Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-09 / 186. szám

» 1955 augusztus 9. SZOL NORME GY EJ NÉPLAP RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 2-ik oldalról.) amikor párttagok, sőt pártmunká­sok sem lépnek fel azonnal az el­lenséges megnyilvánulássaá, a ku­­lák vagy klerikális agitációval, az imperialisták álhírterjesztőivel szemben. Előfordul, hogy egyes kommunisták az üzemekben néhol a munkásosztály elmaradt, kevésbé öntudatos részeinek hatása alá ke­rülnek. Az ilyen jelenségeket fel kell számolni és mindenütt érvény­re kell juttatni azt a bátor, harcos, példamutató, önfeláldozó szellemet, amelynek a magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja annyi sikerüket köszönhették a múltban, s amely jövő eredményeinknek és győzelmeinknek is legbiztosabb zá­loga! (Nagy taps.) A szocializmus út ia az az út, amely biztosan győzelemhez vezet — Kedves elvtánsak! —i Az elkövetkezendő hónaitok­ban kell gondoskodnunk ar­ról, hogy második ötéves tervünk, amely a jövő évben kezdődik, az eaévi eredmények alapján jól in­duljon. Ezért a párt-, az állami és gazdasági szerveknek minden erőt meg kell mozgatniok, az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére. Erre mozgósíta­nunk kell a majdnem kétmillió főt számláló szakszervezetek hatal­mas tömegeit is, a DISZ áldozat­kész lelkes fiataljait, a Hazafias Népfront fejlődő erőit, az MNDSZ-t és minden tömegszervezetet. —i E munkában mindenütt a kommunisták járjanak elől, tanú­sítsanak mindenütt példamutató magatartást, fordítsanak .külön nagy figyelmet a DISZ-re, mely ez év júniusában tartotta meg harcos kongresszusát és most a varsói Vi­lágifjúsági Találkozón tesz tanúsá­got amellett, hogy hazájának hő szeretető egészségesen és szervesen összefonódik az emberi haladás, a proletáoiemzetköziség eszméivel. Pártunk márciusi határozatainak helyessége mutatkozik meg a DISZ fellendülésében és abban is, hogy a Hazafias Népfront megtalálta he­lyét a népi demokrácia rendszeré­ben és erőit most gátlás nélkül ál­líthatja népünk szolgálatába. — Elvtársak! Csepel, a XXI. ke­rület pártunk régi fellegvára. Az volt 1918—19-ben, a felszabadulás utáni nehéz esztendőkben, az ma is, és meg vagyok győződve róla, hogy az marad a jövőben is. (Lelkes nagy taps.) Szocialista építésünk si­keres megoldása megköveteli, hogy munkásosztályunk, dolgozó paraszt­ságunk, egész értelmiségünk egy­­emberként támogassa a párt politi­káját. Ebben a támogatásban járja­nak elől Csepel dolgozói és segít­senek maradéktalanul megvalósí­tani minden célkitűzésünket; — összefoglalva: a nemzetközi viszonyok megjavultak, hátraszorí­tották a hidegháború, a militariz­­mus erőit, és tért hódit a béke a népek közötti kölcsönös megértés és együttműködés gondolata. Ha­zánk gazdasági és politikai fejlő­dése is újra felfelé ível. A mi fel­adatunk, hogy a béketábor hű tag­jaként a proletárintemacionalizmus szellemében^ vállvetve a felszaba­dító Szovjetunióval, a nagy Kínai Népköztársasággal, a többi népi de­mokráciáikkal folytassuk munkán­kat a szocializmushoz vezető úton. Ezen az úton értük el eddigi ered­ményeinket és vívmányainkat és ez az az út, amely biztosan győzelem­hez vezet. (Lelkes ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt), A beszámoló gyűlést Földes Lász­ló, a Rákosi Mátyás Művek párt­­bizottságának első titkára zárta be. — Mi, csepeli dolgozók örülünk, hogy ez a beszéd Csepelen hangzott el — mondatta — a mi képviselnők­­től, Rákosi elvtárstól. Ez a beszéd lelkesíteni fog bennünket a további munkára; Éves tervünk