Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

EZ A DIVAT Háztartási tanácsadó Nagytakarításnál a fehér ajtó és ablak keretét petróleumos vízzel mossuk le; ez meggyorsítia-a mun­kát és nem veszi el a fehér keret fényét. A barna kereteket terpen­tines ruhával töröljük át. Mosogatáshoz fele annyi idő kell. ha az edényről minden ételmara­dékot letörlünk papírral, étkezés után az edényt a csap alatt le­öblítjük. Jól elkészített mosogató- vízben percek alatt elvégezhető a mosogatás. * Vasalás után a fehérneműt ne tegyük azonnal a szekrénybe, ha­nem rakjuk széjjel egy nagy asz­talra. A melegen elzárt fehérne­mű gyúródik. * A szövettel kárpitozott bútoro­kat porolás után tiszta terpenti­nes vízzel lekeféljük. — Világos anyaggal bevont bútort puha fla- nell ronggyal töröljük át; * A középen elszakadt lepedőt ügyesen kijavíthatjuk: a közepén kettévágjuk és széleit varrjuk ösz- tsze. így a középen varrás lesz. de hosszú ideig eltart; A család jövedelmének beosztása Legtöbb helyen a család jövedel­mének beosztása a gazdasszony gondját képezi. A jövedelem be­osztásánál azt kell tekintetbe ven­ni, hogy mi az elsőrendű érdek, mik az életszükségletek: élelem, la­kás, fűtés, világítás, ruházat, gyer­meknevelés; Először ezt elégítsük ki s csak azután következnek a ha­lasztható másodrendű kiadások, mint szórakozás, üdülés, berende­zések pótlása,' stb. Mindezeket a kiadásokat a jövedelemhez kell mérni, s aszerint beosztani. Az el­sőrendű szükségleteken belül is a legmesszebbmenő takarékossággal kell összeállítani költségvetésünket, egyiket se lépjük túl a másik ro­vására. Tgy például nem vonhatjuk el családtagjainktól a szükséges tápláló ételeket fényűzőbb ruház­kodás miatt.­A jövedelem beosztása, vagyis a költségvetés egyénenként és csalá­donként igen változó. Egy fiatal házaspár költségvetésében elsőren­dű szükségletek mellett nagy téléi­ként szerepel a lakás berendezésé­nek kiegészítése, rádió, szőnyeg stb. vásárlása. Többgyermekes csa­ládnál nagyobb tételt jelent az élel­mezés, a gyermeknevelés: Mindig gondoljunk az előre néni látott kiadásokra s legyen egy kis megtakarított pénzünk. Ezt leg­könnyebben elérhetjük, ha napon­ként vagy hetenként filléreket gyűjtögetünk egy perselybe, vala­mi meghatározott célra, befőzésre, ajándékvásárlásra, vendéglátásra, nyaralásra. Ha komolyabb beszer­zésre gyűjtünk, pl. bútorra, rádió­vásárlásra, tegyük összegyűjtöge­tett forintjainkat takarékbetét- könybe. Erre a takarékosságra rá­szoktathatjuk már a kisgyerme­keinket is, az iskolai takarékbetét­intézményeken keresztül. Sok gyer­mek egész tanéven át vásárolja összegyűjtött fillérjeiből a takarék­bélyegeket és ebből fedezi kirándu­lási, üdülési költségeit, vagy akár ......................... eg y kerékpárra is össze tudja gyűj­teni pénzecskéjét, amit máskülön­ben könnyen szétszórna kevésbé hasznos dolgokra. Nem elég azonban a költségve­tést előkészíteni, hanem azt be is kell tartani. Ha valamelyik tétel az