Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-10 / 264. szám

1955 november 10. SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP ........ Er edményesen dolgosnak a postahivatalok a pártlapok terjesztése érdekében Az egész megyében lelkesen ké­szültek a postás dolgozók a postai hírlapterjesztés ötéves évfordulójá­nak megünneplésére. Lelkesedésü­ket elsősorban az elért eredmények bizonyítják. Az elmúlt hónapokban legkiválóbb munkát a jászberényi postások végeztek, akik 62 Szolnok megyei Néplap, 36 Szabad Nép és 13 Szabad Föld előfizetővel növel­ték Jászberényben az olvasók szá­mát. Közvetlenül a nyomukban van­nak a karcagi postások, akik októ­ber hónapban 54 új előfizetővel gyarapították 9 Szolnok mégyei Néplap olvasótáborát. Ha az ered­ményeket összevetjük, akkor Tiszaszentimrét külön kell ki­emelnünk, mint olyan kis pos­tahivatalt, amely 33 Szolnok megyei Néplapot, 7 Szabad Népet és 3 Szabad Földet szer­vezett. Ez a szép teljesítmény példamutató az olyan hivatalok számára, melyek tervlemaradással küzdenek ma is. Ugyanilyen szép erédményről szá­molhatunk be Pusztamonostorról, ahol 17 megyei lap, 4 Szabad Nép előfizetővel szaporodott az olvasók száma. Tiszaburán 11 Szabad Nép, 2 Szolnok megyei Néplap és 14 Szabad Föld előfizetővel növekedett az újságolvasók tábora, Meg kell említenünk Vezsenyt, »hol 4 Szabad Nép, 7 Szolnok megyei Néplap és 21 Szabad Föld az eredmény október hó­napban, Jászdőzsát, ahol 10 új megyei lap előfizetővé!, Kunmadarast, ahol 33 Szabad Nép, 7 Szolnok megyei Néplap és 19 Szabad Föld, Szandaszöllőst, ahol 7 Szabad Nép, 3 megyei lap és 31 Sza­bad Föld előfizetővel növelték a postások az újságolvasók számát Hasonló jó munkát végezték a csé- pai, cibakház!. abádszalóki, jászjá- kóhalmd, tiszajenői és tiszafüredi postáskézbesítők is. A felsorolt postahivatalok nemcsak ígéretet tet­tek a hírlapszolgálat megjavítására, hanem tettekkel bizonyították be, hogy van lehetőség több hirlap el­adására, újabb és újabb előfizetők szervezésére. Nem mondhatjuk el ugyanakkor a Szolnok 1. számú postahivatal kézbesítőiről, hogy mindent meg­tettek az eredmények növeléséért. Ennek tudhatók be, hogy a lemon­dások száma például a Szabad Nép­nél háromszorosa az új előfizetők­nek. Meg kell jegyezni, hogy a postahivatal munkájára a városból több panasz érkezett a rendszertelen lapkézbesiíésről és nem egy esetben a hanyag­ságig menő munkáról. Például a Cukorgyárban a Szolnok megyei Néplap helyett Népszavát adnak és az is előfordul, hogy nem kézbesítik rendszeresen a lapot. Legfőbb ideje lenne, hogy a Szol­nok 1. postahivatal vezetősége fel­számolná a kézbesítésben tapasztal­ható súlyos hibákat. Fent leírt véleményünk nem szól egyöntetűen a Szolnok 1. postahi­vatal valamennyi kézbesítőjére. A jól dolgozók lépjenek fel elsősorban a hanyagokkal szem-ben. Né tűrjék meg, hogy egy-két ember rossz munkája következtében Szolnok hírlapterjesztése egyre mélyebb pontra csússzon. A város területén megvan min­den lehetőség a hirlaptervek teljesítésére, csupán az kell hozzá, hogy a vezetőség a dol­gozókkal karöltve javítsa a munkát. A Szolnok megyei postás dolgozók a legjobb úton haladnak ahhoz, hogy a hirlapterveket teljesítsék. Ehhez azonban nem elegendő 15—20 postahivatal jó munkája. Az szük­séges, hogy a megye valamennyi postahivatalában becsületbeli köte­lességként végezzék a hirlapmun- kát. Biztosak vagyunk abban, hogy Szolnok