minden mutatójának határidőelőtti teljesí­tése és további cselekedeteink fog­ják bizonyítani pártunk, kormá­nyunk iránti hűségünket; A gyűlés az internacionálé el­­éneklésével ért véget. (MTI) fl Csík-brigád 180-200 mázsa gabonát csépel naponta Á kőteOM közös szérűn Csík András cséplő munkacsapata dol­gozik. Tagjai a gyakori eső elle­nére is már többszéz dolgozó pa­raszt gabonáját elcsépeltek. Köz­ségi viszonylatiban a hét cséplőbri­gád közül a munka megkezdése óta ők tartják az első helyet. Ennyit tudtunk a Csi'k-brigádról, mielőtt felkerestük őket. Éppen ebédeltek. Az ételt hozó asszonyok még vissza sem rakták kosaraikba az üres edényt, a gépkezelő már megindította a traktort s a brigád folytatta a munkát. Nem tartanak hosszú pihenőt. Igyekeznek, hogy továbbra is elsők maradjanak. Csík András mosolygós tekin­tete símogatólag röppent a gép körül szorgoskodó fiatalokra. A huszonkét tagú brigádból tizen­nyolc fiatal s itt. dolgozik Csőke Imre községi DISZ titkár is. A magas, vidám fiatalember kez­deményezte Sz ifi-munkacsapat megszervezését. A gabona betaka­rítása előtt a DISZ szervezetben határozták el a fiatalok, hogy ez­­évben egy géphez szerződnek le és csatlakoznak az ifjúsági cséplő­­munkacsapaitok országos versenyé­hez. Július 26-án láttak munkához; Azóta naponta 180—200 mázsa ter­ményt csépelnek. Reggel 4 órakor már búg a gép, s este 9-ig is dol­goznak. Csík András hangjában a fiatalok iránti szeretet és elismerés csengett, amikor arról beszélt, hogy egyetértés és vidámság uralkodik ebben a kis közösségben. Bodor István, Lóczd Lajos, Földes László, Lovász Erzsi, Kelemen Anna, Bir­­kás Erzsébet — és sorolhatnánk mind a tizennyolc fiatal nevét — példamutatóan helytállnak. Nind­­annyian tudják, mi a kötelességük. Ezt bizonyítja az eddig elcsépelt 15 vagon gabona. A közös szérűn gyorsabban halad a munka. Az asztag-sorok között lévő szeles úton azonban egy nap alatt többször is kell újabb csomó mellé állítani a gépet. Gyorsan el­végzik ezt is, hogy minél hevesebb ideig áll­jon a gép. Megeredt az eső. A fiatalok gyor­san ponyvát terítettek a gépre és a darabban lévő asztagra is. Aztán a szalmakazal tövéhez húzódva, folyt a beszélgetés. Elmondták, hogy az első héten sokszor géphiba miatt álltak. Ügy látták, hogy a beosztott gépkezelő nem rendelke­zik kellő szaktudással és tapaszta­lattal. Ezért azt kérték a Szolnoki Gépállomás vezetőitől, hogy Bozsó Mátyás fiatal traktoristára bízzák a cséplőgép kezelését. Öt ismerik s tudják, hogy már évek óta min­den nyáron csépel s nagy gyakor­latira tett szert. Kívánságukat tel­jesítették. Azóta nincs is panasz. Bozsó Mátyás érti a szakmáját, szereti, ápolja a gépet. Nem is volt azóta komolyabb hiba. Csak az eső okoz naponta többször is kényszerű pihenést. A Csik-brigád azonban nem tá­gít. Amint elhúzódik a zápor, újra felbúg a gép, folytatják a csép­­lést. A kényszerpihenőkben a vi­dám tréfa mellett komoly dolgok­ról is szó esik. A fiatalok tervez­getik, hogy a cséplés befejezésével merre induljanak kereset után. — Már vannak egy páran, akik meg­találták a helyes utat, amely fel­emelkedésükhöz vezet. Csőke Imre DlSZ-titkár a cséplés megkezdése ótia lépett be az Ezüst Kalász Ter­melőszövetkezetbe. ö két holddal, édesapja pedig hét hold földdel nö­velte a közös gazdaság területét. Mint mondotta: a termelőszövetke­zetek eredményei érlelték meg el­határozását. A közös gazdaságokban ezévben is gazdag termést takarítanak be. A Petőfi TSZ 10, az Ezüst Kalász pedig 9,8 mázsa búzát termelt egy holdon. Nekik, s a többi egyéni