Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-03 / 29. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Vm. évfolyam. 39. szám. 1956. február 3, péntek. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL A papírgyári I. sz. pártalapszervezet új vezetőségének terveiből (2. o.) Jelentős műszaki intézkedéssel csökkentik a selejtet, javítják aminőséget téglagyáraink (3. o.) Emberségesebb bánásmódot várnak a karcagi építömunkásök (3. o.) Tiszazugi krónika (4 .o) Sporthírek (4. o.) Termelőszövetkezeteink készülődése a tavaszi vetésre Irta: Nyíri Béla, Szolnok megye főagronómoia Ma már köztudomású, hogy kü- csereakciójának megszervezését, Ionosén a tavaszi vetésű növényeknél, a helyes értelemben vett korai vetéssel nagyban hozzájárulhatunk a termésátlagok növeléséhez, különösen akkor, ha azt összekötjük a nagy termésátlagok elérésére szóig, ló egyéb tényezők alkalmazásával is. Terrneiőszövetkeze beink vezetői, mezőgazdasági szakembereink nagyrésze ennek megfelelően készült már az előző években is a tavasza vetési idényre. A lelkiismeretes felkészülésnek meg is volt az eredménye. Szolnok megyében is nem egy olyan termelőszövetkezet van, mint a jásakiséri Kossuth, az abádszalóki Lenin, a karcagi Szabad Ifjúság, ahol a felkészülés olyan kifogástalan volt, hogy amikor az időjárás, a talajhőmérséklet, s a talaj strukturális állapota lehetővé tette, szinte egyik óráról a másikra hozzá tudtak fogni a vetéshez. Ezek a termelőszövetkezetek már az indulásnál olyan előnyt szereztek, amit a késlekedők egész évben sem tudtak behozni. Több termelőszövetkezeti vezető — s ez bizonyos fokig érthető is — még a kisparaszti gazdálkodás szemléletéből kiindulva, az ószi betakarítás után azt mondta: „Végre van egy kas pihenő, elérkeztek azok a hónapok, amikor a mezőgazdaságban holt-szezon van!’* Mezőgazdasági szakembereink feladata tehát, hogy ezt a „holt-szezon’* elméletet a lehető legrövidebb időn belül felszámolj k. Véleményem szerint ugyanis a mezőgadaságban sem decemberben, de januárban és februárban sincs „holt-szezon.“ Egyfelől azért, mert éppen ezek a hónapok azok, amikor az állattenyésztésben a legtöbb és legnagyobb feladatok vannak. Másfelől azért, mert éppen ezek a hónapok azeík, ami-' kor készülni kell a tavaszi munkák megkezdésére. Nagyon gyenge ott a vezetés — ha egyáltalán vezetésről lehet beszélni — ahol közvetlenül a vetés megkezdése előtt jönnek rá, hogy nincs vetőmagjuk, nem jó a vetőgép, nincs kialakítva a munkaszervezet, a munkaszervezeten belül nincsenek előkészítve azok az emberek, akik egyes akcióknál a kezdeményezők lesznek, stb. Ezek után néhány olyan kérdést vetek fel. ami egyáltalán nem új, ami évenként majdnem hasonlóan jelentkezik. Az első: a vetőmag. Az elkészített termelési tervek alapján termelőszövetkezeteinkben már tudják, hogy milyen növényféleségből milyen területet irányoznak elő. Azt is látják, hogy ezek alapján mennyi a vetőmagszükséglet s menynyi a hiány. Ezek után mezőgazdasági szakembereinknek a vetőmag biztosítása terén a következő fel* adataik vannak: Először meg kél! védeniök azt a vetőmagmennyiséget, ami van. A meggondolatlanok ugyanis hajlamosak arra, hogy amikor szorul a takarmányellátás — különösen a most következő kritikus hónapokban — akkor feletetik ami van, még ha azt vetőmag céljára is tartalékolták. Ezzel a módszerrel a takarmányproblémát