Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-16 / 269. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP iflés novetnbér 1*. (Folytatás a 3-iik oldalról.) megköveteli egész, népgazdaságunk­ban a szállítás korszerűsítését. Vasúti közlekedésünk az első öt­éves terv időszakában sikeresen tel­jesítette feladatait, de korszerű tech­nikával való ellátása csak kis mér­tékben valósult meg. Vontatásunk­ban szinte kizárólagosan rossz ha­tásfokú gőzmozdonyokat alkalma­zunk. A szállításban nem haszno­sítjuk kellően a víziutakat. Még mindig alacsony az áruszállításban a tehergépkocsik részesedése. A rakodási munkák többségét ma is kézzel végzik. A kutatómunkát közelebb kell vinni a termeléshez A műszaki haladás nélkülözhe­tetlen feltétele a tudományos kuta­tás. Kutatóintézeteink sokszor nem koncentrálják erőiket egy-egy fon­tos téma kidolgozására, és gyakran elhúzódik a kutatások eredményes befejezése. A Vaskutató Intézet például már évek óla dolgozik a takarékacélck kísérletein anélkül, hogy jelentősebb eredményt tudna felmutatni, pedig ezek bevezetésé­vel jelentős ötvözöanyag-import megtakarítása válna lehetővé. A jövőben az ipari kutatóintéze­tek munkáját lényegesen közelebb kell vinni a termeléshez. A kuta­tási eredmények gyakorlati alkal­mazásában anyagilag érdekeltté kell tenni a kutatási intézeteket és az egyes kutatókat. Az ipar vezetői és dolgozói fokozottabban igényel­jék a kutatóintézetek segítségét. Az üzemi kutatórészlegek meg­erősítése végett a központi tervező­éi kutatóintézetekből több kádert az üzemekbe vissza kell irányítaná. Mekis József a továbbiakban az iparágak és az üzemek közötti mun­kamegosztásról,, majd arról beszélt, hogy az egyes gépelemek, alkatré­szek és egyéb termékek szabványo­sítása, minőségének pontos előírása a technika fejlesztésének fontos feltétele. Az új technika bevezetésében csak úgy hozhatunk létre fordula­tot, ha a dolgozók milliós tömegei megismerik a korszerű technika és a tudomány legújabb eredményeit. Ezért egyik legfontosabb feladatunk a műszaki propaganda megjavítása. Biztosítani kell, hogy a műszaki könyvkiadás és a sajtó az ipar előtt álló legfontosabb kérdésekkel fog­lalkozzék. Az ipar vezető szervek nek, elsősorban az ipari miniszté­riumoknak kell gondoskodnak ar­ról, hegy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztala­tainak széleskörű elterjesztésén kí­vül — műszaki kádereink a tech­nika fejlődésének a tőkés országok­ban elért eredményeit is megismer­jék. 4 íermelélienység növelésének, a £ önköltség csökkentésének tartalékai Megbeszélést tartottak a helyi népfronthizottságok élőikéi Az első ötéves terv időszakában a termelékenység növekedése a ma­gyar iparban sokkal gyorsabb volt, mint ugyanezen idő alatt általában a tőkés országokban. Ebben is meg­mutatkozik szocializmust építő tár­sadalmunk fölénye a kapitalista rendszer felett. A termelékenység növekedésében elért eredmények el­lenére a termelés növelésének mint­egy kétharmadát új munkaerők ter­melésbe állítása eredményezte és csak alig valamivel több mint egy- harmadát a termelékenység növe­kedése. A második ötéves terv időszaká­ban még fokozottabb jelentőséget .nyer a termelékenység emelése, mivel új munkaerők munkába ál­lítására csak igen korlátozott le­hetőségek vannak. Iparunkban a meglévő technikai színvonal mellett is a termelékeny­ség