Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-04 / 30. szám

4 SZOLNOK StSGYBS NÉPLAP I960, február 4. „A /lap levelezői írjanak bátran, lelkesen — A Saoh»ok megyei Néplap levelezőinek megyei tamámkozésám elhangzóit felszólalások — Lapunk tegnapi számában közöl­tük a Szolnok megyei Néplap le­velezőinek megyei tanácskozásáról szóló beszámolónk első részét. Gál Gyula elvtársnak a lsp szerkesztő­­bizottsága vezetőjének a bsszédét. A szünetet követő vitában igen so­kan felszólaltak, elmondták levele­zői munkájuk módszereit, hasznos javaslatokat adtak a lap szerkesz­téséihez, bírálták a szerkesztőség munkáját Csömör János, a Szolnoki Jár­műjavító ÜV. dolgozója arról be­szélt, hogy a sajtó az egyik legerő­sebb kapocs a do1 gőzök széles tö­megei és a párt között, ezért a lap további fejlődését segíteni a leve­lekkel szép feladat. Felhívta a szerkesztőség ügyeimét arra. hogy az iparban használatos szakmai ki­fejezések pontos közlésére ügyel­jen. Ezen a téren ugyanis hibákat tapasztalt. Szabó Andrásné, a mezőtúri Béke TSZ kormánykitüntetett tehenész? elmondotta, hogy sohasem felejti el a cselédsors megaláztatásait, s jó munkával igyekszik köszönetét mondani a pártnak, a Szovjetunió­nak megváltozott életéért. Eddig is szép eredményeket értek el a tehe­nészetben. Országos viszonylatban a harmadik helyen vannak. Előbbre szeretnénk lépni — mondotta. — Nem kapnak azon­ban elég támogatást a tsz vezető­ségétől, melynek több tagja levele­zői munkáját is igyekezett korlá­tozni. ,.Sokszor elcsüggedtem, ak­kor Csótó Géza elvtárs bátorított Turkevéröl, hogy levelezzek to­vábbra is a lappal Vele már rég­óta kapcsolatban vagyok. Azt ja­vaslom. hogy a levelezők ne csak a lappal, hanem egymással is vált­sanak levélét’*. Kónya Ferenc, a szolnoki kert­városi általános iskola tanítója arra kérte a szerkesztőséget és a levelezőket, hogy többet foglalkoz­zanak a lap hasábjain a békemoz­galommal. „Ez mindenkinek sze­mély szerint is ügye, hiszen a béke alapvető feltétele a nyugodt alkotó munkának, hazánk virágzásának" — mondotta. Éltető Jenő, a Mezőtúri Mező­gazdasági Technikum DISZ szerve­zetének titkára arról beszélt, hogy — ha nem is régen levelező kora gyermekségétől kezdve kap­csolatban van a lappal, résztvett annak terjesztésében. Arra kérte a szerkesztőséget, indítson ifjúsági rovatot a munkás, paraszt és ta­nuló fiatalság egymáshoz történő közelebb hozása és nevelése céljá­ból Csontos Sándor szolnoki általá­nos iskolai tanár azt javasolta, hogy a lap ismertesse a munkásmoz­galom lelkesítő, nagyszerű hagyo­mányait mind helyi, mind pedig országos viszonylatban; Id. Lengyel Mihály, a jászladényi Táncsics TSZ tagja, öreg kommu­nista elmondotta, hogy a múltban hiába vette kezébe a tollat a mun­kás, vagy a cseléd, senki meg nem hallgatta, senki el nem olvasta írá­sát s nem is közölték egyetlen lap­ban sem. A felszabadulás után azonban minden dolgozó bátran kezébe vehette a tollat. Ő így is tett. 1945 óta levelez a Szabad Néppel s évek óta a Néplappal. „Levelezői munkám során — mon­dotta —- sokat tanultam s azt ta­nultam meg leginkább, hogy mindig a% igazságot kell megírni. Erre tanltom unokámat is, akinek —- öreg koromra való tekintettel — útadoan majd a levelezés gondját.