Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-17 / 14. szám

1958. Január 17;

SZOLNOK -MEGXEI NÉPLAP

Komoly import megtakarítást jelent — a „műfa”

Egy szolnoki lakatos találmánya

Asztalos iparunknak legnagyobb problémája a faanyagbesaerzés. Ez azzal magyarázható, hogy az ország faszü'kségletónek legnagyobb százalékát külföldi államoktól keli vásárolnunk.

Árvái János, a szolnoki Mezőgazdasági KTSZ dolgozója — hogy segítsen a faellátás nehézségein — hozzáfogott egy Olyan anyag előállításához, amivel ,a bútorok készítésénél fenyőfát tudnak helyettesíteni, Két évi munka után ez sikerült neki. 1953 végén elkészítette a ,ymüfa“ első munkadarabját, melynek anyaga napraforgószár.

Az elkészítés módja a következő: a napraforgószárat 190—140 cm hosszúságra elvágja és a szár rost- palástját kiteríti az erre a célra készített lemezkeret'ben. Mikor egy sor megvan, enywel lekeni és új sort borit az enyvezett rétegre, amit addig ismétel, amíg a megfelelő vastagságot (1.5—4 cm) eléri. Az így összerakott és leenyvezett

rétegeket asztalos présbe szorítja, amíg az enyv megszilárdul. Száradás után a'műfa a követelmények, nek jól megfelel. Gyalulható, a csapolást is igen jól bírja és rugalmas. Kontra-lemez közé téve, az eddigi műanyagoknál jobbnak bizonyult.

Felkerestük a „műfa’1 feltalálóját és érdeklődtünk tőle, mi indította, hogy ilyen irányú kísérleti munkáihoz fogjon. Kérdésünkre többek között a következő választ kaptuk:

Határidő előtt átadtuk a Mezőtúri Gépállomás javítóműhelyét

’kévéi 200 vágottos tárház építésé Mezőtúr termelőszövetkezeti városban a múlt év júniusában kezdtük meg az ÁMG bővítését, a háromhajós javítóműhely és egy han- gárgzin alapozási munkáit.

Az építkezőben jó munkát végzett vá Hala tünk főmérnöke, helyi műszaki vezetőink, közül Kötél István főművezető és minden dolgozótársain;

A javítóműhely és hangárszin építését december 31. helyett már 18-én befejeztük és átadtuk. A határidő előtti felépítéssel nagy segítséget adtunk a gépállomás dolgozóinak a mezőgazdasági gépek téti javításához.

Most a második ötéves tervünk kezdetén legfőbb feladatunk a turnék jó megszervezése. Az idén ugyancsak Turk evén bővíteni fogjuk a gépállomást te. Ezek megvalósítása nagy feladatot ró dolgozóinkra — különösen tél idején — de ezeket a lehetőséghez mérten megoldjuk. Legfőbb célunk, hogy minden munkaterületen kialakítsuk a jó kollektív szellemét.

A műszaki és adminisztratív dől. gozók az eddiginél jobban fogjanak össze az építkezés munkásaival és kölcsönös támogatással, iránymutatóssal segítsék a terv pontos teljesítését.

Tamási Pál,

ÉM, szólnék megyei Ép. ip. váll. dolgozója;

Eredményesen dolgozik Rontó Béla, a karcagi Szabad Ifjúság TSZ párttitkára

Rontó Béla. a karcagi Szabad Ifjúság termelőszövetkezet párt- titkára tavaly ősszel jelentkezett falusi pártmunkára. Azelőtt avasutas szakszervezetnél dolgozott Budapesten felelős beosztásban;

Amióta új munkakörében dolgozik, nagyon megszerette a termelőszövetkezet tagsága. mert az első perctől kezdve a dolgozók között érzi jól magát. Valamennyi tagot személyesen ismeri. Első dolga volt. hogy meglátogatott minden családot és — főleg a kommunistáknál — érdeklődött a szövetkezetben lévő állapotok felől. <— Így ismerte meg a problémákat s így tudta meghatározni hogy mi a legfontosabb teendője a pártszervezetnek;

