Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

2 5ZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 195-5 augusztus 18

Egy új szövetkezet első napjai

Nyikoláj metropolita kitüntetése

Dobi Imrére, a tiszaderzsi Uj Barázda TSZ titkáréira nem lehet azt mondani, hogy tétova ember. Ha egyszer elhatároz valamit, tűzön-vízen 'keresztülviszi. A felvetődő kérdésekre egy-kettőre kimondja az „igen“-t, vagy a „nsm“-et.

Ezekután azt gondolhatnánk, hogy amikor Virágh elvtárs, a községi párttitkár emlékeztette: ..Ideje lenne már az I. típusról a III-ra áttérni“, akkor azonnal fogta a tollat, s aláírta a belépési nyilatkozatot. Bizony nem így történt „Gondolkozom rajta pár napig“ — adta meg több esetben is a kitérő választ. Elismerte ugyan a III. típusúak fölényét, de kétség, bizonytalanság is gyötörte. „Mi lesz, ha nem sikerül?1’ öt vádolják majd dolgozótársai, mondván: hogy ő a párttitkár, neki kell elsősorban

tudná, melyik a jobb út.

Az első típus szerint jól gazdálkodtak. Járási viszonylatban ők tartották be legjobban az alapszabályt. A tagok meg voltak elégedve a tszcs-vel. S éppen ez okozott nehézséget. Mert ha többen

hangoztatták volna, hogy így, meg úgy. nem jó a tszcs, akkor kézenfekvő lett volna a válasz:

„Próbáljuk meg

a 111. típus szerint“

De így..!

Töprengett is eleget Dobi Imre. Sokat megbányta-vetette a dolgot az öreg Kovács Istvánnal, meg

Koós Dániellel. Azok is egyre

gyakrabban hajtogatták: „Meg kellene próbálni.“ Egyszer aztán Tarsoly elvtárs, a járási pártbizottság titkára — kopogtatott be Dobiékhoz. Letelepedtek a búboskemence mellé s beszélgettek. Tarsoly elvtárs olyanokat mondott, amire Dobi Imre csak a fejét vakarta. Mit is válaszolhatott volna, mikor a kommunista példamutatást emlegette a járási titkár, meg azt, hegy „ha olyan jó az I. típusú szerinti gazdálkodás, akkor a Szabadság TSZ, meg a többi III. típusú szövetkezet miért termel többet holdanként minden növényféleségbő i ? (A tszcs idei- búzatermése holdanként 8 és fél mázsa, a Szabadság TSZ-é pedig az eddigi csépiéseredmények szerint 12—14 mázsa.)

A beszélgetés végén Dobi Imre aláírta a belépési nyilatkozatot. Ugyanúgy tett aznap délután Kovács István is. Ä belépési nyilatkozat kitöltése után azt mondta: „Most már beadom a pártszervezethez a tagjeiölfe'ivételi kérelmemet is. Teljes erővel, kommunista módra akarok dolgozni új szövetkezetünkért.’1

Az igazat megvallva, kissé váratlanul érte ez a kijelentés a párttitkárt. Mindenesetre emlékeztette arra, hogy a szövetkezet átszervezésének ezernyi gondja mel-A SÁRGA, szikkadt kalászú búzatáblák felett parányi szellő se lebbent. Az égbolton még felhőfoszlányt sem lehetett látni. A nap mintha megállt volna. Tizennegyedik napja arattunk már.

Anyánkat vártuk az ebéddel. Erzsivel, aki a markot szedte, azon tanakodtunk, vajon sót, vagy cukrot tesz a kukoricakására. Nagy-, vagy aprószemű darából főzi. Mert az apróbbszeműből csak jobb.

De nem kívánhatjuk tőle, hogy kétszer is felöntse a darálóba, egyszer is fárasztó. Cukrot se tehet a mienkre, mert akkor a két kisebbnek holnapra már nem marad.

A rend végén apám rámszólt:

— Nyomd rá a térded a kévére míg kötöd, különben magadnak kell kefesorba hordani őket.

Éppen sértődöttségemnek akartam hangot adni, amlértis apám, pont a hatodik nyáron, itt is a tizennegyedik napon nem bízik a szorgalmamba, munkámban — amikor a föld végén megpillantottam anyámat. Lassan jött.

A járatlan dülöú: göröngye bizonyára törte mezítelen lábát s mikor a tarlón végigjött, látszott, óvatosan lép a tors között.

