Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-26 / 49. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19M. február H, A Szovjetunió Kommunista Pártja XX, kongresszusának határozata as SZKP Kosponti Bizottságának határozata alapján PÁHTÉIET ★ A dolgozók javaslataival való törődés a kereskedelmi pártszervezetnek is feladata (Folytatás az 1-ső oldalról) A kongresszus teljes mértékben helyesli az SZKP Központi Bizott­ságának azokat az intézkedéseit, amelyeket a szovjet törvényesség megerősítésére, a Szovjet Alkot­mányban biztosított állampolgári jogok szigorú betartására tett, s arra kötelezi valamennyi párt- és szovjet szervet, hogy éberen őriz­ze a törvényességet, határozottan és szigorúan vegye elejét a tör­vénytelenség, az önkény minden megnyilvánulásának, a szocialista jogrend minden megsértésének. A kommunista pártnak és a s2ovjctáIlamnak továbbra is a ma­­gasabbfokú politikai éberség ■szellemében kell nevelnie a kom­munistákat és az összes dolgozó­kat, fáradhatatlanul erősítenie kell vitéz fegyveres erőinket, ame­lyek biztatóan őrködnek a szov­jet emberek békés munkája és a a szocialista haza biztonsága fö­lött. Uh Pártunk újabb nagy sikereket ért el a XIX. és a XX. kongresz­­szus közötti időszakban, minthogy egész bel- és külpolitikájában és gyakorlati tevékenységében amar­­xizmus-leninizmus mindent le­győző tanítását követte, szilárdan és következetesen megvalósítja a kommunizmus országunkban való felépítésének és a nemzetközi szocialista tábor erősítésének irányvonalát, magasra emeli a pro­letárinternacionalizmus és a népek barátságának zászlaját. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakban tovább növekedett az SZKP ereje és tekintélye, szilár­dult a párt lenini egysége, fokozó­dott a párt vezetőszerepe a szov­jet társadalomban. A párt ideoló­giai, politikai és szervezeti vonat­kozásbán még jobban megerősö­dött, a párttagok tömegeinek mar­xista-leninista edzettsége fokozó­dott. Jelentősen megnövekedtek a párt káderei: a párt- és állami ve­zetés döntő ereje. Az SZKP XX. kongresszusa megállapítja, hogy a Központi Bi­zottság a kellő magaslaton állt azokkal a bonyolult és felelősség­­teljes feladatokkal kapcsolatban, amelyek elé a XIX. pártkong­resszus után került a párt és az ország, helyesen oldotta meg a pártépítés, az állami és gazdasá­gi építés megérett kérdéseit, biz­tosan és szilárdan vezette az or­szágot a lenini úton. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Központi Bizottság egész tevékenységében megingathatatlanul őrködött a párt és a nép érdekei fölött. A kongresszus teljes egészében he­lyesli azokat a határozott intézke­déseket. amelyeket az SZKP Köz­ponti Bizottsága tett a Berija és bandája, á párt és a nép vesze­delmes ellensége bűnös összees­küvő özeiméinek meghiúsítására. Ezzel komoly csapás érte az im­perialista kémkedés terveit, tovább erősödött a párt harcképessége. A kongresszus teljes egészében helyesli azt a nagy munkát, ame­lyet a Központi Bizottság vég­zett a pártélet lenini normáinak helyreállítása, a párton belüli de­mokrácia fejlesztése, a kollektív vezetés elveinek a marxista-leni­nista politika alkalmazása alap­ján való meghonosítása, a párt­munka stílusának és módszereinek tökéletesítése terén. A pártélet demokratikus alapjainak szem előtt tartásáért, az adminlsztrál­­gatás és a bürokratikus vezetési módszerek ellen, a bírálat és ön­­bírálat kibontakoztatásáért folytatott harc biztosította a párttömegek aktivitásának fokozását, a kom­munistáknak a párt ügyéért való fokozott felelősségét, a dolgozók újabb politikai és munkalendiile­­tét. A kommunisták és az összes dolgozók aktivitásának fokozása szempontjából nagy jelentőségű volt annak széleskörű tisztázása, hogyan értelmezi a marxizmus— leninizmus az egyéniség