Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

Mi okozza a gyakori fejfájást | faj á i~EJEfAi| Fáradt vágyóik. Húz a nyakam, alig bírom mozdítani — hallatszik mostanában útón-útfélen. Mi lehet ennek az oka? A kérdésre ezúttal a meteoroló­gusok, az időjárás-vizsgálók adják meg a válaiszt: —• Az idei nyár szokatlan időjá­rása a rendestől eltérő légtömege­ket zúdított ránk. Ilyenkor megvál­tozik a levegő nyomása, hőmérsék­lete, pára- és portartalma, elektro­mossága, illetve napsugáráteresztő képessége is. Ezek a hirtelen válto­zások olyan hatással, vannak a szervezetre, mintha az egyik órá­ban Egyiptomban, a másikban pe­­d;g Norvégia éghajlata alatt lenne az ember. Az erős, edzett szervezet ezt az ingadozást aránylag köny­­nyen tűri el, de az érzékenyebbnél .levertséget, gyengeséget, álmatlan­ságot, fejfájást okozhat. — Hogyan fájdulhat meg ettől a nyak? | a nyak| nem ettől fájdul meg. Ezzel kapcsolatban az a közmon­dás érvényes, hogy ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. A nyak fájásának ugyanis a helytelen fek­vés az oka. Az időjárás legfeljebb annyiban ludas, hogy az ilyen ra­koncátlan idő esetéin az ideges, nyugtalan, álmatlan ember nem tud rendesen pihenni, forgolódik, ös­szegyűri az ágyát, párnáját és ha végül elnyomja az álom, feje alá rakott kézzel, helytelen, egészség­telein testtartásban alszik el és meghúzódik a nyaka. A panasz tehát igaz, a fejfájás is, meg a nyakhúzódás is. De mond­juk meg, hogyan lehet védekezni ellene. | először) ís legyünk nyugodtak, a sorozatosan visszatérő levertség­nek, bágyadtságnak, főfájásnak a rendkívüli időjárás az oka. Óva­kodjunk a tűző naptól, s a hideg esőtől is. Vigyünk magunkkal meg­felelő ruhát, nehogy a napszúrás, a napégés, vagy megfázás súlyos­bítsa az időjárás előbb említett kel­lemetlenségeit. Rendszeresen szel­lőztessük lakásunkat, ne takaróz­zunk túlmelegen, ne feküdjünk le tele gyomorral, hogy nyugodtan pihenhessünk. "Reggel hűvös vízben mosakodjunk és az. esti tisztálko­dást is hűvös lemosással fejezzük be, hogy megnyugtassuk a fokozat­tan igénybe vett testet. Es semmiesetre sem szabad ma­rékkai szedni a Karilt, vagy a másnevű fájdalomcsillapítókat, mert ez vérszegénységet okozhat. Az időjárás miatti fejfájás elmú­lik, ha az idő javul, vagy a szerve­zet megszokta a hirtelen változá­sokat. Buga doktor. Mi okozza a bútorok fáián keletkező apró lyukakat és hogyan lehet védekezni ellene? A BÚTORBA az úgynevezett kopogóbogár valamelyik fajtája vette bele magát. Ennek a lárvája, mely a bútor fájában bábbá, majd bogárrá alakul, okozza az apró lyukakat. A nagyobb lyukakat vagy a házi cincér, vagy a szíj ácsbogár lárvája fúrta ki. A bútort rongáló bogarak ellen, ha a fertőzés kisebb, tehát ha még nincs sok lyuk a bú­toron, a védekezés abból áll, hogy a lyukba vékony fecskendővel, esetleg injekciós tűvel terpentint1 fecskendezünk, utána a lyukat azonnal parafinnal elzárjuk. A befecskendezésre ajánlatos a követ­kező keverék: 30 