Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-24 / 276. szám

4

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1953 november »4.

fcapatva, mert sokat megengedünk nekik. A mi fiatalságunkhoz képest, bizony ma nagyon jói megy a soruk. De azért én igazat adok Sebes elvtársnak: Lukács elvtárs nem bánik rendesen ezzel a két fiúval. Csak nyűgnek tartja őket, mint a púpos ember a hátán a púpot. Lukács elvtárs változtasson ezen. Legyen hozzájuk szigorú, ne nézze el a hibákat, de szeresse, tanítsa őket, hiszen a mi gyermekeink, a munkásosztály fiad.

A A őst Pirók Sándor áll fel.

t-**- Hangjában fojtott indulat feszül:

— Én nem értek egyet Sebes elvtárssal. Nem tudom, mit vár. talán tutujgassuk azt a két fiút. Engem sem babusgatott senki, mégis megtanultam a szakmát. Aztán az is bántja az embert, hogy egy ilyisn fiatal, kezdő éppen olyan kategóriába van besorolva, mint aki már 15 éves szakmunkás, akárcsak én; Ráadásul még a keresetünket is rontják az alacsony százalékkal. Én azt javaslom, ezekb», a kezdőkből csináljanak egy külön brigádot.

Kiss András olyan mozdulattal pattan fel, mintha ütni akarna, még jelentkezni is elfelejt:

— De az is;.. akarom mondani ... — zavarba jön, többen kuncognak — én csak azt akarom mondani, hogy vállalom annak a Bozólki gyereknek a tanítását és ha félév múlva nem pipálja’ le Pirók Sándort, hát megeszem a sapkámat — vágja ki és visszaül a helyére.

A tenyerek tapsra verődnek, a hangulat felenged. Sebes valami nagy-nagy szeretetet erez a behemót ember iránt, aki előtte ül és akinek olyan jó lenne legalább a vállára tenni a kezét. De ugyanakkor rájön: hibát követett el, neki keltett volna elsőnek vállalnia az egyik fiú patron,állását.

A A ár éppen jelentkezni akar,

■sVl amikor az elnöklő elvtáTS megszólal:

— Tessék Lukács elvtárs.

Sebes Lukács falé fordul, vele

együtt az egész tagság. A brigádvezető ott áll, arcán megdöbbenés sötéílik, de azárt nyíltan szembenéz az elvbársakkál, hangja megfontolt;

— Igaza van Sebes élvtársnák, nem segítettem a két fiatalt, türelmetlen voltam hozzájuk. Csak arra gondoltam, hogy lejjebb megy a százalékunk, féltettem a brigád dicsőségét. Az nem jutott eszembe, hogy ez a két fiú — hiszen élénkek, ügyesek — a mi segítségünkkel hamarosan jó szakmunkásokká válhatnak. Hiszen ha nem tanítjuk őkót, akkor meg hosszabb ideig rontják a teljesítményünket. Éppen ezért vállalom Kiss elvtárs után a másik fiatal patromáiását.

Sebes nézi, hallgatja a brigád- vezetőjét és nagyon szégyell magát. Mennyit tusakodott önmagával, mielőtt felszólalt. Tulajdonképpen nem hitt az elvtársak becsületességében, a párt igazságosságában . s,

A vitának vége, a párttitkár vá- laisza következik; Az feláll, nem is veszi kezébe jegyzeteit, röviden beszél:

— Nagyon helyes, hogy Setíss elvtárs felhívta a fiatalokra a figyelmet. Igaza van Kelemen elvtársinak, úgy kell velük bánni, mint az édes fiainkkal, szigorúan, de szeretettel. Fárök elvtársnak viszont nincs igaza. Tanuljon, járjon szakmai tanfolyamokra, akkor magasabb kategóriába kerül, emelkedik majd a keresete. Lukács ©lv- társ elismerte, hogy hibát követett el, azt hiszem, bízhatunk szavában, meg fog változni. A százalékhoz még csak annyit: amíg fiataljaink jól belejönnek a szalcmába, addig mindnyájan fiaetünk. Hiszen a kevesebb százalék kevesebb ipari terméket jelent, tehát végső soron kevesebb és drágább ávu jut a dolgozóknak. Nenkünfc, kommunistáknak ezt kell látnunk és ezért kell elsősorban nekünk példát mutatnunk a fiatalokkal való törődésben.