— No, fogadjunk, hogy sót tett a nagyszemű kására — csaptam Erzsi felé egy féligkész kötéllel.

lett, a pátszervezet erősítéséről sem szabad megfeledkezni. < A jövőheti taggyűlésen meg is vitatják Koós DÉiniiel, Kovács István, ifj. Fótos Imre és ifj. M. Nagy László felvételi káréi mát.)

A párttitkár példáját követve máiéi hét alatt több mint. ötvenen írták alá a belépési nyilatkozatot s azóta készülnek, hegy tiszta papírral, vagyis adósság nélkül kezdjék az új gazdasági évet.

A parasztembernek legalább egy évvel előre kell néznie, ha jól akar gazdálkodni. Az új szövetkezet tagjai legyűrték a bizonytalanságot s

előrelátóan tették meg

az első lépéseket.

Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy lehetőleg kölcsön nélkül, .saját erőtől végeznek mindent. S a tervet nem elpuffogtatott szólamok, hanem rájuk nézve kötelező erejűnek tartják. Nézzük csak meg, hogyan.

Hát elsősorban vetni kell. El is határozták a közgyűlésen, hogy minden új tag az általa bevitt föld után holdanként 45 kiló búzát s 5 kiló kukoricát köteles beadni vetőmagnak.

A vetőmag tehát meglesz. Állatállomány nélkül azonban mit sem és a gazdálkodás. Tudják ezt a tsz tagok s már előre szsámbavették állatállományukat. Fura dolgok derültek ki. Ló ugyanis van vagy 40 daraib. sertés azonban nem nagyon akad. Már pedig 10 pár lónál többre nincs szükség. „Ezután géppel dolgozunk!“ — döntött a közgyűlés.

A felesleges lovak árából vesznek majd sertéseket. Erre a célra használják fel a feleslegessé váló kisgépekért kapott összeget is. A tagok összeadtak ugyanis vagy 50 ekét, 28 kocsit, stb. Nyilvánvaló, hogy a gépállomás segítsége folytán ezek nagyrészére nincs szükség. Teheneik már megvannak, így az állatállomány ügyét miár előre rendezték.

A takarmánybázisról sem

feledkeztek meg.

Úgy döntöttek, hogy minden tag az általa bevitt föld arányában holdanként 50 kiló lucernát (vagy annak megfelelő szemestakarmányt) köteles adni az áfteleltetésre. A háztáji állatállománynál nélkülözhető takarmányt is beadják erre a célra. Ugyanígy minden tag felajánlott egy kocsi szalmát alomnak.

A szemfülesebb tsz tagok meg közben szétnéztek, hol lehetne helyet keríteni központnak, raktárnak, miegymásnak. A Losonczi-féle kastély nagyon megnyerte tetszésüket. Ott van a falu alatt. Mellette meg a 30 férőhelyes istálló, s raktár áll. Ideális tanyaközpont. Igenám, de a kastélyban napközi otthon van s a melléképületek is foglaltak. A tsz tagok mégsem csüggedtek el. Tovább nézgelödtek a községben, s több dologra rájöttek.

így például arra, hegy a község központjában másfél holdas gyümölcsösben van egy épület, mely alkalmas lenne bölcsődének. Az állatorvos kapta meg ideiglenes lakásként. Másik helyet tudnak neki biztosítani. így jól járnak a tsz tagok, meglesz a központ. Nyernek az anyák is, mivel nem kell a falu szélére cipelni napenta a gyermekeket, s a gyümölcsösben a levegő is jobb lesz számukra.

A központi épület tehát meglesz. De hogyan szerezzék meg a többit? „Nézzük csak, mi van bennük?1’ — határoztak. A harminc férőhelyes istállóban a községi apaállatokat találták. „Ezek elférnek a Józsaféle portán lévő tíz férőhelyes istállóban is“ — mondották. Onnan még a legelőre vivő út is egy kilométerrel rövidebb.

A községi pártbizottság

támogatta kérésüket.

A 10 pár ló, meg a 10 tehén tehát kiteltlhet. Ősszel lebontják két tanyájukat, s az épületanyágból bővítik majd az istállót, vagy sertésólat létesítenek.

