Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért!

od ieg.{anta<uzß-& ló&icléd

— Hogyan állsz a beszámolóval, Markóth elvtárs?

— Készül, Falusi elvtárs,

Markóth János vonatvezetű, a

MÁV forgalom V. sz. alapszerveze- lének yárttitkára mosolyogva nézett Jel a. nálánál jó két Jejjel magasabb csomóponti párttitkárra, aztán az iratai közül többoldalnyi kézzel teleírt lapot vett elő.

— Itt van.

— Ülj le, Markóth elvtárs — kínálta meg hellyel Falusi elvtárs a másikat, s ő maga is letelepedett mellé. — És hol tartasz?

Markóth a jegyzeteit nézte:

— Az elmúlt két év termelési eredményeivel kezdtem. Amint te is tudod, a márciusi párthatározat óta nálunk szép eredmények születtek. Aztán kiemelem a jól teljesítőket, olyanokat, mint a Kubik- brigád, amely többször kapott pénzjutalmat,

— Helyes — bólintott a pártbizottsági titlzár. — Csakugyan szép eredményeket értetek el, van mivel dicsekedni. Aztán azt is elmondod majd, hogyan érte el a Kubik-brigád az eredményt?

— Igyekeztek, meg aztán sarkalta őket a jutalom is.

— Ez igaz — nevetett Falusi —, de hogy miért dolgoztak jól, annak a pénz egymagában nem magyarázata.

Markóth szögletes arcán meg- nemértés suhant át. A pártbizottsági titkár észrevette és hirtelen egy másik kérdést tett jel:

— Mondd, Markóth elvtárs, hogyan készíted a beszámolódot?

A párttitkár mindjárt válaszolt:

— A termelési adatokat megkértem a szakszolgálattól, aztán nekiláttam írni.

— És a pártvezetőségi tagokkal, a bizalmiakkal, a népnevelőkkel és egyáltalán a párttagokkal, a pár- tonkivüliekkel beszéltél-e, megkérdezted-e a véleményüket?

— Arról beszéltem nekik, hogy milyen nagyjelentőségű a vezetőségválasztás és hogy nekünk még jobban kell dolgozni, mint eddig.

Falusi elgondolkozott, aztán egy másik kérdést tett Jel:

— Hányán fordultak hozzád az elmúlt időkben személyes ügyeikkel?

— Az egyik elvtársnak bajok vannak a családi életében, otthagyta a felesége, ő jött hozzám,

— Helyes. És te mit válaszoltál neki?

— Azt, hogy szedje össze magát, egy lcommunistához nem illik, hogy így nekikeseredjen.

Falusi Jelállt, az íróasztalhoz lépett, rágyújtott és közben arra gondolt, hogy itt van egy kérdés, amellyel még eddig nem foglalkozott. Markóth János munkájában példamutató, sokat dolgozik a pártért. Családi körülményei igen nehezek, felesége 1945 óta — egy súlyos bombatámadást élt át akkor — állandóan beteg. Markóth amikor este hazamegy, még elvégzi a házimunka nehezebb részét.

Ismét leült melléje.

— Ugy-e a te alapszervezetednél az elmúlt évben csak két tagjelöltet vettek fel?

— Igen, Ez a munka igen rosszul megy nálunk.

Falusi leverte a cigarettája hamuját:

— Szeretném elmondani neked egy élményemet, Markóth elvtárs.

1953-ban, a választások idején, itt Szolnokon, a VII. kerület egyik részén voltam felelős. Mielőtt kimentem a körzetbe, azt mondták nekem, hogy ez nagyon nehéz terep, sok ott az ellenséges hang. Amikor sor került az első kisgyűléste, valami harminc asszony jelent meg. Megálltak előttem tíz lépés távolságra. A szabadban tartottam ugyanis a kisgyűlést. Mondtam nekik, jöjjenek közelebb. „Minek? Halljuk innét is!” — válaszolták az asszonyok és nem valami barátságosan néztek rám. Elővettem a beszédvázlatomat, országos, meg megyei dolgok voltak benne, aztán hirtelen gondoltam egyet, zsebre- dugtam és odaléptem az asszonyokhoz: „Hát akkor beszélgessünk." Először nehezen indult, aztán belejöttünk. Tele voltak panasszal a járdák, a világítás, az üzletek miatt. Többen elmondták, hogy nem veszik fel őket a Papírgyárba, mert sok gyerekük van. Akkor értettem meg először, hogy nekünk sokkal többet kell törődnünk az egyes emberek életével, segítem rajtuk, nem elhallgatni, hanem megmagyarázni a nehézségeket, s megoldani őket.

