Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 10. szám
^ Harcban a párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, BIZA LOM Csak ffh hoz tudnak bizalommal lenni, aki szereti az embereket. S amíg idáig eljut valaki, számtalan tanújelét kell adnia a szeretetnek: Ugyan ki lehet az, akihez bizalommal fordulhatnak? Ki segít a hétköznapok ezernyi ügyes-bajos dolgán? A kommunisták, hisz ők azért vannak, hogy életünk szerény katonáiként szolgálják azokat, akikért kommunistákká váltak; Egy ilyen katona a sokszázezerből Kovács Gábor elvtárs, a karcagi Április 4. TSZ párttitkára. Kezdettől fogva egyike a termelőszövetkezeti mozgalom legkövetkezetesebb harcosainak Karcagon. 1953. óta párttitkár ebben a szövetkezetben. Népiesen szólva, amolyan rao- kány ember. Mindig derűs, a ráncok is akkor borítják el homlokát, szemekörnyékét, ha mosolyog. Szüntelenül mosolyog — feltéve, ha valami nem hozza ki a sodrából, mert mi tagadás, tud néha haragos is lenniJ*®e ehhez már súlyos ok kell; Egyik jellemző tulajdonsága a merészség, a magávalragadó lendület. Ha ezzel előrukkol, meghunyászkodik a kishitűség. Történt ugyanis a múlt év tavaszán, hogy meg kellett erősíteni a frissen épített halastó védgátjait, különben nem lehetett beleengedni a 66 holdas tóba a vizet. De mit csináljanak: ha gátat építenek — lévén a földeken is dologidő — akkor elmarad a cukorrépa sarabo- lása, ezt pedig a terméseredmény fogja megsínyleni, ha pedig hanyagolják a halastavat, mire volt jó egész télen a nagy fáradság? Tanakodtak a tagok, mitévők legyenek. Sokan hangoztatták, hogy hagyni kell sorsára a tavat, fontosabb a növénytermelés, annál is inkább, mert a répa már kikelt, de a halak még sehol sincsenek: A párttitkár azt javasolta, hogy semmiről se szabad lemondani. A vezetőség gyorsan összehívta a szövetkezet kommunistáit és a legjobb pártonkívüli dolgozókat. Megtanácskozták, hogyan segítsenek a bajon. Még aznap este sorra járták a tagságot, szerte vitték a döntés hírét: mindenki a halastóhoz! Az el lenkezők, látva, hogy mozgolódik a sokaság, a gátra igyekvőkkel tartottak és másnap reggel, élén a párttitkárral és az elnökkel munkába álltak. Három nap alatt megerősítették az öt kilométer hosszúságú gátakat cövekekkel nád- és cirokpallóval, mehetett a tóba a víz, meg az ivadék. Ezután ugyanilyen egységesen nekiláttak a cu- korrépasarabolásnak. Az eredmény mindkét helyen kitűnő lett: halból százhúszezer forint jövedelem csörgött a kasszába, a cukorrépa pedig 138 mázsát adott holdanként átlagosan. A kommunisták határozott cselekvésénél! tehát meglett a haszna. Mindennapi etet a szövetkezetben, hogy a párttitkár és a pártvezetőség segítségével teszik túl magukat a bajokon; Baj volt pé-dául a százas tehenészet létrehozásával. Ez a megoldás fejlettebb volt a korábbinál, mert végre egy helyre kerültek a tehenek, könnyebben meg lehetett oldani a takarmányozást, egységesebbé tudták tenni az ellenőrzést. Igenám, csakhogy az eddig egymástól, független, a maguk feje után élő és dolgozó tehenészek nehezen fértek össze, valamin mindig civakodtak. A legtöbb baj a munkaidő megkezdése körül akadt. Volt, aki rendes időben munkába állt, ezek közé tartozott Karsai Sándor kommunista fejőgulyás.Volt. aki mindig elaludt. Ez meg nem volt más, mint Orosz József, ö hangoztatta a legjobban, hogy minek kellett egy seregbe verni a te' heneket, amikor azoknak szétszórva is nagyon jó dolguk volt, pláne az ő keze alatt. Persze, emögött a kritizálgatás mögött a „teszem, amit akarok” utáni bánkódás húzódott meg, mert kint a régi tanyán elaludhatott, senki sem tette szóvá, a gyenge eredményeket meg