Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-30 / 256. szám
4 SZOLNOEMEGTEI NÉPLAP 1955 október 3o, Mire tanít Bartók Béla? CZEPTEMBER 26-AN múlott tíz éve, hogy Bartók Béla. önkéntes száműzetésben. New Yorkban meghalt. Az akkor 64 éves Bartók Béla a sok meg nem értés, a személye ellen irányuló kíméletlen hajsza után — a népek alapvetően elemi, emberi jogait is lábbal tipró, terjeszkedő fasizmus elől — ment el külföldre. Mélyen a nép művészetében s így annak legőszintébb problémáiban élő és alkotó bartóki életmű jelentős társadalmi és messzehangzó kultúrpolitikai tiltakozássá nőtt. S amiként lépésről lépésre, napról napra nő a szocialista világrendbe és annak végső győzelmébe vetett mélységes hit, úgy magasodik egyre inkább korunk példamutató héroszává Bartók Béla. Úgy lesz egyre inkább társa, küzdelmeink, népünk szebb, jobb és boldogabb életéért vívott harcaink bátorhangú, halhatatlan legnagyobbjainak. így érthető, hogy a becsületesebb, igazságosabb élet után vágyó emberiség eggyéforrottan, őszinte ünnepléssel emlékezik Bartók Bélára, a nép sze- retésének, őszinte szolgálatának gránitkemény, bátorhangú harcosára A FORRONGÓ, állandóan ala- ^ kuló mának részese, összefüggéseket kereső szemlélője és summázója nehéz feladat előtt áll akkor, amikor a zseniális bartóki életmű mélyreható tanulságait, iránytmutató dinamikus erőit akarja összefoglalni, élettelién alkotóvá tenni. Ahhoz, hogy a kérdést — Bartók Béla jelentőségét — megközelíthessük, szükséges, hogy rövid áttekintésben szóljunk a szá- zadeleji művészeti képről, törekvésekről; Nemcsak a zene területén. de szinte minden művészetről megállapíthatjuk, hogy a század elején széliében Európában és Amerikában a különböző .izmusok” lázas, exaltált, burzsoá-anar- chista, formalista, öncélúan nihilista irányzatok végeláthatatlan sokasága tobzódott. A különlegeset, az ínycsiklandozót hajszoló elpuhult, finnyáskodó pénzarisztokraták lelkesen fogadtak mindent, ami fel- ajzott idegzetüket, teljesen elferdült ízlésüket borzolgatta. A pénz vonzó hatalmártak rabszolgájává süllyesztették a művészetet és a művészt is. Leerszekedő hódolattal fogadták például Richard Strauss, e talajból táplálkozó fantáziájának azt a csúcsteljesítményét, hogy a tébolydában elhunyt dekadens német filozófus, Nietzsche „Zarathustra” című hírhedt művét zenére ültette át; De szeretettel dédelgettek mindent, ami bonyolultan szövevényes, érthetetlenül problematikus, különleges, izgalmas, meghökkentően szokatlan volt. így születtek meg olyan fantasztikus művek, mint a „Macska a háztetőn”, a „Táncoló billentyűk”, vagy a „Gépetűd” stb., amelyek m£r címükben is megjelölik kilátástalan tartalmatlanságukat, formalistá ön- célúságukat. E komák csörgő pénzben gondolkozó művésze, a mindennapi rebach érdekében, megtagadott mindent: szépet és logikusát, amire a klasszicizmus remekműveinek kristálytiszta példái, azok esztétikája tanította; Divatőrületté nőtt a dallamtalan, ritmusok orgiáiban tobzódó, vonagló, lihegő zene, a vinnyogó, rikító színeket feldobó, állatok és gépek zajorkánjait felidéző zenekar. JA BBEN a szertezilált, teljesen ^ tanácstalan korszakban, kasztíliai ősforrásként szólalt meg erőteljes, bátor hangon Bartók Béla A kornak eszmeáramlataival szemben állva, biztos érzékkel és kézzel válogatta ki az igaz maradandót és vetett el mindent, ami a fejlődést gátló öncélúság, kilátásta- lanság. A legvadabb