gazdának búzából 5—6 mázsás át­lagtermése lett. Szöllősi János és Bodor István is követte a DISZ- titkár példáját, ők a Petőfi Ter­melőszövetkezetbe kérték felvéte­lüket. A csépeltető gazdákkal is beszél­getnek a fiatalok, a termelőszövet­kezetek fejlesztéséről. Csőke Imre, Csík András az állampolgári kötele­zettség teljesítésére is felhívja a dolgozó parasztok figyelmét. Az ifjúsági munkacsapat csépelte el G. Bozsó József 'termé­nyét, aki a kötelező beadás telje­sítése után 10 mázsa gabonát érté­kesítési szerződésre adott át az ál­lamnak. Goda István 463, Ungvári József 494 és Egyed Ferenc 4 hol­das dolgozó paraszt 150 kg kenyér­­gabonát adott ét állami szabadfel­­vésárlási áron; A Csík-brigád tagjai továbbira is úgy dolgoznak, hogy minél keve­sebb szemvesz tes éggel és minél gyorsabban befejezzék a cséplést. Ügy tervezik, hogy a hét közepére végeznek ezzel a fontos munkával. Szorgalmukkal biztosítják, hogy az első helyet mindvégig megtartsák. Társasutazás Csehszlovákiába Az IBUSZ szeptemberben újabb társasutazásokat szervez a Cseh­szlovák Köztársaságba a Magas Tátrába, Marianske Lazneba és Prágába. Ezenkívül különvonatot indít Prágába, a Csehszlovák—Ma­gyar válogatott labdarúgó mérkő­zésre. A magastátrai és a marians­­lte laznei társasutazásokra augusz­tus 4-től, a prágai társasutazásra és a különvonatra augusztus 8-tól kezdve lehet jelentkezni az IBUSZ Molotov-tér 2. számú házban lévő főirodájában. (MTI) * A Minisztertanács határozata Országos Műszaki Fejlesztési Tanács alakításáról A Minisztertanács legutóbbi ülé­sén — figyelembe véve, hogy az egész népgazdaság és ezen belül el­sősorban a nehéz ipar fejlesztésének érdekei megkövetelik a legújabb technikai vívmányok legszélesebb­körű alkalmazását, korszerű gyár­tási eljárások bevezetését, az üzem­ben lévő gépek és berendezések modernizálását, a termelés szerve­zésének megjavítását — határo­zatot hozott az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács létrehozásáról. Az Oiszágos Műszaki Fejlesztési Tanács feladata a műszaki fejlesz­tés irányítása, koordinálása. A ta­nács javaslatokat dolgoz ki a Mi­nisztertanács részére a népgazdaság műszaki fejlesztésének legfontosabb feladatairól. Ellenőrzi az új tech­nika bevezetésére hozott miniszter­­tanácsi határozatok végrehajtását és közreműködik a tudományos műszaki propaganda fejlesztésében, a műszaki információ megszervezé­sében. Az Országos Műszaki Fejlesztést Tanács elnökét és tagjait a Minisz­tertanács 1955. augusztus 15-ig ki­váló tüdősek, műszaki szakemberek és gazdasági vezetők közül ne­vezi ki. Élüzem lett a Malomipari Egyesülés A Szolnok megyei Malomipari Egyesülés, a második negyedév­ben végzett jó munkája alapján elnyerte az élüzem címet. A ki­tüntetés ünnepélyes átadását szerdán délután ünnepük a mal­mok dolgozói Törökszentmikló­­son a vasas kulturotthonban. A megye dolgozói a nagy ki* tüntetés elnyerése alkalmából erőt, egészséget és sok sikert kí­vánnak a malmi munkásoknak; Petőfi néven ú| mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult Tiszagyendán Augusztus első napjaiban Nádas Imre 9 holdas középpa­raszt, a megyei népfront-bizottság tagja, községi tanácstag, Oros Béla 8 holdas középparaszttal együtt elhatározta, hogy tsz előké­szítő bizottságot alakít. Ruzsányi Pál 9 holdas azonnal segítsé­gükre sietett és megkezdték az új mezőgazdasági termelőszövet­kezet előkészítését. Egyenként beszélgettek ismerőseikkel, szom­szédaikkal és munkájuk hamarabb sikerrel járt. mint gondolták volna. Szombaton délig már tizenöten voltak, közöttük