Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-16 / 269. szám
1955 november 16, SZOLNOiÍMEGYEI NÉPLAP A Központi Vezetőség határozata nagy feladatokat ró a vegyipar dolgozóira Családom lövőjét a tsz-ben látom biztosítva Az MDP Központi Vezetőségének határozata utat mutat és irányt szab az egész magyar ipar fejlesz tésének. A sokoldalú célkitűzések közül a papíripari szakembereket különösen a vegyipar és a szalma- cellulóze gyártás fejlesztése érdekli. A szolnoki szalmacellulóze-gyár létesítése tulajdonképpen az első lépés volt a további fejlődés felé. A mi gyárunknak van egy rendkívül fontos vonása és ez az üzem kísérleti jellege. Második ötéves tervünkben építik fel Sztálinvárosban a szolnoki gyárnál sokkal nagyobb kapacitású szalmacelluléze-gyárat. Mivel a fehérített rizsszalma cellulózé gyártása nemcsak hazánkban, de Közép-Európában is. teljesén újszerű, szükség volt ezért egy nagyüzem létesítése élótt kikísédetézni azt, hogyan lehet a leggazdaságosábban a hazai rizs-szalmából olyan jómi- nőségű fehérített cellulózét előállítani, amely az import facellulózét helyettesíteni, vagy legalábbis pótolni tudja. Ez volt a szolnoki szalmacellulóze-gyár egyik feladata. Ma már tudjuk — éppen a Szolnokon végzett kísérletek alapján — hogy a magyar rizs-szalmából olyan cellulózét lehet előállítani, amely 60—-80 százalékban is bevihető a papírba. Nem kétséges, hogy ezt az eredményt csak üzemi méretekben folytatott kísérletekkel lehetett elérni. De nyilvánvalóvá vált az is, hogy a gépek közül melyek a jók, melyeken kell módosítani és melyekét kell új tipusúakkal kicserélni. A rizsszalmacelulóze olyan új és páratlan tulajdonságokkal lepte meg a cellulózé és papíripari szakembereket, amelyek feltétlenül szükségessé teszik azt, hogy az újonnan építendő nagyüzemben csak az ennek az új anyagnak megfelelő és a Szolnokon kipróbált géptípusokat állítsák be. Ezenkívül szükségessé vált a speciális munkakörülményék által teremtett munkaegészségügyi kérdések kivizsgálása is, mélyék a gyártás újszerű jellege miatt különlegesek. Ezék voltak azok a feladatok, amelyeket a gyárnak az új nagyüzem létesítése előtt tisztázni kellett. Ezenkívül azonban a szolnoki gyárnak most már nem mint kísérleti, hanem mint termelő üzémnek, állandóan előre kell haladnia mind a minőség javítása, mind a termelés telén. A technológia módosításával a minőséget javítanunk kell és ezzel párhuzamosan fokozottabb mértékben kell az önköltséget csökkenteni. Éppen ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás tette nyilvánvalóvá azt, hegy a szalmacellulóze-gyár biztonságos üzemeltetése és a késztermék jó minőségének biztosítása feltétlenül megköveteli a szalmaellátás tökéletes és gördülékeny megszervezését. Ha arra gondolunk, hogy a rízs- szalmaellátás terén főleg szállítási ókok miatt már most nehézségek mutatkoznak, akkor még fokozottabban fógnak fellépni ezek a nehézségek egy olyan gyárnál, ahol a Szalmaszükséglet a szolnoki gyár szükségletének többszöröse lesz. Ném kétséges, hogy a mezőgazda- sági szervekkel való jobb együttműködés és a szalniabegyűjtésnek az eddiginél sokkal jobb megszervezése teszi csak lehetővé e hibák kiküszöbölését. De feltétlenül szükséges a vegyipar fejlesztése is, mert ki kell küszöbölnünk azt, hogy a átelmacei- iulóze gyártáshoz szükséges vegyszerek egyrészét külföldről kelljen behozni. Itt kapcsolódik