köbcentiméter széntetrakloridban és 15 köbcentimé­ter terpentinben fel kell oldani 10 gramm gHobolt és 5 gramm kemény, parafint. Ha olyan sok lyuk van már a bútorom, hogy a terpentin befecskendezését nem győzzük, nenr. marad máis hátra, mint az, hogy az egész helyiséget, ahol a fertőzött bútorok állnak, minél előbb kí­­ciánoztassuk, vagy kiszémkénegeztessük. A multheti keresztrejtvény helyes megfejtése Az Alkotmány ünnepére tett felajánlá­sok teljesítése. Minőségi munka. Ünnepi műszak tartása. Helyesen fejtették meg; Báródi Mihály, Győri Zoltán Cibakháza; Neller Istvánné, Jakus Zoltán Jászfényszaru; Horváth Béla Jászberény; Hídvégi Ilona, Hídvégi Gyula Kenderes; Nyitrai Sándorné, Győző Imre, Kántor Béla Kunhegyes; Gyarmati Imre Kunmadaras; ifj. Dósa Béla Kunszent­­márton; Simon Lajosné, Kiss Margit Kis­újszállás; Szabó Istvánné, Takács Ger­gely, Rocsa Alajosaié Karcag; Bacsa Er­zsébet, Csekö László, Kéki Ervin Mező­túr Gonda Lajosné, Ay Ferenc, Magi lm re, Nagy Marianna, Péntek Miklós, Parti József, Váradi Alajos, Székely Tiborné, Szabó Imre, Pataki István,. Horváth Ju­dit, Pusztai János, Bodor Mária, Patai Dezsőné, Hajdú Lajosné, Varga Ildikó, Balázs Márton, Károlyi Kálmán, Nagy János, Sípos István, Menyhárt Józsefné Dombai Jánosné Szolnok, Kátai Dorottya Pál Sándor, Gressai Jánosné, Németh Gallért Tiszasüly; Farkas Ilona Tiszaroff Bognár László Tiszafö'dvár; Pünkösti Er zsébet Tiszafüred; Balogh Ibolya Tisza szentimre; Benedek Jolán, Benedek Piros ka Tiszapüspóki Szikora János, Gulka Ilona Turkeve; Bodnár Mária, Bakóndi Pál Törőkszentmiklós; Péntek Kálmán Tiszajenő; Stuhl Ilona, Pigniczki Ferencné Szelevény. Könyvjutalmat kaptak: Simon Lajosné Kisújszállás; Gonda Lajosné, Nagy Ma­rianna Szolnok; Győző Imre Kunhegyes; Kátai Dorottya Tiszasüly; Benedek Jolán Tiszapüspóki. Beküldési határidő: minden péntek estig. Cím; Szolnokmegyei Néplap szerkesztő­sége, Szolnok, Irodaház. f Á konty és hozzá kalap d konty megint divatos: rövid hajunkat mégsem kell megnövesz­teni, mert a konty hamis, vagy fod­­rásznyolven szólva: „vemdéglhaj“’­­ból készül. A hamis konty jó divatötlet, mart a hol rövid, hol hosszú haj­jal változatosain fésülködh etünk: a divatos frizurát készen kivehetjük a szekrényből és néhány tűvel, vagy csattal a rövid hajhoz erő­síthetjük. Ha régi kontyvcseletün­­ket meguntuk — nem kell fod­rászhoz menni, elég, ha beadjuk kontyunkat, s azt a kívánt formára elkészítik. A kontyot — a legújabb divat szerint magasan a tarkó föle tfizve viseljük. A kalap, amelyet az új frizu­rákhoz terveztek, újvonalú, horgolt kalap. Elől a homlok felett szaba­don hagyja a rövidre nyírt hajat, kétoldalt a fülre simul, hátul pedig lyukas, hogy helye legyen a konty­­nak vagy a hátul hosszabb frizurá­nak. A kis kalapot 7—8 dkg-ig két­­szálas bébi, kártolt gyapjú, vagy négyszálas zefírfohalból, 3-as alu­mínium-tűvel horgoljuk. Mintája rövidpálca, vagy pettyes horgolás. A szélébe — káspálcákkal — kes­keny kalapdrótot