Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

1955 november 13. SZÓLNOKMEÍJYEI NÉPLAP s Zárszámadás ©lőtt a tiszafüredi Úttörő TSZ-ben A MÉSZÖV figyelmébe Csepregi Mihály gazdasági cse-> léd volt Tiszafüreden a Vásárhe­lyieknél. Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy itt egy-lzét esztendő­nél tovább bírták. Nem is volt Csepregi Mihálynak egyebe ed­dig csak a hét gyereke, s a v&lükjáró gond — még akkor sem. amikor belépett az Úttörő TSZ-be. Ma három kerékpár vám, a csa­ládban, s akkora rádió, hogy álig fér a szobában. Most is kapott 18.000 forint prémiumot a borsótermés után, aztán 36 má­zsa álmát, ISO kg cukrot, mun­kaegységenként 1 kg árpát, fél de­ci pálinkát, húst, szalonnát, s ki tudna azt felsorolni, hogy mi min­dennel kecsegteti még az ez évi zárszámadás. Természetes, hogy kedvet ka­pót Csepregi Mihály rokonsága is a belépéshez. A sógora, Erős Já­nos kezdte meg a sort, Szabó De­zső, a ve je folytatta. Most lép be a kilencedik rokon, Forrai László, aki gépkocsivezető volt Pécsvára- dón. Persze nem csupán Csepregi Mihály rokonságából kérték fel­vételüket az utóbbi időben, ha­nem mások is körülbelül ötvenen. Magyar Imre elvtársat, a nö­vénytermesztő brigád vezetőjét azért kerestük fel, hogy megkér­dezzük, milyen kilátásokkal néz a szövetkezet áz idei zárszámadás elé. Magyar elvtárs cigarettával kí­nál. — Tessék, van bőven, ebből is kaptam pár ezer darabot, mert holdanként 12 mázsa dohányunk termett. Búzából — folytatja a felsorolást büszkén — 10 mázsa az átlagtermés, árpából meg 16. Nagyon szépek a kilátások. Míg tavaly 24 forint készpénz jutott egy munkaegységre, az idén kb. 38—10 forint várható. Csupán a borsóért 385.240 forintot vettünk be. Cukorrépát 5 holdon termel­tünk, az eredmény: holdamként 236 mázsa. Egy tag jövedelme havi 2000 forintnak felel meg. Ha bemegy közülünk valaki a boltba, nemigen vásárol 5—6,000 forinton alul. : — Ez szép, nagyon szép ered­mény, hanem Hajdú elvtárs, a köz­ségi pártbizottság titkára arról is beszélt, hogy az Úttörő TSZ-ben a növénytermesztés mögött nagyon is elmaradt az állattenyésztés. Ke­vés a tehén, s azok is ápolatla­nok. Alig akad egy-kettő, amely 5—6 liter tejnél többet adna. Ba­romfiállományuk nincs, sertésük is kevés. — Valóban negyedrendű kérdés­ként kezeltük eddig az állatte­nyésztést. Most már látjuk, hogy pusztán növénytermesztéssel nem lehet tartós gazdasági fellendülést biztosítani, hiszen — ha csak a szarvasmarhaállományt nézzük — az ilyen gazdálkodás előbb utóbb a rosszul trágyázott földeket és évről évre csökkenő terméshoza­mot eredményez. — Persze nem elég ezt csupán látni.,. — Nemisl Már lépéseket tettünk a kiküszöbölésükre. Egyelőre négy tehenet eladtunk. Nyolc jött a helyükbe, fajtehenek, vemhesek. A téli takarmányról is gondoskod­tunk. Természetesen ezzel nem zártuk be a, szarvasmarhaállomá­nyunk fejlesztését. — És a három éve készülő ser- téskutrica? — Elkészült, s megfelelő hely lesz áhhoz, hogy jelentős sertés­tenyészetet létesítsünk. És nagyobb gondot fordítunk ezután a barom­fitenyésztésre