nem lehet megoldani, mórt ha feletetük. akkor egy gondból kettő lesz: megmarad továbbra is a takarmányozási gond és jelentkezik a vetömaghiány. Ahol ilyen jelenséget észlelnek a tsz-ek mezőgazdászai, ott azonnal kérjék a termelőszövetkezet elnökének és párttitkárának segítségét. Ha ezek a vezetők nem intézkednek azonnal, tegyenek jelentést a gépállomás igazgatójának és a járási mezősazdas^si osztálynak is. A meglévő vetőmag megőrzése mellett jelentkezik a hiányzó mennyiség beszerzésének feladata. Erre legjobb módszerként lehet ajánlani a temelőszövetkezetek akár a gépállomáson, akar a járáson belül, esetleg 2—3 járás kozott. Igen helyesen alkalmazzák ezt nálunk jelenleg a négy termelőszövetkezeti városban. Ahol a vetőmag pótlására csere útján nincs lehetőség, ott, vásunással kall a hiányt póiolni és sammiecetre sem szabad várni a központi készletből való vetőmagellátásra. Ezután következik a meglévő vetőmag kezelése. Első feladat a tisztítás, ami sajnos, még csak egyes helyeken folyik. E munka ütem- 6zerű folytatásához az kell, hogy a gépállomások a nagy gépek javítása mellett, sőt azt megelőzően befejezzék a szelektorok javítását. A tisztítással egyidőben jelentkezik a vetőmagvak csírakópességének és növény egészségügyi szempontból való felülvizsgálatának és állandó ellenőrzésének a kérdése. A próbacsiráztatásckat már most meg kell kezdeni, sőt helyes azokat tavaszig (különösen a kukoricából) többször megismételni. Mindem évben visszatérő probléma a különböző anyagok időbeni biztosít; sa. Vonatkozik ez elsősorban a különböző műtrágyák, csávázó, növényvédő, vegyszeres gyomirtószerek megrendelésére, illetve időbeni raktározására. Ahol a megrendelésekről, illetve beszerzésekről még nem gondoskodtak, ott leghelyesebb, ha a gépállomási főmezőgazdi'szek ellenőrzik, hogy a megrendelés 48 órán belül megtörténjen. Ezután a kihelyezett mezőgazdászoknak arra kell törekedni, hogy ezeket az anyagokat, — de különösen a műtrágyákat — még a tél folyamiáin a felhasználás helyére szállítsák. Harmadik kérdésként vetődik fel — de semmivel sem kisebb jelentőségű, mint az első kettő — a különböző eszközök és gépek időben való kijavítása, illetve beszerzése. Hiába van jó vetőmag és raktáron a műtrágya, ha nincs mivel idejében eivatni, vagy kiszórni. Éppen ezért termelőszövetkezeteink szakembereire vár az az igen fontos feladat, hogy felmérjék: a a gépállomás által szerződésiben biztosított különböző gépük: és eszközök használata mellett még mennyi és milyen felszerelésre van szükségük. Nagyon fontos a már meglévő gépek és eszközök számbavétele, az esetleg e területen maradt gépek, felszerelések elszállítása, azok folyamatos kijavítása úgy, hogy a javítás legalább február végére befejeződjék. Mezőgazdasági szakembereink egy része már világosan látja, hogy az agronómiái feladatok végrehajtása attól függ: milyen az üzemen belül a munkafegyelem, a munkaszervezés. Ahol a munkaszervezetek kialakításába a mezőgazdasági szakemberek bekapcsolódtak — ott egyik évről a másikra az egész gazdálkodásban szinte döntő fordulat következett be. Legjobb példa erre Szolnok megyében a mezőhéki Táncsics TSZ. Éppen ezért minden tsz-ben ki keil egészíteni, meg kell erősíteni elsősorban a brigádokat és a munkacsapatokat. Meg kell találná a munkacsapatokon, brigádókon belül azokat az embereket, akikre az egyes