horgolunk. — Legdivatosabb színei a halványsár­ga, az enciánkék és az almapiros. Hasznos tudnivalók Zsfrfolt a padlóban. Ha a padlóban zsír­­folt, vagy olajos folt van, tegyünk a foltra krétaport. vagy agyagot, mely a zsiradékot magába szívja. Ha friss a folt, úgy szappanos lúggal, vagy szalmiák­szesszel, sok türelemmel kisúro’hatjuk belőle. _ Olajos edényeik tisztítása. Ha már ki­öntöttük az olajat az edényből, töltsük meg félig fahamuval. A hamut jó! össze­rázzuk az edénvben s azután félóráig áll­ni hagyjuk, hogy jói magába szívja az olajat. Ezután a hamut kitakarítjuk és edényt jó meleg vízzel kimossuk. HETI ÉTKEM) HÉTFŐ Zöldségleves, (karfiol-pörkölt tarhonyával, savanyúság, gyümölcs. KEDD Fokhagyma leves, grlzestész­­ta, őszibarack SZERDn Zöldbableves, rakott burgo­nya, kovászos uborka. CSÜTŰRT. Paradicsomleves, túrós­­bukta. PÉNTEK Gulyásleves, bundáskenyér. SZOMBÜT Tarhonyaleves, paradicsomos káposzta főtt kolbásszal. YBSflRN. Kacsaapróléik-leves, kacsa­sült dinsztelt káposztával, krumplival. Sült tészta. KERESZTREJTVÉNY Megfejtésül beküldendők: vízsz. 1., 20., függ. 11. és 21. m I i 3 r~ Ö 6 7 r~ d to u m 12 13 M 1 14 0 H 15 :sá 16 £33 17 18 19 m 20 23 t SSH SÍM 22 23 Ü 24 11! TÖK Ünl 25 ü m 26 Bl 2 SS 27 SÍM 28 Ü 2° 30 31 Ül 32 33 äü ■SS lí 34 35 36 m 37 38 39 ff fi 40 41 sül** 42 43 Sü MM ■■■■ 44 45 46 m2: :Hí!f 47 ü 48 033 SARU ii 49 ü y&j Sas 50 jjE; 51' 52 53 isit ■aura 4-54 55 !i 56 57 58 ii ■ »CIO •in 59 :::::: ::nss 60 V 61 :::::: 62 63 Ü 64 M 65 66 L ■u«n »Síi neu ' Vízszintes: A mezőgazdasági dolgozók legsürgő­sebb feladata. Származó. Borotva-tulajdonság. Vigyázó. Helyrag. Növényrész. Sérülés. Évszak. Ma ünnepeljük. Mélybe. Kettős mássalhangzó. Száz — oroszul. Érdektelennek talál!« Esőben álló. Azonos betűk. Európai nép. E nap. Kegyetlen római császár volt. Aszta Irész. Forma. Égitest. Északon honos, értékes nrcmii menyét­­íéle ragadozó állat. Bridge-műszó. Időhatiározószó. Fekete — franciául. Számnév. Szovjet folyó. Mutaíószó. Testrész. Zeneszerzőnk (Lajos). Kacsahang. &. Építkezési anyag. Névutó. Női becenév. Történet. Előd. Sír. Fontos élelem. Renyhe. Függőleges: 1. Kézmérték. 2. A germánium vegyiele. 3. Állami jövedelem. 4. Tág. 5. Néz — félmúH alakja. 6. Ocsmány. 7. Bátorkodj a. 8. Kötőszó. 9. Vadász teszt. 10. Csapategység. 11. A vízszintes 1. jndokolása. 15. Mondatrész. 16. Igaz. 13. Tova. 20. A Győri Vasas elődje volt. 21. Magot hint. 24. Ünnepelt élüzem, mely ismét elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját. 26. Operadallam. 27. Szövetség — közismert francia szóval. 29. Szü'ő becézve. 31. Szovjet SzSzK-ok egyike. 32. Fontos növény. 33. Szovjet félsziget. 35. Amerikai írónő '(Anita). 38. Nullás liszt jelzése. 41. Osztályoz. 45. Piaci árus. 46. Az alkotás (névelővel). 48. Épület. 50. Ez is testrész. 51. Hely és tdöhatároző szó. 53. Személyes névmás. 54. Helyez. 55. Lócsemege. 58. Mátka. 60. Rejt. 63. Papfrmérték. 64. Kettó's mássalhangzó. 65. Folyadék. 66. Tagadósző. Miért van a mériegsuiYoklia belecsönpenWe agy kis darab élőm rag» réz? Amíg a súly még véglegesen nem készült el, gyakorlatilag feltétlenül egy kevéssé különbözik attól a súlytól, amelyet ráírtak. Ennek_a pontatlanságnak az elkerülése cél­jából a súlyokat szándékosan egy kissé nagyobbra méretezik a kelle­ténél. Ezután a jelentéktelen nagy­ságú túlsúlyt a súlyba cseppentett sárgaréz, vagy ólomdarabból való lefűrészeléssel távolítják el. Ez a lefűrészelés igen könnyen végre­hajtható, mert mind a sárgaréz, mind az ólom eléggé puha fémek. Gabika ma pontosan öthónapos. E rövid életpályája alatt is olyan tekintélyt vívott ki a család­ban, hogy ő az úr a háznál. Ez ért­hető is, hiszen a többi hasonló korú kispajtással egyetemben a világ leg­aranyosabb, legokosabb, legkedve­sebb gyereke. Mint ilyet, jelenlétében nem is merik hozzátartozói a gyerekes „Gabika” néven szólítani, hanem elmélyülten és rendkívül komolyan ezt mondják neki: Gábor. S ilyen­kor mindenki egy kis megilletődést érez, mert tényleg maga a név hangzása is csupa komolyság. Elég az hozzá, hogy mikor Gábor azt a picurka fecskeszáját nyuszi pityergésre igazítja, tehát két végén keservesen legörbíti, alsó szájaszé­­lét pedig szemrehányóan, sértődöt­ten lebiggyeszti, mindenki izgatot­tan vágja magát kaptákba. Azaz­hogy összes intelligenciáját latba­­vetve igyekszik kitalálni: —> mit óhajt a ház apró fejedelme? Ilyen társadalmi viszonyok között bizony eléggé megváltozott a papa, mama életrendje is. Nem úgy van ám, mint hájddnán, hogy na, most nem jó a közérzetem, menjünk el a móriba. Hollót r'jszintén megvallva papa és ^mama ebbeli szándékukat még a nagyszülők előtt sem merik han­gosan kinyilvánítani. Mert mi tör­ténik abból például, ha a nagyma­ma meghallja ezt a szót ■— mozi. „Majd adok én nektek mozit, nézze meg az ember. Volna szívetek itt­hagyni ezt a gyenge palántát. Aki­nek kisgyereke van, otthon a helye.” Na tessék! Eleinte az ifjú és gya­korlatúm séülök valóban elpirultak, hogy ilyet még ki is találhattak, de aztán lázadozni kezdtek a láthatat­lan póráz ellen. Ehhez pedig a négy­hónapos Gábor adta meg a bátorí­tást. Este fél kilenc körül rendsze­resen laposabban kezd pislogni, gyűszűnyi szája zárkózottá válik s mire két kis alvóbaba szeme lecsu­kódik, szorosra zárt öklöcskéi is fel-GÁBORT ALTATJUK veszik szokásos tartásukat a feje két oldalán. Aztán csend lesz a lakásban. Láb­­ujjhegyen „zajlik” a közlekedés és ha például a már szintén álomba merült nagyanyó vigyázatlanul na­gyot horkant, vagy a kutya elvak­­kantja magát a sötét udvaron, ma­ma és papa félájultan kapaszkod­nak a legközelebbi bútordarabba s kétségbeesetten fintorgatnak egy­másra. Mi lesz, ha Gábor felébred. Mutatóujjukat szájukra téve, az ag­godalom ráncaival homlokukon le­sik lélegzetvisszafojtva: megreb­­ben-e a csöpp szájacska, felsír-e a fiatalember, Minthogy ezek az izgalmak na­ponta bekövetkeznek, az az ötlete támadt a szülőknek, hogy heten­ként egyszer ezt az időt el lehetne tölteni a moziban is, C most a féléves életkbr előtt másfél hónappal eljött az el­ső kiszállásra az alkalom. A papa némi belső szégyenérzéssel két mo­zijegyet vásárolt. Mikor a munká­ból a mama is hazatért, egy olyan pillanatban, amikor a két nagyma­ma éppen nem nézett arra, hangta­lan suttogással, csak a száját moz­gatva a férj közölte: „Moziba me­gyünk”. Ugyanakkor a legpraktiku­sabb mozdulatokkal értésére adta, hogy meg kell nyomni a gombot. Úgy kell elkészülni a fürdetéssel, hogy Gábor alvakész állapotba ke­rüljön háromnegyed kilenc körül. Nem is volt á fürdetés végéig kü­lönösebb baj. Sőt gyorsabban ment minden, mert a vendég nagymama is segített. „Na ti is feküdjetek” — búcsúzott el már negyed kilenckor. Ugyanakkor a másik nagymama is fekvéshez készülődött. De már félő volt, hogy el tud-e aludni a „szö­kés" idejére, mert derekára panasz­kodott. Elaludt. Mama, papa a kis Gabi­kát vette kezelésbe. Egyszeribe az igy Gabika, úgy Gabika járta, Hogy Gabika aranykrajcár, meg Gabika gyémánt-kincse anyukának. Szé­pen felveszi az ingecskét, rá a rék­­lit. Bebújik a rugdalózó ködmönbe, azután alukálni fog, A A ént is minden, mint a karika­­■4 kJ csapás. Gabika szelíd kék sze­mei kikeresték a plafonon azt a lát­hatatlan pontot, amire elalvás előtt a napi gondokat akasztja. A szülők pedig szurkolva lesegettek arra, mi­kor bunyódnak be a kerek abla­kocskák. Mikor a nagypillájú szem­héjak egyre lustábban kezdtek le­­fel mozogni, anyuka öltözködni kez­dett. Pipiskedve közelített a szek­rényhez s remegve nyitotta ki ajta­ját. Nyomban össze is harapta szá­­jaszélét s elsápadt ijedtében. A nyo­morult ajtó éppen akkor tudott fé­lelmetesei nyikordulni. A gyermek szemhéja felpattant, mintha csak játszásiból tartotta volna addig is csukva. Teljes élénk­séggel fordult Gábor az oldalára s hátragörbülve, mint az íjj, nagyot nyújtózkodott. Mutatva, hogy egye­lőre az alváshoz semmi kedve sincs. Az apa fejét csőválva gesztikulált felesége felé: „Na tessék, ezt meg­csináltad.” — Pszt! — ráncolta össze szemöl­dökét az asszonyka, Még elalhat, ne mozdulj. Papa hát nem moccant, csak gya­nakodva sandított az órára. Bizony fél kilenc. De még van idő, elalhat százszor is Gábor, mire menni kell. A fiúcskának azonban eszeágá­•41 ban sem volt szundizni. El­lenben addig, addig szemlélődött nyújtózkodás közben, hogy valamit megsejthetett. Előbb apjára, majd anyjára pislantott csaknem öthóna­pos szemével és szinte megvetően fordult hanyatt. Kicsi szája megre­megett, lepittyédt s már omlottak is a könnyei. — Gyorsan, a cumit a szájába — irányította a következő hadművele­tet a mama s az apt| már csinálta is. De bezzeg fabatkát sem ért a cucli. Gábor erélyesen kirántotta szájából s a felszabadult nyíláson csak úgy hömpölygőit a keserv — megnövekedett hangerővel. — Vedd fel egy kicsit, nyugtasd Imár meg, mert akkor befellegzett a mozinak — idegeskedett az aszony­­ka. A férj bölcsen csititgatta. Ne izgulj, a gyerek még job­ban felajzódik. Tudod, milyen rend­kívül érzékeny a csecsemő szerve­zete, ezernyi szállal van veled ösz­­szeköttetésben, bár már külön életet él. Ha ideges vagy, ő még nyugta­lanabb lesz. — Ne prédikálj, hanem járkálj vele egy kicsit — ráncigálta fején át a frissen vasalt ruhát a feleség. Hangja azonban már remegett az izgalomtól; Az apa meg tartotta két karjá­ban a Gáborkát. Mosolygott, kö­­nyörgött a kicsire, ahogy könnybe­­borult szemét nézte: — Tentéljél, Gabika. Ha elalszol, apuka hoz ne­ked mágneses szamarat. ábornak semmi érzéke nem volt a szamár-csalétekhez, de a beszéd legalább elérte nála azt, hogy végleg kirepült szeméből az álom. Forgatta okos kis fejét jobbra balra, előre hátra. Megnézte a vil­­villanykörtét, mintha sose látta vol­na addig, még az orrocskáját is ösz­­szehúzta, ahogy a körbe-körbe jár­­kálásnál apja a rádióhoz érkezett. — Nem éhes ez a gyerek? — kér­dezte fakó hangon az anyát. — Ugyan, kétszázötven gramm répát bevágottt — De azért megszoptathatnád, hátha azon elalszik, — csendült bi­zakodóan a férj szava. — Megpróbálhatom, — készült az új cselhez a mama. Gábor kapott az alkalmon. Olyan szűr csőié shez, csámcsogáshoz, cup­pogáshoz, nyögdécseléshez, szuszo­­gáshoz fogott, hogy még a nagyma­mát is felébresztette, nemhogy ő el­aludt volna. TTáromnegyed elmúlt két perc­­cél. Az apa kényszeredett mo­sollyal törölte meg izzadt homlokát s legmelegebb hangján kezdte agi­tálni a kis trónörököst: — Apuka táncol neked, jó, kis­fiam? — és már kezdett is hozzá. Volt abban a modern tánckeverék­ben mozdulat a Hattyúk tava ba­lettből, motívum a Diótörőbői, majd hogy a fiúcska valóban elámult, szi­laj verbunkosba vágott az apa. De­hogy Gábor maga is rugdalózni kez­dett, andalítóbb lejtések következ­tek. A spanyol táncosnő csípőmoz­dulatai olyan tökéletesen sikerül­tek, hogy Gabika gügyögve elka­cagta magát. Úgy mint egy madár­ka pityeg... Csak aludni nem akart. — Hagyd már abba — neheztelt az asszonyka. Nem látod, még a szopást is mellőzi. — Nem baj, legalább kifárad — lihegett az apa s olyan forgásba kezdett, hogy a szekrény sarkába verte bokáját. Ez meg Gábort úgy meghatotta, hogy újból sírvafakadt. ■— Hiába! — legyintett lemondóan az anya s kezdte visszafejteni ma­gáról a kimenő ruhát. Elcsukló hanggal, meghajolva Gábor akarata előtt, tette a kicsit az ágyacskájába. —i Szegénykém, látod, itthagyná­nak a te rossz szüleid. Ne félj, nem megyünk el. A férjet meglepte ez a letargia. 4T Kivágott még egy magyar zá­radékot a táncprodukcióból s azzal a mozdulattal, amivel nagy tánco­sok hatásosan fejezik be az utolsó figurát, egyúttal nyakkendőjét is ki­oldotta. Csapzottan, fáradtan, pi­­hegve roskadt le a Gábor ágya mel­leti székre. Abban a pillanatban megdermedt. Keze úgy maradt a le­vegőben, ahogy cipőjéhez nyúlt volna. Gábor angyali mosollyal, rózsa­pírba derült arcocskával aludt, fe­jét féloldalt hajlítva, karját kis mel­lére hajtva. Tóth István,

Next

/
Thumbnails
Contents