Sebes János kinyílt szívvel és értelemmel hallgatja a párttitkárt és arra gondol: soha még ennyit nem tanult igazságból és emberségből,.,

Vörösmarty nyelvéről

l örö&marty költői nyelvét már kortársai, mint a megújult magyar nyelv diadalát ünnepelték. Ez a nyelv betetőzése a nyelvúji- tásnaik, gyökerei azonban visszanyúlnak a régiségbe is és le a népnyelvig — de ennek a három ebemnek ötvözetéből valami egészen új keletkezik: a káprázatosán szép Vörösmarty-nyelv. Majd a világpusztító vihar erejével rázza meg az embert, majd lehelet gyöngén ringatja el, mint a ,,rózsaajkú mehet” a harmatos rózsaág. Kifejezi az érzés minden árnyalatát a fenséges indulatoktól a szív halk boldogságáig, a dévaj csipkelődéstől a kacagó gyötrelemig — valóban, Vörösmarty saját soraival: „a nagy mindenség benne tükrözik”.

Pazarbőségű szókincsének csa>k egy része a nyelvújításé: alig több mint amennyit belőle mai nyelvünk is már magáénak vall; néha egy- egy már kihullott szó (zöngelem, éd, bék, negéd, stb.). Maga Vörösmarty nem szorul arra, hogy új szavakat alkosson — leginkább a személyneveknél. Itt, különösen eposzaiban, érezte eredeti magyar nevek hiányát s fordu't saját nyelvteremtő képzeletéhez: Ete. Hágná, Csongor, Tünde, Hadadur, Szüdeli s még sorolhatnánk; néhány közülük ■ma is használt személynév lett. Szóösszetételeiben érzünk olykor idegenszerűséget — ez általános a nyelvújítás óta — mint az ilyen szavaknál: rémláng, vérnap, bűntitok, vérszolga (hóhérjelentésben) — de ezeket sem halmozza, elszórva műveiben sohasem válnak erőltetettek_ hé. S ezek mellett mennyi gyönyörű összetétel is; Kelj fel rabágyad kőpárnáiról ,,szerelemnek rózsaszája”, éjbefoglalt délvirág.

A rési magyar nyelvből — Arany elődjeként — felhasznál néha már az ő korában is kihalt szavalhat. Főleg a Két szomszéd- vár-ban találunk ilyeneket:

Káldor az eljöttét szelíden apolta (csókolta).

Váljék méreggé minden csepp, melyet iandó (kiveszett alak). Testvér a testvért ellenségének alajtá (vélte).

De különösen szereti — az ünnepélyesség fokozására — a mull idő többes 3. személyének régi, teljesebb alakját:

Századok ültének el s te adattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedül..

Nem a versforma, a hexameter kedvéért használja, hiszen ez a szokott igealakkál is könnyedén kijön:

Századok ültek el és te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedül.: s

Sem a vers lebegése, hangszíne (a hangokban alig is van változás) nem kívánná meg a régies alakot, de a vers komoly ünnepélyessége erősödik fel vele — éppúgy, mint a Szózat-nál:

Itt küzdtenek a honért a hős Árpádnak hadai..;

Amint azonban a nyelvújítás eredményeinek felhasználásúban biztos nyelvművészete sohasem visz túlzásba, sohasem válik erőltetette, idegenné, finomkodóvá — a nyelvrégiség felhasználásánál . is mérteket tud tartani, nem lesz kuriózumok gyűjteményévé.