a tehenek állítólagos rossz fajtájára. haszontalanságára foghatta. Elég az hozzá, hogy a kommunista Karsai Sándor egymaga nem boldogult ezekkel a bajokkal. Sőt még az elnök, a párttitkár is hiába beszéltek Orosz Józseffel, nem használt. Egy hajnalban aztán az elnök is, a párttitkár is kikerekezett a tehenészetbe. Mondani se keli, hogy még nem találták ott Orosz Józsefet, meg a többi későt. Nekiláttak almozni, etetni, itatni. Mire Oroszék beállítottak, tökéletes rend volt az istállóban; Any- nyira elszégyelte magát Orosz József, hogy szóhoz se tudott jutni. Váljék becsületére, ettől kezdve megemberelte magát. Ugyanúgy járt hajnalban dolgozni, mint a frissebb vérű tehenészek; Ez persze csak egyetlen történet a sok közül. Végeredményben a tejhozam növekedésén látszik meg a segítség hasznossága. Amíg a teheneket szétszórtan tartották, öt és fél liter volt a fejési átlag, most 11,2 liter. Nyilvánvaló, hogy akkor jár igazán eredménnyel a párttitkár segítsége, ha az ismeri az embereket. Kovács Gábor elvtársnál e téren nincs hiba. A nap különböző óráiban feltűnik alacsony, vékony alakja a tanyák ajtajában és ráköszön az otthonlévőkre: — Jónapot kívánok, nénémasz- szony! Érdeklődik az egészség felől, a gyerekek felől, van-e valami baj, vagy öröm? Ha segít a jó szó, nem fukarkodik vele, de ha a szó nem segít, utánajár a dolognak és addig nem nyugszik, amíg pont nem kerül az ügy végére. Bárhol, bármikor találkozik a dolgozókkal, soha nem mulasztja el megkérdezni: mi újság? Ezért aztán nem csoda, ha bizalommal vannak hozzá, hiszen aki magáénak vallja a mások gondját, örül, hogy ha segíthet, az elől nem zárkózik el senki, sőt őrülnek, ha elmondhatják neki minden gondoltukat. Ha mennek az elnökhöz, hozzáteszik: de a párttitkárral is akarok beszélni. És a párttitkár segít, amiben tud. Kijárta a segítséget a 65 esztendős Kozma Mártonnak is; Ment hozzá az öreg veje, hogy az após már nagyon beteges, négy évig dolgozott a szövetkezetben, de már nem bírja a munkát. Valamilyen szociális segély kellene neki, nem lehetne-e nyélbe ütni? Persze, hogy lehetett. Csak akarat kellett hozzá. Egészen természetes, ha a jóindulat láttán az öreg Kozma Márton veje, lánya, nagyobbik íia, aki brigádvezető és kisebbik fia szíwel-lélekkel serénykednek a maguk és a szövetkezet boldogulásáért. A bizalom lépten-nyomon megnyilvánul Kovács Gábor elvtárs iránt. Rászolgált erre sokéves önzetlen. mindig segíteni kész munkájával; 1 GERENCSÉR MIKLÓS A kommunisták nevelték őket Nem mondhatom, hogy túlságosan jó viszonyban vagyok Sóskúti elvtárssal a Járműjavítóban. Annakidején az elsők között kapta meg az élmunkás kitüntetést. Neki és a hozzá hasonló embereknek köszönhető, hogy a Járműjavító nyolcszor kapta meg az élüzem címet. Ellentétünk miből adódott? Abból, hogy egyszer azt találta mondani hirtelen indulatában az egyik munkásnak: „Ha nem tetszik, ülj fel a köszörűkőre’’. Én pedig, nem helyeseltem a panasz ilyen orvoslását és szóvátettem az újságban. Akkoriban nagyon megharagudott rám, most azonban már enyhült indulata s olyannyira, hogy legutóbb meghívott pártszervezetükhöz: „Jöjjön és nézze meg azt is, milyen embereket neveltek a mi párttagjaink”, A napokban az üzem személyzeti osztályvezetőjénél jártam, s eszembe jutott Sóskúti elvtárs indítványa: „Nézze meg, milyen embereket neveltek a mi párttagjaink”, — Sok munkás került innen vezető beosztásba? — kérdeztem a személyzeti osztály vezetőjét, —- Igen — bólintott s „kapásból” felsorolt néhány nevet, majd az adminisztrátortól elkérte az „üzemből kikerült káderek” nyilvántartását. — Milyen terület érdekli? *— kérdezte aztán. — Ugyanis minden munkaterületre kerültek dolgozóink közül. Van, aki a párt tanulásra hívó szavát legjobban szívügyének vette, öszöntdijasként a Szovjetunióban tanult és mérnökként jött haza. Van aki.;; De talán nézzük sorba, — Itt van például Örvendi Sándor — mutat a papírra olyan mozdulattal, mintha a IX. osztály egykori üzemlakatosát teljes életnagyságban látná. — Életerős ifjúmunkás volt, honvédőrnagy lett belőle. — Rontó Gyula?.