Elhallgatott S egy pillanatig fürkészően nézett a párttitkárra,

— Tudod-e, mi a legfontosabb kérdés a pártmunkában? A miért.

— A miért? — csodálkozott Markóth.

— Igen. Miért Kubik Mihály brigádja a legjobb? Meg kell tudni, ki kell kutatni, hogy módszereiket, tapasztalataikat átadhassuk a többi vasutasnak is. Miért nem fizet a ti alapszervezeteteknél már öt hónapja párttagsági dijat M. elvtárs? Leülni vele, s megbeszélni hátha valami vélt vágj) igaz sérelem áll emögött. Miért borult fel a másik elvtárs családi élete? Elmenni, még a feleségétől is megkérdezni, s ha lehet, rendbehozni. Miért járnak kevesen a szemináriumokra?

Azért, mert ősszel kezdődnek, amikor a legtöbb dolga van a vasutasoknak, A miértre tehát itt a válasz is: mgst, januárban kellene kezdeni az oktatást. Miért csak két tagjelöltet vett fel az V-ös alapszerv? Felvehetett volna tizenkettőt is. Talán azért, mert a pártvezetőség tizlépés távolságra áll az emberektől? Akkor közelebb kell menni hozzájuk. A jó kommunistát az jellemzi, hogy szenvedélyesen érdeklődik az emberek, a dolgok után. Igyekszik kikutatni a miérteket, mert máskép nem tud választ találni arra, hogyan dolgozzon, hogyan javítsa ki a hibákat. És ezért helytelen, hogy egyedül készíted a beszámolódat. A sok miértre egy ember sohasem tud választ adni.

— Értem — bólintott Markóth, aztán valami mély elkeseredettség csapott ki a hangjából:

— Kilen:en voltunk odahaza testvérek, iskolába alig jártam, dolgozni kellett. Baj van a tudásommal.

Falusi a vállára tette a kezét:

— A kommunisták az elnyomottak közül jöttek, nem végezhettek egyetemet. Amit nem tanulhattunk meg a múltban, most kell pótolni, Úgy értesültem, hogy a párttagság megint meg akar választani. A ve- zetöségválasztás után elmégy pártiskolára.

— Nem lehet —• ingatta a fejét Markóth,

— Miért?

— A feleségem miatt, nem hagyhatom Itt.

ialusi biztatóan rámosolygotl:

— Majd gondoskodunk róla. Amíg te tanulsz, beutaltatjuk egy szanatóriumba, már nagyon ráfér. Majd meglátod, hogy rendbejön a magaslati levegőn ..

TÓTH KORNÉL

Levél a vezetőség választásról a tiszapiispöki Új Elet TSZ-bői

A tiszapüspökd Üj Élet TSZ alig pár hónapja alakult. Haimlnc- ' négyen indultak el a közös gazdálkodás útján, s ma már hat- van tagot számlál a szövetkezet.

A kezdeti nehézségek leküzdésének, a tsz erősítésének motorja a pártszervezet. A tizenkét párttag lelkesen végezte tennivalóit, s komolyan készült az ailapszervezet vezetőségének ujjáválasztására. A párt Központi Vezetőségének határozata értelmébsn olyan elvtársa- kat jelöltek a vezetőségbe, alkik következetesen harcolnak a párt célkitűzésednek megvalósításáért. A vezetőség ujjáválasztása előtt köz- véliaménykutatás indult azzal a céllal, hogy a legmegfelelőbbeket jelöljék.

A vezetöségválasztó taggyűlés jól szervezett, ütemes és aktív volt. Hajnal Ferenc párttitkár az eddigi eredmények értékelése mellett érthetően, világosan tárta a Párttagság elé az elvégzendő feladatokat. A pártszervezet legfontosabb tennivalójának a termelőszövetkezet erősítését, a jövedelmező gazdálkodás elősegítését tekinti. A beszámoló és a hozzászólások is azt igazolták, a kommunisták felelősséget éreznek a szövetkezetért. Tervbe vették, hogy a tagság önkéntes munkájával fejezik be a juh-hodá:ly építését és még január folyamán beiszerzák a 60 db-ból álló juh töírzsáiltamónyt.

A jövőben is arra törekednek, hogy amit csak lehet, saját éréiből építenek fel. Például a tanyaközpont épületének tatarozását, javítását, a párühslyiiség rendbshozását maguk végzik el. Javasolni fogják a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében, hogy tíz holdon konyhakertet létesítenek. Szó esett gyümölcsös telepítéséről, ezen kívül a baromfitenyésztés bevezetéséről is.