nyolc kö­­zépparaszt. Délután már sor kerülhetett a szövetkezet alakuló gyű­lésének megtartására. Petőfi néven tizenöt tag ezen a délután meg is alakította az új III. típusú közös gazdaságot. „TENGERI Négy deka hljján fél kilő. Pa­pírból ez nem is olyan kevés. Egész tekintélyes kis csomag s hogy szüle­tési helyéről, Cibakházáról hozzánk sértetlenül érkezzék, valóságos kis zsák kellett neki. Meg is jött szé­pen, hibátlanul, expressz-ajánlva. Kedves olvasóim, nyissuk fel együtt a borítékot. Vizsgáljuk meg közösen mi lakozik benne. Sárai János elvtárs, a cibakházi községi tanács elnöke annyit már megírt, hogy ez a harminckét darab levél, amit találtunk, csak a fele annak, ami az egész ügyet tartalmazza. Születék pedig a tengeri kígyó 1949 november 5-én a népjóléti mi­niszter határozatával. Mely sze­rint :: 5 Nem, ne kívánjanak sokat tőlem, hiszen még mindig nem tudom, mi­ről van szó, pedig nyolc és fél percig lapozgattam a labirintusban. No, végre! Itt a hetedik véghatá­rozat, ebből talán már kihámozha­tok valamit. Hogy aszongya;:; Hiába! Ebben a kötegben, a ti­zenkét véghatározatból, a kilenc ki­vonatból, a tizenöt mellékletből, fellebbezésből, utasításból, indo­kolásból alig van néhány érhető. Talán a türelmetlenebbek is belá­tással lesznek. E’végre a sorrendre is vigyáznunk kell, mert isten AZ ELVESZETT FIŰ Most jelent meg az Űj Magyar Könyvkiadónál Fjotr Pavlenko szovjet író „Két király és egyéb elbeszélések“ című kötete. Ebből közöljük az alábbi rövid elbeszélést: i;: Befutunk a faluba. semmire "sem ismerek rá. Nemegyszer jártam itt az­előtt, ismerősöknél, most meg csak futok, futok, és minden idegen. Égő házak, füstölő német tankok, rob­banások És sehol egy teremtett lélek a lakosság­ból. Látom, hogy embe­reim valamerre oldalt ka­nyarodnák, futok utánuk. Nézem: üszkös romok kö­zött egy kisfiú áll — há­roméves lehet, de erős, mint egy négyesztendős — áll, s egy fadarabbal pisz­kálja a hamut. A mieink­nek földbegyökerezik a lábuk: szótlanul merednek rá. — Mit csinálsz itt? — kérdezem, de nekem is alig jön ki hang a torko­moni.­Kormos, maszatos, lát­szik, hogy napok óta nem evett, arcából csak a sze­me él. — Ez a mi házunk — fe­leli az üszőkre mutatva — krumplit keresek. — Apád hol van? — kérdezem. Nem tudom — mond­ja. — Ti át édesanyád? — Nem tudom. Én a sztyeppén bujkáltam. Ahogy ott áll és felnéz ránk, olyan mint egy le­szakított kis virágszál. Úgy fáj ez a kép, mintha tőrt döftek volna a szí­vünkbe. Ki-ki a tarisznyá­jába nyúl; kenyeret, két­­szersültet, cukrot húznak elő, lerakják a gyerek elé és sírva átkozódnak. Én is ellágyulok, nem lehet ezt könny nélkül nézni! Egy darab cukrot adok neki, — Nesze — mondom — szopogasd, amíg visszajö­vök. Ismerem édesanyá­dat, elvezetlek hozzá. Ma­radj csak itt, sehová se menj, és ne félj, érted? Odaugrik hozzám, a cukrot is elejti, sovány kis karjával átfonja a lába­mat, s szeméből egy könnycsepp gördül ki. Tudjátok, fiúk, mintha az­zal a könnyel együtt a sze­me is kicsordult volna. Hej, megijedtem nagyon, de nem mutattam, pedig még a fogam is vacogott. t— Ülj le szépen —mon­dom neki, s intek a kato­náimnak.. hogy gyerünk. ments, még összekeverünk valamit és újból kell kezdeni az egész akta tanulmányozását. No, végre! A Vörös Csillag TSZ tagjai azt írják, hogy: „Kérjük, a kismalom­mal szemben levő házból tsz-ünk részére négy helyiséget utaljanak ki, hogy ott műhelyeket nendezhes­­sünk be. Mi ezt a félig-kész épüle­tet rendbehozzuk, teljesen felépít­jük s gondját viseljük. Kérjük a községi tanácsot, kérésünket