szerepért a történelemben. A kongresszus úgy véli, hogy a Központi Bizott­ság teljesen helyesen lépett fel a személyi kultusz ellen, mert ennek elterjedése csökkentette a párt és a néptömegek szerepét, a kollek­tív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly mulasztások­ra vezetett a munkában. A kon­gresszus megbízza a Központi Bi­zottságot, ne csökkentse a harcot a személyi kultusz maradványai ellen, egész tevékenységében ab­ból induljon ki, hogy az új élet igazi alkotói a kommunista párt vezette néptömegek. A pártélet lenini normáinak helyreállítása, a párton belüli de­mokrácia fejlesztése, a kollektív vezetés elvének betartása cs a sze­mélyi kultusz elleni harc eredmé­nyeként a Központi Bizottság biz­tosította az ipar és a mezőgaz­daság fejleszése vezetésének javu­lását, feltárta a szocialista törvé­nyesség megsértéseit és megtette a szükséges intézkedéseket ezek ki­javítására. harcra szólított fel az önelégültség és a közöny ellen, mozgósította az egész pártot, ösz­­szes funkcionáriusainkat, a párt­tagokat és a pártonkívülieket a szovjet társadalom fejlődési üte­mének meggyorsítására, a szovjet nép anyagi jólétének további fel­lendítésére. A további sikeres előrehaladás biztosítása végett ezentúl Is a ma­gasfokú harcképesség állapotában kell tartani a párt sorait, fárad­hatatlanul javítani és tökéletesíte­ni kell egész pártmunkánkat. A kongresszus megbízza a Központi Bizottságot, tegyen intézkedéseket a párt egész szervezési munkájá­nak további javítására, mindenek­előtt a gazdasági építés terén vég­zett szervezői munkájának megja­vítására. A pártszervezeteknek éles fordulatot kell venniök a gaz­dasági építés konkrét vezetésének kérdései felé, fokozniok kell az ipar­­vállalatok, i kolhozok, a gépállo­mások és a szovhozok technikájá­nak és gazdaságának tanulmányo­zását, hogy mély tárgyismerettel irányítsák munkájukat. A szervezési munka színvonala döntő mértékben függ attól, mi­lyen a végrehajtás ellenőrzésének megszervezése, milyen a káderek kiválasztása és nevelése, a kom­munisták elosztása a gazdasági és a kulturális építés különböző te­rületein. A kongresszus szüksé­gesnek tartja, hogy fokozottan ráirányítsa a figyelmet a fiatal káderek, a nők kiemelésére, a termelésben foglalkoztatott kom­munisták számának növelésére. A kongresszus helytelennek tart­ja, hogy egyes pártszerveze­tek megtűrik a figyelem lanyhu­lását a párt növekedésének szabá­lyozásával kapcsolatban. A kon­gresszus abból kiindulva, hogy a párt sorainak nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedése a fő, kötelezi a pártszervezeteket, gon­doskodjanak fokozottabban arról hogy egyéni alapon válasszák ki a pártban az élenjárókat, min­denekelőtt a munkások és a kol­hozparasztok közük A kongresszus megbízza a Köz­ponti Bizottságot folytassa a pártszervek és a szovjet szervek szervezeti felépítése és tevékenysé­gi formál tökéletesítésére irányu­ló munkát a változó helyzetnek megfelelően. Különös figyelmet kell fordítani a kerületi szint tovább­­erősítésére. A kongresszus meg­állapítja, hogy a párt ezen a te­rületen nagy munkát végzett és helyesnek tartja a falusi kerüle­ti pártbizottságok szerkezeti átépí­tését, a gépállomások övezetei­nek megfelelő instruktor! csopor­tok felállítását, élükön a kerületi bizottságok gépállomásügyi titká­raival. Sok kerületi pártszervezet mun­kájának színvonala ennek ellené­re nem felel meg a párt által tá­masztott követelményeknek. En­nek magyarázata az, hogy több kerületben pártbizottsági gépállo­­másügyi titkárokká és gépállomá­si instruktorokká gyenge pártmun­kásokat tettek, akik nem rendel­keznek a szükséges tárgyi és po­litikai tulajdonságokkal. Most, amikor óriási feladatok állnak az ország előtt a mezőgaz­daság fejlesztése terén, különös je­lentőségű a kerületi