megye a hírlapterjesztés terén a legjobb megyék közé fog kerülni HÍREK a barati ORSZÁGOKBÓL Ä sztálinvárosi nagykohó Ötéves Tervünk biiszfkeséfce Sztá- Unváros, benne a nagyfcohó, - amely nagymértékben megnövelte hazánk v ás termelését. A megnövekedett vastermelés tette lehetővé hogy me­zőgazdaságunkat sokkal több trak­torral, kombájn­nal, vetőgéppel, ekével és egyéb, a fejlett mezőgaz­dáságot szolgáló gépekkel lássuk el. AZ EMBER SZARMAZASA ÍRTA; M. NYESZTURH, A BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUS A (Késsiet) Wr • A legrégibb előemberek a' öbb mint 60 évvel ezelőtt tár- ták fel az egyik legrégibb, legprimitívebb ember csontmarad­ványait. Ezzel beigazolódott Char­les Darwin tudományos jóslata: azt állította, hogy az egyik forróéqövi országban fogják megtalálni annak a majomszerü lénynek a csontjait, amely egyesíti maigában a majom és az ember ismertető jeleit. Me­rész állítás volt, ellenkezett az Adómról és Éváról szóló bibliai le­gendával. Az, aki nem tekinti a vademberhez hasonlóan össze jűg. géstelennek a természeti jelensége, két, irta Darwin, nem hiheti többé, hogy az ember a teremtés egyetlen aktusának az eredménye. Fellelkesülve Darwin tanításától és jóslatától, hogy rövidesen még fogják találni az emberiség család­fájának „hiányzó láncszemétf’ az émber közeli elődjének formájá­ban, Eugene Dubois, fiatal holland anatómus (1658—1940), mint kato- naórvos a Maláji-szigetekre uta­zott. Itt ásatag (fossilis)* emberi koponyákra bukkant; ez a felfede­zés világhírt hozott számára. 1891-ben és 1892-ben Jáva szige­tén ásatásokat végzett s ezek so­rán 15 méter mélységben megtalál­ta egy addig teljesen ismeretlen ma­jomszerü lény koponyatetöjét és combcsontját. A koponyatetö majoméra hason­lított: a homlokeresz, a kiugró homlok, a koponya összeszűkülése a szemüregek mögött. A koponya­üreg azonban körülbelül 900 köb­centiméter befogadó képességű volt, vagyis másfél-kétszer akkora, mint az orángutáné. Dubcis ezt a tényt „majomembernek” — piihecanth- ropusnak nevezte. (Görögül „pithe- cos” — majom és „anthropus” — ember.) A pithecanthropus maradvá. nyalnak a felfedezése a ma terialista tudomány nagy diadala volt és súlyos csapást mért a val­lásos — idealista világnézetre. Ké­sőbb Jáva-szigetén sikerült megta­lálni további négy pithecanthropus koponyáját, álkapcsaikat és fogai­kat. A rétegek mélysége után ítél­ve. amelyekben a koponyákat ta­lálták, a pithecanthropus ezen a aten ezelőtt egymilliótól—öt­ezer évig élhetett, a földtörté- negyedkor első felében, a jég­előtti időszakban. Némrég Já- ugyanolyan rétegek-: ben nagyon durva kqszerszámokra bukkantak. Feltételezhető, hogy a nagy agy­velejű, egyenes tartású pithecanth­ropus a test súlyának viselésétől megszabadult kezével egészen egy­szerű kőszerszámokat készített és használta is azokat, vagyis ember volt a szó tágabb értelmében. Kül­sejét és belső felépítését illetően azonban még nagyon hasonlított a majomra, annál is inkább, mert semmiféle ruhát nem ismert, lak­helyet nem épített és a tüzet — hi­hetőén — nem használta rendsze­resen. A földön aludt, valószínűleg fűből és levelekből készített hason. Iá nagy kerek gödrökben amilyene­ket ma is csinálnak a csimpánzok a földön nappal, a gorillák pedig éjszaka. Lehetséges, hogy pithec­anthropus éjszakára, vagy rossz idő esetén a fák lombsátra alá, vagy barlangokban rejtőzött el. Arról, hogyan éltek a legrégibb emberek félmillió évvel ezelőtt, pontosabb fogalmat alkottak a tu­dósok azokból a leletekből és a leg­régibb emberek kultúrájának nyo­maiból, amelyeket Kina területén egy barlangban találtak. 