emelésének még számos kiak­názatlan tartaléka van. Meglévő gépparkunk teljesítőképessége ki- sébb-nagyobb módosításokkal, több készülék és szerszám alkalmazásá­val, a kérdéses gépeken alkalmaz­ható korszerű technológiai eljárá­sok elterjesztésével nagymértékben bővíthető. A termelékenység növelését sok területen fékezi a munkafegyelem lazasága. A szénbányászatnak pél­dául most nem volna adóssága, ha az igazolatlan és az utólag libera­lizmusból igazolt hiányzó műsza­kon — termelés folyt volna. A munkásvándorlást csak akkor lehet megszüntetni, ha az ellene hozott adminisztratív intézkedések mellett megjavítják a politikai felvilágosító és nevelőmunkát, s a gyárakban, az építkezéseken, a bányákban többet törődnek a dolgozók anyagi, szo­ciális, kulturális igényeinek kielégí­tésével is.-A következő időszakban egyik fontos feladatunk, hogy üze­meinkben szilárd törzsgárdát ala­kítsunk ki. A termelékenység növelésének, a műszaki fejlesztésnek fontos felté­tele a munkások szakmai tovább­képzése. A munkások továbbképzé­sét az utóbbi rnésfél-két esztendő­ben mégis nagyon elhanyagoltuk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemeiben 1954-ben alig feleannyi dolgozó vett részt továbbképző tan­folyamokon, mint 1953-ban. Első­sorban olyan tanfolyamokat kell szervezni, amelyek a mindennapi munka jobb elvégzéséhez, az új munkamódszerek elsajátításához tényleges segítséget nyújtanak. A műszaki színvonal viszonyla­gos elmaradottsága, a munkaerők és a gépek rossz kihasználása és különösen az anyagipazarlás • követ­keztében a termelés önköltsége — noha ez év során csökkent — ynég mindig rendkívül magas. A magyar iparban a termékek költségének csaknem 65 százaléka anyagköltség, de vannak olyan ipar­ágak is, például: a textilipar, ahol ez a 80 százalékot is meghaladja. Kézenfekvő tehát, hogy az önkölt­ségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagt-akarékosság. 1955. első fél­évében néjnileg. javult a fajlagos anyagfelhasználás, azonban nagyon sok területen a kép továbbra sem kedvező. A szénbányászatban ez év harmadik negyedévében tovább nőtt a drága valutáért beszerzett bányafa fajlagos felhasználása. A kohászat is lényegesen több kokszot használ fel a megengedettnél. A vegyiparban magas a kizárólag im­portból beszerzett pirít fajlagos fel- használása. Hazáinkban különösen nagy jelen­tősége van a külföldön vásárolt anyagokkal való takarékosságnak, mivel ipari nyersanyagaink elég je­lentős részét külföldről hozzuk be. Egyes minisztériumi vezetők, vál­lalatok igazgatói rosszul értelme­zett önös érdekből a szükségesnél több anyagot igényelnek. Az ilyen gazdálkodásnak sürgősen véget kell vetni! Az anyagpazarlás egyik fontos formája a selejt. A selejt kútfő-írása az esetek túl­nyomó többségében a technológiai fegyelem hiánya. Gyárigazgatóink, műszaki vezetőink nem harcolnak szívósan a selejt csökkentéséért. Nem lépnek fel a törvény szigorá­val a selejtgy áriakkal szemben. Az importanyagfelhasználás csökkenté­sének fontos módja az ilyen anya­gok hazai anyagokkal való helyet­tesítése. * Eredményeink kivívásában, a szocialista iparosítás sikereiben fel­becsülhetetlen szerepe volt már eddig is a munkások, a techniku­sok, a mérnökök szocialista mun­kaversenyének. Meg kell azonban állapítanunk, hogy hazánkban a szocialista munkaverseny még néni tölti be teljesen hivatását. Még