“ Hali Imre szolnoki úttörő, úttörő rovatot kért s bátran bírálta a s -'erkesztőséget, hogy lényegtele­nebb Kérdéseket előtérbe helyezve elhanyagolta ezt a területet. Takács Albert, a Jászberényi Ap­­'1 tógépgyár dolgozója ígéretet tett. hogy havonta két-feót tartalmai? lev Jet ír a gyár életéről. Dömötör Albert, a cserkeszöllői Béke TSZ elnökhelyettese elmond­ta, hogy régen nem írt a lapnak. Sok tennivalója közben megfeled­kezett róla. Most új elnököt kapott a tsz, könnyebben, jobban megy a mupka. „Látom — mondotta, _ — szükség van arra. hogy ismét írjak s ezzel is segítsem a mezőgazdaság fejlesztését’*. Halász Gyula szolnoki sportleve­lező munkamódszerét ismertetve elmondotta, hogy az eltelt évek so­rán- alaposan megismerkedett * megye sportéletével. Ez tette lehe­tővé, hogy komoly segítséget tu­dó^ nyújtani a sportrovat rounká­; ához. Kérte, hogy a falu sportéle­tével többét foglalkozzon a lap. Varga János, az újszászi községi DISZ szervezet titkára azt kérte a szerkesztőségtől, hogy jelentessen meg a lapban több természettudo­mányos kérdésekkel foglalkozó cikket. Mlhályfalvl István, a Kisújszál­lási öntözési- és Talaj javítási Kí­sérleti Intézet tudományos kuta­tója arra kérte a levelezőket, hogy miinél többen kapcsolódjanak bele a mezőgazdaság hozamának S százalékos emelését segítő vitába, amely a lap hasáb­jain folyik. Radócz József, a kunhegyesi ta­nács végrehajtó bizottságának tit­kára elmondta, hogy 781 új tággá > gyarapodott az elmúlt évben a köz­ségben a tsz-tagok száma. Ebben a lap és a levelezők is segítettek. A jövőben sokkal nagyobb gondot fordít a levelezésre, s emellett az olvasók számának gyarapítására is. Karmazsin Mária szajoli úttörő azt kérte, hogy a szerkesztőség fog­lalkozzon a lapban a továbbtanu­lás kérdésével is. Ö ugyanis azt ta­pasztalja, hogy iskolájuk több ki­váló tanulója nem akar tovább tanulni. Csőtő Géza, a turkevei Vörös Csillag TSZ tagja, kormánykitün­tetett levelező hetenként egy levél megírására mozgalmat kezdemé­nyezett. Gojsza János és Nagypál Béla jászapáti levelezők azonnal csatlakoztak a mozgalomhoz. Hemerka Gyula, a Jászberényi Déryné Kultúrotthon igazgatója el­mondotta, hogy a lappal való leve­lezés jelentős segítséget nyújtott a kultúrotthon életének fellendítésé­hez. Dányi János, jásztfényszanri egyé­nileg dolgozó paraszt a mezőgaz­daság terméshozaménak növelése érdekében a műtrágyaeliátás meg­javítását kérte. Nagypál Béla, a jászapáti Alkot­mány TSZ tagja, levelezői munká­járól számolt be. Elmondotta, hogy az a legjobb módszer, ha a levele­zők egy levéiilben csak egy kérdés­ről fvak, de arról alaposan, kö­rültekintően. Tóth G. József, a jászalsószent­­györgyi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke pedig arról számolt be, jjogy mielőtt eljött a tanács­kozásra, közvéleménykutatást vég­zett a dolgozók körében. Különösen sokan kérték, hogy az asszonyok munkájával gyakrabban foglalkoz­zon a lap. Fekete Mária, a Szolnoki Papír­gyár dolgozója ígéretet tett, hogy a jövőben nemcsak a sporttal, ha­nem a gyár életével kapcsolatos leveleket is fog inná. Tóth Imre, a Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtó Bizottságának oszt. lyvezetője el­mondotta, hogy a párt ereje abban van, hogy elszakíthatatlan szálak kötik össze a néppel. A. sajtó, a levelezők tábora is ilyen kapocs. Ezt erősíteni — kötelesség. Leszö­gezte, hogy a megyei pártbizottság megvédi a levelezőket mindenfajta üldözéstől. írjanak tehát bátran. Van miről írni. Ebben az évben komoly felada­tuk várnak ránk. Az ipar terén a termelékenység további növelése, a műszaki fejlesztés, az önköltség csökkentés^, a mezőgazdaságban a terméshozamok 3 százalékos növe­lése. Ez reális, de nem könnyű f-ladat, s megvalósítása sokat je­lent. Ha a kenyérgabona termés­átlagát 3 százalékkal tudjuk nö­velni, pl. Jászapétin, ez tíz vagon­nal több termést jelent. Ez a meny­­nyiség Karcag lakosságának egy