a vegyipar fejlesztése a szalmacellulóze gyártáshoz és itt mutatkozik meg az, hegy hazai alapanyagból való gyártás lehetősége terén is sok esetben a kémiai ipar fejletlensége miatt behozatalra vagyunk utalva. A szolnoki szalmacellulóze-gyár meglehetősen nagy érdeklődést vál tett ki külföldön is. Ezt bizonyítja, hogy különböző országod képviselői többízben látogatják üzemünket. A cseh, német, osztrák, román és jugoszláv szakembereken kívül különös érdeklődést mutatott Burma kiküldöttje. Burmában ugyanis óriási rizstelepek vannak. A közeljövőben más rizstermelő országok kiküldöttjeinek látogatását jelezték. Mindez azt bizonyítja, hogy nekünk nem. szabad megállni a félúton, háméin szétn előtt tartva az impört- anyag megtakarításra vonatkozó határozatot, a technológia továbbfejlesztésiével és finomításával olyan termékeket keli előállítani, amely a külföldi facellulózét az eddiginél is nagyobb mértékben pótolja. Dr. Molnár László vegyészmérnök, Céllulózegyár. A NÉPLAP CIKKE NYOMÁN Lesz sertéshizlalda Zagyvarékason A MÉSZÖV kereskedelmi főosztályától az alábbi levelet kaptuk: „A Szolnok megyei Néplap november hó 13-i számában a „A MÉSZÖV figyelmébe” című cikkbein foglalkoztak a zagyvarékasi sertéshizlalda építésével. A fenti cikkben foglaltakat megvizsgáltuk és az alábbiakat közöljük: Megállapítottuk, hogy a Szolnóki Járási Bank fiókja október 28-án a szövetkezet által igényelt 23 000 fo- rIntőé hitelt a szövetkezet részére megnyitotta. Tehát a földműves- szövetkezet, amennyiben a mégfelelő anyag rendelkezésére áll, a hizlalda építését megkezdi. A Néplapon keresztül kérjük a községi tanácsot, hogy a hizlalda építéséhez szükséges megfelelő helyét és ha szükséges — bontásból származó építési anyagot biztosítson. —■ Lőkös Miklós igazgató, eLnökhé- iyéttés “ ÍDÖJAHASJELGNTÉS: — Várható időjárás szerda estig: Felhős idő, legfeljebb néhány helyen futó-éső, vagy futó-zápor. — Mérsékelt, helyenként élénkebb északi-északkeleti szél. A hőmérséklet tovább csökken. Hajnali fagyok lesznek. — Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: Mínusz egy— plussz kettő, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 4—7 fők között. (MTI.) Engler Sándor 14 holdas fegyvernek! dolgozó paraszt pir nappal ezelöt felvé- telét kérte a fegy- vérnekl Kossuth Termelőszövetkezetbe. A tsz tagjai szívesen fogadták Engler Sándort, aki elmondotta, hogy otthon érzi magát a termelőszövetkezetben, hiszen annak valamennyi tagja régi barátja. Ismerőse. „Nemrég számítást tettem — mondta Engler Sándor — s azt találtam, bárhogyan is dolgozom 14 hold földemen, nem tudok olyap jövedelmet elérni, mint a termelőszövetkezeti tagok. Családom jövőjét a tsz-ben látom biztosítottnak, mert itt sokkal nagyobb lesz a jövedelmem, — mintha egyénileg gazdálkodnék.” Qáizbefétaj, 11 eiztencLzjz szabad J ászberény városát a szovjet csapatok 1944. november 15-én szabadították jel a német és a magyar fasiszták elnyomása alól. A város dolgozó népe jól használta fel a 11 szabad esztendőt. Régen kalákák, szőlőbirtokosok, naigypénzű kereskedők voltak a hatalom birtokosai. Ezek nem akarták, hogy a város iparosodása meginduljon, mert ebben az esetben nem jutottak volna olcsó munkaerőhöz. A felszabadulás előtti időben mintegy 4200 napszámos dolgozott napi 12—14 órát, 80—90 filléres napszámért. Háromszáz-négyszáz állandó munkanélkülije volt a