Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-11 / 291. szám
1955 december 11. ö£OLNOKMEGYEl NÉPLAP 3 Az új gazdasági év tervein dolgoznak a kunhegyest Táncsics TSZ vezetői Estévé sűrűsödött már az alkony, amikor belépt-ürik a kunhegyes Táncsics TSZ irodájába. Kövér cigarettafüst úszott a levegőben, a villanyfény töprengő, barna arcokon pihent. Bemutatkoztunk s mi is letelepedtünk a csomagolópapírral bevont asztal köré. Érdekes beszélgetés vette kezdetét. — Elkéstünk egy kicsit az őszi munkákkal — mondta Nagy Ferenc elvtárs, a tsz elnöke — a tagosításkor fellépő szervezetlenség miatt. Azonban, ha kissé későn is, de befejeztük, ki véve a rizsföidek szántását. A tsz földije 670 holdról 1200-na növekedett és a taksáé; létszáma is megduplázódott. Ezután a következő gazdasági év terveiről kezdtünk beszélgetni. Az arcok, kdgyültak, látszott: mindenkinek van valami mondanivalója. —Bizony ez az elmúlt esztendő sokmindenre megtanított bennünket — vészi fel a beszéd fonalát Kotora István, a növénytermesztési brigád vezetője. — Valahogy úgy voltunk egy évvel ezelőtt, hogy vonzott is bennünket az új, meg féltünk is tőle. Csak szép óvatosan kezdtünk tapogatni; így voltunk például a keresztsoros vetéssel is; Az idei termés kézzelfoghatóan 'bebizonyította, hogy előnyösebb. Megháromszoroztuk a ke- resztsárosán vetett területet; De ugyanez volt a helyzet a kukorica négyzetes vetésével és kapálásával is. 54 holdon vetettünk kukoricát, csak 27 holdat mertünk gépi erővel kapálni. •— Amíg a kukorica gyenge volt, addig a lókapa vezetett, de aztán a gép alaposan lehagyta. A gépi erő olcsóbb és gyorsabb is. Egy Zetor többet tud végezni, mint 8 lófogat; .— Ez a kísérletezés volt az oka annak is, hogy a nyáron a gazoló- kaipálás elmaradt — veszi át a szót iámét az elnök elvtárs, — a lókapálás elhúzta az időt, s egyszer csak azt vettük észre, hogy nyakunkon az aratás. — Az idén nagyobb gépi segítséget veszünk igénybe. Ezzel nemcsak tetemes mennyiségű kézierő szabadul fel, hanem sok fogat is feleslegessé válik. Néhány lovat el akarunk adni, hogy ökröt vegyünk helyette, Ezt egy nyurga fit.aalember mondta, Nagy Árpád, az új mezőgazdász. Most végezte el a mező- gazdasági akadémiát. — Hiszen ha úgy nézne ki a szarvasmarhaállomány is, mint a lóállamány, nem lenn« hiba. —• Hogy hogyan akarunk segíteni ezen? Év végére 15-ről 26-ra növeljük a tehénállományt. — És arról is beszéljünk, amit ■mór megtettünk, — vág közbe Kotora elvtárs. — Amikor Nagy elvtárs megérkezett, s széjjelnézett a gazdaságban, első dolga volt, hogy indítványozza: vezessük be a takarmány-szabványt. Meg is tettük. Az eredményi két nap alatt 10 literrel nőtt a tejhozam annál a 10 tehénnél, amit pillanatnyilag fejünk. Egyre többen elegyednek a beszélgetésbe. Olyanok is, akik eddig csak hallgattak, s félrehúzódva, a szavak repülését figyelték, most közelebb léptnek: — Semmi-esetre sem hanyagoljuk el eztán az őszi mélyszántást sem. Nagy Árpád elvtárs elmagyarázta, milyen fontos ez a talajerjedés szempontjából. És azon is igyekszünk majd, hogy mielőbb túl legyünk rajta. Mert ha a fagy beáll, a talaijbaktéiiumok nem tudják tovább végezni az erjesztés munkáját. — Azt is tervbevettük, hogy tavasszal az összes gabonavetést fejtrágyázzuk, de úgy am, hogy előbb alapos vizsgálat alá vesszük a földet, hogy melyik terület milyen műtrágyát igényel. — Kertészetre nem gondolták? — De igen — veszi át Ismét a szót az elnök elvtárs. — öt holdon próbálkozunk paprikáival, paradicsommal, káposztával, s ha beválik, természetesen növelni fogjuk a területet. Észre sem vettem a nagy beszélgetésben, hogy Kotora elvtárs eltűnt mellőlem, csak most, hogy