irredentizmus közepette felkereste a román és szlovák lalvak mélyén zümmögő, bánatoshangú népdalt és ölelte népdalgyűjteményeiben egy testvérré, egyetlen hatalmas memen- tóvá az elnyomott kizsákmányolás könnyeiben szenvedő népet. Erre a szokatlanul merész, forradalmi kiállásra, mély humanizmusból fakadó s mindén fájdalmat őszintén felszívó megnyilatkozásra megvető gyűlölettel reagáltak a hatalom urai, Hubay, Dohnányi és a többiek, akik hazafiatlansággal, sőt hazaárulással vádölták meg Bartók Bélát. Az idő lassan forgó igazsag- kerekei azóta már beigazolták, hogy ebben a kíínéletlen és könyörtelen harcban ki völt az igazi hazafi és kik árulták el édes hazánkat, népünket; Lényegében érre a kérdésre felel harsonázva most is az egész világ, amikor a hazai ünnepi megemlékezéseinkkel és a Bartók szellemét hirdető, zseniális hangját megszólaltató hangverseny-sorozatokkal együtt, a haladó emberiség közös ügyévé avatja Bartók Béla szellemét, a bartóki halhatatlan igazságot: a nép igazságát. így hisszük és valljuk, mert Bartók Béla rajongással szerette a népet. Nagy szívébe fogadta a nép hangját, alkotó művészetét, mély igazságát Afrikától Ázsiáig és Amerikáig. S kezet nyújtva a szenvedő, küzdő népnek, örökké élő és széleskörben ható művészétében megteremtette a népi élet legnagyszerűbb manifesztumát. A dekadenciába tévelygett művészetnek pedig megmutatta a kivezető utat, a tiszta, közvetlenül egyszerű és mégis grandiózus bartóki remekművek hosszú sorában. Abban a hatalmas életműben, amelyhez hasonlót századunk a művészet terén keveset produkált; DARTÓK BÉLA nemcsak vi- lágnézetében, de zenéjében is zsenális forradalmár. Zeneszerzői munkájában a klassziT cizmus nemes hagyományain és a sokrétű, sokszínű népdalon indult el. A dogmatiz- mus teljes feláldozásával egészen új hangvételű, hangnemiségi, ritmikai, formai, harmóniai zenei világot teremtett, amelynek óriásvirágai dús zuhatagként ontják életünk mély igazságait, törekvéseink tündöklő szépségeit. A formalista öncélúság teljes feladásával, egyszerű, közvetlen s mégis klasszikus szimmetriába tömörítetten, mindig tudatosan, programszerűen szólal meg. Kétségtelen, hogy újdonság, a tudatosan új hangja ez a zene. Ebből fakad az a megszokott és, sajnos, főképpen hazánkban el-el- hangzó kijelentés, hogy érthetetlen, szokatlan a bartóki mondanivaló, Sok vélemény kihangsúlyozza ennek az új és nagy művészetnek a konfliktus-rengetegét. Vajon a lázas nagy álmokat hordozó igaz- hangú muzsikus írhatott-e, korunkban. konfliktusmentes zenét? A fasizmus sújtó igájában szenvedő társadalom súlyos belső ellentmondásai, az embermilliók vérét kívánó háború nem a legsúlyosabb konfliktusok tömege volt-e? Vagy talán - az oláhfalvak szorító nincstelenségében vergődő népnek, vagy akár az arab fellahnak, a szegény magyar népnek az élete konfliktusmentes élet volt? De a világirodalom és világművészet halhatatlan remekei, Homeros, Shakespeare mesterművei, vagy a filozofikus magasjatú Beethovén- szimfóniák, az élettéli Mozart-öpe- rák problémamentes és a mindenkori uralkodó osztályok érdekeit hozsannázó alkotások? Nyilván nem! Úgy érezzük, hogy éppen ezekben a véleményekben is két alapvető princípium harcol kemény csatát egymással: egyik oldalon a nép igazságát határozott, bátorsággal megfogalmazó Bartók Béla új hangja és a másikon a burzsoá ideológia gyökeién éló, langyos konzervativizmus görcsös