A kastély mellett lévő raktárt a Terményforgalmi Vállalat használja. „Tudják-e nélkülözni ezt az épületet?’1 — kérdezték a vállalat helyi vezetőjét. „Hogyne, hiszen mindössze 3 és fél vagonoe, a községben lévő többi raktár összbefogadóképessége meg körülbelül 120 vagen. Nem is használjuk, csak nagynéiha“ —• válaszolta az. Már ment is a raktár átadására irányuló kérelem. A szövetkezet központja tehát szépen kialakul.

Az Uj Barázda TSZ-ben van a község gyümölcsösének zöme. Anynyi a szilvájuk most is, hogy nem győzik hová tenni. A községi párttitkártól meghallották, hogy a megyei tanács kezelésében lévő vállalatokat át lehet adni a tsz-eknek. Nem is késlekedtek az igényléssel:

„Kérjük a községben lévő szeszfőzdét részünkre átadni.1’ (A szeszfőzde kezelője az Uj Barázda TSZ tagja.)

„Szakember is elkelne a szövetkezetben“ — vetették fel egy páran. „Hívjuk ide Bukta Lajost, a Surjáni Állami Gazdaság agronómusát — mondotta a pártitkár. — A családja itt él a községben, bizonyára szívesen hazajön.’1

Mcst akarják kérni, hogy a Tiszafüredi Gépállomás patronálja őket. Megállapították már a vetésforgót, kijelölték az öntözéses kertészet helyét, hogy a régi szövetkezetekkel lápért tartva kezdjék október elsején az első gazdasági évet,

Moszkva (TASZSZ.) K. J.

Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének emöke aug. 16-án a Kremlben átnyújtotta a Munka Vörös Zászló Rendjét Nyikolájnak, Krutyica és Kclomna meírcpolitój-ának, akit sckéves hazafias tevékenységéért és a békeharcban való aktív részvételéért tüntetlek ki.

K. J. Vorosilcv az érdemrend átadásakor üdvözlő szavakat intézett

Nyikcláj metrcpoldtáhcz — Mélyen tisztéit metrcpolita! Nagy örömmel nyújtom át önnek a Munka Vörös Zászló Rendjét, amellyel sck éven át folytatott kimagasló hazafias tevékenységéért tüntették ki. A Szovjetunió kormánya, valamint népünk is, nagyra értékeli önnek az egész világ békéje ügyéért vívott harcban szerzett érdemeit. Szívélyesen köszöntőm cnt, jó egészséget kívánok és új sikereket önnek a teke. a népik barát»:'ga és együttműködése megszilárdítását szolgáló tevékenységében.

Nyikcláj metrcpolita K. J. Vorosilcv üdvözlő szavaira válaszolva többek között ezt mondotta:

— Szeretett ‘kormányunk iránt érzett mélységes hátával veszem át az ön kezéből szerény munkásságom magas elismerését... Kérem önt, kedves Kiérnem Jefremovics, mély hálámon kívül biztosítsa szeretett kormányunkat arról is, hogy életem továfobi napjaiban is feltétlenül kész vagyok szolgálni hazámat, az egész világ békéjének ragyogó eszményeit. (MTI.)

Dulles nyilatkozata a Szovjetunió fegyveres erűinek csökkentéséről és a távolkeleti helyzetről

Washington (MTI.) Hírügynökségi és rádiójelentések beszámolnak Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletéről. Dulles kommentálta a szovjet fegyveres erők bejelentett csökkentését és nyilatkozott a távolkeleti helyzetről.

Az amerikai külügyminiszter „örömmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározását, hogy 640 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát.11 Kijelentette, hegy „ez a a csökkentés nagyjelentőségű és beillik a genfi konferencia által megteremtett nemzetközi hangulatba.1’ A tcvälbbiafcban kiemelte azt is, hogy „a létszámcsökkentés emfoererőt szabadít majd fe! az ipar és a mezőgazdaság száméra.“

Dulles ezután a távolkeleti helyzettel foglalkozott. Üdvözölte az

KÜLFÖLDI HÍREK

London (TASZSZ.) Augusztus 16-án Londonban az alábbi közös közleményt adták ki a szovjet-japán tárgyalásokról: „Az augusztus 16-i ülésen tovább folyt az eszmecsere J. Malik szovjet és Sz. Macumoto japán megbízott között a szovjet-japán viszony rendezésével kapcsolatos kérdésekről. A következő ülés augusztus 23-án lesz.’1 *

Moszkva, (TASZSZ.) Augusztus 16-án megérkezett Moszkvába

Mohamed Avad El Kuni, Egyiptom rendkívüli és meghatalmazott követe. s

*

Rubcovszk (TASZSZ.) Az amerikai mezőgazdasági küldöttség tagjainak egy csoportja augusztus 16-án az Aitáj-határvidéken felevő Rubcovszk városába érkezett. Sz. V. Sevesenko, az Altáj-határvidéki tanács végrehajtó bizottságának elnöke üvözöKe a küldötteket, meghívta őket, tanulmányozzák a szúz- és parlagföldek termővétátelét.