feladatok megoldásánál (négyzetes vetés, esávázás, stb.) a legjobban számítani lehet. Foglalkozni kell az egyes munkacsapatok, brigádek oktatásával, de ezen belül az egyes speciális feladatokat ellátó tagok oktatásával is. Mindezek a tennivalóik megoldhatók nagyobb erőfeszítések nélkül abban az esetben, ha a járási főagronómusok, de különösen a gépállomása mezőgazdászok állandó, folyamatos ellenőrzéssel számonkérik az eddig felsorolt, feladatok elvégzését: „A lap levelezői írjanak bátran, lelkesen66 — A Szolnok megyei Néplap levelezőinek megyei tanácskozása — A Szolnok megyei Néplap szerkesztősége a Magyar Sajtó Napja *-* alkalmából tanácslcozásra hívta össze a lap munkás-paraszt levelezőit. Csütörtökön, február 2-án délelőtt 10 óraikor a Megyei Tanács házának nagytermében kezdődött meg az értekezlet, melyen mintegy 150 levelező jelent meg, munkások, termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségi dolgozók, öregek, fiatalok, férfiak, nők, megyénk dolgozó társadalma szinte mindén rétegének képviselői, s köztük nem egy olyan levelező, aki már hosszú-hosszú évek óta kapcsolatban áll a sz rkesztöséggel. Résztveít az értekezleten Tóth Imre elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtó Bizottságának osztályvezetője, Kalocsai Béla elvtárs, a Megyei Tarács Végrehajtó Bizottságának osztályvezetője, Takács Vendel elvtárs, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Szolnok megyei Végrehajtó Bizottságának szervező titkára, Vadász Ferenc elvtárs, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára. Győri Tibor elvtárs, a Magyar—Szovjet Társaság Szolnok megyei Szervezetének titkára, meghívott vendégek, valamint a lap szerkesztőségének több munkatársa. A díszelnökség megválasztása után Fülemen Lajos elvtárs, a szerkesztőség levelezési rovatának vezetője nyitotta meg a tanácskozást. Köszöntötte a megjelenteket, majd Gál Gyula elvtárs, a lap szer- Icesztőbizottságának vezetője mondott beszédet. Gál Gyula elvtárs beszámolója Beszéde bevezető részében a Magyar Sajtó Napjának jelentőségével foglalkozott, majd rámutatott arra, hogy a felszabadulás után a Szabad Nép példáját követve egyre több kommunista lap segítette a dolgozó nép, a párt ügyét. Ezek közé a lapok közé tartozott megyénkben a Tiszavidék c. lap, majd 1949. óta a Szolnok megyei Néplap Ezt követően rámutatott, hogy a sajtó kollektív agitátor: magyarázza a párt politikáját, mozgósít a párt és a kormány határozatainak végrehajtása érdekében; kollektív propagandista: foglalkozik a marxizmus-leninizmus elvi kérdéseivel; s kollektív szervező is. — A Szolnok megyei Néplap — mondotta — ezer és ezer szállal kapcsolódik a tömegek mindennapi életéhez, gyűjtőmedencéje a kollektív tapasztalatoknak. Megszervezi és mozgósítja a dogozók erejét, s kifejleszti a legszélesebb körű társadalmi ellenőrzést. Szervező tevékenységet folytat a lap pl. azáltal, hogy a mezőgazdaság terméshozamának ’ 3 százalékos emeléséről vitát indított a lapban. A sajtó kollektív szervező tevékenységével kapcsolatban azonban Sztálin elvtárs rámutatott arra. hogy széles levelező hálózat nélkül a sajtó ezt a szerepét nem tudja betölteni. A továbbiakban Gál elvtárs részletesen elemezte a levelezők szerepét. A levelezők a társadalom fogyatékosságainak leleplező!, a hiányosságok kiküszöbölésének harcosai, Sztálin elvtárs szavával élve — a proletár közvélemény parancsnokai. Erejük abban rejlik, hogy mélyrehatóan ismerik az é’etet, valamennyien résztvevői, harcosai a szocializmus építésének. Segítik a lap agitációs tevékenységét az élenjáró tapasztalatok elterjesztése terén, a rejtett tartalékok feltárását, az alulról jövő bírálat kibontakoztatását. Résztvesznek tehát a vezetésben és az ellenőrzésben. — Sztálin elvtárs — mondotta Gál elvtárs — arra figyelmeztette egyik szovjet lap szerkesztőit, hogv úgy vigyázzanak a levelezőkre mint a szemük fényére, A párt azt tanítja, hogy minden levél mögött élő ember van, aki iránt a párt megköveteli a figyelmességet. Ha ugyanis súlyának megfelelően kezelik a szerkesztőségek a dolgozók leveleit, az építés kiapadhatatlan forrását biztosítják. Minél több öntevékeny, lelkes harcosa van ügyünknek, annál gyorsabb a szocializmus építése, annál nagyobbak az eredmények, erősebb és széttép betetlenebb a párt és a tömegek kapcsolata. Ezt segíti a lap is, amikor százakat ösztönöz arra, hogy kezükbe vegyék a tollat. Gál elytáys ezután a Szolnok megyei Néplap levelezői hálózatának fejlődését ismertetve, rámutatott, hogy annakidején a Tiszavidéknek csak néhány levelezője volt, 1949- ben a Néplaphoz is alig 40 levelező írt. Ezzel szemben 1955-ben már havonta mintegy 700 levél érkezett a szerkesztőséghez, ezév első hónapjában pedig 881. Ezek a számok világosan mutatják, hogy a dolgozók bizalma a lap iránt megnövekedett. Ezt követően ismertette a legjobb levelezők munkamódszerét, s a mindennapi élet azon területeit, amelyekkel kapcsolatban a szerkesztőség sok-sok levelet szereüfop kapni. A legjobb ipari munkás levelezők: Cseh Zoltán .(Szolnoki Járműjavító) Csömör János (Szo’noki Járműjavító), Czuczor Gyula (Szolnoki Tisza Bútorgyár). Bagi József (Törökszentmiklósi Gépgyár) példáját idézve arra hívta fel az ipari munkás levelezők figyelmét, hogy a fontosabb párt- és kormányhatározatokra gyorsabban reagáljanak, írják meg. mit tesznek üzemükben a végrehajtás megszervezése érdekében. Jelenleg fontos kérdés a technika fejlesztése, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a termelés ütemességének -biztosítása. A falusi levelezők munkájáró1 szólva Gál elvtárs elmondotta, hogy legtöbb esetben azokról a tervekből, elképzelésekről írnak levelükben, amelyek megvalósításával a mezőgazdaság termelékenységét ki vánják fokozni. Ilyen leveleket írt Simon Kálmán elvtárs a turkevei Vörös Csillag TSZ-ből. Szabó Andrásné a mezőtúri Béke TSZ-ből és Lendvai Vilmos a tiszai gari Petőfi TSZ-ből. Igen fontos a termelőszövetkezetek életének bemutatása annak elősegítése érdekében, hogy a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését elősegítsék a levelezők Ezeket a leveleket a szerkesztőség örömmel fogadja, s azokat a leveleket is, amelyek új tsz-tagokról, új termelőszövetkezetekről, előkészítő bizottságokról számolnak be. Igen lényeges feladat ebben az időszakiban a tavaszi munkáira való felkészülés. Kocsis József fegyverneki és Réz Ferenc tiszafüredi levelezők már korábban is írtak erről a kérdésről. Nézzék meg falusi levelezőink, mi ezen a térni a helyzet. A téli gépjavításról, a tsz-ek és a gépállomások kapcsolatáról is írjanak, mint Tamás László tiszaföldvári levelező teszi. A mezőgazdaság terméshozamának növelése érdekében folyó vitához minél több szakember, agronómus csatlakozzon, de