is. — Azt magunk is láttuk, hogy a tanya környéke elhanyagolt Szétszórták a szalmát, takar­mányt, a trágya is ott hevert hosszú ideje. p ereg a film a jász­apáti kulturotthon- ban, száz-száztíz szempár figyeli a vásznon mozgó alakokat, a dicsőséges Ta­nácsköztársaság katonái­nak harcát, munkáját. Koradélután van, mun­kanap. Érdekes, hogy mégis ennyien összegyűl­tek filmet nézni, s még­hozzá nem is a moziban. Az is szokatlan, hogy a nézőtéren csak fiatal fiúk ülnek, még elvétve sem találni köztük egy-két fia­tal lányt, vagy idősebb bá­csikát. Mi ennek az oka? Kik ezek a fiatal fiúk? Bevonulók. A DISZ a kiegészítő parancsnokság­gal és a kulturotthónnal közösen műsoros délutánt állított össze számukra, hogy foglalkoztassák őket addig is, amíg ténylegesen át nem veszi a fiúkat a Magyar Néphadsereg. A filmvetítés után az iskola — Ezzel kapcsolatbem is intéz­kedtünk már. Hiszen ebből jelen­tős kára származott a tsz-nek, s bizony nem egy becsületesen gon- dolgozó gazdaember szeme meg­akadt rajta. — Magyar elvtárs itt hosszabb szünetet tartott, aztán elgondol­kodva folytatta: — Egy kicsit megakadt nálunk a fejlődés. Talán egy kissé meghök­kentünk a túlgyors és túlnagy eredményeken. Nem láttunk túl a saját anyagi jólétünkön, nem vet­ték észre azokat a lehetőségeket, amelyeket kiaknázatlanul hagytunk. Végül megkérdeztük Magyar elvtársat, mi az oka annak, hogy ezeket a hiányosságokat csak ilyen későn ismerték fel. — Leginkább az, hogy a párt- szervezettől kevés segítséget kap­tunk. A szövetkezetben nem volt eleven pártélet. A pártszervezet vezetősége elhanyagolta a politikai oktatást. S volt idd, amikor két hó. napig se tartottunk taggyűlést.. . Az, hogy ha későn is, de mégis felismertük a hibákat, s hozzálát­tunk azok orvoslásához, jórészt a pártszervezet megjavult munkájá­nak tudható be. A ZAGYVARÉKASI földműves- szöveitkezet nagyjából jól látja el feladatát. Üzleteiben nem igen ta­pasztalható egyes áruféleségek in­dokolatlan hiánya. Az igazgatóság s az ellenőrző bizottság tagjai rendszeresen ellenőrzik az üzlete­ket s intézkednek a hibák kijaví­tásáról. Ennek ellenére azonban tapasz­talhatók bajok. Megnéztük a 4-es számú üzletet. Itt szembetűnő volt a piszok és a rendetlenség. Az áruk a polcokon össze-vissza do­bálva, a fal mellett a földön nyi­tott porfestékes zsákok, nyitott kannában petróleum. Az egész üz­letet átjárja a petróleum-szag, amely egészen biztos beleveszi ma­gát az élelmiszerekbe is. A legnagyobb hiba azonban: a földművesszövetkezet nem törek- zik arra, hogy hozz-í járuljon a köz­ség hús- és zsír ellátásához. A me­gyében van pár jó példa arra, hogy a földművesszövetkezetek sertéshiz­laldái milyen eredményesen segí­tik elő a község hús- és zsír ellátá­sát. A kend érési földművesszövet­kezet rendszeresen hizlal sertése­ket és mér mégyeszerte híresek a hentes-készítményei. Zagyvairékason pedig nem folyik s-mtéshízlalás. ERRŐL nem egészen a helyi érezzük magunkat. A kul­túrotthon tánccsoportja is olyan lelkesedéssel adt a elő a „Két szál pünkösd- rózsa” című párostáncát. Mihály