Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-10 / 264. szám

$

SSOLNOKMEGíEl NÉPLAP

A rátarti Szekeres

Évekkel ezelőtt történi, hogy az első csoport létrejöttének hírére összes ere glett a csődület a falu legnagyobb kocsmája előtt. Eleddig ismeretlen újság volt az ilyen a faluban, meg kellett hát forgatni alaposan. Mivelhogy a becsületes szónokok nem a kocsmák tájékán bizonygatják igazukat, ezúttal itt olyan szónok akadt, aki rémületes jövőt jósolt minden megszületett és születésben lévő szövetkezetnek. Biliádi Gergely volt ez, a fél öreg- dűlő tulajdonosa. Imigyen eresztette neki a gyeplőt:

— Figyeljetek rám, békások. Lesz itt olyan cifra nyomorúság, hogy ökrök helyett te ívek húzzák a szekereket. Répaleves lesz a tő ünnepi eledel. Hát ezt jelenti a kolhoz.

Tömören meghazudta a jövőt, annyi bizonyos, de azt már senki nem kérdezte meg tőle, honnan ez a nagy bizonyosság.

Szekeres Balázs, az ácsorgók leg- magasabbika tűnődve hümmögött, nekijeszitve keskeny hátát az akácnak, ami ugyanolyan szikár volt mint a teste. Amíg az pcsorgók hallgatva gondoltak a rettenetes jövőrei Szekeres igen nagy kijelentést tett. Az akáckorona felé fordította sovány fejét és nyögve mondta:

— Hát akkor inkább ide kötöm fel magam. De a kolhozba akkor se megyek,

Bikádi gazda a bajuszába sandított, s mint aki jól végezte a dolgát, szép kényelmesen elódalgott.

De Szekeres Balázs kijelentésén sem segített semmi és ezzel kezdetét vette a kálvária.

A mindentudó Bikádi állításának ugyanis pontosan az ellenkezője bizonyosodott be. Az első szövetkezet olyanná nőtt, hogy öröm volt nézni és még három kerekedett melléje. Aki számottevő volt a faluban erőben és becsületben, az mind szövetkezeti parasztnak vallotta ma- gáU

Szekeres napról-napra kényelmetlenebbül érezte -magát, egyedül maradt. Mert ő soha nem számított az áljához. Ha valamikor példa kellett a buzdításhoz, mindig rá hivatkoztak a tanácsházán. A dicsőségtáblán meg nemegyszer kint volt a neve, Azok voltak a büszke napokl

De az az átkozott könnyelműség a kocsma előtt. Az kár volt. A szavával pedig nem játszik. Nem is játszott soha. Legénykorában fogadott virtusból — bár a szerelem hajtotta virtusba —, hogy a menyasszony Makai Boákét veszi feleségül. Nem tágított, sikerült. A boldogtalan vőlegény faluszerte gya- lázta, erre megígérte neki, hogy csúffá teszi. Csúffá tette. A lovakat felvitte a padlásra és csak egy hordó borért hozta le, Ennyi volt az ára a fortélynak, Fogadalmat tett, hogy két éven belül házat épít a házasság után. Éjjel-nappal dolgozott, más beleszakadt volna, de felépítette a házat. A fiának azt mondta, tanult embert csinál belőle, megtartotta a szavát. Igaz, az állam segít, de a gyerek itthon is dolgozhatna a gazdaságban, mint annyi más -parasztnak a fia. A szavára adnak, az több az ő szemében, mint a szentírás, ezért tartják komoly embernek. Most aztán így elpuskázta ez a kuldk Bikádi, hogy a kacskaringós villám csapjon a gerincébe. Haj, de menne már abba a csoportba, a többit ember közé!

Ráadásul az asszony. Rosszabb hetvenhét boszorkánynál. Unos-unta- lan gyötri, hogy menjenek már beiratkozni. Fái hazamenni a határból. Ott van, ahol a part szakad.

Az asszony aztán nem molesztálta többet, hanem kirukkolt a végdöntéssel:

— Alcaszd fel magad. Akkor is megyek. Elég volt. Mér mutogassanak rám az utcán, hogy még ezek is kívül vannak? Mér köll nekem miattad szégyenkezni.

Szekeres annyira megharagudott, hogy ezen az éjszakán kint aludt az istállóban. Reggel, amikor ment, hogy jobb belátásra bírja az asz- szonyt, az már nem. volt otthon. Nyolc óra tájt azzal állított haza, hogy aláírta a nyilatkozatot, viszi a fele földet, fele szerszámot, meg az egyik lovat, mivel mindent közösen szereztek.