előirányzott összegnél mégis na­gyobb összeget igényelne, azt más­honnan kell pótolni, ami már a gazd.asszony ügyességétől, lelemé­nyességétől függ. ' A költségvetés egyensúlyát a háztartási naplóval ellenőrizzük. A háztartási naplóba naponta írjunk be minden bevételt és kiadást. Ezen keresztül láthat­juk, mikor léptünk túl a megenge­dett határon, vagy hol van még le­hetőségünk a pénzköltésre. Nem szabad sajnálni erre a fáradságot. Egy józan gazdasszony mindent ceruzával és papírral mérlegel, mindenhez számvetést készít. így költségvetését mindig egyensúlyban tudja tartani. Vasúti beszélgetés a gyógyszerekről AAár vagy félórája utazunk, a Pest felé tartó szerelvény egyik közvetlen vasúti kocsiján. A javíthatatlan „útonevök” kitereget­ték falatoznivalójukat. Mi, akik nem eszünk, beszélgetni kezelünk. Sorra megtárgyaljuk az esős idő­járásit, a termést, a genfi értekezle­tet. Áz ablaknál — egymással szemben — házaspár ül. Az ember is beleszól egypár szót az élénkülő vitába. Az asszony meg hallgat, még akikor is, amikor egy másik menyecske Varsóról, a VIT-ről és egyben a gyermekekről beszél. A férj nem állja meg, rászól a pár­jára: ^ — Mi Bajod, hogy szavad sem hallani? Tudják — fordul mind­nyájunkhoz magyarázólag — azért csodálatos ez, mert feleségemet minden nagyon érdekli; úgy is ne­vezik a falunkban: a politikus Böj- tökrvé, mert elég sokan vagyunk Böjtökök otthon! Ás eddig hallgató fiatal nő végre megszólal: — Megint elfogott az az átkozott fejfájás! A férfi rávág: — Hát a temérdek orvosságból, amit a körzeti doktor, meg a ren­delőintézeti orvos felirt, nem tud­tál hozni? — Nálam van a munkaadói iga­zolvány, majd kérek Pesten =-• hallatszik a válasz; — De akkor miért gyűjtőd az asztálfiában azt a rengeteg patika. szart? — folyik tovább a vitatko­zás, otthoni felemelt hangon, mint­ha nem is úton lennének. N yafogós, ingerült mondat a válasz: — Különben is: nem crnek ezek a gyógyszerek semmit! — Hót a fiókban nem is! — megint hozzánk fordul. — Mert az én Borbálám olyan, felkeresi a körzeti orvost, a helyettesét, az ügyeleteseket, az üzemi orvost, a rendelőintézeteket. Aztán csak íratja magának az orvosságot és beteszi a skatulyákat, üvegeket az asztalfiókba, sokszor fel se bontja, s megint kezdi elölről. — Igen, ha adnának penicillint vagy vltraszeptilt! De takarékos- kodnak: csak Dolort, Karilt, meg ilyen mihaszna szereket akarnak belémtukmálni. De engem nem le­het félrevezetni! Félpercnyi csönd támad, jóllehet valamennyien figyeltük a bizonyá­ra már nem először elhangzott vi­tát. Egyszerre csak megszólal az az őszes, nyitott inggalléra férfi, akit az előbb a termés érdekelt. _J-fát pedig igazán nem mond­* hatjuk ezekre a szerekre, hogy nem Isasználnák. Az asszony kissé gúnyosan bők a szóló felé: — Horniét tudja? Maga tán dok­tor? — Azt nem, de vagy harminc éve készítek gyógyszert. Művezető va­gyok a debreceni gyógyszergyárban és hosszú ideig dolgoztam Pesten és máshol is. A fiatal nő szeme