elvtárs a műsza­kiakhoz szeretne menni, hogy ott is szakmájában d«’ "óvhasson. ÍVJ űser után a DISZ- bizottság részéről Káldi Katalin, a járási DISZ-bizottság titkára és az MNDSZ-től Tóth Ist­vánná búpsúztatta a fia­talokat. A beszédben fel­hívták figyelmüket arra, hogy mindig DTSZ-taghoz méltóan viselkedjenek, s szülőfalujukba csak jó hírt vigyen a posta. Le­gyenek olyanok, mint a most leszerelt jászsági fiúk. A búcsúztató után a kiegészítő parancsnokság útbaindította őket új állo­máshelyükre, ahová a fiúk vidám nótaszóval mene­teltek. földműves'szövetkezet tehet, hanem elsősorban a MÉSZÖV. Gát István a helyi földműveszövetkezet ügy­vezető elnöke elmondotta: már egy éve tervezik a 60 férőhelyes hiz­lalda felállítását. Kukorica, sertés van, csaik a MÉSZÖV nem ad se­gítséget az építéshez, pedig mind­össze néhónyezer vályogról és tég­láról van szó. Az ehhez szükséges pénzt, vagy amint hivatalos nyel­ven mondják: a hitelkeret megnyi­tását a MÉSZÖV egy év óta ígér­geti. Zagyvarékason igen sok ipari munkás lakik, akik Szolnokra, a Járműjavítóba és a többi üzembe járnak dolgozni. A MÉSZÖV FELADATA, hogy a földműveszövetkezstek hizlaldái­ban minél több sertés hízzon és belesegítsen a munkásosztály, a városi lakosság hús- és zsírellátálsá- nak megjavításába. Éppen ezért a szolnoki Városi Pártbizottság olyan határozatot hozott, hogy a helyi földművesszövetkezet állíb'.on fel 2—300 férőhelyes hizlaldát, Ennek megvalósításával egyidőben a MESZÖV-nek gondoskodnia kell arról is, hogy a Szolnok környéki községekben, ahol számottevő ipari munkássá« lakik, szintén megin­duljon a földművesszövetkezeti ser- téshízlalás. Végre tehát a MÉSZÖV nyissa meg a zagy varék asi földműves- szövetk'zet számára a hitelkeretet és segítse elő hogy minél hama­rabb megépüljön a 60 férőhelyes sertéshizlalda. Kik részesülhetnek beadási kedvezménybe®? A Begyűjtési Miniszter módosító rendeletet adott ki (Magyar Köz­löny, nov. 9.), mely szerint az 1956. évi termés- és húsbeadási kötele­zettség mérséklése iránti kérelmet ezév december 10-ig kell — az el­engedés alapjául szolgáló feltételek igazolása mellett — a községi, vá­rosi begyűjtési meghízotthoz be­nyújtani. Öregség címén a beadási kötele­zettség mérséklését — az érvény­ben lévő egyéb feltételek mellett — csak akkor lehet kérni, ha a be­adásra kötelezett férfi a 65, a nő a 60. életévét 1955. évben töltötte be. Nem kell ismét kérnie a termény­éi húsbeadási kötelezettség mérsék­lését az olyan termelőnek, aki az 1/1955. (1. 23.) Bgy. M. számú ren­delet alánján öregség, vagy végle­ges munkaképtelenség címén ked­vezményben már részesült. A ked­vezményre való jogosultságot a be­gyűjtési megbízott minden ilyen esetben köteles felülvizsgálni Herczegh László BEVONULOK s a kulturház kultur- együttese szórakoztatja a leendő katonákat. Szere­pel itt kórus, tánccsoport, van zongora, hegedűszóló, tornabemutató, még a tánczene sem hiányzik. Egy- egy szám után lel­kes taps ielzi, hogy tet­szett a műsor. De kérdezzük csak meg tőlük is, akiknek szólt az előadás, szórakoztatta-e