A nyelvújítók hibája volt, hogy szinte teljesen elszakadtak az élő nyelv örök forrásától, a népnyelvtől, a nyelv kicsiszolása érdekében. Vörösmarty biztos érzékkel viszi be újra ezt is költészetébe; Népdalszerű költeményei, népies genre-képei mellett különösen a Csongor és Tündé-ben buzog fel teljes erővel ez a forrás: Balga és Ilma nyelvükkel, kifejezéseikkel is a nép képviselői. Ez pedig csak ma tűnik fel temészetesnek, magától értetődőnek — a kortárs Eötvös József parasztalakjaira kell csak figyelnünk: éppoly magas stílben beszélnek, mint maga Eötvös.

„Istenverte had” — mondja Ilma Balgáról, míg Balga „tehéncsapás”-nak minősíti Böske-Ilma lábnyomát. Átkozom rossz bocskora — szitkozódik tréfásan Balga, sőt még az eszmények világában járó Csongorral is megesik, hogy beletanul Balga modorába s „a düh gatyamadzaga”-val alcasztja fel a bút.

De benyomul a népnyelv Vörösmarty más, nem népi jellegű műveibe is. Dévaj, csúfolódó hangot mindig onnan vesz. A sors és a magyar ember c. versében jóízű népi kifejezések serege található: a sors „pöfékel”, forgószél-pipaszára úgy füstöl, mint pokol s ettől a füsttől „a nap, hold — Tüszkölve felbakáit". A magyar a „pityóka” vesztét kívánja, a beszélgetőket „megcserkslé” az est.

De leglcomolyabb tárgyú verseiben is találhatunk ilyen szavakat „tudománytól za'oáltan”, „vak koldus asszony condrái” (Gondolatok a könyvtárban) vagy a Két szomszédvár éppen nem népi jellegű s a vidámságtól, tréfától annyira messze álló nyelvében: „Dárdádon, tudom, tikok ülnek”, „öreg dac”, „nyakában ül a sors” s a rágós ige-/ alakok jelzői használatát: „ti szerettem testvérek”.

S as így megalkotott új, költői nyelv már mindenre alkalmas. Vörösmarty az első költőnk, aki nem panaszkodik a magyar nyelv szegénységére, pedig ennek követni kell a költőt útján, mely „egyik égből,

Egy világi messze végből Más világba szökve hat”.

Mintha valóban a „zengő zivatartól” tanulta volna erejét s a „halkva suhanó langy nyugati szellőtől” gyöngéd bájál, holott ez a mi anyanyelvűnk, megvolt minden édességével, fenséges erejével, jóízű szólásaival — csak költőre várt, aki mindezt kihozza.

Kanállal meríteni a, tengerből — Vörösmarty nyelvéről írni. Vörösmartynak kellene lennem, hogy meg tudjam oldani ezt a feladatot. Nem tudtam, csak megkíséreltem. Mert gyönyörű feladat volt: végigzengetni szívemben a legdrágábbat: a csodálatosán szép anya- nyelvet Vörösmarty teremtő erején keresztül,

SZALAl JÁNOSNE

A Turkevei Népi Együttes megalakülásának küszöbén

N

igy örömmel tapasztaljuk, hogy megyénkben egymásután alakulnak meg a népi együttesek s a szolnoki már nyilvánosság elé is lépett első műsorával a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának emlékünnepén,

Türke vén is komoly jelentőségű munka kezdődött egy népi együttes létrehozása érdeleiben. Régen várt és óhajtott lsívanságot teljesít ezzel most a városi tanács népművelési osztálya a városi pártbizottság irányításával, a társadalmi és tömegszervezetek segítségével.