A tsz alapszrevezetének tagjai olyan irányiban foglalkoznak a pártcnkívüliekkel, hogy hónapról-hónapra újabb tagokkal erősíthessék aiap3z Élvezetüket. A tsz tagok közül eddig már- heten kérték tagjelöltté való felvételüket. Január végére a termelőszövetkezeti tagok egyharmada párttag, illetve tagjelölt lesz. Az Űj Élet TSZ pártalap- szervezetének munkájában három pedagógus is részt vesz. A kultur- mumkáiban és más téren is komoly segítséget nyújtanak a vezetőségnek, hogy minél eredményesebben miunkélkodihassgnak a termelőszövetkezet felvirágoztatásán.

Márton Domokos, Tiszapüspöki.

J’

Egy példás élet

'ászladán.von az 1910-es esztendőben. csak úgy. mint később, a lakosság jórészét a nincstelen kubikos családok képezték. Sokan eljártak a községekből Budapestre s az ország más ítészeire is kubik-munkára. Többen kapcsolatot teremtettek a szervezett munkásokkal, résztvettek a megmozdulásokban. ismerkedtek az új eszmével. S amikor elérkezett az ideje, hazamentek községükbe és 1918-ról 1919-re kelve, életrehívták a Kommunisták Magyarországi Pártjának jászladányi szervezetét.

Az alapító tagok között volt egy fiatal lány. akinek nevét ma már a fiatalabb párttagok nem is ismerik. Az idősebb elvtérsak szívében azonban, akikkel együtt harcolt, az évek hosszú sora sem mosta el emlékét.

Ök beszéltek nekem Ticska Máriáról, a jászladányi tanító-házaspár gyermekéről, aki lelkes szervezője, harcosa volt a pártnak. A középmagas. törékeny termetű leányban párosult a határozottság az egyszerű munkásemberek, a nincstelenek Iránti szeretettel, segítőkészséggel.

A Tanácsköztársaság idején fáradhatatlanul dolgozott a párt erősítéséért. tanácsaival, javaslataival segítette a direktórium munkáját. Mindenütt ott volt. ahol segíteni kellett. Nem egyszer határozott kiállásával bizosította. hogy az egyes vitás kérdésekben helyesen döntsenek.

1 Ql Q tavaszán Jászladányon

1 ' 1 ' ts elfogyott a kenyér. A többéves háború szenvedéseit, terheit a szegény emberek érezték legjobban. A tehetősebb gazdáknál volt búza, de jószántukból nem bocsátották a nép rendelkezésére. A direktórium tagjai tanácstalanok voltak. Ticska Mária ekkor határozottan a következőket mondotta: „Rekvirálunk! A népnek enni kell!’’ Határozott kiállásának eredményeként újból tudták biztosítani a község kenyérszükségletét. Édesanyjával együtt azon fáradozott, hogy enyhítse a nincstelen, legtöbbször kereső nélkül lévő családok nehéz helyzetét, özvegy Ticskánét szovjet mamának hívták a község lakosai, hisz az ő érdekükben tevékenykedett, s mint édes gyermekéből. gondoskodott róluk.

A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 augusztus 15-én a fehérterror hóhérai Ticska Máriát és idős édesanyját is letartóztatták. Már az elfogatásitól- megverték a leányt, majd a jászapáti járási fogházba vitték s hónapokon keresztül ott kínozták. A kínzások alatt egy jajszó se hagyta el keményen összeszorított ajkál. Többször eszméletlenre verték, de semmilyen eszközzel nem tudták megfélemlíteni, vallomásra bírni.

Közel félévet töltött a fogházban s utána sokáig beteg volt. A párt iránti szeretete nagy akaraterőt adott a fiatal lánynak s legyőzve a test gyengeségeit. 1922-ben már kapcsolatot teremtett elvtársaival és újból dolgozott. A csendőrök, a Horthy-rendőrség besúgói állandóan figyelték házukat, de ő kifogott rajtuk. Bátor, leleményes és óvatos volt. így mindig sikerült elvégeznie a rábízott feladatoet.

10O £ tavaszán megalakult a

1 Magyarországi Szocialista Munkáspárt, amely az illegális kommunista párt politikáját követte. Ticska Mária több elvtárssa) azon fáradozott, hogy a kubikosok és szegényparasztok között minél erősebb befolyása legyen az MSZMP-nek. Röpiratokat hordott szét, s lelkes szavakkal beszélt a párt programjáról.

