Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-04 / 260. szám

2 SZQLNOKMEGYEI NÉPLAP 1993 november 4. V. M. MOLOTOV: fi nagyhatalmak kötelessége: kedvező teltételeket teremteni, hogy maguk a németek oldhassák meg Németország újraegyesítését Figyelemreméltó közeledés az álláspontok között az európai biztonság kérdésében Genf, november 2; (MTI.) L. F. Iijicsov. a genfi értekez­leten résztvevő szovjet küldöttség szóvivője szerdán este sajtóértekez­leten résztvevő szovjet küldöttség rek 5, üléséneik lefolyását; Az ülésen, amelyen Pinay fran­cia külügyminiszter elnökölt, foly­tatták az első napirendi pont, az európai biztonság és Németország kérdésének megvitatásét. Az ülésen a szovjet küldöttség beterjesztette javaslatát összmémet Tanács ala­kítására. A biztonság kérdésével kapcsolatban a nyugati külügyminiszterek megállapították, hogy a nyu­gati hatalmak és a Szovjetunió álláspontja között figyelemre méltó közeledés jött létre az eddigi megbeszéléseken és re­mélhető, hogy pozitív ered­ményt érnek el ebben a kérdés­ben. Molotov szovjet külügyminiszter megelégedéssel fogadta nyugati kol­légái bejelentését és a maga ré­széről hozzáfűzte: a szovjet kül­döttség bízik abban, hogy a to­vábbi tárgyalások során sikerül po­zitívabb eredményt elérni a német kérdéssel kapcsolatban is. Miután a nyugati külügyminisz­terek aa össznémet Tanács alakí­tására vonatkozó szovjet javaslát beterjesztése után még nem nyilat­koztak érdemlegesen ebben a kér­désben, a szovjet külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy a nyugati hatalmak képviselői a leg­közelebbi ülésen részletesen ismer­tetik majd állásfoglalásukat, Iijicsov szovjet ügyvivő e rövid beszámoló után részletesen ismer­tette a külügyminiszterek szerdán elhangzott ebszédeit, Macmillan an­gol külügyminiszter kijelentette, hogy gondosan tanulmányozta a szovjet küldöttségnek az európai biztonság megteremtésére vonatko- zó javaslatait és megállapíthatta, hogy ezek a javaslatok lépést je­lentenek előre azon az úton, amely e fontos kérés megoldásához vezet. Ugyanakkor azonban megállapí­totta, hogy a nyugati és a szovjet javaslat között lényeges különbség van, miután a Nyugat Macmil­lan szerint — Németország újra egyesítéséből indul ki a kérdés rendezésénél, míg a Szovjetunió állítólag Németország kettéosztása ra építi terveit. A NATO-ról az an­gol külügyminiszter kijelentette, hogy a nyugati hatalmak sem most, sem a jövőben nem hajlan­dók feloszlatni ezt. a szövetséget. Megismételte azt a mór ismert né­zetét, hogy a német kérdés megol­dása előtt nem kerülhet sor az európai biztonsági egyezmény lét­rehozására. Dulies, az Amerikai Egyesült Ál­lamok külügyminisztere kifejtette, hogy a napirend első pontjának első kérdésében, az európai bizton­ság kérdésében az eddig folytatott vita lényegesen közelebb hozta egymáshoz a két álláspontot. Hang­súlyozta: ha ez sikerülne a német kérdéssel kapcsolatban iá, nagyon örvendetes eredmény lenne.- Dulles azt a tanulságot von'a le: noha az európai biztonság kérdésében bizo­nyos ellentétek vannak még a kél javaslat között, mégis komoly lé­pést tettek eddig a biztonság kér­désének megoldása felé. Pinay francia külügyminiszter kijelentette, hogy a NATO a nyugati hatalmak biztonságának . alapja, amelyet nem adhatnak fel. A fran­cia külügyminiszter csatlakozott ahhoz az ismert nyugati felfogás­hoz. mely szerint a biztonsági egyezményt csak Németország kér­désének rendezése után lehet meg­kötni, Molotov külügyminiszter, a szov- jetküidöttség vezetője felszólalásá­ban hangsúlyozta: a fő