Az ember elszürkült, mintha a halálos ítéletét hallaná, aztán kitört magából fölháborodottan:

— Hát akor menj a retyerutyád- hoz! Nem kellesz! Ha még beteszed a lábad, leverem a derekad!

A Makai lányt se szalasztották akárhonnan, legalább olyan büszke volt, mint a rátarti Szekeres, így hát búcsúzóul még csak nem is biccentett.

Persze, még aznap megbánták, hogy ennyire egymásnak estek, nem szoktak ők soha ennyire összeveszni, de békülésröl szó sem lehetett, merthít ki legyen az első, aki odaáll, hogy: le Böske, vagy te Balázs, kár volt akkora ramazúrit rendezni.

Szekeres inkább magát afojtotta keserűségét és dacos öntudattal húzta ki derekát a bakon egyetlen szál lova mögött. Még szerencse, hogy a gyerek, aki ipari tanuló a városban, ivem tud semmiről. De napról-napra jobban lekonyult a Icalapja karimája, mert asszony nélkül olyan a hajlók, mini az istenverte siralomház.

Szégyelte magát kimondhatatlanul. Az ingeit éjszaka mosta ki, a leonyhába teregette, hogy ne lássa senki. Az ágy vetetlenül hevert, tüzet nem gyújtott cs bánatában a lovával beszélgetett. Vasáimap, amikor mindkét szomszéd felől — ezek már a szövetkezetben dolgoztak — fölséges ételízek szállingóztak az udvarára, kegyetlenül át- lcozta Biliádit a répalevesével együtt.

— Beletaposnám az árokba! — vicsorította bosszúvágyán és csak azért nem taposta be, mert az három évet kapott izgatásért és feketevágásért.

Majdnem lenyelte az ádámcsutkáját, annyira vágyott legalább egy kanál föttétel után, A sok kenyértől megdagadt a gyomra, zsírosán is kin volt már lenyelni. De legalább tejet ihatna. Tehene nincs, a szomszédba nem mer menni, meg egyetlen csoporttaghoz sem, a ku- lákhoz meg utálatból nem megy. Az anyja főz ugyan, de oda se tanácsos beállítani, mert az öregek szintén csoporttagok és ott lakik a, felesége.

Egyszerűen kihűlt körülötte a világ, feleség nélkül elment a kedve az élettől.

Az egyik napon elkószált arra felé, ahol a csoporttagok szedték a répát. Lopva tette ezt, nehogy meglássák. A végin még azt gondolnák, hogy a felesége után lesel-, kedik.

Akár leselkedik, akár nem, most látja. Előleget kapott, új kendő van a fején! Világos! Urizál. Kacérkodik. Már nem is gondol az urára. No, csak könyörögje magát vissza. Majd ód neki urizálást a hajtószárral.

De ezután még sötélebbül érezte magát. Nem is ment haza, utálta a házát. A leocsmába ment, amelyik előtt az akácfához kötötte az ebet. Nem is tudja, miért jött ide. Nem szokott kocsmázni, akitor is válet- lenségből jött ide, amikor végighallgatta a Bikádi handabandázá- sát.

A csapos megkérdezte:

— Mikor mégy az asszony után, Szekeres? Az egész falu rajtad nevet.

— Rajtam?! — hökkent meg a szomorú szalmaözvegy.

— Nem is rajtam. Olyan konok vagy, mint a bika. Ezt nevetik.

Szekeres szó nélkül kifordult a kocsmából cs nyakába szedte a határt. Éjfélig barangolt az dülőuia- kon és erősen gondolkozott, hogy hazamenjen-e, vagy itt aludjon valamelyik szárkupacban. Hazamegy mégis, az istállóban melegebb van.

A melegség azonban nem az istállóajtó, hanem a konyhaajtá előtt csapta meg. Ki jár itt? Feleletképpen csirkehús és paprikáskrumpli szaga legyintett az orrába s amint belép, hát ott látja a feleségét az új kendőben.

— Azt mondják, kint jártál a répaföldön, engem kerestél — mondta az asszony utánozhatatlan egyszerűséggel, mintha egy pillanatra se húzta volna ki a lábát a házból.

A gazdába belefutott a szégyen, hogy mégis meglátták, tétovázott, hogy üssön-e, vagy csókoljon, de egyiket se tette. Kis ids-ig várt, amíg végképp összeomlott konok- sága, majd leült az asztalhoz és az alku jeléül a megszokott, barátságos hangon morogta:

— Hozzad már azt a vacsorát.