ragaszkodása a régihez, a megszokotthoz. Félreérthetetlenül világos, hogy Bartók Béla hangja, a becsületes, haladó, az új világért lelkesedő embermilliók hangja, összefogva: a nép igazságának, alkotó békéjének legszínesebb szimfóniája. Hallgassuk, ismerjük meg, szeressük meg Bartók Bélát, hogy iga- zabb, szebb, jobb, gazdagabb és boldogabb legyen az életünk; KÓBOR ANTAL, a TTIT tagja Ä „Pettyes” e. operett [ess a Szíqligeti Színház új bemutatója ^ Szigligeti Színház ezévi második bemutatója két fiatal szerző: Sós György és Sárközi István mai témájú operettje, a „Pety- tyes” lesz. A darab címe és sokaknak a meséje, cselekménye sem ismeretien, hiszen a Pettyes már jelentős sikersorozatot ért el, szinte az egész országban: Miskolctól — ahonnan elindult mint prózai vígjáték — Budapestig, Kecskeméttől a Faluszínház országotjáró együtteséig bemutatták. A cselekmény egy katonai táborban kezdődik. Kormos László, vagy ahogyan szeplői miatt nevezik: Pettyes, ez a kissé dadogós, naív, ügyetlen, de végtelnül jószívű, igaz baj társ barátjával, a nagyszerű katonai erényekkel rendelkező Fótival megdézsmálja a tábor közelében lévő termelőszövetkezeti csoport almáskertjét. Almacsenés közben még egy féltett, újonnan ojtott ágat is letörnek. Kálló Zsiga bácsi, a kert szigorú csősze e sérelemtől felpaprikázva elmegy a táborba és panaszt tesz Hollós hadnagynál, az egység parancsnokánál, így indul a cselekmény és soksok kalandon, fordulaton keresztül folytatódik. S mindennek a középpontjában ott csetlik-botlik az oly sok egyéni kedveséggel és bájjal rendelkező Pettyes. És Pettyes mellett ott van Fóti, a katonapéldakép, a kiváló lövő, ei'ős és bátor harcos, akiről azonban közben kiderül, hogy jellemében mégsem olyan erős és egyenes. De Fóti, bajtársai segítségével megvívja harcát, s eldönti hová tartozik, hol a helye. S mindezt átszövi a szerelem: Pettyes és Erzsiké, Fóti és Annus szerelme. Kj szeret igazán, szívből, ki csupán érdekből, fondorlatból, kinek teljesül a vágya, ki csalódik szerelmében és magában — mindez sok-sok kalandon, fordulaton keresztül végül is kiderül. Megelevenedik a katonaélet egy részlete is. Fegyelem és fegyelmezetlenség, helytállás és példamuta- tatás, megalkuvás és ügyetlenség, megannyi vidám epizód, katonahumor, katonatréfa színezi az operet-, tét és ad képet néphadseregünk harcosainak sokszínű, kemény munkájáról, világáról. Az operett zenéjét Sárközi István szerezte. Sárközi nem ismeretlen Szolnokon. A színház néhány évvel ezelőtt mutatta be „A szelis- tyei asszonyok“ című operettjét. A Pettyes muzsikája felépítésében, dallamában, hangszerelésében izig- vérig magyar. Nagyszerű segítőtársa, előrelendítője a színpadi jellemeknek, cselekményeknek. A számok közül kiemelkedik Fóti dala, az igen szellemes veszekedő hármas, Andris — Kati szerelmi kettőse és az I. felvonásban felhangzó nagv katonakórus. 're?, előadás folyamán a már isimért színészek mellett új művészekkel is találkozhatunk. A címszerepet játszó Fillár Istvánt, az öreg csőszt alakító Kompóthy Gyulát, a rigmusfargó tréfamestert megelevenítő Varga D. Józsefet, vagy a szeleburdi Katit megformáló Czigány Juditot már jól ismerik Szolnokon. Farkas Annit sem kell bemutatni, őt azonban most új oldaláról ismerik majd meg. Vereczkey Zoltán sem számítható az újak közé. Lengyel Jánost azonban, bár egy kis epizódszerepben „A kőszívű ember fiai” Pál huszárjában már látták