*

Moszkva (TASZSZ.) Augusztus 16-án Meszkvából a japán szakszervezeti főtanács meghívására repülőgépen elindult Tokióba J. T. Cserednyicsenko, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökségének tagja.

*

Chicago (TASZSZ) A szovjet mezőgazdasági küldöttség augusztus 13-én Chicagóból East Lancing-be (Michigan-állam) repült. Ott részt vett „A mezőgazdasági gépesítés százada“ kiállítás megnyitásán. A kiállítás területén bárhol jelentek meg a szovjet küldöttek, baráti fogadtatásban részesültek. „Adják át a szovjet népnek szívélyes üdvözletünket — mondották búcsúzéban a midiig an i farmerek. — Tolmácsolják nekik, őszintén hiszünk benne, hogy a szovjet nép is. épp úgy, mint az amerikai nép, békét akar.“ A küldöttség este visszatért Chicagóba. A szovjet küldöttség augusztus 16-án San Franciscoba (Califomia-állam) repült. (MTI)

*

Peking (Uj Kína). A United Press beavatott forrásra hivatkozva kedden washingtoni jelentést

rftalántatimeLő kockáit

szerezze be

a Megyei Tanács Épitőanyagipari és Talajerőgazdálkodási Egyesülésnél. H mintákat tekintse meg az Ünnepi Vásáron felállított sátorban.

északkereai és kínai vezetőknek azt a legutóbbi nyilatkozatát, hogy „nem az erőszak eszközével kell igyekezni Korea egyesítésére“. Közölte ,hogy az Egyesült Államok a koreai háborúban résztvett szövetségeseivel arról tárgyal, milyen módon lehetne újjászervezni a semleges államok fegyverszüneti ellenőrző bizottságát, amelyről a külügyminiszter kijelentette: „kétli, hogy a mai formájában bármiféle hasznos munkát is végezne1’.

Dulles a sajtóértekezleten szólt a New Yorkban augusztus 29-én újra megnyíló leszerelési albizottsági tárgyalásokról is. A többi között ezt mondotta: „Az Egyesült Államok kormánya reméli, hogy az értekezlet haladást érhet el az ellenőrzés megbízható nemzetközi rendszerének létrehozásában.“ (MTI)

közölt. E jelentés szerint az Egyesült Államok kétszakaszos tervet dolgozott ki a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság végleges megszüntetésére. A terv első lépése a bizottsági tagek működési szabadságának korlátozása „anélkül, hogy haladéktalanul kitiltanák őket Dél-Koreából.’1 Az Egyesült Államok azt reméli, hogy azután néhány hónap múlva rábírhatja az érdekelt országokat, járuljanak hozzá a bizottság feloszlatásához azzal az ürügygyei, hogy „nem érdemes tovább fenntartani“. A United Press jelentése szerint az Egyesült Államok azzal a kifogással kísérli meg majd elfogadtatni a koreai-kínai féllel a bizottság megszüntetésére irányuló tervét, hogy „nem vállalhat többé felelősséget a bizottsági tagok védelméért.1’

*

Berlin (MTI). Kedden, Thornes Mann-ruak, a nagy német írónak temetése napján, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya gyászünnepélyt rendezett Berlinben a Német Művészeti Akadémia dísztermében.

Dr. Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter a kormány nevében méltatta Thomas művének és küzdelmeinek jelentőségét.

*

Berlin (MTI). Lapjelentések szerint Bonnban a közeljövőben a hadügyminisztériumon kívül még egy katonai jellegű, úgynevezett honvédelmi minisztériumot létesítenek. Az új minisztérium hatásköre elsősorban a „határvédelmi“ alakulatokra és a légvédelemre terjed majd ki.

*

Berlin (MTI). A bonni külügyminisztérium kedden azonnali jelentésiételre hazarendelte Krekeler washingtoni nagykövetet.

