez előtt a szoba hosszirányában hatalmas, súlyos barna asztal. A fényes lapra támasztva könyökét, egy copfos. ragyogóan tiszta ruhájú lány tanult. Arca szinte lnrvaszerűen mozdulatlan maradt, ahogy a belépőkre s főleg Fricire nézett. Hideg kék szemében se kíváncsiságot, se meglep'dóst nem leértett felfedezni, csak mélységes közönyt. Érdekes. Fótos az egész szobán ezt a ridegséget érezte megülepedive. Jobban körülnézve észrevette, hogy a sötétefcb falré'isen olajfestmény lóg az ágy felett. Lilásbarna háttérbe ragasztva beteges-rózsaszínű fiatal nő arca tekintett megkövültén az öiökkévalóságba. A nő vékony szája, józanfényű szeme épp olyan, mint a Terézé, akit Frici ismert látásból

— Az volt az anyánk! — kapir gilt a orrahegyét Sándor és röhentve tette hozzá. — Megőrült, oszt meghalt,, i Még mikor mánk születtünk.,,

— Szervusz ■» köszönt éppencsakhogy a lány s hangja olyan volt, mintha haját húzná valaki.

Időt tótom majdnem tisztelettel nézett diákfiára, mikor az beszámolt élete nagy fordulatáról. — Fél év alatt megkeresel egy eipőrevalót, te gyerek! — seperte le örömében a gyaluforgácsot s félült pihenni az asztalra. — Másik felén meg kabátot vagy nadrágot veszünk ;

— Majd Jó lesz az Itthon •— szabadkozott Frici * a világért nem

HIDEG téli szél jajgat a pusztán. Nagy szikrázó felhőt kavar a száraz hóból, s belevágja a magányos éjszakai vándor veresre csípett arcába. — Hogy nem tudja az isten bedugni azt a bolond lyukat, amiből ez a bolond szél fuj! — dörmögi, s kucsmás fejét mégjobban vállai közé huzza.

Félóra múlva eléri a tanyát, léptei elibátortalanodnak.

Két szelindek ront rá.

— Kormos az anyád!; t: nem méc! — rúg feléjük de azok nem tágítanak. Akkor nyílik a ház ajtaja, s tagbaszakadt férfi lép ki.

— Ki az?

— Én vagyok;

*— Ki az az én?

Az idegen elsápad. —1 Hát már csak így, — gondolja, s fáj a szíve. Arra az időre gondol, amikor még együtt cselédeskedtek. éppen itt ezen a tanyán, egy kétszázholdas parasztnál.

Hirtelen sarkon fordul és menni akar, de a másik szava megállítja.

— Legalább gyere be Dani. megmelegszel.

Az idegen uralkodik magán, a többiekre gondol, akik most nyugtalanul váriák. mit végez.

Még be sem tértek, a "házigazda már oda is löki a szót az asszonynak:

— Hozd a kisüstit! — legszívesebben azt is hozzátenné: az ..Aranykalászban® két decit osztottak belőle egy munkaegységre Aztán még egyet gondol, s megy az asszony után a kamrába.

adta volna, hogy most nem egyezet apjevai.

/fiú tóton terme új tapasz

* tálatokkal gazdagodott. Hamar megszokta életének új területét s nemsokára ráeszmélt, micsoda robot szakadt rá.

— No, hogy van hát — „ablak?“

— Das Fenster...

— Végre, huszadszorra , s, De most már efl ne felejtsd.

— Az asztal?

— Der Tisch,

— Az ahó?

— Die Tür.

— Az ablak?

— Pie.., nem'. ■, der.;,

— Der a fenét.;; Das Fenster... Husianeggyedszerre megint nem tudod... Mi van neked a fejedbe? Próbáld már megjegyezni.. 4 Nem megy az magától bele..,

— Gyerünk uzsonnázni — csapta be a könyvet, szótárt Sándor és kiabált a szolgálónak. — Piroska,.. ehefcnékeb vagyunk.

— Te, voltál már szerelmes’ — kérdezte vigyorogva Fricit, mikor szűréseitek a kávét.

— Miért?

— Én az vagyok, — tette le a csészét Sándor és mólé arckifejezéssel fúrta fejét a díványpárnába... Nem mondod meg?... Az éiszaka is vele álmodtam.;. így megfogtam azt a szép, nagy mejjit..,

— Ki az, te?

— Meg ne mondd; .. Juliska nőném.

Fried nagyot nézett. Ez a Juliska még mogtermiett férfin?.] is maga satob nő, Sándor mostohaanyjának a húga. Csupa aramyfcgú. túlérett szépség volt, aki már jónóhány vő'egényt megemésztett Mostam óban egy likőrgyáros fia utazgatott le szombatonként a Szurok Karai portára A látogatások után kéje® visomgássál mesélte el Juliska a néniének, hegy Lóránt milyen pimaszul édesen erőszakoskodott vele, •nríkor az autó defektst kapott

t Hülye vagy! —forrázta le Frici válasza Sándort, aki iru’va-piru’va szorcmtra+ta a párnát és szeme furcsán ködlött.

