Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-30 / 256. szám
i Negyvenhatodik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 október 30 Ez a bökkenő! A Szolnok; városi levelezői értekezléten elhangzott felszólalás alapján, A minisztériumi autó zsongító durúzsolással falta a kilométereket. Szúrós Bertalan instruktor Vecsés után elégedetten csattintolta be bicskáját, miután elköltötte egyszerű reggelijét, amivei felesége a vidéki kiszállásra ellátta. Aztán folyton csak mosolygott. így van ezzel minden ember ha jóllaikik s ráadáűl gazdagon termő földek között, álomsíma betonúton suhan vele az autó; Apropó! — álomsíma út; •— Jó lenne egyet zúdítani az út végcéljáig — bökött a homlokára Szúrós kartárs, és minden egyéb külső jei nélkül hanyatlott a kocsi egyik puha sarkába. Álmodott arról, hogy kövér libák egy-egy olajaggal a csőrükben küldöttségileg keresik fel és biztosítják arról, hogy növelik a medlehúsa hájiakaró- iát. Utánuk szappanos vízben fürdetett rózsaszínű kismalacok kocogtak a vén disznók farkába kapaszkodva és káncnkórusban ígérték, hogy a vágási súly elérése előtt nem mennek kés alá se fehéren, se feketén. Utoljára egy nagybegyű, pirostaraíjú tyúkanyó billegett kakasodó férjével és szárnya alól szép lámpázott tojásokat hullatott Szúrós kartárs kalapjába, mely érthetetlenül ott feküdt a betonút közepén. öblével felfelé, úgy, hogy még a boond is ültető szakajtónak nézhette. Mondani sem kell, hogy kartársunk az Által- fongalmd és Zsírbegyüjtá Vállalat instruktoraként élvezte a pompás autóút gyönyöreit. Éppen lehajolt, hogy a kövér tyúköt megakadályozza a kalapba-tojíásban, mikor fejebúbját hatalmas ütés érte. Már-már azt hitte, valamelyik bősz hátralékos tiszteli meg a szigorú felelősségre- vönásért, mikor teste többi részén is tapasztalgatta a megrázkódtatásokat; Énre felébredt s anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, egy darabig a zökkenők okozta rángatózások tanulmányozását végezte; Végül — ismételjük — szembehúnyva előre szólt a soff őrnek: —> Fogadjunk, hogy Szolnokon vagyunk Nyert. Ez a bökkenő, T. I. *— Mindig tudtam, hogy ennek a Kovács Jóskának, mióta tsz- tag, jól megy a dolga, de hogy ilyen jól, azt nem hittem volna. RÖVIDEN Szeméi Egy igazgatóhoz Nyilvános zárszámadási ülésen A termelőszövetkezetek az egyénileg dolgozó parasztokat Is meg. hívják a zárszámadási ütés ekre. Nagy jövedelmet hoz a termelőszövetkezeteknek a kertészet. — Aztán mit csinálsz te a tér mélőszövetkezethlen? — Aranybányász vagyok. — ? ? ? —* Az hát, mert a kertészet aranybánya. A Szigligeti Szál Ma iáthik — Mi az, miért megy? Még nincs vége a darabnak — Az Igaz, de nem akarok várni a ruhatárban. Nemrégen volt a tisztasági hónap és kiosztottak sok levelet. Akik lemaradtak, az új kampányra gyűjtik tán az utcán a szemetet? Alkímia A vegyi ipar oly szépen fejlődik, hogy mindannyiunknak örömet (okoz, s bosszúságot csak annyit: úgy (érezzük, köze van a kocsmai borokhoz. Rágcsálók Délután ötkor tiszta a filmszínház, gondosan, szépen, ki van seperve, de a rágcsáló-fajták, tökmag(köpködők szemétdombja les* este kilencre. Szeretheted minden jó rokonodat, találkozhatsz velük épp elégszer: így hát vállalatod velük tölteni nálad milyen okból „lelki (kényszer?” Sz. I. Szolnok. 6yerek ész Pista az alínajfa ágon lovagolva jóízűen falatozik a tiltott gyümölcsből. Arra mégy János bá, a gyümölcsös őre. Meglátja az almát lopő Pityut, barátságos szóval invitálja lefelé. — Kisfiam, gyere . le, súgok valamit. Pityu óvatosan, kissé félve válaszol . — Ném muszáj egy gyéreiknek mindent tudni. Fekete szántás Két pillanatfelvétel egy értekezlet után-----— öregem, gratulálok, nagyszerű volt az elődásod ... — Nahát, ha hallottad volna, hogy mennyi hülyeséget dumált össze másfél óra alatt! A KÜIÁK - KÜLÁK MARAD — Tudja jól, kedves bátyám, hogy feketén nem lehet szántani. Hát úgy adja ide azt a kis pénzt, hogy ne is lássam. — Te. János, nagyon felszaporodott már a hátralékunk, valamit be kellene adni — Nem termett nekem kérem tíz mázsa kukoricám se egy holdon. — Ezt akarja nekünk beadni?
