Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-09 / 186. szám

2

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1955 augufttus 8.

RÁKOSI MÁTYÁS ELYTÁRS KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓJA

(Folytatás az 1-ső oldalról.) vajból hat százalékkal, sajtból 38 százalékkal, cukorból nyolc százalékkal, csokoládé és csokoládés árukból nyolc százalékkal nagyobb volt az eladás, mint 1954 azonos időszakában. Húsból és egyes hentesárukból azonban, mint az elvtársak tudják, az ellátás nem volt megfelelő. Az első félév folyamán tartós fogyasztási cikkek közül tűzhelyből 27 ezer darabbal, kerékpárból 12 000 darabbal, edényáruból 41 millió forinttal, bútorból több mint 100 millió forinttal növelte a kereskedelem az eladást a múlt év első félévéhez képest. Cementből több mint kétszer annyit, téglából és cserépből több mint másfélszer annyit, mészből körülbelül 40 százalékkal többet adott el a kereskedelem a lakosság részére, mint tavaly.

— Ezeket az eredményeket a munkafegyelem javulása, a munka jobb megszervezése és részben a műszaki fejlesztés eredményeképpen értük el, melyek mind hozzájárultak a termelékenység növeléséhez. Ugyanakkor azonban meg kell állapítani, hogy a termelés a javulás dacára sem volt ebben az évben minden területen eléggé tervszerű, és az ipar egyes fontosabb termékfajtákból a tervezettnél kevesebbet termel.

— Mindnyájan megértjük, hogy azok a hibák, amelyek az 1953 júniusi Központi Vezetőségi ülés helyes határozatainak eltorzítása és rossz végrehajtása következtében megmutatkoztak, egyik napról a másikra nem küszöbölhetők ki. A csepeli elvtársak előtt, akik az ország legnagyobb üzemében, az R. M. Művekben dolgoznak, újra alá kel húznunk, hogy továbbfejlődésünk döntő biztosítékai változatlanul azoka a tényezők, amelyeket Központi Vezetőségünk márciusi határozatai megjelöltek: a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a minőségjavítás, az anyagtakarékosság, munkafegyelem, technológiai fegyelem és hasonló.

Az ipari munkásság a termelés emelésével válaszolt a márciusi határozatra

— Á magyar dolgozó nép és benne különösen a magyar munkásosztály örömmel fogadta a márciusi határozatokat, amelyek a szocialista ipar és benne külön a nehézipar jelentőségét újra előtérbe állították. Különösen az ipari munkásság helyeselte ezeket a határozatokat és a termelés emelésével válaszolt rájuk. Ennek megfelelően a munkások nagy többsége helyesléssel fogadta, hogy azokat a lazaságokat, amelyek a norma, a bérezés, az anyagfelhasználás, a munka-és technológiai fegyelem, a takarékosság, stb. területén az utolsó két évben elburjánzottak, fokozatosan felszámoljuk. Természetesen akadnak olyanok is, akik nem nagyon örülnek ezeknek a rendszabályoknak, de a proletariátus túlnyomó nagytöbbsége, dolgozó népünk, egészséges továbfejlődésének érdekében szükségesnek tartja, helyesli őket és mint az eddigi tapasztalatok mutatják, fegyelmezetten és megértőén munkálkodik végrehajtásukon. (Taps.)

A műszaki fejlesztés kérdéséről

— Pártunk a szocialista ipar erőteljesebb, gyorsabb növelése és teljesítőképességének fokozása céljából a műszaki fejlesztés problémáit is napirendre tűzte. Azt tapasztaltuk, hogy a kérdés felvetését úgy a munkásság, mint a műszaki értelmiség a legnagyobb érdeklődéssel és helyesléssel fogadta. Az ipar műszaki fejlesztésére az utolsó esztendőkben nem fektettünk elég súlyt és emiatt elmaradtunk. Most, hogy napirendre tűztük, örömmel látjuk, hogy a dolgozók — köztük a műszaki értelmiség — a legnagyobb megértéssel támogatják és segítik ennek a fontos kérdésnek megoldására irányuló törekvéseinket

