Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-02 / 283. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 december 2. Egy névtelen levél és tanulságai kjEYTELEK levelet kaptunk *™ Az iskolázott írás így kezdődik: „Azzal a kéréssel fordulunk a Szolnokmegyei Néplaphoz, mi pórtelkiek, hogy csináljon rendet nálunk.” A hosszú levél azután felsorolja, hogy Cseh József, a pórteleki tanács-kirendeltség vezetője és Piffkó János, a helyi alapszerve zet párttitkára, aki egyúttal az ottani iskola igazgatója is, részegesek és a kulákokkal cimboráinak. A földművesszövetkezeti bolt vezetője pedig: Durucz Vendel kivételt tesz a vevők között, a saját barátai és rokonai számára tesz félre bizonyos árukat és nyílván nem becsületesen szerzett pénzből épít házat. Mind a három ember, akiről szó van, párttag. Vajon igaza van-e a levélírónak? Olyan irta-e, aki rágalmazni akar vagy becsületes ember, aki még nem mer élni nyíltan a bírálat jogával és ezért húzódik meg a névtelenség mögött? Nézzük meg közelebbről. * AZ ELSŐ, ami kiderült, az, hogy " nem éz az első névtelen levél a három elvtárs ellen. Névtelen levelek mentek az MDP Központi Vezetőségéhez, az ÁÉK-hez. a megyei és járási pártbizottsághoz. — A bejelentések nagyjából ugyanazon adatokat tartalmazzák, mint a Szolnokmegyei Néplaphoz írott levél. A jászberényi városi pártbizottság fegyelmi bizottsága a vádak alapján megvizsgálta Piffkó, Cseh és Durucz elvtársak munkáját, magatartását. A vizsgálat megállapította, hogy Cseh .és Piffkó elvtársak nem vefik meg az italt, de mindig csak munkaidő után isznak és még senki se látta őket részeg állapotban. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a kulákokkal cimboráinak. Durucz elvtárs esetében szintén nem igazolódtak be a vádak és kimutatta hogy a házát állami kölcsönből építi, A jászberényi Városi pártbizottság a kivizsgálás alapján határozatot hozott, amely felmenti a három elvtorsa t a vádak alól és egyben felhívja őket, hogy az alap- szervezetnél javítsák meg a pártmunkát. Ezzel a jászberényi városi pártbizottság az ügyet le is zárta. • D E NEM ZÁRTÁK IE a névtelen levélírók. Fenyegető levelet írtak a városi pártbizottságnak és figyelmeztették, ha nem távolítja el a három elvtársat Pórtelekről, „megüti a bokáját”. A városi pártbizottság még ebből a levélből sem vonta le a kellő tanulságokat. Maga a határozat is, amelyet a három elvtárs ügyében hoztak, elsősorban személyes ügynek tekintette az egész hajszát. A pártbizottság nem vette észre, hogy itt az osztályellenség ksze működik és hogy nem véletlen a rágalom-hadjárat, hanem nagyon is világos politikai céllal folyik. • A FELSZABADULÁS előtt Portele” ken huszonhét kulák volt. A kulákföldek mind a legjobb, a fekete, kötött talajon terültek el, főleg a Fázsom-tanyarészen. A kis- oarasztck kiszorultak a homokra. Vajon jó szemmel nézik a kulákok, hogy földjeik egyrésze a kisparasz- tok kezére került? Semmiesetre sem. Mikor Cseh elvtárs kát évvel ezelőtt Portelekre került, a kulákok adó- és begyűjtési hátraléka az egekig nőtt. Többek között Kasnya K. László kulák 25 ezer, Mészáros András 30 ezejy forint adóval tartozott. Cseh elvtárs felszámolta azt a lazaságot, amely addig a kirendeltségen uralkodott a kulákokkal szemben, érvényt szerzett a törvénynek, rászorítótta őket tartozásaik kifizetésére. Cseh elvtárs kihelyezése után rövidesen arra is felfigyelt, hogy a Répás kuták-család az egyesített 70 holdas birtokán úgy él és gazdálkodik, mintha ebben az országban nem is lenne kulák-korlátozás Ifj. Répás Ferenc, aki a birtok ügyeit intézte, 20—30 dolgozó parasztnak adta ki a földet, mindan ‘’zerződés nélkül, felibv-harmadába. Ifj. Répásra rábizonyosodott egy csomó bűntett és jelenleg •letartóztatásban van. Bűnlajstromán többek között 50 mázsa vetőmagbúza megrohasztása, okirathamisítás, az állam becsapása szerepel. Egy hónappal ezelőtt Béke néven termelőszövetkezet alakult Pórteleken. A szövetkezet megalakulásakor valósággal megféiemlítési hadjárat indult az alapító tagok ellen. Egy-két dolgozó paraszt — Répás embered — odáig vetemedett, hogy megfenyegette a Béke Termelőszövetkezet tagjait, éjszaka rájukverte az ablakot. •Legutóbb Piffkó elvtárs, a párt- titkár kapott névtelen levelet. A levél így kezdődik: „Tanító úr, jóindulatúkig mondom, hogy siessen Pórtelekről elhelyeztetni magát, mert mint párttitkárt így is gyűlölik, de amióta a termelőszövetkezetet csinálta, azóta különösen...” Tehát innét fúj a szél.;, A JÁSZBERÉNYI városi pártbi- ” zottság mindezt figyelmen kívül hagyta és elmulasztotta, hogy ebben a helyzetben megerősítse a pórteleki dolgozó parasztok kezében a legerősebb fegyvert: a pártszervezetet. Cseh elvtárs ottlétünkkor a következő kijelentést tette: — Itt a pártszervezet csak papíron létezik, csak hárman dolgozunk, Fiffkó, Durucz elvtárs és én. Ha egy pártszervezetben nincs meg a kellő aktivitás, akkor azért elsősorban a vezetés a hibás. Tehát hibás a pór teleki alapszervezet vezetősége, de felelős a városi párt- bizottság is. Hogy a városi párt- bizottság az egész ügyet csak a három elvtárs személyére korlátozta, azt bizonyítja az is, hogy a taggyűlés meg sem vitatta a városi pártbizottság határozatát a három eivtárs ügyében. A párttagságnak irhát nem adtak módot arra, hogy tisztán lásson, hogy egységes álláspontot foglalhasson el és egységesen vegye fel a harcot az osztály- ellenséggel szemben. Ez az alapvető oka az alapszervezet passzivitásának, ezért nem folyik népnevelő munka és ezért nem leplezik le a dolgozp parasztok e'őtt a pórtelki kulákck mesterkedéseit, * i lyfINDEZT el kellett mondani 1 1 azért is, mert pártunk alaip- szervezetei a vezetőségek újraválasztására készülődnék. A vezetőség újraválasztások előkészítése pedig mindenütt megköveteli, hogy pártszervezeteink egységesek, aktívak, harcosak legyenek, erősítsék a tömegekkel való kapcsolataikat. A választás nemcsak a kommunisták ügye, hanem az egész dolgozó népé. Éppen ezért feladata a jászberényi városi pártbizottságnak, hogy segítsen a pórtelki elvtársiknak párt szervezetük megerősítésében. Tóth Kornél GERENCSÉR MIKLÓS: KÍGYÓK melengetésé rí. He egyelőre maradjunk Dobos Istvánnál. Amikor .alkalom nyílt rá, nem riadt vissza a szövetkezet anyagi megkárosításétól sem. Kevés volt a munkaerő kiadták hát a kukoricát harmados megművelésre. Dobost bízták meg, hogy méné ki a részt a kisegítőknek. A tábla legjobban fewnő darabja után számolta ki az átlagot s ily módon két vagon kukoricával csappantotta meg a szövetkezet tulajdonéban maradt mennyiséget. Kevesebb lett a mun- Icaegység'sk értéke s nyilvánvaló, hogy ezzel is a közhangulatot akarta rontani. A pártszervezet sokallotta meg elsőnek ezeket a körmönfont spekulációkat. Követelték a kommunisták. hogy távolítsák el Dobost a szövetkezetből. A tagság hallgatott a szóra, kizárták a kulákot. Az olvasó itt most feiiélegzik: végre, igazságot szolgáltatott a közösség. De sajnos, a kizárás ideiglenes maradt. Dobos István jelen- le» újra tagja a szövetkezetnek. — Ezév szeptemberében visszavették azzal a feltétellel, hogy nem viselhet tisztséget. Az ok, amiért visszavették, a következő: tagosítani akartaik s ezt csak akkor lehet nyélbe ütni, ha az új belépők száma és behozott földterülete eléri a kívánt mértéket. Nos, ehhez a szükséges mérethez ' époen annyi hiányzott, amennyi földet Dobos visszakapott. Hogy a tagosítást végrehajthassák, hát újra belementek az alkuba, annál is inkább, mert Dobos földje kedvező helyen feküdt. Vajon szüksége volt e a szövetkezetnek arra. hogy elkövesse ezt az újabb »hibát? Nem. nem volt rá semmi szüksége. Hisz a szövetkezet szomszédságában számos becsületes középparaszt él és dolgozik, ezek közül bizonyára megnyerhettek volna néhányat a közös gazdálkodás ügyének mm* ahogy eddig^ sem járt eredménytelenül a felvilágosító munkájuk. Csakhát több. okosabb meggyőző szóra és főleg csüg- gedetlenebb odaadásra lett volna szükség, hogy több középparasztot győzzenek meg ügyük igazának. Ismét megalkuvásról van itt szó. Nincs, aki felrázza a tagságot a megkérgesedett politikai közömbösségből. És mit mertek azzal, hogy visz- szavették Dobost? — Nem nyertek veie semmit, inkább vesztettek. A tagosítást1 uigyain végrehajtották, de ennek az az ára, hogy' egy kígyóval többet melengetnek a keblükön. A kuláknak nagy melle van/ ment most már abban ritgatja 3 agát, hogy nem tudja nélkülözni a szövetkezet. Különben miért vették volna (vissza? Vérszemet kapott, kénye-kedvre hanyagolja a munkát, még az orrát se dugja arra falé, ahol dolgozni keli. Októberben, amikor lázas serénységgel folyt a vetés, egyetlen munkaegységet sem szerzett; Mikor tótja be végre a szövetkezet tagsága, hogy az ilyen önmagukat túlélt, kikopott nagy gazdáknak csak cégérül szolgál a közös gazdaság, ezért bújnak mögéje, hogy kibújjanak a kulákokra rótt kötelezettségek alól. Hogyan lehet megengedni, hogy a munkiásosztály- lyal szövetséges do'gozó parasztság fiai egy kenyéren éljenek, egy levegőt szívjanak a kulákokkal ? Hogyan tudják eltűrni a becsületes tagok..de főképpen a kommunisták, hogy az osztályellenség képviselői egyenlő jogokat élvezzenek a hatalom gyakorlóival? Vannak a szolnoki határban tisztességes középparasztok, akik méltóak arra, hogy az Uj Élet tagságával szövetkezzenek. Ezekben az emberekben ugyan tart még az érle’ődés folyamata. de a tiszta, felvilágosító szóval érlelni lehet az elhatározást. Semmi ok, semmi indok nincs, ami megmagyarázná a kulákok felvételének szükségességét. Ezért nem lehet takarózni a tagosítással sem. Az ellenség ellenség marad mindvégig, akármilyen bőrbe búiik. akármilyen címkét visel a homlokán. akár rokon, akár barát. A többi kulák se viselkedik különbül Dobos Istvánnál. Ott morgolódnak az utasítások ellen, ott szítják a veszekedés parazsát, ahol csak alkalom nyílik rá. Azt sem átallják hangoztatni burkoltan, vagy nyíltan, hogy visszajön még az ő világuk. Az elnök utasítást adott, hogy a tanyákon felgyülemlett trágyát hordják ki a földekre. K. Szabó Mátyás kulák húzta halogatta a dolgot, vitába szállt az elnökkel. Amikor magynehezen rászánta magát a munkára, kereken kijelentette, hogy márpedig a trágyát csak arra a földre hajlandó hordani, amit ő hozott be. Azt már nem mondta ki, hogy miért éppen ezt a földet akarja megtrSgyázni, de anélkül is könnyű a gondolatai mögé látni. Abban reménykedik, hogy majdcsak felrobban a szövetkezet az ő és hasonszőrű társai segítségévei, akkor aztán Szüret, kihasítja a magáét a közösből. De talán még többet is visz, mindent kárpótol. Ebben bízik, egy percig se kétséges. A tagság tudomásul vette a fegyelmezetlenséget, de arra sem tartotta érdemesnek, hogy szót váltson felette. Minden maradt a régiben. A vetésnél szintén kimutatták a foguk fehérét a levitézlett nagygazdák. Ügy döntött; a vezetőség, hogy minden percet a jövőévi kenyér biztosítására kell fodítani A kulákok alkalmasnak látták ezt az időt a rendzavarásra. Minden lehetőséget tekergesd ürügynek használták fel. Ahány hetipiac voit a városba, arra mind bejöttek Ráadásul a vásár is közbül esett, innen se maradhattak el a kulá- kok. Ez elcsüggesztette a tagság jobbérzésű részét is, sokan duzzogva dolgoztak. Ha a kulákokon múlik, akkor egyetlen barázdát sem vet be az Uj Élet. .(Folytatása következik,)' cA kéke. és az. eeú szaaa Tjgyhete, hogy a TASZSZ közleményt adott ki a Szovjetunió- ban történt legújabb atombomba kísérletről. A kísérlettel kapcsolatban indiai útja során Hruscsov és Bulganyin el/otárs nyilatkozott. „Boldogok leszünk, ha etek a bombák sohasem fognak felrobbanni városok és falvak között. A Szovjetunió sohasem fog visszaélni ezzel a fegyverrel” — mondotta Hruscsov elvtárs és az ideges nyugati sajtóvisszhangokra válaszolva még ezt mondotta: —» „Hassanak ezek a bombák azoknak az idegeire, akik háborút szeretnének kirobbantani.” A genfi értekezleten a három nyugati külügyminiszter nemcsak, hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatait nem fogadta el, és nem volt hajlandó hozzájárulni az atombomba eltiltásához, de még a maga korábbi javaslatait is a leszereléssel és az atomfegyver ellenőrzésével kapcsolatban feladta. Elsősorban az amerikai imperialista körök törekedtek arra, hogy megöljék Genf szellemét, felújítsák a hidegháborút, amelyben igen jelentős szerepet foglal el az atom- és a hidrogénbombával való fenyegetődzés. Az imperialisták azonban időnként egy-egy zuhanyt kapnak, attól ideig-öráig kijózanodnak, de aztán ahogy elmúlik a hidegvíz hatása, úgy kezdenek megint handaban- dázni, fenyegetőzni. Zjz a magatartás világosan megmutatkozott akkor, amikor Mo- lotov elvtárs 1952-ben bejelentette, hogy az atom-titok nem titok többé, a Szovjetunió is rendelkezik atomfegyverrel. Ugyanez volt tapasztalható, mikor a Szovjetunióban kipróbálták az első hidrogénbombát. Az idei szovjetunióbeli repülőnap után az amerikai lapok fogcsikorgatva voltak kénytelenek beismerni, hogy a Szovjetunió a repüléstechnikában is túlhaladta az Amerikai Egyesült Államokat. Ekkor megint egy békehullám öntötte el az amerikai imperialistákat. A genfi külügyminiszteri értekezlet nem tudta eredményre váltani a négy kormányfő elvi útmutatásait és megállapításait. A genfi külügyminiszteri értekezlet után a nyugati sajtó, a hivatalos hírmagyarázó, a NATO izgága tábornokai ismét a hidegháború feléledéséről beszéltek s nyílt háborús kijelentéseket tettek, még jobban meggyorsították a nyugat-német imperialisták felfegyverzését. És most megint kaptak egy zuhanyt. A nyugati lajfok a Szovjetunióban legutóbb felrobbant hidrogénbombával kapcsolatban izgatott és lázas magyarázatba kezdtek. Rá akarták fogni a Szovjetunióra, hogy nem akarja az atomfegyver betiltását, tehát egyszerűen elhallgatták az összes korábbi javaslatait. Egyes lapok kisebbíteni igyekeztek a kísérlet jelentőségét. A nagy magyarázkodásból azonban minduntalan kicsendül az a megdöbbenés, hogy a Szovjetunióban lezajlott legutóbbi hidrogénbomba kísérlet ismét azt bizonyítja, hogy a világ első szocialista országa egy lépéssel megint előbbre jár ezen a téren is, mint az amerikai atom-tudomány. Az új szovjet hidrogénbombát nagy magasságban robbantották fel, előállításához kevesebb hasadóanyagot használtak fel és hatása mégis felülmúlja as eddigi hidrogénbombákét. Jh's a zuhany hatása egyre jobban megnyilvánul. Attlee, az angol „munkáspárt” vezére, az angol képviselőházban felszólította az angol kormányt: tárgyaljon a hidrogénfeglyver kísérletek megszüntetéséről. Eden miniszterelnök válaszában kijelentette: „Anglia bármikor hajlandó az atomkísérletek betiltását megvitatni A kijelentés utáni „de” sem olyan merev, mint a genfi külügyminiszteri értekezleten elhangzott angol álláspont. Dulles szintén nyilat* kozott: „az Egyesült Államok kormánya már hónapokkal ezelőtt fontolóra vette az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, de eddig nem jutott döntésre.” Amint mondotta: ehhez most keresik‘ a formulát. A Szovjetunió a második világháború befejezése óta szünte- lenül arra törekszik, hogy az emberiség számára békét biztosítson. Ebben szövetségesei a békeszerető százmilliók a világon. A Szovjetunió azonban hazája védelme érdekében állandóan fejleszti a modem haditechnikát. A Szovjetunió vezette béke-politika: százmilliók szava és harca a béke fenntartásáért. Ez és a Szovjetunió legyőzhetetlen katonai ereje egyre jobban sarokba szorítja a háborús uszítőkat. Ebben a szovjet nép békeszava, békepolitikája mellett jelentős helyet foglal el az a magabiztos kijelentés, amit Hruscsov elvtárs mondott: „Ha bárki háborút kezd, megfelelő választ kap” GÉPESÍTÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN A Belorussz Tudományos Akadémiánál« a mezőgazdaság gépesítésével és villamosításával foglalkozó Intézete nagy és eredményes munkát végez az állattenyésztő telepek munkafolyamatainak gépesítése terén. A logojszki kerület „Győzelem ’-kolhozában állították fel az Intézet kísérleti takarmánytelepét. A „GyőzeIem”-kolhoz takarmánvtelepén univerzális takarrnány- készítő-gépcsoport működik, amelyet szovjet mérnökök szerkesztettek. A takarmány elkészítésének egész folyamata, a gyöknövények befogadásától a kész vegyes-takar- tnánynak a függővasút kocsijába való berakásáig önmüködőeu megy végbe. A gép óránként 1500 kilogramm takarmányt készít cl. A képen: M. Kraszuckaja, a „Győzelem”-kolhoz szarvasmarha telepének vezetője, a takarmánykészitő gépcsoportnál. (Foto Al. Mlnikovics).