sür­gősen megoldani szíveskedjék.” Nézzük a választ. A tanács min­den kertelés nélkül kiutalta a kért üresen álló helyiségeket. Nyolc nap alatt elintézték. (Idő: 1954 szeptem­ber 22.) S rrfeg voltak győződve, hogy a tsz is jól járt, mert lesz székháza, magtára, műhelye, stb. s végre eltűnik a község egyik szé­gyenfoltja, az évek óta félkész ál­lapotban levő épület. Ámde ismét kiütött a baj, mert ezt a járási tanácsnak is jelenteni kellett, s onnan bizony visszaküld­ték (november 2-án) az igénylést azzal, hogy az „nem a kötelező for­ma-nyomtatványon adatott be.” Ezért, s hasonló mulasztásokért meg is dorgálták a községi taná­csot. Másfél hónappal később az­tán kiküldetett a várvavárt „Ha­tározat”: „Mivel a helyiségek jelenleg nincsenek kellően kihasz­nálva, a tsz megkaphatja az épüle­tet, de.;.” a MEZÖKER-nek, (amely nem tudni, mikor és hogyan küldte el az igénylést tartalmazó forma-nyomtatványokat) biztosít­sanak új helyet; Űj hely nem lett, s a tsz sem köl­tözhetett ide, jelenleg is a MEZÖ­­KER lakik ott. Az építkezéssel a helyzet változatlan. Közben viszont súlyosbodott a csomag, nőtt a dos­­sié „tekintélye”, telt az idő. Tovább rongálódott a befejezetlen épít­mény. Jött a KÖZELBIZ, a „távol­­biz”, a „lebiz”, „felbiz”, „kisbiz", „nagybiz”. A tsz azonban hoppon­­maradt. A tengeri kígyó most, 1955. május1 26. óta — tehát több mint két hó­napja — ott vonaglik a Tárcaközi Bizottság valamelyik szobájában, e várja, hogy mi lesz a sorsa, akad-e újabb jóakarója, aki tovább táp­lálja, hizlalja, növeszti, vagy végre lesz egy kéz, amelyik egy újabb határozattal kihúzza a méregfogát. Reméltük ez a határozat lesz az utolsó, s a termelőszövetkezeté lesz az épület. Bo TflZESSEN ELŐ * s Szolnokmegyei Néplapra, előfizetési díj egy hóra 11.—Ft Megrendelhető minden postahivatalban és minden postáskézbesítőnél érte. Ő éjjel is várni fog. De elmúlik az éj, s haj­nalra vagy harminc versz­­tányira vagyunk a falutól. Ahogy leszállók a lóról, le­ülök az árok szélén, hej, fiúk, úgy megered a köny­­nyem, akár egy kucsmát is telesírhatnék. Elgondo­lom, hogy kapirgálja ott a hamut, a szívem elfacsaro­­dik. De nincs idő, előre kell mennünk. Akkor a csizmámra esik a pilantá­­som, és egyszerre kiver a hideg verejték: ott van a csizmaszáron a kis kéz nyoma., olyan, mint egy já­vorfalevél. Mintha figyel­meztetésül hagyta volna ott, hogy aszonygya, el ne feledd a te Vovkádat, kü­lönben átok száll fedd ... A katona égszínkék sze­me elszürkült, fényé* vesz­tette, mintha hirtelen megvakult volna. Hallgatói felsóhajtották. — Most már nem vész el a fiad — mondta meggyő­ződéssel egy vöröskatona. — Te nem tehetsz róla nyugtatta meg egy másik. — Idehallgass, ne vedd I úgy a lelkedre! Nem vagy hibás. Elfordította tekintetét, • bogy szeme visszanyerje i emberi fényét, és csende­­, sen mondta: ■ sr Hát ő talán hibás? PAVLENKO: — Bácsika! Vovkának hívnak! r— kiáltja utá­nam, Zavaros napunk volt egyik támadás a másilt után, s mindig csak harc­ban, s aztán még ez is: es­tére másfelé vezényelték : szakaszunkat.-., Egy pil­lanatra ki nem ment a; eszemből a gyerek. Tudjá­tok, az én gyerekeimet el­vette az Isten, nem let másik, közbejött a hábo­rú; hányt-vetett a sors .; Most végre találtam ma­gamnak gyereket. Formás kis kölyök; igaz, hogy so­ványka, no de majd a fe­leségem felhizlalja. Var már fiam, gondoltam harcban szereztem, nen akárhol. Derék kis kozál lesz belőle. Vovkám, éde, kisfiam!,-.-. És akko­­most másfelé vezényelnek Baj, baj, gondolom, no dt maid éjszaka elnyargalo1

Next

/
Thumbnails
Contents