városnak. Milyen más ma a helyzet. A város hátárában több mint 10 ezer hóid földön nagyüzemi gazdálkodás folyik és a tsz-tagok jövedelme már meghaladja az egyénileg dolgozó parasztokét. Az elavult kisüzemek helyén nagy gyárak, az Aprítógépgyár, a Fém- és Lemeznyomó Gyár, ktsz-ek és a helyi ipari vállalatok létesültek. A munkánélküliség megszűnt. Jászberény a dolgozók városa lett. Az igények napról-napra nőnek. Ezeket még nem sikerült teljes egészében kielégíteni. Égető probléma a lakás-kérdés. Mindent megteszünk azonban, hogy ez is mielőbb megoldást nyerjen. A jászberényi dolgozók felszabadulásuk 11. évfordulóján meleg szeretettel gondolnak a Szovjet Hadsereg hőseire, akik áldozatős harcukkal lehetővé tették a nagyszerű éredmények elérését. S O Ó S PÁL Jászberény városi tanács elnöke V. — Mi van közietek? — ismétlődött Juci barátnőinek kérdése az emlékezetes este óta. Csak a vak nem vette észre, hogy valami összetört a kislány, meg Ferkó kapcsolatában. Immel-ámmal nyúzták az időt, kirítt a kezükből, amibe belekezditek. Feltűnően óvakodtak attól, hogy egymás közeiébe kerüljenek. A fiú világos homlokát ráncös, öreges töprengés csúfította, a lány szép tüzesbarna szeme fakó fénnyel kéresett valami nyugvópontot mindig messze, mindig méssze. — Vissza lehet-e hozni, ami egyszer elveszett? — sóhajtotta éjszakánként fofró párnájába temetve lázas arcát. Gondolattalanul emésztette magát s egyre lüktetőbb halántékkal számlálgatta a koloncos falióra rekedt ütéseit. Egy-kettő- liénom-négy-öt..: Alhatna még, de nem fogja az ágy, annyi gyönyörű álom temetője. Lehet, egyik-másik lányismerőse kinevetné, hogy ekkora ügyet csinál belőle. Hiszen melyik férfinek nem az a célja? Igen, de ő máskép képzelte el az első teljes találkozást. Ügy dédelgette magában, mint egy harmatos rózsaszirmot, mióta érezte, hogy jólesik, ha tetszik a fiúknak ... Az első c.-ók egy szilveszteri bálon, amikor „kialudt" pt ó-esztendő... Az első kirándulás a téesz teherautójával egyik szomszéd faluba vendégszereplésre. Jókedvű nóta csapdos a szélben, mint nevető zászló. Pezsdítő kacagás, mikor kanyarnál vagy döcce- nőnél rábízta magát Feri meleg karjára. De jólesett kicsit szemel behunyva ottfeledkezni .:. Az első randevúk az orgonabokros parkban. Tervezgetések: hogy rakják félre keresetüket bútorra, esküvői ruhára. Kiket hívnak meg a lakodalomba s aztán, hogy tűnnek el a vendégkoszorúból, mikor „kerek kontyot csavartak a hajából", amivel ország-világ előtt menyecskévé válik... De nem így. nem kényszerrel!..: IVem fa bírja tovább a téesztoén. Otthagyja, hiszen minden fasor, minden út, a gyűlésteremben minden sarók egy-egy emléket kavar fel benne. Minden hajnalban így ment. Most is. Legyen hát egyszénsmindenkofrs vége! TÓTB /SÍT.ÍV; NEM OLYAN EGYSZERŰ A derengés a szürke szín sötét és világosabb árnyalatait permetezte a szobára. Hogy él és mégis milyen szomorú most ez a kis hajlék? Ott az ajtó mellett édesanyja kedves homloka világít. Kibontott hosszú haja S alakban, nyúlik le a párnáról. Ügy keretezi a jóságos arcot, mint egy bársony-fészek, melynek fonatát a vihar kibontotta. Csendesen lélegzik, szeme még csak lágy sötét árnyéknak látszik, S2ája ugyanígy egy beszédes hullámvonal. Rajta még a morely, amellyel az ötesztendős kis Pistát elaltatta. Az a borzas gömböcske, amiből csak egy félddnnyényi látszik, az az ő buksija. Almodnak apjukról, aki Kazincbarcikán kőműves. „Kedves feleségem. Ügy van-e, ahogy megbeszéltük? A te csoportbeli keresetedből megvan a mindennapi kenyér, a hús, a zsír. Az én fizetésemből, meg amit Juci kap a léeszben, bútort veszünk ... Ahogy számítom, pénzben lenni kell azóta legalább 8 ezer forintnak, ehhez jön a kislány jövedelme.’