1929-ben egy kínai tudós, Pei Ven-csung ré­gész és őslénytankutató, ásatásokat végzett Csoukoutien faluban, a Ku. ocetang barlangban Pekingtöl 54 kilométernyire délnyugatra. Itt megtalálta az ősember képviselői­nek koponyáit, amelyek nagy ha­sonlóságot mutattak a pithecanth­ropus koponyájával, de az agy­üreg térfogata valamivel nagyobb volt — 1050 köbcentiméter. A bar­lang legrégibb lakói a sinanthropus elnevezést kapták (latinul „sinen­sis” — kínai és görögül „anthro­pus” ember). A sinanthropus külsejét illetően kétségkívül alig különbözött a javai majomemberektöl. Kultú­rája azonban nyilvánvaló progresz- szív vonásokat áruk el. A barlang fenekén hosszú évszázadokon ke­resztül égő tűzhelyektől, vagy mág­lyáktól származó vastag hamuréte­gekre bukkantak. A tűz előállítása pedig — már két kőnek egymáshoz dörzsölésével is — óriási haladást jelent az ősember történetében. A tudósok a földrétegekben ugyan­csak elszenesedett faágakat és ál­lati csomóikat fedeztek fel. Itt és a barlang más helyein antilop, orr­szarvú és egyéb emlősállatok csont­jait és fogait találták meg. Húsukat á sinanthropus tűzön megsütötte, 0 csontokat széttörte, hogy kivegye belőlük tápláló belsejüket, a csont­velőt. A bőröket a sinanthropus feltételezhetően derékalj gyanánt, vagy valószínűleg takaróul hasz­nálta pihenésnél és alvásnál, sőt talán egészen prim ív ruházatként. A sinanthropusgk nágy mennyiség­ben készítettek kőszerszámokat, amelyekből sokat találtak a bar­langban. Ugyanitt többezer darab félig kész szerszámra bukkantak: úgy látszik, hogy a barlang mint­egy a kőszerszámok műhelyéül szolgált. Nyilvánvaló, hogy az őshordára a vadász életmód volt jellemző. A vadászhorda azzal foglalkozott, hogy húst szerezzen táplálkozás cél­jából és ez döntő mértékben meg­határozta a korda tagjainak köl­csönös viszonyát. A vadászat csak abban az esetben lehetett szeren­csés, ha a legrégibb emberek — az adott csapat tagjai — jól összehan­golták tevékenységüket. A vadászat elkerülhetetlenül erősen rányomta bélyegét az óshorda egész életére: sikerétől függött nagymértékben az életszin- vonal fenntartása, amely többnyire az éhezéssel volt határos. Egészen helytelen lenne azt Izépzelni, hogy a pithecanthropus, vagy a sinanth­ropus valami paradicsomi életet élt. Már a legegyszerűbb mesterke­dést a vadászatban, vagy a hústáp­lálék megszerzésére szolgáló szer­számok kidolgozásában nagyra ér­tékelték az őshorda tagjai körében. A kollektív munkában szerzett jár­tasság és a munkával és a vadá­szattal kapcsolatos szokások nem­zedékről nemzedékre szálltak, tö­kéletesedtek, új fogások jöttek lét­re. Sf étségtelen, hogy az agy bo­nyolultabbá vált mind fel­építését, mind az agyféltekék kér­gének működését illetően. Fejlőd­ni kezdett az alsó falcsonti lebeny, amelyek a finomabb izomműködés­sel és a testrészek különböző moz­gásműködéseivel kapcsolatosak. Fejlődtek továbbá ennek a résznek és a homloklebeny na k azok a terű. létéi, amelyektől a hangok kiej­tése, a beszédszervek, mindenek­előtt pedig a gége működése függ. Az őshorda életét egyre nagyobb mértékben kezdte szabályozni a hangnyelv. A munka és a hang­nyelv, amely később tagolt beszéd­dé alakult, óriási szérepet játszott nemcsak az agy, hanem