őket eléggé, mi róla a vé­leményük? A fiúk különböző köz- ségekből jöttek ösz- sze, különböző foglalkozá- súaik, így valamennyire igényeik is mások. Egy­ben azonban megegyez­nek: nagyon jól esik ne­kik ez a kis búcsúztató, annál is inkább, mert semmi ilyesmire nem szá­mítottak. Jó érezni, hogy törődnek velük; Horváth Alfonznak Jász- ladány a szülőfaluja. Most szakérettségizett, a repü­lőkhöz szeretne menni, ügy beszél a pilótákról, a gépről, hogy szinte már a repülőgépben látja az em­ber. Neki a legjobban Far­kas Béla hegedűszólója — Radics: Szerenádját ját­szotta — ragadta meg a figyelmét, nomeg Bollok Ágnes zongorajátéka, Mo­zart: Töröik indulója. Mindkettő nagyon szépen, élvezhetőén adta elő eze­ket a művészi számokat. Mihály István jászapáti születésű, az Orion-gyár- ban dolgozott. — Nagyon helyes volt — mondja — a kis úttörők „Kútágas- gémeskút” című népijáté­ka. Kedves az egész mű­sorban az, hogy látszik a szereplőkön, mindent megtesznek azért, hogy jól ni, Annyi eteti csak, hogy éppen a porát elverte. Vadász István még egyszer feltekintett az égre s mivel több esővel nem bíztatott, befogott. Megsímogatta a Kócos éjfekete nyakát, megigazította a Kedves aranyszínű sörényét, ahol egy kicsit összegubancolódott s lábát felrakta a felhércre. Tetszett néki a szilaj állatok türelmetlensége, amint kar­csú lábukkal kényesen topogtak, szaporáin csapkodtak farkukkal. Aprózva fordultak ki a nagyka­pun s percek múltén már a Far­mos-dűlőn poroezkáltak. Micsoda két jószág! — dagadozott a gazda keble. Saját nevelés, ö babusgatta őket már kíscsikó korukban. Mosta a zabot, amit nekik tett félre, szé­nának, sarjának a legjavát válo­gatta, télen meleg pokróccal ta­karta, nyáron a Tiszára vitte für­deni. úsztatni őket. Reszketett az ujja a gyönyörűségtől, mikor a Csíziók lakodalmára először font raffiát suhogó sörényükbe. De szé­pen csilingelt a kiscsengő. ott an­nál a fényes karikánál. Hogy csil­log most is szőrük a napsugárban, nemes csípőjük finoman hullámzik, nyúlánk derekuk szinte ráfekszik a szellőre. Gyerünk, vágtassunk egy ki­csit. érjük utói ezt a biciklistát, akiből meg csupán egy libegő pont látszik. Meglegyintette a lovak fe­lett az ostort s azok felvágták fe­jüket. Fülüket hátracsapták s pilla­natokon belül úgy úsztak a sima úton mint valami sebesröptű ma­dár két szárnya. A kerékpárost beérték. A vágtába feledkezett öreg gazda zavartan fogta visszabb a fújtató paripákat. Éppen a tanácselnök köszönt rá nagy szíveset. Mielőtt a legutóbbi afférra gondolt volna, már viszo­nozta is. Egy darabig egymás mel­lett haladtak. Az elnök minden ne­heztelés nélkül somolygott rá, ha elkapta egy-egy óvatos odapillan- tását. Elhagyni most már még sem illik; Ha pedig már így van. ak­kor? >s —■ Hóha! Ősapja már a derékba TÓTH ISTVÁN* NEM OLYAN EGYSZERŰ azt a biciklit, oszt üljön fel az elv- társ. Szaladnya nem kérette ma­gát. — Egy kis hivatalos ügyben já­rok ... Jó, hogy találkoztunk, egy kicsit segít nekem. Az öreg rosszat sejtve pislogott egyet, de nem szólt. Tán megint a téesz? Hirtelen végigzsiiborgott ben­ne, ahogy nemrégen a lovait dé­delgette gondolatban. Nem, nem. Azok már vele együtt nála öre­gednek ki a szolgálatból. Nem megy be úgyse. — Mi oka lehet, hogy ezen a határrészen nem sikerült még szö­vetkezetei csinálni? — vágott te­libe a tanácselnök kérdése. — Azért, mert erre nem hebre- hubri emberek laknak — válaszolt ingerülten Vadász. — Nononono, tán maguk oko­sabbak. mint a falu többi pa­rasztja? — Ott a Bordó Márton földje, mondjon nála jobb gazdát. Éppen beszéltem vele aznap, mikor össze­zördültünk ..; Elmondta: rádiót nem . hallgat, újságot nem olvas, ne erő'testók őt a csoportba ... •— Ki akarta erőltetni? Vadász, mintha nem hallotta volna a kérdést, folytatta: — Mégis házat tudott venni a ve- jének Pesten, aki ott gépkocsi- vezető .;. De meg minek is ma- ceráljáik ezt a dűlőt? — fordult egészen utasa felé a gazda. Nem megmondta Rákosi Mátyás 45-ben, 46-ban, hogy nem lesz több naev- birtok, miért vonják össze a föl­det? ■— Tán ezt is Berdótól hallotta? — Hát Oszt ha attól is, annak meg az a Bődi mondta, aki a já­rási székhelyen lakik. Együtt jár­nak ki mindennap Bitóval, avval a másik odavalóéival. Azok meg nem is értik, itt miért csalogatják a téeszbe a parasztokat, mikor ná­luk a városban híre sincs;-— Nincs? Két új csoport a’aVnlt az elmúlt héten. Nekem elhiheti nyúlt zsebbe az elnök s megszoron­gatta a magával hozott két beszoi- gáltatási kartont... Aztán Pista bátyám egynek veszd a íéeszt a a nagybirtokkal? Hát a Ferkó nem ugyanolyan . gazdája a Győzelem­nek, mint akármelyik másik tag? Még magáiban is megáll ilyen ha­zugság, akinek a fia hárem éve bent van.. A szövetkezet azoké, akiknek a földje ott van. Vadász hallgatót. Furcsán keve­redett össze gondolatában az einök magyarázata és az a bizonyos „ezeknek a dongója1’, ahogy fia a közösről beszélt. Sxaladnyu váratlanul rátétté kezét a karjára: — Álljon csak meg. Egy sovány kislányka talpalt a csapáson, bátyú himbálózott fárad­tan lecsüngő kezében s vele együtt rázkódott a gyerekkel, amint azt folyvást remegtette a sírás. — Mi a ' baj. kicsi? Honnan jössz? — hajolt le hozzá melegen Szaladnya. A lányka hangos zoko­gással felelt és maszgtos arcán még széjelebb mázolta könnyeit. — Innen, a Bődi-tanyárói. Kilök­tek, de nem fizettek. — Mit kerestél náluk? •— Anyám hozott ide ese’édnek még áprilisban. Túrára való va­gyok én ... Vesszőkosárban hord­tam a földet már egy hét óta a m.iegágyi pa'ántáknak ... Ki se bírtam egyenesedni, az asszony meg mindig kiabált rám: „Kotródj innen, hajtsd befelé a disznókat, adj enni a lovaknak, hord ki adud- vát az istállóból..: Utána segíts nekem a konyhán ...“ Mondtam nekik ma reggel: gazduram, enged­jenek haza, nem tudóik egyenesen járni, majd letörik a derekam. „Innen oszt nem mássz’1- és nekem rúgta a kisszéket. Márpedig haza­megyék. adja ide asszonyom a ru­hát. „Eriggy te tetves, a ruhádat m°g lesheted. Meakarood. ha k'teh'k az időd.