GERENCSÉR MIKLÓS

jután az ajtóban ülő kartárenonek lefizettük a három forinté- —

Reprezentatív „művészek“

kát, kinyitották előttünk az ajtót s libasorban bevonultunk a zsúfolásig megtelt étterembe. A néma csend, ami fogadott kissé meglepett g zavartan álltunk egy pillanatig. Úgy tetszett, hogy mindenki minket néz a sötétségbe burkolt két oldalhajóból. Éppen azon gondolkoztunk — jobbhíján egymást bámulva — mi lehet az oka e néma érdeklődésnek — mikor közvetlenül a hátunk mögött idétlen trombilaszú harsanti

Egyszerre fordultunk hátra s csaknem földbegyökerezett a lábunk. Egy középkorú kopaszodó férfi némán mutogatott előre, hátrafordult, majd zavartalanul -érnahameon nyávogni kezdett. Aztán a szája elé tartotta kezét s újra trombitált;

Az első meglepetésből felocsúdva, villámgyorsan befúrtuk magunkat az asztalsorok közé — elvégre nem tudhattuk, kivel

állunk szemben. Később kiderül, nem kellett volna mindjárt begyulladni. Az egyik felszolgáló bevallotta, hogy a műsor közepére értünk s alkalmasint az egyik művész produkciójában gyönyörködhettünk.

Megnyugodva telepedtünk le az egyik asztalhoz s most már zavartalanul átadtuk magunkat a művészi élvezetnek. Kitűnő előadónk most kszilofo- nozni kezdett, mégpedig — hogy ne essen a sablonosság' hibájába — a saját fogain saját körmeivel.

í ^ yorsan peregtek a műsorszámok. Egy ismeretlen nevű énekművész hamisítatlan nápolyi dalokat énekelt Alfonsó és Halmai kettőzött olaszsá- gával. Később kiderült, hogy magyar az illető s meglepő élethűséggel tudja utánozni a sörkerti énekest. sőt a párizsi sauzo- netteket is.

Halk moraj futott végig a termen, mikor a bejáraton feltűnt a kis társulat büszkeségének, P. Máriának estélyiruhás nyurga alakja. Szabadon maradt hosszú nyakát, hófehér vállait túzszínű korállfű- zér ékesíti. Arca kissé kipirult, mikor a mikrofon után nyúlt. Nagy csodálkozó szemeit tágranyitotta egy pillanatra, majd újra szemérmetesen lesütötte;

Ekkor megrecsegtek a hangszórók s az öblös női bariton Székely Mihályt megszégyenítő hangerővel szárnyalt a tágas termekben. Az ablaküvegek megreszkettek, a csillár óiomkriistály függői ösz- szekoccantak s az ügyeletes szakács a bontókéssel kezében kirohant a konyha elé. Néhány pillanat múlva csend lett — a művésznő csak a szájá' tá- tegtatta. — Hangot nem hallatott ebben az esetben, csak valami suttogásfélét, amit viszont a kimerült mikrofon nem volt hajlandó a hangszórókhoz továbbítani.

|T gy egyetemista fia- 1 talember mindjárt fel is világosította a társaságot.

— Nem keLl nevetni. Ez az ultrahang. Hallani nem hallatszik u<?yan, viszont az energiája rettenetes. Azt mondják sziklákat is lehet repeszteni vele. (A dizőzök állítólag szívre- pesztésre használják.)

Néhány ilyen szívdöglesztő szám után Mária maga is megunta a dolgot s úgy magárahagyta a világot jelentő deszkákat, mint egy dalon belül a megkezdett hangnemeket szokta, mikor rájön, hogy egy-két oktáwal mégiscsak magasabban kezdte, mint kellett volna.

"V" issont tagadhatatla- ’ nul a művészek szívósságára vall, hogy csak tovább bírták, mint a közönség egy része, akik kezdték kétségbevonni, hogy a Tisza Szálló reprezentatív árak mellett reprezentatív műsort is produkál — és távoz talc.

PAT,A

A szolnoki Tisza filmszínház szintén csütörtökön mutatja be ezt az új lengj«1 filmet, amely a második világháború utolsó napjaiban játszódik. Azt a hőst harcot mutatja be, amelyet a lengyel nép legjobbjai vívtak a német fasizmus ellen, ba- * zajuk szabadságáért. ?