-.-. Azám, az ő személyében követünk is van nekünk. Bérelszámolóként dolgozott nálunk, majd a Külügyi Akadémia elvégzése után követségi titkár lett. Járt Egyiptomban és máshol is. Ki hitte volna, hogy olyan messzire elkerül? Nem hozott szégyent ránk a többi sem. Kaposvári Béla a Köz- lekedés. és Postaügyi Minisztérium tervosztályának vezetője és Szabó Ferenc, a VASÉRT igazgatója is innen került ki. Az mozdony-, a másik szerszámlakatosként dolgozott. Asztalos Antal meg a lakatos szakmában szerzett érdemeket, majd szorgalmasan tanult, s mérnök, a VIII, osztály reszortvezetöje lett. — Más munkakörökből is említsek elvtársakat? Itt van például Furcsa János és Hegedűs Lajos. Mindketten lakatosok voltak, majd tanári diplomát szereztek. Szívük azonban visszahúzta őket az üzemhez. Itt tanítják az ipari tanulókat, lelkes, szakképzett munkásokat nevelnek belőlük, — Felelősségteljes párt- és tanácsfunkcióban is vannak munkásaink közül. Papp elvtárs, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, Pagonyi Gyula a szolnoki pártbizottság titkára, Sebestyén János az SZMT elnöke, Telek István a szolnoki pártbizottság ipari osztályvezetője, Pintér Dezső a városi tanács elnöke is üzemünk szakmunkása voltt A neveket lehetne tovább sorolni, de ez a kis szemelvény is bizonyítja, hogy a munkásosztály vezető szerepe nem üres szólam. Annyit említsünk még meg, hogy a Járműjavítóból kikerült elvtársak — az üzem munkásaihoz méltóan — megállják helyüket, nem hoznak szégyent üzemükre, mert a párt tagjai, a kommunisták nevelték őket, SIMON BÉLA D alogli Pistának is hirtelen híre u keit a megyében: Először egy megyei értekezleten keltett megdöbbenést a cselekedetei Vasárnap meg a szolnoki Tüdő- kórháziban kérdezték meg az egyik látogatót: .„Tiiszainckaii? Tán csak nem abból a szövetkezetiből, ahol szombattól 'hétfőig nem adott enni a jószágoknak a tehenész? Mindez Balogh Pista miatt. Két nappal ezelőtt meg már veysbeszedve citálta valaki nevét a falujában. Balogh Pista az a híred: Kővé változott a szíved A z év elején csendült ki a po- x hár. Kardos Márton elnök éppen a kocsisokkal beszélgetett a lóistállóban, amikor nagy sebbel- lobbal lökte be a nehezen forgó ajtót Slukk Sándorné baromfigondozó. — Jöjjenek már emlberek, nézzék! Mi van a tehenekkel... Válaszolni se érkeztek, úgy rohantak a roarhaistátlóba. Be se tolták p. nagy aj tó «árnyat, sejthették, mi a baj. Mintha messzi pusztába elveszett szomorú embersereg sírása hallatszana, úgy hullámzott a falakon keresztül 17 tehén és 11 kisborjú panaszos bőgőse. Igen, valósággal emberi hangon könyörögtek az állatok. Belesápadt a néhány ember, mi- Icor odabent tízszeresen felerősödve remegtette dobhártyájukat a panaszos bőgésorlcán. Fojtó volt a levegő, ahogy a jámbor szemű tehenek, kedves gyerekes tekintetű kis- borjúk rimónkodva fordultak a jászol mellől az emberek felé. Hosz- szú, elnyújtott állati jaj áradt az öblös torkokból, szinte egyetlen nagy nyitott szájnak tűnt a veres- tarka tehénsoi’; — Mikor kaptak ezek enni? — szólalt meg rekedten, izgatottan az elnök. Valamennyien szégyenkeztek, mikor kitudódott, hogy Balogh Fizta fejőgulyás már egy napja rájuk se nézeti. TVF’kor az első ijedtségen túl- voltai! s megetettek, némán vették szemügyre az istállót a ben- neva’.