DAL

Tenger mélyén szedtem gyöngyöt, Kebleidre szórtam,

Almossaemfi, kicsiny birkák Lépkednek nyomomban.

Dús hajamra sűrűn hun A januári hó,

Elmennék én, messze mennek Vár egy kék folyó.

Kebleidről visszalopom Még a gyöngyöket,

8 holnapután Anőhátról Űzők felleget.

Juhász Ottó.

A vendég csak áll félszegen, aggódva, várakozva, mikor egy hang kirázza gondolataiból.

— No mi szél hozta erre tégedet Dáni?

Az örökké vidám Csizsov Misu bácsi lépked feléje, s már meszsziről nyújtotta kezét. Csizsov hadifogolyként került ide még az első viliágháború alatt, de megszerette a magyarokat. Magyarországot, megnősült, s végleg itt telepedett le.

— Hát hogy megvagytok az új tsz-ben? Nem akarja megindulni a jólét? Én megmondta nektek ide kellett volna jönni Aranykalászba,

A másik keserűen kiált fel.

— Hát kellőnk itt?! /Hát nem akartuk?!

— Nono egy kicsit büszkék, van mire, gazdagok. Nektek nem szabad lett volna megsértődni. Izgetnl mozgatni dolog, amíg nem sikeredik.

— Lehet...

A házigazda lép be. mögötte az asszony. Tölt kinek-kinek. s isznak.

— Ez igen. ez aztán lemossa a torokpiniszt! — teszi vissza Csizsov a kupicát.

Az asszony közben egy tányéron hatalmas szelet szalonnát s ió darab kolbászt tett az asztalra, a kést megtörölte kötője aljába, s kínálja a vendéget.

— Még tavalyi — jegyzi meg a gazda.

A VENDÉG leül. eltolja a tányért.

— Nem vendégségbe jöttem Képűi akarunk tőletek Balázs. Tudjuk ti jól álltok, mink csak most kezdünk.- összeadtuk a vetőmagot, de

HERCZEGH LÁSZLÓ: , ,

AZ AJÁNDÉK

★ IRODALOM

Kiss Tamás:

Hajnal hasad

Regény. Alföldi Magvető, Debiecen. 1955. — 144 lap.

A mikor e könyvről ismertetőt írunk, úgy érzem, hogy kettős kötelességet teljesítünk.

Egy kunsági (kisújsz Uási) írót mutatunk be Olvasóinknak, másodszor pedig igen pomp s alkotására, a fiatailan elhalt, tragikus sorsú, debreceni poétáról: Csokonaiból írott kis regényére hívjuk fel a figyelmet.

/Csokonai életéről már száimta^ lan jó. vagy elég sikerült regényt írtak, így nem kis f ladatra válla kozik az, aíki Csokonairól ma

regényt ír, mert valami újat, rendkívülit kell adnia, hogy áz eddigi, e témával foglalkozó elődöknél nagyobb sikert érjen el.

Kiss Tamás, a Csokomai-kultusz lelkes kutató szerelmese, mégis regényében kíván emléket állítani a halhatatlan költőnek s nyilván több kötetre sz nt Csokonai-ragényének első részeként adja a költő életének a debreceni kollégiumból való eltávolításáig terjedő szakaszát. Tárgya: a jól ismert történet, melyet Kiss Tamás igein gondos és pontos forrás-tanulmánnyal egészít ki s így az irodalomból ismert történetet ízes, zamatos, élvezhető stílusban tárja fel s mutatja be a fiatal költő viaskodó életét.

Csokonainak az irodalomból ismert élettörténete felment a regény részletes ismertetésétől, melyből a debreceni kollégium XVIII századi utolsó évtizedi diákélete, nevelési rendszere, a francia felvilágosodás eszméinek diákok és értelmiségiek közötti terjedése, a konzervatívok ellenük való kétség beesett küzdelme tárul elénk e kis regény olvasása közben.

Életteli, eleven kép minder egyes fejezete. Néhány vonással, találó színnel pompásan jellemz' mind Domokos főkurátort, mind a professzori kart (Budai Ézsaiást,

Szilágyi, Kotsi rektort), valamint az opportunista, a karriert- ta kollégiumi esküdtdiiákot: Lengyelt és a kis , .szóig ad iákekat.’ ’

Az el.'g komor tónusú fejezetek között, mint derűs kép ragyog elő a halasi lsgáció és a hadih zi búcsúlátogatás leír sa. Az utóbbi új e;ővel. hittel tölti meg Csokonai keserű lelkét s a kicsapott ifjú préceptomak, — aki mégis a halhatatlanságba induló költő, — lelkében feltör a jövő reménysége, post tenebras lux! Ezzel a boldogító érzéssel, tudattal rohan ki barátja: a tudós Földi János poétadoktor kapuján és száguld garabanciás diákként vissza Debrecenbe, a szülői háziba, vissza az életbe, melynek .hajnala ha-ad.“

f? enriénységgel és vágyakozó érzéssel tekintünk Kiss Tamásnak Csokonai élete következő szakaszát megrajzoló munkája elé.