Amióta ő a szövetkezet párttitkára, sokat javul a pártélet. Valóban a kommünisták lettek leaoéldásabban dolgozó. minden tekintetben példamutató tagjai: Megjavult a pártokta- tás. — A politikai képzettség emelkedése a munkafegyelem javulásán mérhető le a legjobban;

Rontó Bélával az élen komoly tényezővé vált a pártvezetőség. Egyre- inkább megmutatkozik, hogy a kommunista kollektíva sokat tud segíteni a szövetkezet vezetőségének gazdasági dolgokban is. Példa volt erre az 1956-os tervek elkészítése. — Egyes gazdasági vezetők azt a kényelmes

megoldást akarták választani. hogy erre az esztendőre sem terveznek be magasabb terméshozamokat. mint az elmúlt esztendőre. — A pártszervezet vezetősége szembeszállt ezzel a nézettel és keresztülvitte a tagok helyeslésével. hogy magasabb számokat tervezzenek be a tavalyiaknál. Persze. a magasabb eredményeket csak szervezettebb. fegyelmezettebb munkával lehet elérni, de a megerősödött pártszervezet a tervek megvalósításában is segíteni fogja a tsz. vezetőségét, hisz éppen azért javasolt magasabb tervszámokat. mert bízik abban. hogy mozgósítani tudja a tagságot a nagyobb feladatok végrehajtására;

— Tudom, hogy országunk nem bővelkedik faanyaggal és nagy ösz- szegeket keli fizetünk külföldnek a behozott fáért. Azzal a céllal, hogy hátha sikerül megfelelő minőségű fapótló anyagot előállítanom, a napraforgós zár erős rostjaival kezdtem kísérletem. Közei két évi munka után a múlt év végén elkészítettem a „műfa1’ első darabját. A mintát és az előállítás műszaki leírását elküldtem az Országos Találmányi Hivatalnak megvizsgálás végett. Ha jónak találják, örömmel felajánlom népgazdaságunknak, mert úgy érzem, ezzel js segítem asztalosiparunik faigényének fcielégítésót.“

JCéizüliiuk a levelezők nmj.ij.ti éetekezleiéie

Az utóbbi hetekben többször olvastam a Néplapban, bogy egyes járásokban, városokban levelezői értekezletet tartott a szerkesztőség. Tudom, hogy sok tapasztalatot, segítséget ad egy ilyen megbeszélés. Örömmel gondolok arra, hogy én is részt vehetek a levelezők megyei értekezletén. — Gondosan készülök, hogy elmondhassam azt a sok segítséget, melyet a szerkesztőségtől kaptam a különböző ügyek elintézéséhez.

özv. Szűcs Jánosné Jászfényszaru.

*

Csótó Géza turkevei levelezőnk többek között a következőket írta:

Iffazén örülök, hogy a Magyar Sajtó Napjának tiszteletére a Szolnok, megyei Népiap megyei levelező értekezletet tart. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szerkesztőség időközönként a levelezőkkel megbeszélést tart, erősíti kapcsolatait. Az értekezlet ■napjáig még sok tsz-tag társammal lesz alkalmam beszélgetni, véleményt kérni a lap munkájáról, melyet hozzászólásomban majd tolmácsolni fogoki

A kik a párt hívó szarára falura menték

matis Sándor

SARDI JÓZSEF

a Néphadseregnél volt előadó, ezentúl Tiszádéra® termelőszövetkezeti mozgalmát segíti.

a Pest megyei Zöldség- és Gyű- mölcsforgalmi Vállalat volt munkatársa Jászjákóhalmán erősíti a termelőszövetkezeti gazdálkodást,

Nagy az érdeklődés Kenderesen az ezüstkalászos gazdatanfolyam iránt

SmW Illés elVtársat, az ezüst ka, lászos gazdatanfolyam második évfolyamának vezetőjét azért kerestük meg, hogy beszéljen a kenderest tanfolyam életéről, eredményedről.