Szolnokon, az újak közé sorolhatjuk. Úgyszintén a másik tréfamestert alakító Mentes Józsefet is. Pettyes szívszerelmét, Erzsit megelevenítő Olavszky Évának, valamint Sábák Piroskának ez lesz az első szolnoki színpadszereplése. A darabot Nagy György rendezi. A bemutatóra november 4-én, pénteken kerül Sor. — A tornajmonos tori kulturotfchoruban rendezett tánctanfolyamon negyvenhat fiatal vesz részt. Dienes Lili tánctanár különös súlyt helyez arra, hegy a modern táncok mellett megtanítsa a fiatalokat a szép magyar táncokra is. (Folyik Sándor, Tomajmonostora.) Új filmszínházat avatnak november 4-én Jászáózsán Örömmel hozom a Szólnák megyei Néplap szerkesztőségének és a lap olvasóinak a tudomására, hogy hamarosan teljesül a jászdó- zsai dolgozók régi vágya: a jelenlegi kes- kenymozi megszűnik s egy új normálfilmet vetítő mozi nyitja meg kapuját a községben. A helyi tanács végrehajtó bizottsága a volt akör épületét átadta a Szolnak megyei Moziüzemi Vállalatnak. Itt létesítette a vállalat az új, 200 nézőt befogadó filmszínházat, Akadtak az épület átadásának ellenzői, Fazekas József tanácselnök elvtárs azonban a község dolgozóinak érdekét nézte, azt, hogy az új mozi nagyobb lehetőséget nyújt majd a kulturális életre. A keskenymozi eddig ugyanis a kultur- otthonban működött s az esti órákban — ezek pedig a legalkalmasabbak rá — nem igen volt mód és lehetőség ismeretterjesztő előadások, rendezvények megtartására. A Szolnok Megyei Moziüzemi Vál. lalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére terven felül vállalták az új filmszínház létrehozását. Munkájuk eredményeként november 4-én nyitja még kapuit. Az új filmszínházban elsőként díszelőadás kere^ben a Li- Uomfi című színes magyar filmet mutatja be. A község dolgozói nagy érdeklődéssel várják a megnyitó előadást s nem kétséges, hogy ezen az előadáson szűknek bizonyul majd az új filmszínház. NÉMETH FERENC Jászdózsa Látogatás Háy Károly műtermében Mindig érdekfeszitő, izgalmas élmény számomra, ha belepillanthatok a művészet bármely ágának műhelytitkaiba, ezért nagy örömmel fogadtam Háy Károly meghívását, látogassam meg műtermében. Három hónapot töltött a szolnoki művésztelepen ez a szerény, halk- szavú ember — Háy Gyula Kossuth-díjas drámaíró testvérbátyja —, aki hosszú időn keresztül az Iparművészeti Főiskola színpadi tervezés tanszakának vezetője, a Madách Színház állandó színpadi tervezője volt s nemrégiben tért vissza a grafikához és a festészethez. Már estére hajlott az idő, mikor bekopogtattam műtermébe. Feketekávéval várt. A kávé erős és forró volt, jólesett a vékony felöltőt keresztülfújó hűvös őszi szél után. A beszélgetést ott kezdtük, ahol legutóbb abbahagytuk, körbejár, tunk a műteremben, meg-megáll- tunk egy-egy rajz, tanulmány előtt, vitatkoztunk a művészi megoldásokat illetően, ö az avatott művész nagy hozzáértésével, jómagam pedig a rajzok által keltett első benyomások alapján. — Ezen dolgozom most — mutatott az állványon egy nagyméretű szénrajzra. — Még nincsen teljesen készen, Budapesten fejezem majd be. A rajz a proletárdiktatúra egyik nagy gsemenyét ábrázolja, az 1919, március 23-i budapesti nagygyűlést, amelyet azért szerveztek a kommunisták, hogy tiltakozzon a Károlyi-kormány egyes intézkedései ellen, s amely ünneplő nagygyűléssé lett, meri két nappal előbb kikiáltották a proletárdiktatúrát. A rajz előterében mesteri kompozícióban az esemény egyik