Ha akad kifogásolni való Kiss Tamás regényében, — az eltörpül a művészies nn megrajzolt fejezetek, a pompás, gördülékeny, választékos. ízes mesvarságú stfluca mellett és mögött. A munka iroda’md szempontból kétségkívül érték és a Csokonai irodalom egyik ékes, komoly darabja.

A tetszetős formában megjelent

regény borítólapját, melyen a költő elég jól sikerült képe tekint az olvasóra, valamint az iniciálékat Menyhárt József, a záródlszeket az egykorú metszetek alapján Tar Zoltán készítette. Azon lehetne vitatkozni, hogy azok nem mindenike találóak a témához és sikerültek, de ez a körülmény a munka értékéből semmit sem von le.

Kiss Tamás: Hajnal hasad című munkáját érdemes elolvasni, mert Csokonai életének új színeivel ismerkedünk meg olvasása által.

(Cs. S.) «

SÁRY ISTVÁN:

OCnuzlapsám

Bognár voH a ’keresztapám Bőmellű, falusi betyár,

Már vándortegény korába Átkot dagasztott a sárba.

Szeré'mese volt a fának Fűrésze sírt, minit a béna! De ő dalolt, s jókedvébe Lányok képét fába véste»

Ha halott volt a faluba Keresztfáját 6 faragta, Akácfából — öblös keze — Ajándékba remekelte,

így esett, hogy minden halott Keresztapám adósa volt,

Pedig nem hitt jámbor szónak, Tudta, hogy nem találkoznál:.

Műkor utoljáira láttam A műhelyébe találtam, Görnyedt a vén tuskó mellett Faragott egy új keresztet.

1

Ősz szakálla megremegett. Mikor elkészült a kereszt. Szóttan nézte, arca révült: Adósai közé készült.

még vagy egy mázsa búza kellene, meg vagy fél mázsa árpa.

— Az olyan ne csináljon szövetkezetét, akinek nincs módja rá. — Gondoltátok volna meg előbb. De ti nem értettétek meg a szövetkezeti gazdálkodást...,

Szónokol, szépen kicirkalmazva és ahol csak lehet politikai szakkifejezést csúsztat a beszédjébe, még ha nem is illik nagyon oda.

— Nem ingyen kívánjuk. — vág bele a vendég, amikor egy kis hézagot talál a szónoklaton.

— Nincs nektek annvi pénzetek.

— Megadjuk csépléskor

— A ti sovány lenyúzott földetekben nem terem olyan.

A vendég kirúgja maga alól a széket.-A Szóval nem! ügy is jó! Istenálgyon!

És menne az ajtó felé. de Csizsov elkapja a kariát.

— Az elnök még nem minden Dáni! Maid a tagság elé terjeszti Rózsa elvtárs.

—Terjeszthetem, de akkor sem leszünk bolopdok a közös vagyont elkótyavetyélni.

— No csak terjesztye elnök elvtársi

—■ Nekem ne terjesszen semmit, a Vörös Hajnal, ha szegény is. nem szorul alamizsnára!

Ezzel kitépi magát Csizsov kezéből és kilódul a dermesztő éjszakába,

«

PÁR NAP telt el azóta, hogv Fekete Dániel a most alakult Vörös Hajnal elnöke meglátogatta Rózsa

I ........

Balázst, az Arany Kalász elnökét, s mivel semmi se történt azóta, Rózsa Balázs úgy gondolta, elaludt az ügy. Úgyhogy, bár bevette a beszámolójába. átsiklott felette, s hogy a további fonalat megtalálja, megivott egy pohár vizet, s mintha mi sem történt volna folytatta a beszédet.

Éppen azt akarja mondani, hogy ezzel elvtársaim eljutottam a beszámolóm végére, amikor egyenesen Csizsov Misu arcára tekint. Az fészkel ódik és csak a vak nem látja, hogy hozzá akar szólni. — Mégis jobb — gondolja Rózsa Balázs ,— ha én mondom el — s hozzákezd.

— Mit. kölcsönt! — kiált közbe egy vereshejú csupacsont ember, — jól is néznénk ki.

Rózsa Balázs, aki már úgy érezte. hogy mégis engednie kell a tagság véleményénél:, most igen nekibuzdul.

— Ugye! De mee is mondtam Fekete Daninak, hogy hát mi nem

azért gyűitöttük a közös vagyont, hogy kölcsönadtuk a búzánkat. — A szabadpiacon nagy árat kapha nánk.

Megint a vereshaiú kiált közte.

—- Nem vagyunk mi kizsákmányolok! Nekünk, amikor kezdtünk senki se segített. ,•

— Én is éppen ezt tartom. *— mondja az elnök, — akkor zárjuk is le.

— De nem úgv van!

— Mi nem úgy van!

— Hát a részleteket is meg kelj beszélni.

— Miiven részleteket?!

“* Hát, hogy mit adunk, hogyan

adjuk.

— Micsodát? ;; i I '

RÓZSA BALÁZS hületlezik, kó-