Egyik téli este. egy elvtárs kíséretében. nagykendőbe burkolózva járta a tanyákat. A röplapokat már szétosztották, s hazafelé tartottak. amikor a kövesúton hirtelen lóhátas csendőrök bukkantak fel. A gyalogúiról magukhoz szólították a férfit, s nyersen kérdezték: „Hol mászkál ilyenkor, s ki az a nő?” Bátran felelte percnyi késedelem nélkül: „Az a nő a feleségem. s itt voltunk a komámékná! disznótorban.” Ticska Máriát nem ismerték fel a csendőrök, s így nem kérdezősködtek, továbbengedték őket.

Hiába zaklatta, üldözte a csendőrség. Ticska Mária haláláig hú maradt a párthoz. Amikor a betegség ágyhoz kötötte, az elvtár- sak náluk jöttek össze. Tájékoztatták a feladatokról, s tanácsait, javaslatait mindenkor figyelembe vették. Ha csüggedni látta elvtársait. biztatta őket: „Harcoljatok tovább, a mi ügyünk igaz. s győzni fogunk!”

Ö már nem érhette meg a szabadságot. 1929 tavaszán meghalt. Testvéreit is arra kényszerítette a sok üldözés, zaklatás, hogy elhagyják a községet. Ticska Mária elhagyott, gondozatlan sírban pihen a jászladányi temetőben, pedig nem ezt érdemli.

gólyán ember volt. aki egész ^ fiatal életét a párt ügyének szentelte, aki a legnehezebb időszakban se vesztette el bátorságát, szerette és bízott a pártban. Ticska Mária egy, a névtelen hősök közül, akik a nép szebb életéért, a párt ügyéért áldozták életüket:

NAGY KATALIN

CAjif népnevelő hja

Az elmúlt napokban sokszor megfordultam a Petőfi TSZ- ben. Előadásokat tartottam az elvtársak részére, s pártmegbiza- tásként a tsz agitációs munkájában is részt vettem. Tudom, hogy a tsz-nek több olyan szorgalmas tagja van. mint Oravecz János elvtárs, sertésgondozó, aki zárszámadáskor 23 mázsa búzát. 4 mázsa árpát. 12 mázsa kukoricát, 5,5 mázsa burgonyát 13 mázsa takarmányrépát. 156 kiló cukrot és 5500 forint készpénzt, ezenkívül olajat, diót és sok más terményt kapott. Amikor ezt a tsz. tőszomszédságában lakó Horváth Sándornak is

elmondtam, láttam, hogy szívébe már belo- pózott a közös gondolata. de valami mégis visszatartja. Sok időbe telt. míg végre megmondta. Az aggasztja. hogy ha majd kidől a munkabírók sorából, miből él meg. A 11 hold föld mégis csak eltartaná. ha azon maradna.

Sinka István, a Petőfi TSZ elnöke a legutóbbi vezetőségi ülésre meghívta Horváth Sándort. Kardos Imre 78 éves tag ügyéről tárgyaltak, s úgy döntöttek. hogy mivel hűséges tagja volt a szövetkezetnek. 150 ldló búzát. 150 kiló kukoricát. 70 kiló burgonyát. 200 forint készpénzt és 800 négyszögöl háztáji földet adnak neki.

A vezetőségi ülés Horváth Sándorban minden aggodalmat eloszlatott. s másnap, mikor elmentem hozzá, fiai. Tibor és Gyula is otthon voltak. Mosolyogva fogadtak. Még egy sorral meghány- tuk-vetettük a dolgot s végül is előkerült a toll és a belépési nyilatkozat. Horváth Sándor alá is írta. Mint ú:i tsz-lagnak én szorítottam meg először a kezét. Azzal búcsúztunk. hogy a két fiú is hamarosan ezt az utat választja.

SERFÖZÖ LÁSZLÓ iskolaigazgató, Tiszaföldvár.

AKIK AZ ELSŐ SOROKBAN KEZDENEK

ZSAKNAI GYÖRGY elvtárs, a Szolnoki Papírgyár párt- szervezetének titkára.

DORKOTA LAJOS, a tiszaföldvári Lenin TSZ pártvezetőségének tagja, régi harcos kommunista.

Özv. NAGY FERENCNÉ, Jászárokszálláson alapszervezeti titkár.

MENYHÁRT JÁNOS pedagógus, a jászboldogházi községi pártvezetőség tagjaként végzett jó munkát.

NAGY MIKLÓST, a Jászberényi Dohánybeváltóban Ismét a pártszervezet titkárává választották.