pártszerveze­tek megerősítése tapasztalt és te­hetséges káderekkel. A kerületi pártmunkások jelenleg közvertle­­nül a falusi alapszervezetekben, a gépállomásokon, a kolhozokban, a szovhozokban dolgoznak, megszer­vezik a mezőgazdaság dolgozóit a párt és a kormány útmutatásainak végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy a kerületi szervezetek mun­kájának színvonalától döntő mér­tékben függ most az egész nép ügyének, a mezőgazdaság rohamos fellendítésének sikere. Biztosítani kell ezért, hogy a kerületi párt­­bizottságokban vezető munkát, kü­lönösen a gépállomásügyi titkári és gépállomás-instruktor! minőség­ben, továbbá a kerületi szovjetek végrehajtó bizottságaiban erélyes, kezdeményezőkész tömegszervezők, olyan emberek végezzenek, akik jól ismerik a mezőgazdasági ter­melést. Ehhez következetesen foly­tatni kell a kerületi pártszerveze­tek megerősítésére irányuló mun­kát, mind a kolhozokban és szov­hozokban felnőtt legjobb helyi pártmunkások kiemelésével, mind pedig úgy, hogy városokból és ipari központokból hoznak párt­munkásokat a kerületekbe, a ke­rületi pártszervek és szovjet szer­vek vezetőit közvetlen anyagi mó­don érdekeltté kell tenni a gép­állomások, a kolhozok és szovhozok gazdasági tevékenységének ered­ményeiben. Egyidejűleg munkálkodni kell a városi pártszervezetek további erősítésén, minden erővel fokozni kell a városi és a városi kerületi pártbizottságok y felelősségét az iparvállalatok munkájáért, különö­sen a tudomány, a technika leg­újabb eredményeinek és az élenjá­rók tapasztalatainak termelési meghonosításáért, valamint mind­azon vállalatok és szervezetek munkájáért, amelyek a lakosság mindennapos szükségleteinek ki­elégítésére hivatottak. A párt előtt álló feladatok si­keres teljesítésének legfontosabb feltétele az, hogy a párt egészben véve és küiön-külön minden párt­­szervezet tovább erősítse a kapcso­latait a dolgozók legszélesebb tö­megeivel. A kongresszus felhívja a pártszervek figyelmét annak szük­ségességére, hogy felélénkítsék a szovjetek és a szakszervezeti szer­vezetek munkáját, hogy ezek lénye­gesen nagyobb szerepet töltsenek be a gazdasági és kulturális épi­­tőmunkában, a lakosság minden­napi szükségleteinek és igényeinek kielégítésében, a dolgozók kom­munista nevelésének ügyében. Az ország társadalmi életében fontos helyet tölt be a lenini Komszomol, amely tevékenyen ki­veszi a részét a gazdasági és kul­turális építőmunkából, segít a pártnak kommunista szellemben nevelni az ifjúságot. De a komszo­­mol-szervczctek tevékenységében, különösen az ideológiai nevelő munkájukban, komoly hiányossá­gok vannak. A komszomol-szerve­­zetek — egyes esetekben nem tud­ják bevonni az ifjúságot a gya­korlati tevékenységbe, az eleven szervező munkát határozatokkal, parádézással, hangoskodással, he­lyettesítik. E hiányosságok meg­szüntetése céljából meg kell javí­tani a Komszomol pártirányítá­sát. A pártszervezetek gondoskod­janak jobban arról, hogy megte­remtsék a szükséges feltételeket az ifjúsági nevelő és kulturális tö­megmunkához, s biztosítsák a Komszomol-tagság és az egész szovjet fiatalság még tevékenyebb részvételét az állami, gazdasági és kultúrális építőmunkában, az or­szág egész társadalmi és politikai életében. Az ideológiai munka terén a kongresszus az egyik legfontosabb feladatnak tartja, hogy megszűn­jék a propaganda elszakadása a kommunista építés gyakorlatától. Propagandánkat és agitációnkat szorosabban kell összekapcsolni a kommunizmus anyagi-termelési bá­zisának, az anyagi és kultúrális javak bőségének megteremtésé­vel, az állampolgárok kommunis­ta öntudatának emelésével ösz­­szefüggő feladatokkal, végezve a marxizmus-leninizmus alkotó szel­lemétől idegen dogmatizmussal és betűrágással. A propagandának nemcsak az a feladata, hogy meg­magyarázza