* „:.. Nehogy szó érje a ház elejét:.— mondta valahol a levélben Fintér László. A kislány elfacsarodott szívvel hajtotta le magáiról a dunnát s közben le nem vette szemét, az anyjáról. Remegett belülről, hátha észrevett már valamit. Hátha most is őt nézd, csak nem szól. Lelépett a rozoga díványról s iábujjhegyen osont a kemóthoz. A körülményekhez képest gyorsan szedte le róla azt a tükrös mézeskalács szívet, amit az első együtt töltött újkenyér ünnepén vett Ferkó. Ijedten kapta el szarnia elől. Ügy tűnt, hogy valaki lesi a háta mögött mit csinál..: Belecsomagolta abba a tréfás mintájú zsebkendőbe, amivel a tánciskola vizsgán „eljegyezte.*’ Akkora már kialakultak a szerelmespárok s ajándékot, jelentősebb emléktárgyat csak „szív a szívnek*’ adott. Ugyanolyan vigyázva, mint addig, visszafekdüt. Benyúlt a dívány sarkába, ahol csak egy általa felfedezett üregben kék selyemszalaggal átkötve őrizte a legkedvesebbé*- két: az 6 leveleit. Elgyengült, amint reszkető ujjal bentette volna ki a kis masnit. Azt hitte, sósé készül el vele. Hányszor, de hányszor bontogatta, nézegette. Akármilyen egyszerű kis levélke volt, a legszebbet küldte benne. Betéve tudta valamennyit. Mára hajtogatásáról megismerte, melyik kezdődik így — „Drága virágszálam!’* vagy: „Tavas zvirágom!" Még egyszer sórra vette valamennyit, ott a homályban s „olvasta." Nagyot sóhajtott, mikor a végére ért, újból átkötötte. A leveleket is, a szívet meg a zsebkendőt is egybe csomagolta. Ex volt a kezében, mikor másnap este a DISZ gyűlés végén az ajtónál megállt. Feri észrevette s nem meri addig kimenni, míg ő ott volt. Már mindenki elment. Ketten maradtak a jólismert helyiségben, amely ezekben a pillanatokban egy idegen város, idegen várótermének tűnt, ahonnan ismeretlen messzeségekbe indulnak ismeretlen vonatok. Juci megmozdult. Halálsápadtan, vértslen szájaszélét késerű mosolyba erőszakolta, úgy lépett a fiú elé. — Ne haragudj:.: — nyújtotta oda a könnyű kis csomagot. Ez most olyan nehéz volt, hogy a legény majdnem elejtette. Remény- vesztetten ragadta volna meg még egyszer a lányka kézét, de az szótlanul elrohant. — Juci — mindig hűséges tagja voltál csoportúinknak — kezdte a meghatottságtól akadozva és sután az alapszervezeti párttitkár. Ismerem apádat, anyádat. Büszkék le- hrínék rád... mi is azok vagyunk. Mit szólnál hozzá, ha elküldene a szövetkezet főiskolára. Ha elvégzed, megkapod „az állattenyésztés mestere" címet, utána számít rád a Győzelem téesz;. Most már túl volt a nehezén Sebők elvtárs. Mosolyogva várta a boldog tiltakozást a lányka szájából. Ehelyett azonban azt kapta, amire légkévébbé számított. Juci lehajtotta fejét és sírva fakadt. — Ném kell azért úgy el érzékeny ülni — értette félre a helyzetét a titkár és barátságosan megsímo- gatta a kislány fejét. Sokáig ni£m kapott választ. Végül felemelte arcát a lányka és kényszeredett mosollyal tiltakozott. — Engem ne küldjenek, Sebők elvtárs... Elmegyek a téeszből. Már be is adtem a kérvényt... Óvónő leszek. — Hát ezt a 'bolondságot ki fújta a fejedbe? — Nem bolondság