Városunknak nagyszerű népi hagyományai vannak. Ili született Egresi Kiss Lajos, az országszerte híres táncos és katona-toborzó. A ma is élő Csider Imrék, Csider Károlyok, Vad Istvánok híven őrzik a tánchagyományokat és szívesen megtanítják a fiatalokat művészi táncaikra. Tanultak is tőlük városunkban a fiatalok. A 1urkével táncosok 1948-ban ott voltak az országos kulturverseny döntőjében Gyulán, 1952-ben pedig a Művészeti Együttesek Országos Versenyében is bemutatták tudásukat. A tánchagyományok felkutatása, feldolgozása és terjesztése azonban további szervezett munkát kivan, komoly erővel rendelkező népi együttest követel.

A varus hatalmas határának ccsegi területén a pásztor élet ha gyomai maiból, a tálcássá;/ ősi szokásaiból, régi, ízes történeteiből, a keni ember derűs életszemléletéből, sok szép dalából, borongás balladáiból, aranyszálú meséiből sokat merítettünk eddig is és még többet meríthet az alakulás előtt álló népi együttes.

Tarköve az ország első termelőszövetkezeti városa, dolgozó parasztsága hosszú évek óta a nagyüzemi gazdálkodás egyre feljebb ívelő útját járja. Ez a tény is arra ösztönöz bennünket, hogy egy jól szervezett és vezetett népi együttes segítségével mejffsmerjük, felkutassuk. továbbfejlesszük és terjesszük új és gazdag é'et felé törekvő népünk hagyományait, művészetét.

A népi együttes szervezése, a munka megkezdődött. Ez azonban nem lehet csak a kulturális szervek feladata. A népi együttesnek társadalmi alapra van szülcsége, arra, hogy a város minden üzeme, tér•* me lő tzö vetkezető bekapcsolódjon a munkába annak érdekében, hogy Turkeve — a mezőgazdaság terén elért sikerek mellett — a tömegkultúra terjesztése terén, is felsorakozzon az ől megillető helyre,

Madarász Karoly

Turkffvy

TÓTH KORNÉL:

ISKOLA

Cebas Janos szíve a torkában

nJ dobcg, szájpadlása egészen iúszánadt az izgalomtól. A párttit- ,;ár figyeli, aki súlyos, kalapácshoz szokott kezében oly gyengéd ügyet- enséggel tartja a taggyűlési beszámoló papírlapjait, időnként — egy-egy mondat után — felpillant ás ilyenkor tekintetével végigpász- :ázza a lócákon szorongó párttagokat.

Sebest annyira eltöltők a saját gondolatai, hogy a beszámoló legtöbb mondata alig jut el az érteiméig; Csak az elején figyelt oda igazán, amikor a párttitkár az eredményeket sorolta:

—■ Meg kell dicsérni L/ukács Sándor elvtársat, akinek brigádja az elmúlt hónapban is kiválóan dolgozott, 5 téglaprést szereltek össze terven felül;

Tehát dicsérik — szorong Sebes Igaz, a brigád jó eredményeket éri el és ez elsősorban Lukács érdeme ... De akkor ő most hogyan mondja el a tegnapi esetet? Még csak egy hónapja tagjelölt, egyáltalában joga van-e ahhoz, hogy egy régi kommunistát bíráljon? Lehel szaki azt mondta neki: „Én azt tanácsolom, hogy ne üsd bele az orrodat a dologba, Lukács nagyfiú jól fekszik, a párttitkár is haverja. A végén még te ütöd meg a tokádat.’*

Dohát igazság az, amit mondani akar. Igazság?.». Mi az igazsági Igaz az, hogy Lukács kétszeres sztahanovista, tehát elismerten jó: dolgozik. Talán az is helyes, ahogy tegnap viselkedett. Hiszen a párttitkár egy rossz szót sem szólt rólf a 'beszámolójában. De inkább as lehet, hogy nem tud róla;

A A egűit a párttitkárt nézi. az * ’ arcát kutatja. Négyszögletes arc, füsttel, korommal telt ráncok rakoncátlan fekete haj, a bal szemöldöke merészebben ível, mini a jobb, ettől olyan állandóan gu- nyoros a tekintete, pedig ha az ember a szemébe néz, a nagy szürke szemek tele vannak érdeklődő jóindulattal.