a marxizmus-leniniz­mus elméletét, hanem az is, hogy elősegítse az elmélet gyakorlati va­lóra váltását. A kongresszus megállapítja, hogy a Központi Bizottság időben lépett fel a párt fő irányvonalától, a ne­hézipar elsődleges fejlesztésétől va­ló eltérés kísérletei ellen, vala­mint a szocializmus országunkban való felépítése kérdésének és né­hány elméleti kérdésnek az össze­zavarása ellen. A kongresszus megbízza a Köz­ponti Bizottságot, hogy továbbra is úgy őrizze a marxi-lenini elmélet tisztaságát, mint a szeme világát, s alkotóan fejlessze azt a kommu­nizmusért vívott gyakorlati harc folyamatában, az új történelmi ta­pasztalatoknak és az élő valóság fényeinek általánosítása alapján Egyúttal nem gyengülő harcot kell folytatni a burzsoá ideológia meg­nyilvánulásai ellen. A kongresszus aláhúzza hogy a dolgozók és elsősorban az ifjú nemzedék kommunista nevelése igen fontos feladat, s kötelezi a Hegedűs Imréné elvtársnő, a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat párttitkára mesélte a következő esetet: a közelmúltban férjét kór­házba kellett szállítani, neki pedig tüdőgyulladása volt. Az ősszel be­szerzett tüzelőjük elfogyott és így betegen, kisgyerekkel, hideg lakás­ban kellett lakniuk, mert a nagy hideg miatt a TÜZÉP-telepeken éppen kifogyott a tüzelő. Ekkor Morvái elvtárshoz, a TÜZÉP igaz­gatójához forduljak, aki látva He­gedűsék szorult helyzetét, körbe­járva a vállalat telepeit, szerzett nekik öt mázsa tüzelőt. (Meg kell jegyezni, hogy Morvái elvtárs nem ismerte Hegedűs elvtársékat.) Ez a kis példa szemléltetően bizonyítja, hogyan kell kommunistának a dol­gozók ügyes-bajos dolgaival fog­lalkozni. Hegedűsné elvtársnő és rajta ke­resztül vállalatának pártszervezete így közvetlenül tapasztalhatta, hogy milyen je'entős feladata van a kommunistáknak a dolgozók problémáinak megoldásában Jogosan vetődik fel a kérdés, ho­gyan foglalkozik ezekkel a kérdé­sekkel az a pártszervezet, melynek Hegedűsné elvtársnő a titkára? A kereskedelmi vállalatok párt­­szerveinek feladatai közé tartozik, hogy foglalkozzanak a vásárlók ré­széről beérkezett javaslatokkal. A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat­nál azonban akadálya ennek, hogy ha vannak is ilyen javaslatok, ezek nem jutnak el a pártvezetőségig. Finta elvtársnő, a szervezőtitkár el­mondotta, hogy „ezek megoldásá­val a vállalat gazdasági apparátusa foglalkozik”. Igaz, Simon elvtárs, az igazgató, tagja a pártvezetőség­nek. Igaz, a pártvezetőségi ülése­ken rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket. Mindez azon­ban nem pótolja a pártszervezet aktív tevékenységét, a dolgozók A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán felvetett szédületes perspektívájú tervek között szinte megbújik pár sor: en­nél a hatalmas tervnél még széle­sebb skálájú eljövendő tervek alapja: „Az ötödik ötéves tervben megkezdődött, a hatodik ötéves terv ideje alatt pedig a terv sze­rint alapjában véve megvalósul az általános középfokú oktatás a vá­rosokban és Salvd'klMm." Ez a kiesd mondat azonban ép­pen elég arra, hogy minden igazi pedagógus szíve — itt nálunk, vagy bárhol a világon — feldobogjon: egy hatalmas országban nem lesz többé műveletlen ember, s az alap­műveltséget többé már nem a puszta írás, olvasással mérik, ha­nem ennél mérhetetlenül maga­sabb szinten. Eltűnik a különbség a fizikai és szellemi munkás kö­zött Az elmúlt 2 évben nem egyszer volt szó nálunk a középiskolák — főleg az általános gimnáziumok zsák­utcájáról. Nem hivatalosan, de an­nál általánosabban sok középisko­lai tanár gondolt erre csüggedten és még több szülő, s különösen mi, az általános gimnáziumok tanárai, szinte mindannyian kétkedve vár­tuk: mi lesz most, hogyan alakul a gimnázium sorsa, amikor már nem egyetemre előkészítő iskola többé, sőt