Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
VILÁGí PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VIII. évfolyam. 25. szám. 1956. Januar 29, vasárnap. LOLNOK MEGY*1 c 4 megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja 3 TÁVIRAT A Szolnoki Gépállomás 1955—56. évi téli gépjavitási tervét befejezte. Szabados Ferenc igazgató J Kőszőntjűk a karcagi és turkevei olvasókat /Most jelenik meg utoljára a karcagi Űj Űton és a turkevei Új -JU Kunság című lap. Megjelenésük néhány éve alatt hivatásukat lényegében betöltötték, sok segítséget adtak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez, a szövetkezetek megszilárdításához. Megszüntetésüket az tette indokolttá, hogy ritkán, hetenként, illetve kéthetenként jelentek meg és csupán egy-agy városra kiterjedő hatáskörüknél fogva nem tudtak eleget tenni a megnövekedett követelményeknek, nem tudtak idejében hírt adni a megye életének egy-egy érdekes eseményéről, a bel- és külpolitikai helyzetről. A jő módszerek elterjesztésében sem tudnak — a már említett4okok miatt — kellő segítséget nyújtani. Márpedig minden érdekli az olvasókat. A tsz-tagok, a KTSZ- dolgozók, alkalmazottak és egyéb foglalkozásúak kíváncsiak arra is, hogy ml történik városuk határain túl. Erre pedig rendszeres és kielégítő választ az országos és megyei lapok adnak. Természetesen saját városukról, munkahelyükről is szeretnek cikket látni az olvasók. A Szolnok megyei Néplap szerkesztősége igyekszik az Űj Űton éa Űj Kunság munkáját pótolni, gyakran ad majd hírt Karcagról és Turkevéről is. E célkitűzés megvalósításához hasznos segítséget adhatnak az ottani pártszervezetek és levelezőink azzal, hogy rendszeresen tájékoztatnak bennünket városuk életéről, Lapunk készséggel ad helyt leveleiknek, cikkeiknek, Eddig is sokan írtak lapunknak, többek között Simon Kálmán, a turkevei Vörös Csillag TSZ-ből, Vízi Imréné Karcagról. Bízunk benne, hogy levelezőink száma e két városban rövid időn belül megnövekszik. Velük összefogva, a Néplap szerkesztősége . megfelelően tud foglalkozni az ottani eredményekkel, problémákkal, s rászolgál arra a bizalomra, melyet az a többszáz főnyi karcagi és turkevei új előfizető, köztük Karcagon Németh Bálint, Tóth Imre tsz-tag, Turke- vén Vida Károly, a Táncsics TSZ tagja, Fazekas Lajos, a Vörös Csillag TSZ tagja, dr. Hámori Rezső orvos, Finta József, a gépállomás kitüntetett dolgozója — táplál a lap iránt. Ezt üzenjük Karcagra és Turkevére, a szeretettel köszöntjük új olvasóink százait. Látogatás a Karcagi Gépállomáson V. M. Molotov felszólalása a Politikai Tanácskozó Bizottság' ülésén Balogh László elvtárs munkagéptechnikus, a főmérnök helyettese vezetett végig a gépállomáson. Beléptünk a hatalmas szerelőcsarnokba, A reszeléstől. kalapács- ütésektől nehéz levegőben az olaj és a fém jellegzetes szaga úszik. A traktorok két sorban állnak. Se- rény kezek nyomán gyógyulnák az elmúlt esztendő kemény munkája okozta betegségek. Bálra az első szétszedett traktor körül három ember serénykedik. — A Kóródi-brigád w mondja Balogh elvtárs. Közelebb lépünk. Kóródi Imre vékony, dióbamaszemű, eleven ember. Ö a brigádvezető. 1949 óta dolgozik itt a gépállomáson. Két hónapja nős, 29 éves. Négy évig mint körzetszerelő működött. Tavaly kiment traktorra. — Megbántam-e? — adja vissza a kérdést. — Nem. Pedig sokszor éjjel-nappal mentem. Hogy miért jobb?..i Gondolkozik, mosolyog, megvonja a vállát. — Még csak azt sem mondhatom, hogy a kereset miatt. Pedig• gyakran elérte a 2000 forintot. Nem .. ' egyszerű: szeretem. ■. ■. Es igaza van. Van abban valami fenséges, nagyszerű: felhasogatni a földet, ágyat vetni az életnek. A Kóródi brigád másik tagja Kóródi Lajos, Kóródi Imre unokaöccse, jó szakmunkás, értik egymást a brigádvezetővel. A brigád harmadik tagja Bihari Antal. fiatal szőke fiú: gyakornok. — Kóródi elvtárstól sokat lehet tanulni. Legfőbb erénye, hogy türelmes — mondja mosolyogva. Nem