Ismeri ezt az ember, nem haver .. s Haver. Rossz ízek futnak össze a szájában. Tizennyolc éves korában, ezelőtt hét esztendővel amikor megkapta a szakmunkás bizonyítványt, pár hónapra elkapte a jó kereset, a „most már minden! szabad“ hányavebisége, összekerüli egy kompániával, együtt ittak, nőz- tek, azok voltaik a haverok.

A párttitkár tán megérti, amil mondani akar. De mit szólnak majc a többiek, akikkel együtt dolgozd: a Lukács-brigádban? — Utóvégre zsebre megy a dolog. Ott ül az else sorban Kálmán bácsi, öreg 19-es kenununista. Csendes ember, csak néha moiTan rá a fiatalokra: „As a baj, hegy nagyon jól megy s dolgotok, aztán sokat megengednek nektek.*’

7tt üí az előtte lévő sorban Kisí

^ András, neve ellentétben áll a termetével. Beliemét, nagyhangú sokszor goromioa, de aranyszíve van Tegnap is ő sietett segítségére £ kis Bozókina'k.

És mellette 'itt ül Pirók Sándor hát Igen, róla azt mondják ai egyes száktársak, hogy a nyelve többet ér, mint a keze —1 és jelentősen kacsintanak hozzá.

— Ha a következő hónapokbar az eddiginél jobb eredniényekel akarunk elérni, elsősorban az alsó vezetett kell megjavítani. A brigád- vezetők tanuljanak Lukács elvtárs- től s a 3

Sebes élpirul, úgy érzi, hogy a párttitkár kitalálta gondolatait és most előne figyelmezteti: „Lukács tökéletes caliber, nem engedem hogy bárki rosszat mondjon róla.1'

Tekintetével Lukácsot keresi. Az ott ül a fal mellett, fejét félig lehajtja, arcán zavar, mintha szé- gyelné a dicséretet. Ez meglepi; azt várta, hogy a brigádvezető kihúzza magát és elégedetten körülnéz. „Talán elfogult vagyok’* — kutatja önmagát. „Nem, nem *— til- takozik^^^^zen nem volt soha semmjáMH^Bfcgymé ssidgt

Jf járna sJfl|

r" ’’b' í önszorgalomlx)!

íénos ervoirs- gepupam J

^?hlV t lilik :í egyenesen hozza be- A part titkár és most Seszel. bólint. ní^yd° közben jólesöen érzi. u°v,y

ismerő tbhhit’tek. n^g jobDe a dics-^ oyonw ^

kacsot, vaayok.---1’

Lukács esesze

biztosan megérti, hogy ez nem személyes ügy.’*

A beszámolónak vége, a hozzá■*V szólások következnek. Csend. Az elvtársak maguk eié néznek, mintha azt mondanák: „Itt sem vagyok.“ A párttitkár a beszámoló lapjait rendezgeti, hogy majd a tiszta oldalakra jegyezze a felszólalásokat.

A csend már olyan, kínossá válik, hogy szinte megkccsonyásoddk tőle a levegő. A párttitkár biztatóan mosolyog:

—• Na, kezdje el valaki, elvtársak.

Kis mozgás támad, a párttagok egymásra néznél-:: „Kezdd el te!’’ — üzenik a pillantások.

Végre valaki feláll, a kis Kovács, az anyagbeíró. Majdnem mindig ő az első felszólaló. Mint mindig, most is helyesel, lelkendezik, üres szavakat pufogtat, mint felfújt papírzacskókat, végűi a hiányosságokról szólva sérelmezi, hogy hónapok óta nem kap ceruzát, — aztán leül.

A kövér Kovács legfőbb érdeme, hogy ő játssza a faltörő kos szerepét, aki megtöri a hallgatást. Amint leül. egymás után állnak fel az elvtársak, a taggyűlés peregni kezd.