nem is irodai, admi­nisztratív állásokra feljogosító érettségi bizonyítványt adunk ki. Megértik-e a szülők — munkás- és parasztszülők főleg — akiknél még nagyon is új a művelt, érettségi­pártszervezeteket, hogy e célból teljesebben és tevékenyebben hasz­nálják fel az ideológiai nevelés minden eszközét — a propagandái, az agitációt, a sajtót, a rádiót, a népművelési szervezeteket és intéz­ményeket, a tudományt, az irodal­mat és a művészetet. A kongresszus azt a mozgósítását ezen feladatok megol­dására. A vásárlók és a vállalat dolgozóinak észrevételei nagyrészt a boltvezetői értekezlete­ken merülnek fel és kerülnek meg­tárgyalásra. Ez helyes is, de bizto­sítani kellene, hogy a pártszervezet vezetősége nagyobb részt kapjon ezeknek az értekezleteknek előké­szítésében és munkájában. Csak így tud a pártszervezet teljes ere­jével és tekintélyével kiállni a ja­vaslatok megvalósítása mellett. Feltétlenül kellene találni olyan megoldást, mely lehetővé tenné a közvetlen kapcsolat megjavuló át a dolgozók, a vásárlók és a pártveze­tőség között. Alapvető a pártcso­­portbizalmiak munkájának megja­vítása. Hegedűsné elvtársnő véle­ménye szerint a pártbizalmiak kü­lön instrukció nélkül semmit sem csinálnak. Eltekintve most attól, hogy ez valószínűleg éppen a párt­vezetőség munkájának következ­ménye, azt eredményezi, hogy a problémák ezen az úton sem kerül­nek a pártvezetőség elé és így a pártvezetöség nem is foglalkozhat velük. A közmondás: „Kettőn áll a vá­sár”. A javaslatokkal való foglalko­zás elhanyagolásában nagy szerepe van annak, hogy a bolti dolgozók ritkán fordulnak a párt­vezetőséghez ügyes-bajos gondjaikkal. így javas­lataik csak a párttaggyűléseken merülnek fel — ha ugyan felmerül­nek. A munka ezen a területen csak akkor fog megjavulni, ha ők is min­dent megtesznek annak érdekében, hogy segítsék a pártvezetőséget. Ennek azonban feltétele a pártve­zetőség munkájának megjavítása, hogy a dolgozók lássák, a pártszer­vezet szíwel-lélekkel törődik prob­lémáikkal, szakít azzal a felfogás­sal, hogy „ezekkel a vállalat gazda­sági apparátusa foglalkozik”. zott munkás és paraszt gondolata — mit jelent ez az ország, a mi hazánk szempontjából —, de mit jelent ez az ő szempontjukból is. A XX. kongresszus beszédeit most az egész Magyarország népe tanulmányozza. Magunkénak to érezzük, a mi jövőnket is szemlél­jük benne — mindenkit közelről érint S a kongresszusi beszédek fényében mindiyájunk előtt vilá­gosan kell, hogy álljon ez a kép toi a jövendő Magyarország képe mint a „kiművelt emberfők” világa. A kongresszus mutatja az uteás nem állhatunk meg, nem várha­tunk egy következő nemzedékre; ezt a munkát is ma, nekünk kell elvégezni. Ránevelni egy népet — egy, a múltban szándékosan mera­­diságban, tudatlanságban megtartott népet —a kultúra mindennél na­gyobb fontosságára; az okos, gyerme­ke jövőjét, hazája jövőjében látó szü­lői szeretetre — egy új szeretette, amely nem a kereseten, s főként nem a minél hamarabbi kereseten át nézi ezt a jövőt, hanem az or­szág emelkedésén méri le. Rá kell nevelni magunkat is középiskolai — de főleg gimnáziumi — tanáro­kat erre az új látásra; nem sirán­koznunk kell, hogy az újabb, még szélesebb tömegek befogadásával „csökken a nívó”, — hanem újon­­ganunk, hogy kitágulnak majd tel­jesen a mi iskoláink is — mint a Szovjetunióban — egy egész jö­vendő ország neve’ésérej Szólói Jánosné, a Szolnoki Ált. Leánygimnázium igazgatója. sét fejezi ki, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely fel van vértezve a marxizmus-leninizmus nagy tanításával, még szorosabban tömöríti majd zászlója alá az egész szovjet népet, s elvezeti a kommu­nizmus vUágtörténelmi jelentőségű meggyőződé­új győzelmeihez. A mi jövőnket is szemléljük a kongresszusi beszédekben

Next

/
Thumbnails
Contents