ez... Mi van atban bolondság? — Gyerekekkel bánni van olyan nemes, mint palántákat ültetni... Gyerekben nem csalódik úgy az ember, mint a felnőttekben — kesergett Juci. Sebők elvtárs elkomolyodott. *— Mi van köztetek? — kérdezte olyan türelmetlenül, hogy a lány önkéntelenül egy fokkal derültebben tekintett rá. Hányszor kellett volna már erre felelni? Ügy érezte egy óra múlva, hogy szive megszabadult abból a bénító szorításból, amiben heteit óta gyötrődött. Volt kivel, a legmegbízhatóbb emberrel megosztani bánatát. — Éppsn ezért lesz neked is jobb, ha elmégy Pápára... A szövetkezetei nem hagyhatod el ilyen hűtlenül.:. Majd meglásd, az idő mindent rendbehoz ... — szedte elő a legismertebb vigaszt az elvtárs. Azzal búcsúzott a kis’ánytól, hogy már csak a közgyűlés hozzájárulása hiányzik. — Maid meglátom — egyezett bele határozatlanul Juci. A ktixByűlés egyhangúlag he- lye-elte, hogy végre egy tűzről pattant kislányt taníttatnak ki szakemberré. Nagy, mosolygó, simogató búcsúztató érdeklődéssel lesték, mit fog mondani Pintér Juci. Ó pedig felállt. Sápadtan hallgatott, hiába akarta, nem jött hang a torkán. Messze, hátul a legsarok- ban lehajtott fejjel, falfehéren támaszkodott az ablaknak Vadász Ferkó. Akkor sem mozdította fejét, mikor alig hallhatóan megszólalt a legkedvesebb. — Köszönöm a megtiszteltetést, de én mégse megyek... Mér várom a választ kérvényemre. Óvónő leszek :.: A meghökkent csendet csak Sebők elvtárs zavart, kaholása pöc- cintgette. Idegesen kereste az elnök tekintetét, aki tamácstalankodva tárta szét két tenyerét az asztalt díszítő két virágos-váza -mögött. Végül mégis a titkár nyújtotta fel a kezét, majd fejcsóválva visszakapta és felállt. — Ejnye, kislyányom, hát már ne hozd szégyenbe a szövetkezetei... A meghívód már itt van az elnök elvtársnál. Elfogadtak... a minisztérium..; hallod? ... Ilyen tisztességet visszautasítani? .., — Akkor legyen, ahogy maguk akarják... — válaszolt lemondóan Juci és vis-szasreszkedett a helyére. Egy-két tétova kar integetett az elnöki asztal felé, hogy gazdájuk engedélyt kapjon a szólásra. A párttitkár sóikat sejttefően mind a két kezével vissziakoztatta őket. Mindenki megértette, hogy más is van a dolog mögött. — Csak mi lesz, ha nem fógadjék el, vagy valami ok miatt népi hívják iskolára? — kérdezte nyakát húzva, nevetve Sebők elvtárs, mikor a vezetőség néhány percre még visszamaradt a gyűlés után. — Hát nincs még itt a behívó? — Nincs hát... De valamit csak kellett mondani, hogy visszatartsuk valami bolondériától... Hej, nagy dolog a szerelem, sok bajjal jár, de megéri ... Értitek? Értették hát. És jól tették, m-;rt három nap múlva takarosán megjött a behívó a pápai főiskolára. Féri úgy elbújt az állomás melletti platánok mögé, hogy teremtett lélek se vette volna észre, mikor egy hétfői hajnalon elutazott Jucifca. Elöntötte a fájdalmas, re- ménytadó boldogság, amint észrevette a lánykán, hogy „valakit’* keres, kutat a tekintetével. Izgatottan, szórakozol an felelget anyjának, s a DISZ vezetőség részéről kijött kísérőnek. Eljött az utol-ó perc, fütyült a vonat. A lényka fájdalmas arccal fúrta tekintetét a mozgásban levő kocsi lépcsőjéről a platánok tájára; Akkorra már Feri előbújt a fa mögül. Ahogy pillantásuk találkozott, kezük akaratuktól függetlenül is búcsúra rendült. Mit is tesz a legénnyel egy megbocsátó mozdulat?! (Folytatása következik.)