Az intézkedés általános meglepetést keltett, mert Krekeler még csak tíz nappal ezelőtt tért vissza Bonnból állomáshelyére.

Politika] megfigyelők azt hiszik hogy Adenauer Moszkvába utazáss előtt részletes tájékoztatást kivár Krekelertől washingtoni kormány körök álláspontjáról és hangulati ról.

Símen Béla.

o4 fiUxVM-katácó

■— Hagyd már abba, hisz mindegy az — szóltam rá. *

A HAJNALBAN összerakott kapar ék-kereszt tövébe anyám elterítette kendőjét s kitette rá a tálat a nagyszemű, sós, kukoricakásával. Éppen tizedszer az aratásban. Kétszer cukorral, kétszer zsírral hozta. Hús helyett főzte így. Bár válaszunkat anélkül is tudta, csendes hangján megkérdezte, elég sós-e, jó-e?

— Jóhírt is hoztam — mondta kis idő múlva. — Kiss szomszéd most jött a városból s azt mondja, holnap jön erre a gép és csépelnek, hogy legyen kenyerünk.

összenéztünk. Kenyér? Tényleg kenyér, búzalisztből sült? Igazán nem kell töb árpát, kukoricát darálni?

— Kenyér — ismételgettem., mintha az izét akarnám érezni. — Csak még egyszer ehetnék jó búzakenyeret! — sóhajtottam.

— Mindig mondtam nektek, ugye, hogy most már kenyérért aratunk. Olyan kenyérért, amilyet eddig még nem is kóstoltunk. Magunk vetette, magunk aratta kenyérért — fordult felénk biztatóan apám.

— Sütök is nektek olyan ropogós cipót, meg olyan

fonott kalácsot, hogy megemlegetitek, csak jöjjön az a gép — lelkendezett anyám.

Fonott kalács, fehér tésztából, pirosra sütve! De mikor lesz még az, még csak aratjuk a nekivalót — sajgott szívembe, s a napok hónapoknak tűntek előttem.

— Ha nem jön közbe semmi, holnap délután malomba mehetünk s holnapután korán reggel begyúrom a tésztát — vigasztalt anyám.

Holnapután! Lehetséges volna, hogy két nap alatt ennyi jó dolog követi egymást. Mert hiszen holnapra le is aratunk. Már azt is kiszámoltam, hogy Erzsi járt rosszabbul, mert az első napon is ő kötött és az utolsó napon is ő lesz a soros. S holnapután kalácsot sütünk!

*

A KALÁCSRA mi, gyerekek voltunk a legéhesebbek, de a legboldogabb anyám volt, amikor az új lisztből bekavarta a tésztát. Végre, a hosszú nélkülözés után búzából sütött kenyeret, kalácsot adhat a család kezébe.

Nem lehet leírni, milyen hosszú volt az a néhány óra, amíg a kalács az asztalra, a kezünkbe jutott. Azelőtt se, azóta se sündöröalem annyit a kemence körül. Amikor anyám az ócska, égettszélű tepsiket becsúsztatta a szikrázó téglákra, mindannyian ott voltunk körülötte. Azt hiszem, aztán sem igen mozdultunk onnan, mert én ugyanúgy a jobb vállán át pillantottam meg a félig megpirult, mégpuffadt dúcokat, ahol a fényes, fehér tésztát a kemencébe becsúszni láttam.

Még húsz perc, még tizenöt, már csak hét, négy s itt lesz előttünk az oly régen óhajtott friss, illatos, foszlós kalács!

Mintha a mezei pacsirtát akartuk volna fészkén fogni, olyan óvatosak voltunk, hogy a zajra, a vidámságra a kalácska ki ne repüljön az ablakon.

Anyám, míg a tepsit kötője sarkával fogva az asztal szélére csúsztatta, elleste apám tekintetét. Csak ennyit mondott:

— Itt van, kedveseim, a friss kalács, egyetek.

*

TÍZ ÉV TELT EL azóta. Ez a tizedik nyár. Minden nyáron új búzát aratunk, saját magunknak, a saját magunk földjén, a tsz földjén. Uj kalácsot süt anyánk minden nyáron. Most már vaj, zsír, alma. túró és mák kerül bele. Egy pusztakalácsot azonban azóta is hagy, s abból az egész család eszik.

Azért süli, hogy az első új, magunkvetette búzából készült kalács ízét el ne felejtsük.

BORSI ESZTER

v