évi ellátására elegendő. — A nagy célok érdekében <­­mondotta — a levelezők legyenek élőszóval is agitátorok, segítsenek a pártnak. Ugyanakkor sokkal többet írjanak megváltozott, szép életükről, a munka minden­napi hőseiről, az új élet, a szo­cializmus építőiről. A hozzászólásokat Gál Gyula elv­társ foglalta össze, majd a legjobb levelezőknek Tóth Imre ’ és Gál Gyula elvtársak díszoklevelet nyúj­tottak át a megyei párt-végrehajtó bizottság, illetve a Szolnok mégyei Néplap nevében. Igen sok levelező könyvjutalmat kapott; A tanácskozás bezárása után a megjelentek közös ebéden vettek részt, majd a délután folyamán Tisza Filmszínházban megtekintet­ték a „Körhinta" című új magyar filmet; HasznosM az óílattenvész ésl szemlék tapasztalait Az elmúlt évben megyénk min­den járásában, városaiban bizottsá­gok alakultak. Ezek megvizsgálták a termelőszövetkezetek állattenyé­szeteinek helyzetét. Karcagon há­rom ilyen bizottság alakult s a be­­teleltetést, az etetést, valamint az állatgondozást nézte meg. Ennek során számos hasznos kezdeménye­zés és módszer került napvilágra. Ezeket a jószággondozás minőségé­nek megjavítása érdekében érdemes lenne széles körben ismertetni. A karcagi Április 4. TSZ-ben Ko­vács Sándor tehenész társaival 95 tehenet gondoz. A takarmányozást a megfelelő szabványok szerint, a? előírásnak megfelelően végzik. A jószággal gondo an pácolt takar­mányt etetnek. Példás rend és tisz­taság uralkodik az istállóban. S en nek a lelkiismeretes munkának az az eredménye, hogy Kovács Sándor és tár-ai által gondozott teheneknél a fejési átlag 9,6 liter. Mi ebből a tanulság? Nyilván az hogy lelkiis­meretes munkával rövid idő alatt nagymértékben növelhető az állati hozamok mennyisége. A karcagi Szabadság TSZ-nél Osí­ka{ Mihály süldönevelő is kiválóan látja el feladatát. Az á latokat gon­dosan takarmányozza, helyüket ál­landóan tisztán tartja és ami a leg­fontosabb, az istái lótrágyát nem szórja széjjel, hanem szakaszosan kezeli. Csikai Mihá’y példája jól bizonyítja, hogy elsősorban a jószág­gondozókon múlik, milyen a rend az ólak környékén. Az állattenyésztési szemlét végző bizottságok számos hibára is rámu­tattak. A Köztársaság TSZ tehené­szetében elhanyagolják a szarvas­­marhák gondozását. Az épületeket évek óta nem meszeték, nem ta­pasztották, az állatok takarmányo­zása egyoldalú. A Béke TSZ tehe­nészetében elhanyagolják a növen­dékállatok megfelelő gondozását Számos helyen hiba van a trágys­­keze'.éssel, a takarmányok előkészí­tésével. Jó lenne, ha az illetékes tsz-ek felhasználnák e szemlék ta­nulságait és követnék a legjobbak példáját. Készülünk a „Sárvári Endre kulturális- és sportverseny“-re 4 tiszafüredi „Hámán Kató" Termelőszövetkezetben éveken ke­resztül nem volt DISZ-szervezet. Nem egyszer hangzott el olyan vé­lemény, hogy ott nem is érdemes megalakítani, mert úgysem lesz életképes. Nem is tettek hát létre­hozása érdekében semmit. Az élet azonban rácáfol a tétova, bátortalan emberekre. A tiszafüre­di „Hámán Kató” Termelőszövet­kezet DISZ-szerv?zetének esetében is ezt tette. A szervezet megalakult, s ha nem tudnánk, hogy ez az ese­mény csak rövid idővel ezelőtt tör­tént, nem is hinnénk, hiszem a szervezetbe tömörült fiatalok olyan fegyelmezettséggel, olyan tanulni­­vágyássál végzik munkájukat, mint egy régi, jól vezetett DlSZ-szerve­­zetben. Az elmúlt év decemberében a já­rási könyvtár — látva a szép törek­vést — elvállalta a DISZ-szervezet színjátszócsop-rrtjának patronálá­­sát. A fiatalok azóta lelkesen ké­szülnek a DISZ „Ságvári Endre kulturális és sport verseny”-ére. Két színdarabot szeretnének elját­szani: A csoda című, XVI, század­ban játszódó humoros történetet és Móricz Zsigmond Tej című egyfel­­vonásosát. A csoport lelkesedésből más csoportoknak is példát adhat. Min­den este próbálnak. A Szerencse Az alighogy In javított traktor a vetési munkálatok előtt ,,bedög­lött!’