“ Úgyse maradok, ha húsz- szorannyit fizetnek is és mentem a ruhámért a zurdikba. A gazaa elö'pb odaért. A fejeimhez vagdosta a ruhákat, a kaskámat kihajintotta az udvarra, nincs is nálam. „Nesze, nesze, te koldús!1’ Adja ki a pén­zemet, ami eddig jár. „Mehetsz te is, meg az anyád is az úristenhez, akkor se fizetlek ki.“ — Gyere, ülj fel a szekérre ... Pista bátyám megteszi majd. Dol­gunk végeztével visszafordulunk. Az öreg szótlanul bólintott s ajk­kor se tudott volna egy hangot se kimondani, ha az elnök meg ta­lálja kérdezni, mi a véleménye Bö- dlről, aki a cselédsorstól félti a téeszbe lépőket. — Forduljunk csak be abba a másik tanyába — intett Bicóé'k felé Szaladnya. Vadász István annyira meg volt lepve az előbbi élmény­től. hogy gondolkodás nélkül enge­delmeskedett. Egészséges tengeri, ragyogó leve­les cukorrépa-tábla közt baktattak a lovak. Beértek a tanya elé. Va­dász kényelmetlenül érezte magát. Ügy esett ebbe az egész dologba, mint Filátus a krédóba. Igaz. hogy személyesen nem ismeri ezt az ide­gen városbeli gazdát, de meg tolul­ják szólni, amiért ilyesmibe avat­kozik. Gondozott az udvar, frissen me­szelt c-incs épületek a kis liget közepén. Faládában embermagas- ságú leander mosolyog a konyha­ajtó előtt. / Éppen ott tesz-vesz a köpcös Bi- cóné. Arcán bizalmatlan komorság. Fel nem nézne a világért sem, míg a tanácselnök a beadási könyvüket elelnörzi. Csak akkor zlrren meg haragosan a fülbevaló nagy arany- karikája. mikor Szaladnya kérdőn megállapítja: — Baromfi-bő! még az első félévlbő-’ is hiányzik ezenkívül 6 mázsa sertéssel tartoznak? — Várjanak, hívom az uramat, kint van valahol — veti oda mo­gorván az asszony — de előbb be­szalad a konyhába, megkavarja a fehérzománcos spai’herlen zubogó ételt. Aw> einlih cdaszó] a kislánynak: — Te maradj a kocsin, vigyázz! — és Pista bácsit karonfogva leballag a parlag széléra Egy gyerek ott heverészik. Ügy les rájuk a fiú, mintha sose látott volna idegene­ket. Húzódozva megy közelebb s botjára támaszkodva megáll. Zava­rában fél lábával a másikat va- K&rgatja. Répási Miklósnak hívják, szép kerek képe, nagy, barna szeme van. no meg víg sites ruhája, kis koszos sapkája. Odahaza két test­vére, meg gyomorbajos édesanyja. Hat hónapra szegődött, havonta 300 forintért, meg összesen 3 mázsa krumpliért. 14 éves, 5 osztályt, járt. — Nem szeretnél tovább tanulni? — Minek? Csak az idén nem ta­nultam, azelőtt igen. — Milyen a gazdád? — Enni ad. — Mivel töltőd a szabad időd? — Otthon. — Nem szeretnél traktorista lenni? — Minek? — Hát mindig tehenész akarsz maradni... kulák-nái? — Mindig? — heherész csodál­kozva ... Nem a... — Mennyit dolgozol? — Reggel 7-re kijövök, alkonyai­kor hazamegyek a faluba. Négy te­henet őrzök. Három a gazdáé, egy a fiáé. — Szoktál olvasni? — Szoktam hát... Ludas Matyit. — Moziba jársz? — Nemigen ... Megyek, ha me­gyek ... Van jó film' is, meg rossz is. — Mi volt például a jó? — Örs a hegyekben — vágja rá gondolkodás nélkül a fiú és szemé­ben a beszélgetés kezdete óta elő­ször csillan fel valami kis derű. Vágyakozás a szép, színes, szabad, mozgalmas életbe... —- De van rossz film is, a Bajazzo rossz veit, (Folytatása következük,)

Next

/
Thumbnails
Contents