ismét hozzámlép, kezében egy kis térképpel; —• Nézze csalt, elvtárs — húz egy vonalat a térképien erős keze mutatóujjával — innen ez a terűiét öntözhető. Elhatároztuk, hogy itt lucernát termelünk öntözéssel. Sokáig beszélgettünk még a Táncsics TSZ terveiről. Szép tervek, egészséges tervek. Egyedüli útja ez a virágzó szövetkezetnek, egyenletes, megbízható, jól jövedelmező gazdaságnak. Csakliát, mint azt a kertészet is mutatja, még mindig elég bátortalanok az újjal szemben. Nem ártana, ha az illetékesek megszerveznék a tsz-ek közötti tapasztalatcserét. Természetesen nem olyan nagy baj, ha először maguk is kipróbálják, vajon jó-e, amit be akarnak vezetni, csak így kissé sok időt vesz igénybe. Azt hiszem, nekik sem mindegy az, hegy egy évvel előbb, vagy később érik el a jobb eredményt. Herczegh László. A kenyér védelmében Ipari nagyakfívaiilés Szolnokon Szombaton délelőtt a Megyei Tanács nagytermében ipari üzemeink élenjáró munkásai, párttitkárai, igazgatói, főmérnökei, üb. elnökei és DISZ titkárai jöttek össze, hegy a Központi Vezetőség határozatai alapján megtárgyalják ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének kérdéseit; A nagyaktíva-üliés elnökségében részt vett Kálmán István elvtárs, a Szolnofcmegyei Pártbizottság másodtitkára, Tóth Imre elvtárs, a Megyei Páitbizottság agitációs propaganda osztályának vezetője, Nádas József elvtárs, a Megyei Pártbizottság párt- és tömegszervezet i osztályának vezetőije, Papp József elvtárs, a Megyei Pártbizottság ipari- és közlekedési osztályának vezetője, Sebestyén János elvtáis, a Szakszervizetek Megyei Tanácsának elnöke, Ács Antal elvtárs, a Tisza Cipőgyár igazgatója, Gór- Nagy István elvtárs, a Tiszamenti Vegyimüvék igazgatója és többen mások; Kálmán István élvtárs beszámolója utón a jelenlévők nagy aktivitással vették ki részüket az értekezlet munkájából. Részletesen feltárták ipari termelésünk helyzetét, javaslatokat tettek a további fejlődés biztosítása, a hibák kiküszöbölése s nem utolsósorban a jövőévi munkák jó előkészítése érdekében; Az aktívaülés Papp József társ zárószavaival ért véget. e,vMAKAR ANYISZIMOVÍCS POSZMIUSIJNEL Elbeszélés. — írta: Osztap Visnya — RÖVIDÍTÉS — 'AMakar Anyiszimovícs Poszthit- j ifx mj, az Ukrán SZSZK Legalsó Tanácsának tagja, Odesszától nem messze, a berjozovkai kerületben él s a Bugyonnij-kolhozt vezeti. Annak, hogy a Bugyonnij-kolhozt vezeti, mindössze 25 esztendeje, nem több. Ezért el is nyerte a „Szovjetukrajnai Kolhozmozgalom Kezdeményezője’’ címet, Makor Aniriszimovicsot nem nehéz megtalálni az odesszai területen. Ha Odesszában a nem odavalósi megkérdi: Merre tartsak a berjozovkai kerület felé? — akkor a kérdésre Icérdést kap válaszul: r-i Makar Auyisziinovicshoz? —i Miből gondolja? — Ha a berjozovkai kerületbe megy.i, Nála aztán akad néznivaló . i 3 Amikor Berjozovkán túl befordultunk a Bugyonnij kolhoz irányába, az autó abbahagyta a bukdácsolásti — Micsoda sima úti — Az ám. már a Bugyonnij-kol- hoz területén járunk! — neveti el magát a sofőr. — Szóval, üt rendben vannak az utak is? — Az utak is rendben vannak. M. egérlteztünk. — Jónapot, Makar Anyiszimo- vics! — Jónapot! Honnét jöttek? e— Kievbőll ■— Kerüljenek beljebb! Körülnézni jöttek? — Azt szeretnénk, ha nincs eile, ne kifogása! —t Csak tessék! Mivel kezdjük? — Az már a gazda dolga. — Akkor kezdjük a borsccsaL Térjünk be az étkezőbe. -,3 # 'l alán még más valamit ts meg ■ szeretnének nézni? — kérdezi Makar Anuiszomiv. ~ Hát, ha nem fél a szemmelve, réstől, megnéznénk minden jószágot! — Hát a mezőre nem akarnak kimenni? — Dehogynem! Végigmegyünk a tiszta kis utcákon. A vezetőség épülete előtt park zöldéi. Kiérünk