— Szeretik a dolgozó parasztok a tanulást — mondotta Szabó divtára — éspedig azért, mert már eddig is szép eredményeket értek ed a tanultak alkalmazásával. A második évfolyamnak tizenöt hallgatója van, jobbéira egyénileg gazdálkodó parasztok. Az első évfolyamon az állattenyésztés alapjait sajátították el. Most részletesen megismerkednek az egyes állatfajok jellegzetességével, ezen belül az állattenyésztés lehetőségeivel. Csak egy példát említek. Rövidesen ellátogatunk a Vörps Csepel TSZ tehenészetébe, szarvasmarha küllem! bírálatra. A szarvasmarha külső adottságaiból következtetni lehet teljesítőképességére. Fontos, hogy ezt egy jó gazdia tudja. Aki elvégezte a tanfolyamot, egész biztosan nem fog ‘becsapódni, ha tehenet vásárol. A mesterséges borjúmeve- lés. az egyedi takarmányozás és a zooteehnifca egyéb vívmánya nem szabad, hogy ismeretlen maradjon a dolgozó parasztok előtt. A tanfolyam hallgatói tudják ás ezt. Sokszor az előadás befejezése után órákhosszat elvitatkozgatnak egy- egy érdekesebb kérdésen. Pádár Kálmán például már felhasználta azokat, amiket az első évfolyamon tanult. így történt, hogy az idén 2 mázsa 40 kilós hízót vágott Pig- ler Béla is már új módszerekkel nevelte azt a bikaborjút, amelyet a mezőgazdasági kiállításon díjaztak, s amelyet később magas feláron vet téli meg tőle, hogy a jász-* boldegházi köztenyésztésbe állítsák; Ma már ott tartunk, hogy nem csupán a termelőszövetkezetek, de az egyéni dolgozó parasztok is törzskönyveztetik sertés- és szarvas- marha-állományukat;

Ezután Szabó elvtára arról beszélt, hogyan teszik majd színesebbé, érdekesebbé a tanfolyamukat. A közeljövőben például filmvetítést tarveznek a bikatenyésztésről.

—1 Hosszúak a féli esték — mondotta befejezésül Szabó elvtárs —• és a tanulásnál nincsen hasznosabb időtöltés. A kenderesi általános iskola egyik jól betfűtött helyisége várja hetenként kétszer a tanfolyam hallgatóit, akik 'tudják, hogy csak a modem, jól bevált módszerek segítségével tudnak eredményesen gazdálkodni,

Télen is gyarapszik a termelőszövetkezet, gyűlik a munkaegység

VENDELEDBEN

Január 15-én a tíszasasi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai vendégül látták a néhány nappal ezelőtt alakult tiszaikürti lij Elet TSZ elnökét és néhány tagját A vendégek megtekintették a közös gazdaság állat- állományát, meghallgatták a régi szövetkezeti gazdák tanácsait, majd ellátogattak néhány tsz tag háza- tájára. Felkeresték Bakos Ferencet is a Rákóczi TSZ egyik alapító tagját.

A vendégek körülülték az asztalt. Bakos Ferenc, a házigazda kicsit megilletődve nézte a sok idegent, Azokat az embereket, akik még csak most kezdik azt, amin ö imár régen túl van.

A beszélgetés nehezen indult; Valaki megkérdezte.

— Volt-e már disznóölés?

A házigazda fehér bajusza alatt elmosolyodott.

— Egy malackát, egy olyan 180 kilósat már levágtunk r— mondta tréfás éllel,

A vendégek jóízűen nevettek, a hangulat felengedett. Csupán Feri bátyánk szomszédja, egy tcltképű, zömök parasztember arca maradt mozdulatlan, és Nádudvari elvtárson, a nemrégiben alakult tlsza- kürti Uj Elet TSZ elnökén is látszott, hogy nem tudja magát teljesen odaadni a jókedvnek.

— Két hízó még az ólban van — fordult a vendégek felé Juliska néni, Bakos Ferenc felesége.

— Szép, szép — bólogatott Nádudvari Imre, majd kimondta, hogy miért is keresték fel ezen a vasárnapon a házigazdát.