— összefoglalva: az ipar a multévi visszaesés után kezd újra felfutni. Nekünk most minden erőnket arra kell összpontosítani, hogy ez a folyamat tartós legyen és erősödjön, mert a népjólét és a dolgozók életszínvonalának emelése csak abban az esetben valósítható meg, ha évről-évre, állandóan emelkedik a munka termelékenysége, csökken a termékek önköltsége, javul a minőség, javul a műszaki színvonal, a technológiai fegyelem, a munkafegyelem. Ezek azok-a tényezőik, amelyek változatlanul szocialista építésünk alapját képezik, és amelyek segítségével valósítjuk meg népünk életszínvonalának állandó emelését.

Az év első fele a múlt évhez képest jól indult és ebben jelentékeny része volt az ittlévő elvtársaiknak, az R. M. Művek dolgozóinak is. A kezdet biztató, fontos, hogy meg ne álljunk, és az elért eredményeket erőteljesen fejlesszük tovább. (Nagy raps.)

A mezőgazdasági termelés emelésének és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéséről

Rátérek most a mezőgazdaság kérdésére. Megmondom elvtársak, hogy május végén már attól tartottunk, hogy az idén újra rossz lesz a termés. Áprilisban és májusban, mint az elvtársak emlékeznek rá, szárazság volt. Sóik helyen a normális csapadéknak még a fele sem esett le és ez hátrányosan befolyásolta a növényzet fejlődését. .Júniusban azonban megkezdődtek az esőzések, és a vetések állása országszerte megjavult. Megjavultak a kenyérgabona terméseredményei, és bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, meg lehet állapítani, hogy a kalászosok kivétel nélkül lényegesen jobb termést adnak, mint a múlt esztendő folyamán. A kapások, a kukorica, a burgonya, a cukorrépa minden jel szerint az idén jó termést adnak. Meg kell említeni, hogy kukoricát százötvenezer katasztrális holddal nagyobb területen vetettek, mint egy évvel ez előtt és 15 ezer katasztrális holddal növekedett a rizs vetésterülete is. A zöldség- és főzelékfélék vetésterü’ete is nagyobb, mint tavaly. A múltévinél hasonlíthatatlanul jobb a gyümölcstermés és a tavalyinál sokkal kedvezőbbek a szőlők terméskilátásai ij.

•— A mezőgazdaságban is megmutatkozott a Központi Vezetőség márciusi határozatának hatása: Jobb lett a fegyelem, megnőtt a rend. Egy fejjel megnőttünk — mondták a termelőszövetezeti ta» gok a határozat után és lelkesen álltak munkába.

Fejlődőit az agrotechnika

*** Az állami gazdaságok és termelőszövetezetek a múltévinél nagyobb mértékben alkalmazták a fejlettebb agrotechnikai módszereket, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kukorica vetésterületének több, mint 40 százalékán végeztek négyzetes vetést és mintegy 30 ezer katasztrális holdon hibrid kukoricát vetettek. A kalászosok aratása — kisebb, zabbal bevetett területektől eltekintve, — lényegében országszerte befejeződött. Az állami gazdaságok gabonavetésük 33 százalékát kombájnnal, 51%-át aratógéppel takarították be. A gépi aratás e gazdaságokban az összes gabonavetésnek 84 százaléka volt, az elmúlt évi 67,2 százalékkal szemben.