kérdés, hogy Németorszá­got se fegyverezzék fel újra és ne vonják be katonai cső- nortoßntesokba. Molotov nyomatékosan kijelentette: az a tény, hogy a német nép kép­viselői nem vesznek részt a német kérdés megvitatásában, feltétlenül károsan befolyásolja az erre vonat­kozó megbeszéléseket. Ez azt je­lenti — mondotta Molotov, — hogy a nyugati külügyminiszterek figyel­men kívül hagyják a két német ál­lam szuverenitását és a német nép természetes jogát, hogy részt ve­gyen saját sorsának kialakításában. Ha tárgyilagosan ítéljük meg a helyzetet — folytatta Molotov kül­ügyminiszter, — meg kell állapí­tanunk, hogy a német kérdésnek csak olyan rendezése szolgálhatja a béke és a biztonság ügyét, amely lehetetlenné teszi a német mili- tarizmus feltámasztását. Lehetséges, hogy az, aki távolabb volt a má­sodik világháború füzétől, és aki­nek országán nem gázoltak keresz­tül a hitleri hordák, másképp szem­léld ezeket a kérdéseket, ámde azok az államok, amelyek megismerked­tek a német militarizmus ember­telenségének egész súlyával, min­den eszközzel meg akarják gátolni e borzalmak megismétlődését. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy ha a két német állam együttmű­ködne a többi országgal a béke és a biztonság megszilárdításán, ez lényegesen előmozdítaná a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság közötti közeledést és később az újraegye­sítést is. Ennek másik alapfelté­tele európai biztonsági rendszer megteremtése, Azt mondják ■— hangsúlyozta Mölotov, — hogy a nyugati javaslat garanciákat nyújt a Szovjetuniónak. Ez nem helyt­álló érv, mégpedig a következő okokból: 1. A Szovjetunió nemcsak a maga biztonságára, hanem más ál­lamok biztonságénak megteremté­sére is törekszik, elsősorban azon országokéra, amelyek legtöbbet szenvedtek a hitleri agressziótól és amelyek most már nyugodtan akar­nak jövőjük elé nézni.- Itt minde­nekelőtt Németország szomszédairól van szó; 2. Azt mondják, a Szovjetunió abban láthatja biztonságának sza­vatolását, hogy az egyesített Né­metországot bevonják majd a NATO-ba és ezzel katonai tekin tetben ellenőrzésnek vetik majd alá, Ezt más szavaikkal így lelhetne összefoglalni: ha azt akarjátok, hogy biztonsági egyezményt írjunk alá. el kell fogadnotok Németor­szágra vonatkozó -terveinket, bele kell nyugodnotok Németországnak a NATO-ba való bevonásába és újrafelfegyverzésébe és azután ezt tekinthetitek a Szovjetunió bizton­sága zálogának. Még egy fontos szempontot kel­lene figyelembe venni — fejtette ki ezután Molotov külügyminiszter. — Mi lesz, ha az újrafelfegy­verzet-t Németország, amely militaristák kezébe kerül, szét­szakít minden szerződést és kötelezettséget és támadó poli­tikát kezd? Mi lesz akkor a Szovjetunió él­más európai országok biztonságá­nak szavatolásával? Erre a fontos kérdésre a nyugati javaslatok nem adnak választ. Márpedig a törté­nelmi tapasztalatok után a népek joggal követelnek megfelelő vá­laszt erre a kérdésre. Néha arról próbálnak bennünket meggyőzni, hogy a német újraegyesítés egy­szerű kérdés. Ennek érdekében sze­rintük elegendő szabad össznémet választásokat tartani. Ez a probléma azonban a valóságban sokkal bo­nyolultabb. A Szovjetunió helyesli szabad össznémet választások meg­tartását és meg van győződve róla, hogy e választások ideje el fog ér­kezni. Erre a kérdésre azonban nem szabad elszigetelten, önma­gában, a való helyzet, a két szu­verén német állam létének fisase­lembe vétele nélkül tekinteni. A jelenlegi viszonyok között csak az európai kollektív biz­tonsági egyezmény létrehozása, a nemzetközi feszültség enyhü­lése, és a két német állam kö­zötti közeledés és együttműkö­dés alapján lehet elöbbrevinni a megvalósuláshoz Németország újraegyesítésének ügyét. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a két német állam közele­dése és Németország újraegyesítése maguknak a németeknek a fel­adata. A négy nagyhatalomnak az a kötelessége, hogy ehhez kedvező feltó teleket teremtsen. A szovjet küldöttség ennek szellemében ter­jeszti elő javaslatát Össznémet Ta­nács alakítására. Dulles, Macmillan és Pinay rövid felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy még nem volt alkalmuk tü­zetesebben tanulmányozni a szov­jet javaslatot és a legközelebbi ülé­sen tesznek majd nyilatkozatot éh­ben a kérdésben. Molotov hangsú­lyozta: jó lenne, ha a nyugati kül­ügyminiszterek az össznémet Ta­nács kérdésében igyekeznének ma­gukévá termi a szovjet álláspont lényegét. Á szovjet kormány javaslata Össznémet Tanács megalakítására A külügyminiszterek értekez­letének szerdai, 5. ülésén V. M. Molotov javaslatot terjesztett elő Össznémet Tanács megalakítására vonatkozólag. A javaslat így hang­zik: A Szovjetunió, az Amerikai Egye­sült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei, at­tól a törekvéstől vezérelve, hogy elősegítsék a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti mindenirányú együttműködés kifejlődését, vala­mint á német kérdés megoldásához és a Németország szabad válasz­tások útján való újraegyesítéséhez szükséges előfeltételeik megteremté­sét, a német nép nemzeti érdekei­nek és az európai ‘biztonság érde­keinek megfelelően a következőket jelentjfc ki: A jelenlegi viszonyok között, amikor a német népnek nincs le­hetősége arra, hogy egységes ál­lamban éljen, egyre szükségesebbé válik a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság együttműködésének kialakítása, ami megkönnyítené Németország nemzeti újraegyesí­tése feladatának megoldását: Ezt a célt szolgálná, ha a Német De­mokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság megál­lapodás útján össznémet szervet létesítene, amely összehangolná a német népnek a politikai, gazda­sági és kulturális élet területén kifejtett erőfeszítéseit, valamint a két német államnak azt a tevékeny­ségét is, amelyet más államokkal együttműködve a béke ügyének megszilárdítása érdekében végez. A német nép ilyen képviseleti szerve lehetne az össznémet Ta­nács, amelyet a 'következő elvek alapján kellene megteremteni: 1. Az össznémet Tanácsot a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság par­lamentjének képviselőiből kell ta­nácskozó szervként megakalítani azon kérdések megtárgyalására, amelyek megoldásához a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak érdekei fűződnek. 2. Az össznémet Tanács mellett a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztár­saság képviselőiből vegyes bizott­ságokat kell alakítani azon kérdé­sek intézésére, amelyek a két né­met állam közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat, továbbá a német valutát, a belnémet pénzügyi elszámolásokat, a vám, a posta, a táviró, az útvonal stb. ügyeit érin­tik. 3. Az össznémet Tanács össze­hangolja azon kérdéseket, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság határainak és területének védelmét biztosító alakulatok létszámával, fegyverzetével és elhelyezésével függnek össze. 