Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-11 / 214. szám
13 fi3 'Jtedaej Tdász-CKun DCakai / A TÜZÉP „előzékenysége“ ) A Kisújszállási TÜZÉP tüzelőanyag utalványomra szeptember 5-én tálcásunkra szállította téli tüzelőnket. Legnagyobb meglepetésemre 11 forint 9( ' fillér értékben. 54 zacskót is küldtek olajos fűrész- porral töltve s a számlán mint alágyújtóst tüntettél 1 fel. A tüzelőutalványon ilyen árucikk nem szerepel és én sem rendeltem. Ennélfogva érthetetlen volt előttem a TÜZÉF : „előzékenysége”. Telefonon érdeklődtünk, miért küld- i tek rendelés nélkül alágyújtóst. Vajda Gyula, c TÜZÉP dolgozója azt a választ adta, hogy Szolnokról az alábbi utasítást kapták: minden utalványra : szállított tüzelőanyaghoz 50—SO darab alágyújtóst ii '1 kell mellékelni és ennek megfelelő mennyiségű szénnel kevesebbet kell kiadni. Ez a szénmennyiség jelen esetben fél mázsái Tudomásom szerint az árukapcsolás tilos: Harminchatodik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 szeptember 11 MOLNÁR LAJOSNÉ malmi munkás Kisújszállás, Nagy-u. 4. sz. Jó hír az Országos Mezőgazdasági Kiállításról A tufkevei Táncsics TSZ juh torzstenyészete nagydíjat nyert. r- Kitüntették % rokonaikat. Veíőszántás idején — Nem megmondtam, hogy jobb a tsz földjén? Itt sokkal gyorsabban forgatja ki a kukacokat az eke és egyszerre öten is haladhatunk a nyomába. Egy sláger dallamára „No, nézd a tü&ftttcdt milyen szerelmes .. .*• r— Itt kérem valami tévedés van. Válogatás nélkül minden kár-? tyás belém szerelmes. Cdak taliaJiäiodan! A minap áttelefonált a Budapesti Szerszámkészletező Vállalat a BELSPED- hez. — BELSPED-kém, ráérnél egy kicsit? Igaz, lóhalálában sietünk, annyi a munkánk, de ha te kérsz, állok rendelkezésedre, Miről van szó? — így telefonon nem lehet... Tudod, éberség..: Gyere át. A BELSPED átment. Tárgyaltak hosszasan. Annyira hosszasan, hogy végül mind a ketten a homlokukat törölték. De megkötötték a szerződést. Ennek következtében néhány nap múva hatalmas BELSPED-kocsi fordult be a szolnoki teherpályaudvar kapuján. Tagbaszakadt muraközik patája csattogott a köveken s a kocsit a hajtó mögött két lapátmarkú rakodó szemezgetett a rámpánál nevetgélő lányokkal. Majd megérkeztek a raktár elé. Annak módja szerint kezeltették a Pestről küldött fuvarlevelet s a zimankós erejű legények felrakták a terhet. Ezután a nagy erőfeszítéstől lihegve indultak kifelé a gyárnegyed irányába, hogy a küldeményeket rendeltetési helyükre fuvarozzák. A Papírgyár táján még csak úgy jelentkezett a személyzeten és a lovakon a fáradság, hogy izzadtak betyárul. A megyei kórház előtt a paripák feje már a szűgyüknél lógott s mikor Cukorgyár főbejáratán bekanyarodtak, ember, állat elpilledve, reszkető inakkal állt meg a raktárnál. Nosza lett látás-futás. Telefon a főkönyvelőségre. Siessen, Amirás elvtárs, mert szállítmány érkezett a szerszámkészletezőktől: A főkönyvelő szivdobog- va, hármasával vette a lépcsőfokokat, úgy rohant a raktárhoz. Elsápadt, mikor a BELSPED-kocsit megpillantotta. Mikor és ki rendeli eny- nyi