tágranyílt. lát­hatólag zavarba jött. Az utas meg tovább folytatta: — A penicillin és az uliraszeptű kiváló szerek, de nem segítenek fejfájás ellen. De azok sem olcsób­bak ezeknél, amelyeket az elv- társnő kap. Nem. takarékosságból rendeli az orvos, hanem azért, mert ez használ. — Hozzanak be külföldi gyógy­szert. Az jobb! — Ugyan minek? Hogy vissza­hozzuk azt, amit kivittünk?! — Csak nem azt akarja mondani, hogy külföld vesz tőlünk gyógy­szert? == Nemcsak mondom, hanem tu­dom is. Férje azt mondta, hogy ért a politikához. Emlékezzék csak, hogy a párt harmadik kongresszu­sán az exportáló vállalatok között elsőnek említették a gyógyszergyá­rakét. És gondoljon arra is, hogy az orvosságot, amelyet hasonlókép­pen pazarolnak el sokan mások, nem kaphatja meg más beteg sem itthon, sem külföldön! _ AAi érdeke, hogy minél keve- mm‘IVL sebb gyógyszert vegye­nek? — Nekem? Ha úgy vesszük, az lenne az érdekem, hogy minél több fogyjon, hiszen mi a gyártás, a for­galom után kapjuk a fizetésünket, a prémiumot. És mégis becsülettel meg kell mondanom: némelyek sokkal több gyógyszert szednek és váltanak ki, mint amennyi egész­ségük helyreállításához' szükséges. Gyakran még olyanokat is gyűjte­nek, amelyek károsak egészsé- giikre. — Hát jó! Mondjuk értem azt, amiket itt elmondott. Szakember. De azt mégsem értem: megmondja a véleményét, mégha az érdeke el­len is szól. Miért? A művezető halkan, mintegy csak saját magának válaszolt: ■— Mert kommunista vagyok. „VÄI^ASZOlJirXK! 5. rejtvény: Színműíróinkról « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 fr üli 11 anaa aaaa eaaa caao \2> caan aaaa aaaa BBSS. 13 14 IBIS a a an aaan eaaa 15 16 ■;isi 17 18 19 Eaaa aaaa aaaa SEBB aaaa ODBB r.aaa aaaa 20 21 22 £■«•> aaaa aaaa aaaa 23 24 nana aaaa aeaa aaaa 25 26 i| Ü 27 28 KBM saaa ■ IBS aaar 29 30 :::: SUfl* aaaa 31 nana UBKti aaaa ■ aaa 32 33 aaaa ebbb aaaa aaaa 34 35 iflili 36 ■ aaa aaaa aaaa aaaa 37 ■nso aaao :::: 38 39 40 41 aaaa aaaa aaaa Diai 42 43 aaaa aaaa aaaa aaua 44 45 HIB aaaa aaaa 46 sss :ssi 47 aaaa aaaa acraa 48 49 :Ht:: síéi: 50 51 52 inni 53 54 iiiiÜ 55 iiij Vízszintes: öt kérdés egymásután (folyt. függ. 14., 44., 6. 19 .és vízsz. 32.) Figyel. Egyensúlyát veszti. így is nevezik az edzőt (másszóval lisztet feldolgozó). Férfinév (ék. hiánnyal). Vízalatti dolgozó. Német névelő. Mőhatározó 6ZÓ. Jegyeztess 1 Rájegyez. Vonatkozó névmás. Szigorú parancs. 0. R. Óesztendő. Fordított kérdés. A gallium vogyjele. A függőleges 19. folytatása. Pest megyei község. E. A. Római 2. 1. T. I. Felpattanó: Lyuk — népiesen. Dél-Korea fővárosa. Abauj-Torna megyei község. A függőleges 24. fordítottja. A. T. Taszít. A Nautilus kapitánya. Ilyen hárfa is van. Szárnyasállat. Dobhang. Függőleges: 2. Férfinév (Attila egyik fia). 3. Magyar zoológus (József). 4. Elsüllyedt breton város. 5. Kártyaműszó. 6. A függőleges 44. folytatása. 7. Névutó. 8. Az idegrendszer központja. 9. Háziszárnyasok. 10. így is mondták az uradalmat. 