tudom, mire gondolnak, de lehetett valami a szőke gyakornokkal kapcsolatban, ami nagyon igénybe vette Kóródi elvtárs türelmét. Ez érthető is, az egyéves islco- lán jóformán csak elméletet tanultak. — Különben Bihari elvtárs nagyon jó eredménnyel vizsgázott — vág közbe Kóródi Imre. — Igaz. sokat kérdez, de ilyenkor mindig arra az időre gondolok, amikor én tanultam. Szívós munka kell ám ahhoz, hogy valaki jó gépész legyen. Nem olyan régen még nekünk is alaposan meg kellett figyelnünk szétszedéskor egy-egy. alkatrészt, hogy könnyen össze tudjuk rakni. Tovább sétálunk, Balogh elvtárstól tudom meg. hogy ebben a hónapban a Kóródi-brigád 4 traktort javított ki eddig, még kettő van hátra, de az is már csaknem leész. Ezután a Csontos-brigádot keressük fel. ök három gép javításával készültek el ebben a hónapban eddig, a másik 3 traktoron még két- napi munka van. Csontos Mihály ért a munka- szervezéshez, szinte futószalagon dolgoznak. Most éppen egy szabályzó javításával készül el, s lát hozzá a másikhoz, de már ott is az öccse, aki a kijavított szabályzót felszereli a traktorra. A szerelőműhelyből az esztergaműhelybe lépünk. Különösen nagy itt a rend és a tisztaság. A részleg vezetője Benesovszki elv- társ, akit kormányunk jó munkájáért kitüntetett. Több újítása van. Két esztergapadon szériában gyártják a szükséges alkatrészeket. Sok időt takarítanak meg ezzel, mert egy-egy szükséges alkatrészhez nem kell átátlitarii a gépeket. Ha esetleg olyasmire van szükség, amit rég nem liészvtettek el előre, ott van a harmadik pad. agy-kettőre megcsinálják azon. A cséplőgépeket két brigád javítja váltolt műszakban. Hogy pontosan lemérhető legyen a munka, a cséplőgép egy-egy kijelölt részén dolgozik a két brigád, tehát egyik sem nyúl a másilc munkájához. Sajnos, éppen olyan időpontban jártunk a cséplőgép színben, amikor egyik brigádot sem találtuk. Pedig Balogh elvtár3 igen jól nyilatkozott a két brigádvezetőről, mind Tőkés Jánosról, mind váltótársáról, Szendrei Lajosról. Az aratógépeknél lényegében ugyanígy szervezték meg a munkát, azzal a különbséggel, hogy itt három brigád váltja egymást. Mikor elbúcsúzunk, jó munká1 kívánunk a Karcagi Gépállomás dolgozóinak, hogy hamarosan Cibakházával Alattyánnai együtt, a legjobbak között emlegessék őket. ff. & Prága (TASZSZ). A varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság január hu- szcnnyolcadiki délelőtti ülésén V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi beszédet mondotta: Elnök Elvtárs, küldött Elvtársak! A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet államaink tavaly májusban kötöttek meg Varsóban, előírja, hogy a szerződés résztvevői tanácskozzanak egymással minden fontos, a résztvevők közös érdekeit érintő nemzetközi kérdésben. Evégett, valamint a szerződés végrehajtásából adódó néhány más kérdés és intézkedés megvitatása céljából ült össze a Politikai Tanácskozó Bizottság mostani ülésszaka, is. Államaink, a varsói szerződés résztvevői a béke és biztonság érdekeit tartják szemelőtt és nem kis erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egészségessé váljék a nemzetközi helyzet, megerősödjék az államok közötti bizalom, az agresszív imperialista erőknek ezzel ellentétes cselekményei és katonai tömbalakító politikája ellenére. A nemzetközi feszültség enyhítésében óriási szerepet játszik a Kínai Népköztársaság, amelynek nemzetközi tekintélye mindinkább növekszik. Döntő jelentőségű az a tény, hogy a nagy kínai nép szilárdan a szocialista átalakítás útjára lépett. Nagy szolgálatot tettek a békés együttműködés fejlesztése ügyének a többi békeszerető államok is, különösen India, ez az ázsiai nagyhatalom. A tavaly júliusban Géniben megtartott négyhatalmi kormányfői értekezletet megerősítette, hogy a különböző társadalmi rendszerű álla' mok együttműködése reális dolog, ha az érdekek kölcsönös figyelem- bevételén alapszik és a béke megszilárdítására vezet. A genfi szellem minden országban támogatásra talált a nép széles rétegeiben. Mindamellett, elvtársak, számot kell vetni azzal, hogy a békeszerető erők sikerei és a nemzetközi feszültség enyhülése nem tompít-1 hatja éberségünket. Nem lehet azt mondani, hogy már megszűnt az új háború veszélye. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az agresszív imperialista körök továbbra is kalandokra törekszenek és ezekben a körökben az utóbbi időben fokozódott a félelem a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésétől. Mint ismeretes, az Atlanti Tanács még 1951 végén az atomháború előkészítése mellett foglalt állást. A dolog nem maradt ennyiben. A múlt év decemberében az Északatlanti Tömb elhatározta, hogy atomfegyverrel látják el a NATO hadseregét, egyharmadával növelik a NATO nyugateurőpai légi haderejét, meggyorsítják Nyugat-Né- inctország ujrafclfegyverzését. Figyelemreméltó, hogy Nyugat-Né- metország remilitarizálásában különösen az Amerikai Egyesült Államok bizonyos körei tanúsítanak türelmetlenséget. Az agresszív katonai tömbök nyomán és a német imperializmus talpraállítása nyomán fenyegető veszély arra indít bennüpket, hogy a nemzetközi béke és a biztonság fenntartása érdekében megvitassuk azokat az együttes intézkedéseket, amelyek a varsói szerződésből adódnak és céljuk a varsói szerződésben résztvevő államok védelmi képességének fokozására irányuló erőfeszítések széleskörű összehangolása. Amikor ezeket az intézkedéseket tervbe vesszük, továbbra is abból indulunk ki, hogy az európai államok biztonságát a legjobban az európai kollektív biztonság megteremtése szolgálná, olymódon, hogy ebben a rendszerben minden euró' pai állam résztvenne, tekintet nélkül társadalmi és államrendjénck különbségére. Az európai biztonság biztosításának kérdése az európai népek legégetőbb és legéletbcvá- góbb problémája. A nyugati hatalmak kormánykörei elutasítják az európai biztonságra vonatkozó szovjet javaslatokat, mert nemcsak Nyugat-Német- országot, hanem Kelct-Németorszá- got is katonai csoportosulásaik tagjává akarják tenni. Ezek a tarvek természetesen nem valósulhatnak meg, mert semmi közük sincs sem az európai biztonsághoz, sem Németországnak békeszerető és demokratikus államként való egyesítéséhez. Ideje lenne már megérteniük azt a szemmellátható tényt, hogy Németországban két állam van. Németország egységét nem lehet másként helyreállítani, mint a két német állam között létrejövő megegyezés alapján. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának az össznémei tanács megalakítására tett javaslata ezt a célt szolgálja és a szovjet kormány maradéktalanul támogatja ezt a javaslatot. ' A Német Demokratikus Köztársaság az egész német nép demokratikus erőivel együtt a béke, a demokrácia és a haladás németor- sí ági bástyája. A Német Demokratikus Köztársaság megszilárdítása és megvédése az esetleges agresz- szióval szemben a német népnek és Európa valamennyi békeszerető népének egyaránt érdeke. Természetesen, hogy a nyugatnémet hadsereg megteremtése és Nyugat-Né- meterszágnak agresszív tömbökbe való felvétele miatt a Német Demokratikus Köztársaság újabb intézkedéseket tesz biztonságának biztosítására, A Német Demokratikus Köztársaság nemrég határozatot hozott nemzeti néphadseregének megalakításáról. Mi valamennyien teljes egyöntetűséggel elismerjük, hog$ szükség veit erre az elhatározásra. A Szovjetunió, miként minden állam, amely a béke fenntartására és megszilárdítására törekszik, fáradhatatlanul harcol a fegyverzet csökkentéséért és az atomfegyver eltiltásáért. Mi következetesen kitartunk valamennyi ország békés egymásmelleit élésének lenini alapelve mellett. A népek tudják, hogy kormányaink nem akarják őket a szakadék szélére vinni, nem. akarják országukat esztelenül a háború veszélyébe sodorni. Mi abban látjuk feladatunkat, hogy elősegítsük a béke megszilárdítását és a nemzetközi feszültség