“ Hallatlan szégyen a gépállo­másra! Szégyenünket világgá is kürtölték! A területi újságban meg­jelent rólunk egy cikk, azt írták benne, hogy a zsunovinói gépállo­más föladja kiharcolt helyét, ha­nyatlik, A javí tómim káilatcídcal el­késtek, nem minőségi a munkájuk. Arkagyij behozta az újságot és lecsapta Nasztya elé az asztalra: — Tessék, gyönyörködjön benne! Ez a maga fcezemunkája. Azt gondoltuk, hogy most aztán igazán megérti a hibáit! Dehogyis! Kicsire összehúzódott, de nem jött zavarba, hanem azonnal támadásba ment át: •— Nem az enyém, hanem a ma­guk kezemunkája! Miért van az, hogy maguknál a gépállomáson csak két-hárcm gépkezelőre lehet számítani?. Miért nem foglalkoznak a káderekkel? Arkagyij feleletre sem méltatta, csak amikor Nasztya kiment a szo­bából, akkor mondta nekem: — Hát Aljosa, választhatsz! Nem azért jöttem el egy nagy városból, komoly munkáról, hogy itt a sztyeppén gyötörjenek halálra; Vagy ő, vagy én! Elhatároztuk, hogy elbocsátjuk és a kerületi pártbizottságon elő is készíttetem a kérdést. Szergej Szengejevics ezekben a napokban tért vissza a területen végzett körútjáról és átutazóban megint megállt a kerületünkben. Végre behívtak bennünket a ke­rületi pártbizottságra: és a szobá­ban Rucsenko mellett ült maga Szervei Szereejevics is. Hellyel kínálnak bennünket. Mind a négyen a fai mellett öl­tünk az elnöki asztal oldalán. Nasz­tya a legtávolabbi sarof-bar/, a szem­közti falnál ült le egy szék szé­lére, Rucsaifco nem tilt le, egyik ablaktól a másikig jártáét, hol ránk néz, hol Nasztyára. Szokatlan az arckifejezése. Fejét félrehajtja, mintha egyik fülével hallgatna va­lamit, ami alig hallható. Odamegy az egyik ablakhoz, megnézi Nasz­­tyát az egyik oldalról, odamegy a másik ablakhoz, másik oldalról veszi szemügyre. s. Szergej Szergej evics az asztal mellett ül nyugodtan, szemét le­süti, csak néha-néha vet mind­nyájunkra egy-egy pillantást. Meg kell mondani, egyáltalán nem olyan egyszerű a lóét titkár számára ez a szituáció. A gépállo­más négy régi köztiszteletben álló dolgozója hadbavonul egy kislány ellen, aki kiváló jellemzéssel jött a gépállomásra, egyenesen a főis­koláról. Nem olyan egyszerű tisz­tázni, hogy is áll a dolog::. Fegya a fülembe súgja: — Rucsenko tévedhet, de Szer­­gelv Szergejevicsre teljes egészében rábízom magam. Mikor ő beszélget az emberrel, olyan, mintha a dió belét emelné ki a héjából. Ahogy beszél, úgy osztályozza. A héjat el­dobja, de a magokat összeszedi egymás mellé; Nekünk adják meg a szót. Elő­ször én beszélek, mint igazgató. Tárgyilagosan közlöm, hogy jelen­tés futott be hozzám, amelyben a főmérnök és Ignat Ignatovics meg­írják, hogy az új agronómussal le­hetetlen együtt dolgozni. Közlöm, hogy az elmúlt rövid idő alatt két alkalommal szegte meg igazgatói rendelkezéseimet. A többiek is elmondták a ma gukét. A leghosszabban Arkagyij beszélt. Felállt.‘"kivette a pipát a szájából s úgy mondta: (Folytatjuk,) Nem azernrénányée. 