az egész emberi szervezet fejlődésében is, Újfajta automata filmfelvevő A moszkvai kísérleti filmipari üzem dokument- és híradó filmek Operatőrjei számára megkezdte az úgynevezett „Konvasz-automatäk1 gyártását és az első sorozatot már el is készítette. Az új felvevőkészü- iék gyártáséiban részt vett a „Ki- nap“’ lenimgrádi és odesszai gyára, ugyanis ezek látják el a moszkvai gyárat optikával, motorokkal és félgyártmányokkal. * Az új feivevőgépnek háromlen- csés forgófeje van, amelynek segít­ségével gyorsain cserélhetik az op­tikát. A forgófejhez öt lencséből álló készlet tartozik, a lencsék gyuj tó távolsága 28—135 mm között mo­zog. A felvevőgép mechanizmusát vil­lamos motor hajtja meg, s ehhez különleges hordozható akkumulátor szolgáltatja az áramot. De a film­felvétel elkészíthető kézi- vagy ru­gós meghajtással is. A géphez öt kazetta tartozik, mindegyikbe 60 méter ffun fér bele. A kazetták segítséglével a készülék napvilág­nál is újból megtölthető. A tük­rös kereső módot nyújt arra, hogy a felvétel egész ideje alatt figye­lemmel kísérhessék a kép elhelye­zését. A „Konvasz-automatát“ kipróbál­ták több filmgyárban és bebizonyo­sodott. hogy az új felvévőkészülék- mek számos előnye van a híradó­filmek felvételeire szolgáló egyéb készülékeikhez képest; 11.000 új házat építettek a felszabadulás óta Ziiina területén A zilinai terület a kapitalista Csehszlovákia egyik legelmaradot­tabb területe volt. A felszabadulás előtt számos falu volt ezen a terü­leten, ahol a téglából épült házakat jóformán nem is ismerték. Peter Jilemniczky ismert csehszlovák író regényeiben úgy emlékezik meg erről a vidékről, mint a nyomor vi­dékéről. A felszabadulás után azonban ezen a vidéken is új élet kezdődött. A népi demokratikus állan tíz év leforgása alatt teljesen megváltoz­tatta a vidék arculatát. Csupán a zilinai területen több mint 30 új ipari üzem kezdte meg működését. Az egykori elmaradott falvak a fel- ismerhetetlenségig megváltoztak: 10 év alatt összesen 11 000 új lakóház épült a Ziiina területéhez tartozó falvakban. A kétezer éves város Szánkiang tartomány déli részén fekszik a kétezer éves Kasfar vá­ros. Lakosai sokféle nemzetiségből kerülnek ki. A kétezer éves város új életre kelt a felszabadulás óta. Számos középület, iskola, kórház, kultur- park, kultúrpalota, szabadtéri szín­pad jelzi a fejlődést. A városban számos állami és szö­vetkezeti bolt nyílt meg. A terület 2600 magánboltjával együtt ellátják a lakosságot selyemmel, szatinnal, egyéb textiláruval, teával és más cikkekkel, amiket az ország egyéb részeiből szállítanak ide. Az állami vállalatok ugyanakkor nagy meny- nyiségben felvásárolják a lakosság termékeit: házi szőttest, seiyemgu- bót, bőrt és ásványi termékeket. A kézművesek 14 százaléka a népkor­mány támogatásával ipari szövet­kezetekbe tömörült. Kasga-rban a felszabadulás előtt nem volt egyetlen korszerű gyár. — Ma már működik a porcelángyár, mezőgazdasági szerszámgyár, stb. Ebben az évben üzemibe lép az áramfejlesztő telep is. A városban ma hárem és félszer annyi elemi iskola van, mint a felszabadulás előtt. A középiskolákban közel 2000 gyermek tanul, köztük a oamiri fennsík pásztorainak gyermekei is. A Kasgar folyó északi partján jól felszerelt kórházat rendeztek be. A felszabadulás előtt egy mozi műkö­dött, most négy* A. 39 IW« 8IB.