írjanak ezzel kapcsolatban terveikről az egyénileg dolgozó parasztok is, mint Csató István jászapáti levelezőnk. A tanácsnál, a földművesszövetkezeteknél dolgozó levelezők, a pedagógusok. orvosok,. értelmiségiek írjanak saját munkabérűié* ükről, járjanak nyitott szemmel, vegyék észre a születő újat, s leveleikben adjanak ennek hangot. Ugyanakkor mutassanak rá a fejlődést gátló hibákra is. A párttag-levelezők most a vezetőségválasztás idején gyakrabban írjanak a pártszervezetük életéről, terveiről, a fontosabb határozatokról, amelyeket a község politikai és gazdasági életének fellendítésével kapcsolatban hoztak. — A DlSZ-fiatalck életével r— mutatott rá Gál elvtárs — nem foglalkozik szerkesztőségünk megfelelően. Levelezőink közül többen kérték, hogy nagyobb gondot fordítsunk erre. Többen külön ifjúsági rovatot javasoltak. Ezt megvalósítjuk. Ahhoz, hogy a rovat jól szolgálja az ifjúság nevelését, termelésben, kultúráiban, sportban végzett tevékenységét, feltétlenül szükséges az if jú levelezők sok-sok írása. Filó Ferenc elvtárs csataszögi DISZ titkár, s még sok fiatal rendszeresen ír a fiatalók éh tárol. Többet kell foglalkozni a lapban a nők életével és munkájával is, hiszen a nők társadalmi életbe, vezetésbe való bevonása terén igencsak sok tennivaló akad. Kapunk leveleket az MNDSZ szervezetek életéről, Bariczia Angéla tiszafüredi és Bene Mihályné újszészi levelezőnk példája serkentse az asszonyokat, leányokat arra, hogy megírják az asszonyok problémáit, eredményeit. Igen fontos, hogy a többi tömeaszervezetekről. MSZT, MÖHOSZ, is kapjunk leveleket, valamint a kulturális és sportélet területéről is, bár ezen a téren már vannak szép eredmények. Ezt követően Gál elvtárs részletesen elemezte a szerkesztőség és a levelezők között lévő és egyre erősödő kapcsolatot, azokat a sikereket, amelyeket a levelezői munka eredményeként lehet elkönyvelni. Kérte a levelezőket, hogy bírálják a szerkesztőség munkáját a lap színvonalának emelése érdekében, adjanak javaslatokat a szerkesztés munkájához. A kapcsolat további javítása érdekében rendszeresen tart majd a szerkesztőség járásonként a levelezők részére megbeszélést, a munkatársak felkeresik a levelezőket lakásukon. — Ügy érzem =— mondotta Gál elvtárs —. foglalkoznunk kel] azzal is, hogy az. utóbbi időben több nyugtalanító jelenség van a levelezők üldözésével kapcsolatban. Egyes vezetők figyelmen kívül hagyják Sztálin elvtárs véleményét erről a kérdésről. Sztálin elvtárs ezt mondotta: „A munkás és falusi levelezők üldözése barbárság, a burzsoá erkölcsök csökevénye.„ .’* Pártunk és kormányunk a bírálat elfojtásának tekinti a levelezők üldözését, elítéli azt. Bárhol észlelnek levelezőink a bírálat elfojtására irányuló törekvést írják meg, hogy a szerkesztőség intézkedhessen. — Az a kérésünk levelezőinktől, hű segítőtársainktól, hogy írjanak bátran, lelkesen, legyenek életünk, munkánk, sikereink, nehézségeink napi krónikásai. Az eddig élért sikerek kivívásában igen jelentős része van a proletár közvélemény parancsnokainak, levelezőinknek is. Együtt akarunk küzdeni velük továbbra is azoknak a nemes céloknak a megvalósításáért, amelyeket pártunk és kormányunk jelöl ki számunkra, szeretett hazánk felvirágoztatása. népünk szebb, boldofatb iövőie érdekében — fejezte be beszédét Gél Gyula elvtárs. * A beszámolót követő vita 'feMWrbi tesére