9* nenn is megbántottság, csak valamiféle fájdalom, fájdalom és értetlenség cseng ki a hangjából... Nagyon kényelmetlenül éreztem magam.;, elfogott a szégyen. Be­szélni kellene egymással, ember módjára.., hiszen lehetne ezt ren­desen is. .9 Arkagyij fölugrott és rákiáltott: Maga miatt mi vagyunk a sereg­hajtók s akkor még erkölcsi pré­dikációkat is hallgassunk magától?! Elég volt! A gépállomás tekintélye maga miatt.; s Nasztya keserűen szólt közbe. — Magukat csak a tekintély ér­dekli! Itt már Fegya is beleszólt: — Magát nem érdekli a tekin­tély! De a gépállomásunk becsü­lete dxága-e magának? Nem be­csüld semmire se. De mi Arkagyij Petrovicosa'i sokra tartjuk becsüle­tét is, tekintélyét is, jóhírét is. Amikor idejöttünk dolgozni, a gép­állomásunk az utolsók között volt és most.;, — És most —■» vág közbe újra Nasztaszja — és most „fej-fej mel­lett“ halad a többiekkel. Hányszor hallattam én ezt már,,; Mi drága akkor maguknak? — Annak nem drága semmi, aki semmit sem csinált — mondja Fegya, Nasztya elment.:, Másnap aztán fejünkre .szakadt a legnagyobb baj. > Két traktor visszajött a javító­­műhelybe. Az egyik az olvadt hóié visszatartása közben áll le, a másik még a mezei brigádszállásig sem iutott el. Elrohantunk megnézni, mi történt. Kiderült, hogy amikor Oosa elment a tanfolyamra, egy másik munkás öntötte ki a csap­ágyakat s az a feMßs a javítási munkálatokért. Az ő traktora ;ött vissza a műhelvbe. Benedeket alakító Andrási János napi nehéz munkáját rendesen dél­után fél 5-kor végzi, S-kor azonban már ott van a kulturházban, s pró­bál, ha kell, 9 óráig is. És a töb­biek, Katona Ilona, Debrődi Mária DISZ-titkár ugyanígy. A tánccso­port tagjai is dicséretet érdemel­nek. A szép szándék megvan, s most már csak a munkán múlik, hogy el tudjuk-e játszani a két színdarabot, őszintén, hűen tudjuk-e eljátszani. Igyekszünk megszabadulni a „mű­kedvelőkmodoros színjátszásától. A másokat nevelni, szórakoztatni akaró színjátszócsoport a próbákon maga Is tanul és szórakozik. A szín­játszás nem utolsósorban művelő­dési alkalom a csoport tagjai szá­mára. Az előadásra, amelyet február 19-én este 7 órakor rendezünk, minden tiszafüredi dolgozót szere­tettel hívunk és várunk, ünnepi al­kalom lesz ez számunkra: egy fia­ál DISZ-szervezet egyre gyarapo­dó erejét mutathatjuk mág. Vilmon Gyula könyvtáros Tiszafüred Orvosi előadás Riltóczifalváft Január 18-én este a rákőczifalvi KIOSZ székházában dr. Vigh Endre György körzeti orvos előadást tar­tott a jó és rosszindulatú dagana­tokról; Az összejövetelen a kis­iparosok több mint kilencven szá­zaléka megjelent. _ , Az előadás mindenki számára igen értékesnek és érthetőnek bi­zonyult. Vigh doktor már tötái al­kalommal tartott egészségügyi ok­tató előadást részünkre. Előzetesen a műhelyi balesetekről, sérülések­ről, az elsősegélynyújtásról é« a balesetek megelőzéséről beszélt; Előadása mándannyiónkat anv­­nyira megragadta, hogy hosszú időn keresztül a hallottakról be­széltünk. Tudjuk, milyen sok elfoglaltsága van Vigh doktornak, különösen most télen, a járványos megbetege­dések Idején. De körzeti orvosunk fáradhatatlanul végzi munkáját és a dolgozók oktatására is jut ideje. Ezúton mondunk neki köszönetét munkájáért, amit a dolgozók egész­sége érdekében végez. Tóth György, Rákóczii alva-A Szolnoki Nyomda december 10-re befejezi érés lerrét A Szolnoki Nyomdaipari Vállalat éves tervét műhelyekig, műhely­­részekig lebontotta. Ennek alap­ján széles körben kibontakozik » verseny. Már eddig Is 24 dolgozó lépett párosversenybe, harmínc­­hatan pedig egyéni vállalást tettek tervük teljesítésére. Ennek alapján az üzem éven ter­vét december JO-re befejezi és az I. negyedévben teljesítik á$ éllizeni szint feltételeit. Vállalásuk alápjá» versenyre hívták a tanáéihoz t*r­­ti>7Ó ipajrváHalMokíf. Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronőmusró!

Next

/
Thumbnails
Contents