O ebes, ahogy a felszólalásokat hallgatja, egyre jobban érik benne az elhatározás, hogy felszólal. Amikor még Kovács beszélt, ha arra gondolt, hogy feláll és elmondja, amit mondani akar, a torka görcsbe rándult. De ahogy az elvtársakat figyeli, úgy oldódik fel benne a szorongás.

Most éppen Szabó ejvtárs beszél, az egyik csoportfoizalmi:

— Kelemen elvtársnak, mint üzemvezetőnek sokkal nagyobb felelősséget kellene éreznie az ©méterek iránt. A nikkelező üzemben napok óta nem működik jól a szellőztető berendezés. Az ott dolgozó munkásak valósággal fuldokolnak. Kelemen elvtárs mégse intézkedik.

Kemény beszéd, de non lep meg senkit, a tagság nagyobb része helyeslőén bólogat.

És Sebes ebben a pillanatban már világosan látja, hogy fel kell szólalnia, hiszen az ő mondanivalójának is a lényege az emberekkel való törődés. Mikor Szabó leül, mindenkit megelőzve nyújtja fel a kezét.

— Tessék Sebes elv társ — hallja az elnöklő elvtárs hangját.

r eláll és csak akkor döbben rá,-* hogy urm is gondolta meg előre, mit és hogyan feg mondani. Zavarba jön, szembe vele a párt- titkár bal szemöldöke mintha még feljebb rándulna.

— Kedves elvtársak — kezdi — én ... Elhallgat, átvilian az agyán: a bírálat mindig úgy kezdődik, hogy előbb a jókat mondják ol;. .- S ajkkor egy öreg arc merül fel benne, s mái- tudja, mit fog mondani.

— Én — kezdi csendesein — hét évvel ezelőtt szabadultam. Mint kezdő szakmunkás, bizony nem sokat értettem a szakmáihoz, kismesternél tanultam. De szerencsém volt, egy eivtáns keze alá kerültem, aki azonnal pártfogásba vett. Veress Antalnak hívták, azóta meghalt. Én aíkkor még nem sokat tudtam a pártról, a kommunistákról. Amikor egyszer az egyik barátommal beszéltem és elmondtam neki, hogy Veress bácsi mennyire segít n'ekem, ő azt válaszolta: „Mit csodálkozol? Veress bácsi kommunista.“

A visszaemlékezésre kissé reszket a hangja, nagyon mélyről, szívből beszél. Az elvtársiak feléje fordulnak, szemükben bíztatás.

_in Veress bácsin keresztül ta•*-* nultam meg becsülni a kommunistákat, a pártot. Éppen ezért kell most szólnom amiatt, hogy Lukács elvtárs kommunista létére nem bánik rendesen a fiatalokkal. Két gyakorlóéves fiatal került a brigádunkba. Bozcfai Jóska cs Németh Zoli. Igaz, sokmindent nem tudnak még, dohát éppen ezért kerültek hozzánk, a legjobb brigádhoz. hogy tanuljanak. De Lukács elvtárs nem segíti őket, goromba hozzátok: Tegnap azt mondta a kis Bozókinak: „Titeket is csak nyűgnek küldtek ide a nyakunkra, meg azért, hogy lerontsátok a százalékunkat.’* Hát hogyan lesz ezekből a fiatalokból jó szakmunkás, ha nem tanítjuk óikét? Helyes lennie, ha Lukács elvtárs nagyobb sas- rJketlél foglalkozna velük. úgy. m\it annakidején velem Veress bikatt.

Hirtelen leül. többet nenj tud mondani; A szobában mélységet, csend támad, csak Kelemen bácsi krákog, aztán szólásra jelentkezik:

— Hát az igaz — kezdi —■ hogy én azt szoktam mondám a mai fia- talfferól, hogy nagyon cl vannak