gyakran formális, szervezése bürok­ratikus. Sok üzemi, sőt magasabb funkcióban levő állami, párt- és szakszervezeti funkcionárius is el­hanyagolja a szocialista munkaver­seny alapvető formáját: a dolgozók közötti páros versenyt, az üzemen belüli versenyformáikat. A mi munkásaink szeretnek és akarnak versenyezni, csak meg kell teremteni számukra a versenyzés anyagi, műszaki és szervezési felté­teleit. A szocialista versenymozgalom középpontjába a termelési tervek teljesítése mellett — a termelékeny­ség emelése, az önköltség csökken­tése és a termékek minőségének javítása kell hogy kerüljön. Az újítómozgalom mély gyökere­ket vert hazánkban és az egyik leg­eredményesebb mozgalmunkká te­rebélyesedett. Ennek ellenére sem állíthatjuk,' hogy az újítómozgalom ma már zökkenőmentesen fejlődik. Noha számos intézkedés született az újí- tómozgalom fellendítésére, még sok bürokratikus akadály, az újtól való félelem, nem egyszer az önzés, vagy az ellenség tevékenysége gátolja munkásaink, mérnökeink, techniku­saink alkotókészségének kibontako­zását, javaslataik gyors elbírásását, elfogadott újításaik bevezetését. A termelékenység növelésének, az ön­költség csökkentésének szinte fel­mérhetetlen tartaléka a már bevált és egyes helyeken alkalmazott újí­tások elterjesztése. A Hazafias Népfront Megyei Iro­dája a napokban megbeszélésre hívta össze a helyi népfrontbizott- ságek elnökeit. A megbeszélésen a népfrentbizottságok előtt álló őszi- téli feladatokról tárgyaltak. A megbeszélésen a járási, városi és községi népf ron tbi zctfcsági elnökökön kívül megjelentek a megyei párt- ftság, az 1VINDSZ megyei tit­kársága és az MSZT megyei tit­kárságának képviselői. A megbeszélést dr. Bene Zoltán, a Hazafias Népfront megyei elnöke nyitotta meg, aki foglalkozott a helyi népfrontbizottságok egyéves munkájának eredményeivel és hiá­nyosságaival,. köszönetét mondott értékes -munkájukért a helyi elnö­köknek. Kun Elek, a megyei népfrontbi­zottság titkára ismertette a Haza­fias Népfront Megyei Bizottsága állal jóváhagyott őszi-téli munka- terv feladatait: a békekampány so­rán a nemzetközi politikai helyzet ismertetésében a békebizottságok- kal való közös rendezvények tar­tása, a népfront mozgalom egyéves évfordulójával kapcsolatos helyi ünnepi ülések megtartása, az ál­lampolgári kötelességek példás tel­jesítésére buzdítás személyes pél­daadással, az új 5 éves terv célki­tűzéseinek széleskörű ismertetése és az ehhez szükséges társadalmi munkák szervezése, a hazaszeretet elmélyítése, a tömegkulturális mun­kákban való fokozottabb részvétel­lel és a termelőszövetkezeti mozga­lom állandó segítése. A beszámolókat követő vitában számosán részt vettek. Dudás János, a jászkiséri nép­frontbizottság elnöke, a Kossuth TSZ tagja, termelőszövetkezetük eredményeiről számolt be, elmon­dotta, hogy ezévben szövetkezetük egy munkaegységre 50 Ft jövedel­met biztosított. Molnár János, a kungyalui nép­fromtbizottság elnöke, 16 holdas egyéni gazda elmondotta, hogy sa­ját vetési munkáját október 31-re, míg a bizottság minden tagja pe­dig november 7-re befejezte. Kovács János, a jászárokszállási népfrcsnfcbizottság elnöke, tsz elnök­helyettes a helyi népfrontbizotteá- gok vezetési kérdéseiről beszélt. Megállapította, hogy a helyi bizott­ságokban tapasztalható pangásnak egyik oka az, hegy sem a megyei, sem az országos