Nem használlak ki eléggé a kombájnokat

— A kombájnok teljesítménye úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben nem érte el a kitűzött tervet. Ennek elsősorban az újtól való félelem, a maradiiág, a régihez való ragaszkodás volt aa oka. Nem egy helyen maguk az állami gazdaságok igazgatói, vagy pártfunkcionáriusaink akadályozták a kombájnok munkáját attól félve, hogy ha nem eresztik rá a kaszásokat, vagy az aratógépeket a földekre, a kombájn későn érkezik és nagy fesz a kipergés miatt a veszteség. Ennek a helytelen álláspontnak az lett a következménye, hogy száz és százezer métermázsa kenyérgabona ázik most kint a földeken, amelyet a kombájn idejekorán learatott és kicsépelt volna. A kár, ami így a nemzetgazdaságot éri, össze sem hasonlítható azzal, amely az esetleges, csak feltételezett kipörgés-többletből keletkezett volna. Az állami gazdaságok minisztere ezért helyesen cselekedett, amikor kemény fegyelmi büntetéssel, egyes esetekben elbocsátással sújtotta azokat az állami gazdasági igazgatókat, akik a kombájn használatát helytelenül mellőzték. Hasonlóképpen járunk el azokkal a pártfunkciomáriuis elvátrsakkal szemben, akik a párt utasítása decára nem segítették elő, hanem hátráltatták a kombájnok használatát.

A jobb gyümölcs és főzelék termés kedvező hatása a közellátásra

Á tavalyinál jobb gyümölcs — és főzelék — termés már érezteti határt a közellátásban is. Bár a be érés az idén a tavalyihoz képest körülbelül két hetet késett, július végére a zöldség, a gyümölcs

együttes árszínvonala az előző év július végéhez viszonyítva igen jelentős mértékben csökkent, és számítani lehet rá, hogy ez a csökkenés augusztusban és az ősszel még tovább folytatódik.

Határozottabb, elevenebb agifációt és meggyőzést a gabona állami szabadfelvásárlása érdekében

— A megjavult gabonatermésre való lekintettel a kormány elhatározta, hogy a szabadpiacra kerülő gabona egy részét a termelőktől közvetlenül a cséplőgépnél szabadpiaci áron felvásárolja. Ez az ár a

búzánál készpénzben métermázsánként 240 forint és különböző kedvezményekkel 280 forintot tesz ki. Dolgozó parasztjaink túlnyomó többsége helyesléssel és megértéssel fogadta ezt a rendszabályt és szívesen adja el ilymódon az államnak felesleges gabonája egy részét. Az ellenség megkísérelte ezt a helyes rendszabályt a falun úgy beállítani, hogy mi az egész felesleges gabonamennyiséget ilyen módon akarjul: felvásárolni. Az elvtársak, miután az első napokban látták, hogy a parasztok e rendszabályt jól fogadják, elmulasztották sok helyütt a további rendszeres felvilágosító munkát. Ezt most pótolni kell és gondoskodni kell arról, hogy e rendszabály segítségével és a kötelező beadási terv maradéktalan tejesítésével begyűjtsük azt a kenyérgabonamennyiséget, amelyre népünk ellátása céljából szükségünk van. Ismétlem, ezt lehetővé teszi a gabonaneműek megjavult terméseredménye, de a megvalósításhoz az eddiginél sokkal határozottabb, elevenebb agitáció és meggyőzés szükséges:

Már említettem, hogy egy területen még nem tudtunk komoly javulást elérni, ez a hús — pontosabban a disznóhús — ellátás. A jó kukoricatermés és általában a kapások jó terméskilátása lehetővé teszi, hogy e téren is javulás álljon be, lehetővé teszi az is, hogy a sertésállomány hétmillió darab fölé emelkedett: De mindjárt hozzáteszem, ebben a kérdésben mutatkozik meg annak a sztálini megállapításnak helyessége, hogy hoszszú ideig nem állhatunk egyik lábunkkal a szocialista ipar talaján, a másikkal a nemszocialista mezőgazdaság talaján. Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországon még soha nem volt ilyen nagy a sertésállomány és ugyanakkor nincs elég disznóhús a megnövekedett kereslet kielégítésére, mert az ennyire

szétszórt kisárutermelő gazdálkodás mellett nagyon nehéz megoldani a kielégítő begyűjtést és közellátást. Az elvtársaknak tudniok kell, hogy a kis Magyarországon a Begyűjtési Minisztériumnak több mint másfélmillió termelővel van dolga. Ez a szám a paraszti gazdaságok elaprózódása és a szétírás következtében évről-évre növekszik, összehasonlításul elég megmondanom, hogy a Szovjetunióban a begyűjtési szervek körülbelül 120 ezer kolhozzal és

állami gazdasággal dolgoznak: A kisparaszti szétszórt gazdaságok nemcsak a modern mezőgazdasági termelés, a kombájn és egyéb nagy gépek kihasználását gátolják, de rendkívül nehézzé teszik a begyűjtés munkáját is. Minél gyorsabban tér át a parasztság a felemelkedését és boldogulását egyedül biztosító kollektív nagyüzemi mezőgazdasági formára, annál inkább fog megnőni jövedelme, anyagi jóléte és termelésének növekedésével javulni fog az ország közellátása is.