14. A vízszintes 1. folytatása. 15. B. G. 16. Sír. 19. A függőleges 6. folytatása. 21. öltözék. 23. Azzal — másképpen. 24. Nem üt el tőle. 28. Dísze. 30. Az SZTK elődje volt. 32. Vívóeszköz alá. 33. Ki irtat. 35. Járom. 39. Túl friss. 41. Bőven ad. 43. Hivatal, 44. A függőleges 14. folytatása. 48. A íiét vezér egyike. 49. Egyik végtagunk. 52. Állati lakhely. 53. Személyein évmás. 54. Fényit, figyelmeztet. NÉPLAP kérészi rejtvény 5. számú sze'vény Tejfeles karfiol Egy kg karfiolt rózsáira szétsze­dünk, jól megmossuk és forró sós vízben puhára főzzük, azután levé- től leszűrjük. Egy tűzálló tálat ki­zsírozunk. morzsával megszórjuk és a karfiolt úgy helyezzük vissza, hogy rózsái felfelé álljanak. I1/-, deci tejfellel meglocsoljuk, két ka­nál finom morzsát két deka zsír­ban, vagy vajban világosra pirí­tunk és ezzel a karfiolt megszór­juk. 10 percre forró sütőbe tesz- szük. A tejfelt pótolhatjuk még egy-két kanál fehér mártással is. Előétel, vagy főétel. Halkocsonya Főként pontyból készítik. Eljá­rása a halászléhez hasonló, csak kevesebb lével készül. A fejét, far­kot, ikrát, karikára vágott hagymá­val félóráig főzzük. A besózott hal­szeletekre rászűrjük és 20—30 percig csendesen főzzük. Szűrőla­páttal a szeleteket kiemeljük, üveg, vagy porcelántálba csinosan elhe­lyezzük és a levét rászűrjük. Pár óra alatt mogkocsonyásodik. Tejfeles ponty Egy kg pontyot megtisztítunk és bcsózzuk. Ha a ponty nagyobb, hosszában kettészeljük. Kizsírozott zománctepsibe tesszük, megszórjuk apróra vágott hagymával, papriká­val meghintjük, zsírozott vajpapír­ral letakarjuk, kevés vizet adunk alá ja és a tűzhelyen felforraljuk. Utána forró tepsibe tesszük, ahol IS—20 percig sütjük. Két dl tejfelt, egy kávéskanál liszttel elkeverjük, a pontyra öntjük, ezzel is egyszer felforraljuk és egészben, tálra he­lyezve rizzsel, vagy burgonyával tálaljuk. Az asztalnál kanállal ada­goljuk. Fogast, kecsegét, csukát, hasonló­képpen készíthetünk. Rácsoslinzer Fél kg liszt, 20 deka margarin, vagy 15 deka zsír, 20 deka cukor, 10 deka darált dió, 1 egész tojás, 1 dl tej, vagy egy kanál tejfel, 1 sü­tőpor. citromhéj, fahéj. Az anyaga­idat összegyúrjuk, kétharmad ré­szét kinyújtjuk, tepsibe helyezzük és lekvárral megkenjük. A meg­maradt részből rácsokat készítünk és egymásra keresztbe rakva a tésztára helyezzük. Tetejét tojással megkenjük és 30 percig közepes tűznél sütjük. Sütés után kiborítjuk deszkára és ha kihűl, ferde tégla- alakra szeleteljük. Linzertorta 30 deka liszt. 20 deka vaj vagy margarin. 10 deka cukor és egy egész tojásból linzer tésztát gyú­runk. Négy cipóra osztjuk, véko­nyan kinyújtjuk és 4 lapban kisüt­jük a tortalap alsó felén kerek, vagy sütőlemezen hosszúkás alak­ban, Töltelék: 2 tojás fehérjét, 20 deka porcukorral, egy jó kanál baracklekvárral, pár csepp citrom­lével vagy ecettel kb. 20 percig jó habosra keverünk. Ezzel a lapokat megtöltjük, tetejét is ezzel vonjuk be és 4 deka darált dióval meg­szórjuk, Jó, ha egy napig