— Tanulni meg látni jöttünk, mert néhány nappal ezelőtt mi is alakítottunk egy termelőszövetkezetet ... — beszélt s elmondta, fél, hogy nagy fába vágták a fejszét. Vajon jól lesz-e a közös gazdálkodás? Megértik-e egymást a tagok? Lcsz-e olyan megélhetésük, mint egyéni gazda korukban?

A házigazda figyelmesen és megértőén hallgatta vendégét, hiszen valamikor, 6 esztendővel ezelőt jómaga is hasonló aggályokkal küz- ködött. Míg Nádudvari elvtárs beszélt, Juliska néni poharakat tett az asztalra és egy kancsó bort.

A házigazda töltött. Mikor kiürültek a poharak, beszélni kezdett:

— Megértem a maguk gondját, hiszen 1949-ben én és a többi társam még a belépési nyilatkozat aláírása után is elég bizonytalanok voltunk, De ma már túl vagyunk ezen.

Csizsikő Mihály, aki a vendégeket Bakos flütárshoz kísérte, közbeszólt:

— Persze, a megélhetésünk nem olyan, mint az egyéni gazdáké mondta,

4 vendégek egy kicsit megütőd- ve hallgatták. Dóba István bizonytalankodva megkérdezte:

— Nem olyan? Hát akkor jól nézünk ki, hiszen én éppen azért írtam alá a belépési nyilatkozatot, mert azt gondoltam, jobb lesz.

Mihály bácsi, a régi szövetkezeti gazda, komolyan folytatta:

— Hiába, nálunk a megélhetés nem olyan, mint az egyénieknél. Itt van éppen Ferenc bátyám, a házigazda. Ö az ősszel kiköveztette a konyhát, de olyan elégedetlen ember, hogy most meg a szobát akarja padlóztatni.

Juliska nőni meg a többiek is elértették a tréfát. Juliska néni, a háziasszony még meg is toldotta:

— De azért ne higyjék ám, hogy csak mi vagyunk ennyire telhetetlenek, mert a szövetkezet juhásza rajiunk is túl lett. Őneki már nem volt jó akármilyen rádió, hanem világvevő kellett, Az ősszel vásárolt is magának egy 2400 forintosat.

Dóba István, az egyik vendég megjegyezte.

— Vannak, akik azt mondják, hogy aki belép a termelőszövetkezetbe, az cseléd lesz otu

Ezt csak olyan ember mondja, aki gonosz, vagy buta — válaszolt egy kicsit dühösen a házigazda. Ifj. K. Hajdú Lajos, a termelőszövetkezet párttitkára hozzátette,

— Én nem így bizonyítanám, Feri bátyám. Mert, ha már erről van szó, mindannyian tudjuk, hogy a cselédnek semmi szava nem volt az úr dolgában, a birtok gazdálkodásában, s arra még csak nem is gondolhatott, hogy majd a jövedelem elosztásába beleszól. A termelőszövetkezetben viszont minden tag egyenlörangú gazda. A tagok határozzák meg a gazdálkodást éves terv alapján. A jövedelem teljes egészében az övék. Ez így van és ha igy van, akkor mondani sem kell, milyen nevetséges, a szövet- kezeti mozgalom ellenségeinek lo- tyogása.

— Igazsága van az elvtársnak ~ válaszolták a vendégek.

Nádudvari Imre, az Uj Elet TSZ elnöke még hozzátette:

— Most tanultam legtöbbet.

De hogy a szó, ne csak szó maradjon, a házigazda azt ajánlotta vendégeinek, nézzenek körül a padláson, kamrában és az ólak kör-, nyékén. Látnivaló volt éppen elég. A vendégek ámuldoztak. Nem csoda. Bakos Ferenc szövetkezeti gazdánál a régi szalonna már évek óta megéri az újat. Bakos Ferenc havi jövedelme pénzértékben átszámolva 2000 forinton felül van. De nemcsak az övé, a löbbiMszor- galmas szövetkezeti gazdáé, B. Hegedűs Ároné, Csizsikő Mihályé hasonlóképpen:

A kellemesen eltöltött vendégeskedés után búcsúzkodás közben a házigazda még ennyit mondott:

— Itt nálam az a legnagyobb baj,

hogy már 62 esztendős vagyok, öregszem és egy kicsit irigylem azokat, akik most vannak a legjobb erőben. — szp,—

A kisújszállási Táncsics TSZ székházának egyik szobájában vesszőt tisztítamk. Nánási Sándor elvtársnak Cs. Nagy János és Imre Gábor bácsi segít ebben a munkában. A termelőszövetkezet halastavánál termett vesszőt a téli hónapok alatt feldolgozzák az igyekvő tsz-tagok. Nánási elvtárs tavaly télen 180 különböző méretű kast készített: Most 200 kötését vette tervbe. A kertészetben, a hal szállításnál és máshol is szükség lesz azokra.

Idős Toros Lajos a cséplésnél összegyűjtött kévekötő madzagból köteleket fon, istrángot, kötő- féket készít. Igen hasznos dolog ez, hiszen sok pénzt kellene évente kiadni ilyen célra, amit így megtakarítanak.

A tagok jórésze a téli hónapok, alatt is részt vesz a munkában* Tennivaló mindig kerül. Befejezés előtt áll a 20 méter hosszú, 6 méter széles melegház, melynek készítése több tag számára bizo- tositott munkát. Ferenczi József kertészeti brigádvezető, Monoki Sándor s a többi ott dolgozó tag úgy igyekezett, hogy mielőbb nevelhessék a palántákat a melegházban.

A jószágok jobb takarmányozása érdekében jelenleg is silóznak. F. Kiss Kálmán és F. Kiss Mária csapata végzi ezt a munkát. A kukoricaszárral együtt répaszeletet, melaszt és a kertészeti hulladékot is besilózzák. Két nap alatt 100 köbméter silót készítettek.

Egy deci tejfel

A jászberényi Aprítógépgyár szépen berendezett ebédlőjében ülünk. Fehérköpenyes felszolgálónők hordják a levesestálakat és a tésztával rakott tányérokat:

A túróscsusza csak úygy tocsog a tejfelben.

A konyhafőnök nem jó reklámja a konyhának, mert sovány, szikár ember — azt mondja, hogy minden egyes adaghoz 1 deci tejfel jár.

1 deci tejfel meg túró, a metélt körül meg apró töpör tyűszemek kacsintanak az emberre.

Tegye szivére a kezét az a munkás, aki azt állítja, hogy a múlt világban, amikor odahaza az édesanyja, vagy a felesége túrós, csuszát főzött, mindig szalonnát pirított rá és

kimérte minden adaghoz az egy deci tejfelt. Bizony az ilyesmire a munlcásemberek házánál nem igen volt példa, hiszen akkor egy öttagú család számára fél Itter tejfelt tellett volna vásárolni.

Mi az, hogy a múltban? A mamák valószínűleg ma sem vesznek egy fél liter tejfelt egy öttagú család túróstésztájához, pedig most. már jobban futná rá, mint akkor.

Azt mondja a konyhafőnök: „Egy héten négyszer van húsos ebéd, háromszor sertés, egyszer marha."

Négyszer egy héten hús. 15—20 évvel ezelőtt még az olyan munkáscsaládoknál is, ahol rendszeresen volt kereset, legfeljebb kétszer jutott az asztalra hús: csütörtökön és

vasárnap. Es amiké nem volt rendes vág rendszeres a kereset Akkor hetekbe nyű tak a hústalan napol

„A múlt hónapba négyszer adtunk puli kát ebédre” — sorolj tovább a konyha fi note.

Tehát minden hété egyszer pulykapecsi nye. A régi rendsze-i ben a legtöbb magya pulykát az angolok c\ ték. El lehetett olyar, képzelni, hogy reggt mielőtt a munkás e, ■ment a gyárba, odc szólt a feleségének: - „Aztán asszony, ezen héten sí maradjon ki szokásos pulykapecse nye”.

Lehet, hogy keser humor ez, de talá mosolyogni lehet rajt most már, hogy a jele szemüvegén ksresztv nézünk vissza a múlt ba