~TW11D SIO-KUlOMBOZä MHöMW isga irmmmi-ím Sajnálom, hogy nem vehettem részt a levelező értekezleten Megkaptam a szerkesztőség szi­ves meghívását a levelezői érte­kezletre. Bár nagyon szerettem volna résztvenni, nem tudtam, mert vidéki kiküldetésen voltam. Annál is inkább örömmel men­tem volna ei, mert ez első alka­lommal megismerkedhettem volna a levelezőkkel, valamint a lapot érintő különböző problémákkal, kérdésekkel — melyek nagyon ér­dekelnek. Buják! Imréné levelező, Szolnok, Egyetem. Köszönjük a Néplap seg itségét örömmel közlöm a szerkesztő­séggel. hogy a MÁVAUT intézke­dett, Besenyszögre rendes autó­busz közlekedik. Köszönetét mon­dunk a Néplapnak a közbenjárá­sért, a MÁVAUT-nak pedig ké­résünk teljesítéséért. Községünk termelőszövetkezeti község lett. Ebből az alkalomból 32 000 forintot kaptunk autóbusz- m.-gátló építésére, jó lenne, ha mi­előbb elkészülne, mert naponként 50—80 ember jár be innen Szol­nokra. Kultúrotthon építésére 325 ezer forintot juttatott kormányza­tunk. A község legszebb részén építjük fel a jövő évben. Wesniczky Antal levelező, Besenyszög, Kultur otthonunk életéből A kisújszállási József Attila kul­túrotthon tánccsepcrtja és a gép­állomás színjátszó csoportja nagy sikerrel mutatkozott be a novem­ber ö-i ünnepi esten. Először sze­lepeit a kultúrotthon úttörő ének­kara is. A tánctanfolyam is kezdetét vet­te. A résztvevők nem csak tán­colni, hanem illemet és társasági szokásokat is tanulnak. Nyikos Sándomé, Kisújszállás, Kultúrotthon. Köszönet a lelkiismeretes munkáért A ízolnóki kórházban gondozás alatt levő kisgyermekek szülei ne­vében mondok közönetet dr. Szügyi Dezső orvosnak. Szügyi elvtárs fá­radságot nem ismerve végzi mun­káját. A kisgyermekek is szeretik. Szász János, Szol nők, Tankönyvet kérünk Szeretnék felvilágosítást kérni arra, hogy a zagyvaré-kasi állami általános iskola IV/b, osztály tizen­három tanulójia részére miért nincs tankönyv? A könyvek árát 5 hétig bent tar­tották, s azután visszaadták azzal, hegy mindenki szerezze bt, ahon­nan tudja. Töfobíaben érdeklődtünk a könyvek iránt, de mindig azt a választ kaptuk, hogy nem tudják mikor lesz. Az iskolaév megkezdése után két hónappal szeretnénk már könyvből is tanulni. Máté Imre, Zagyvarékas, Rózsa-u. 27/a. Több taggal gyarapodott termelőszövetkezetünk Nap mint nap több dolgozó pa­raszt keresi fel termelőszövetkeze­tünket, hogy felvételüket kérjék. November 1-ével, az új gazdasági év megkezdésével Szalóki Vince 6 holdas, Gál István 10 holdas. Tó- vizi Sándor. Novcbilszki Imre, Pólyák István 5 holdas, Szabó Te­réz 3 holdas és Gulyás Károly DISZ tag felvették a munkát is. Tóvizi Lukács 22 holdas közép- paraszt két DISZ tag fiával, tel­jes gazdasági felszerelésével és 2 lovával lépett be szövetkezetünkbe és munkába is álltak midannyian. Tóvizi Vince levelező. Tiszapüspöki, Előre TSZ, Miért nem küldik meg a munkahőn}vemet? Régi előfizetője vagyok a Szol- nokmegyei Néplapnak, Számtalan­szor olvastam, hegy igen sok jogos panaszt elintéznek, azért fordulok én is bizalommal a szerkesztőség­hez. A mezőtúri KTSZ-nél dolgozom 1952 óta. Két évig voltam tanuló. 1954-ben szabadultam az asztalos szakmából. Ekkor bevittem a szük­séges iratokat az irodába, innen elküldték Szolnokra a Tököly-úti iskolába. Azóta már többször sür­gettük, de válaszra sem méltatták levelünket. Kérem a szerkesztőséget, kér­dezze meg az iskola vezetőjét, hogy miért ntm küldi el a szükséges iratokat. Bányai László asztak«, RMÓtur, K£§Zi

Next

/
Thumbnails
Contents