4. Az össznémet Tanács össze­hangolja azon kérdéseket, amelyek a Német Demokratikus Köztársa­ságnak és a Német Szövetségi Köz­társaságnak az európai biztonság megszilárdítását célzó intézkedések­ben való részvételével függnek össze és kölcsönös megállapodás alapján foglalkozik 'azokkal a kér­désekkel, amelyek Németország bé­keszerető és demokratikus állam­ként történő újraegyesítése előfel­tételeinek kialakításával állnak kapcsolatban. A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei azt a reményüket fejezik ki, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köz­társaság kellő erőfeszítéseket tesz majd az össznémet Tanács meg­teremtéséről szóló egyezmény lét­rehozása érdekében. . A 2 asszonyokra kevés szót vesztegeltek. A párttitkár is csak futólag emlékezeti meg róluk, va­lahogy ilyen formáin: „Ná­lunk (a rákóczifalvai Ró-t kóczi TSZ-ben) nem min­dig jó a munkaelosztás. Most például a férfiakra bízták az almaszedést, s a nőkre meg a kukorica­szár betakarítását. A ve­tés'meggyorsítása érdeké- benis fordítva kellett vol­na csinálni.'’ Szavai nem sok vizet zavartak. Mindössze az öreg Kovács botránkozott meg rajta. — „Méghogy fordítva? ■— méltatlanko­dott. t—i Aztán miért? Pillanatkép egy taggyűlésről tolódtak a férfiak, felde­rítitek az arcok, s máris áttértek a lovak gazdasá­gos takarmányozásának megvitatására, Annyira befejezettnek vették az ügyet, hogy még a tsz-el- nök sem méltatta szóra, márpedig az est folyamán ötször-hatszor is felszó­lalt, s 20—25 perces be­szédekben részletesen ki­fejtette mondanivalóját. Arra nem gondolt, hogy védelembe kellene venni az asszonyokat. Vagy azt hitte, hogy nincs erre semmi szükség? Igaz, talpraesett, szór. gos asszonyok vannak a csoportban. Volt olyan időszak, amikor tíz főből áiti a taglétszám, s ebből hat volt a nő. Végeztek is minden mumkát, még lo­vat is hajtottak. Most már azonban a könnyebb mun­kákra elsősorban őket kellene beosztani. Erre van lehetőség, csak aka­rat kell hozzá. Csakis igy érhetik el az asszonyok és a családtagok fokozott be­vonását a tsz munkáiba. JT ár, hogy a gyűlést „már” éjfélkor be­zárták, s igy e kérdés megtárgyalására „nem volt idő”. SIMON BÉLA TÓTH ISTVÁN: Emberekkel bánunk... A vékonyarcú párttitkár a propagandista-konferenciára jegy­zetel. Az adminisztrátor jóétvágy- gyal fogyasztja a „száraz” ebéüet az ablak mellett, örül, hogy az összetorlódott munka közben végre egy kis lélegzetvételnyi ideje akadt. Délután közepén jár az idő. A titkár még nem is evett. Az ajtó kivágódik. Dacos arcú ember botük be rajta; — Szabadság! — köszön feltűnő hangosan, gúnyosan. Nem néz sen­kire, csak a földön futkos tekin­tete, mint aki- keres valamit. A kezeügyébe eső széket megragadja s nagy zörgéssel, üggyel-bajjal lök- dösi az asztal mellé. Leül, jobban mondva lezöttyen a titkárral szemben. — Mi baj, Tóth elvtárs? — fi­gyeli nyugodtan a párttitkár s fél­retolja jegyzeteit. Látja a látogató Zavaros szeméből, érzi leheletéből, hogy megint ittas. — Mondja, Tassi elvtárs, miért macerái maga folyton engem? — Miről van szó? — Maga engem állandóan pisz­kál — veti fel a fejét Tóth Mátyás és nedves, éjszakázástól vörös sze­mét erőlködve mereszti a titkárra. — Mondja, miért iszik állandóan? ... Ma is hétfő. Hetek óta jön a panasz az Előréből. hogy hétfőn so­se dolgozik, mert be van rúgva. Mi Jesz így a brigáddal... Mit szólnak az ilyen vezetőre?;:: Maga párttag;.: — Már megint szurkál;:: fur- tonfurt marják az embert, az is­tent az égbe! — ágaskodna fel Tóth, de nehezen bírja a lába, így az asztalra roggyan mind a két könyökévelj — Csendesebben, csendesebben — csitítja a titkár. Látja, hogy ha éles hangon beszélne, nem jó vége len­ne.