a mezőre, — Ez itt — mondja Makar Anyu. szimovics — az őszi búzánk, az meg ott — a taavszi. S az út itt is sima, mint a parkett. Makar Anyiszimovícs ezeket az utakat a saját Moszkvicsán járja. — Mit kell tennie egy kplhozel- nöknek, hogy saját autója legyen? — kérdeztük Poszmitnij elvtárstól. — Először is — mondja — meg kell javítani az utakat, azután meg autót is kell venni. * J?gyenletes sorokba vetve a keménymagú búza. Sehol egy gyomnövény i : — Mit néz olyan nagyon? — Gyomnövényeket keresek. Legalább egy keveset! — Már megbocsásson, de azt itt ugyan kereshet. Ha még egy szemüveget tesz föl, akkor sem talál. — Ű-úgy! És miért van az, Makar Anyiszimovícs, hogy minden szántóföldnek olyan a széle, mint az ünneplőbeöltözött leányzó szépen kifésült kaja? — Hát talán magának nem tetszik az ünneplőbe öltözött leányzó és méghozzá szépen kifcsült hajjal? — De, hogy is mondjam. — Mert, hit nekünk is tetszik ,.. * A/f egnététük a ménest is, amelyet erősen megtizedelt a háború, de lassan gyarapszik. Megnéztük a csordát is. — Hát tejet isznak-e? — Magunk is iszunk, meg az államnak is adunk! — Hát csak igyanak, váljék maguknak is, még az államnak is egészségére! fe= Ez itt a juhakolAz meg ott a sertéstenyésztő telep .. ■. — Ez meg a malmunk. Hengermalom Ez pedig az olajütönk... A baromfitelepen csupa leghorn- fajtájú tyúkot akarunk tenyészteni.-.. Ez itt a kert. Nyolc hektár ... Már rendbe hoztukEz a mi „krepdesinünk” — a selyemhernyótenyésztés ...Az meg ott a szőlőskert. Kilenc hektár, de lesz még nagyobb is... Itt a méhes..-. Jól átvészelte a telet -... Lesz mézünk! Ott pedig a halastó... Tükör- ponty ... Hát igy élünk! — Bőr mind így élnének, Makar Anyiszimovícs! — Hát ki alcadályozza őket? Ez csak az emberektől függ. * TI lünk a pádon a vezetőség épü- léte előtti parkban. — No, és milyenek az emberek, Makar Anyiszimovícs? — Aranyemberek! Csak nem gondolja, hogy mindezt egyedül Poszmitnij csinálja? Az emberek csinálják. Vannak közlük jók, van. nak még jobbak is, de rosszak nincsenek. Nincs olyan nálunk, aki ne végezné el a minimális munkaegységet. Miért is ne végezné el, ha egy munkaegységre egyedül gabonából négy és fél kilogrammot kap? Talán nem hallotta hírét legjobb fejőnőinknek — Ólja Birjuková- nak és Marim Hrisztyuknak? Hát még a komszomolistáink ... Igen, ilyen emberekkel hegyeket lehet mozdítani. * f/ irágzanak a mi kolhoz falcaink, r mint ahogy Hazánk is virágzik. Fejlődnek az embereink. Nagyszerű példája ennek a fejlődésnek Makar Anyiszimovícs Poszmitnij, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának tagja, volt urasági cseléd... Nem magukban nőnek, mint ma. gúnyos topolygfa a mezőn, hanem a nép sűrűjéből, a kolhozcsaláiból kintiek, pártunk nevelte őket. egyengette útjukat... Ilyen émber sok van nálunk, mint májusban a virág. Hazánkban 1950. és 54. között a kenyérgabona átlagtermése 7 százalékkal haladta meg az 1939—40-es évek átlagát. A hozamok növekedését azonban ellensúlyozta a vetésterület csökkenése és a ínegnö- vekedet liszt fogyasztás. Magyarországon 1938-ban az összszántóterü- lct 40,9 százalékán vetettek kenyér- gabonát, míg az elmúlt években 35 százalék volt a kenyérgabona vetésterülete. Az emelkedő életszínvonal nyomán növekedett a lisztfogyasztás. A múlt évben az ország lakossága 8 százalékkal több kenyeret fogyasztott, mint 1949-ben és ennél még nagyobb mértékben növekedett a háztartások lisztfogyasztása, a pék- és cukrászsütemény forgalma. 