népfrontszervek nem adtak kellő segítséget a helyi bizottságoknak. Erdész Sándor, a jászberényi vá­rosi bizottság titkára, múzeumigaz­gató kulturális kezxteményezéseik- ről számolt be. Elmondta, hogy krónikaszerkesztő bizottságot, mű­emlékvédelmi bizottságot és népi- hagyománygyűjtő bizottságot szer­veztek a hazafias érzés elmélyíté­sére. Csávás Lajos a tiszasasí bizott­ság elnöke, KTSZ dolgozó beszá­molt a vetéssel kapcsolatosa« a ta­nácsnak nyújtott segítő munkájuk­ról, amely a vetési nyilvántartási lapok továbbításában nyilvánult meg. Borbély László, az MSZT megyei szervező titkára felajánlotta, hogy a tsz névadónünepségekkel kapcso­latban képkiállítási anyagokkal se­gítik a helyi bizottságokat. Kengyel Jánosné, az MNDSZ szervezőtitkára azt kérte,, hogy a kapcsolódó feladatokat közös erő­vel oldják meg a helyi bizottsá­gaink. Zárna«' Jánosné, a rákóezifalvi bizottság vezetőségi tagja ■ bejelen­tette, hogy az eddigi fogadóórák helyett beszélgetési napokat vezet­nek be a dolgotokkal való szoro­sabb kapcsolt kialakítására. A népfrontbizobtsági elnökök megbeszélésén kialakult" termékeny vita hozzájárul a helyi bizottságok további jó munkájához. Ii vetés után az egyéb őszi munkák gyors befejezésére törekszünk Nálunk, a Kunszentmártoni Gép­állomás körzetében a termelőszö­vetkezetek hagy többségénél a bú­za vetését befejeztük. Elsők között a szelevényi Szikra és Alkotmány TSZ, a csépai Harcos TSZ, a ti- szasasi Rákóczi TSZ, a tiszaugi Petőfi TSZ teljesítette vetési ter­vét. A kunszentmártoni Zalka Má­té Termelőszövetkezet, valamint a Az iparvezetés tennivalói a technikai haladásáért elő azok fejlődését.- Gyakran a káderek megkérdezése nélkül dön­tenek ügyükben. A kádermunká­ból még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus, formális vonásokat. Vannak olyan nézetek, hogy az utóbbi időben túlságosan sok mér­nököt és technikust képeztünk ki. Ez az álláspont alapjában hamis és megtévesztő. Noha a műszaki egye­temeken és a technikumokon ta­nulók száma sokszorosa a háború előttinek, a műszaki káderek szá­ma nem tartott lépést iparunk ter­melésének bővülésével; A termelésben vagy az igazga­tásban dolgozó műszaki káderek képzése és továbbképzése általá­ban rendszertelenül folyik. Külö­nösen hiányos a termelés alsóbb parancsnoki karában dolgozó mű­vezetők, mesterek, építésvezetők képzése és továbbképzése. Rákóczi TSZ-ekben is pótoljuk az elmaradást és néhány nap múlva befejezzük a nagy munkát. A ve­tési tervek teljesítése után a még hátralevő mélyszántást, a trágya kihordását és a silózási munkát vé­gezzük el.­PINTÉR GYULA gépállomási igazgató _____________Kunszentrriárton Ip arunk műszaki színvonala emelésében döntő szerep vár mű­szaki kádereinkre, elsősorban a termelés közvetlen irányítóira. Nekik kell az új technika beve­zetésének élharcosaivá válniok, eh­hez gyakorlatban és elméletben is tökéletesen el kell sajátítaniuk az új technikát. Mindez megköveteli, hogy gyökeresen megjavítsuk az iparban dolgozó káderekkel való foglalkozást, fokozottabban becsül­jük meg azokat a tapasztalt mér­nököket és technikusokat, akik je­lentős eredményeket értek el az ipar műszaki színvonalának és szervezettségének növelésében, biz­tosítsuk a fiatal szakemberek meg­felelő fejlődését, gondoskodjunk műszaki kádereink szervezett to­vábbképzéséről, A szakemberek érezzék a párt támogatását