­Mi ütött, aüe-at­elején választották meg brigádve­zetőnek. Az hírlett, hogy kötekedő természet, de nagyobb baj nem volt vele. AZ aratási banketten na­gyon berúgott. Árokban fetrengett. Úgy mutogattak rá az egyéniek: „Szép brigádvezető!” Akkor figyel­meztették. Csak ivott tovább is. Igyekeztek a lelkére beszélni. Ak­kor meg a családján töltötte ki mérgét. Zavarászta az asszonyt, gyereket: — Tóth elvtárs::: Jó vége lesz ennek? Hét apró gyereke van. Hegy nőnek azok fel, ha ezt kap­ják az apjuktól? — Csend! Ne tanítson engem, megértette?! — hadonászott Tóth áthajolva az asztalon. — ::. Magá­nak semmi köze a családomhoz ..: — Nézze, most ne vitatkozzunk. Jöjjön el tiszta fejjel;.: — Nem érdekel!::: Hagyjanak engem .:: Itt a tagsági könyvem, nem kell — vágta hirtelen a titkár elé a piros könyvecskét. Tassi e!v- társ nem nyúlt hozzá. Meghökken- ve nézte az ittas embert. — Tegye el a tagkönyvét — mondta neki egész csendesen. — ... Nem emlékszik rá? A tavaszon is ezt vette elő, mikor ittjárt ná­lam: „Titkár elvtárs. Segítsenek, nagy a család, kinn van a gyere­kek lába a cipőből, lemegy róluk a ruha. Míg összeszedjük magunkat, egy kis pénzt kölcsönözzenek ...” Itt állt a tanácselnöknő is ... Em­lékezzen csak rá. Maga szétsimí­totta tenyerével a kis könyvecske lapjait, mutogatta, hogy áll a tag- díjfizetéssel .:: Kijártunk magá­nak nem is olyan jelentéktelen pénzbeli támogatást az államtól::: sose kell visszafizetni.:: Ezt csak azért mondom, hogy a tagsági könyvét vette elő akkor is.-:-. Nem arra kapta, nem azért párttag va­laki, hogy pénzt húzzon belőle:: Vegye csak vissza, majd beszélünk ensSL ha kijózanodik -' — Nem kell! — lökte odébb dü­hösen a tagteönyvet Tóth, majd. na­gyot lódítva gúnyáján, kotorászni kezdett a belső zsebében. Kövér, kopott tárcát rángatott elő. Le­vágta az asztalra, hogy csak úgy röpködtek szét az iratok belőle. Aztán olyan gúnnyal, hogy arca teljesen eltorzult bele, verni kezd­te asztalt Tassi elvtárs előtt.­— Szedje csak össze ezeket a cet­liket Legyen már egyszer tit­kár a csicskásom! — Most már kifelé! A piros könyvecske ott ma­radt félig kinyílva az írógépre bo­rulva. Mintha egy kismadár ka­paszkodott volna szárnyával a bil­lentyűkre. A titkár nehéz szívvel nyitotta fel az első oldalt... „Tóth Mátyás, szül. 1919. A munkásmozgalomban résztvesz: 1951. Párttagságának kelte: 1953 ... Szolnoki .Tisza An­tal tszcs...” Tóth Mátyás nem ment többé- a könyvéért. Legközelebb a vetést nézte meg a párttitkár. A vetőgép meliptt bal­lagó Tóth köszönt is, meg nem is. Látszott, nem tudja, haragszik-e a titkár vagy se. Mikor egyedül ma­radt Tassi elvtárs, odakerült mel­léje. Bátortalanul szólította meg. — Tassi elvtárs, felejtsük el, ami történt akkor délután .. .­— Erről még majd beszélünk, Tóth elvtárs. Tóth csak ivott tovább is. Hol a szajoli, hol a szolnoki Utasellátó­ban feledkezett az italba::: Egyre gyűlt rá a panasz a tsz- ben. Végül „betelt a pohár”; Az októberi közgyűlés napi­rendjére tűzték kizárását a cso­portból. Peregtek a tárgysorozati pontok, de ügyére nem kerülhetett sor, mert — egyszerűen nem jelent meg. Megjelentek viszont hivat tan «Esidögefc- ,J&HBadaeflfc?. afc&et 6 Egyenlő munkáért egyen­lő bért, egyenlő bérért egyenlő mimikát.” A gyűlésen résztvevő három asszony csendesen hallgatott, a férfiak meg — legtöbbjük izmos, erős legény —■ nagyokat bó­lintottak. Gyűrött mici­sapkáját szorongatva a középkorú Hornyák is a férfibecswlet védelmére kelt. „Lebecsülik itt a fér­fiak munkáját r— mondot­ta lehangolóan. — Hogyan tudnák leszedni az almát az asszonyok?” Wz aztán indok volt a javából. M,egvigasz-

Next

/
Thumbnails
Contents