A termelőszövetkezefi mozgalom újra erőteljes fejlődésnek indul

— A termelőszövetkezeti mozgalom, a szocialista mezőgazdasági termelés formája részben a márciusi helyes határozatok hatására újra erőteljes fejlődésnek indul. Augusztus 1-ig több mint 30 ezer új tag lépett be a termelőszövetkezetekbe, ami annyit jelent, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom újra felfelé ível, szemben a tavalyi és tavalyelőtti állapottal, amikor a termelőszövetkezetek száma és tagsága csökkent. Ezt a folyamatot elősegítette az a körülmény, hogy az idén a termelőszövetkezetekben — és hozzátehetjük, az állami gazdaságokban is — a jobb mezőgazdasági technológia, a több gép, műtrágya használata következtében, a megjavul munkafegyelem eredményeképpen a termésátlagok szinte kivétel nélkül mindenütt az országban jobbak az egyéni gazdaságok átlagánál. Elmondhatjuk, hogy az idén a termelőszövetkezetek fölénye az egyéni parasztok előtt a nagyobb terméseredmények nyomában országszerte világosan és meggyőzően jelentkezett. Elsősorban ez az oka annak, hogy az egyéni parasztok újra megindultak a termelőszövetkezetek felé.

— Ezt a fejlődést teljes erővel elő kell segítenünk és arra kell törekedni, hogy az egyénileg dolgozó parasztok minél számosabban önként, saját meggyőződésükből lépjenek be a szövetkezetbe, vagy alakítsanak új termelőszövetkezeteket. Az elvtársak azonban ne felejtsék el, az 1953-as év tanulságait, amikor a termelőszövetketezetek olyan tagjai, akik nem meggyőződésből, hanem erőltetés, vagy éppen adminisztratív rendszabályok hatása alatt léptek be, rosszul, kelletlenül dolgoztak és a végén kiléptek. Vigyázni kell, hogy hasonló jelenség a mostani szövetkezetfejlesztésnél újra elő ne forduljon.

— Gyakran tapasztaljuk, hogy a jó szövetkezetek — s ezeknek a száma folyton növekszik — nem akarnak új tagokat felvenni, mondván, hogy „ezek már a készre jönnek, jöttek volna akkor, amikor nehéz volt” és a többi. Nem egy helyen különösen az olyan tagokat nem akarják felvenni, akik 1953- ban, vagy 1954-ben kiléptek a szövetkezetből, de azóta belátták, hogy helytelenül cselekedtek, belátták, saját tapasztalatuk alapján, hogy a szövetkezet mégis csak jobb és viszsza akarnak térni.

— Az elvtársaink ilyen esetekben igyekezzenek meggyőzni a termelőszövetkezetek tagságát és vezetőjét arról, hogy eljárásuk helytelen és ha egyéb kifogásuk a jelentkező új tagokkal szemben nincs, akkor nyugodtan vegyék fel őket.

A fejlesztési agltációt a termelőszövetkezeti tagok végezzék

— Nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztéséért folyó agitációt elsősorban maguk a jó szövetkezetek tagjai végezzék. Azoknak a példája és érvelése, akik már szövetkezeti tagok, sokkal hatásosabb és meggyőzőbb, eredményesebb, mint a kívülállóké. Ezért ismétlem — elsősorban a helyi szövetkezeti tagokat kell mozgósítani az agitációra.