A szocialista iparosításban elért sikerekben jelentős szerepe volt és van az ipari termelést irányító szer­vek munkájának. Az ipari minisz­tériumok, igazgatóságok vezetői, az ipari üzemek igazgatói eddig túl­nyomó részben megoldották a rá­juk bízott feladatokat és képesek arra, hogy az eddigieknél nehezebb próbát is kiálljanak. A legtöbb területen azonban nem sikerült még megszüntetnünk a bü­rokratikus munkamódszereket, nem tudtuk az ügyvitelt gyökeresen egyszerűsíteni. A minisztériumok és egyéb köz­ponti szervek túlzottan gyámkod­nak a vállalatok felett, sokszor in­dokolatlanul csorbítják az igazgatók jogkörét. Az ipari üzemek vezetőit általában nem vonják be rendsze­resen az ipar termelési és beruhá­zási terveinek kidolgozásába, a vál­lalatok profiljának meghatározásá­ba. Rendeletekben szabályoztuk az igazgatók, főmérnökök, művezetők jogkörét, feladatait, azzal a céllal, hogy nagyabb hatáskört és felelős­séget ruházzunk rájuk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy igazgatóinknak, főmérnökeinknek, akikre népgaz­daságunk sokmilliós értékét bíztuk, apró-cseprő ügyekben felsőbb szer­vekhez kell szgladgálniok. A rossz szokás úgy megrögződött, hogy maguk az üzemi vezetők nem élnek megfelelően azokkal a jogok­kal sem. amelyek őket megilletik és sokszor akkor is felső vezetők dön­tését kérik, amikor erre semmi szükség sincs. Nagy lazaságok vannak a terv­fegyelem téléin is. Erre mutat — többek között — az, hogy ez év szeptemberében a minisztériumi ipar teljes termelési tervének 103,3 százalékos teljesítése ellenére — a vállalatok 19,3 százaléka a tervet nem tejesítette. Az üzemek pagy része a tervet nem az előírt vá­lasztéknak megfelelően teljesíti. A tervfegyelem megszilárdítása végett feltétlenül szükséges, hogy a vállalatok terveiket a tervidőszak előtt — időben megkapják, ezért az Országos Tevhivatal elnökét ps az illetékes minisztereket szemé­lyükben felelőssé kell tenni. A Minisztertanács határozata el­lenére számos vállalat olyan cik­kekből teljesíti túl tervét, ame­lyekre a népgazdaságnak szüksége nincsen, ráadásul a többletterme­lés jelentős mennyiségű import­anyagot fogyaszt. Meg kell tehát találnunk a módját, hogy ne jár­hasson anyagi előnnyel az, ha va­laki semmibe veszi a népgazdaság érdekeit. Árrendszerünk több esetben aka­dályozza a technika fejlesztését, mert új vagy korszerűsített gyárt­mányok termelése a helytelen ár­megállapítás miatt — sok esetben pénzügyileg hátrányos a vállala­tok számára. Bérrendszerünk messzemenően figyelembe veszi az anyagi érdekeltség elvét, ennek ellenére a bérrendszerben és an­nak alkalmazásában még meglévő hiánvossá*»ok ö^-tanző hatását sok­szor helytelen irányba tolják el. Nem ösztönöz eléggé a bérrend­szer a szakképzettség emelésére, mert nincs kellő, különbség az egy­szerű és a bonyolultabb, nagyobb szakképzettséget kívánó munkák díjazása között. Szűk körben al­kalmazzak még csak a minőségi munka premizálását és sok helyen nem tártják be a selejtkártérítésre vonatkozó előírásokat. A termelésben elért eredmé­nyek szorosan összefüggnek a ká­derek fejlődésével. Az elmúlt évek során a munkásosztály legjobb tiai ezrével kerültek az ipar vezetésé­be és túlnyomó többségük meg­állta a helyét. Műszaki értelmisé­günk zöme jelentős alkotómunká­val bizonyítja be szaktudását és a néphez való hűségét. Számban egyre