részlete: Szamuelly Tibor, amint egy autóban állva arról beszél, hogy Lenin táviratban üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaságot. A kép előterében álló munkások, katonák magasbatörő mozdulatain, az autót vezető vöröskatona figyelmes arcán, a lámpavasra felkapaszkodott inasgyerek előrehajlásában ott érződik a lelkesedés s szinte hallani: „Éljen Lenin!... Éljen a Szovjet- Oroszországgal szövetséges Ma. gyár Tanácsköztársaság!” A kép hátterében, a sűrű tömeg mögött a Parlament épületének gót ívei szinte kimondják: a dolgozó népé a hatalom, a jog és a kötelesség a haza felvirágoztatásáért. — Nem volt könnyű dolog ennek a nagy eseménynek a megmutatása — mondotta Háy Károly. — Elsősorban arra volt szükség, hogy beleéljem magamat az esemény nagyszerű és felemelő hangulatába. Ebben nagy segítségemre volt az a dokumentumfilm, amelyet a Magyar Munkásmozgalmi Intézet készíttetett a Magyár Tanácsköztársaságról, a magyar párttörténet dokumentumgyűjteménye és az egykorú újságok, köztük az Érdekes Újság, a Vasárnapi Újság, a Tolnai Világlapja. Nehézséget okozott az is, hogy ez a nagygyűlés nem úgy zajlott le, mint a mai nagygyűlések. Akkor ugyamis még nem volt hangszóró s ha vált is központi szónok, a hatalmas tér különböző x>ontjam más-más szónokoknak kellett tudatniok a tömeggel, miről is van szó. Úgy gondolom azonban, sikerült a kompozícióval érzékeltetni hogy az előtérbe állított jelenet a nagygyűlésnek csak egyik része s a központi esemény közvetlen a parlament bejáratánál zajlik le. A kép — a grafika sajátos, kifejező eszközeivel — arról tanúskodik, hogy a minden részletre kiterjedő, sok időt követelő, s nem éppen a művészet, hanem nagyrészt a történelem körébe vágó előtanulmányok igen hasznosak voltak. Ezek tették lehetővé, hogy Háy Károly hitelesen tudja érzékeltetni a nagy eseményt s annak is egyik legnagyszerűbb pillanatát. Csodálkoztam a rajz különleges méretén (60 cm széles és 120 cm magas) s meg is említettem ezt Háy Kárólynak. — Igen — mondotta —1 valóbán különös méret. Azért ilyen, mert a Munkásmozgalmi Intézet egyik terhiében egy tartópilléren helyezik majd el a vitrin fölött, amely Lenin üdvözlő táviratát őrzi. Igen nagy megtiszteltetés ez számomra. Észre sem vettük, hogy az idő eltelt s már késő este van. Szó szót követett, a munkáról, további tériéiről. — Az a térvem, hogy egy grafikai sorozatban feldolgozom a munkásmozgalom. nagy magyar alakjá. rtak, Frankel Leónak, a párizsi kommün miniszterének az életét. Távolabbi termeimről pedig annyit, ismét és gyakran el akarok jönni Szolnokra, Abonyban töltöttem gyermekkoromat, s nemcsak azért vonz ez a vidék, mert itt, Szolnokon, a művésztelepen kaptam az első biztató szót Fényes Adolftól, hanem azért'is, mert az alföldi táj, az itt élő emberek életének ábrázolása szintén terveim közé tartozik. Möst, amikor ez az írás Háy Károlynál tett látogatásomról meg. jelenik, ő már Budapesten van. Remélem azonban, hogy gyakran találkozom majd vele s képeinek kifejező, gazdag, igaz művészeté- vei. Ezzel búcsúztam tőle. PÉTERI ISTVÁN Háy Károly munka közben. A íSld gyümölcsét, munka jutalmát csűrök boldog öle őrömmel őrzi már. Nincs, mi zavarja szíve nyugalmát, — óez van s mag, ha maradt: varjaké a határ. Nagy csapatokba gyűlnek a varjak s kárognak a mezők felett így ószid ön. Nem állja útját ember e rajnak, a. csacska népség, 1k ilyenkor enni jön, VARJAK Ferencz Lajos:
