Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

Harminzkettedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 augusztus 14

MŰEMLÉK

Nagyon szép a mi szolnoki Tisza-panwmik.

De van ennék a területnek egy része, amely valamely rejtélyes okból kikerüli az illetékesek figyelmét. A fiú-gimnázium előtti kis parkban a szökőkút be van kerítve. A szeges, rozsdás drótkerítésen belül magas eperbofkrok, kaszát nem látott sűrű giz-gaz látható — csúfságára az egész parknak.

önkéntelenül a kővetkező kérdések tolulnak a szemlélő agyába:

1. Ki az a gyengédlelkű természetbarát, aki sajnálja megtörni ezt a vad „romantikát?’*

2. Vagy úgy gondolják, hogy így stílusos a környezethez?

3. A forrásvizet büntették szabadságvesztésre?

4. MiéTt van körülkerítve ez a rész? Talán azért, hogy ki ne szökjék a fű és a gaz?

5. Vagy inkább, hogy 'be ne menjenek az emberek? Ez az utóbbi látszik valószínűbbnek, mert az ajtó rozsdás csavarral le van zárva.

Az igaz, hogy az ízlések különbözők, de nem tehetek róla, nékem ez egyáltalán nem tetszik,

Bujáki Imréné, Szolnok.

A Mezőgazdasági Kiállítás előtt

— Mondja, János bácsi, elvinne engem a Mezőgazdasági Kiá’lításra, ha 30 liter tejet adnék?

— El én!

— No, akkor takarmányozzon, gondozzon rendesei»;

< i

Nem kétséges,

/. cséplőbrigád

melyik lesz az első

II. cséplőbrigád

esik..*

AZ ÜJ „HERKULES“ ÁSÓM

OK N

— Nem szégyellik magukat?

r- Aztán miért? Nem vagyunk talán rendesen felöltözve?

SZOLNOKI GYEREK

Volt nekem egy régi ásóm, „Herkules” márkájú,

Nem mondhatott rosszat róla, Csak aki rosszmájú,

Megszolgált a vételárért:

Néhány éve vettem.

S elkopott, mint a fenőkő,

A háztáji kertben,

RESZEG-viccek

A Részeg találkozik a Józannal Szolnokon, a Népbüffé előtt: Azt mondja a részeg: „Me .; s me:?: meg tudná ne.;: ne::.kém m;? m . s: mondani, hogy ho::; ho: hol vagyok?” — „A Ságvári Endre utcán” — feleli a Józan. — Mire a részeg: „Jó-jó, de me ?: -. me ?; me;:: lyik vá ;:; vá :: rosban?”

*

Egy részeget kidobnak a kocsmából,

— Kidobtak? Micsoda disznóság. Na várj csak! Most bemegyek. Számolj. Egyenként fogom kidobálni őket! — mondja a barátja.

Be is megy a kocsmába. A másik az ajtóban áll: Egyszercsak egy ember repül ki az ajtón. A részeg számol: „Egy.” Mire a kidobott megszólal: „Ugyan, hagyd már abba, hülye, hát nem látod, hogy én vagyok?”

GYEREKSZÁJ

— Szégyeld magad, én mikor ilyen fiatal voltam, nem hazudtam.

— Hát mikor kezdted, papa?

Illllll|lllllllil!l|llíl|l!ll!lllllll!llilll!l!lll!ll|||||!|||||||||||||||||lll||||||||||||!|||||||||!|lll|;||l||l||lll|||;ill|;{|i|||(i||

— Inkább elvittél volna a vízipóló meccsre.

J Jó éle volt. Fagyökérbe Balta helyett vágott.

Oly erős volt, milyet ember Szép keveset látott,

Jó pár évig állta nálam:

Nem tarthat örökkön.

Jó lesz majd a vasgyűjtőknek, Újat veszek rögtön,

Nincsen már csak a köpű je S a középső orma.

Szólt az asszony: „Szószt csinálni Kéne pár szál torma!"

Máris ugrok, mert az asszony

őrmester a háznál!

Szépszavára, ha nem hajlok,

Még tán el is tángál?

Tormát szedni ásó nélkül?

Főtt a fejem gondban!

Nincsen más út, széjjelnézek Az FMSZ-boltban,

Boltkezelő: „Mit vesz, Bátyám?" Szives szóval kérdi.

Én mutatom, mintha ásnék,

S ő rögtön megérti,

Egyet serdül s fürge lábbal Terem a raktárban.

„Egy Herkules!” — felmutatja: „Most készült a gyárban!'•

Hónom alá dugja szépen A boltos: a CsurdL Kifizettem s vagy örömmel Hazafelé usgyi.a

Otthon oszt a torma-földrmb Neki veselkedtem,

De az első feszítésnél Majdnem hanyatt estem.

Jobbról, balról alászúrtam, Mégsincs kint a torma.

Ám, de lett az új ásóból Szőlökapa-forma!

Szedte-vette, teringette !. :, Elmondtam vagy hétszer,.

A tormát mag úgy szedtem fel, Disznóölő késsel.

Egyed János

HÁT MÉG AZ ENYÉM!

Gyermekes anyák társaságába keveredtem. Gyermekekről folyt a szó. Az alábbiakban pontosan rögzítem az elhangzott beszélgetést;

I. MAMA: Jajj, ha tudnátok, hogy az én Lalikám milyen, Már majd megbolondulok vele; Tudjátok, mit csinált a héten? Amíg Ági aludt, a kis huncut elővette az ollót és levágta a kislány mindkét copfját. Mit szóltok hozzá? Hát nem rosszcsont?

ÉN: Az is valami, az én fi:;,

II. MAMA: Hát még az én két drágalátos kislányom! Túltesz húsz fiún: A héten megfogták a macskát, spárgát kötöttek a farkára, aztán képzeljétek el, mit találtak ki a kis gézengúzok? Kilógatták a második emeletről azt a szegény jószágot; Mikor megkérdeztem tőlük, hogy mit csinálnak, a kisebbik ártatlanul válaszolta: „Liftesdit játszunk, anyuka”. Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy dühöngjek; Dehát lehet-e rájuk haragudni, mikor ilyen aranyosan szellemesek;

ÉN: Az én fiam aztán igazán;:?

III. MAMA: TI még boldogok lehettek az ilyen apró csínytevésekkel, de én? Engem már maholnap bolondok házába visznek az'ikrek miatt, mert azok túltesznek minden fantázián, olyan eszesek, találékonyak, ha csínytevésről van szó. Éppen tegnap történt az eset: kincskeresősdit játszottak s a hálószobában mind felszedték a parkettát. Hát mit szóltok hozzá?

ÉN: (hallgatok);

IVj MAMA: Ez mind semmi; Még ma is frázban vagyok, ha rágondolok, mit csinált szombaton a három fiam. Elhatározták, hogy várasdit játszanak: A legkisebb volt az ellenség. Mint ellenséget elfogták és bezárták a pincébe, de előzőleg úgy megkötözték, hogy szegény meg sem tudott, mozdulni. Eljött a dél, a legkisebb sehol. Kérdezem a két nagyobbat, hol van? ök bizony nem tudják. Egy óra, két. óra, három óra, a gyerek sehol. Végül öt órakor bevallották, hol a kicsi; Rohantam le a pincébe, már egészen meg volt gémberedvaf-Mikor levágtam róla a kötelet, azt mondta: „Juszt is kibírtam”: A másik meg azt mondta: „Látod, anyuka, hőst csináltunk a Laciból.” Hát Hát nem nagyszerű gyermekeim vannak nekem?

I. MAMA: Jajj, most jut eszembe a Lalikámnak egy sokkal nagyobb csínytevése. A múltkor::,

II. MAMA: Az semmi, az én két lányom : s |

HL MAMA: Én is egy jelentéktelen esetet mondtam el, de hallgassátok meg;??

IV. MAMA (rám mutatva): A kartárs még nem is mondott semmit a fiáról;

ÉN: Kérem, hogy is mondjam : ? ? Én nagyon szégyellem magaméi de az elmondott esetekhez képest az én fiam nagyon jó gyerek.

U k,

I