Ők’kal együtt. Ijegalábfo háromnapos szenny, majd felbuktak néhányszor a hídlás mögötti járón. A marhák tomporán tapasztásra TÓTH ISTVÁN: Vajon megjavul Balogh Pista? emlékeztetőén repedezett a száraz trágya. Kiálló bordájuk nehézkesen emelkedett, süllyedi, mint a fáradt fújtató, amint mohón falták a zöi'gő ízíket. — Micsoda szépík voltak még ezek az őszön/;.. Akár a bálványod!! — csuklót t elő a magyszán- dékú hasonlat egy alacsony, kajlába juszú fogadósból. Hangja reszfce- téíéban benne volt fojtott indulata. — De ki a jóistent Ügyek ide?!... Kit tegyek!? — fogta fejét az elnök és segélykérőén kapaszkodott pillantása a körűiéi lókba. A karakán kiállású, fekete ba- juszú Kiss József elvtárs, aki nemrég került a raktárhoz, zavartan fordította el arcát, ahogy az elnök szeme rátévedt. Nála ki tudja jobban, milyen kátyúba jutott a Szabadság TSZ tehenészete, mióta Pista a gulyás? Itt lakik a szomszédiban s mostanában nem volt vasárnap, hogy ne kellett volna neki körülszaladgálni a faluban. Keresett .éppen kapható tagot, aki a teheneket megfejje. Mert Bn- loghtól akár meg is szakadhattak volna az illatos tőgyű jószágok. Megszakadhattak volna? Sajnos, attól nem kellett tartani, olyan rosszul tejelted! mostanában. Egyik- rpásik hatalmas marha alig csepegtetett fél litert reggel vagy este. Persze, ha egyáltalán nem fejte a gulyás, még azt is elapasztotta. Azelőtt talicskán kellett edhordani a tejet A 12 fejőstehéntől, a minap meg így szólt Kiss József Baloghoz, miikor az a hóna alatt könnyedén elvitte két kannában a fejési eredményt. — Mi az Pista, már így is elbírod? — Holnap még ennyit se viszek! — hetykélkdett Balogh s káromkodott akkorát, hogy csali úgy sís- tergett. Ezek jutottak Kiss elvtárs eszébe, s ő is taiv cstalanul keresgélt a többiek között. Vajon ki vállalná el a teheneket Ilyen leromlott állapotban? TT át elvállalom én, elnök elvtársi robbant ki az elhatározás Benke Mihályból, aki ez- ideig sorra ellépdelt a tejszagú tehenek mögött. Fejcsóválva, gyöngéden tapogatta csontos ujjaival az állatok herpaszát és szinte bccsá- natkérően hajolt előre, a fejük irányába, ha szarvukat türelmetlenül himbálták ki a jászolból. — Fáj ugye, kedves? — kérdezte melegen, miikor vógigsimított a vc- nesbairoa vagy fehér szőrök közt szürkédé vágásokon. — Ez a komisz ostorral tartotta jól őket.. De nini, jajjaj, csak nézzék mér — hívta a többieket a sor vége félé egy tarka tehénhez. Szegény jószág oldalán egészen kivehető volt, hogy törött az* egyik bordája. Balogh Istvánt azonnal leváltották. A fogata-ckhcz helyezték. Kicsit fuícsán veszd ki magát, hegy egyéb baja nem történt a lelki- ismeretlen embernek. Talán kimondatlanul is belátták. hogy Balogh és a mellé beosztott „há- rcmnegyedfertályos“ fiú ereje nem elég ennyi jószághoz. Még akkor se, ha kedvvel végezné dolgát. Az új tehenész megváltoztatta a helyzetet. — Öröm most ide bejönni! — vizitelt le az első napokban az elnök Benke Mihályinál, aki éppen sepregetett. Aztáin Kasa elvtárssal, az új párttitkárral találkozott a tehenész a kútaál. Az is megdicsérte, hogy rendet tart az istállóban. Most meg Kiss Imre elvtárs szaladt át a tanácstól. Az is jókedvre derülve dörzsölgeti a markát, miután elismerően bólogatva körülhordozta szemét a tiszta teheneken. — Hogy csinálta ezt ilyen gyorsan, Bénivé bácsi? — Harmincöt évig bántam ón jószágokká-. Megtanultam, hogy ha az állat oktalan, az embernek legyen esze. Én is rákiabálck. ha kihoz a sodromJból, de nem ütöm.. * Figyelje csak! Sötét ruhás, világoskötényes asz- szeny emelkedett