árut a készletezőtől?! — törte a fejét és gyanakodva lesett a két marcona rakodóra, aki a kocsi oldaldeszkájához támasztva térdét^ veszedelmes nyugalommal sodort cigarettát. — Nyissák ki a raktár emeletmagas ajtaját — rendelkezett a főkönyvelő. Úgy gondolta, azzal is időt nyer ahhoz, hogy kitalálja, mit is rendelt a gyár a szerszámkészletezőtől. A raktáros éppen leemelte a várkapuhoz való hatalmas kulcsot a szegről, mikor szomorúan előlépett a BELSPED-kocsis. Kezében levélszerű csomagocskát tartva, szólt Amirás elvtárshoz. — Ezt hoztuk. Kibontották. Egy darab üvegvágót szállíttatott a BELSPED-del a budapesti vállalat a szolnoki Cukorgyárnak. Az egész 25 dekát nyomott. Ti h Tóssegi villanypanasz Tószegre még a hároméves tervben bevezették a villanyt. Régi vágyunk teljesült s alig akad ma már ház a községben, ahol nem villanyfény ragyog. Azaz sok esetben csak ragyogna, mert ha valami baj van a vezetékben, biztosítóberendezésben, hosszú napok, sőt hetek telnek el, amíg a TITÁSZ szerelői megjavítják; Ha az oszlopon ég ki a biztosíték, csak a TITÁSZ dolgozói javíthatják ki, de hol vannak ők? Tiszavár- konyon. négy és fél kilométerre Tószegtől. Ilyenkor az a szokás, hogy aki a hibát tapasztalja, az bemegy a tanácsházára; Ott talál egy füzetet, bejegyzi ebbe a nevét, pontos lakcímét, megnevezi a hibát s aztán várja, hogy jöjjenek kijavítani. Aztán káromkodik, mert senki sem jön, szidja a villanyt, legfőképpen azonban a TITÁSZT s mindezt azért, mert úgy véli, azért vezettette be a villanyt, hogy világítson vele, nem pedig azért, hogy oszlopot, huzalt és működésre képtelen villanykörtét lásson; Egy kicsit gyorsabb Javítószolgálatot várunk Tószegen is.IFJ. BAJÁRI E.ÄSZL.Ö Tószeg, Rákóczi-u? 59. „Nem vagyok én az udvarlója...“ Édesapám Szolnokon dolgozik s vasárnaponként engem kér meg, hogy délután váltsam ki a vasúti hetijegyét. Egy üyen alkalommal történt velem, hogy a pénztárabldk mögött egy nő ült, valamit irt. Megkocogtattam az ablakot, de nyugodtan csak tovább irt. A második kopogásnál arra méltatott, hogy az ablakon keresztül rámnézett s kiszólt: „Ne dörömböljön s ■” Sem megelőzőleg, sem ezután nem dörömböltem, hanem vártam, vártam olyan türelemmel vártam, mintha randevún lettem volna: Körülbelül tíz perc múlva a pénztárnál dolgozó nő befejezte az írást, kinyitotta az ablakot és adott hetijegyet. Nem állhattam meg, hogy meg ne jegyezzem: udvariasabban és barátságosabban bánhatna a jegyet váltókkal. Mire gúnyosan elmosolyodott és így felelt: „Nem vagyok én magának udvar- lója” — s becsapta az ablakot: Az a véleményem, hogy udvariasabban, jobbleedvüen kell ellátni munkáját annak, aki állandóan embertársaival foglalkozik, mint a jegypénztáros is4 Le stir Margit Törökszenémiklós fi Szolnoki Cukorgyárban megkezdődött a kampány köszöntünk, 'MERT &ÖVEN TERMETTEL S * jrv=. . * • ............................................................................................. Ah ogy rajzolónk elképzeli Honthy Hanna fellépésével hangversenyt rendeztek Szolnokon a Damjanich uszodában.