1954-ben a kedvezőtlen Időjárás, a be nem tartott vetési tervek következtében az országban kevesebb kenyérgabona termett, mint, ameny- nyj a lakosság tényleges szükséglete volt. Államunk arra kényszerült, hogy a hiány pótlására, küllőidről hozzon be búzát. Ez annyit jelentett, hogy kenyérgabonára kellet adni olyan valutát, amelyért — ha nem kell kifizetnünk — az ország építése szempontjából fontos nyersanyagot és gépeket vásárolhattunk volna. így az alacsony kenyégrabo- natermés fékezte 5 éves tervünk végrehajtását, végsősoron dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését. Hazánkban ebben az esztendőben kielégítő volt a búza és a rozs termése. Vajon ez azt jelenti, hogy mostmár pocsékolhatjuk, lelkiismeretlenül bánhatunk készleteinkkel? Egyáltalában nem. Nem engedhetjük meg, hogy egyesek, akiknek van fejadagjuk, a búzával spekuláljanak és ugyanakkor az ellátatlanok elől felvásárolják a kereskedelmi kenyeret. Parsztságunk a múltban mindig — akinek termett elég búzája — a saját lisztjéből sütött kenyeret. A megye dolgozó parasztságának túlnyomó többsége jelenleg is a saját őrletésű lisztből süt vagy cserél kenyeret. Azonban az utóbbi időben elterjedtek olyan káros jelenségek, amelyek azt bizonyítják, hegy szép számmal akadnak spekuláns elemek, akik a fejadagjukat félretéve állandóan kereskedelmi kenyeret vásárolnak. Szolnokon, a piaci napokon, igen sokszor tapasztalható, hogy paraszt- szekerek állnak meg az I-es, vagy a 60-as füszerüzlet előtt és gazdájuk egyszerre három-négy kenyeret vásárol. Jászapátin az elmúlt hetekben igen felszökött a kereskedelmi kenyér forgalma, úgy hogy nemegyszer előfordult: az ellátatlanok számára nem jutott. A jászapáti községi tanács igen helyesen, a társadalmi szervekhez fordult segítségért. Erre 40 társadalmi ellenőr állt munkába. A kc- nyérüzletekben elbeszélgettek azokkal a dolgozó parasztokkal, akik kenyeret akartak vásárolni, annak ellenére, hogy odahaza megvolt a fejadagjuk. Az eredmény: a fejadaggal rendelkező dolgozó parasztok között igen kevés van ma, aki bolti kenyeret vásárol. Persze azért, akadnak most is olyanok, mint Bó~ lyos Ferenc Vágó Pál utca 18. sz. alatt lakó dolgozó paraszt, akinek másodmagára 703 kg búzája maradt, vagy Lóczi István Tanya, 191 «z. a'atti lakos, aki egymaga van s 546 kg búzát őriz odahaza és mégis kereskedelmi kenyeret fogyaszt. A jászapáti községi tanács kezdeményezése a kenyér védelmében helyes és példamutató. Javasoljuk a megye többi tanácsa számára is, ahol a kenyérrel kapcsolatban káros jelenségek mutatkoznak, hogy kövessék a példát. Forduljanak ők is a társadalmi szervezetekhez, a társadalmi ellenőrök aktivizálásával folytassanak a dolgozó parasztok között felvilágosító munkát. Ebben a feladatba kapcsolódjanak be a tanácstagok, de elsősorban a lelkes MNDSZ asszonyok, akik már eddig is sok szolgálatot tettek a kereskedelem ellenőrzésével. Az idei kenyérgabona termésnek elégnek kell lenni. Nem szabad, hogy az ország, a dolgozó nén ebben az evben is súlyos valutákat űzessen ki búzáért akkor, amikor lelkiismeretes gazdálkodás mellett a szükséglet biztosítva van. Es hogy a készleteinkkel jól gazdálkodhassunk, vigyázni kell a kenyérre. Ez pedig minden becsületes állampolgárnak feladata, s kötelessége. Válasz a Közlekedési Épitő Vállalatnak A SpalnoU csatornázását végző Közlekedési Építő Vállalat levélben fordult lapunk szerkesztőségéhez, amelyben kifogásolta a Szolnok megyei Néplap 1955. december 1-én megjelent a „Szolnoki utcák állapotáról“ szóló cikk rá vonatkozó részét; A szerkesztőség a Közlekedési Építő Vállalat levelét megküldte a szolnoki városi tanácsnak. A városi tanács egyetértésben a megyei tanáccsal megvizsgálta a választ. Itt közöljük a két szerv véleményét: „A Szolnok megyei Néplap december 1-i számában megjelent cikk foglalkozott a szolnoki utcáik sáros állapotával s