fel egy kávébarna tehén tőgye mellől. Görnyedve, guggolva igyekezett a következő szőke jószághoz. Kdsszékét maga alá fogta s a sajtárt eltartotta, nehogy szennyeződjön a tej. — A feleségét is mozgósította? — Igen... ö fej, meg Slukkné és segítségül kaptuk Glumerc János bácsit is. Elhoztuk a háztáji tehenünket is. a többivel együtt gondozzuk. öregek vagyunk, másképp nem tudjuk megcsinálni. Kardos elvtáns beleegyezett.;: De nézzen oda. A h?gyes álló, sovány arcú asz. szony óvatosan helyezkedik ei a szőke tehén mellett. Kicsit kivár. Aztán finoman fejni kezdi. — Nem rúg már! — örvendezik Benke Mihály. Ez az „Annus’* volt legjobban megvadulva. Any- nyira félt már a veréstől, hogy ha csak közeledtünk hozzá,, ugrott a jászolba, rúgott, vágott.., Az öreg szálegyenes tehenész ba- zsalyogva szedd elő a dohányzó alkalmatosságokat. A vendég incselkedve mondja: — Kostök;.. tajtókplpa.,. Érteikül nem is tehenész a tehené sz... most már két asszony is hordja a dohányt... Büszke ugye, hogy itt maga az őrmester? — Én ugyan nem — nevet Slukkné. — Hozzon a felesége. — Nem kell itt őrmesternek lenni... A párttitlcár elvtárs megkérdezte, hogy csinálok rendet.;. Tudja, mi jutott eszembe, mikor elvállaltam? Az, hogy: Kiss Józsefnek, míg ennek is, annak is kicsije van. Innen kapják a tejet, a többit meg beszállítjuk. Jövedelem ... Hát ezek az állatok a húsukat, tejüket adják nekünk. Ki tudja azt e’nézni, hogy mii meg éheztetéssel, veréssel fizessünk. Még a könnyem is kihullott, mikor csalc a csontjukat tapogattam egyik-másik helyen... De most már nyolc literrel is sikerült emelni.:. másodika óta; R ’ mi van Balogh Istvánnal? Kiss Imre elvtárs világos esőkabátja éppen a tanácsháza kapujánál villog, mikor ráköszön valaki. — Hallgasson már meg.;. On. nan jön ugye? — Onnan. Hogy vagy az új helyen Pista? Nagyon rossz voltál a tehenekhez. A feltűnőín keskényarcú fiatalember mereven figyeli Kiss Imrét. Megrántja a panyókára vetett lajtaiját sovány vállán s büszkeséget tettetve veti hátra fejét. Megbillen rajta a hanyagul féirecsapott kucsma. — Igaza van.;: De azt is számítsa hozzá, nekem nem hitték el, hogy azzal az esett gyetekkel nem bírom... Otthon is nyaggattaík. Nincs vasárnapod, fát kellene vágni. A mama nem hajlandó segíteni a gyerekhez. — De ezért nem az .állatokon kellett volna bosszút állnod? Ha a lovakkal is úgy bánsz? .;, — Tudja mit feleltem máma Babiindki Lajosnak, miikor mondta, hogy miért nem rakok több trágyát a kocsira? — „Nézze Lajos bátyám. A jószágot úgy veszem, mint magamat. Én is megszakadok, ha túlterhelnek, — de az állat is így van. Ez neteím 1.26 munkaegységet keresett nv'ma, de én holnap is keresni akarok vele.“ — Hát a tehenekről miért nem gondolkoztál így? A cingár ember nem szól. Sápadt arca maszatosnak tűnik. Mintha a szeme a’att valamit dörzsölt volna el... Szegletes öklével ütögetni kezdi a mellét, a másik kezével gö re a össn ragadja meg mágián a ■kabátot. — Azt hiszik, nekem semmi se volt a leváltás? Mit gondolnak, mit éreztem, mikor tegnapelőtt benéztem a tehén istállóba ... Benyitottam, Nyugodtan ropogtattak az állatok, de mikor megszólaltam a hátuk mögött, mintha valaki végigvágott volna rajtuk. Toporogni kezdtek, ráncigáltóik a láncot.;. Benke nénémet majd felborította a ,,Firos’* s rögtön megállt a teje... Nem zúbogott a sajtéiba..; Érti, mit éreztem akkor? ' ‘ ' .:. Csak kibuktam az ajtón s közben hallottam, ahogy az asz- szony rámkiáltott: „Eriggy innen, hívatlan prókátorra nincs szükségünk.’* Masszív épület a székház, de úgy láttam, összeraekad s rámszakad mindenestől.;: Azt hiszik, kő van itt? És oibálta melléin a lajtait.