A szolnoki Vörös Csillag iilmsziniiáz ma mulatja be a magyar filmgyártás új at- kotásit. amelynek címe ..A tt-es kórterem”. A film egy kórház életébe vezeti a nézőt, írója: Méray libor Kossutli-díjas, művészi eszközökkel mutatja be, hogy a dolgozók szava, bírálata — ha vannak is. akik cl akarják nyomni — eiűbb-utóbb érvényesül. A film rendezője a fiatal tehetséges Makk Karolj'. A- főszerepeket. Molnár Tibor, Makiári Zoltán. Darvas Iván, Gábor Miklós Krencsey Marienne, Ajtay Andor, Simon Zsuzsa és Szemere Vera játssza,

' —.....

............................................... ,

A mi nsmzedékün

1S65 noveorÜW 18*

A 9-es kórterem

Mezőgazdasági könyvvásár

Uhuéi«:

GéfléiJsiRás doiBßzätoak isatötöfftvs

A zsebkönyv részletesen leír minden szervezési és műszaki tudnivalót, amit a gépállomások dolgozóinak mindennapos munkájuk során tudniok kell. A gépállomás igazgatási és munkaszervezetén kívül műszaki és agrotechnikai szempontból fontos ismereteket találunk a könyvben. Részletesen tárgyalja a szántás, vetés, kapálás, termésbetalcarítás gépi és agrotechnikai munkáit, ezek munkaszervezetét, mindenütt kitér az enyes gépek karbantartására Cs 'javítására is. A zsebkönyv részletesen ismerteti a szocialista muvkaversenyre és az újításokra vonatkozó legújabb útbaigazításokat is.

Ára: kve 15.—

Erdős Sándor—Almádi Gábor:

A mezfisezdsságí termelés alapjai

A könyv a mezőgazdasági ismeretek enciklopádiája. Részleteiben foglalkozik a növénytermelés, a zöldség- és gyümölcskertészet, az állattenyésztés, állatgyógyászat és állathasznosítás legfontosabb tt^dniy-alóival. A főiskolai hallgatóságon kívül igen hasznosan felhasználhatják a gépállomások, az állami gazdaságok és tsz-ek könyvelői, tervezői, a tanácsok mezőgazdasági osztályainak dolgozói.

Ara: kve 43.—

Magyar Mezfóazdasta zsebnaptára

A mezőgazdászok és szakmailag képzettebb dolgozó parasztok mindennapi munkájukhoz szükséges adatokat tartalmazza.

Szakszerű segítséget nyújt amse zőgazdasági élet legkülönbözőbb munkáihoz. A növénytermesztési rész felsorolja az idevonatkozó legfontosabb tudnivalókat, foglalkozik az éghajlattal, a talajjal és ezenkívül a trágyázással is. Az összes fontos szántóföldi növények termesztéséhez szükséges adat is. sorrakerül. Újszerű a termésbecslési és kárelhárítási rész. A növényi kártevőket rajzos ábrák segítségével teszi a könyv felismerhetővé és tárgyalja a védekezési eljárásokat is. A gépesítési rész a mezőgazdaságban használatos gépek adatait foglalja össze. Az állattenyésztési rész a legfontosabb tenyésztési, tartási és takarmányozási ismereteket közli, ezenkívül összefoglaló képet ad a leggyakoribb állatbetegségekről is.

Mezőgazdasági fejlődésünk útján egyre nagyobb termésátlagokat kell elérnünk, új gépekkel dolgozunk, új eredményesebb eljárásokat vezetünk be a mezőgazdasági munkák minden, területén. — Ezek elsajátításához nyújt segítséget a Magyar Mezőgazdaság Zsebnaptára minden mezőgazdásznak és haladó gazdának.

lenK!Mtt!íeittó, egyénileg dolgozó parasztok!

Magas átvételi árat. prémiumot 300—1500.— Ft-ig terjedő előleget folyósít a leszerződött állatok után a Szolnokmegyei Állatforgalmi Vállalat. Szpcfödés köthető hízott bikára, 70—300 kg súlyú bika-(tinó) borjúra. Átadási határideje a be- állítási súlytól függően legkésőbb 18 hónap, előleg 300.— Ft. Felnőtt szarvas- marhára minden Ivarra 300 kg-on felüli beállítási súlyban legalább 100 kg r»- hlzlalas cselén . A ráhíz;!alt súlyért 14.— Ft-ot fizet a vállalat kg-ként A beállítás! súlyért szabadvágó árat. előlegül állatdaraboriként 1500.— Ft-ot toljö- sft. A szerződés az Allatíorgaimi Vállalat felvásárlóinál köthető meg.

SZOLNOK MEGYEI ALLATFORGALMI VÁLLALAT.