növekszik, tudásban egyre gyarapodik a munkás- és paraszt- fiatalokból felnőtt új műszaki ér­telmiség. Megvannak tehát azok a kádereink, akiknek segítségével az ipar előtt álló nagy feladatoka* sikerrel oldhatjuk meg. De a káderek kiválasztása gyak­ran nem alapos megismerés és el­bírálás alapján történik, és ezért túlzottan gyakori a káderek ide- oda mozgatása. Sokszor nem vagyunk követke­zetesek sem a felelősségrevonás- ban, sem az elismerésben. Ritkán alkalmazunk felelősségre vonás! olyanokkal szemben, akik minden­napi munkájukat nem megfelelően látják el, néha viszont súlyos kö­vetkezményei vannak olykor, ha egy vezető sok eredménye mellett — kisebb hibát is elkövettet. Sok vezető nem foglalkozik meg­felelően a káderekkel, nem segíti A termelés műszaki fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen feltétele, hegy az ipar pártirányítását és a dolgozók között végzett politikai munkát tovább javítsuk. Párt­funkcionáriusainknak többsége ma már látja, hogy az ipar és az egész népgazdaság technikai bázisának fejlesztése szocialista építőmun­kánk egyik kulcskérdése, tehát az új technika bevezetése nem szűk értelemben vett gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai, harci feladat. A pártszervezetek az új techni­káért folyó harc fő hajtóerői le­gyenek. Bátran támaszkodva a műszaki értelmiség legjobbjaira — tanulmányozzák saját, és a más üzemek fejlett munkamódszereit és gondoskodjanak azok széleskörű elterjesztéséről. Tartsák egyik leg­fontosabb kötelességüknek, hogy a dolgozók észrevételei, helyes ja­vaslatai minél rövidebb idő alatt megvalósuljanak. Különösen fontos a figyelmet fel­hívni azokra a nagytudású mű­szaki értelmiségiekre, akiknek túl­nyomó többsége a népi demokrá­ciában becsületesen megállta a he­lyét, kiveszi a részét a szocialista építésből. El kell érni, hogy ezeke-t a régi szakembereket megbecsülés, bizalom vegye körül, hogy munká­jukban lépten-nyomon érezzék a párt támogatását, hogy bátran kez­deményezhessenek és ne féljenek azoktól a nehézségektől, amelyek az új műszaki megoldások keresé­sével jámak.­Iparunk fejlesztésében az új technika széleskörű alkalmazásában nagy szerep vár a szakszervezetek­re is. Különösen sokat tehetnek a szakszervezetek a műszaki propa­ganda megszervezésében, az élen­járó munkamódszerek és újítások elterjesztésében. A gazdasági ve­zetőkkel karöltve gondoskodjanak a szakmai tanfolyamok szervezé­séről. neveljék a munkásokat, a mérnököket, a technikusokat, a művezetőket a technológiai fegye­lem következetes betartására. Emeljék magasabb színvonalra a szocialista munkaverseny szervezé­sét. Küzdjenek a formalizmus el­len, amely gátolja a dolgozók kez­deményezésének, termelési lendüle­tének kibontakozását. Befejezésül Mekis József össze­foglalta a feladatokat. Központi Vezetőségünk jelen ülése hosszú időre megjelöli, kitű­zi az elsőrendű célokat. Holnapi eredményeinket azonban a ma si­keres munkájával tudjuk csak megalapozni. Pártunk bízik abban, hogy ipa­runk valamennyi dolgozója meg­érti az ipar előtt álló feladatok je­lentőségét, magáévá teszi a Köz­ponti Vezetőség által most megje­lölt utat, amely a szoializmus épí­tésének, országunk gazdasági fel- emelkedésének, a népjólét emelé­sének, dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének egyedül helyes és járható útja:

Next

/
Thumbnails
Contents