— A legközelebbi hetekben, amikor az aratás bevégződött (és a cséplés is előreláthatólag e hó végéig befejeződik) az elvtársak támogassák a legnagyobb erővel és gondossággal a szövetkezetek növekedését

úgy, hogy lehetőleg az őszi munkákat már a megerősödött, számban és tagságban megnövekedett termelőszövetkezetek végezhessék el.

— Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok helyen az elvtársak könnyen veszik a termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdését, azt hiszik, hogy azért, mert több mint 30 ezer új tag jelentkezett már az idén, a fejlesztés magától is különösebb erőfeszítés nélkül megvalósul. Pedig tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem így van, hogy szívós, jól átgondolt munkára van szükség, ha e téren a kitűzött célokat el akarjuk érni.

Fokozzuk a termés betakarításáért folytatott

harcot

Az utolsó hetek nagy esőzései

hátráltatták a behordást és a cséplést. Elvtársaink, hatóságaink, elsősorban a tanácsok, de a népfrontbizottságok, a DISZ, a MEDOSZ tegyenek meg mindent, hogy a jó termés betakarítása fennakadást ne szenvedjen. Az esős idő viszont lehetővé teszi, hogy a takarmány helyzet megjavítására az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb területen alkalmazzunk másodvetést.

Az elmúlt félesztendő megmutatta, hogy pártunk márciusi határozatát a benne lefektetett szempontokat minden rosszindulatú jövendölés ellenére az egyénileg dolgozó parasztság is jól fogadta. Beigazolódott a márciusi határozatnak az a megállapítása, hogy: „Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaiság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika,

amely megfelel az esgész dolgozó

parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekelnék. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitifcájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt ellenesek is, mert a kulákck és egyéb falusi kizsákmányolok megerősítését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kialakulását.»

Az egyénileg dolgozó parasztság megértette ezt a politikát és e megértésnek egyik mutatója, hogy újra megindult a termelőszövetkezetek felé. De ezt tanúsítja a szorgalmas termelése, jól, gondosan megművelt földje, növekvő állatállománya és a begyűjtés rendes menete is.

Biztosítottuk a párt irányító, vezető szerepét

Mindazok az eredmények, amelyekről gazdasági téren beszámoltam nem jöhettek volna létre, ha nem erősítettük volna meg és nem biztosítottuk volna a márciusi határozatnak megfelelően pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának, a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét. (Lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: Éljen a párt!).

—> A márciusi határozatok óta a népi demokrácia minden területén frisebb, elevenebb a levegő, ennek elsősorban az az oka, hogy

megerősödött pártunk vezetőszerepe, hogy erőteljesebben érvényesül a munkásosztály forradalmi pártjának az egész társadalmat vezető, irányító és lelkesítő munkája. Nem mintha ezen a téren már minden rendbejött volna, de kétségkívül van ■komoly haladás, javult a pártfegyelem, ezzel együtt a munkásosztály, az egész dolgozó nép fegyelme, szilárd, egységes lett a pártvezetés és mindenki érzi, hogy ingadozás nélkül, határozottan haladunk a szocializmus építésének útján. (Nagy taps.)

A bírálat és önbirálat erősifi a párt egységéi

1 Helyreállt pártunk akarategysége: A mi harcedzett pirítunk, a munkásosztály forradalmi pártja újra visszanyerte élcsapat,

szervezett csapat jellegét. Most minden erővel azon kell munkálkodnunk, hogy pártunk eszmei és szervezeti egységét, fegyelmét, harckészségét még tovább fokozzuk.

Pártmunkánk megjavításának legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű nevelő bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Az alapszervektől kezdve a Központi Vezetőségig csak az ilyen pértszsrű bírálat emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét és még jobban erősíti a párt egységét.

— Rendkívül fontos minden téren a kommunista példamutatás. 1953. júniusa után, amikor komoly kísérletek történtek arra, hogy pártunk vezetőszea-epét elhomályosítsák, nem egyszer baj volt a kommunista példamutatással, a bátor kommunista kiállással. A márciusi határozatok óta ezen a téren is van komoly javulás, de még mindig elég gyakori az olyan eset,

(Folytatása a 3-ik oldalon.)