kifogásolta a Közlekedési Építő Vállalat munkáját. A vállalat december 1-én a laphoz írott levelében válaszolt a cikkre. Ezzel kapcsolatos észrevételünket az alábbiakban közöljük. A Szolnok megyei Néplapnak igaza volt, amikor a szolnoki utcák állapotával kapcsolatban a Közlekedési-Építő Vállalat felé bírálatot gyakorolt. A város burkolt útjain beállt igen nagymérvű elsárosodás 1954—55. őszén, illetve telén mutatkozott meg, amikor a vállalat dömperei, tengelyig érő sáros munkahelyekről a kerekek megtisztítása nélkül hajtottak az utakra és hordtak szét a városban az agyagos sarat. Ugyanakkor tönkretették az átkelő helyeket és a járdák egyrészt t. ftraa. hogy a Vállalat a rendkívül elsárosodott utak sártalanításá- ban segített a városi tanácsnak, dp csak akkor, amikor a tanácselnök erre kötelezte őket. Sajnos azonban ezek a munkák legtöbbször kifogásolhatók. A múlt hónap végén a Vállalat a Rákóczi és a Petőfi utca között fekvő csatornázási csomópontot képező jártalan szakasz hlyreállításához csak akkor fogott hozzá, amikor a városi tanács ügyészségi eljárást akart ellene indítani. Ezen idő alatt a forgalomtól elszigetelt Textil Nagykereskedelmi Vállalathoz bejáró tehergépkocsik teljesen tönkretették a kisalakozott Sajtó és Aradi utcákhoz csatlakozó és a Malinovszki—Kazinczy—Petőfi utcákat összekötő átjáró útvonalakat annyira, hogy a Saitó-utcán kérésziül a Malinovszki utat — cipővel nem lehetetett megközelíteni — a járdát borító — átlagosan 8 centiméter masas sár miatt. — Ugyanebből sz okból majdnem jár* hat at'an az Úttörő utca is. Ezek a tények, amelyeket letagadni nem lehet. Ez az állapot nem következett volna be, ha a Közlekedési Építő Vállalat a munkát határidőre, vagyis 1954 augusztus 1-re befejezi, vagy a csatorna nyomvonal átkelő szakaszait karban tartja. Sajnos az átjárók karbantartása a Vállalatnak ma sem szívügye. Erről bárki meggyőződhet, ha végig megy a hajóállomás—Piac tér között fekvő csatorna nyomvonalon. Pedig —* a Megyei Tanács feljegyzéséből szó- szerint idézve —* .. a vállalatnak el lett rendelve megfelelő időben; hogy a gyalogjárókat az általa használatba vett szakaszokon kártalanítsa. Ezért a kivitelező vállalatnak több tízezer forintot ki is fizettünk“. A Petőfi Sándor utcán készített burkolat rossz. Sárra kövezni nem lehet. A talajcserével kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy megfelelő tömörítés mellett nem kellene most a nagymennyiségű vizet tartalmazó tömörítetlen földre hivatkozni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a föld visszatöltés nyáron történt. Ezt a véleményünket egyébként a talajtechnikai vizsgálat is megerősítette. Természetesen az 50- 70 cm-es, lazáin visszatöltött földréteget — mint a Sallai utcában is —< kézi erővel megdöngölni nem lehet.- A dongöletlen talajra épített burkolat nem időálló. A Vállalat azon bejelentését; amely szerint a jövőben a közlekedés biztosítása érdekében minden tőle telhetőt megtesz; tudomásulvesszük. Ha a Vállalat kezdettől fogva így dolgozik, akkor elkerülhette volna, hogy megbírságolják és közel félmilió forintot fizessen ki kártérítés címén. Mi a magunk’részéről segítettünk és segíteni is fogunk a Vállalatnak,- mert érdekünk, hogy a dolgozók pénze tervszerűen és jól legyen félhasználva, a szolnoki utcák járha- tóak legyenek. Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Város- és Községgazdálkodási Osztálya*’. — A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat klubi anáésa csütörtökön este ankétót rendezett a ..Természet és Társadalom” c. foii’óirat tartalmi és szerkesztési kérdéseiről. A vitát dr. Székely Sándor, a folyóirat fő- szerkesztője vezette.