enyhülését, szivünkön viseljük a kollektív biztonság megteremtését, Európa és az egész világ népei számára, (Folytatása a 2-ik oldalon] Kifogástalan minőségű, választékos export árut Expoirt. — Ezt a szót naponta haltjuk üzemünkben. Csaknem mindéin műhelyünket érinti ez, mert termékeink jelentős részét — közel 50 százalékát exportra, külföldi szállításra gyártjuk. Vannak azonban üzemrészeink, amelyeknek gyártása közel 80—90 százalékban kerül külföldre. Ebből a néhány adatból is kiderül, hogy vállala* tünk munkájában milyen döntő jelentőségűek a kivitelre szánt cikkek, de még ennél is fontosabbak népgazdaságunk szempontjából. Export-termelésünk teljes meny. nyisége kapitalista országokba, Ny u gat-B urópáíba és Áfa-fkába irányul Kiszállított gyártmányainkért olyan cikkeket, anyagokat kapunk, melyek igen fontosak Magyarország számaira. E kivitelre szánt cikkekre tehát igen nagy gondot és figyelmet kell fordítanunk. A külföldi vevő. ha valamiért pénzt ad, nagyon megnézi, hogy mit vesz. Fokozott mértékben vonatkozik ez a népi demokratikus országokból kikerült áruikra, — így a Tisza Cipőgyár termékeiké is. Üzemünk már több éve gyárt cipőket kivitéire. Az exportra kerülő áruk mennyisége, választéka évről-évre növekszik. Eleinte csak tornacipőt szállítottunk külföldre. Később férfi gumitalpú szandált, kosárlabda-cipőt és legutóbb már gumicsizmát, vulkanizált gumitalpú bakancsot, balerina cipőt is. Exporttervünket évről-évre, ne- gyedóvről-negyedévre rendszeresen teljesítjük, ami azt jelenti, hogy üzemünk dolgozói, műszaki vezetői megértették az export fontosságát és fokozott gondof fordítanak a gyártásra. Meg leéli mondani, hogy vannak exportgyártásunknak hiányosságai is. Pl. egyes külföldi vevőinknek gyártmányainkkal kapcsolatban különféle kívánságaik vannak. Űj modelleket, különféle jelaések feltüntetését kérik a cipőn vagy megjelölik, hogy milyen mcűellű és kivitelű lábbelire van szükségük, (FI.: Ibrahim Szulimán, Elit cipő. stb.) Ezen cikkele gyártásától műszaki vezetőink húzódoznak, mert esetleg a gyártás első szakaszában több kisebb-nagyobb akadály keletkezik ezzel kapcsolatban. Rákosi elvtárs mondotta a napokban a SzOT VIII. teljes ülésén: „Kényelmesen, nyugodtan gyártottak, amit megszoktak és nem volt gondjuk azzal, hogyan adják cl termékeiket. Egy-egy gyár készítményeit vagy a belkereskedelem, vagy a külkereskedelem vette meg egy té. telben. vagy az épülő létesítmények várták tárt karokkal." Rákosi eiv- rárs figyelmeztetését meg kell szívlelni a mi üzentünkben is. Bizony most külföldön, a nyugati piacokon versenyképességünket csak úgy tudjuk megtartani, ha szakítunk a kényelmeskedéssei és a vevők, igényeinek megfelelő ámt kínálunk eladásra, ha újabb modellek bevezetésével új vevőket szerzünk. Néhány további hibára is rá kell még mutatnunk. Ezek ugyan nem súlyosak, de ha nem küszöböljük ki idejében, súlyosakká válhatnak. Még mindig előfordul pl., hogy a csomagolás gondatlan és a dobozban más nagyságú cipő van, mint címkéjén szerepel. Rossz minőségű, selejtes áru kerül kiszállításra s ami még ennél is kirívóbb, néha üres dobozok kerülnek a szállítmányba, mert a műhelyben elfelejtettek cipőt beletenni. Ezek a hibák figyelmes munkával könnyen kiküszöbölhetők, de ha továbbra sem teszünk ellenük, szemethú- nyűnk felettük, súlyos következményei lehetnek. Vevőink beszüntetik vásárlásaikat, nem tartanak igényt gyártmányainkra. Ezek az apró figyelmetlenségek. tehát exportpiacunk elveszítését, szűkülését jelenthetik, ami súlyos kihatással lehet egész népgazdaságunkra, mert ezzel együtt elestünk sek értékes és nélkülözhetetlen külföldi anyag behozatalától. Az export gyártására a jövőben tehát méz nagyobb gondot kell fordítanunk. Ennek érdekében különösen sekat keli foglalkoznunk a műszaki fejlesztéssel, hogy fejlettebb technikával szép és jóminő- ségú áruval szerezhessünk újabb vevőket külföldön. Deák Géza. Tisza Cipőgyár.