áll. férfiszemmel: sz ETUSKA hirtelen az orrom alá tartotta a jobb kezét, öt lilavörös, cinegetojás nagyságú és formájú foltot, láttam. Higgadtabban szem­ügyre véve a látványt, könnyű­szerrel megállapíthattam, hogy Etuska körmeivel állok szemben. —• Szép? — kérdezte s hangjá­ban annyi vidámság csengett, hogy azonnal megéreztem: csak igennel felelhetek. — Nem — mondtam határozot­tan. A világért sem akaróm azzal ál­tatni az olvasót, hogy az őszinteség bajnoka vagyok. Azt azonban ha­tározottan állíthatom, hogy bizo­nyos helyzetekben képtelen vagyok füllenteni. A szánalom például sok­szor térít le az igazmondás becsü­letes útjáról. A félelem, vagy akár­csak az opportunizmus sohasem. Sőt. Ha az igazmondás — mint a EP fent említett esetben is — barátsá­got igényel, valósággal szenvedé­lyemmé válik. Már sokak barátsá­gát veszítettem el emiatt. — Ez nem szép!? — kiáltott fel Etuska, s hangjában a diadalmas vidámság helyett immár gúnyos felháborodás vegyült. — Ez nem szép? NEM VOLTUNK annyira közeli is­merősök, hogy szó nélkül fakép­nél hagyhatott volaia. Ezért nyugal­mat erőltetett magára, s ezt kér­dezte? — Nem mondaná meg, hogy miért nem szép? — Szívesen Etuska. Azért, mert nem tetszik nekem. Természetelle­nes. Feltűnő. A magam részéről a köröm fehérjét is reklamálom tisz­telettel. Hol a fehérje? Kérem a panaszkönyvet. Persze hiába akartam tréfára for­dítani a dolgot, a „nem’1, amelyet oly kegyetlenül kimondtam volt, elejét vette minden tréfának. — Maga különc... — mondta, de láttam rajta, hogy legszívesebben félkegyelműnek mondott volna. Már ezt persze nem hagytam. Sok- rnindenít lehet rám mondani, de hogy különc vagyok, azt nem. Úgy ... hát én különc vagyok, akkor különc a férfiak kilenctized része. Nem ismerek férfit, akinek az ilyen véres karmok tetszenek. Miska barátom kedves, ízléses em­ber egyébként, s a legjobb család­apa, már csomagolt a múltkor, ami­kor a felesége végre lemosta a körmeit. —1 Szegény asszony ;; s — Én Miskáí sajnáltam. De néz­ze csak, etuska ... Köztudomású, hogy maguk nők egymás számára festik a körmüket is. Miért viselr kednek úgy, mintha érdekelné ma­gukat a mi véleményünk? Maguk csak használjanak lila körömlak­kot, mi majd bosszankodunk miat­ta s az élet megy tovább. — Téved, — mondta erre szelí­den, — minket igenis édekel a ma­guk véleménye. De csak akkor, ha egyezik a miénkkel. • —’S Gyuszi? A férje? Neki tet­szik? — Az ő véleménye sem érdekel. ISMÉT az orrom alá tartotta a kezét. Körmein szikrázott a kora őszi napsugár. — Napokig szaladgáltam üyen lakk után — mondta szomorúan — s megtakarított pénzem egy része ráment. Csakugyan nem szép? — Csak vicceltem Etuska. Hiszen tudja, hogy milyen tréfáskedvű ember vagyak. Hát hogyne volna szép. Mutassa a másik kezét is. — Tessék. — Nagyon szép. Igazán nagyon szép ... bólogattam, mert erőt vett rajtam a szánalom. — Akar ilyet venni a feleségé­nek? — Köszönöm Etuska. ö is ezt használja. Tabj László.

Next

/
Thumbnails
Contents